Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
Filmek a A kedves néző megáll a pénztár előtt, kifizeti a jegy árát, majd beül a moziba, hogy megnézze a filmet Közben észre sem veszi, — nem is tudja, — hogy a jegy árához pontosan öt forint harmincöt fillért pótolt az állam. Minden mozijegy árához Heves megyében. Az elmúlt esztendőben a sok 5.35 11 millió forintot jelentett. Ennyi állami dotációt kapót 1973-ban a Heves megyei Moziüzemi Vállalat Bár az állami támogatás igencsak jelentős, mégsem mondhatjuk, hogy a filmforgalmazás, a mozi ráfizetéses vállalkozás lenne, hiszen forintokkal egyáltalán nem mérhető, milyen hatást gyakorol az emberek gondolkodására, magatartására a művészet, ez esetben a film. Az állami támogatás nagyon is indokolt Többek között azért is, mert a mi társadalmunkban a művészet, a kultúra fontos társadalompolitikai ügy és nem kereskedelmi kérdés, vagy egyszerűbben fogalmazva: nem árucikk. A kultúra a tudatformálás egyik eszköze. Így mi sem természetesebb, mint az, hogy az alkotás szférájában nem a pénzügyi problémák dominálnak, helyettük az eszmei monda» nivaló és a művészi igény kapja a fő szerepet Ez a módszer bevált, egyre jobban szolgálja politikai, kulturális céljainkat egyaránt Csakhogy minden művészi alkotás kikerül egyszer ebből a szférából, s belép valamilyen közvetítő láncba, amelynek az a feladata, hogy a kultúra termékeit eljuttassa a fogyasztókhoz. Itt, ezen a területen tapasztalható bizonyos ellentmondás. A filmeknél maradva úgy tűnik, hogy túl szigorú, vállalati rendszerben jut el egy-egy alkotás a nézőkhöz. Így és ilyen körülmények között mintha nagyobb szerepet kapnának a pénzügyi problémák, amelyek azután akarva, vagy akaratlanul, de olykor beleszólnak abba is, milyen filmeket játsszék a mozi. I* A Heves megyei Mozi- üzemi ' Vállalatnak 123 ma- ; zijá és közel 500 dolgozója van. Gazdálkodási rendszere lényegében ugyanolyan, mint más vállalaté. Megtervezik a bevételt, a kiadást, a fejlesztés lehetőségeit, az állami támogatást is. 1973-ra húszezer előadást, 1 850 000 nézőt és 9 millió forintos bevételt terveztek* S itt az el. ső bökkenő: bár nem tudják pontosan, hogy az elkövetkezendő esztendőben milyen filmeket játszanak majd a mozik, tervezni mégis kell, így a tapasztalatokra, illetve a bázisra épülnek az év számadatai: Pontosan úgy, mint egy üzemben. Csakhogy a tervek megvalósítása itt nem elsősorban a mozik dolgozóitól, — a megjelent filmektől is függ. Attól, hogy tetszik-e a közönségnek, vagyis hányán váltanak jegyet. A vállalat természetesen a tervek teljesítésén, sőt túlteljesítését fáradozik, mert így még nyeresége is marad, amit ugyancsak előre megterveznek. (A nyereség persze nem abszolút vonatkozásban, hanem csakis a dotáción belül értendő.) A több néző tehát több pénzt, magasabb bevételt, így jobb gazdálkodást Is jelent. Itt jön a másik paradoxon: a több néző, a magasabb bevétel s a jobb gazdálkodás nem mindig jelent magasabb művészi színvonalat, vagy más szóval, jobb műsorpolitikát. Nem mindegy ugyanis, milyen filmekből származik az a bizonyos bevétel, cseppet sem közömbös számunkra, mit néznek az emberek a mozikban. 2. Ilyen körülmények között a vállalatnak figyelnie kell a bevételre és a műsorpo- li tik óra !s, mert csakis e kettő együtt hózhat igazán yriá január 13., vasárnap * jő eredményt Éppen «ért sokféle szabályozó szövi át a vállalatot, s befolyásolja, sőt irányítja is tevékenységét. Itt van például a már fentebb említett dotáció. Nos, e 11 millió forint kilencven százalékát megkapja a vállalat, de a további tíz százalékot már bizonyos feltételekhez kötik. Mégpedig: meg kell tartani a betervezett húszezer előadást, a fenntartási költség kilencven százalékát fel kell használni a mozihálózat fejlesztésére, és ami a legfontosabb, a műsorpolitika kialakításánál biztosítani kell az eszmei és a művészi színvonalat Az elmúlt évben több, mint húszezer előadást tartottak a megyében. Tehát nem maradtak el előadások, vagy ha igen, a mozik pótolták azokat. A fenntartási költség 90 százalékát — több mint két és negyed millió forintot — költöttek el fejlesztésre. Ez a szabályozó arra ösztönzi a vállalatot, hogy költse el a pénzt és ne képezzen belőle nyereséget, A harmadik feltétel új, csupán az elmúlt esztendőben próbálták ki. Arról van szó, hogy az összlátogatók 13,5 százaléka eszmei és művészi szempontból fontos és hasznos filmeket nézzen meg. E tekintetben is eredményes a vállalat munkája, hiszen a statisztika 15 százalékot mutat feL A Heves megyei Moziüzemi Vállalat tehát teljesítette az állami támogatás feltételest 3. Akkor mí « ha.}? =» kérdezheti joggal a kedves olvasó. Baj még nincs, de ha aa ember jól száj jel tekint, felfigyelhet egy jelenségre. Történetesen arra, hogy míg egyik oldalon az igazi értékek felé fordítjuk az emberek ízlését, addig a másik oldalon egyre több olyan film pereg a mozikban, amelyek cseppet sem szolgálják a művészi ízlés fejlesztését, olykor még a kulturált szórakozást sem. Félreértés ak essék, senki sem kívánja visszahozni a régi módszereket. Tudjuk, hogy a közönség széles tábora különböző színvonalon, más és más igénnyel közeledik a filmekhez. S az igenyeltet egy bizonyos határig ki is kell elégíteni. Ez alkalommal nem Is ezen a bizonyos határon kívánunk vitázni, inkább s helyesebb arányok kialakításának szükségességét fogalmazzuk meg. Mert a jelenlegi vállalati rendszer még a jó ösztönzők ellenérte is elég gyakran kénytelen engedményeket tenni — a bevétel javára. Ez tűnik ki olykor egy-egy időszak, vagy egy-egy mozi műsorából. Nem tekinthető például véletlennek, amikor egy-egy színvonalas új magyar film nem az őt megillető premiermoziban, mondjuk az egri Vörös Csillagban kap helyet, hanem csak a Bródyban. Ott is csak. egy-két napig, vagy háromig, de az is előfordul, hogy leveszik műsorról, mint például a külföldön fesztiváldíjat nyert Fotográfiával, vagy a Tűzoltó u. 25. című filmmel történt. Sorolhatnánk tovább is a példákat, hiszen ebben a hónapban is kiszorult egy új magyar film a premiermozibóL De további példák helyett vessünk össze most néhány számadatot, amelyek ugyancsak az arányokról vallanak: Az'elmúlt évben több mint kétmillió volt a nézőik száma Heves megyében. Ez évről évre emelkedő, jó eredmény. önmagában az is örvendetes, hogy a nézők több mint 15 százaléka, mintegy 320 000 ember nézett meg „A” kategóriájú filmet, vagyis eszmei és művészi szempontból jelentősnek nevezett alkotást De az már kevésbé örvendetes, hogy a nézők 25 százalélta — több mint félmillió ember! — váltott jegyet a „C” kategóriába sorolt filmekhez, amelyek közismerten nem tartoznak az ízlésfejlesztő produkciók sorába, sőt úgy is fogalmazhat, nánk: müv'szpoll'f,:íhk éppen csak megtűri ezeket. & végül a nézők közel 5. százaléka pontosan 1 236 000-en ■— „B” kategóriájú filmet nézett meg az elmúlt eszi emlőben. E kategória filmjei tulajdonképpen a középmezőnyt képviselik. Jegyezzük itt fel azt is, hogy az elmúlt évben 165 filmet mutattak be a megyében, s ebből az illetékes bizottság 15-öt „A”, ugyancsak 15-öt „C”, míg a további 135 filmet „B” kategóriába sorolt. Ezek a számok azt is jelzik, hogy a bemutatott filmeknek alig kilenc százalékára mondhatjuk, hogy eszmeileg jelentős alkotás. Még rosszabb ez az arány, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mozik, —éppen a bevétel, a tervteljesítés reményében — a már bemutatott filmekből is elsősorban a „C”-s és a „B”-s filmeket igyekeznek újrajátszani. 4. ttSr a műsorokat a megye- j székhelyen állítják össze, nem csak a vállalattól függ, mit játszanak a mozik. Válogatni ugyan lehet, de csak abból, ami van. A filmeket egy országos vállalat, a MO- KÉP vásárolja meg és kölcsönzi a mozik számára. Itt most nem feladatunk részletesen foglalkozni a MOKÉP munkájával, de annyit meg- jegyzünk, hogy a fümvásár- lás és kölcsönzés ugyancsak vállalati rendszerben történik. A MOKÉP bevételi forrása a kölcsöndíj, amelyet a mo- xiüzemi vállalatok fizetnék a bemutatott filmekért Nos, e kölcsöndíj ak megállapításánál is találkozhatunk olyan szabályzókkal, amelyek segítik a művészi igénnyel készült filmek bemutatását. Az ^’’-kategóriába sorolt filmekért például nem kell fizetni köles öndíjat. A „B”-s filmekért a bevétel 45 százalékát, míg a „C”-s filmekért a bevétel 55 százalékát űzeti kölcsöndíjként az egri Vörös Csillag Filmszínház (Kisebb mozik kevesebb kölcsöndíjat fizetnek.) A köl- csöndíjak egy részéből aztán kulturális-álőpót 'képeznek, :é ebből 'fámdgátják az. eszmeileg fontos, művészi ériéiül. filmek gyártását. Ennek a módszernek is vannak vitatható pontjai. Világosan látszik — és tapasztalható is a mozik műsorán —, hogy a „B”-s és a „C”-s filmek bemutatásához jelentős anyagi érdek fűződik. Tehát nemcsak a közönség , igényli ezeket a filmeket, sürgeti bemutatásukat a pénztár is. Ne feledjük, szükség van kulturális alapra, s ennek egyik csatornája éppen az említett filmek bevételéből ered. Ma még bizonyára elfogadható ez az érdekes körforgás, de mm hisszük, hogy mindez hosszabb távon is fenntartható. Nem, mert bárhogyan is nézzük, egy bizonyos: a vitatható értékű, esetleg ízlésrontó filmek bevételéből nyernek támogatást azok az alkotások, amelyek éppen a művészi igény fejlesztését vannak hivatva szolgálni Nem titkoljuk véleményünket: az lenne a legjobb megoldás, ha csak valóban jó filmek kerülnének a mozik műsorára, persze olyanok, amelyek elnyerik a közönség tetszését is. De hol vannak ezek a filmek ...? Annyi bizonyos, hogy a közönség nem a művészi alkotástól, nem a politizáló filmektől, hanem egyszerűen az unalmas mozitól igyekszik magát távoltartani Amikor e vitázó sorokat megfogalmaztuk, felmerült a kérdés: szabad-e akkor is megkérdőjelezni egy vállalati rendszert, ha ma nem tudunk helyette jobbat ajánlani? Mert nem tudunk. Igaz, nem is a mi, feladatunk. A ml dolgunk csupán annyi, hogy olvasóink figyelmébe ajánljuk a fitmforga’mazás vitatható pontjait s együit gondolkozzunk a jobb megoldáson. Hogy a mozik műsorában ne j"t"'r'k olyan nagy szerepet o bevétel, a pénz. Márkusz László ? direktor számvetése Egy lakás a figyelmes látogató számára igen sokat elmond tulajdonosáról, mert az embert otthonába is kíséri munkája, hobbyja, alkotó ambíciója. Két korántsem tágasra mé. retezett szoba. Ez a keret, ám a szűkös négyzetmétereket, a csupasz falakat lakója varázsolja egyénivé. Köröskörül mindenütt könyvek, majdhogy csodával határos ötletesség kell ahhoz, hogy a bútorokkal békésen megférjen közéi négyezer-ötszáz kötet, s ráadásul hely is maradjon a festmények, a rézkarcok számára. S a könyvek egy része ritlcaság. Első kiadások, többnyire dedikálva. Jó négy évtizede gyűjtögette, gyűjtögeti őket Ebergényi Tibor, a Megyei Könyvtár közelmúltban nyugdíjba vonult direktora. Nem hiányzik a lakásból egy régi írógép sem, jelezve azt, hogy tulajdonosa tollforgató, literátus ember volt világéletében. Volt és marad, mert aki szakmáját hivatás- szeretettől vezérelve műveli, annak a nyugdíj nem jelenthet végállomást Nem könnyű harminchat munkás év krónikáját summázni. Az események, a fordulók, önkéntelenül is címszavak köré gyűrűznek. Az Alma Mater öröksége a haladó szellemű gondolkodásmód,-- Igen* .a húszas .évek Do- bő_ Gimnáziumában olyan tanárok oktattak, ^neveltek, alak mindenekelőtt az emberség törvényeit tisztelték, s szabad gondolkodásra nevel* tek. Nekik köszönhetem azt, hogy mindig tudtam, hol a h,élyem. Az én nemzedékemre nem könnyű sors, feladat várt Akkor voltunk alkotóerőnk teljében, amikor a fasizmus éveiben meg kellett tanulni embernek maradni — Ady szavaival élve — az embertelenségben. Egy újabb címszó: kockázat, másokért. — Barátaimat osztálytársaimat, Kardos Lászlót, Né- gyessy Árpádot származásuk, illetve politikai állásfoglalásuk miatt üldözték, keresték halálra. Segítenem kellett, hasonló gondolkodású társaimmal együtt megszerveztük rejtegetésüket, s most annyi év után jó elmondani, hogy sikerült megmenteni életüket. Mi is kockáztattunk, de ki gondolt akkor erre. Alig két hónapja New- Yorkban találkozhattam Négy essyékkeL Lehetőség a tettekre, az alkotásra. Erről így beszél a könyvtárigazgató: — Bizonyos értelemben szerencsés is volt ez a sok megpróbáltatást elviselő nemzedék. Azok, akik nem téve- lyedtek el, akik emberek tudtak maradni, a felszabadulás után bizonyíthatták képességeik javát, feladatok, tettek sora várta őket, s ráadásul a legtermékenyebb alkotó periódusban. 1944-ben harminckét éves voltam, s éreztem, hogy most rajtamis a sor. 1944 decemberében még Egerbaktánál állt a front, huszonharmadikán azonban barátaimmal együtt megindítottuk az Igazság című lapot A következő év március 15-én pedig gondozásunkban megjelent az ország egyik első vidéki folyóirata, a Nemzedék, vállalva az új rendet, tolmácsolva a felszabadult ország reményeit. Ehhez kívánkozik a krónikás megjegyzése. Néhány évvel ezelőtt tüzetesen áttanulmányoztam az Igazság és a Nemzedék példányait, igen sűrűn találkoztam a fiatal literátus tanár és publicista írásaival. Tanulmányai átgondoltak, mélyenszántóak, stílusa színes, friss, érzékletes, szép pályára jogosult zsurnalisztát sejtető. Ebergényi Tibor mégis a katedrát választotta, a felnövekvő nemzedéket oktatta- - nevelté- -egészen : 1958-ig, — Az ötvenes évek elején az .általános, iskolai és : , a gimnáziumi tankönyveket egyetemi tanárok írták, akik ugyan kiváló ismerői voltak szakterületüknek, de nem ismerték a pedagógiai gyakorlat igényeit A visszás helyzetet felismerték az oktatásügy dirigensei s gyakorló tanárokat bíztak meg «g átdolgozással Én a gimná» ziumok harmadik osztályának irodalom tankönyvét munkáltam át arra törekedve, hogy az anyagot a fiatalok szintjére transzponáljam, hogy közelebb vigyem az alkotókat és műveiket az - ifjúsághoz, egyszóval: tanítható könyvet formáljak. Közel az alkotókhoz, az olvasókhoz. — 1958-ban három-négy szobában szorongott az állomány, s mindössze tizenket- ten gondoskodtunk az. alig 1400 olvasóról s a hatvanezer kötetről Ma mienk a* újjávarázsolt, a stílusosan átalakított barokk palota, • a több mint hatezer olvasó százharmincezer könyv közül válogathat. Községi könyvtáraink országszerte híresek. Én mégis az elsőre, az új ostoros: bibliotékára emlékezem legszívesebben, hiszen az volt a nyitány. S természetesen alkotók, kiváló írók sorára, akik időközben barátaimmá lettek, Darvas Józsefre, Dobozi Imrére, Simon Istvánra, Szakonyi Károlyra. Karcsinak együtt drukkoltunk Dobozival első író-olvasó találkozója sikeréért A Bródy moziban, az akkori színházépületben tartottuk, bíztatva a lámpalázas írót A beszélgetés során kiderült hogy Ebergényi Tibor számára a nyugdíj korántsem jelent végállomást, a tétlen szemlélődés periódusát, hanem egy munkásélet újabb, tettek, lehetőségek sorát kínáló fordulóját . — Mi a három legjobba«' óhajtott kívánság? — Andris fiam két év múlva végez a Miskolci Nehézipari Egyetemen, szeretném, ha_ jói diplomázna. Több az időm, többet dolgozhatok. Elsősorban nagyobb lélegzetű tanulmányokra gondolok. Egér és a megye irodalmi életének gazdag múltjáról. Utazni is akarok, bejárni eddig nem látott metropolisokat, tájakat. Az idén Jugoszláviába, jövőre Lisszabonba megyek, s szeretnék' eljutni Kairóba, Tokióba, még egyszer Moszkvába és Észak- Olaszországba. Befejezésül,: mintegy magyarázatként, .így fogalmaz: — Az öregség nem az idős kór, hánem évektől független állapot, s csak azok osztályrésze, akik lemondanak arról, hogy tegyenek valamit, hogy szót emeljenek a mások javára, a maguk örömére. Pécsi Istváj* Olafháborű Nyugaton Gáz- és o aífüfés ná unk Már az elmúlt év végén megtanultuk, hogy a legújabb fegyver az olaj. Az arab államok vetették be azokkal az országokkal szemben, amelyek katonailag vagy gazdaságilag, fegyverszállítással vagy más módon Izraelt támogatták. De most, 1974-ben az olajháború továbbgyűrűzik az európai kapitalista országokban. A legtöbb nyugati országban benzinkorlátozást. vezettek be, vasárnap nem közlekedhetnek a magánautók, kevés a fűtőolaj, lakásukban dideregnek a polgári jóléthez szokott családok. Mindezeken felül megindult, sőt óriási méreteket öltött az üzleti és a politikai manipuláció. Ugyanis a kapitalizmussal egy idős az a törvény, hogy a tőkés mindenen keresni akar, így az olajháborún is. Nincs benzin, csökken az autóvásárlás. Hogyan intézkednek a nagytőkések? Nyu- gat-Námetországban az első héten elbocsátottak 350 ezer munkást, ök az első munka- nélküliek. Hányán jutnak még sorsúkra? Azt egyelőre csak találgatni lehet — írja a Népszabadság bonni tudósítója. De az egészen biztos, hogy a lanyhuló konjunktúra terheit nem a tőkések, hanem a munkanélküli munkások viselik Az olajkereskedők. a kerékpárgyárosok, a szénkereskedők, a kisautók eladásával foglalkozók és és egyéb ügyeskedők milliókat zsebre ezekben a hetekben, .. .., _ M ég jobban „kilóg a lóláb” Angliában. Nagy-Bri- tanniát kevésbé érintette az olajembargó, mint nyugati szomszédait Mégis, az angol kormány legutóbbi ülésén az energia és a gazdasági válságot vitatta meg. Az olajhiányt a bányász- és a vasutassztrájkot emlegetik, minden bajért a munkásokat igyekeznek felelőssé tenni, de a kapitalizmus általános válságát mélyen elhallgatják. A tőkések összefognak. A vált, a felnagyított illetőleg az önmaguk által szított nézeteltérések gazdasági és politikai következményeit a munkásosztály elleni harcra használják feL Mi a helyzet a szocialista országokban és konkrétan nálunk? A Szovjetunió egv- re fokozza a nyersolaj termelését Különösen Szibériában kutatnak újabb források után és egyre több olajkutat nyitnak. A KGST kőolaj- és gáziparkérdésékkel foglalkozó állandó bizottságának munka terve több mint 50 fontos téma megvizsgálását írja elő. Arra törekszenek, hogy a KGST-országok növeljék saját kőolaj- és gáztermelésüket, nagy mélységekből és mostoha viszonyok között is gazdaságosan hozzák felszínre a fontos energiahordozókat. A KGST- országok szocialista együttműködési elvek szerint dolgozzák ki új kőolaj- és gáztermelő bérén tervezési és gyártási fe'tételeit Magyaryiszág és a Szovjetunió napi egymillió köbméter teljesítményű légkompresszor gyártására tesz javaslatot Szabó Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora megvédte a Barátság nemzetközi kőolajvezeték irányítási rendszere című . doktori értekezését. Tehát egy magvar tudós nemzetközi jelentőségű műszaki oktatással járult hozzá a szocialista országok energiakérdésánek megoldásához. Hazánk az előzetes jelzések szerint 1973- ban túlteljesítette kőolaj- és földgáztermelését A Barátság I. után az idén elkészült és már működik a Barátság II. távvezeték és a Szovjetunióból növekvő mennyiségben érkezik hozzánk a kőolaj. 'Magyarországon nemrég olyan nagy finomítókat helyeztek üzembe, amelyet a legkorszerűbb technikával szereltek fel, tehát a feldolgozó kapacitás bőséges. A Szovjetunió, segítsége, a magyar lehetőségek kihasználása és a szocialista országok összefogása együttesen biztosítja, hogy nálunk szénhidrogén alapú lényeges hiánytól, vagy korlátozó intézkedéstől nem kell tartani. Köztudomású, hogy nyersanyagban, energiahordozókban nem bővelkedünk. Mégis, a közel-keleti válság, az olajháború rrratt nálunk nincs és nem lehet munkanélküliség, nem következhet be sem gazdaság’’, sem politikai válság. Társadalmi rendszerünk fölényének i köszönhetjük, hogy az olajcsatát mi nyerjük meg. Nyugattá] az összehasonlítást ebben a kérdésben is kiárjuk.
