Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-21 / 298. szám
Mozik és filmklubok Párizsi tapasztalatok — hazai tervek Rismonográfia tanyiliZsiponiM Párizs közvetlen szomszédságában egy üdülőtelepen — pontosan Marly Re Roi-ban — van a francia népművelési intézet továbbképző iskolája. A közelmúltban itt rendezték meg a filmklubok nemzetközi szemináriumát, amelyre a párizsi filmklubok szövetsége magyar vendégeket is hívott. S mert megyénkben is van már hagyománya —igaz csupán ötéves — a filmkluboknak, tagja lett az öttagú delegációnak Pók Lajos, a Heves megyei Moziiizemi Vállalat igazgatója is. A tapasztalatokról beszélgetve kézenfekvő a kérdés: milyen jó módszereket hozott Párizsból? •— Hoztam néhányat. Más kérdés persze, hogy miként lehetne hasznosítani ezeket a tapasztalatokat idehaza. A franciáit ugyanis már 1935- ben kezdték szervezni a filmklubokat, s azóta is ápolják, fejlesztik a közművelődésnek ezt a tormáját. A klubmozgalom náluk nagyon erős, ezt jelzi az a nemzetközi szeminárium is: amelynek részese voltam. — Milyen volt a program? — Hat napon keresztül filmeket néztünk és vitatkoztunk. Tizenhét filmet mutattak be, főleg francia, lengyel és magyar rendezők alkotásait. A mi filmművészetünket a Szindbád és a Holt ■vidék képviselte. — Sikerük volt? — Igen. De azért ez a két film nem reprezentálta megfelelően a magyar filmgyár- < tást. Igaz. nem fesztiválon | voltunk, hanem szeminanu- s mon. s — Milyen a francia film- > klubok szervezeti felépítése? \ '— Egészen más, mint ná- s lónk. Itt tulajdonképpen > egyetlen hálózat van, ez a > mozi, s ennek keretében > szervezzük a klubokat is. > Franciaországban két haló- > zaton futnak a filmek. Az > egyik a mozi, amelyik tér- > mészetesen üzleti vállalko- i zás, a másik a filmklub- i mozgalom, amelynek kereté- y ben a művészi értékű és a politizáló filmeket vetítik. És ami a legfontosabb: a k filmkluboknak ugyanolyan < jól kiépített hálózatuk van, > mint a moziknak. — Kik finanszírozzák eze- < két a klubokat? | — A filmklubok elsősor- s ban a kultúrházakra épül- > nek, s így az intézmény gon- S doskodik mecénásokról. Je- > lentöe anvagi támogatást > kapnak a klubok a vállala- > toktól, különböző szerveze- $ tektől, de . még az egyes > miniszl éri; 1 radírtól is. A film- > forgalmazás is segíti a klu- > bokát, elsősorban olyan for- > mában, hogy kedvezménye- > sen adja a filmeket. És vé- | gül ott a tagdíj, ami ugyan- i csak jelentős összeg. < — Milyen egy filmklub í Fraa-hárszágban’’ < — Egv-esv klub taglétszá- < ma 40 és ?00 között mozog. < Vannak ifíúsági — közép- < Iskolai és egyetemi — és < Üf4Ti. december <1., péntek < munkásklubok. A lényeg mindenütt ugyanaz: a tagság megnézi a filmet, utána pedig megvitatja. Párizs egyik külvárosában megnéztünk egy klubot. Nem akarom részletezni: a tagság — ismerik egymást az emberek.' — a művelődési ház kulturált mozitermében megnézik a filmet, majd utána beül a klubba és máris kezdődik a vita, amelyen gyakran részt vesznek maguk az alkotók is. — Valóban ez lenne az igazi filmklub. A mieink csupán a nevet viselik. — Kezdetnek ez is valami. Az a baj, hogy nincsenek olyan mozijaink, amelyek meglelelö otthont adhatnának a filmkluboknak. — Még Egerben sincs! A Bródy mozi ugyanis teljesen alkalmatlan erre a célra. De ott a művelődési ház!... — Sajnos, eddig mégnem sikerült megállapodásra jutnunk, pedig ott megfelelő körülményeket lehetne biztosítani. — Nem lehetne nálunk ts leválasztani a klubmozgalmat a mozihálózattól? — Meg kellene próbálni. Nálunk persze más a helyzet. Heves megyében például több mint 80 művelődési házban bent van a mozi is. S a művelődési házak egy részében. klubhelyiség is van. Ez a körülmény nem a szétválasztást, inkább az együttműködést sürgeti. Bízom benne, hogy a jövőben a művelődési házak, de mondhatnám azt is, hogy az egész közművelődés jobban szorgalmazza majd a filmklub- mozgalmat. '.amely- végeredményben nálunk is azt a Tegnap, . csütörtök délelőtt kedves ünnepségre került sor Egerben a gyermekvárosban. A Hayes megyei Építőipari Vállalat képviselői, a szocialista brigádok küldöttjei látogatták meg azt a nyolcvan óvodás korú gyermeket, alti- kel immár négy éve patronálnak. Erdős Tivadarné, a vállalat nőbizottsöga titkárának és Dohos Imrének, a vállalat KISZ-bizottsaga titkárának vezetésével ez alkalommal több mint 7000 forint értékű ajándékot, játékot hoztak a gyermekeknek, célt tűzi maga elé, hogy megtanítják az embereket filmet nézni és a filmekről vitázni. — A francia filmklubok munkájának ismeretében hogyan lehetne összegezni az itthoni feladatokat? — Megyénkben 14 filmklub működik. A legfontosabb, hogy kulturáltabbá tegyük a vetítéseket, s gondoskodjunk arról is, hogy a bemutatókat valóban viták kövessék. És nem utolsósorban fontos a műsorpolitika meghatározása is. Mindehhez persze elsősorban klubok kellenek, mégpedig olyanok, ahol jól érzik magukat az emberek. És szükség van szakemberekre is, akik hozzáértéssel vezetik a vitát. Ha mindez együtt van, altkor elmondhatjuk: es már valóban filmklub. — Befejezésül kérek egy francia sztorit, vagy valamilyen eredeti élményt. — Egy éjszakát Párizs egyik kis szállodájában töltöttünk, a Brand Hotel De Bakons-ban. A bejáratnál felfedeztük a mi Adynk arcmását, amelyet márvány- táblába faragtak. A Magyar —Francia Tárásaság által elhelyezett emléktábla szövege arról tudósított bennünket. hogy ebben a hotelben lakott Ady Endre. A szálloda portása tisztelettel nyújtotta át a harmadik emelet 38-as számú szobájának kulcsát. Itt lakott, s itt alkotott Ady. Jártunk' a szobában, szerény helyiség egy ablakkal és kandallóval. Kitekintettünk az ablakon, de mi már egy másik Párizst láttunk... amelyet ünnepség keretében nyújtottak át a gyermekváros kis lakóinak, akik a frissen felöltöztetett fenyőfa alatt rögtönzött műsorral honorálták a felnőttek figyelmességét. A bensőséges találkozás, amelyen jelen volt Bessenyei Jánosné, a megyei párt- bizottság nőfelelőse. Vass Petemé, az SZMT nőfelelőse, a kora délutáni órákban ért veget, amikor a gyermekek önfeledten így búcsúztak: ,,Mielőbb gyertek el ismét, építő nénik és építő bácsik. .. ” Az Akadémiai Kiadó 1972- ben újszerű vállalkozásba kezdett. Kortársaink címmel a felszabadulás utáni magyar irodalom kiemelkedő alakjait bemutató kismonográfia- sorozatot indított be, amely ma élő vagy nemrég elhunyt írók életművének tudományos igényű feldolgozását tűzte ki célul. Az első kötetek Váci Mihály, Benjámin László és Szabó Lőrinc munkásságát mutatták be. s e tanulmányok sikere fokozott .várakozást ébresztett a további köteteket illetően mind a szakemberek, mind az olvasóközönség soraiban. A Heves megyei irodalombarátok kettős okból Is fokozott érdeklődéssel Vehetik kezükbe a sorozat most megjelent, új darabját. Egyrészt a szerző, E. Nagy Sándor személyében egri irodalomtörténészt üdvözölhetünk a rangos sorozat munkatársai között, másrészt pedig egy megyéikhez erős szálakkal kötődő írónak mindmáig legteljesebb pályaképét, íróvá válásának tudományos alaposságú, de olvasmányos formában megírt fejlődésrajzát kapjuk kézhez- Mert Reményűt Zsigmond a dél-hevesi tájról indult el, hogy a magyar és spanyol irodalomban új utakat keressen, új társadalmi törekvések kifejezője legyen, s írói pályáján később is át-átvillannak a dor- mándi gyermekkor és az egri ifjúkor élményei. E. Nagy Sándor sikerrel ragadja meg a gyermek- és ifjúkorban azokat a tényezőket, amelyek a későbbi írói eszmevilágba épültek be: a falu és kisváros által nyújtott társadalmi ismereteket, a Dormánd és Eger révén megismert szociológiai jelenségeket, az író fiatalkori olvasmányait. valamint az I. világháború utáni magyar történelmi helyzet hatását. Találóan nevezi a szerző a húszéves fiatalember délamerikai kivándorlását ..lázadó menekülésnek”, hisz — az író saját szavait idézve — „csömörlötten egy gonosz világ szemforgatásától, megundorodva a rend álszent törvényeitől’' utazott át az óceánon, hogy Argentína, Chile és Peru forrongó szellemi életébe kapcsolódjon be. s az avantgardizmus művészi fegyvereivel küzdjön a társadalmi változásért. A könyv egyik legsikerültebb fejezete (Bűntudat és felelősség) többek között részletesen elemzi a Bűntudat című művet, amely a népi írók szociográfiai módszerét letisztult, kikristályosodott művészi eszközkészlettel párosítja. Ez a mű az író dormándi látogatásának egy napját széles korképpé tágítja: a falu népének kultu- rálatlanságát, pusztulását és a dzsentri sorsának történelmi beteljesülését megrázó erővel, Illyés Gyula és Móricz Zsigmond legjobb írásainak szintjén ábrázolja. Hasonló ehhez az egyik egri hazalátogatás élményéből született Sarjadó fű című regény módszere: az író a korabeli.Eger „reménytelenül kisszerű világát” egy új, emberibb társadalom megvalósulásába vetett hitével ellenpontozza. A kismonográfia a továbBudapestre, úgy látszik, vidékiként vagy külföldiként kell érkezzék az ember, hogy minden látnivalót alaposan szemügyre vegyen. Mivel a fővárosiak többsége néha még azt sem veszi észre, amibe nap mint nap belebotlik. A tv háromrészes filmjének az a célja, hogy megismertessen bennünket Budapest ha nem is rejtett, de észrevétlen maradó titkaival, érdekességeivel. Az első rész a VI. kerületben található „meglepetéseket” tárja elénk: nagyon kevesen tudják például azt, hogy milyen cél szolgáltak a központi házasságkötő terem épületének falán levő vasgyűrűk (egyesek szerint az épület mostani rendeltetésének megfelelően, szimbolikus tartalmuk van...) vagy azt, biakban bemutatja az eddig oly kevéssé méltatott drámaíró Remenyik színpadi műveit, drámaírói módszerét, majd képet ad a kolozsvári Korunk című marxista folyóirathoz fűződő kapcsolatairól, az amerikai élményeknek az írói életműben való lecsapódásáról, végül, a felszabadulás utáni magyar irodalmi életben elfoglalt, helyéről és szerepéről. E. Nagy Sándor imponáló biztonsággal, a kor szellemi mozgalmainak alapos ismeretében vezeti végig az olvasót Rémén vik különös írói világában, lázadást és termékeny újjóteremtést, bűntudatot és felelősségérzetet sokszor bonyolult kölcsönösséggel magába foglaló eszme- rendszerében. Könyvét nemcsak Rerrienyik Zsigmond eredeti egyénisége és írói nagysága okán, hanem a kiemelkedő irodalomtörténé- szi teljesítmény miatt is figyelmébe ajánlhatjuk a megye olvasóinak. hogy miért éppen 25. Színház a neve a Gyurkó László alapította színpadnak. A sorozatban láthatunk eltűnt városrészeket, amelyeket ásatások hoztak felszínre, s egyes különleges rendeltetésű épületeket. Csak egyetlen példát még: a Bazilika például nemcsak templom, pincéjében őrzik az elmúlt korok igen spk iratát. Sajnos meglehetősen rossz körülmények között. A televíziósok tehát érdekes nyomozás részeseivé avatják a nézőket, s ennek során titkokkal ismerkedhetünk meg. Persze ezek a titkok olyanok, hogy bárki megismerhetné őket, ha kicsit körülnézne, — de úgy látszik, sokszor valóban a fától nem látjuk az erdőt... Márkusz László Gyermekvárosi látogatás Bitskey István Mai tv-ajánlatunk: 17.23: Látta-e már Budapestet nappal? IC. Ami eddig zavaros volt, egyszerre világossá lett. A kétértelműségek egyértelműséggé y ál lak, ellenkező előjellel. ' Semmi kétség, Kiss Ernő is tisztábban látott, mikor Székesfehérvárról visszatért a Bánátba, hogy végképp szétverje a kormánya ellen lázadó rácokat. Aztán a temesvári helyőrség példáját követő Arad várát vette ostrom alá. A mi megítélésünk szerint ez annyit jelentett, mintha Temesvárt ostromolta volna. Ennek ellenére, bizonyos, hogy élt benne a bajtársiasság az osztrák tisztek, katonák iránt. Mert amikor átadta Damja- níchnak, az ostrom vezérlését. s a Közép-Tiszához keltett vonulnia, . kérte minisz- f -rét: Mentsék FiM nem akar ütközni azokkal az alakulatokkal, amelyekben évekig szolgált, nincs benne hajlandóság harcolni olyan személyek ellen, akikkel egy tisztikarhoz tartozott, akiket ő nevelt katonává. Belátással voltak iránta. Kinevezték főhadparancs- nokká a miniszter mellé. Ebben a minőségben látogatta a csatatereket, ellenőrizte a honvéd egységek harci készültségét, működését, , felszerelését. Bár a kormánytestülethez : tartozott, s ezzel együtt menekülhetett volna, osztozni akart a hadsereg sorsában. Aradnál csatlakozott a többi táboronkhoz. Hosszú időn át — Olaszországban — szívesen vallotta öt barátjának Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége. Naponta együtt kártyázott a dúsgazdag földbirtokos-huszártiszttel. Mindketten a császár és király hűséges alattvalói. És amikor egyetlen határozott szó el nem hangzott Bécsből, Kiss Ernő merte vállalni a határozottságot. Az akkori zűrzavar közepette ünnepélyesen nyilatkozta: — Mostantól, mint magyar katona teljesítem kötelességemet. Eskümet, amely hazámnak szól, és mindennél szentebb előttem, csakis így értelmezem. Ugyanezek a szavak a mi értelmezésünk szerint csakis halált érdemelnek. ★ Gróf Vécsey tábornagy űr, őfelsége nemesi testőrgárdájának parancsnoka talán szégyenkezik az udvar és a bécsi kormány előtt, hogy elfajzott fiúval verte meg a sors. Talán ez az oka, hogy a kisu.Hát sem m" 'a fiáért, noha augusztus óta elegendő alkalma nyílott volna erre. De a koros katona, a dinasztia régi szolgálója úgy tesz, mintha a világon sem lenne. Fia, gróf Vécsey Károly pedig a lelkész társaságában éli utolsó óráit, s reggel kivégzik. ö is Hannower-huszár volt, Kiss Ernő első zászlóaljparancsnoka. Miután felettesét magasabb egységek élére állították a bánáti harcok során, reá bízták a Hannower- huszárezredet Tisztjei körében pártoskodás támadt: miként is értelmezzék a sokféle, egymásnak ellentmondó, Bécsből származó proklamá- ciót. Rendet parancsolt azzal, hogy megkövetelte a magyar kormányra és a magyar alkotmányra tett hűséget. Megkövetelte és bizonyította. Semmivel sem1 lanyhább eréllyel, mint Kiss Ernő, vitézül viselkedett a bánátibácskai harctéren. Es azt sem kérte, hogy ne állítsák szembe volt bajtársaival az osztrákok elleni hadműveletekben. Harcolt ellnünk a számunkra oly szégyenletes szolnoki csatában, és győzött. Bátorságát, hozzáértését azzal jutalmazta a debreceni kormány, hogy tábornokká léptette elő, egyúttal hadtestparancsnoki posztra állította. Holott gróf Vécsey Károlyt a legvadabb túlzással sem lehetne elvakult magyar forradalmárnak mondani. Gróf létére aligha lelkesedett a rebellió túlzásaiért. Magyarságát pedig azért képzelhetnénk bajosan elvakultnak, mert szigorúan birodalmi nevelésben részesült. Nagyon rosszul beszélt magyarul, írni. olvasni még úgy sem. Műveltsége révén tökéletesen osztráknak hihetnénk. Nyelvi nehézségei miatt csak segítő révén boldogulhatott. De amint a tettei mutatják, boldogult. A győztes szolnoki csata után elfoglalta Arad várát, hadteste biztosította a rendet Bánátban és körülzárta Temesvárat, hogy azon is erőt vegyen. Szakadatlanul folytatta az ostromot, de mielőtt megtörte volna az ellenállást, megérkeztek felmentő seregeink. Ekkor már a lengyel Bem parancsnoksága alá tartozott. Éppen Terries', árnál zúztuk szét a Bem vezette honvéd főerőket. Vécsey a körülményekhez képest okosan és higgadtan bánt hadtestével. Elérte, hogy Bem visszavonulhatott Erdély felé serege roncsaival: késleltette, végül megakadályozta az üldözést. Ugyanakkor kitért a döntő ütközet elől, mert látta, hogy hadtestének teljes megsemmisülését csak így kerülheti el. Tárgyalt Kossuth-tal — a kormányzó felvilágosította a megmásíthatatlan bukásról, s ajánlotta, tartson vele. Bem ugyaneive nógatta. Mégis Görgeyre hallgatott, elindult Nagyvárad felé "megfogyatkozott csapataival. Jelentkezett Paskievics varsói nagyhercegnél. Pontosan tudta, mi okból, mi céllal harcol ellenünk. Az utolsó illúziója is eloszlott, amikor az elesett rácok között osztrák tüzéreket találtak katonái, a Hannower-hu- szárok. Amikor a lefoglalt iratok között bizonylatokra lelt, amelyek G rácból érkező lőporszállítmányokat igazoltak. Ezért folytatta hónapokon át oly makacs kíméletlenséggel Temesvár ostromát. ezért meneteltelte még Nagyváradig kimerült hadtestét Paskievics elé, semmint a mi tábornokaink lábához helyezze kardját. Ugyanezért az összes lázadó vezér közül őt gyűlölik legjobban a mi generálisaink. ■* * Gróf Vécsey Károly legalább törve, de beszélte a magyart. Aulich Lajos egyáltalán nem értette az általa szolgált hadsereg' nyelvét. De annál jobban értette a katonai nyelvet, a parancsot, az eskü nyelvét. Mi a titka annak, hogy Aulich Lajos, a pozsonyi születésű német, aki példás fegyelemmel szolgált hadapród karától, 1812-től egyugyanazon alakulatnál, a Sándor főhercegről elnevezett gyalogezrednél, váratlanul a lázadók pártjára állt? Nem állt a lázadók pártjára. Oda kényszerítettük. S ha hiányozna Aulich Lajosból a baj társi as hűség, most nem lenne a siralomházban. Fogalma sem volt arról, hogy egyszer még bűnéül róhatják fel, amiért királyi parancsra esküt tett a magyar alkotmányra. Semmiféle személyes ambíció nem vezette a magyar hadügyminiszter hatáskörébe. Ezredével együtt a bácskai hadszíntérre vezényelték, s ő engedelmeskedett. Harcba küldték Szenttamásnál, s ő engedelmeskedett. Novemberben, győzelmei után ezredéve! együtt Verbászról Pozsonyba rendelték, s ő engedelmeskedett. (Folytatjuk)
