Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

A Bolsoj Színház 1975 ben New Yorkban vendéíjszerejíei A New York- Metropoli­tan Opera impresszáriója be­jelentette: a Szovjetunió Nagy Színháza lü75-l*>n mu­tatja be első ízben operaelő­adásai! New Yorkban Az impresszárió elmondta: 197'j-bei) , szeretné a Bolsoj baletlet ó bemutatni, amely 9 év óta nem járt az. Egye­sült Államokban. A Bolsoj Színház éneke­sei előreláthatólag Csajkov­szkij Anyeginje, Pikk Dámá­ja. Muszorgszkij Borisz Go- dunovja, Borogyin Igor her­cege, valamint Prokofjev Há­ború és béke,című operáját adják majd elő. A Bolsoj baleft előadásso­rozatának fénypontja .Jurij Grigorovics „Spartacus"-a lesz — mondotta az impresz- szárió. A japán tudósok városa Hatvan kilométernyire északkeletre Tokiótól 5000 hektárnyi területen város születik. 1975-ben a beton és acél l'elhasznáiásaval épült házakban 130 000 lakó tolat­hatja el helyét. Cukubában, ebben az úgynevezett „ideo- poliszban” összpontosítanak mintegy 40 kutatóintézetet és egy ultramodern egyetemet. A város építési költségei mi­nimálisan 2,6 milliárd dollárt tesznek ki. Ébredés (Foto: Zeit im Bild) Szövi 8! expedíció az flntarktiszon Kevéssel ezelőtt kifutott Leningrádból az üt hajóból álló szovjet antarktiszi flot- tilla Vizet professzorról el­nevezett vezérhajója. Ez a tudományos kutatóhajó szál­lítja a Déli-sark szárazföld­jére a 19. szovjet antarkti­szi expedíció első csoportját. Vezetőjük Dimitrij Makszu- tov mérnök, aki már bét ex­pedícióban vett részt és négy alkalommal töltötte a telet a Deli-sarkon. Indulás előtt Makszutov mérnök elmond la, hogy ez az expedíció a fehér kontinens kutatásának történetében a legnagyobb ilyen tudományos csoport. Négyszáz tudós, szak. ember vés* részt benne. Részt vesznek az NDK, Een- gyelország és az USA tudo­mányos központjának képvi­selői is. Az expedíció feladatairól szólva Dimitrij Mskszutov mindenekelőtt arról beszélt, hogy komplex információkat kivannak nyerni a déli fél­teke időjárásáról az új szov­jet automatikus berendező* segítségévek Az adatokat a számítóközpont komputerei dolgozzák fel, amely a Molo- gyosznaján (Enderby-föld) le­vő obszervatóriumban kezdi meg működését. Növelik az atmoszféra felsó rétegeinek rakétával történő szondázá­sát, lézerberendezések és lo­kátorok segítségével folytat­ják a gleccserek glaciológiai vizsgálatát, és befejezik az. Amery-Jég felső szintjének bárom éve folyó geológiai ta­nulmányozását. Tervbe vet­ték, hogy kétemeletes alumí­nium épületekből városkát építenek a Mlmij obszerva­tórium környékén és a szá­razföldi Vosztok állomáson. In memóriám Darvas József Ismét nagy rendet vágott a halál: elment közülünk Darvas József. Egy nagy írónemzedék, a népi írók mind jobban fogyatkozó seregéből Sinka István, Veres Péter, Erdei Ferenc. Szabó Pál után most ő is kidóit. Halála váratlan volt. Nem a koraiság okén csak, de a bevége- zetlenül maradt életmű miatt is. Hisz még tervei, nagy tervei voltak.. Az írónak, s a közéleti embernek egyaránt Mert egy személyben volt ő jeles írója századunknak, s a közélet áldozatkész munkása a maga, frontjain. Akik is­merhettük, s a személyes találkozások emlékeit őrizzük magunkban, jól tudjuk: mennyi bölcsesség, szerénység, tiszta embers \g párosult egyéniségével. Ezért is fájdalmas számunkra halála. Végigtekintve most küzdelmes-harcos életének elmúlt napjain, s korszakokat meghatározó írói öeuvre-jének fellapozása közben rádöbbenünk: mi mindent alkotott. Fiatalon, húsz egynéhány évesen két művel robbant be a harmincas évek magyar irodalmába. A Fekete kenyér és a Vízkereszttől Szilveszterig a tisztántúll magyar pa­raszti életről vqlt autentikus tudósítás, s harcos-perlő írói magatartásának kinyilatkoztatása amit törvényszerű­en követett A legnagyobb magyar falu cimű szociográfia, szülőfalujánál;. Orosházának krónikája. Nagy erejű írás, immáron vitathatatlanul maradandó is, annak a szociog- ráfiasorozatnak korszakos jelentőségű darabja, amelyben Illyéstől a Puszták népét, Féja Gézától a Viharsarok e. könyvet, Erdei Ferenciéi a Futóhomokot jegyzi az iroda- dalomtörténet. Majd újabb művek is következtek, fiatalos küzdeniakarással írottak, melyek Jöttek gazdag áradás­sal. A történelem vallatására (A tbrökverö) éppúgy vállal­kozott, mint a paraszti világ és életforma újabb és újabb írói megközelítésére (Egy parasztcsalád története. Szaka­dék, Máról-holnapra), s a parasztélet múltjának addig v nem látott vizsgálatára (Harangos kút). A felszabadult ország irodalmi életébe már rangos Íróként lépett, sőt nyomban egy új regénnyel is (Város ttz tngoványon), de fiatalos lelkesedést, akarást hozott magá­val a politikai élet porondjára is; volt képviselő, közok­tatásügyi, majd népművelésügyi miniszter, igazgató s filmstúdióban s két ízben is az írószövetség elnöke. Iroda- lomtörténészi feladat lesz most már feltárni és felmérni e sok arcú pálya felszabadulás utáni alakulását s eredmé­nyeit is. Mert eredményekben és főként írói eredmények­ben gazdag volt e pályaszakasz, amelynek mi egriek is nem egyszer voltunk-lehettünk közvetlen szemlélői, hisz Darvas József darabjai sikert arattak a Gárdonyi Géza Színház színpadán is. A térképen nem található, doku- mentattvitásával és művészi megfogalmazásával egyaránt lenyűgöző utolsó drámájára bizonyára sokan gondolunk most, amelynek ősbemutatója is tájunkhoz kötődik: annak idején a Miskolci Nemzeti Színház együttese vitte színre a darabot, s Miskolc adott otthont a dráma országos szintű megvitatásának is ... Darvas József nincs többé. Tervei, melyekről legutóbb a tv kamerái előtt szólott, most már sohasem jutnak a megvalósításig. Ám az életmű itt maradt és ránk maradt, s mint örökséget, a mai Magyarország egyik legértékesebb szellemi örökségét immáron, ápolnunk kell. így áldozha­tunk leghívebbén Darvas József emlékének... UÜKOS ISTVÁN \f égre hazaérkeztem, drága kin­.....” esem, s most várom, hogy utá­/ kincsem, s most varom, hogy utá­nam gyere. A legutóbbi leveled­ben (egy hónappal ezelőtt kaptam kézhez) azt írod, ugye, hogy nem tudsz nélkülem élni. Hiszek néked, mert én ugyanígy érzek. Mi ez, ha nem végzetes vonzódás? Már- már gyötrelem, kínszenvedés. A pároknak rendszerint csupán az egyik tágja szerelmes. A má­sik fél épp csak hogy elfogadja vagy elviseli a szerelmet. A mi cselünkben csodálatosképpen egy­forma á szenvedély. Örültek va­gyunk mindketten. Ez gyönyörű, de félelmetes is. Olyanok vagyun, mint két falevél, melyet két el­lentétes irányú szélroham sodor egymás felé, eszeveszett iramban. Mi történik majd, ha találkoznak? Negyvennyolc órába telik, míg ezt a levelet megkapod. Tudom, hónapok óta készen állsz az útra, minden holmidat becsomagoltad, barátaidtól elbúcsúztál. Néhány napig eltart, míg ideérsz. Tegyük fel, hogy szombaton indulsz. Ra négy napra, vagyis hétfő hajnal­tól várisik. Milyen lesz az életűnk? A tá­vollétnek ez esztendeiben folyvást közös jövőnkről elmélkedtem. De sosem tudtam világosan elképzel­ni. Tervezgetéseimbe, ábrándjaim­ba mindig belerontott, kíméletle­nül, a'z utánad való vad vágyako­zás. Ma azonban egy ki6 kivételes nyugalomban van részem, s ezt a nülanatnyi szünetet felhasználom: úgy érzem, elébed kell tárnom jövendő közös életünk egynémely dolgát. Nem mintha szükség volna arra, hogy meggyőzzelek. No hi­szen, az volna szép, ha holmi ké­telynek akárcsak árnyéka is vol­na még benned . vagy bennem. De ahogy útközben újra meg újra el­olvasod majd e sorokat, gondo­lom, még egyszer fölmérheted 6 ízlelgetheted visszavonhatatlan el­határozásunk célszerűségét. Vagyis szeretném számbavenni — mielőtt még késő volna — a vonatkozó erényeket, hibákat, s a vágyakat, szokásokat, szituációkat nemkülönben. Melyek nálunk (va­DINO BUZZ ATI: SZERELMESLEVÉl jón goitdoltál-e már erre?) oly csodálatosan egybeesnek, mint még soha senkinél. Kezdem a társadalmi helyzet­tel. . Te középiskolában tanítasz, franciatanárnő vagy, és borterme­lő. Én, ahogy mondani szokás, gazdasági szakember, te értelmi­ségi.. Teljesen és tökéletesen alig­ha fogjuk megérteni egymást, sze­rencsére, mindig marad majd kö­zöttünk egy sorompó, egy elvá­lasztó függöny, melyen soha át nem hatolhat akár egyikünk, akár másikunk jóakarata. G ondolj csak bele például, hogy s mint lesz a bará­tokkal. Az én cimboráim: nos, jó- ravaló, tisztességes, de egyszerű fickó valahány. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy buták, van közöttük ismert ügyvéd is, azután egy agrármérnök, meg egy nyu­galmazott őrnagy. De bonyolult problémája egyiknek sincs, álta­lában szeretnek jól enni, inni, s biztosíthatlak, egy-egy vaskosabb tréfa, pikáns adoma bizony nines ellenükre. Szinte látlak mór a társaságukban, nagyokat fogsz ásí­tani, persze rejtve, elfordulva, hisz finom' nevelésben részesültél. Igen­csak nehezen fogsz beleszokni. Te csupa tűz vagy, heves tempera­mentum — türelem a felebarátok irányában, nos ez nem éppen erős oldalad; ezért is estem úgy beléd, vesztettem el a fejemet. Ide fi­gyelj, hadd mondok most közbe- vetőleg valamit: ha szombaton az első vonattal tudnál jönni, vasár­nap estére már itt is lennél — nem volna nagyszerű?! Azt mondtad, rokonleTkek va­gyunk. Igaz, így igaz! Két ember lelki rokonsága nem jelenti azt, hogy egyformák, hogy úgy hason­lítanak egymásra, mint két tojás. Szó sincs róla! A tapasztalat épp az ellenkezőjét bizonyítja. Mint a mi esetünkben. Te franciatanámő vagy, és meg szőlős gazda, aho­gyan az első időkben neveztel — igaz, csak tréfából, de jól mulatva rajta Egyébként nem akarok töb­bé visszamenni Argentínába. Eiég volt. Eladtam a nagybátyámtól örökölt mendózai ültetvényekét, s többé nein mozdulok a földemről, legalábbis remélem. Csak itf va­gyok boldog. Ugyanakkor tudom, hogy még ha folytatod is itt a ta­nítást be-bejárva a szomszéd vá­rosba, a vidéki élet búskomorra fog tenni. S biztosíthatlak, ez iga­za százszázalékos vidék. Kétségte­len, az első naptól kezdve harap- dálni fogod a zablát. De. lám, eb­ben a pillanatban eszembe jut a szájad,^ ahogy félig nyitva tartod, kislányok módjára, mintha várnál valamit. Azt fogod mondani, hogy banális vagyok — ó, hányszor is­mételheted ezt majd, hányszor! —, de a te olyannyira puha, gyöngéd, feslő bimbóajkadon maga az ör­dög tanyázik, úgy bizony. Megval­lom, először az ajkad vette esze­met. A ház, a lakás. Az enyém elég­gé tágas, kényelmes — épp leg­utóbb hozattam rendbe a három fürdőszobát —, mindazonáltal más, mint a tiéd. A bútor még a nagy­apámé volt, a dédapámé, ükapá­mé. Megvallom, szentségtörésnek érezném a kicserélésüket, halott- gyalázásnak. Neked viszont Gro- pios tetszik — így' kell írni a ne­vét? bocsásd meg, ha hibásan ír­tam, tudod, hogy csak a harmadik gimnáziumig jutottam el — te a híres belső építészek tervezte he- verőket, karosszékeket és lámpá­kat szereted. Fényes, ‘sima felüle­teket. funciomalitást (így mond­ják, ugye?). Vajon hogyan fogod érezni magad e sok régiség kö­zött? Hisz magam is tudom, nem vallanak túlságosan jó ízlésre. Elég csak arra a szagra utalnom, amit e szobák árasztanak: a doh, a jó kis bor, a mező s a magányos bagolyvár szagára, amit, bocsáss meg, de annyira, annyira szere­tek. Ügy fogod érezni magad, mintha tetőtől talpig belepett vol­na a penész. Idegennek fogod érez­ni magad. Magadba fogsz zárkóz­ni, mint egy kis sündisznó. Gye­re, gyere, édes lelkem! H át a vérmérséklet? Azzal hogy állunk? Én nyájas va­gyok, nyíltszívű, közlékeny, oly­kor bizony fecsegő is, tudom, nem tehetek róla. Te a francia Saint- Étienne nővéreknél nevelkedtél, arisztokrata családból származol, igaz, gazdaságilag igencsak lecsú­szott a famüiád (faragatlan pa­rasztnak fogsz mondani, amiért ilyen nyersen írok ezekről a dol­gokról, de hát jobb így, hidd el nekem, jobb tiszta vizet önteni a pohárba), művelt társasághoz szok­tak, kifinomult emberekhez, akik fennkölt beszélgetést folytatnak művészetről, irodalomról, politiká­ról (még a pletykálkodásukban is van valami különleges elegandia). En, afféle falusi tuskó lévén, ol- vástam ugyan Maraanit, Tolsztojt és Szienkevicet, de elismerem, hogy műveltségem hiányos, ala- csonyrendű. Te tartózkodó vagy, aggályos, önérzetes... hogy ne mondjam: öntélt, fennhéjázó (de micsoda bőröd van! csodálatos! az ember beleborzong. ha csak hoz­záér — nem mondta ezt még ne­ked senki? ó, milyen naiv vagyok, ki tudja hányán mondtak már!), egyetlen hibásan ejtett szóra fel­húzod azt a bűbájos .orrocskádat Tőlem aztán fogsz hallani egyné­hányat... Hát nem különös mind­ez, nem rendkívüli? (Ide a cup­panós csókot, babuskám, morcold csak a szemöldököd, add a hara­gost!) Más. Te megszoktad a nagyvá­rost. Egyszer említetted is, hogy az autók, teherkocsik berregése, mentők szirénázása, villamosok visítása, csikorgása napközben kel­lemes izgatószerként hat rád, el­űzi a fáradtságodat, este pedig álomba ringat. Vagyis nagyvárosi temperamentum vagy, hogy úgy mondjam. Itt viszont a tökéletes nyugalom; olyan tökéletes, hogy olykor még én is bezsongok tőle (erre számíthatsz). No és az éj­szakák! Csak a fák susogása, ha fúj a szél, esőben az esőcseppek kopogása a háztetőn, teliholdkor távoli kutyavonítás. Nem, nem, ezt sosem fogod megszokni. Előre lá­tom a sok érzékenykedést, ideges Jelenetet, civódást. El tudod kép- aelni, milyen szép lesz? Ne fe­ledd, a kihirdetés már megtör­tént A plébános akar hétfő dél­előtt is összeadhat bennünket, i.. k idejében itt légy. r ovábbá. Én szeretem a lab­darúgást, te irtóz»} tőle. Régi szurkolója vagyok a Juven* tusnak, s ha rosszul mennek a dolgok vasárnap este, még az ét­vágyamat is elveszítem. Képzel­heted, a barátaimmal hosszan, részletesen megtárgyaljuk a mér­kőzést, hétközben se tudunk más­ról beszélni. Émelyegni fogsz tő­le, hányingered lesz, ebben bizo­nyos vagyok. Esténként úgy nézel majd rám, mint valami csúszómá­szó féregre. Azám, estére már ja­vában veszekedünk; megjósolom: egynéhány csúf szó a te drága pi­ci szádon is kibukik majd. Erről jut eszembe: természetesen annyi vendéget hívhatsz meg az eskü­vőre, amennyit akarsz, itt áthat­nak az állomás melletti fogadó­ban, tűrhető hely. Persze az én költségemre. Az én rokonságom­ból is legalább negyvenen lösznek, ezt jó, ha már most tudod. Gye­re, gyere, aranyos csöppségem, hadd szorítják magamhoz, imá­dom, amikor duzzogsz. Persze a nagyvarosokban mások a szokások. Ha épp nem mész moziba (ápropó, láttad a Water- loo-t? Nekem áliatian tetszett), ta­lálkozol nehány barátnőddel, igaz? megbeszélitek az iskolai problé­mákat, a tantervet, csoportmun­kát végeztek, ahogy mondjátok, s magasabbrendű fejeknek érzitek magatokat, nem így van talán? Jómagam (azt hiszem, mondtam már neked) a tévé képernyője előtt szeretem eltölteni az estéi­met, rémes szokás, igaz? De azért nyugi. Egyik-másik este készséggel beviszlek a városba, drágaságom. Arra azonban figyel­meztetlek, hogy a műsor rosszabb, mint képzeled (eddig még sose nézted, merthogy a házmestered­nek is ez a szórakozása). f| lyik este (minek áltassalak?- te is fogod látni a mérkő­zést. Átkozódni fogsz, tudom. A dívány sarkában kuporogsz majd, a kis állólámpa alatt, Teilhard du Chardint olvasva (vajon jól írom a nevét?). Rajta hát. szerelmem, ülj gyorsan repülőgépre, űrhajóra, varázsszőnyegre! Alig várlak már, Nem bírom tovább. Jöjj, kincsem, gyönyörűm, esküszöm, boldogtala­nok teszünk. Telegdi Polgár István fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom