Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-06 / 285. szám
\ Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Lépéshátrány Az ESZTENDŐ utolsó hónapja is mintha igazolni akarná, hogy 1973. a tárgyalások éveként vonul be a históriába: szerdán befejeződött Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter szovjetunióbeli látogatása, amiről közös közleményt adtak ki. Kétségtelen, hogy december egyik legjelentősebb diplomáciai eseményeként értékelhető a moszkvai eszmecsere, annál is inkább, mert a két ország kapcsolatait az utóbbi időben több körülmény beárnyékolta. Mindenekelőtt az a nemzetközileg is feltűnést keltett lépés, amely két éve nagy visszatetszést szült: száznál több szovjet diplomatát és kóvetségi alkalmazottat, valamint szakembert „persona non gratanak” nyilvánítottak Londonban és kiutasítottak Angliából. Ezt követően a szovjet—angol politikai és gazdasági kapcsolatok megmerevedtek, sőt — mint egyes kommentátorok fogalmaztak —, a mélypontra zuhantak. Ezzel összefüggésben sokan emlékeztettek arra, hogy bár Nagy-Britannia a második világháborút követően többször is kifejezésre juttatta jó szándékát és együttműködési készségét a Szovjetunió iránt. London minden alkalmat megragadott, hogy nehézségeket gördítsen az európai országok békés egymás mellett élésének gyakorlati megvalósítása elé. Churchill hirhedt Fulton-i beszéde ugyan már*- a régmúlt szféráiba tartozik — innen számítják a rosszemlékű hidegháború kezdetét kontinensünkön —, de mind a biztonsági konferencia előkészítésével, mint a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésével összefüggő párbeszédekben érezhető volt, hogy a szigetországban még mindig túlzott erőt képviselnek a konzervatív nézetek. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — a brit diplomáciai vezetőjével Moszkvába érkezett angol újságírók szerint — kijelentette: a két ország kapcsolataiban előre es nem visszafelé kell tekinteni. Valóban, ez az egyetlen helyes út, amely elvezethet a két külügyminiszter tárgyalásairól kiádott közleményben is kívánatosnak tartott célhoz: a politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok dinamikusabb fejlesztéséhez. NAGY-BRITANNIÁT e tekintetben az idő is sürgeti. Lépéshátrányba került a franciákkal, nyugatnémetekkel, sőt, az olaszokkal szemben is, akik az elmúlt években részben magas szintű konzultációk, részben, pedig kölcsönösen előnyös megállapodások és egyezmények révén eredményesen fejlesztik együttműködésüket a Szovjetunióval. Douglas-Home külügyminiszter most Edward Heath kormányfőnek szóló meghívással érkezett haza. A jövő évi szovjet—angol miniszterelnöki megbeszélésekig kiderül majd, hogy a lépéshátrány kiküszöbölésére Londonban megvan-e az eltökéltség. A szovjet alkotmány napja A Pravda tegnapi számá>an, a szovjet alkotmány lapja alkalmából közölt ve- ércikkében hangsúlyozza, íogy a szó- j ét demokrácia i dolgozó emberek érdekeit ejezi ki és az ő javukat szolgálja. A cikk emlékezet rá, hogy az alkotmányt 1936-ban fogadták «4. Az azóta eltelt három, és fél évtized alatt a szovjet tár- sadaloin életében elvi jelentőségű változások mentek végbe es ennek megfelelően jelenleg kidolgozás alatt áll az alkotmány új szövegének tervezete. 1Corvalán megmentéséért .,. A szakszervezeti világszövetség erélyes hangú nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy a chilei katonai junta Dawson szigeti koncentrációs táborba záratta Luis Corva- tdnt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát. A Prágil’^an közzétett nyilatkozat felszólítja a világ dolgozóit, a szakszervezeteket: ne engedjék meg, hogy a katonai junta újabb bűntényeket kövessen el, követeljék Corvalán és az összes chilei demokraták szabadon bocsátását, valamint a Dawson szigeti koncentrációs tábor felszámolását. NEW YORK: Az Egyesült Államok Kommunista Pártja elhatározta, hogy széleskörű kampányt indít Luis Corvalán és a többi, szintén koncentrációs táborban sínylődő chilei hazafi haladéktalan szabadonbocsá- tása érdekében — jelentette be a TASZSZ tudósítójának adott i interjújában H-'len Winter, a párt KB Politikai Bizottságának tagja. BOGOTA! Gilberto Vieira, a Kolumbiai Komunista Part KB főtitkára a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetés során. kijelentette, hogy a chilei katonai junta azért helyeztette át. a Daw’son szigeti koncentrációs táborba Luis Corvalánt, mert attól félt, hogy a Corvalán elleni per az esküjüket megszegő, a chilei nép függetlenségének ügyét eláruló „bírák” feletti perré változhat át. „A Corvalán elvtárs érdekében kibontakozott és az egész világot átfogó szolidaritási kampány megakadályozta a chilei kommunista vetető meggyilkolását. a fasiszták ezért * olyan koncentrációs táborba vetették, ahol — embertelen körülmények között — a Népi Egység más neves személyiségei is sínylődnek. Mind- armyiuk élete halálos vészéi;. ; van”! — hangoztatta Vívja. Kína „segélypolitikája" a harmadik világban A kínai politika éveken keresztül óriási erőfeszítéseket fordított annak a legendának a felépítésére és táplálására, hogy a szocialista közösség országaival szemben, sőt, azok ellenében Kína az úgynevezett „harmadik világ” legfőbb politikai támasza és szószólója a nemzetközi fórumokon. Ezt a politikai kísérletet azóta számos kudarc érte. A nemzetközi diplomácia szintjén a fejlődő országok egyik legkiábránditóbb tapasztalata az volt, hogy Kína az imperialista katonai blokkokban részt vevő, társadalmilag reakciós pakisztáni államot támogatta Kelet-Bengálla veres áldozatokkal vívott szabadságharca idején. S amikor a Banglades Népi Köztársaság függetlenné vált — Kína azzal kezdte Biztonsági Tanácsbeli pályafutását, hogy első vétóját e fiatal állam ENSZ-felvétele ellen alkalmazta. A nemzetközi élet szélesebb problémáiban is Számos sökk érte a harmadik világot. Peking részéről. Így például az erőszak alkalmazásáról való lemondást és a nukleáris fegyverek betiltását követő szocialista javaslatokra az ENSZ‘tavalyi ülésszakán Kína képviselője „nemmel” szavazott í— s ezzel egy táborba állt a gyarmatosító fx Mimim Portugália, a neofasiszta Délafrikai Köztársaság delegátusaival. A kijózanodás irányába ható politikai akciók mellett mindazonáltal Pekingnék a harmadik világ országaival kapcsolatban kidolgozott „gazdasági segélyprogramja” mutatja leginkább és a maga legteljesebb bonyolultságában Kína és a fejlődő országok viszonyát. Már a kínai segélypolitika első időszakában világos volt, hogy Peking olyan méretű gazdasági erőfeszítésekre készül ebben a vonatkozásban, amelyek voltaképpen nem reálisak, mert nincsenek arányban gazdasági teljesítőképességével. Jellegzetes példa erre az 1970-ben megkezdett vasútépítés Tanzánia és Zambia között, amelyhez Kína csaknem félmilliárd dollárnyi hitelt ígért. Ugyanebben az évben a Kína által felajánlott összes hitelek az évi nemzeti jövedelem csaknem 1,5 százalékát tették ki. Még a tőkeerős nyugati országok félreérthetetlen politikai és hatalmi meggondolások által ösztönzött segélyei és hitelei sem érik el az egy százalékot. Eleve világos volt, hogy Peking eseteben „.fosott hatalompolitikai céloknak rendelik alá a segélyt. Másrészt mindig Is kétséges volt, hogy Kína a megajánlott hiteleket Ipari szállításokkal tudja-e teljesíteni? Ami az első tényezőt illeti, már a segélyek földrajzi megoszlásában bekövetkező változás Is jelezte, faogg a segély szinte automatikus módon, sokszor a legrövidebb lejáratú hatalmi politikai célok eszközeként jelentkezik. Így például Afrikában nem véletlenül koncentrálódott a kínai segélypolitika Tanzániára és Zambiára. Ezekben az országokban ugyanis az indiai származású burzsoázia pozíciói igen erősek voltak és a pekingi támogatás része volt az India világpolitikai elszigetelésére irányuló törekvéseknél!, amely mindmáig Peking stratégiájának egyik célkitűzése. Természetesen ezt a cél szolgálta a legközvetlenebb ; módon az 1970-ben Pakisztánnak nyújtott 200 millió dolláros kínai kölcsön, amelynek felét az indiai—pakisztáni háború után elengedték. Az India elleni stratégiai támadásnak rendelték alá a Ceylonnak, Nepálnak és Burmának nyújtott kölcsönöket is. Valójában tehát a segély- program talán még átlátszóbb módon eszköze a pekingi hatalompolitikának, mini a nyugati tőkés országok esetében, ahol a kifinomultabb módszerek és a . gyarmatosító. tapasztalatok 8z álcázásra több lehetőséget nyújtanak. Ami a másik tényezőt, a segélyprogramok gazdasági realitását és főleg tartalmát illeti — ott e programokat természetszerűen behatárolja Kína gazdasági fejletlensége. Kína közismert módon nem rendelkezik azokkal a beruházási javakkal, gépekkel, autaoiaukakkal, íejletíi DI FK-ny ílatV orat: A legfőbb feladat: megszilárdítani a tűzszünetet! A DIFk párizsi tárgyalóküldöttségei szerdán bejelentette: kész pénteked, Lu-Cel- la-Salnt-Cloud-ban folytatni a tárgyalásokat Saigon meg- bizottaival Dél-Vietnam politikai jövőjéről. A szóvivő hangsúlyozta, „Ismételten figyelmeztetjük Saigont, hogy nem fogjuk tűrni a területünket sértő cselekményeket — folytatta Ly Van Sau. — A Thleu- rezsim ennek ellenére egyik zászlóalját a másik után Indiai - rs«*b«z"o»ati köz»* nyilaikwzr.l A két dél-vietnami fél márciusban elkezdődött politikai konzultációi több alkalommal megakadtak. Általában a saigonl fél bojkottéba a tárgyalásokat. A múlt héten a DIFK-küldöttség mondta le részvételét az esedékes ülésen, tiltakozásul a saigoni légierőnek Dél-Viet- .nam felszabadított övezetei ellen intézet sorozatos bombatámadásai miatt. Ly Van Sau. a DIFK küldöttségének szóvivője a délvietnami felek politikai konzultációinak pénteki felújítására vonatkozó javaslat előterjesztésevei egyidejűleg rendkívül súlyosnak minősítette a vietnami helyzetet. „Az Egyesült Államok erőszak alkalmazásával fenyegeti a vietnami népet — mondotta. — Washingtonnak az a fenyegetőzese, hogy Indokínában esetleg felújítja a bombatámadásokat, súlyosan sérti a tűzszünetl megállapodást, Az elmúlt tíz év tapasztalatai azonban meggyőzően bizonyítják, hogy fenyegetőzésekkel nem lehet térdre kényszeríteni a vietnami népet.” Japan politikai körökben súlyosnak ítélik a dél-koreai belpolitikai helyzetet. Rámutatnak, hogy a Pák Csöng Hiúitól 'végrehajtott kormány- átalakítás elsőrendű célja a belpolitikai “helyzet és mindenekelőtt a kormány pozíciójának megszilárdítása volt Fokozza a rezsim gondját, hogy nem csak a rohamosan növekvő kormányellenes technológiai eljárásokkal, amelyekre a harmadik világ országainak iparosítási törekvései során szükségük lenne. Tanzánia és Zambia vonatkozásában ez meglehetősen látványosan bebizonyosodott. Ez a két állam csaknem évi 30 millió dollár értékű kínai áru behozatalára kötelezte magát a segély- program egyik feltételeként. Hamar kiderült azonban, hogy Kína csak a legegyszerűbb fogyasztási cikkek exportjára képes, korszerű beruházási javak szállítására nem. Végső soron megállapítható: ahol a kínai gazdasági segély látványos méreteket öltött (mint Tanzánia, Zambia, illetőleg Pakisztán esetében) ott kifejezetten stratégiai céloka szolgált. Gazdasági tartalmát tekintve pedig a kínai politikai jelenlétet Is biztosító nagy létszámú munkás és technikus átküldésével jár (mint a tanzániai vasútépítés esetében), vagy pedig a világpiaci szintet el nem érő fogyasztási cikkek szállítására koncentrálódik. Azokban a ritka esetekben. ahol emellett (a már említett tanzániai vasút, a közép-afrikai textil-, gyufa- és cukorgyárak) Kína a technika szállítójaként is megjelenik — ott ez a technika a dolog jellegénél fogva inkább a XIX. mint a XX. század technikája. A politikai és a gazdasági kijózanodás együttes hatására á fejlődó országok mind szélesebb körben ismerik fel, hogy a szocialista közösséggel szembeforduló Kina hegemon hatalmi céljainál é6 korlátozott gazdasági erejénél fogva nem lehet megbízható támaszuk az imperializmus és a gyarmatosítás ellen vívott küzdelemben. Delhiben szerdán indiai— csehszlovák közös nyilatkozat jelent meg Gustav Húsúknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának indiai hivatalos baráti látogatása alkalmából. A közös nyilatkozatban. amelyet Gustúv Husák és Indira Gandhi indiai miniszterelnök írt alá, a két ország felhívással fordul az ázsiai országokhoz, hogy fejlesszék a széles körű együttműködést a béke és az ázsiai biztonság érdekében. A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a del- ázslai szubkontinens államainak kapcsolataiban jelentkező problémákat a szimlal egyezmény keretében kell megoldani. India és Csehszlovákia állást foglal amellett, hogy a Bangladest mielőbb fel kell vennie az ENSZ tagjai sorába. A két ország vezetői állást foglaltak amellett, hogy mozgalommal kell szembenéznie, hanem saját sorain belül is éles harc folyik az úgynevezett héják és galambok között.. A kormány egy része követeli, hogy alkalmazzanak erőszakot a diákmozgalom letörésére, másik része viszont határozottan ellenez mindenfajta fegyveres beavatkozást. A dél-koreai helyzet ismerői szerint ugyanis Pák Csöng Hi jogosan tart attól, hogy a tűzparancs esetén a hadsereg egysegei nem hajlandók lőni a diákokra, annál inkább, mert a diákmozgalom vezetői között ott találhatók a hadsereg főtisztjeinek gyermekei is. Másrészt a hadseregben sok olyan fiatal szolgál, akik nemrég végezték el az egyetemet, vagy éppen az egyetemekről sorozták be őket. Ez a magyarázata annak, hogy Pák Csöng Hl óvakodik a hadsereg bevetésétől. Ezért tett engedményt a diákoknak a kormány átalakításával és a központi hírszerző ügynökség vezetőjének eltávolításával. az izraeli csapatoknak a megszállt területekről való kivonása alapján meg keli teremteni a közel-keleti térségben az igazságos és tar- lós békét. A felek nagy elismeréssel nyilatkoztak az indiai—csehszlovák tárgyalások eredményeiről. Közel- t-elet : Feszültség a f on okon Miközben Emsto Siilasvuo tábornok, a Közel-Keleten levő ENSZ békeíenn tartó erők főparancsnoka tovább folytatja erőfeszítéseit a napokkal ezeíőtt megszakadt izraeli—egyiptomi tárgyalások folytatása érdekében, tovább növekszik a feszültség & front von alakon. Kairóban szerdán délután , nyilatkozatban jelentették be, hogy két izraeli Phan- - tóm vadászbombázó a nap folyamán megsértette Egyiptom légiterét Iszmailia város körzetében. A kairól rá- dióban ismertetett katonai közlemény szerint az egyiptomi légvédelem lelőtte a? egyik behatoló gépét. Tét Avivban a hírt cáfolták. Tel Avív szerdán több te- ' ben is szórványos lövöldözésekről adott hírt a szuezi front különböző szektoraiból. Jelentések szerint, a 101-es kilométerkő közelében egy izraeli katonai jármű aknára futott. a robbanáskor két izraeli katona életét vesztette, s további hat se- . besüléseket szenvedett. O szowski Bonnba látogat Stefan Olszowsky lengyel külügyminiszter december 6—7-én Bonhba látogat, hogy Walter Scheel külügyminiszterrel folytassa a lengyel- nyugatnémet kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseiről ez év október 18—20- án, Varsóban megkezdett eszmecserét — közölték hivatalosan a lengyel fővárosban. Lemondott a dán minÍH%terelnöh Jorgensen, dán miniszter elnök — a kedden tartott /úlasztások után —, szerdán benyújtotta lemondását A kormányfő a királyi palotából távozóban nyilatkozott az újságíróknak, Wépúfság-ielefoto — MTl—KS) Zavargások Déi-Xoreában 1*73. december 6-, csütörtök irányította a térségbei hogy a nehéztüzérség bevonásával területrabló támadásokat indítson. Dél-Vielnamban rohamosan romlik a helyzet. A legsürgősebb most az. hogy megszilárdítsuk a tűzszünetet.”