Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

galommentesebb. mint szü­leié. Közvetlen hang, cseve­gés, és az értelmek hirtelen felfütótteége, a mindennapi emberben a nem minden­napi — ez volt Radnóti László riportjának íze, sava, érdekessége. * Kitűnő riport volt! 8AM4RK \ VD S VIÜ V Üz­begisztán és Libanon. Hat­ezer kiken-tor is megvan egymástól. Mindkettő még az iszlám : közepén fek­szik. Damaszkusz: Onusján mecset. A világ egyik leg­szebb és máé ma is hasz­nált mecsetje. Bibi hanum Számár k;, r.dban. mely nait kupolája ;t ..legszebb lenn.?, ha az ég nem bota, m ra­ja ..az arab kultúra. Kö­zelebbről az iszlám remeke. Mint ahogyan az iszlám szü­lötte Avicena és az arab vi­lág terjesztette, vaev ,,talál­ta fel” a kémiát, a ma is használatos ..arab" számain­kat az iszlám igázía le vég­eredményben a középkori Magyarországot és az iszlám titkait kutatja ma - a vi­le. ..szerte híres és ftU kordán az arab vihígban ismert Germanus Gyula. Es az arab világ', amely az is - aim bölcsője voit és a m (lamedanízmus állandó ú . aihletője ma is, a friss és húsfoa-vérbe vágóan ele­ven napi politika színhelye. A sztyeppék, szavannák, si­vatagok, félsivatagok, a rá­juk települt ősi városok vi­li?;.'bői elindult iszlám, ez a v tolás is és létezési forma i.v, ez a világnézet, de sajá- t‘ *; társadalmi berendezke­dj-.; is, amelynek tulajdon- kíbpeni papjai nincsenek, b -jm csak hívői és tudó- fi i, nem a libanoni Saidától S •-vrarkandig tart. Átível irá id az öt kontinenst, F r ipában és az Indonéz s; geifílágban. immáron £ ak-Amerik to-n és „feke­te- Afrikában éppen úgy, n.: t Ázsiában, s vagy ki ti; t:ja talán Ausztráliában, sc- a déli jegkontinensen is oh élnek hívei. Mi a története és a titka, s egyáltalán van-e titka az lírámnak? Milyen okok ny -mán alakult ki e világ g-. idolkodás- és szokási end- S7C-: e, hogyan és miért tú­li . f hatni egy időben az tv sz akkori világ kultúrá­jára, s miért hanyatlott le, miért lett fékje a fejlődés­nek saját „határain” belül is és miért tűnik most ismét fe’.iídozónak a csillaga? KCidések, amelyekre Folco Qulliei és Alberto Pinelli próbált válaszolni és vála­szd tatni. A nyolcrészes te­levíziós filmsorozat bemuta­tásával nemcsak kultúrtör­téneti indítású hatást ért el a magyar televízió, de egy­értelműen politikai, hogy ne mondjam: napi politikai ■ ipagandamuhkát is vég- : it. 'iz olasz filmalkotók, aki- India varázsos világá- és nem varázsos jele- r -.sk jobb megismerésében i izett szolgálatukban már talált egyszer a magyar, vízió-néző a képernyőn, '■'< st e kétesztendös időben, mkában, utazásban egy­aránt nagy „hátterű” filmso­rozatban ismét szerény, de s ívós kitartással igyekeztek vílaszt adni a maguk és a kar feltette kérdésekre. Ay.t á'lítani — egyébként ők ma­guk sem tették ezt —, hogy minden kérdésük célba talált, vagy hogy a kérdésekre ro'n-’znben a helyes és a vi­lágos választ adták volna meg, aligha lenne igaz. Min­denesetre e bonyolult és év­ezredes világ titkai révükön legalábbis megszűntek tit­kok lenni, ha bonyolultsá­guk nem is áttekinthető és sokszor az iszlám értői szá­mára sem mindenkor ki bontható. Az iszlám, az olasz filmsorozat kapcsán és jó­voltából, a magyar televízió- néző számára megszűnt a szó rossz értelmében egzoti kum lenni, felfedezhette; tenné a történelem fejlődé sének szabályait, az e szabá­lyokat törvényszerűen meg­Á dolgozó ember festő;# Idősebb Kátai Mihály tárlata Karcagon hu‘úrózó gazdasági hatáso­sai, s mindez úgy történt, hogy a „Kelet.” szépsége, varázsa nem megkopott ben- r: '’ v.. de felizzott. Nyolcszor egy óra alatt eí- 1 - vívunk a múltból a jövő felé. Ha mindent nem is ér­tünk meg még. de -.ok min­den! értünk már! I ESZTELEN és ezért em­beri, s mert emberi, hiteles é» megkapó portrúfilmet ké­sz'tett Marina PopovicsrOl Radnóti László a televízió szamára. Az eddig lényegé­ben csak a rádióból ismert kellemes hangú, kulturált, szerény riporter most úgy lépett a nézó elé a képer­nyőn, hogy alig vettük ész­re őt. mert a riportját fi­gyeltük. Csak a rekordokat és a margarétákat, az alkotó embert, akinek mindene a repülés; a felvillanó férj ar­cát, aki nem resteilte beval­lani, hogy a félelem a nagy tettekre képes értelmes em­ber sajátja, hogy legyőzze azt, a lányt figyeltük, aki csodálja szüleit, de önmaga számára egy más, egy „föl­di” világot akar megterem­teni, amely ezért semmivel sem szegényesebb, vagy iz­KELLÉR DEZSŐT szeret' tem, szeretem -''és szeretni fogom. Kellér Dezső a ma gyár kabaré élő klasszikusa volt és marad — reméljük — még hosszú ideig. Ezért volt kár, hogy másfél órás estje nemcsak a kopott kó­piák szürkesége miatt — szürkére sikerült. Tíz-tizen- két éves felvételek külön külön még lehetnek érdeke sek, sőt jóízű nevetési is ki­csiholhatnak —, de 90 perc műsoridő zömét, lefutott kó­piákra építeni, úgy érzem, nem volt szerencsés. Kellér Dezső, aki jogosan kapott másfél órás műsoridőt a te­levízió több milliónyi nézője előtt, talán maga sem gon­dolta át. vagy nem gondol­tait ák át vele —, hogy most itt lett volna az alkalom egy markáns arcvomású, ha­tározottan politizáló kabarét összeállítani a markánsan politizáló Kellér Dezső mű­veiből. Egy friss és igazi poétikai kabarét, amelynek frisses­sége nemcsak a napi aktua­litásoktól, hanem nyílt szó- kimondásától, hosszabb táv­ra is érvényes gondolatiságá­tól lett volna igazán hatá­sos. Gyurkó Géza Mai tv-ajánlatunk: 20.50: A BUROK Ty-film Kolozsvári Grand- pierre Emil regényéből. Több novellája, regénye fog­lalkozik az úgynevezett mai fiatalok és mai idősebbek viszonyával, s egyebek mel­lett azzal a viszonnyal is, amit ez a só a pletykákban jelent. A burok is ilyen re­gény. Főszereplője Orsós Il­di, a talpraesett „egyenjogú- sított” jogászlány, aki szél­vészként tör be a középko­rúak disztingvált és jólne­velt megbízható alapokon nyugvó, s alig stikud társa­ságába, felforgat, többeket kilendít lelki egyensúlyából. Egyszóval zűrzavart okoz. A társaság egyik tagja — Ele­mér —, beleszeret a lány­ba, s az író azt igyekszik megmutatni, hogy milyen lehetősége van két különbö­ző korú és természetű em­bernek az igazi egymásrata- lálásra. Kolozsvári Grand- pierre Emil 1964-ben írta a regényt, s azóta már több­ször is megjelent Most Zurzs Éva készített filmet belőle, Katona Márta forga­tókönyve alapján,. A fősze­repekben tíasu Lajost (Ele­mér) és Urbán Erikát (Ildi) láthatjuk. Egyébként a re­gény — ismét átdolgozva —. a téli könyvvásárra jelenik meg harmadik kiadásban. Az ismételt átdolgozásra csak egy, magyarázata van: az író maga sem tekintette lezártnak a problémát most is foglalkoztatja, új és új le­hetőségeket fedezett fel ben­ne. ^Karcag hazahívta öreg fiát, a hatvankét esztendős Kátai Mihályt : mutassa be földijei­nek ,.őszekéit”, legszebb vász­nait. A mester — ki 1941 óta Egerben él — lelkes izgalom­lommal készült a látogatásra. „Különös érzés, ötöm és izgalom számomra, hogy Kar­cag és múzeuma alkalmat adott, segített szülővárosom­ban — több évpt átfogó mun­káimból tárlatot _ rendezni. És ha ez az életem alkonyán valósulhatott is meg — még­is csodás öröm, mert szülő­földem. fiatalságom szepem- lékű helyén újra elmondha­tom: itthon vagyok.,, így vall a találkozás reményeiről a mester a kiállítás . szerény meghívójának lapján. A múzeum kistermébe életi művének érdekességeit hozta el. Pályájának két fő vonu­latáról mesél képein: a Nagy­kunság, a karcagi táj Olykor fájdalmas világáról és Eger, a hevesi vidék természeti (szépségeiről. Ügy tűnik, mindenét, haza­hozta kedves városába, lás­sák, mire vitte, hogyan ka­matoztatta talentumát. Tájat és embert énekel meg, a színek, formák hang­jain. A természet az ő mú- ,veiben a dolgozó ember ke­ze nyomát viseli magán, még akkor is, ha maga az ember egy-egy vásznán nincs is je­len, S ha ott van. miként a Karcagi szolgatanyás című képén: ő maga is szolgata­nyássá válik általa. A dolgo­zó ember szemével tekint a világra, úgy fest, ahogyan a A mester a kiállítás egyik látogatójával beszélget. munkás paraszt szemében tükröződik vissza a valóság. Ez az ő talentumának ka­matja — hatvanhét eszten­dősen. A karcagiak nagy szeretet­tel fogadták őt. A kis terem­be nem a kíváncsiság, hanem inkább a rokoni büszkeség hozta el a látogatókat A fiatal Kátai Mihály el­ső tárlatának Karcag adott otthont. Most alkalom kínál­kozik arra, amire ekkor­tájt nem: azok tekintsék meg alkotásait, akikről és akik­nek festette —■ a dolgozó em berek. F. P Napirenden 1074 közmŰYeIődé!KÍ lerve (Tudósítónktól.) Még egy szűk hónap van hátra ebből az esztendőből, s a közművelődés dolgozói már a következő év tervein mun­kálkodnak. Külön jelentősége Tudományos esték Gyöngyösön A tudományos-technikai forradalom áll a középpont­jában annak az előadássoro­zatnak, amelyt a Gyöngyö­si Városi Művelődési Ház­ban tartanak meg a követ­kező hetekben. A tervben olyan témák szerepelnek, mint a tudomá­nyos-technikai (forradalom előzménye, illetve hatása az élővilágra, mit várhat az em­beriség a tudománytól, a jö­vő problémái a fejlődés irá­nya. Az előadók között az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem, a Marx Károly Köz- gazdasági Egyetem és a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagjai, illetve tanárai szere­pelnek. a következő évnek, hogy ke­rek harminc esztendeje, hogy Heves megye községéi. — közöttük a gyöngyösi járás községei — felszabadultak. A művelődési otthonok, könyv­tárak, az úttörő szervezet és a KISZ-szervezetek sajat adottságaik, és lehetőségeik keretében segítik e rendezvé­nyek sikerét. Vetélkedőket, kiállításokat, irodalmi műso­rokat terveznek összegyűjtik a községek felszabadulásával kapcsolatos történeteket. A gyöngyösi járás éves közművelődési munkatervé­ben jelentős helyet szentel­nek a munkásfiatalok részére tartandó ismeretterjesztő elő­adásoknak, tovább folytató­dik az Ifjúsági Törvény meg­ismertetése, ,s az eltelt idő­szak tapasztalatairól vitákat rendeznek. Részletesen felmérik a munkásság körében jelentke­ző igényeket, s e felmérések alapján állítják össze a poli­tikai, művészeti, irodalmi ismeretterjesztő előadások témáit. A készülő munkatervekhez a községekben a helyi nőbi­zottságok, KISZ-szervezetek, klubok is'elkészítik saját ter­veiket. s a községi tanácsok december havi üléseiken ko­ordinálják ezeket a terveket, illetve hagyják jóvá a jó * 3 évi teljes népművelési tev vet A munkatervekkel párhu­zamosan — melyek elkészí­tését javaslatokkal, tanácsok­kal segítik a járási szervek dolgozói — készülnek a költ­ségvetések is, melyek a szín­vonalas kulturális munkához az anyagi alapokat biztosít­ják. Baranyi Imre */w>maaivwv‘vvvwwv‘sa/wvvvva* wm NR. 19 % kJL HfjJ. december Legeltoglalt'?''1' emberünk a törzshadbíró. Képtelenség megközelíteni. Amellett csep­pet sem tanácsos megemlíte­ni előtte óhajomat. Vagy ön­ként. hozza szóba a jegyző­könyvet Howiger tábornok úr ösztönzésére, vagy soha nem fogok bepillantani Len- key János vallomásába. A túlbuzgóság legkisebb jele is gyanút kelthet ellenem, már­pedig semmi kedvem felhív­ni a biztonságomra káros fi­gyelmet. Ügy intéztem hát, hogy a totiahadbtfo kőa&lé­Ben foglalok aszfalt a tiszt! étkezdében. Mindig egyfajta ünnepélyes előzékenységgel (köszöntőm, hadd érezze, mennyire méltányolom sú­lyos kötelességét. Mások is ,igy tesznek, feltűnően alább Jiagy a tiszti étterem zsongá­sa, ha Ernst őrnagy átlépi az /étkezde küszöbét, és zárkó- zottan, érzelemmentes arcki­fejezéssel elhelyezkedik asz­talánál. Ha nem tudnánk, kicsoda, nyugodtan élvezhetné a teljes észrevetlenséget Érdektelen jelenség. Szürke hivatalnok, egyenruhában. Kék szem, ke- rekded arc, 6ima homloka /fölött pelyhesen kopaszodik. Nyakának puha zsírpárnájá­hoz feszesen préselődik a zubbonygallér. Sokkal Inkább tűnne jámbornak, mint ret- tegettnek, ha a beosztása nem vetítené rá mintegy kí­vülről a fontosságtudat ke­mény árnyékát. Kétségtelen, ti fontosságtu­dat több; mint indokolt. Realitása napról napra sú­lyosabban nehezedik az ara­di várra. Mindenki igyek­szik leplezni növekvő ideg- feszültségét ebben az óriási hatágú csillagban, a nyílhe- gyű bástyákkal védelmezett erődben. Ez a castrom valóban erős. Ágyúkkal, rohamokkal be­venni lehetetlen. De nii, akik sáncai mögött élvezzük a tofLítoiisa&ot, a lelkűnk mc; Jyén nem vagyunk képesek örülni a győzelemnek. Ve­lem együtt mindenki tudja, a harctereken kellett volna legyőzni a lázadókat, nem pedig az akasztófán. Mert semmi kétség: akasz­tani fogunk. Hiába tartozik közénk Ernst törzshadbíró, hiába esett rá ifjú császá­runk birodalma nevében a büntető tisztség, érzelmeink­ben idegenkedünk tőle. Aki személyében hordozza a bíró baljóslatát, az mindenki szá­mára fullasztóvá teszi a le­vegőt, bárki lélegezzen is körülötte. Ha önként szólítana, hogy „főorvos úr, szíveskedjék hozzám fordulni, átadom ön­nek Lenkey János vallomá­sát” — akkor is riadtan ösz- szerándulnék bensőmben. De az önuralom látszatára kíno­san ügyelnem kellene. Fur­csa összefüggésekre bukka­nok. Lehet, hogy önkéntelen emberi reakcióm révén job­ban hasonlítok a vádlottra, mint Ernst törzshadbíróra? Lenkey Jánosban szemláto­mást roskad az életerő. Dél­előtt van, ilyenkor kevésbé kínozzák a képzelt szörnyek. Rövid időre nyugton is hagy­ják. De a beteg nem hisz ne­kik. Ügy ül a cella lócáján, mintha a következő pilla­natban már menekülnie kel­lene előlük. Hiába nézem, permiül nem szarni toK a je­lenlétemmel. Számomra kö­vethetetlen látomásokra fi­gyel, barna szeme tágra me­red, hogy jobban lássa a ve­szedelmet. Felfokozott izzás parázslik tekintetében, résen- léte nem egyéb, mint az ál­landósult riadalom. Kelletle­nül eszegeti kenyerét, egy- egy kanállal szürcsöl a reg­geli levesből, de eközben pil­lanatnyi időre sem feledkezik meg az önvédelemről. A szeme, a szeme: az félel­metes. Függetlenítette magát roncs testétől, önálló sze­mélyként éli a halálra haj­szoltak életét. Teste többi része csupa közöny. — Szeretnék önnek segíte­ni, kapitány úr... — szólí­tom olyan gyengéden, ahogy csak telik tőlem. összerezzen, csodálkozva néz rám. Firtatja, én is a dé­monok közé tartozom-e. Ba­juszának két vékony szár­nya hosszan lecsüng, vénné aszott ajka mellett. Ügy né­zeget, mintha meditálna. Majd hirtelen oldalra rán­dítja fejét, tekintete a falra szegeződik, karját hevesen az arca elé kapja. Rémülete« látvány. El kell hinnem, hogy a falból előlépett a szörnye­teg és támadóan a beteg fölé magasodik. Azt remélem, megnyug­szik a képzelődő, ha a be­széddel magamra vonóm a figyelmét. — Csak én vagyok itt, az orvosa, kapitány úri Fogyassa­sza nyugodtan a reggelijét. Szivart hoztam önnek. Reg­geli után rágyújtunk és el­beszélgetünk. Most végre észrevesz. An­nak lát, aki vagyok. De a szivar nem érdekli, pedig erős dohányos volt, mint a legtöbb huszár. — Nem hallott a bátyám­ról? — kérdezi teljesen józa­nul. Valamit muszáj hazudnom. Semmit nem tudok a báty­járól. Azt sem tudom, egyál­talán van-e bátyja. — Hogyne! Igen jól érzi magát. Éppen tegnap érdek­lődött kapitány úr felől. Biz­tosítottam, hogy kapitány úr egészséges,- nyugodtan viseli a sorsát. Idegen izzást! tekintetét vallatóan az arcomba égeti: — Maga hazug ember. Egy szavát sem hiszem. Már nem is törődik velem. Hirtelen eszébe jut a létét fe­nyegető veszély, a cellafal egy pontját figyeli kimeredő szemével. Strázsáló figyelme egyre rémültebb, egyre el- szántabb lesz. — Csak gyertek .. Csak gyertek, gonoszok , sátánok, gyilkosok! Nem félek tőletek! Iszonyú, hogy képtelen va­gyok a démonok és a beteg közé állni. Csak az lenne iszonyúbb, ha visszahozhat­nád! a valóságos létbe. így is, úgy is rettenetes. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom