Népújság, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

Tudományos alkotóműhelyek vidéken Nincs elefántcsonítorony... Vélemények az egri főiskoláról Nemrégiben interjút kö­zöltünk, amelyben dr. Szűcs László főigazgató számolt be az egri főiskolán folyó tu­dományos tevékenység ne­gyedszázados történetéről, fellendülésének. okairól, s a ma reneszánszáról. Az eredmények sorát említette, de természetesen gondokat is felsorolt. Vajon hogyan látják mind­ezeket azok, akik irányítják, szervezik, segítik ezt a sok­oldalú munkát, s azok, akik nem régen érzik az egri mű--, helyek atmoszféráját? Tervek és a valóság Dr. Nagy József főigaz­gató-helyettes, a tudományos bizottság elnöke, nemcsak rendszeresen felméri a hely­zetet, nemcsak figyelemmel kíséri a tanszéki munkater­vek megvalósulását, hanem összegzi a folyvást adódó problémákat, keresve a ha­tékony segítségnyújtás mód­jait. Alapvető erényként az életközelséget említi: — Műhelyeink sok szállal kötődnek a valósághoz. Olyan témákban búvárkod­nak, amelyek sikeres meg­oldása, feldolgozása gyakor­lati pluszt jelent az oktató­nevelő munka számára. Az eredmények zömét — itt el­sődlegesen a természettu­dományos kutatások produk­tumaira gondolok — hasz­nosíthatja az ipar, a mező- gazdaság egyaránt. Más szó­val : nincs elefántcsont- torony. Hadd illusztráljam ezt néhány példával! Évek óta több jelentős tantárgy­pedagógiai, szakmódszertani kísérlet folyik főiskolánkon. Matematikusaink a komplex matematika-oktatásban mu­tattak fel számottevő sike­reket, több alkalommal is publikálva, közkinccsé téve ezeket. A kémia tanszéken a programozott oktatás lehe­tőségeivel foglalkoznak, a kísérletben részt vesznek a szomszédos megyék általá­nos iskolái is. Az oktatás- technikai eszközök alkalma­zásának módozatait kutatják műszakis kollégáink, keres­ve természetesen a gyakor­lati oktatás korszerűsítésé­nek útjait is. Több oktatónk részt vett az általános isko­lai tanteiv előkészítésében. A neveléstudományi tanszé­ken tevékenykedő kutatók a hallgatók vizsgáztatásának hatékonyabb, reálisabb for­máit elemzik. Biológusaink közreműködnek a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem munkatársaival az akadémiai szintű bioszféra­kutatásban. Az hiszem, ezek a kiragadott példák is iga­zolják, hogy a nálunk folyó tudományos munka életsze­rű, s ezer szállal kötődik a valósághoz. Vidéken, a vidékért is — Korábbi interjúnkban céloztunk a vidéki alkotó­műhelyek hátrányos helyze­tére, a kutatók gondjaira. Hogyan látja ezt a tudomá­nyos bizottság elnöke? — A pedagógiával, a szak­módszertannal foglalkozó kollégák nem érezhetik mos tohagyermeknek magukat. A munkához nélkülözheteller szakcikkeket, tanulmányokat megtalálják nálunk is. de műszerezhetik könyvtárközi kölcsönzéssel is. Publikációs nehézségeik nincsenek. hi­szen országos szinten keve­sen búvárkodnak ezeken a területeken. Hasonlóan ked­vező helvzetben vannak a társadalomtudományi tanszé­0ÜM iir.l. január 1„ péntek kék munkatársai is. Nehe­zebb a természettudományok képviselőinek, hiszen nálunk hiányoznak a túl drága, de •a kutatómunkához nélkülöz­hetetlen műszerek, kísérleti eszközök. Igaz, vásárolunk mi is, de csak olyanokat, amelyek nem nagyon költ­ségesek, s ráadásul a min­dennapi oktató-nevelő mun­kában is hasznosíthatók. Persze, hogy könnyebb azok­nak, akik a nagyobb egye­temeken vagy a kutatóinté­zetekben, a fővárosban tevé­kenykednek. Hátrányunk azonban korántsem tragikus, hiszen természettudományos tanszékeink együttműködnek ezekkel az intézményekkel, mi alkotószabadságol, \ bel­földi tudományos utakat biz­tosítunk — természetesen minden költséget fedezve — oktatóinknak, épp azért, hogy viszonylag könnyen úr­rá legyenek az objektív hely­zetből fakadó nehézségeken. S még egy nagyon lényeges dolog: a vidékiség is lehet inspiráló erő, mert kutatási területek, témák sorát kí­nálja. így tudományos mű­helyeink is színesíthetik. gazdagíthatják a szükebb pátria, Eger és Heves me­gye gazdasági, kulturális életét, Erről legtöbbet nyel­vészeink, helytörténészeink, irodalmáraink tudnának be­szélni. Az idő és a fiatalok — Az utóbbi években negyven, többségében fia­tal oktató került a főiskolá­ra, belőlük toborzódik majd az utánpótlás. Miként látja, hogyan segíti kibontakozásu­kat a tudományos bizott­ság? — Túlzás lenne azt mon­dani, hogy könnyű a rajt­juk. Alig tíz éve. hogy el­végezték az egyetemet vagy a főiskolát. Évek kellettek ahhoz, amíg otthonra talál­tak nálunk, amíg elsajátítot­ták az oktató-nevelő munka megannyi nélkülözhetetlen fortélyát. így érthető, hogy többségük még csak a ter­veztetésnél tart, nincsenek konkrét elképzelései, vá­lasztott, jól körülhatárolt témái. S mindezen túl szá­mos objektív és szubjektív tényező akadályozza sikeres szárnypróbálgatásukat. Ilyen — többek közt — a gatlá- sosság, bizonytalanság, a tu­dományos kapcsolatok, kon­zultációk hiánya, a túlzott lekötöttség, a cseppet sem rózsás lakáskörülmények, a tanszékek zsúfoltsága. a többnyire alapfokú idegen- nyelv-ismeret. Természetesen igyekszünk segíteni gondjai­kon. A nyelvtanulás haté­konyságának fokozására jö­vőre a leckék anyagát tar­talmazó magnószalagok so­rát vásároljuk. Együttműkö­dünk több főiskolával, meg­vesszük tőlük az egyes, a nehezen nélkülözhető szak­cikkek fordítását, ezzel is könnyítve a gyors informá­ciószerzést. a tájékozódást. Emellett nem maradhat r" az alkotóműhelyek támoga­tása sem. Aki jól lajto't Varga István 1970-ben a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemen szerzett: magyar—orosz szakos közép- ! iskolai tanári diplomát. Fe-! leségével együtt Borsod me-1 gyébe. az edelényi gimná- i ziumba került. A múlt év 1 szeptemberétől az irodalom-! történeti tanszéken munkál- ! kodik. Azok közé tartozik, i akiknek sikerült a rajtjuk,' — Mivel magyarázza a vi-j szonylagos zökkenőmentes! indulást? — Sokat köszönhetek az ; évfolyamszobának, olyanok-; kai kerültem össze a koll? 1 giumban, akik majdho bűnnek tekintették, ha vu! melyikünk jelesnél rosszai ' ra vizsgázóit, akik cgv# ösztönözték a .többre. Az. is kedvet, ambíciót adott, hogy alkalmanként megjelenhet tem a Naplóban, az Alföl ben. Nyelvismereteimet bő­vítette az az egy év, amit a Szovjetunióban töltöttem. — A tanárkodás nem je­lentett visszahúzó erőt? — örültem, hogy katedrá­ra kerültem, még akkor is, ha nyilvánvalóan kevesebbet foglalkozhattam tudományos kutatómunkával. Az is öröm volt, hogy diákjaim sikere­sen szerepeltek az országos és megyei versenyeken, hogy szervezhettem szakköröket, író—olvasó találkozókat, irá­nyíthattam a helytörténeti kutatótevékenységet, még akkor is, ha a túlzott lekö­töttség miatt — heti negy­ven óra felett tanítottam, le kellett mondani egyéb el képzeléseim megvalósitásá ról. Szerencsére megkaptam a középiskolai tanárok szá mára létesített akadémiai ösztöndíjat, így nem estem ki az országos tudományos vérkeringésből. Arra is fu­totta időmből, hogy doktori disszertációmon dolgozzam. Ezt már nyáron, itt, a főis­kolán fejeztem be. A fiatalember elégedett Egerrel, főként a tanszéki atmoszférát, az alkotó lég­kört, a kollégák inspiráló példáját, segítségét emlege­ti. Ennek is köszönhető, hogy hamar otthonra talált, s már leendő doktori disz- szertációjának megjelenteté­sét tervezi és tanulmányt adott le az évkönyv számá­ra. — Olyan segítséget kap­tam, amire nem is számí­tottam. Párhuzamosan sze­mináriumokat vezetek. így kevesebb a felkészülési idő, s nem is olyah sok az a heti tizennégy óra. Az egri könyvtárak valóságos kin­csesbányák, könnyen hozzá­jutok a szakirodalomhoz. Én úgy érzem, hogy ezek a le­hetőségek kollégáimat több­re sarkallják ... Pécsi István Sólyom a Sasfészekben A második világháborút követő néhány esztendő még sokak számára személyes emlék, az ifjabbak szemé­ben már történelem. A ki­fosztott, romba döntött or­szág újjászületésének és új­jáépítésének, a népi demok ratikus hatalom élethalál­harcának korszaka volt ez „Minden erőt az ország újjáépítésére!” ..Arccal a vasiit felé!” — hangzottak a jelszavak, amelyeket önfel­áldozó munka, nélkülözés és politikai küzdelmek töltöttek meg tartalommal. Dühöng az infláció, de ugyanakkor híd épül a Dunán, megszületik a jó forint. .. Éleződik a belpolitikai harc. Támad a reakció. A munkásság és a parasztság ellentámadásba lendül. „Földet vissza nem adunk!” „Miénk az ország, magunknak építjük!" — zúg­ják százezres tömegek az ut­cai tüntetéseken. Közben a kulisszák mögött 1art a zsarolás az atommo­nopóliummal. Lehetséges, hogy küszöbön áll a harma­dik világháború. A szomszé­dos Ausztriában, a nyugati hatalmak megszállási öveze­tében magyar katonákat to­boroznak a magyar népi de­mokrácia ellen. Emigráns „magyar” hadsereget szer­veznek. Valahol Felső-Auszt- riában egy volt horthysta tá­bornok, a hízelgő Sasfészek névre elkeresztelt kastély­ban. hozzálát, hogy Magyar- országon létrehozza a „lát­hatatlan hadsereg” föld alatti hálózatát. Ekkor indul útjára Sólyom, a fiatal magyar hírszerző szolgálat tisztje. És itt kezdő­dik a négyrészes tv-film, — első része ma este 20 órakor, amelynek hősét élő modellről mintázták a szerzők, és amelynek cselekménye rész­ben megtörtént események motívumaira épül. Pedig akkor bizonyosak vol­tunk afelől, hogy ezzel a szőnyi mérkőzéssel pontot teszünk a háborúra. Hiába szolt mellettünk a nagy túlerő, Görgey kicsavarta kezünkből a győzelmet olyan vezértársai segítségével, mint amilyen Knézich Karoly volt. De a szőnyi sikert nem tudták még egyszer megis­mételni. Hadászati erőik ab­szolút hátrányba kerültek, márpedig a hadászatban nincsenek csodák. Júliusban a Vágnál kíséreltük meg azt. amit Szőnynél elszalasztot­tunk. Sor került a peredi üt­közetre. Végre győztünk. Görgey fővezér Knézich Ká­rolyt tette meg az egyik bűnbaknak, azt állítván, hogy késve érkezett a hete­dik hadtest, nélkülöznie kellett a döntő pillanatban Ezért verték meg őket Pe­rednél. -y'-rt kénytelen le­váltani a iia-Htt>*tiFfcnc»no kot. Knézich Károly fegyelme­zetten, zokszó nélkül vette •udomásul íélreállítását. Mintha mi sem történt vol­na, a hadügyminisztérium utasítására Pestre költözött és felsőbb kívánságra hozzá­látott megalkotni a magyar honvédség egységes szolgá­lati szabályzatát. Amikor el­érkezett a végveszély, még­sem tartott a Pestről távozó kormánnyal, hanem vissza­tért a hadsereghez. Mégpe­dig Görgey seregéhez, ame­lyet Tokajnál lelt meg visz- szavonulás közben. Ezzel bizonyította, hogy semmi sérelmet nem hordoz magaban Görgey ellen. Bátyja, a másik Knézich, a mi tábornokunk. Szeren­csés ember. Hozzánk tartoz­hat. Adja Isten, hogy ör­vendezni tudjon a szeren­cséjének. De attól tartok, nem fogja tökéletesnek érez­ni a szerencséjét. ★ Eddig még soha nem mer­tem megkérdezni magamtól, miért nem szeretnek ben­nünket. Alig van nép a bi­rodalmunkban. amelyik nem nyúlt volna fegyverhez el­lenünk. M( osztrákok jó szándékú, becsülésre 'méltó embereknek ismerjük ma­gunkat. Erényeink számosak és szembetűnőek. Civilizál­juk a felelősségünk alá tar­tozó országokat, pártoljuk a szorgalmat és a műveltséget, közigazgatásunk' mintasze­rű, védelmezzük a hit és a tisztesség érdekeit, tehát az erkölcsi közjót, tekintet nél­kül az anyanyelvi hovatar­tozásra. Épp így a nemzeti esetlegességtől függetlenül boldogulást kívánunk min­denkinek. aki helyesli misz- 'riónkat és cselekvéssel vál- 'alja összemberi ideáljain­kéi. És mégsem szeretnek ben­nünket, Legalábbis kevesen szeretnek bennünket. SAáárl? A lakosság támogatásával eredményesebb a munka Gyöngyöstarjánban is (Tudósítónktól): Gyöngyöstarján a gyön­gyösi járás közel 2700 lelket számláló községe. Az el­múlt évek során jelentős elő­relépés történt a falu politi­kai, gazdasági és kulturális életében. Ezekről a változá­sokról beszélgettünk dr. Sza­bó Mihály elvtárssal, a köz­ségi tanács végrehajtó bi­zottságának titkárával. Ha az eredmények szám­bavételéről szó esik, elsősor­ban az összefogásról és közös munkáról kell beszélni. A gazdasági, politikai és taná­csi szervek a lakosság élet- körülményeinek javítása ér­dekében számos intézkedést tettek, szinte kivétel nélkül. Közösen sorba szedték, rangsorolták az előttük álló feladatokat, így energiájukat mindig egy-két konkrét fel­adat, célkitűzés elérésére összpontosíthatták. Néhány év alatt megerő­södött a falu legjelentősebb gazdasági egysége, a terme­lőszövetkezet. Ahol koráb­ban az volt a legnagyobb gond, hogy sikerül-e a ko­rábbi évekhez hasonló nagy­ságrendű munkaegységérté­ket fizetni, a szüret gépesí­tése, a szőlőfeldolgozás kor­szerűsítése és a legmoder­nebb állattartási kísérletek bevezetése jelentik a legna­gyobb és valódi problémát A termelőszövetkezet szak­embergárdája képzett. A kü­lönböző korszerűsítést jelen­tő feladatokra — ebben az időszakban — mintegy 20 millió forintot fordított a termelőszövetkezet. A községi tanács, a terme­lőszövetkezet és az Útépítő Tröszt közös összefogásával üegy 2,5 kilométer útsza­kaszt készítettek el a falu­A leghelyesebb lenne, ha nem kíváncsiskodnék. De hi­szen maga a kérdés árulja el kíváncsiságom okát. Só- várgunk azért, hogy szeres­senek bennünket. Fogadja­nak el mindent, amit mi akarunk, amit véghez vi­szünk. Fogadják el boldogan, feltétlen helyesléssel. A sze­retet osztatlan mosolya fo­gadjon bennünket minde­nütt, ahol jelen vagyunk. S mert nincsen így, sértő­döttek vagyunk. Ki nem elégített hiányérzetünk át­fordul valamiféle szenti­mentális fájdalomba. Ezt a fájdalmat lehetetlen­ség bevallani, nincs hát egyéb választásunk, mint a gőg. A leckéztető gőg: meg­büntetlek, ha nem veszed tu­domásul, hogy kötelező sze­retned Ausztriát. Minden felhozható érv sze­rint kötelező lett volna a sze­retet gróf Lein ingen-Westen­burg Károly részéről. Család­ját nemzedékek óta hűséges katonai szolgálat köti a biro­dalmunkhoz. Összes férfiági felmenői magas parancsnoki posztokat töltöttek be őfelsé­ge hadseregében. Még az sem lógható rá, hogy szoros egyé­ni érdekek tűznék a magyar rebellióhoz. Szülőföldje a hesseni tartomány, csupán házaság révén _ kapcsolódik Magyarországhoz. Igaz, egyik dédanyja szülte II. Rákóczi Ferenc feleségét, de hát le­het-e jelentősége ennek a ro­mantikus emléknek olyan osztrák katonatiszt életében, akinek valamennyi kötődése Ausztria szilárdságát kívánja meg? Arisztokrataként, hes­seni németként, osztrák tiszt­ként egyaránt bizalmatlanul kellett volna szemlélnie a magyarok lázadását. Kos- suthék republikanizmusa fő­nemesi érdekeit, születési elő­jogait veszélyeztette, német- ellenességüket eleve el kel­lett volna utasítania, katoná­ban, a tsz kőbányájával, a* Útépítő Tröszt szakemberei­vel segítette a munkát. A két és fél millió forintos beru­házást a jövőben tovább folytatjálc, hiszen van meg tennivaló, 1973-ban — négy évi munka eredményeként — átadták rendeltetésének a községi vízmüvet is, amelyre valóban égető szükség volt A járásban itt szervezték meg elsőnek az öregek napközi otthonát. Ugyanígy közösen támogatja a tsz és a tanács a fiatalok kulturális szórako­zását, a sportolási lehetősé­geket. Jelentős munkát for­dítottak a fiatalok'is a mű­velődési ház pinceklubjának kialakítására, szépítésére. Száz százalékban megol­dották az óvodás korú gyer­mekek elhelyezését is. Tan­terembővítéssel biztosították, hogy csak délelőtti tanítás folyik az általános iskolá­ban. A délutáni sport, út­törő- és szakköri foglalko­zások, valamint a kétcsopor­tos iskolai napközi munkája, tevékenysége zavartalanul folyhat. A községi tanácstit­kára —, aki egyébként a Szocialista Kultúráért kitün­tetésben részesült 1973-ban — elmondta azt is, hogy je­lentősen emelkedett az isko­lán kívüli oktatási formák­ban részt vevő felnőttek száma. A községben jól megszer­vezett egészségügyi, kereske­delmi hálózat működik, ame­lyet természetesen tovább szeretnének bővíteni. Minden biztosíték megvan arra, hogy a jövő tervei, elképzelései mind-mind megvalósulnak ebben a községben, hiszen a lakosok és a vezetők közös erővel munkálkodnak ezért. Bárányt Imre ként pedig sokkal több di­csőségre számíthatott a mi oldalunkon, mint a magyarok kezdettől kudarcra . ítélt pol­gárháborús kalandjában. Gróf Leiningen-Westen- burg mégis a bukott ügy híve lett. Mindössze harmincegy éves. A legifjabb lázadó tá­bornok. Pozsonyban élt, ami­kor elkezdődött a tavalyi fel­fordulás. Éppen áthelyezés alatt állt, az István főherceg gyalogezred századosaként készült az ő családi nevét vi­selő Leiningen -ezredbe. Eb­ben az átmeneti helyzetben felhasználta szabad idejét ar­ra, hogy ellátogasson a Bá­nátba, felesége rokonaihoz. Látta, mi történik ott. Ugyanakkor olvasta a la­pokban a király és a magyar hadügyminisztérium által kö­zösen foganatosított kineve­zéseket, előléptetéseket. Mint a legtöbb tiszt, ő sem gyaní­totta még, milyen áthidalha­tatlan ellentétek mérgezik a birodalom ügyét a látszólagos összhang mélyén. A határo­kon inneni rácok és a hatá­rokon túlról átszivárgó szer- bek mind nagyobb mérete­ket öltő támadásáról azt hit­te, hogy azok csak helyileg érintik Magyarországot, más­különben a Habsburg Mo­narchia egésze elleni kihívás- • nak tekintendők. Mivel pedig illetősége éa szolgálata egyaránt Magyar- országhoz kötötte, úgy gon­dolta, a lehető legszabályo­sabban jár el, ha a magyar hadügyminisztériumban je­lentkezik szolgálatra. Lépése ellen sehonnan sem emeltek kifogást, sőt bátorítást kapott a Bánátban szolgáló, a politi­kai viszonyokban ugyancsak tájékozatlan osztrák tisztek­től. Kérését nyomban teljesí­tet« Mészáros Lázár magyar hadügyminiszer és beosztot­ták szolgálatra KÍ6S Ernő hadtestébe. (Folytatjuk..)

Next

/
Oldalképek
Tartalom