Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

Napsabb JMelm&ipb kársad almi-gazdasági fej­lődésünk széles körű elis­merést kivívott sikerei _ a szo cialista országok testvé­ri összefogása mellett — né­pünk szorgalmának és alko­tó tehetségének eredménye. Ugyanakkor az is.tény, hogy gazdasági, politikai, kulturá­lis előrehaladásunk fő leté­teményesei, mondhatni első számú teherviselői a vezetői posztokon szolgáló tisztség- v selők. A közfunkciókat be­töltő emberek politikai és szakmai felkészültsége, jel­lembeli alkalmassága, veze­tői rátermettsége, kommu­nista embersége és tömeg- kspcsolata az egyik legna- g> óbb erőtartaléka, alkotó’ tényezője társadalmunknak. A vezető politikai és er­kölcsi magatartása, felké­szültsége, egészsége — köz­ügy! — tehetsége, irányítói, szervezői tudása, tapasztala­ta — köztulajdon! . Az ország fejlődésének alapvető követelménye a kádermun­ka javítása’’ — állapította meg a párt X. kongresszu­sa rak határozata. A vezetők magatartása, forradalmi szel­leme, állhatatossága és kö­zé iségi elkötelezettsége nem­es k a hatalom megragadá­sa :or volt elengedhetetlen, de szocialista társadalmunk mai. időszakának is alapvető követelménye. A párt abból indul M, hogy a kádermunka, lénye­ge: a különböző posztokon szolgáló vezetők munkájá­nak folyamatos figyelemmel kísérése, segítése, tökéletesí­tése, új, nagyobb feladatok­ra történő felkészítése. A helyes politikai elvek ér­vény re juttatásának, a . fe­lelős döntések következetes helyi végrehajtásának fél­tél ele a káderek helytállá­sa. A mindennapi élet kicsi és nagy kérdéseit, a népgaz­daság átfogó tendenciáit ép­pen úgy, mint a munkahelyi demokrácia érvényesülését a helyi tapasztalatok, a köz­vetlen vezetők példája alap­ján ítélik meg az emberek! Nagyon nehéz szót érteni a. szocialista demokrácia, vagy a népgazdaság tervszerű fej­lődése kérdésében olyan munkahelyen, ahol nem ter­mészetes a nyílt szókimon­dás, az egyenes beszéd, il­letve ahol mindennapos a kapkodás, a szervezetlenség, vagy milliókat hagy elvesz­ni a tehetetlenség. A vezetőknek a társada­lom életében betöltött alap­vető szerepéből indult ki a párt Központi Bizottsága, amikor legutóbbi ülésén át­fogóan megvizsgálta a ká­der- és személyzeti munka helyzetét. A lényegi kérdé­sekre koncentráló, tényszerű elemzés megerősítette a párt káderpolitikájának bevált vonalát; megjelölte a maga­sabb színvonalú szocialista építőmunkához jobban iga­zodó kádermunka irányait és követelményeit; megerő­sítette, bátorította a külön­böző posztokon szolgáló rá­termett, alkalmas vezetők tíz- és százezreit; segítséget nyújtott a széles közvéle­ménynek a vezetőkkel szem­ben támasztott követelmé­nyek egységes értelmezésé­hez, munkájuk reális meg­ítéléséhez. A közvélemény egyetemes tapasztalatával ta­lálkozik a Központi Bizott­ságnak az az értékelése, hogy: ,„.. a politikai meg­bízhatóság, a szakmai hozzá­értés és a vezetői rátermett­ség hármas követelménye alapelvként bevált, egyre kö­vetkezetesebben érvényesül a vezetők kiválasztásában.” Mi olyan országban élünk, álról Az Akadémiai Könyvkiadó Nívó-díját kapta: dr. Szőkefalyi Nagy Zoltán egri főiskolai tanár Vast-oe, közel 400 oldalas képekkel gazdagon illuszt­rált könyv jelent meg tavály ős izei a hazai könyvesboltok kirakataiban. Aztán néhány héttel később el is fogyott, Az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában kiadott tanul­mánykötet lapjain a magyar lcémia tudománytörténetének 1? -.szebb, az olvasó számára is legérdekesebb fejezetei elevenednek meg. A mü tű­ié idődképpen a honfoglalás korától egészen napjainkig felöleli a kémia fejlődésének, valamint oktatástörténetének . legfőbb eredményeit „A ké­mia története Magyarorszá­gon" címmel megjelent könyv sikerét, élvezetes, olvasmá­nyos stílusát dicséri, hogy a szerző dr. Szabadván Fe­renc, a budapesti műszaki egyetem tanára és dr. Szőke­falvi Nagy Zoltán, a kémiai tudományok kandidátusa, az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola tanára az idén el­nyerték az Akadémiai Könyvkiadó tízezer forintos Nívó-díját. Az elismerő ki­tüntetést a héten dr. Kö- peczi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkára adta át. A díj átvétele után rövid interjút kértünk dr. Szőke- falvi Nagy Zoltán kandidá­tustól; _ Nagyon örülök ennek a megtisztelő kitüntetésnek. Tulajdonképpen 12 esztendő kutató, és szervező munkájá­nak összefoglalása könyvünk, amely átfogó képet ad a ve­gyészet tudományának haza. fejlődéséről. Én a XVIII. sza­zad időszakát felölelő kor­szak történetét írtam. ame.> 150 év eseményeit tárja az olvasó elé. A megtisztelő Ni- vó-díjat a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kémiai osztá­lyának javaslatára nyerte k el. Ilyen jellegű _ munsa • magyar szakiroda, mb _ nem jelent meg. M peczi főtitkár 'értékelet­je’emelte, hiánypótló v könyvünk és Szabadván - legámmal úttörő feladat vállalkoztunk, amikor nyom tatásban is közzétettük. Vár­ható, hogy jövőre rövidített változatban az Akadémiai Kiadó angol nyelven is meg­jelenteti könyvünket — Gratulálunk. (mentusti biztonsággal és jó érzéssel tölti el a gyárak munkásai­nak, a szövetkezetek dolgo­zóinak millióit, hogy a so­raikból kikerült vezetők — százezrei — köztük mind na gyobb számban egyetemet, főiskolát végzett gyerekeink — a különböző területe­ken és beosztásokban ősz szességükben eredményesen dolgoznak. Döntő többségük a szocializmus odaadó híve, a reá bízott jogkörrel és ha­talommal helyesen él, aktív a közéletben, magatartása, életmódja megfelel erkölcsi követe Iményeinkne k”. A párt — abból az elv bői indul ki: A vezető ma­gatartása — példa! Felké szültsége — közügy! Ezért munkájuk rendszeres figye­lemmel kísérése, tehetségük kiteljesítése és az esetleges magatartás, vagy életvitel beli torzulások esetén az idejében történő félreérthe­tetlen figyelmeztetés — az illetékesek fontos feladata. A tehetséges, rátermett vezető — dolgozzon bármi­lyen beosztásban — nagy értéke társadalmunknak. Kommunista jellemének, ak­tivitásának, közösségi maga­tartásának megőrzése — mindannyiunk érdeke. A párt határozata segít­séget nyújt a káderek mun­kájának alaposabb megis­meréséhez, a. vezetők iránti bizalom elmélyítéséhez. A káderek döntő többségének munkájára jellemző magas­fokú felkészültség, emberség' és felelősségtudat, amely­nek alaposabb ismeretében, világosan felismerhető az élettől elmaradt, ismeretei megújítására képtelen, a szakmai döntések emberi­politikai oldalával nem szá­moló vezető, akiknek hely­zete rendezésre szorul. Hazánkban a vezetők után­pótlásának alapvető bázisa a munkásosztály és a sorai­ból, a népi rendszer által kinevelt értelmiség. A párt határozata leszögezi:. ....Fon­tos politikai, hatalmi kér­désnek kell tekinteni, hogy tehetséges munkások, ter­melőszövetkezeti parasztok, tervszerű előkészítésével fo­kozatosan és fölyamátosan vezető beosztásokba kerül­jenek, ... növelni kell annak lehetőségét, hogy a fizikai munkások felsőfokú tanul­mányokat végezhessenek Ezer űj falut kell építeni az országban Beszélgetés Benmezian Dauddal Az elmtltt két során algériai szakszervezeti .vezetők látogat­tak Magyarországra. Bünmeian Daud, az Algériai Általános Munkásszövetség legnagyobb szervezetének, a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének fő­titkára .néhány napot Heves megyében töltött. Lapunk mun­katársa egri tartózkodásának során felkereste a főtitkárt, aki interjút adott a Népújságnak. — Arra kérem főtitkár elv- társat, hogy a mai helyzet meg­értése végett tegyen egy kis kitérőt az algfr szakszervezeti mozgalom múltjára. — Nagyon röviden a kö­vetkezőket mondhatom. Al­géria 132 évig volt gyarma­ta Franciaországnak. Az al­gériai dolgozóknak tilos volt bármilyen formában a szer­vezkedés. Beléphettek a fran­cia szakszervezetbe, a C. G. T.-be, de ez teljesen formális szakszervezeti tag-* *ság volt. Elég, ha annyit em­lítek erről a szakszervezeti tagságról, hogy az algír mun. kás ugyanazért a munkájáért körülbelül egy negyedét, egy ötödét kapta, mint a francia munkás. Az algír munkások továbbá nem részesülhettek a társadalombiztosítás sem­milyen formájában, nem vol­tak jogosultak orvosi, vala­mint gyógyszerellátásra. — Mikor bontakozott ki Al­gériában a szakszervezeti mozgalom? — Hazánkban elsőként a dokkmunkások között indult meg a szervezkedés. A fel- szabadítási mozgalom embe­rei, akik fegyveresen részt vettek az algíri forradalom­ban, volták az első szakszer­vezeti vezetők 1956-ban. Az ország helyzete akkor meg­lehetősen zavaros és átte- < kinthetetlen volt A szakszer­vezeti vezetőket meggyilkol­ták, vagy meggyilkoltatták a tulajdonosok. — Mikor következett be d5n- 10 változás a mozgalomban? — Ez hatvankettőben tör­tént, amikor elnyertük füg­getlenségünket. Ekkor már a magántulajdonosok, köztük a földtulajdonosok tömegesen vándoroltak ki Algériából, el­hagyták földjeiket. A gépeket azonban még gondosan meg­semmisítették, vagy teljesen használhatatlanná tették. Azt még megemlítem, hogy ez éppen aratás előtt volt A nyomorúságban élő embe­reknek egyetlen lehetőségük maradt; valami kezdetleges közösséget alakítva elvégezni az aratást. Az aratás sike­rült és ez nagyon fontos volt. Nem csupán azért, mert egy­szerűen volt mit enni, hanem azért is, mert az emberek Valóságos erőt láttak a kö­zösségben. — Van-e mcj? magánkézben levő föld, és ha vaun, milyen nagyságrendben? — A kollektív szektor 3 millió hektár. Ez kétezer gazdaság tulajdona. Magán­birtokosok gazdálkodnak öt és félmillió hektáron. A bir­tokosok általában három és ötezer hektáron gazdálkod­nak. A legnagyobb földterü­lettel — 12 ezer hektárral — rendelkező birtokos ebben az évben felajánlotta nemzeti alapunk javára földjét. — A mrzőgámlasági dolgozók ugyanolyan jogokkal rendel­keznek, mint az Iparban doi- 'gozők? — Sajnos, még mindig nem. Hadd említsek egy pél­dát. Az állami adminisztráció­ban dolgozók 4200 frank csa­ládi pótlékot kaptak egy gye­rek jUtán. Az ipari dolgozók 2400-at, a mezőgazdaság ága­zatához tartozó, de nem fizi­kai munkát végzők szintén 2400-at, míg a mezőgazdasá­gi fizikai munkások semmit. Nőst, az 1971. áprilisában ho­zott törvény kimondja, hogy a mezőgazdasági munkások is pontosan ugyanazokkal a jo­gokkal rendelkeznek, mint bármelyik más munkás. Saj­nos, hozzá kell tennem azt az a da' hagy egy mező­gazda a dolgozó fizikai munkás még ma is csak 1500 frank családi pótlékot kap gyermekenként. De csak négy gyerekig. Nálunk fordított a gond, mint maguknál. Azt kell előnyben részesíteni, aki nem akar négynél több gyer­meket szülni. — Milyen változást hwcott a mezőgazdasági dolgozók éle­tében a rendszer változása? — Maguk, európaiak, ne­hezen tudják elképzelni azt a körülményt, amelyben az algériai parasztok éltek. Az emberek együtt laktak az ál­latokkal, az volt a fekhelyük, ami a jószágnak. Onszágunk­ban 1980-ig ezer új falut kell építeni, hogy emberi módon el tudjuk helyzeni « 132 éves gyarmati uralöm alatt, hegyekbe felköltözött, odarekedt parasztokat. Ez a program halad. Nagy területi fejlődésbéli különbségek van. nak országunkon belül. A kormány tagjai rendszeresen tanulmányozzák a különböző területi egységek speciális helyzetét, hogy tudják, me­lyik milyen segítségre szorul. A legelmaradottabb megye külön 100 millió régi fran­kot kapott fejlesztésre a je­lenlegi négyéves térv idősza­kára. A forradalom azonban nemcsak így érzékelhető. Az egész országban 300 ezer volt az általános iskolások létszá­ma a forradalom előtt. Ma két és fél millióan járnák iskolába, és még mindig csak 76 százalékos a beiskolázott­ság. — Hogyan látja Algéria fej­lődésének kérdését; — Nagyon nehéz, de rend­kívül dinamikus korszakban vagyunk. Hazánk éppen ab­ban az állapotban van, ami- *kor kilép a gyengén fejlett országok sorából. Vállalni kell olyan dolgokat is, amely ellenállásba ütközik. Sokan megkérdő jelezték nálunk az iparosítási koncepciót. Miért iparosítunk? — tették fel so­kan a kérdést. Egyrészt a mezőgazdaságot sem lehet ipar nélkül fejleszteni. Már dolgoznak azok a traktorok, amelyeket mi gyártottunk. Másrészt, kötelességünk min­den függőségi viszonyon la­zítani, amely kiszolgáltatot­tá tenné az országot. A nyersvasat azelőtt Franciaor­szágban dolgozták fel szá­munkra. Ma már Anabában működik az a kohómű, amely biztosítja a nyersvas hazai feldólgozásáb Algéria 1975- kiskocsikat lóé gyártani. Op­timistán látom országunk jövőjét. De nemcsak én va­gyok így. Az emberek tudják, hogy valami egészen új úton indultunk, amelynek — a gondok és valóban meglevő egyenetlenségek ellenére is, — már ma óriási eredmé­nyei vannak a tömegek szem. pontjából. És ez mindennél fontosabb. — Köszönöm na. fttttozjdt, Szigethy András Igencsak kellemetlen aján­dékot kaptak az elmúlt na­pokban az egri városi ta­nács „mikulási ajándéka­ként” az almári hegyoldalon épített kamrák, üdülők, vík- kendházak tulajdonosai. A tanács hivatalos leveliben ugyanis azt a döntőst köz A­Pánik a hegyen te velük, hogy mivel enge­dély nélkül építkeztek, s ez­zel súlyosan megsértették a törvényi, ezért 1‘ s&Q bontsák le a létesítmé­nyeket, ellenkező esetben szigorú szankciókra kerül sor. A levelek átvétele után hangyabollyá változtak a kertszövetkezetek- Delegáci­ók, küldöttségek kilincselnek különböző szerveknél, ható­ságoknál, sokan kezükben lobogtatják lapunk április 224 számát is, amelyben „Engedély nélkül épített kamrák, vityillók, üdülők, víkendházak” címmel a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága által megtárgyalt és elfogadott jelentés alapján mi is foglalkoztunk az en­gedély íjélküli építkezések­kel. Cikkünknek is az utolsó soraira hívják fel a pana­szosok az illetékesek figyel­mét, amelyben, a végrehajtó bizottság véleményét úgy summáztuk, idézzük; „A vb nemcsak jogi, nemcsak gaz­dasági, hanem politikai kér­désnek is tartja az ügyei, jóindulattal igyekszik majd a kérvények felülvizsgálata so­rán a társadalmi és az egyé­ni érdekeket egyeztetni." Hol ez a jóindulat a ta­nács részéről? — teszik fel naponta a kertszövetkezetek tagjai a kérdést, hiszen a tulajdonosoknak most mind­össze annyi lehetőségük ma­radt, hogy fellebbezést nyújt­hatnak be j megyei tana« építési osztályára. Ue is nyújtották már valameny- nyien, s nagy izgalommal várják a másodfokú hatóság végleges döntését. Nem a mi feladatunk az ügyben igazságot szolgáltat­ni. Az viszont nemcsak a tényékhez, hanem a valós igazsághoz is hozzátartozik, hogy Egerben és a város határában eddig már 132 hektáron pihengetnek, ka- pálgatnak a kerbszövetkeze- tek tagjai, akiknek a stá­tusz szerinti megoszlásuk a következő; 65 százalék al­kalmazott, 35 százalék pedig fizikai munkás. Ugyancsak igaz az is, hogy évről évre több víkend- ház, kis pihenőház épült az említett hegyoldalon, és éve­ken át „a kutya se kérte” az építkezési engedélyeket, egyetlen tiltó szó se hang­zott el a hatóságok részéről a szabálytalan építkezések miatt. Azt valamennyi építkező elismeri: a törvényt valóban megsértették, de nem súlyo­san, csak jóhiszeműen és ab­ban is egy véleményen van­nak — és ezt bizonyítani is tudják —, hogy menet köz­ben senki sem szólt, senki sem figyelmeztette őket a törvényes eljárásokra, a ren­deletekre, a beépítési ter­vekre. Ahogyan a korábbi cik­künkben is megírtuk: a ká­oszt korántsem csak as építkezők csinálták a he­gyen. Ugyanis az országos helyzethez hasonlóan, me- . gyünknek sincs még végleges terve az üdülést, a pihenést, a kertművelést szolgáló te­rületekre. Az elmúlt évek­ben ráadásul egymást vál­tottak a különböző jogsza­bályok is — az egyik enge­délyezte, a másik nem en­gedélyezte az építkezéseket —, amelyek nem számoltak kellően és időben a lakosság életszínvonalának emelkedé­sével, a lakosság igényeivel sem. Summa summárum tehát: nemcsak az építkezők mu­lasztottak, nemcsak a ví- kend-, pihenőházak tulajdo­nosainak számlájára írandó a szabálytalan építkezés. Kü­lönben az eddig felépített létesítmények — az Egeden, Almárban, a Kistályai úton — már jelentős nemzeti va­gyont is jelentenek, hiszen értékük már meghaladja a hárommillió forintot. Az is igaz ugyanakkor, hogy a törvényt, a rendet, a jogszabályt a hegyoldalon, a természetben is tisztelni kell. Mégis azt javasoljuk a másodfokú hatóságnak: vég­leges döntése meghozatala­kor jóindulattal egyeztesse majd az egyéni és a társa­dalmi érdekeket. Természe­tesen ez nem zárja kl a pri­mitív, a\ valóban összetákolt kunyhók lebontását, a tandíj megfizettetését, de ezek a létesítmények mégis csak sok pénzbe kerültek, rendkívül nehéz fizikai munkával épül­tek fel, s mégis csak a pi­henést, a mozgástól elszo­kott városi emberek egész­ségét szolgálják. A döntés joga természete­sen a tanács Illetékes osztá­lyáé .., Koős József Ut is lebontják ... ? Nayy kár lenne érte! (Futo: Szabó Lajos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom