Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-23 / 18. szám

Legfőbb Ügyé közérdekű vizsgálatai GíRjENCrfR M> Andante ... Az Egri Szimfonikus Zenekart Bolberitz Tamas, az Állami Operahúz karnagya vezényelte. (Puskás Anikó felvételei.) A műsor első száma' Per- golési Stabat materje volt. Ez a mű érdekes fénytöré- seit mutatja a témának és a formának. Jacopo da Todi versben jeleníti meg a kö­zépkori felfogásnak megfe­lelően a Szűzanyát, amint éppen a keresztfa tövében áll, szülötte ott függ a ke­reszten. A fájdalom, a könny és az ebből fakadó szerzete­si elmélkedés azonban köny- nyed középkori latinban fo­gant vers. tele muzsikával és ezt a lágy latin verset köl­tötte át. szinte a témától, a tartalomtól függetlenül a XVIII. sz.izaa olasz zenéjé­be Pergolesí engedve a vers, a forma könnyedségének. A mai hallgató a mai közön­ség nem vesz észre jófor­mán semmit a mennyei vi­lágot hivő kő'épkori «íratás­ból. mert a finom, csipkéző, szellemes barokk muzsika, megejtő bálával a kúszó. a zenével magát önfeledten elfoglaló embert hozza köze­lünkbe A Stabat mater szoprán­ját László Margit, az altot 1974. január 33„ szerda ml csalódással kell beszá­molnunk teljesítményükről, annak 'oka a színház és an­nak technikai el ők észi tétlen­sége az ilyen eseményekre. Mar decemberben, Haydn Teremtésének előadásakor is bosszankodással állapítottuk meg, hogy a kitűnő és nem­zetközi viszonylatban is jegy­zett debreceni Kodály Kó­rusnak a teljesítményét is elnyelte a színpad fölötti zsinórpadlás és a mü leg­szebb részeit nem hallhatta jól a közönség. Itt. ezzel a hangnyelő ..magas sipkával" feltétlenül kell valamit csi­nálni hangversenyek idejére. Több irányú érdek diktálja ezt! Mozart A-dűr hegedűver­senyét is nagy várakozás előzte meg. Gerle Róbert, az Amerikában élő. világot já­ró magyar művész valóban rászolgált a fokozott figye­lemre. Nagyszerű kondíció­val. a mozarti muzsika min­den játékosságát, költőiségét és a saját virtuozitásának minden szépségét feltárta a közönség előtt. Érzelmi és hangulati váltásai sajátos szint kölcsönöztek játéká­nak A hallgatóság n a tökéletes technikai megol­dásokat tapsolta meg elis­meréssel, hanem azt is ahogyan a művész a maci. 41. Kelet-Galiciában mind­össze annyit tudott a honi helyzetről, hogy független magyar kormány alakult és csak az uralkodó maradt kö­zös Ausztriával. Honnan ért­hette volna az új államjogi helyzetből következő osztó­dási komplikációkat, a ku­lisszák mögötti ádáz huza­vonákat. ö csak a szolgálat­hoz értett, csak a hadsereg sablonrendszei ében igazodott el. de itt sem tovább, mint ameddig a csapattisztek ha­tásköre és érdeklődése ter­jedhet A katonáskodás és a politika találkozási pontja oly messze volt tőle. mint Bécs Kelet-Galíciától. És íme, a magyar minisz­tertanács most miattuk ülé­sezik. A magyar miniszter- elnök miatta szalad a ki­rályhoz. Nyilvánvalóan el­marasztalta tettüket Mészá­ros hadügyminiszter, azt ja­vasolja, hogy fegyverezzék le, oszlassák fel a századot, s legényeit sorozzák be a budai Ferdinánd-huszárok- hoz. Több min1 egy hónapon át tiszti bizottság vallatta-íag- gatta öt is, a századot is. Bizalommal jöttek, a hazai vezetők pártfogására számí­tottak, most pedig veszteg­zár alatt várják, miként bánnak el vele és Huszárjai­val. Zoliszó nélkül tűrték a vizsgálatot. De fegyelmükön átütött a keserűség. Amikor kérvényt írtak a hadügymi­niszternek, megokolták tet­tüket: „Édes hazánk boldog­sága és csendje fenntartásá­ra siettünk.” Egyszersmind fogadták, hogy örömest alá­vetik magukat a parancsnak, csak küldjék őket minél előbb szembe az ellenséggel. Kérésük teljesült. Minden fegyverfogható emberre szük­ség volt a bácskai harcté­ren. Mégis kegynek számí­tott, hogy feltételesen meg­bocsátottak a századosnak. Azt ígérték neki, a harcté­ren dől el. együtt hagyják-e, avagy feloszlatják a száza­dot. A kellemes tavaszból per­zselő nyár lett, mire végre elindulhattak július húszadi­kán a verbászi táborba. Fenn a Kárpátoknál hagyták el a Tiszát, naptól perzselt mező­kön át lovagoltak Szatmár- németin. Nagykárolyon, Nagyváradon, Sarkadon, Bé­késcsabán át, hogy aztán Sze­gednél megint kiérjenek a Tiszához. A folyón tűi a bácskai síkság, délebbre Ver- bász, a tábor, ahonnan egye­nesen a harcmezére visz az üt. Mindez oly messzire van a Dnyeszter parti Marvanspoi­tói, mintha a világon se len­ne Kelet-Galícia. Törődtek is már az egyszerű szívű huszá­rok Kalliany tábornokkal, meg az egész császári ármá­diával! Nem úgy Lenkey. Mögötte ott lépdelt a hűvös árnyék, amely mindig Szta- niszlau felé mutatott. Hanem is értesült róla hivatalosan, semmi kétsége nem lehetett afelől, hogy volt osztrák pa­rancsnokai megindították el­lene a hadbírósági eljárást. Hiába került át a magyar hadsereg hatáskörébe, hiába volt egyensúly ismét a mun­dér és a lelkiismeret között nem szaggathatta ki lényéből mindazt a beidegződést, mindazt az emberi térfogatá­ban jelenlevő nevelési és életmódbeli eredményt, amely a mi hadseregünkben vált személyisége tulajdonává. A harmonikus kedélyállapot legnagyobb veszedelme az egymást kizáró .indulatok együttes jelenléte egyazon lé­lek klímájában. Miként a közönséges térmészetben: hi­deg-meleg ütközik és kész a jégverés. De amíg a termé­szetben zajjal, látványosság­gal megy mindez végbe, ad­dig az ember zivatarai a tű­nődő homlok csendje mögött tombolnak. Lenkey a miénk is. Hoz­zánk tartozott, sokáig tisztelt bennünket. Talán szeretett is. Osztrák tisztként szerette a katonai hivatást. Osztrák ka­tonaként élvezte a tiszti hi­vatás igen magasra tartott ázsióját. Őszintén, önként respektálta az ugyancsak ma­gasra tartott és cseppet sem kedélyes regulánkat. S a mi számunkra mi kel­lett őbelöle? Csak a janicsár. A vak eszköz. A nyers izom­erő. A szolga, aki roppant gő­gös, cifra ruházatara, lovára, trombitájára. ám vacogjon benne a lélek, ha reá pirí­tunk. Mindezt nagyon külö­nösnek találom, ahogy éle­temben először megpróbálom végiggondolni. Végtére is, mi jogosít fel bennnüket arra, hogy mindenek fölé helyez­zük osztrák glóriánkat? Ml az a magasabb eszmény, ame­lyért jogunk van kiválogatni seregünkbe egy másik nép legjobb egyedeit? Egyáltalán, a trónöröklés vitathatatlan törvényén túl, milyen jogcí­men tekint j ük alávetettjeink - nek a magyarokat? Nos, ha bennem fölkiált­hatnak ilyen kételyek, Len­key Jánosban sokkal jogo­sabban kiálthatnak föl. Be kell vallanom, indokokat én sem találok a látszatra oly magától értetődő előjogaink­ra. pedig hát ezerszer inkább osztrák vágyóit, mint Lenkey János. Minél több állítást me­rek megkérdőjelezni, annál kikerülhetetlenebb a követ­keztetés: Ez a sok büszkeség, ünnepélyes követelőzés, a sé­relmek drámai mutogatása, a jogok fenyegető ismételgeté­se, nem egyéb, mint kidolgo­zott szertartási díszöltözet a cinikus rablóösztön pucérsá- gára. Megáll az eszem, ha természetes módon próbálom használni, s így kérdezem ma­gamtól: mit keresek én az aradi várban? Vajon attól a magaménak tekinthetem-e ezt az erődöt, bőgj’ a fegyve­reink jogán gyógyíthatom benne a rabjainkat? Ez a felemásság fog szét- morasolni bennünket. Rabtar­tó orvos vagyok. Lenkey pe­dig olyan katona voit, akinek magyarsága kizárásával kel­lett magyar huszárnak lennie az osztrák hadseregben. (Folytatjuk) ki Egri Szimfonikusok lianoverscnvéről J A Közreműködött az egri tanárképző főiskola női kara. A Hortobágy madárvilága A nemzeti parkká nyilvá­nított Hortobágy puszta csendesebb, nyugodtabb lég­köre újabb ritka vendégeket vonz a téli hónapokban is. Európában ritkaságszámba menő réti sasok telepedtek meg, a puszta legtávolabbi részén. Valóságos ..nagytaka­rítói" a környéknek: össze­szedik az elpusztult mezei kártevőket. A kétméteres szárnytávolsagu sasok közül néhány a borzast részen tar­tózkodik. A fenyőrigók és fe­nyónintyek az elmúlt napok­ban hatalmas csapatokban érkeztek meg a. pusztám és igen dekorativ külsejű hava­si füles pacsirtákat is lehet látni. A Lappföldről nagy számban érkeztek gatyás oly- vek, valamint a vörös vércséit, Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának negyedik estjét az egri szimfonikusok adták hétfőn, a Gárdonyi Színházban. A zenekart Bolberitz Tamás ve­zényelte. Az egri együtesnek nem kis erőpróbán kellett túles­nie. A kitűnő képességekkel, fűtött temperamentummal rendelkező Bolberitz Tamás teljes lendülettel igyekezett érvényt szerezni zeneértel- mezési és karmesteri elkép­zeléseinek. Még kritikusabb feladatként jelentkezett a hegedűversenynél az Ameri­kában élő magyar hegedű- művész játéka, hiszen az együttes vendégkarmesterrel es olyan szólista részvételé­vel szólaltatott meg egy re­mekművet, aki még a múlt hét végén Budapesten a Ze­neművészeti Főiskolán hang­versenyezett, hogy a mosta­ni hét végén már Rómában adjon koncertet. Az egysze­ri találkozás, némi próba után mindig izgalmakat, fe­szültségeket hozhat. A ze­nekar azonban szemmel lát­hatólag komolyan vette a komoly tétet, lelkiismerete­sen készült az alkalomra és feladatát a közönség elisme­résére, megelégedésére oldot. la meg. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, a Filharmónia rendezvényein felül és azon túl is szeretnénk őket több­szőr hallani, a saját profil­jukat mutató, saját rende­zésű koncerteken is. ZÖtti összefüggést, ha a dol­gozó állítása szerint a fe­gyelmi büntetést azért kap­ta. mert bírált vagy közér­dekű bejelentést tett. A vállalati fegyebm eljá­rások törvényességének vizs­gálata során azt is ellenőrzik, hogy lefolytatták-e a szüksé­ges bizonyítási eljárást, meg­hallgatták-e a szükséges bi­zonyítási eljárást, meghall­gattak-e személyesen a dol­gozót, ügyelnek-e a munka­ügyi döntőbizottságok arra, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés arányban álljon az elkövetett vétséggel. Jelentős az a vizsgálat is, amely arra irányul, hogy a tanácsok építésügyi szakigaz­gatási szerveinek a lakosság széles körét érintő határoza­tai megfelelnek-e a törvé­nyesség követeknényeinek. így például az építési enge­délyek kiadásakor figyelem­be veszik-e a szomszédos te­lek tulajdonosainak jogos ér­dekeit, megtartják-e az elin­tézési határidőket, milyen in­tézkedéseket tettek az enge­dély nélküli építkezések megakadályozására, illetve megszüntetésére, hány eset­ben rendelték el az ilyen épületek lebontását, részleges vagy teljes átalakítását. Valamennyi építésügyi el­járásnál ellenőrzik azt is, hogy a szakigazgatási szer­vek kellő gondot fordíta­nak-e az ügyfelek tájékozta­tására, meggyőzesére. 20.00: A félkegyelmű A Televízió Orosz klasszi­kusok című filmsorozatának legújabb darabjaként: ma­gyarul beszelő szovjet film. A Fehér éjszakák es a Bűn és bűnhödés után ismét Dosz- tojevszkij-mű filmváltozata kerül képernj'őre. A rendező Ivan Pirjev volt — akit 1963- ban, szintén Dosztojevszkij- regény filmváltozatának for­gatása közben ért el a halál —, akit a magyar közönség is ismerhet hazánkban be­mutatott filmjei révén, közü­lük a Szibériai rapszódiát, az Esté 6-kor háború után-t, vagy a Fehér éjszakákat em­líthetjük. A félkegyelmű cí­mű film 1958-ban készült. A történet Miskin herceg életé­nek tragikus krónikája. A kavargó szenvedélyek, hihe­tetlen bűnök, nagy érzelmek, a pénz utáni féktelen hajsza közepette él egy ember, aki mit 6em törődik a körötte hullámzó rosszal, ő — kissé naivan — a szinte irracioná­lisnak ható abszolút jóság megtestesítője, s ezzel a sze­líd jósággal fegyverzi le a semmitől sem visszariadó gazembereket. Dosztojevszkij fuilasztó világát igen sikere­sen ábrázolta Ivan Pirjev rendező, aki a forgatóköny­vet is írta. A főszerepben Jurij Jakov- levet láthatjuk (Miskin her­ceg), magyar hangja Kálmán György, a többi szerepekben pedig Julia Borszovát (Nasz- taszja Filippovna) es Leo- nyid Prahomenkot (Ragozsin Parfjon). magyar hangjuk: Bánki Zsuzsa és Mádi Szabó Gábor. A Legfőbb Ügyészség a jogszabályok törvényes vég­rehajtásának. a törvénysérté­sek megelőzéseinek elősegíté­sére 1974. első felében külön­böző jogterületeken vizsgála­tokat végez. Ennek során fő­leg az állampolgárok széle­sebb körét érintő jogszabá­lyok érvényesülésére, a jog- alkalmazás és jogértelmezés egységének biztosítására for­dítanak figyelmet. A büntetőjogi tevékenység körében megvizsgálják, ho­gyan érvényesülnek a gya­korlatban az új büntetőel­járási törvény alapján kia­dott jogszabályok. A polgári jogterületen dolgozó ügyé­szek — a lakásügyek kivéte­lével — elemzik azokat a pe­reket, amelyeket a tanácsi szervek által hozott határo­zatok hatályon kívül helye­zésére indítottak. Egy vizs­gálat azzal foglalkozik, hogy a Kohó- és Gépipari Minisz­térium, valamint az Építés- ügj’i és Városfejlesztési Mi­nisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál műkö­dő munkaügj’i döntőbizottsá­gok eljárása és határozatai megfelelnek-e a törvényesség követelményeinek. Különös figyelemmel tanulmányozzák például, hogy n munkavi­szony megszüntetése esetén a döntőbizottságok vizsgálják-e a felmondás indokául megje­lölt ok valódiságát, s a dol­gozok közérdekű bejelentése és a felmondó intézkedés kö­Buday Lívia énekelte. az Egri Tanárképző Főiskola női kara közreműködése mellett. László Margit ora- tóriuménekiésében érezhető volt az operai hangvétel, mintha egy színházi közön­séget akart volna meggyőzni évzéseineli mélységéről és igaz-voltáról. Buday Lívia kellemes meglepetésként ug­Atéles: Gerle Róbert. 8Z Amerikában élő. magyar szár­mazású, világhírű hegedűművész a Mozart-hegeduverseny előadása közben. líraira hangolt egyéniségét hozzáadta a mozarti muzsi­kához A műsor befejező száma­ként Beethoven II. szimfó­niája hangzott el. Az egri együttes itt már teljesen ha­zai tájon mozgott, a beetho- veni muzsika érlelte eddig is és érleli továbbra is ezt a zenekart. rótt be Szirmay Márta he­lyett. Nemes orgánuma, elő­adásának méltósága rokon- szenvet ébresztett. A Tar Lőrinc karigazgatá- sa mellett működő főiskolai női kar szereplését nagy ér­deklődés előzte meg. Ha né­A szenvedély, a ma! hall­gatónak is ismerős és meg­ismert küszködő lélek szólal meg Beethovenben és ezt a muzsikát jól érti és érzi az egri zenekar. Igaz, Bolberitz Tamás is itt volt egészen elemében s amit a zenekar­ból ezúttal „kihozott”, az nyeresége a közönségnek is, a zenekarnak is. A zenetörténeti bevezető­ket Pándi Mariann mondot­ta el. (farkas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom