Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

RAJONGÖK KISS DÉNES: Téli hazatéréi Csillagplhékee gyerekkor szál' 'lófehér mezón nessze kószái gysejtek dombja völgyén az emlék sipkeruhát szó rá a hó Hahó! Hahó! Szánkózni Jó de hol vagy már nagyapó?! Hol a barátok a dombról kiáltásból hol van a hang? Nem lehet már hazatérnem régi derű* hófehérben Bár a múlt is velem kószál cslllagpihén gyerekkor száll! IEKELT ZOLTÁN. A borbogár Pincék zugában, nagy hordók alatt, hol gyökerek döfték át a falat. « hol évszázadokig senki se jár lakik a borbogár. Magába szívta ó-borok tüzét. közelében szinte izzik a lég! Oünnyög magában, mindig mámoros, s úgy ragyog, mint a kárbunkulus. Csak egyszer láttam, egy félpercre tán. ahogy benyúltam a labdám után: oly rémítőn lángolt fel az a hely. hogy félvakon rohantam onnan el... Azóta Is vágyakozom e vad izgalomra a forró föld alatt s ha egyszer végre odaérkezem, azt sem bánom, ha kiég a szemem Áldozatomra ő megváltatik: tüzes, fekete lánnyá változik. • teste ágyamban mindig hajnali órákban fog majd felparázslanii 9*(S • • • % • • • * ••**** En mondom a tolcsvai az igán PRECÍZ ELÍTÉLT INDIAN TELEFON HUMOR —1973 0írn*<"fe PÁRIZS — Tegnap olyan fiúval voltam moziban, aki még nem öléit meg nőt — fin is szeretnék megis­merkedni vele... — Elkéstél! PRAGA — Ez a trombita a legér­tékesebb ajándék, amelyet valaha is kaptam a papám­tól! — Ennyire szereted * ze­nét? — Nem, de a papa minden alkalommal ad tíz koronát, hogy abbahagyjam a trom­bitálást... VARSÓ Kéé barátnő beszélget: — Tegnap szakítottam a vőlegényemmel! — Miért? — Csinos 1* volt szolid Is, tele minden jó tulajdonság­gal, és én akár » világ végé­re Is elmentem volna vele. ha nem rángatott volna el minden kirakat elől... BUKAREST A kollegánál furcsaságot észlelnek a többiek. Magá­ban beszél. Valamelyik nap is a folyósón motyogva és gesztikulálva megy el a fő­nök mellett Az megállítja és részvevőén megkérdi: — Mi van magéval? Ki­merült? ideges? Magában beszél. A beosztott méltóságtelje­sen válaszol: — Tudom. — Hát akkor miért csinál­ja? — fin legalább végighall­gatom magam... ROTTERDAM A turista egy kastély meg­tekintése során figyelmetlen­ségből összetör egy vázát. — Az istenért! — ször- nyűlködik el az idegenveze­tő. — Hiszen ez egy tizen­hetedik századból való vázai — Egészen megnyugtatott — válaszolja a turista. — Már megijedtem, hogy új voltt... MOSZKVA — Másztya, honnan ve­szed ázt, hogy a hang gyor­sabban terjed, mint a tény? ■v Ez csak egyszerű, tanító néal. Amikor bekapcsolom a televíziót először mindig Hangot hallani, s csak azután jelenik meg a kép... BELGRAD Két özvegy ember beszél­get: — Meg kellene nősülnöd. Már csak a fiad kedvéért is. — Ez nem olyan egyszerű. Fiatal feleséget a fiam mi­att nem vehetek él, öreget pedig saját magam miatti... NEW TORK Mr. és Mrs. Smith, az ame­rikai milliomos pár, néhány heti pihenésre Londonba uta­zik, A British Múzeumban járva Mrs. Smithnek először van alkalma múmiákat látni. Megáll az egyik fáraó lányá­nak háromezeréves teteme előtt, s így szól férjéhez: — John, ezen a szent he­lyen azonnal kérj bocsánatot, amiért múmiának nevezted az anyámat. \ — Oké — felen John, és megemeli a kalapját a mú­mia előtt. — Remélem, meg­bocsát, hölgyem. _ SZÓFIA '* Atanaszt ágyba parancsol­ja az orvosa: — Komoly torokgyulladá­sa van, barátom. — Agyban kell maradni? — kérdi meglepődve A ta­nasz. — Természetesen. Három napig ki ne nyissa a száját! A tan asz halkan megjegy­EGY POLITIKÜS KÉTELYEI Ez 3 kotnyeles újsigtrő kije­lentette rólam, hogy határozat­lan vagyok. Most nem tudom: élesen válaszoljak-e neki, vagy nyugodtan, avagy egyáltalán ne válaszoljak? (Header* s Digest) * az igazi VENDÉGSZERETET Elérni azt, hogy a vendég — marasztalás nélkül — tovább kívánjon ottmaradni. (Parade) * nagyvonalüsag Az Union Leader szerkesztősé­ge New Hampshire minden száz­éves emberének életfogytiglani előfizetést biztosit. (The Wall Street Journal) TABI LÁSZLÓ: — Még ran 135 000 órát» • szabadulásig!... MÉRLEG d: — Nézze, doktor úr, én otthon több mint húsz esz­tendeje hallgatok. Mégis to­rokgyulladást kaptam... ZÜRICH — Az én lányom nagysze­rűen vezet gépkocsit, kitű­nően síel, úszik, zongorázik, remekül táncol... És most szeretném hallani, hogy mit tud maga, fiatalember! — fin, kérem, tudok va­salni, palacsintát és pörköl­tet készíteni, és nagyon szé­pen mosok... LISSZABON — Mi az, Fernando, ml van veled, hiszen te össze­vissza vagy verve! — A barátom tegnap jött vissza a nászúiról, azért. — Nem értem! — fin mutattam be a fe­leségének . „ Szilveszter küszö­bén az ember mérle­get csinál. A humo­rista is ember. Én humorista vagyok. A végkövetkeztetés te­hát felettébb egysze­rű: a? esztendő vé­gén én is mérleget csinálok. Már hosz- szabb idő óta, min­den év végén. Sőts Már abban az idő­ben is mérleget csi­náltam, szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tar­tom kizártnak, hogy éppen ezektől a mér­legektől lettem azzá. Két fő rovata van az én óv végi mérle­gemnek. Az elsőben magánügyeimet szok­tam áttekinteni, a másodikban köz­ügyeimet. Magán­ügyeim mérlegével nem kívánom untat­ni önöket. annyit azonban talán a sze­rénytelenség kocká­zata nélkül megálla­píthatok, hogy ma­gánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyen­kor elhatároztam, hogy leszokom a do­hányzásról, de nem szoktam le, talán mert a legutóbbi év­ben túlságosan sok újságcikk jelent meg a nikotin káros ha­tásáról. Tavaly ilyen­kor elhatároztam, hogy erélyes lépése­ket teszek a korral járó elnehezedés el­len, de nem fogytam le, mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sok, január ele­jén már inkább ke­vésnek találtam. Ta­valy ilyenkor elhatá­roztam, hogy keve­sebbet fogok dolgoz­ni, mert az élet úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés, mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel el­lentétben nem dol­goztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rövi- debb, mint gondol­tam volna, s nincs nemesebb időtöltés, mint a munka. Azt is megfogadtam ta­valy ilyenkor, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell név kém bosszankodnom a kritikusok nagy- kápú fanyalgásán, t ezzel ellentétben eb­ben az évben is ír­tam egy színdarabot, hadd szórakozzam a kritikusok nagy képű fanyalgásán. A mun­kát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a közügyeimbe ' tudni­illik ezen a hídon keresztül vezet az út. Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal ked­vezőbb a mérleg. Legalábbis ami a fő rovat egyik alrova- tát illeti. Közügyeim­nek ugyanis két al- rovata van. Éspedig: !.: A közügyekben folytatott tevékeny­ségem hatása jóma­gam társadalmi hely­zetére, és 2.: neve­zett tevékenység ha­tása magára a köz­ügyekre. Az előbbi alrovat- tal röviden végezhe­tünk. Az elmúlt év­ben 183 új haragost szereztem magam­nak. Hogy ez az eredmény kedvező-e vagy sem, eldönteni nem tudom. A „ha­ragos” kifejezés amúgyis tág fogálom. Helyet talál ebben a fogalomban már az is. aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irányomban, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egy ka­nál vízben. A ren­delkezésemre álló, de nem végleges adatok szerint új haragosa­imnak egyharmada beéri azzal, hogy nem köszön vissza, máso­dik harmada még át is megy az utca túl­oldalára, ha meglát, harmadik harmada pedig mindezeken fe­lül még rossz hire- met is költi, részben koholt, részben való­ságos tények alapján. Am, ami a legfonto­sabb: humoros-szati­rikus Írói munkássá­gom a közügyekre pompás hatással volt, s ez kárpótol min­den egyéb negatí­vumért. Közállapota­ink ugrásszerű javu­lását bízvást tekint­hetem a saját tevé­kenységem gyümöl­csének, csakúgy, mint a társadalmi morál szép fejlődését Tu­domásom van róla, hogy a csalfa férjek­ről írott emlékezetes szatírám eredménye­képpen százharminc- hat férj állt el há­zasságtörési szándé­kától, s vett helyet­te értékes ajándékot hitvesének. Amikor lefüleltek egy süc­— Ha nem tudná, a be­szélgetési idő három perc!... (Hídvégi J. rajzai) kasztó pénztárost, eles és gúnyos glosz- szát írtam a társa­dalmi tulajdon hűt­len kezelése ellen. Írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg, hogy ezután sem sikkaszt Több karcolatomban szen­vedélyesen ostorozr tam az alkohol mér­téktelen fogyasztását. Nem eredmény nél­kül. Száznál is több­re tehető a száma azoknak, akiit ma már fele annyi szesztől is éppúgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt Egy alkalom­mal tudomásomra jutott, hogy illetékes szervek fővárosunk­ban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést Tollat ragadván, kemény < szavakkal bélyegez- i tem meg azokat, akik í kellő megfontoltság $ nélkül hoznak intéz­kedéseket közérdekű ügyekben. Írásom célba talált, a közle­kedés megmaradt, csak a Rákóczi úton szüntették meg. So­rolhatnám az ered­ményeket napestig, de úgy vélem, eny- nyi is elég. Talán mondanom sem kell, hogy az eredmények nem tesznek elbiza- kodottá. Tudom, van még javítanivaló elég, az új esztendő ad. még feladatot bő­ven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most, új év kü­szöbén a tükör elé áállok, s emelt fővel azt mondom ma­gamnak: csak így 1 tovább! Óévi függelék... (?!) Elmúltak azok a meghitt órák, amelyeket a családok együtt töltöttek el a kará­csonyfa alatt. A feldíszített karácsonyfákon sokféle meg­nevezésű tárgy, dísz járult hozzá, hogy a fa valóban szép, tetszetős legyen. A sze­rencsi csokoládégyár is gon­doskodott ilyen tárgyról, díszről, örültünk neki, gyö­nyörködtünk benne. A meg­nevezés azonban nem nyer­te el tetszésünket. ízléses do­bozban a következő névvel kínálta ezt az árut a gyár: „Üreges Tejcsokoládé Füg­gelék”. Nagyon hétköznapi­nak, nagyon közömbösnek, sőt egy kissé hivatalo&kodó- nak, szakszerűsködőnek is érezzük ezt a megnevezést. Éppen ezért a függelék név nem idézhette fel számunkra a karácsonyi ünnepek, a bé­ke, a szeretet ünnepének meghittségét, hangulatát. Ak- ko mi leheteett a névadás in­dítéka? Figyeljük meg először a sző hangalakját és használati ér­tékét Az ismeretlen eredetű és eredetileg lóg, csüng je­lentéstartalmat megnevező függ szőból származtak a kö­vetkező szóalakok" függő, függés, függeszt, fiíggeszke- dik, függöny, független, füg­gőleges stb.. A régi nyelvben ismeretesek voltak a követ­kező formák: függelem, füg­gős, függelmes stb. Már rég­óta kapott nyelvi szerepet a függőlék, illetőleg a függelék is. Volt idő, hogy e két alak- változathoz eltérő jelentesár- nyalat és használati értek kapcsolódott. A függőlék szó­val nevezték meg azt, ami valóban valamiről lelóg, va­lamin csüng. A függelék szó­val pedig azt nevezték meg, ami nem fartő zik valamely dologhoz szorosan, csak hoz­zá ragasztották, hozzá toldot­ták. Az általánosabb értékű nyelvhasználatban egy tudo­mányos írásműhöz pótláskép­pen. utólagosan kapcsolódó, kiegészítő részt, 'fejezetét ne­veztek meg vele. így alakult ki ennek a szónak járulék, tartozék jelentéstartalomra utaló használati értéke is. A mai embert elsősorban azért zavarja a szóban forgó gyártmánynak függelék neve, mert az elvontabb fogalmi értéket társítja a hangsorhoz. Az egyes áruk megnevezésére azonban az ún. fantázianevek mellett gyakran használunk fel olyan szóalakokat, ame­lyek már önmagukban 1* utalnak az áru, a megneve­zett tárgy valamilyen tulaj­donságára, jellegzetességére. Mivel a karácsonyi függelék valóban függő, csüngő dísz a karácsonyfáin, ezért a logi­kai összefüggésben alkalmas­nak tetszik a megnevező sze­repre. De egy szónak nem­csak jelentéstartalma, fogal­mi értéke van, hanem hangu­lata és érzelmi velejárója is. Ebből a szempontból már nem tetszik a megnevezés. Különben túl is terheljül| ezzel az új jelentésárnvalat- tal a szót, hiszen eddig is a láncon függő, kicsiny tárgya­kat, csecsebecséket is ezzel a névvel neveztük meg. Nyelvileg tehát nem ross* a megnevezés, értelmileg sera kifogásolható, hangulatilag azonban annál inkább. Sze­rencsésebb lett volna olyan fantázianevet adni ennek a karácsonyfadísznek, amely hangalakjában, jelentésében is jobban beleilleszkedik a ka­rácsonyi ünnepek meghittsé­gébe, emberségébe. Különben ezzel az óévi „függelékkel" kívánunk minden kedves ol­vasónknak boldog új évet. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom