Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

Párttaggyíilésekrol jelentjük s Új Hunor sisámolőgépesatád Kis alapszervezet — nagy igényesség Mátraderecskén ' A 34 főből 30-an vettek részt a mátraderecskei köz­ségi alapszervezet beszámoló taggyűlésén. A négy fő iga­zoltan maradt távol. Ketten örökre eltávozták, s a taggyűlés néma felál­lással adózott a harcostársak emlékének. A vezetőség beszámolója, amelyet Zárit István párttit­kár, a régi, sokat próbált kommunista bányász terjesz­tett a tagság elé, azt tükröz- ' te, hogy a mátraderecskei kommunisták nagy politikai és erkölcsi felelősséggel mun - kálkodtak a novemberi ha­tározatból adódó feladatok megvalósításán. Minden fontos, lényeges kérdés helyet kapott a be­számolóban. Érvényesült a pártirányitás, rendszeres volt a pártélet, aktívak a taggyű­lések, a vezetőség igyekezett ellátni feladatát, a tagság segítette a vezetőség munká­ját, javulás tapasztalható a KISZ munkájában. A pór- tonkívüliels közül egyre töb­ben vesznek részt a párt- rendezvényeken, a társadal­mi munka szervezése és a téli tanfolyam is sikeres volt, a tsz gyarapodott, a helyes községpolitika nyo­mán gazdagodott Mátrade- recske, eredmények vannak a népművelésben, és a kul-* turális munkában is. Minderről konkrétan,' di­csérőn vagy elmarasztaló szóval adott számot a be­számoló, s ezekről beszéltek a hozzászólók is. A résztve­vők egyharmada kért szót — voltak, akik kétszer is — egyetértve, kiegészítve, bí­rálva és dicsérve, javasolva és önkritikát gyakorolva. A beszámolóból és a vitá­ból is végig kicsendült a kommunista felelősség és tenni akarás. A pártcsopor­tok az utóbbi időben jól dolgoztak. A már említett és dicsért beszámoló az ő ér­demük is, mert azok tükrö­ződlek benne, amelyek a pártcsoport-értekezleteken elhangzottak. A taggyűlésen a vezetőség megjutalmazta Lukács Tivadar, Fótiad László, Salamon András és Bódi József pártbizalmiakat és további segítő támogatást vár tőlük. S volt, akit meg­bíráltak —■ mert sok múlik a pártcsoportbizalrnin. Nagyon sok szó esett —• és jő szó — a taggyűlésen a fiatalokról. (A kommunisták átlagéletkora Mátraderecskén 51 év.) A KISZ munkája javult, létszámuk növekedett és egyre többet vállalnak, magukra. Majd minden hoz­zászólótól elhangzott: törőd­ni a fiatalokkal, együtt mun­kálkodni a fiatalokkal, meg­találni a közös hangot a fia­talokkal, u fiatalokból pó­tolni azokat, akik kidőlnek a sorból. (De jó lenne, ha az elismerő, szavak, amelyek idős kommunistáktól hang­zottak el a fiatalokról, él is jutnának a fiatalokhoz!) A párt sorainak tisztasága, a párt, a jövő féltése csendült ki a beszámolóból és a vi­tából egyaránt, amikor a tagfelvételről, az utánpótlás­ról, a párt összetételéről volt szó. A mátraderecskei kommu­nisták előbbre léptek az el­telt egy esztendő alatt. Hogy még eredményesebb legyen a jövő, arra biztosíték a tag­gyűlés határozata és az a cselekvő egység, ami a ve­zetőség és a tagság össz­hangját az elmúlt esztendő­ben és a beszámoló taggyű­lésen is jellemezte. A mátraderecskei pártszer­vezet egyévi munkája azt igazolja: kis alapszervezet dolgozhat nagy igényesség­gel és alkothat maradandót. (papp) Káosz után nyugalom van a berultázóknál Nyílt titokként tudta, be­szélte heteken, hónapokon át a város: a diktatórikus gazdasági vezetés maximális káoszt teremtett a Heves megyei Beruházási Vállalat munkájában, ■ idegességet, nyugtalanságot a középveze­tők, a dolgozók között. A párt-, a szakszervezeti szervek tisztségviselőinek mellőzésével születtek dön­tések a vállalat munkájával, a különböző átszervezésekkel kapcsolatban, jól képzett szakemberek távozásáról, az idegenek érkezéséről is igen gyakran csak utólag értesül­tek a vállalat politikai ve­zetői. Egy országos rendeletét rosszul értelmezve egyik napról a másikra kerültek az utcára a tervezési osz­tály munkatársai, nemegy­szer előfordult: az igazgató nem volt hajlandó számot adni a pártszervezet előtt — annak ellenére, hogy párt- határozat kötelezte rá — a vállalat munkájáról, ez irá­nyú kötelezettségeit az ese­tek többségében beosztott-: jaira ruházta át. A dolgozók szocialista bri­gádokat alakítottak, a szer­ződés megkötésére azonban egy év alatt sem ért rá a gazdasági vezetés. Nem sze­rették továbbá a kérdése­ket, az ötleteket, a javasla­tokat sem, ha a főnök ne­met intett, már kár is volt tovább folytatni a beszélge­tést. Nem véletlen tehát, hogy a vállalattól egymás után léptek ki a jól képzett szakemberek, s a különböző beruházásokon is igen gyak­ran érte jogos kifogás a bo­nyolítók szervezetlen, terv­szerűtlen, rossz minőségű, kapkodó munkáját. S hol voltak a kommunis­ták? Miért nem szóltak köz­be, akadályozták meg az embereket sértő, a vállalati érdekkel ellentétes, az üze­mi, a szocialista demokra­tizmust mellőző döntéseket a pártalapszervezet tisztség- viselői? Hónapokon át min­den alkalommal „felvették a kesztyűt”, érveltek, vitatkoz­tak, a hosszú küzdelemben, azonban elfáradták, látván, tapasztalván, hogy hiaba szólnak, hogy nélkülük dön­tenek, kedvüket vesztették, elfásultak. Szerencsére ma már mind­ez a múlté. Ha későbben is a szükségesnél, a vállalati felügyeleti szervei is belát­ták: az ilyen stílusú gazda­ságvezetés nem tartható to­vább, s leváltották az igaz­gatót. A döntést a pártszer­vezet, a kommunisták is egyetértéssel fogadták, és bár a taggyűlésükön, ame­lyen Papp Béla párttitkár ismertette a vezetőség be­számolóját — részt vett és felszólalt a kommunisták tanácskozásán Molnár Gá­bor, a párt Eger városi végrehajtó bizottságának tag­ja is — a múltat is még egyszer mérlegelték, de már a jövőről esett a legtöbb szó, a tervekről, az elképzelé­sekről. A vezetőség beszámolójá­ban nem magyarázkodott: látják, tudják hol hibáztak, miben mulasztottak, s hol, min kell sürgősen változtat­ni. A vállalat f8 profittja a különböző beruházások bo­nyolítása. Nem szükséges hangsúlyozni, a kis kollek­tíván rendkívül sok múlik; megvalósulnak-e a fejleszté­si tervek a megyében, el­készülnek-e a tervezett la­kások, mikorra épülnék fel az iskolák, a bölcsődék, az óvodák. Azt is érzik: mun­kájuk egyben politikai, is. Mert nem. mindegy: mikor és mennyiért készül el egy lakás, egy bölcsőde, egy óvod§. Ma már lecsillapodtak a kedélyek a vállalatnál. Sza­bad kérdezni, vitatkozni a közös munka, a közös cél érdekében. A történtekből, azonban, a kommunistáknak, az alap­szervezet vezetőinek is tanul­niuk, okulniuk, kell. Többre van szükség többet várnak tő­lük is, rendszeres szerveze­ti, életet, tartalmas politikai munkát, következetes politi­zálást az emberek, a válla­lat, a jó munka, a'z alkotó légkör kialakítása érdeké­ben. — koős — A Jövő mmáa^ad mmm k tn un kasai A fiatalság sziporkázó tüzénél melegedtem nemrégiben. Az ifjú szak­munkások közötti vita lé­nyegében mint általában — valami semmiségből indult ei. Azt hiszem, az egyik fiú állapította meg nevetve, hogy éppen 2014-ben megy nyug­díjba — gondoljunk csak be­le: 2014-ben?! — és rákér­deztem: ugyanebből a szak­mából? ... A ma végző szakmunkások valamennyien a jövő század­ban mennek nyugdíjba, ab­ban a században, amelynek lehelete már kezd elérni hoz­zánk, és annak ellenére, hogy a tudományos-technikai for­radalom kora nem szűkölkö­dik meglepetésekben, azért már — Verne Gyula képze­lőtehetsége nélkül is — sejt­hetjük, mivel kecsegteti az új évezred. Aki a technikai haladás tempójától — füg­getlenül életkorától — nem akar lemaradni, annak lépést kell igazítania. Pontosabban, „fejet” kell . igazítania. Az egykori „ezer­mester” kézügyességű szak­munkások megbecsülése mel­lett egyre többször találko­zunk azzal a fogalommal, ÍMgy ne csak a kezét, a fejét is használja... A numerikus vezérlésű szerszámgépek mellé általában kiváló és ál­talában ifjú esztergályosok kerülnek. Olyanok, akik is­merik az esztergályos szak­ma hagyományos fogásait, szépségeit, sokrétűségét, de még ismernek valamit: a számjegyvezérles elvét és. lehetőségét. Nem vitás, hogy az új tech­nikához a fiatalok jobban vonzódnak, sőt könnyebben is megtanulják, „megszelídí­tik”, mint az idősebb szak­munkások. Az az érzésem vi­szont, hogy ezt túl sokszor mondtuk el, olyan gyakorta, hogy nagyon sokan úgy ér­zik, hogy csak azért, mert fiatalok, a legmodernebb, legújabb gépek mellett a helyük... Megint csak ári kell mon­dani: micsoda különbség ki­érdemelni, vagy elvárni va­lamit! ... Számomra örven­detesen meglepő volt a fiata­lok vitájából, amikor igenis — egymásra licitálva — Mr zonygatták, hogy: ezt tó kell érdemelni!... A friss szak­munkás-bizonyítvány önma­gában még semmire sem jo­gosít. Mint ahogyan a fiatal­ság sem érdem, hanem álla­pot. A legfejlettebb technika kezelését csalt azokra szabad bízni, akik szakmai alkal­masságukról, a nagy értékű berendezések szükséges fe­gyelmezettségükről, lelkiis­meretességükről gyakorlatban is tanúbizonyságot, adtak. Amikor a jövő századot emlegették a fiatalok —, vagyis az új évezred szak­munkásai — megnyugtató volt, hogy tisztán látták, hogy nem lehet beérni és megelé­gedni az egyszer megszerzett ismerettel, szakmai mini­mummal. Ha valamit száza­dunk utolsó harmadának a zászlajára lehet írni, akkor az: az ismeretek szüntelen gyarpítása, a ma és holnap szükséges készségek szünte­len fejlesztése, egyszóval a tanulás!... De nemcsak meg­ismerni az újat* femem aa­Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában 1966 óta gyártják a Hunor elnevezésű asztali számológépeket. A gyár szakemberei kifejlesztettek egy új Hunor számotógépcsalá- dot, amelynek 9 tagja teljesen integrált áramkörös, a műveleti gyorsaságuk is lényegesen, nagyobb, méretük viszont a réginél tízszer kisebb. A 9 alaptípus közül az ev közepétől a Hunor 61 elnevezésű, 8 számjeggyel dolgozó „mini” számológépet gyártják, Az idén ezer darabot készítenek belőle. (MTl-foto; Bura István felvétele) 1867—1973 A százesztendős Heves megyei vasút gondjai UJ állomás Egerben — Átépül Hatvan is Ä Tisza vidéki Vaspálya Társulat az 1855. 'esztendő­ben engedélyt kért a Debre­cen—Miskolc és a Hatvan— Miskolc vasútvonal építésé­re. Űjabb hat esztendő múl­va a Szent István Kőszénbá­nya Társulat 1861.-ben „Sál- gó-Tariántól Pestre, a Du­náig” óhajtott vasútvonalat építeni a szénszállítás meg­gyorsítása miatt. Annak ide­jén sem mentek azonban gyorsan a dolgok, mert a bu- dapest—hatvani vasútvonalat 1867. április 2-án, a hatvan- salgótarjánit 1867. május 19-én, a hatvan—miskolcit pedig csak 1870. január 9-én nyitották meg. Így tehát Heves megye vas­úti közlekedése, illetőleg a megyén áthaladó vasúti köz­lekedés több mint száz esz­tendőre tekinthet vissza. So­kan ilyenkor gúnyosan hoz­zá is teszik, hogy meg is látszik ez a száz esztendő a Heves megyei vasutakon. Így igaz-e? Az adatok és tények, ame­lyek a megyei tanács közle­kedési osztálya előterjeszté­sében kerültek a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága elé, azt igazolják, hogy az elmúlt száz esztendő valóban nem múlt el nyomtalanul a vasút felett. Sem úgy, hogy valóban meglátszik, elsosor­uák részesévé, alakítójává is kell válni. Alig évtizede még újdonságként bámultuk azt, amivel ma már kisiskolások ismerkednek az általánosban. S lehet, hogy holnap valami újjál kell ismerkedni ■— olyannal, amiről ma még fogalmunk sincs —, de, ami holnapután már gyerekjáték- számba megy. Azt szokták mondani, hogy egy mérnöknek 10—15 év után fejet keli cserélnie, ha a szakmájában otthon akar maradni, mert annak nagy része elévül, amit az egye­tem padjaiban hallott... Mindez azonban a szakmun­kásokra is vonatkozik. A mai fiatal szakmunkásnak — a jövőben —, ha egyáltalán „felszínen” akar maradni, ugyanúgy „fejet kell cserél­nie”, mint az értelmiséginek — és örülök, hogy a vitában az egyik fiatal mondta ki á következő szavakat: „egyál­talán semmi biztosíték nincs arra, hogy abból a szakmából megyünk nyugdíjba 2014- ben, mint amiben 1973-ban dolgoztunk!... R ajtuk múlik, mennyi­re tudnak igazodni a huszadik és a huszonegyedik század kövtelményeihez, ........ Bán János. b an a meülékvonalákon az öregség és az elavultság, sein úgy, hogy a száz esztendőből elsősorban az utóbbi tíz esz­tendő alatt azért igen jelen­tős és dinamikus fejlődésen ment keresztül az 1800-as évek második felében kiala­kult Heves megyei, vasúti há­lózat. De szükség is van erre a fejlődésre, Íriszen bármeny­nyire előre tör a motorizáció, a vasútüzemben alkalmazott szigorú biztonsági előírások következtében utazásra, szál­lításra még mindig a legbizton­ságosabbnak és igen gyakran a leggyor­sabbnak is tűnik. Annals el­lenére is így van ez, hogy a megye — és most már csak Heves megyéről szóljunk — vasúthálózatának műszaki ál­lapota, technikai felszereltsé­ge meglehetősen vegyes ké­pet mutat. A Füzesabony— Mezőkeresztes állomásokon működő, sőt önműködő leg­modernebb térköz-biztosító berendezéstől, a legkorsze­rűbb Domino 55 típusú állo­mási biztosító berendezéseket is beleértve, a kézi áliítású váltókig minden „technika” megtalálható. De hogy to­vább „élezzük” a dolgot, a megye területére be- és lei- lépő szerelvények — amelyek a miskolci fővonalon közle­kednek — francia gyártmá­nyú, hőfutasjelző berendezés „szeme előtt’ futnak el és a megyén áthaladó 11 villa­mosmozdony mindegyike rá­dióval tart kapcsolatot a me­netirányítóval, Ez bizony a XX. század vé­ge! Ugyanakkor az eger—put- noki vasútvonalon télen a befagyás veszélye miatt hasz­nálhatatlanok a mosdók, a WC-ék. Ez bizony a XIX. század második fele! Mégis azt kell mondanunk, hogy a közlekedéspolitikai koncepcióknak megfelelően, a mostani és az elkövetke­zendő ötéves tervben tovább korszerűsödik és tovább #e?födik Heves megye vasútforgaima is. Az elképzelések szerint a következő ötéves tervben hozzákezdenek Eger új páíj/a- udvarának megépítéséhez, el­képzelések születtek a gyön­gyösi pályaudvar rekonstruk­ciójára, a műszaki feltételek biztosítása után sor kerül Eger—Budapest között köz­vetlen gyorsvonat indításá­ra is. Mindezek mellett még egy sor más probléma is meg­oldásra vár, — és ezek jelen­tős része speciálisan Heves megyei. A legdöntőbb jellem­ző: Heves megyében a mel­lékvonalak úgynevezett fel­adási teljesítménye többszö­röse a fővonalénak. Más szó­val: a nagy rakodóállamások — Felnémet, Recsk, Parád- fürdő, Bélapátfalva stb. — a mellékvonalakon találha­tok. A mellékvonalak kedve­zőtlen helyzetét igen jól tük­rözi, hogyva tehervonatok át­lagos terhelése mindössze 100—500 tonna, s ez rendkí­vül alacsony. Az is gond, hogy míg a ^gyorsvonatok utazási sebes- .sége Heves megyén áthalad- .va 80,3 az expressz 90,3 ki­lometer óránként, és így. ezek az ország leggyorsabb vonatai, de ezek nem állnak meg a megye állomásain. A mellék­vonalak személyvonatainak utazási sebessége pedig mind­össze 24, legjobb esetben 36 kilométer óránként! Nem kis gondot okoz a megyében is a személyvonatok tisztasága, és az a rengeteg kár — csak Eged' és Füzesabony között egyetlen esztendőben 100 ezer forint —, amelyet a kocsiron- gálók, sokszor az utasak sze­me láttára követnek Le, Van tehát eredmény, van tehát gond, következés­képpen akár Ipvábbi száz esz­tendőre is feladat bőven He­ves megye vasúthálózatának bővítésére. A hatvani vasút­állomás korszerűsítése átbo­csátóképességének növelése, a Füzesabony—Debrecen vo­nal fővonallá való átalakítá­sa, a Vámosgyörk—Üjszász, a Kál-Kápolna—Kisújszállás, a Füzesabony—Heves—Jász­apáti közötti új 34 kilométe­res vasútvonal megépítése, az Eger—Füzesabonyi vonal kor­szerűsítésének teljes beíejzese. — hogy csak néhányat említ­sünk azok közül a feladatok közül, amelyek nem is millió­kat, hanem adott esetben, így például a hatvani csomó­pont rekonstrukciója esete­ben milüárdokat emésztenek feL Több mint száz éve közle­kedik vasút Heves megyében, de nem 6záz éves a vasút, el­lentmondásaiban is dinami­kusan fejlődik és fiatalodik, nekünk, szállítóknak és uta­zóknak egyaránt. Gyurkó Géza 1973, november 11., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom