Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

I Jelbeszéd _ Első játékfilmjét forgatja Luttor Mara. A forgatókönyvet ' / Má-lássy Judit irta ,,Jelbeszéd” címmel. ,4 történet színhe­lye egy i.órhaz. A főszerepeket csehszlovák filmszínésznő. Jana Brejchova és Nyíri András alakítjuk. Képünkön: Luttor Mara. Nyíri András és Pásztor Erzsi jelenetét ren­dezi. (MTI Foto: Friedmann Endre — KS.) Volt egyszer egy vadnyu­gat — és hány megfilmesíté­se volt már? Ügy látszik, ez a téma időről időre újraszüli önmagát. Most éppen az ola­szok kaptak kedvet annak bemutatására, hogyan képze­lik el ök ama bizonyos vad­nyugatnak ama bizonyos hő­seit. akik a nagy vasútépítés idején hol munkával. hol ésszel, hói pénzzel, de min­dig a meggazdagodási vágy ördögétől vezettetve küszköd­tek, öllek-ra boltak-íosztogat- tak. Most majdnem három órán át pereg a kép és kicsiben minden kegyetlenkedésével, gátlástalanságával felkava­rog a hősi korszak. A mese szála vékony, itt-ott majd- nfcm elszakad a nagy-nagy lövöldözésben. Egy vörös ha­jú, veszekedős ír férfit és családját minden indoklás ■nélkül kiirtják a banditák, akiket Frank vezet, akit meg Morton Irányit. Éppen ek­kor érkezik ide Harmonikas is. ez az ismeretlen, titokza­tos férfi, aki a harmonika mellett a coitot is kitűnően kezeli. Éppen ekkor., szökik meg bilinccsel a kezén Che­yenne is, neki is van bandá­ja, ő sem Írnok a helyi bank­ban Jill a legújabb életében New Orleans bői. onnan is Vol! egyszer egy vadnyugat Amerikai—olasz film gót", vagy ahogyan ez a csi­nos lány. ez a Jill kinyitja és nyitva tartja sóvárgó nagy fekete szemeit, vagy ahogyan ez a Cheyenne ravaszkodik és udvarol hunyorítás nél­kül. lélegzetelállító. Főképp, ha egy egész zsúfolt nézőtér nézi ezt az egyetlenszer-léte- ző vadnyugatot. Azért a film végén csak­nem szomorúan állapíthat­juk meg. hogy mégsem való­di ez a film. Igaz, voltak ügyes fogások, ötletek, némi. humor, a bűn végül is el­nyerte büntetését, de azt nagy mértékben ildonüalan- i nak és lovagiatiannak tart­juk, hogy egy ijyen csinos és most már önzetlen, az igaz­ság szolgájává nemesedett leányasszonyt csak. úgy, be­teljesedett boldogság nélkül otthagynak azok a még élet­ben maradott férfiak. Vagy azokat már csak a vasútépí­tés érdekli, a munka, ami már nem érdekes. Ki tudja? Pe,dig milyen szépen tud fü­rödni az a Jill a legnagyobb lövöldözés közben is! Végül is úgy tűnik, hogy ezek a mindent értő, min­dennek a visszáját is isme­rő olasz filmesek paródiát rendeztek nekünk, előttünk, világhírű sztárok közremű­ködésével/ Henry Fonda ala­kítja a hidegvérű Frankot, Jill-t Claudia Cardinale, Cheyenne-t Jason Robards. a Harmonikást az indiánarcú Charles Bronson. ' Sam-et Paolo Stoppá. Az operatőri munkát Tonino Delli Colli­nak köszönhetjük, a stílszerű es a képek ritmusát is jól követő zenét Ennio Marrico- ne-nak. És milyen a mai moziláto­gató? Bemegy, leül és végig­nézi ezt a gyilkossúgsoroza- tot, aztán hazamegy megva- csorázni. És ezalatt mi ját­szódik le benne, mitől nyug­szik meg, miért lesz újra az, aki három órával előbb volt? Rejtély. De van benne vala­mi. Mármint a .kérdésben. Farkas András 21.55: Emlékezés Magyarul bes-zélő szovjet dokumentum-film a televízió Grigorij Csuhraj műveit be­mutató sorozatának darab­jaként. Az 1970-ben készült filmet a kritikák egész es­tét betöltő ülmpubüciszti- kanak nevezték. Csuhraj a felszabadító szovjet hadsereg katonája­ként hazánkban is járt, filmje személyes emlékeket is felidéz. A rendező ripor­tokat is készített a mai Nyu- gat-Európában; járókelőket kérdezett meg arról, hogy mit mond számukra ez a szó — Sztálingrád. Szinte hihetetlen: sok olyan fel­nőtt ember akadt, akinek fogalma sem volt arról, hogy a modern történelem egyik meghatározó jelentőségű ki­fejezése mit jelent! Csuhraj filmje elfogulatlanul ítél; s nem zárja ki azt a lehető­séget, hogy ezekben a szub­jektív megnyilvánulásokban szerepe van a mai nyugat- európai politikai tényezők feledtetni akaró tevékenysé­gének is ... A dokumentum­film narrátorainak magyar hangja: Mensáros László, Tamási Eszter és Dömök Gábor. Majfvar és szovjet ex librisek kiállítása Egerben Szép számú érdeklődő előtt Nagy István egri mun­kásőr ex tibrisgyűjteményéből — mintegy négy és fél ezer kisgrafikából válogatva — rendeztek kiállítást a váro­si Fegyveres Erők Klubjá­ban, A pétiteken délután kezdődött bemutatón — ame­lyen Trojan Marian Jozef mondott megnyitó beszédet — magyar és szovjet, művé­szek, többi . között Stettner Béla. Fenj Antal, ,illetve Anatolij Kalasnyikov, Jev- genyij Goljakovszkij, Lev Beketov, összesen félszáz al­kotásában gyönyörködhetnek a látogatók. Koccanás Magyarországon évente egy íalunyi ember hal meg köz­úti baleset miatt. Az országutak könyörtelenül szedik áldo­zataikat, es tulajdonképpen senki sem tudja hogy.. óriási csődület. — Maga őrült! Mit csinált? Nem látta, hogy... — Ebben a ködben? — Akkor ült .volna otthon a fenekén! És különben is. .. A mogyorószínű Zsiguli behorpadt sárhányóval pihen az árokban. — Ilyen félbolondot meg nem láttam! i — Legyen szíves, ne sértegessen! — Még magának áll feljebb? Miféle ember maga? Az arcok szürkék, a szemek csillognak A kárt szenve­dett ki-skabátban didereg. — Bocsásson meg, elismerem a hibámat, és természe­tesen a költségeket. — Hallják! Méghogv bocsássák meg neki! Egy hülyé­nek, aki nem tud közlekedni, aki protekcióval ment át a KRESZ-vizsgán, aki nincs tisztában a látási viszonyokkal, aki fittyet hány a féktávolságra. — Tessék, kérem, itt a betétlapom. A sértegetéseket pedig visszautasítom. Értse meg! Nem hajtottam gyorsan, mert akkor most nem csupán a sárhányó lenne horpadt. Közben a csődület feloszlik, most már csak ők vesze­kednek az árok szélén. — Mit utasít maga vissza? Méghogy visszautasítja! Szörnyű, müven emberek vannak! Biztosan ivott! — Hívjunk rendőrt! Nem ittam egy kortyot sem. — Honnan hívna? Gondolja,. hogy minden lüké sofőr mellett egy rendőr áll? Teherautó áll meg mögöttük. — összeugrottunk, szaki kám, összeugrottunk? Előfor­dul az ilyen szörnyű ködben. Még szerencse, hogy nem ment gyorsan a Skoda. — Magának mi köze hozzá? Üsse bele az orrát a. , A teherautós cigarettát kapar elő. — Csak azért ütöm bele az orromat, mert uraságodat ki akarom rántani az árokból. Engedelmével, segítenék! A kiskabátos azonnal hangnemet változtat. — Mit szól ehhez a hülyéhez? Nem belém szaladt? Ép­pen ma egy éves a Zsigám. — Ismételten kikérem magamnak! Ne sértegessen! Rendbe hozzák a kocsiját és kész. Nincs joga sértegetni! A kiskabátos fejében teljesen felszökik a vér. Vállon ragadja a skodást és ütni készül. A teherautós odaugrik és fél kézzel az árokba vágja a kötekedőt. — Felment a pumpája, szakikám? Még verekedni akar? Hozza inkább ide a kötelet, azután kirántatom. A zsigulis felágaskodik, és mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon, teljesen megnyugszik, — Köszönöm magának! — nyújtja kezét a sokat szidott ember. — Mit köszön? Vesse inkább neki a vállát a Zsigának, hogy a rántástól vissza ne boruljon, öt perc múlva a Zsiguli már az útpadkán all, és dol­gozik a motor. A teherautós bedobja a kötelet és beül a volán mellé. Indulás előtt még kinyitja az ajtót és kiszól, — Induljanak csak maguk is, nehogy itt nekem.,. A két férfi, mintha rendőrtől kapná a parancsot, beül a kocsiba — Micsoda emberek vannak? — rántja fel a teherautós az ablakot és bekapcsolja az ablaktörlőt. 1 Nem is gondolja, hogy most itt a ködös országúton em­berségből ötösre vizsgázott... Szaíay István a bordélyból érkezett, hogy« itt az események központi? figurájává váljék. Szép las-í sacskán elrendeződnek az? előfeltételek a sok-sok < lövödözéshez es ember- ? hulláshoz, amelynek legap-? róbb részleteit is jól kina- ? gyítva veszi célba a kamera. < Itt minden seginvség túl-< méretezett hangsúlyt kap. < Ahogy Frank a eolt csövével j foglyul ejt egy legyet, azt ? zenélted és végül is el-? ereszti, mert ő a maga mód - ? ján szellemes ember és jo? ember, m káig tart, hiszen a ? rekkenó ' hőségben a nyuga- ? lom égi ajándék, kell is a? halált osztogató hősnek. És? a nézőnek is. De nem kell ? sürgetni semmit. a .egna- < gyobb kényelemmel és körül-? tekintéssel végighalad a fii-? men a jellem- es a lélekáb- ? rá tolás csodalatos szelleme.? Alihoz képest, hogy a kisebb? csetepaték pillanatokon be- < lül lezajlanak, a hősöket ne-< ha percekig élvezhetjük ? amint rez-e- stelen arccal? belenéznek a felvevődéibe, as végtelenbe, a lélek titkait? kút'*"0*0 á mázolási szán-s dV -;a a :uk izmá se rezzen s meg, •-'■!; szeműek ők. zöld-? szeműek ők és sokszínű-sze- > műek ők, cserzetten és? zsírosán csTog a bőrük "> napfényben és néha már e > sem tesszük. ho'”’ élne1: 5 annyira szobarszerűek. Nem? állítjuk -íz ellenkezőiét, szép? szobrok. Ahogy ez a Frank? odaáll, félrehúzott szájjal.? művészi u i j mozdulatokk a1 5 dugva és előrántva a „For-> *»74. január 26.. szombat 4ö. A kiárusítandó holmik kész- pénzfizetés ellenében a leg­többet ígérőknek adatnak el. Kiárusít :si hely: a központi városi fogadó. Aláírás: a császári és királyi hadsereg­parancsnokság megbízottja. Hogy ki ő névszerint, azt a plakát sem árulja el. S azt sem. hogy a halálos íté­letekkel elpusztított táborno­kok értéktárgyait hurcoljuk árverésre. Pedig igen. Oda állunk a vendégfogadó ivójába, fel­mutatjuk a császári és ki­rályi hadsereg nevében Damjanich János dolmányát és megkérdezzük, ki ad töb­bet. érte. Iszonyú. Az aljasságban, a cinizmusban, az Ízléstelen­ségben meddig lehet még li­citálni? Aaon se csodálkoz­nék, ha kiderülne, hogy ezek a zsibárus gyilkosok birodal­múnk esküdt ellenségei. Remélem, Howiger tábor­nok úr várparancsnok a li­citálást is megszemléli majd a háttérből a reá jellemző diszkrét tartózkodással. ★ Kimerült vagyok. Valaha láttam a Duna hullámteré­ben faágakat, amelyekre vastag hordalékot rakott az ár. Így borította be az én tagjaimat is a fáradtság iszapja. Súlyosnak, tompá­nak, közönyösnek érzem magam,. Ha nem viselték volna meg idegeimet a tra­gédiák, akkor sem lenne könnyű talpon maradnom a szakadatlan dologban. A ko­leragyanús személyek elkü­lönítésétől a bilincs horzsol­ta sebek gyógyításáig meg­annyi nyomorúság enyhülé­sét remélik tőlem a betegek. Áldás, hogy segítségemre lehet Novak Imre polgári orvos. Lenkeyrő] ugyanaz a véleménye, mint az enyém. Mégsem hajlandó beletörőd­ni a hadbíróság a vádlott gyógyíthatatlanságába. Közö­sen kértük Ernst törzs­hadbírót. győződjön meg személyesen Lenkey állapo­táról, de kitért a fogoly meglátogatása elől. Ismét cé­lozgatott, hogy színlelés van az állítólagos elmekór mö­gött. Mintha rajtam is cso­dálkozott volna: ő igazán segíteni akart álláspontom megváltoztatásában, amikor bepillantást engedélyezett a vizsgálati jegyzőkönyvbe. Próbáltam bizonyítani, hogy az előzmények ismeretében még inkább meg kell erősí­tenem a diagnózist. Haszta­lan. Orvosi indokaimat az ő hadbírói tapasztalataival igyekezett kérdésessé tenni. Kedve tamadt kihallgatni a vádlott bátyját, Lenkey Károlyt, hogy igazolja ítél­kező tapasztalatainál; jogos­ságát. Már-már fogadást ajánlott. Úgymond meg mer. re rá esküdni, hogy Lenkey Janos a legépebb elméjű emberek egyike volt mind­addig, amíg bizonyossá nem lett előtte a halálbüntetés veszélye. Elővezették a negyvenhét éves Lenkey Károlyt. Nyú­lánk, valaha erős férfi. Most csont és bőr, kezén-lábán lö­työgtek a vasalás karikái. Néhai egyenruhája gyűrött, szennyes. Haja, szakálla el­vadult. Ezredes volt a láza­dóknál, a Vilmos-huszárezred parancsnoka. Néhányszor megkergetett bennünket. Többek között, Budavár ost­románál. Természetesen ha­lálra ítéltük, de a felsőbb' akarat különös kegyéből ti­zenkét évi vasban töltendő várfogságra mérsékelték büntetését. . Kihallgatásával kudarcot vallott Ernst törzshadbíró. A fegyencekre érvényes szabá­lyokat kifogástalanul betar­totta, ám az összes kérdésre használhatatlan választ adott. Megértette, hogy öccse el­lep akarják felhasználni. Mi­helyt átlátta a faggatás cél­ját, komoran az emlékeze­tünkbe idézte: — A kazamatában, ahol raboskodom, néhányan szin­tén megörültek. Pedig őket már elítélték. Es bizonyos, hogy néhányan még meg fognak őrülni. A törzshadbiró ezek után utálkozva vezettette vissza börtönébe ★ Időközben rájött veszedel­mes tévedésére a hadbírósá- gi aktákat kezelő hadnagy. Fölkeresett rendelőmben, mintha beteg lenne, de a felcser láttán megrémült. Nagy nehezen eldadogta, olyan természetű a panasza, hogy szívesebben közölné négyszemközt. Méltányoltam kívánságát. Mint kiderült, ezt a ma­gam biztonsági érdeke sze­rint is igen helyesen tet­tem, Ernst törzshadbíró szá­mon kérte — gondolom me­rő formalitásból — a had­nagyon, bemutatfa-e nékem Lenkey János vallomási jegyzőkönyvét. A hadnagy igennel felelt. Ennyi elég is volt riadalmához. Megér­tette, csakis a Lenkey-aktát lett volna szabad a kezem­be adnia, nem pedig a lá­zadó tábornokok peranya­gát tartalmazó egész iratkö- teget. Könyörgött a had­nagy, nehogy elszóljam ma­gam. Teljes rokonszenvemrúJ biztosítottam őt. Egyúttal megnyugtattam, csak a Len- key-akta érdekelt. A többi irat csak addig volt a ke­zemben, amíg tovább la­poztam a keresett jegyző­könyvig. de Ellentétben a kegyes ha­zugsággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Já­nosról készült jegyzeteim so­rai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátra hagytak éle­tük utolsó hajnalán a ki­végzett tábornokok. Hét le­velet találtam. Ezeket vi­gasztaló papjukra bízták a halálraítéltek, az eredeti le­veleket -nyilván meg is kap­ták a hozzátartozók, de mi­előtt kijutottak a várból be kellett azokat mutatni a had­bíróságnak. Az aktakötegben a másolatok szerepelnek. f Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempé­szem: a különleges hadbíró­ság irattárából privát föl­jegyzéseim közé. Olyan so­rok ezek, amelyekért még egyszer, akárhányszor vál­lalnám a kockázatot. ★ Az özvegy Kiss Ernő két leányától búcsúzott el. „Szeretett gyermekeim! Bocsássátok meg bűnei- met, amint én is mindenki­nek megbocsátok. Ez utolsó kívánsága halálba induló atyátoknak. Szeretett gyermekeimt atyátok ártatlanul hal meg, de lelkiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen en­gem erősíteni. Ne tegyetek szemrehá­nyást senkinek. Isten áld­jon meg benneteket és óv­jon minden rossztól. Imádkozzatok teljesen ár­tatlan lelkemért. Ez szeren­csétlen atyátok utolsó kí­vánsága. Arad, 1849. október ötödi­kén. Ernő" (Folytatjuk.) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom