Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

A párttapsäv? közei fele szót kért ItaiyiKSlálc számvetése a Fémmüvekhen 700 vagon helyett 56 Száműzött növényünk a burgonya Az építők télen sem pihennek..« Annáit idején, amikor 1560—1570 között a spanyolok Dél-Amerikából behozták a burgonyát Európába, az (ízle­tes növény a királyok elede­lének számított. Egy-egy szem gumóért mesés kincse­ket fizettek. Ma a burgonya hazai történetének sötétebb fejezetét írják. Nem mintha a fogyasztók körében népsze­rűsége csökkent volna, hi­szen szánté minden nap fel­kerül valamilyen formában a terített asztalra. Manapság — országosan is, de különösen megyénkben — e termesztők egyre inkább száműzik ezt az ízletes, érté­kes növényt. Hiszen amíg 1968—1970 között megyénk termelőszövetkezetei és álla­mi gazdaságai átlagosan 1300 hektáron termeltek burgo­nyát, addig az elmúlt eszten­dőben már csak 332 hektáron. A csökkenés sajnos az idén sem állt meg, a növény ter­mőterülete 149 hektárra zsu­gorodott. A megye állami gazdaságai közül ma már egy sem termel burgonyát, s a termelőszövetkezeti „fehér hollók” száma is évről-évre kevesebb. Ha ezt a sajnálatos folyamatot nem sikerül meg­állítani, akkor két-három éven belül teljesen eltűnik a burgonya megyénkből. A^SZÖVTERMÉK igazgató­helyettese szerint ebből a fontos táplálékból évente mintegy 700 vagon fedezi a magye szükségletét. S az idén megyénk szövetkezetei mind­össze 56 vagonnal járultak hozzá a megye ellátásához. Ez a mennyiség sajnos csu­pán csepp a tengerben. A termelők közgazdasági okokra hivatkoznak Általá­nos vélemény, hogy jelenleg nem gazdaságos a burgonya termesztése. Az érvekkel nem kívánunk különösebben vitat­kozni, de mégis meg kell jegyezni, hogy miután egyre nehezebb burgonyát beszerez- , ni más megyékből is, így egyre nehezebb a megye el­látását is biztosítani. S miután • burgonya Országos hiánycikk, ezért je­lentős mennyiséget kellett már eddig is importálni a ^Szovjetunióból, Lengyelor­szágból és a Német Demok­ratikus Köztársaságból. Igen­éin, csakhogy ezekben az or­szágokban más a fogyasztói igény, mint nálunk. A ma­gyar vásárló az úgynevezett fehérhúsú burgonyát kedveli, míg az említett országokban, de Európa nagyobb részében is, a sárgahasú krumplit ter- íhelik. S mit tehet a háziasz- 6zony? — ha tetszik, ha nem kénytelen azt megvásárolni, ami van. Igaz, némi ügyeske­déssel és természetesen drá­gábban, azért hozá lehet jut­ni a Gül Babához és a Kis- várdai Rózsához is — a ma­gánkereskedők révén. Az érvek, ellenérvek ke­reszttüzében óhatatlanul fel­merül az emberben a kérdés: nem lehet a jelenlegi, nem éppen rózsás helyzeten vál­toztatni? Ügy, hogy a termelő is megtalálja a számítását és a vásárló is azt vehesse, amit szeret? Elvileg lehetséges. Je­lenleg a Szövetkezetek szerint ezért nem érdemes burgonyát termelni, mert a termesztés igen sok munkaerőt köt le, másrészt a fehérhúsú burgo­nyák alacsony átlagtermése miatt nagyobb a Ráfordítás, mint a bevétel. Csak kozbe- vetőleg érdemes megemlíteni, hogy a megyei átlagtermés hektáronként valamivel több, mint 100 mázsa, ugyanakkor a termelés csak 180—200 má­zsás termésnél válik gazdasá­gossá. Ebből következik a megoldás: egyrészt nagyobb- hozamú fajtákat kell ter­meszteni, másrészt a terme­lést gépesíteni 'szükséges. S hogy ez néni lehetetlen, az or­szág néhány szövetkezetének példája bizonyítja. Egy-két nyírségi szövetkezet a ma­gyar fogyasztód igényeknek teljesen megfelelő, fehérhúsú holland fajtákból hektáron­ként 250 mázsás termést tu­dott betakarítani. A kormány is támogatja a burgonyater­mesztést előtérbe helyező gazdaságokat, a zártrendsze­rű termesztés gépeit 70 szá­zalékos állami támogatással lehet megvásárolni. Heves megyében elképzel­hetetlen a zártrendszerű ter­mesztés? Egyelőre úgy lát­szik, — igen. Annak ellenére, hogy megyénk bizonyos kör­zeteiben évtizedek óta ter­meltek burgonyát, ma egyet­len termelőszövetkezet, a gyöngyösi Mátrakincse haj­landó csupán a zárt rendsze­rű termesztésre. A megye igényeit . fedező 700 vagon burgonya előállítá­sához — zárt rendszerű ter­mesztés esetén — mindösze 400 hektáron kellene • fon­tos élelmezési cikket termel­ni. Három-négy gazdaság társulása a kérdést megold­hatná. Megoldhatná, mert, mint említettük, csupán a gyöngyösi szövetkezetben van meg a vállalkozó kedv. Gazdaságirányítási rendsze­rünk egyetlen termelő egysé­get 6em lehet gazdaságtalan termék előállítására kötelez­ni. Másrészt nyilvánvaló az is. hogy fejlődési irányát minden gazdaság maga szabja meg önmagának. Ugyanakkor viszont érthetet­len és nehezen magyarázható a burgonya zárt rendszerben, társulás útján való termesz­tésétől a tartózkodás. Különö­sen akkor, amikor egy egész megye „második kenyerének” biztosításáról van szó. Kaposi Levente A Cső vas ASZSZK fővé- sósában épül a világ máso­dik legnagyobb traktorgyá1 ra, amely 250—300 lóerős, nagyteljesítményű ipari traktorokat fog gyártani. A gyár felépítése előrelátha­tólag 200 millió rubelbe ke­rül — ez az összeg egy 60 ezer fős lakótelep építési költségeinek felel mek. Az építkezést az 5. számú épí­tőipari tröszt végzi Ez év negyedik negyedévében ad­ták át rendeltetésének az osztottsoros automatizált be­tonkeverő üzemegységet, melynek teljesítőképessége évente százezer köbméter beton és ötvenezer tonna­köbméter malter. Teljes erő­befektetéssel folyik a ter­melési-technológiai irányító- bázis építése. Beköszöntött a tél, ám az építők télen sem pihennek. Az év végéig be kell fejez­ni a mintegy százezer négy­zetméter alapterületű he­gesztő és szerelőrészleg, va­lamint a hengermű külső építkezéseit, át kell adni a fő transzformátorközpontot- Még az idén elkészül az üzemi szennyvíztisztító be­rendezés, az iparivíz-ellátás biztosítása céljából pedig 18 kilométer hosszúságú csőve­zetéket kell lefektetni. Mérnökök, munkások; technikusok egész sora fá­radozik azon, hogy megta­lálják az új találmányok és újfajta anyagok alkalmazá­sának legmegfelelőbb mód­jait, amelyek jelentős mér­tékben hozzájárulnak a* 'építkezés időtartamának megrövidítéséhez és az épí­tési 'költségek csökkentésé­hez. Agyagási Klára e Ének a vasról Ezt a dübörgést már nem a fülével hallja az ember. Átjárja az egész testét A tűz nyelve robogva csap fel az edényekből, ahol izzik, zubog a fém. Az ember négyszemközt a tűzzel meg­veti a lábát, s az évezre­des őrökül hagyott gyakor­lat tudatával forgatja a szerszámot, farkasszemet néz a tűzzel és percről percre, napról napra, nemzedékről nemzedékre legyőzi az ége­tő 3800 fokos fémet Szerszámok, dísztárgyak, ötvözetek, műszerek sora­koznak, okos gépek sokasod­nak, mert az ember, a dol­gozó a gondolkodó, a két ke­zével, tiszta értelmével al­kotó ember legyőzi az anya­got Szóljon hát értük és ró­luk ez az ének. Akik mű­szakról, műszakra, overall- ban, svájci sapkában ki­gombolt ingnyakkal szivük és kezük melegével terem­tik mindennapi valósággá az ember győzelmét a tűz fö­lött. Tisztelet és köszönet érte. (Felvételeink az Apci Quaütálban készültek. Szö­veg: Szigethy András, foto: Perl Márton-) Beszélgetés Sulyok Zoltánnal» az üzemi pártbizottság titkárával Befejeződtek az éves mun­kát értékelő taggyűlések 'me­gyénk egyik legnagyobb vál­lalatánál, a Mátravidéki Fém- művekben is. Mik voltak a főbb jellemzői a kommunis­tái/ tanácskozásának? — Mindenekelőtt az őszin­te.ég, a nyíltság, a tárgyila­gosság, a tehnivágyás, az op­timizmus. A beszámolók tar­ts masak, konkrétak voltak, az úgynevezett kényesebb kérdésekről is bátran és szen­vedélyesen beszéltek, vitat­koztak kommunistáink. Nem értékelték túl az eredménye­ket, a pozitívumokat, s a ten- nivágyás csendült ki a jogos megjegyzésekből, a kritikák­ból is. A taggyűlések előké­szítésekor a végrehajtó bi­zottság alapvető feladatként jelölte meg: a beszámolók kollektív munkával készül­jenek, az alapszervezetek ve­zetői kérjék ki a pártcsopor-. tok véleményét, a végrehajtó bizottság tagjai pedig a konk­rétan mérhető, értékelhető munka eredményei, illetve eredménytelenségei alapján minősítsék az alapszerveze­tek és a tisztségviselők egy­éves tevékenységét; A végre­hajtó bizottság programja alapján előbb a pártcsopor­tok tették mérlegre az egy­éves munkát, s ezután került eor a taggyűlésekbe. — A végrehajtó bizottság hogyan értékeli a pártcso­portok munkáját, tevékeny­ségét? — A tények egyértelmű­én azt bizonyítják: a tava­lyinál is jobban, erédménye- sobben dolgoztak. Tervsze­rű, szervezett munkájuk eredményeként, nőtt a párt­tagság aktivitása, javult munkájuk hatékonysága, igen f^kkran léptek fel a közöm- t'-üsség. a passzivitás ellen, egyre többen tanulnak, poli­tizálnak kommunistáink kö­zük Ugyanakkor az Is az igazsághoz tartozik: jogosan kérik a pártcsoportok, hogy a gazdasági vezetés is jobban rendszeresebben érdeklődjön munkájuk iránt, ötleteikre, javaslataikra minden eset­ben konkrét választ kapja­nak, gyakrabban igényeljék, kérjék ki véleményeiket az üzemele, az adott munkahe­lyet érintő gazdasági, politi­kai döntésekkel, feladatokkal kapcsolatosan. Röviden sum­mázva tehát: a pártcsoportok szívesen vállalnak többet a munkából és a felelősségből is Hangsúlyoznom sem kell: kéréseiket, igényeiket szíve­sen teljesítjük. — Akár rekordnak is mi­nősíthető a taggyűléseken szót kérő és szót kapott fel­szólalások száma. — Valóban így van. Igen jóleső érzést váltott ki va­lamennyiünkben, hogy párt­tagságunk közel fele mondta el véleményét a végzett mun­káról. őszintén, lelkesen és kritikusan. Például a II-es alapszervezet 41 tagjából 17, a VI-os alapszervezet 32 tag­jából 19 kommunista mondta el véleményét. Gyorsan hoz­záteszem: igen nagy felelős­séggel beszéltek, címre, rang­ra való tekintet nélkül el­mondták, hogy mivél elége­dettek, hogy mit lehetne job­ban csinálni, hogy mivel elé­gedetlenek, hogy mi tetszik és mi nem. — Az alapszervezetek be­számolói milyen főbb téma­körökkel foglalkoztak első­sorban? — Számonkérték az 1972- es munkát értékelő beszá­moló taggyűlések határoza­tainak megvalósítását. Rész­letesen bemutatták a párt- csoportok munkáját, konkrét , példákon keresztül értékel­ték a pártmegbízatások tel­jesítését, a pártszervezetek gazdaságvezető, segítő, ellen­őrző tevékenységét. Szó esett a beszámolókban, a nőpoliti­kái kérdésekről, a KISZ, a szakszervezet - pártirányításá­ról, a szocialista munkaver­seny eredményeiről, hiányos­ságairól, a felsőbb pártszer- vek határozatainak teljesíté­séről, az üzem- és munka- szervezésről, a politikai in­formáció szerepéről és ter­mészetesen a párt- és gazda­sági vezetés kapcsolatáról is. —> Említette, hogy a párt­tagság közel fele kért szót a taggyűléseken. Miről be­széltek, mit kértek, mit java­soltak, mii dicsértek, mit bíráltak? — Igen sokan elmondták, hogy 60k olyan, főleg fiatal munkás dolgozónk van, akik méltóak a párttagságra. Ja­vítani kell tehát a pártépí­tési tevékenységünket is. Rendszeres informálást kér­nek a termelőüzemek ered­ményeiről, a vállalat célkitű­zéseiről, a különböző fejlesz­tésekről. Igen sok taggyűlé­sen javasolták: rendezzünk egy olyan fórumot, amelyen a felvetett kérdésekre a vál­lalat vezetői élőszóban vála­szolnának. Célszerűnek tarta­nák a felszólalók egy olyan brigád létrehozását is, ame­lyiknek a feladata a műsza­ki fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzések koordinálása, irányítása, szervezése lenne. Sok elismerő szó hangzott el a szocialista brigádok munkájáról, de ugyancsak sokan szóvá tették, hogy még ma is van üres formaság a versenyben, nem elemzik megfelelően a végzett mun­kát és néhány brigád, kollek­tíva közösségi életére is rá­férne egy kis mozgás, egy kis pezsgés. Javaslatként hang­zott él továbbá az is, hogy az üzem- és munkaszervezés állandó feladat legyen a vál­lalatnál, s jobban használjuk ki a „Dolgozz hibátlanul!” munkarendszer lehetőségeit is. Érdeklik dolgozóinkat a kül- és belpolitikai esemé­nyek, a párttagság zöme el­ítéli a passzivitást, a közöm­bösséget, a harácsolást, nem egyen meg is jegyezték kö­zülük: levelező tagozaton senki sem lehet párttag a vállalatnál, vagyis jogosan elvárják a nagyobb 'lelkese­dést, a taggyűlések nagyobb aktivitását Igen sokan fog­lalkoztak a KISZ munkájá­val is. Hangsúlyozták, hogy a közelmúltban végétért , KISZ-választásokra a pasz- szivitás volt a jellemző, hi­ányzott a KISZ-tagok őszin­te, kritikus véleménynyilvá­nítása. Sokan kérték: a párt­szervezetek. az eddigieknél hatékonyabb segítséget ad­janak a KISZ-szervezetek, a végrehajtó bizottság új tiszt­ségviselőinek, hogy a KISZ- munka ismét színessé, tar­talmassá váljon vállalatunk­nál — Mint az elmondottak is bizonyítják: van tehát mi re büszkének lenniük, a párt munka valóban rendkívül so­kat fejlődött a vállalatnál 1973-ban, a gondok, problé­mák viszont arra figyelmez­tetnek, hogy van min javí­tani, van min változtatni is —' Ismerjük eredményein­ket, ismerjük gondjainkat is A kommunisták nevében is mondhatom: a taggyűlések tapasztalatait is felhasznál­va, mindent elkövetünk azért, hogy egy év múlva a jelenleginél is több és szebb eredményt mondhas­sanak magukénak vállalatunk kommunistái, dolgozói. Koós József Nem kielégítő az ipari szöve ^z^tek újítási mozga.ma Meglepő, elgondolkodtató felismerésekhez vezettek azok a vizsgálódások, ame­lyeket a közelmúltban foly­tattak a megyei KISZÖV tagszövetkezeteinéL Kide­rült, hogy újítómozgalomról úgyszólván alig lehet beszél­ni, legfeljebb próbálkozások azok, amelyekkel találkoz­tak. Mindössze négy ktsz az, amelyben valamilyen javas­latot nyújtottak be az idén is, s ezek együttesen sem rúgnak tizenötnél többre. Alig találni újítási szabály­zatot, újítási előadót, sőt jó néhány helyen még újítá­si napló sincs. Roppant gyönge a mozgalom propa­gandája. Egyebek között ilyenekről és hason! Ikrój tárgyalt dr. Holló Béla el leletével a megyei szövetség vezetősé­ge, amelynek ülésén ;smét több fontos határozat szü­letett az ipari szövetkeze­tek érdekében. 1S3S, december !&* vasárnap y

Next

/
Oldalképek
Tartalom