Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
'3yön°yösi látékszín Két évtized a színpadon Kezdjük a-. ünnepi alá* lomhoz illőé:: a Köszöntéssel. A két évtized S.nye rangot ad minden más mellett a Gyöngyöst 7 í’-5' néven ismert működ; *>: «friittai* nek. amely húsz. év Matt a? előadások sorozatán 4t szórakoztatta. nevelte sok-sok ezres közönségéi. Ke#é.s együttes mondhatja ezt el magáról az országban., ha egyáltalán létezik hozzájuk hasonló. Amikor a MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzem letelepült a Mátra alján levő városba. Gyöngyösre, Jankovics Jenó már dédelgette magában a tervet: összehozni néhány embert, aki szereti a színpad különös, festett Világát, és szívesen áldozza fel szabad idejének egy részét azért, hogy másoknak kellemes órákat szerezzen a nézőtéren. Így indult el útjára a mai jogelőd, amelynek csupán az elnevezése változott a kavargó idők nyomán, de a rendezője egyszer sem, ahogy a tagjai is mindig a kitérőgyárhoz kötődtek. ★ Jól mérhető az ízlés, a divat, az érdeklődés és az •gény változása azon a műsoron is, amit az együttes előadott esetenként. Népszínmű, operett, dráma és szatirikus játék, majd újabban egyre több irodalmi összeállítás. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy sokszor hívtak meg vendégszerepelni neves színművészeket, akik mindig örömmel vállalkoztak arra, hogy együtt lépjenek a közönség elé a helybeli műkedvelőkkel. Ez nemcsak vonzóbbá tette a helybeliek előadását, hanem egyben rangot is adott. Ugyanakkor sok-sok tapasztalatra is bőven kínált lehetőséget: tanulni az elhivatottaktól nemcsak igényességet, hanem művészi alázatot is. Se szeri, se száma azoknak a „tájelőadásoknak”, amiket a közelebbi és távolabbi helységekben rendeztek meg a gyöngyösiek. Gyakran szerepeltek különböző fesztiváloJókedvű kmnédiázás a színpadon, derűs percek a nézőtéren. (Foto: Dózsa Balázs) kon, eljutva az országos nyilvánosságig is. A rádió műsora is rögzítette nevüket, még a nem is olyan távoli múltban is. •k Az első jelentős kitüntetés 1959-ben érte az együttest: A Szocialista Kultúráért kitüntetést kapták meg ekkor. A kiváló együttes címet először 1962-ben, majd 1967-ben is elnyerték. Amióta a kitérőgyár és a városi tanács együttesen gondoskodik a központi művész- együttesről, amely Vidróczki néven vált közismertté, ennek keretében a színjátszók is helyet kaptak, most már Gyöngyösi Játékszín elnevezéssel. Hagyomány lett az is, hogy a gyöngyösi szüreti napok alkalmával a szabadtéri színpadon látványos, zenés, táncos műveket adjanak elő: Háry János, János vitéz, Parasztbecsület tartozik ebbe a sorba a többiek mellett. ★ Most négy népi komédiát adtak elő a jubileumi programjuk része és kezdeteként. A műíaji meghatározás már jelzi az együttes szándékát Is: szórakoztatni, nevettetni az embereket, könnyed, vidám perceket, felüdülést szerezni nekik a munka fáradsága után. Nemes és nem is könnyen elérhető cél ez. Tudjuk, a nevetés — nagy kincs. A négy egyfelvonásos témája szinte azonos: a nyel- ves feleség és a pipogva férj párharca. amely minden esetben a férfi diadalmával ér véget. Jól bevált eszközökkel és a helyzetkomikum segítségével igyekeznek a szerzők vígságra fakasztani a nézőt. Ez sikerül is nekik. A szereplőknek is, ami a hálás tapsból is kitűnik. Külön erénye az együttesnek, hogy fiatalokat is verbuvált a soraiba szép számmal. Dicséretes a szép kiejtésre való, törekvésük is, ami ritkán fellelhető szándék a műkedvelők körében. A színjátszók elérték a céljukat, tetszést arattak, és ebben jelentős része van a rendezőnek, Jankovits Jenőnek, aki immár két évtizede munkálkodik fáradhatatlanul, lelkesen, meg-megújulva és megújítva a társait; a csoportot is. (G. Molnár F.) Mai tv-a iáillatunk: 21.50 Szindbád Magyar film Krúdy Gyula írásaiból. Huszárik Zoltán első filmjét nemcsak rendezte, hanem hosszú éveken át készülődve rá. maga írta filmre. Sokan nem hittük, hogy Krúdy sajátos világát, ezt a varázslatos rejtélyes álocn- vilagot képre iehet komponálni — aztán a mű meggyőzött. bennünket . arról, hogy lehet. Nehezen megközelíthető világ a Krúdy Gyuláé, olvasva is, filmen is. Filmre vinni egy olyan alakot. mint szmdbad. aki még inkább mint Rezeda Kázmév vagy Nagybotos Viola hasonlít az íróhoz, s talán Krúdy leginkább saját képmására formált alakja. Az 1971 őszen bemutatott film az 1910-es évek elején íródott Szindbád novellaciklus néhány darabját dolgozza fel; remek képet rajzol arról a nyugtalan, titokzatos gavallérról. aki az asszonyokért élt s mégis mindig elhagyta öltet — ám meglenni nélkülük sohsem tudott. Szindbád felvidéki városokba toppan be. egy emlék, egy sejtés hatására, sohsem volt falvakban fordul meg és az állomási éttermekben minden csapost a nevén szólít,. s a kaszirnőt kézcsókkal üdvözli. A Krúdy-hangu- latokat, érzéseket felelevenítő film megformálásában Hu- szárik méltó társa volt az operatőr, Sára Sándor, aki a szinte cselekmény nélküli oldalszám hömpölygő Szind- bád-lörténeteket képpé tudta formálni. Krúdy páratlanul termékeny alkotó volt, több mint 60 regényt, több mint 3000 novellát, több szá* ifjúsági elbeszélést és négy drámát írt. Talán ez a film is hozzájárul majd ahhoz — a televízió milliós nézőtábora elé kerülve —, hogy többen és többen keressék meg és szeressék meg az írót, akiről Sőtér István. írta egy helyütt: ez az előd és utód nélküli alkotó, olyan prózát írt, ami leginkább a zenével rokon. Mert ez a próza zenél. A varázsos stílus álomból és valóságból szövődött egybe. Kitüntetés a zsebben Nagyszerű és szép az erkölcsi elismerés. Nem egy embernek szinte szárnyakat adott már egy-egy kitüntetés. Nagy ünnepeinken az emberek kíváncsian figyelik az újságot, nézik a tv-t, vajon kik kaptak Állami Díjat, kormánykiiünletést? Őszbe hajló, köztiszteletben álló férfi. — Gratulálok a kitüntetéshez! Az arca ragyog a boldogságtól, keményen, határozottan nyújtja parolára a kezét. — Mi minden van ebben az ezüst fokozatban? A tekintete ellágyul, úgy tűnik, mintha távoli messzeségből kellene összeszednie gondolatait. Azután — mintha hirtelen meggondolná magát —. kibuggyan belőle a szó. — Így' élet., legalábbis egy fél élet van ebben a kitüntetésbe,; Közel három évtized. Benne van a földosztás, a falujárás, a pártszervezés és temérdek nappal, meg éjszaka a gyárban. A felesége asztalhoz tessékel, poharakat hoz, azután a kitüntetést. — Nézze csak! Ez az én férjem. A Munka Érdemrend ezüst fokozatának gazdája. Kézről kézre jár a drága jutalom, még az unokák is megcsodálhatják nagyapjuk kezéből. Az asszony is feloldódik az első koccintás után. — Tudja! Sokat zsörtölődtem Jánosra. Mindig ment, mindig hajtott. Amikor mások otthon pihengettek, vagy a kocsmában biliárdoztak, ő előadásra készült. Amikor nehéz időket éltünk és sokan félrehúzódtak, őbele belebújt a táltos. Mennyiszer elégedetlenkedtem: Ne menj! Nem lesz jó vége, családod van ... A kitüntetett legyint. — Asszonybeszéd. Rá se hallgasson! Nem tettem en semmi különöset, csak mindig, mindennap teljesítettem a kötelességemet. Magunkra maradunk. Az ember közelébb húzza a széket. — Mondja, legyen szíves! Mikor lehet viselni ezt a kitüntetést? Meglep a kérdés. — Mikor lehet? Nézze csak! Itt van egy kis lapocska. Ezen feltüntették a kitüntetések sorrendjét, viselésének időpontját: Nemzetközi és nemzeti ünnepeinken ... Szinte suttogóvá válik a hangja — Azért mégsincs itt rendben valami. November hetedikén például az ünnepség előtt kitűztem az ezüstöt. Körlünézek a gyülekezőnél és azt látom, hogy mindenkinek sima a ..parolinja”. Egyesek mosolyogva gratuláltak, még meg is piszkálták ujjúkkal az érmet. — Ez a valami, János! Ki is tűzted?? Elrösteltem magam. Micsoda szerénytelenség! — gondoltam. Később meg a düh támadt fel bennem: A keservit! Hát szégyellnem kellene? És a többiek is... Lehorgasztja fejét. — Hazafelé már a zsebemben vittem a drága jutalmat. Azóta a feleségem őrzi. De, ha megtenne valamit! Említse meg itt-ott ezt az ügyet. Jó lenne már végre rendet csinálni. Mert remélem abban egyetértünk, hogy a kitüntetéseknek alkalomadtán nem a zsebben a helyük ... Szalay István Tizenötödik házassági évfordulójuk előtt három héttel Schlinskyéknél este hat után megszólalt a telefon. Berta Schreyvogel volt a készüléknél, a ház asszonyának húga. Valahol Hessen környékén lakott; több éve nem találkoztak és nem is hallottak egymásról. Berta Schreyvogel korán megözvegyült (Kari nem élte túl az epekőműtétet); özvegyi járadéka nem volt valami magas, ezért munka után kellett néznie — de úgy tűnt, boldogul. Csak Sabrina sorsa okozott neki gondot. Jó munkahelyet kellett szereznie a lányának, hiszen minden adottsága megvolt hozzá: elég jó érettségi, angolból pedig éppenséggel kitűnői öt nappal a hesseni hívás után a tizenhét esztendős Sabrina megérkezett a Schlinsky házaspár házába, hogy ott lakjon náluk, amíg nem kínálkozik egy jó „állásajánlat. Érkezésével belépett a baj Gregor Schlinsky főmérnök és neje, Gerlinde életébe. A baj szőke volt, hosszú lábú, sötét szemű és nagyon hiú, annál is inkább, mivel minden férfi szeme csillogni kezdett, mihelyt Sabrina a látómezejébe került. Schlinsky szeme is elárulta a figyelmes szemlélőnek, hogy a rokoni érdeklődésnél több irányítja, ha ránéz a lányra. Gerlinde, a jámbor hitves azonban semmit sem vett észre Gregor tekintetének ragyogásából — Sabrina viszont már az első este felfigyelt rá, és győzedelmesen OMmm Ml november VL PHILIP VAN GOHLIS: A madaras kalap vette tudomásul, hogy egy ilyen jóképű, jól szituált, jól kereső férfi — aki ráadásul még rokon is, és akit az anyja odahaza mindig nagy tisztelettel emlegetett — olyan gyorsan tüzet fogott. Sabrina kedvét lelte a tűzben. Diszkréten szította is: belefújt a lángokba, pillantásaival, látszólag véletlen érintésekkel és mit sem rejtő ruházatával egyre táplálta Gregor hevét, úgyhogy a •nagybácsi már kívánatos unokahúga jelenlétének negyedik estéjén (amikor Gerlinde távol volt a háztól) elveszítette a fejét. Vad izgalmat keltő kölcsönös játék után meztelenül unokahú- gocskája mellett találta magát. Ügy el volt ragadtatva, hogy nem volt egyéb gondolata, mint az, hogy a lányt feleségül vegye. Nem számított, hogy Sabrina húsz évvel fiatalabb nála, és abszolút mindegy volt az is, hogy egy s más útjában állt ennek a tervnek, többek között Gerlinde léte és tizenöt éves házasságuk. Súlyosbító körülményként járult mindehhez még az is, hogy Gerlinde éppen ebben az időben gondoskodott nagy szorgalommal a továbbképzéséről, és ennek megfelelően hetenként kétszer-három- szor különböző rendezvényekre járt; egyszer, hogy gyakorolja magát a francia társalgásban, máskor, hogy megismerkedjen az itáliai reneszásszal, harmadszor pedig, hogy tanulmányozza, miért van a biológiának és a vallásnak annyi nehézse- asi ächUnskyek esetében persze jobb lett volna, ha Gerlinde az estéket férje oldalán, a csinos unokahúggal társalogva tölti, mivel ezek ketten a maguk részéről estéről estére csodálatos haladást értek el, ha — ami például a franciát illeti — nem is éppen a társalgásban! Sok okból kifolyólag a válásra azonban gondolni sem lehetett. A házasságba Gerlinde hozta a pénzt, amiből a ház felépült. Bizonyára ragaszkodnék ahhoz, hogy továbbra is itt lakjon — arról nem is szólva, hogy Gregor Schlinsky társadalmilag és szakmailag lehetetlenné tenné magát, ha ti-1 zenöt évi házasság után s ráadásul egy tizenhét éves lány kedvéért otthagyná Gerlindét. Szökésről sem lehetett szó. A szerelmes Gregor ilyen értelmű óvatos utalására Sabrina eltolta melléről a férfi kezét, és szemöldökét összevonva azt mondta: — Hogyne, hogy aztán házas- ságtörési pert indítson ellenem! Azt már nem, bárányhám ... Ha egvedül voltak, két- három játék közti szünetben Sabrina egyre gyakrabban szólította Gregort „bárány- kámnak”. Bácsinak csak akkor, ha Gerlinde is jelen volt. Gregor két malomkő között őrlődött. Egy éjszaka, amikor ideges álmából felriadva meghallotta Gerlinde halk horkolását a másik ágyból, hosszan bámulta lassanként hervadó arcának körvonalait, es az efczébevil-* lant a feiisnjeiés; „Gyilkosság. Nincs más megoldás.'’ Egy álló hétig halmozott tervet tervre, de mindegyiket el is vetve, újabb és újabb sötét dolgot gondolt ki; eljátszott a méreg gondolatával, de ezt — érthetetlen okból — gyáva eljárásnak találta, eltöprengett azon is, hogy autószerencsétlenség látszatát kellene kelteni, vagy fürdés közben történt balesetét, esetleg merő véletlenség- böl nyitva felejteni a gázcsapot ... Hanem egyik sem tűnt számára kivitelezhetőnek, semmi sem kecsegtette feltűnés nélküli sikerrel es — ami a legtöbb — gyanúmentesseg- gel. A döntő ötlet egy háztartási eszközöket árusító bolt. előtt jutott Gregor eszébe. A kirakatban csodaszép kések voltak, hosszúk, rövidek, széles és keskeny pengével; „licht Solingen” márkájú kenyér-, hús-, sajtvágó kések csillogtak, mellettük egy kis tábia: „Ügy vágja a húst, mintha puha vaj lenne!" Gregor tnásuap a.szomszédos városba utazott m az egyik áruházban megvette a legvekonyabb és legélesebb kést, amit csak kapott. Estére moziba hívta nejét és unokahúgát. Egy régi filmet játszottak, amelyet Gerlinde már régen meg akart nézni. Az utolsó pillanatban azonban fájó szívvel le kellett mondania arról, hogy velük menjen, sajnos, valami üzleti ügy jött közbe. Gerlinde és Sabrina egyedül ment a moziba. Gregor szomorúan integetett utánuk. A feleségén új kalap volt, szélére egy műmadár volt applikálva, amely olyan hatást keltett, mintha repdesne. Fél óra múlva Gregor maga is utánuk indult. Töksötét volt a nézőtéren, amikor leült a hátuk mögé. Már a nagyfilm pergett. Schlinskyt .senki sem ismerhette volna fe!: teher parókát, öio- kacs- kciizakalit vu Sabrina es Gerlinde a tizennegyedik sorban ült, a két szélső széken. A jegyeket Gregor rakatta félre, ö maga a tizenötödik sor szélén ült, mellette két üres szék. Ezeket is telefonon rendelte, elváltoztatott hangon. Gregor nem várt sokáig. A szuperéles kést felülről villámgyors mozdulattal felesége hátába döfte, aki a madaras kalapjában éppen előtte ült. Olyan gyorsan zajlott le az egész, hogy a nő egy hang nélkül meghalt És cselekedte ezt éppen akkor, amikor a film a legizgalmasabb volt Gregor elhagyta a mozit Senki nem vett észre semmit. Majdhogynem büszkeség dagasztotta a keblét; amikor hazaért — hát hogy is ne: igazán tiszta munka volt, ha szabad így mondani. Felhajtott három pohár konyakot. Aztán bekapcsolta a tévét és a kényelmes fotelbe vetette magát. Felberregett a telefon. Gregor felvette a kagylót. — Gregor! — hallatszott a készülékből Gerlinde kétségbeesett hangja. — Azonnal gyere! Sabrinát megölték! Gregor kezéből kihullott a pohár és apró szilánkokra tört. Ügy ment a mozihoz, mint egy alvajáró. Sabrina holtteste az előcsarnokban feküdt letakarva, kíváncsiskodók állták körül. Gregor felemelte a leplet és legelőször a madaras kalapot látta meg. — Pedig milyen jól elszórakoztunk... — zokpgta Gerlinde. — Sabrina erőnek erejével fel akarta vermi az új kalapomat, mivel olyan mulatságosnak találta... Fordította: ^üh'-rnri rl'” László
