Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

VAVV-A-V/vVy* ,W.^*vVíV»V/yV//V\VA*AW >• Valahogy szebben hoznám a tegnapi kertet az is kevés lenne hoznám a tegnapi ölelést az is kevés lenne hoznám a fák sóhajtásai fiivek dárdaheg.vét az is kevés lenne halott anyám hangját a görcsoldó csendet tengeri csillagokat álmaim akváriumába hoznám a bálnatorkú hallgatást hajók kürtölését hoznám Illésnek túzszekerét hoznám hitetlen reményem és reménytelen hitemet hóznám az is kevés lenne hoznám a végenincs erdői titok-fákkal szédülő o-». ényekkel a csillagjelulte pályái .»óznám az undor ország útjait acélsíneket összetöri vonatokkal hoznám a kék harangviság- a szürkére fakult kíspadot ezerkilencszazharmincülöt luvn »m a megnyitott sírokat nagyapákat és nagyanyákat testvéreket és felebarátoka» hoznám a vasárnapi séták.»: az iskolatársakat hoznám a behatárolható wm».' az is kevés lenne valahogy élni szebben valahogy szebben. lőiuiLOu Z01(/ ál at — Mondja, nem maga lop­ta el azt a kis Fiatot? — Nem. Nem én voltam. De ha akarja, kutassa ki a zsebeimet... * Az aszony odasúgja a fér­jének: — Ez az ember itt előt­ted elaludt. A férj mérgesen: — Jó jó! De ez még nem ok arra, hogy engem is fel­kelts ★ John cs Bill a bárban sö­röznek azzal a kislánnyal, akibe mindketten halálosan szerelmesek. Bili egy pii- tanaira kimegy és a. kislány öhn fülébe súgja: — Itt a jó alkalom, nem •karod kihasználni? Erre John megragadja Bili söröskorsóját és egy pillanat alatt fenékig kiissza... Egy bolognai vendéglőbe betér egy házaspár. — Két pastasciuttát ké­rünk — fordul a férfi a pincérhez — ízetlen mártás sál, két kőkemény, rágós sül­tet, agyonégetett krumplikö­rettel es végül 6e íze, se bű­ze kávét. — De, uram — fakadt ki a pincér — nem értem... — Hogyhogy nem érti? Hi­szen mindezeket maguk kí­nálják. Az étlap tetején azt olvasom: „Ügy étkezhet ná­lunk, mint otthoni” Vasárnap reggel Pavia kül­városában. Két villa áll egy­más mellett, mindegyik előtt kert. A két kertet drótkerítés választja el egymástól. Szakad az eső, ennek ellenére mind­két villából kilép egy férfi, kezében festékesdoboz és ecset. Mindketten elkezdik festeni a kerítést, ki-ki a maga oldalán. Egyszer csak egyikük felnéz cs megkérdi: — A maga felesége is bal lábbal kelt fel ma reggel? Gargano strandjának egyik félreeső sarkában meztelen nő újságot olvas. Egyszerre csak észreveszi, hogy egy fiatalember áll meg mellette. — Uram — mondja felhá­borodottan a nő •—, ki nem állhatom, ha valaki beleol­vas az újságomba! Egy Los Angéles-i társa- ágban az egvik férfivendég elismerni véli asztaltársnő ­— Ha nem tévedek — mondja — ön.., M'organné asszony. — Nem — mosolyog a nő —, Robinson né vagyok. Két férjjel ezelőtt voltam Mor- ganné. ★ Egy neves jósnő ajtaján a következő feliratú cédula ol­vasható: „Sürgős ügyben el kellett mennem. Fél ötre itthon va­gyok!” Az írás alatt utóirat: „Elnézést a késésért., He előre nem látható esemény miatt hátnál előbb nem le­szek itthon”. Jobb körökben egyre diva­tosabba lesz a nyári sítúra. Milánóban az egyik központi sportüzletben egy középkorú nő a következő szavakkal fordul az eladóhoz: — Különösen könnyű sítal­pakat szeretnék, kizárólag vállon viselés céljából. Firenzében a rendőr meg­állít egy fiatal gépkocsiveze­tő nőt, akinek jogosítvá­nyán még alig száradt meg a tinta. — Kisasszony, őn befordult a tilosba és ezenkívül nem adta meg az elsőbbséget a másik járműnek. — Szemrehányás, szemre­hányás, mindig csak szemre­hányás! — mondja könnyek­kel a szemében az újdonsült gépkocsivezető. — Soha sem­mi bátorítás! Soha semmi si­kerélmény ! ★ A férj egy nappal koráb­ban tér haza. Felesége az ágyban fekszik. Az éjjeliszek­rényen a hamutartóban las­san hamvad egy szivar. — Mit jelentsen ez, honnan való ez a szivar? — menny­dörög a férj. A feleség nem, válaszol, csak rémülten néz. — Márpedig én tudni aka- akarom, honnan való ez a szivar! A feleség még most sem nyitja ki a szájai, a szekrény mélyéből, viszont megszólal egy elfojtott hang: — Havannából! ★ Amikor két szerelmes hosszú órák kételkedése Után elhatározza, hogy bízik a másikban, annak a jele, hogy a hütlr»> ég nem várat sokáig magára — véli Orson Welles, . Sherlock Holmes bélyegen Az Interpol jubileuma al­kalmából a nicaraguai posta detektíveket ábrázoló bé­lyegsorozatot bocsátott ki. Ezek azonban nem az Inter­pol kiváló nyomozói. A ki­csiny képeken a legismer­tebb és népszerűbb detektív - regények hősei szerepelnek, köztük Sherlock Holmes. Maigret felügyelő,. Brown aiya és mások. 2 VV^-VVVrtsA^'VV'VS/VVVV'V'NZVv^^v Fóliára —« Kissé molett vagy, Csemcsegil — mondtam Csemr.se­ginek az utcán, mert mióta nem láttam, néhány hete ennek csupán, az amúgy sem nádszál termeté­re felszedett még né­hány kilócskát, ami­től a dereka felcsú­szott a vállára, a vál­la meg legömbölyö­dött a bokájáig — Hagyd, ne is mondd... — szu­szogta könnyes szem­mel, miközben neki­támaszkodott a fal­nak, hogy könnyebb legyen állnia, —Fo­gyókúrázom! — li­hegte hozzá. — Te,. fogyókúrá­zol? Ezzel az alak­kal? — A míg nem kezd­tem el fogyókúrázni, addig csak csípőben voltam erős, kertek, de most már magam is érzem... — par­don ... — kapkodott gyorsan két-három li­ter plusz levegő után — ... hogy ... kis­sé meghíztam. Mióta fogyókúrázom. Ille­tőleg, amióta fogyó­kúrázni akarok... Elmeséljem? — kér­dezte sírásán Csem- csegi és én rábólin­tottam: mesélje, mi­után olyat még úgy­sem hallottam, hogy valaki fogyni akar és ettől hízik. — Az úgy volt, kér­lek, hogy az Amolett- keksztől én éhes let­tem, kérlek ... Ne ne­vess ki. valóban éhes lettem. Pedig elhatá­roztam, hogy könnyű ebéd és vacsorára egy pohár te) és ket- három Amolettkeksz I r rr, » / > • r > Lépcsőt larm 30? A mozgás — egészség. Ezzel mindenki tisztában van. De azt, hogy mennyit, hogyan és milyen ütemben kell az embernek mozugnia annak érdekében, hogy a szívinfark­tus kockázatát elkerülje, eddig senki sem mondta meg Elég-e hozzá a vasárnapi rövid séta, vagy legalább egy vastag fát át kell fűrészelnünk? Érdekes adatokkal szolgál az a kísérlet, melyet Nagy- Britanniaban folytattak 16 882 hivatalnokkal, azaz olyan emberekkel, akik munkaidőben fizikai munkát nem vé­geznek. Ezek a hivatalnokok kötelezték magukat, hogy három éven keresztül részletesen tájékoztatják a kutató- intézetet életmódjukról — arról, mennyit sétálnak, milyen sportokat űznek, kertészkednek-e, közreműködnek-e a "la­kás kifestésében stb. A felmérésben részt vevő hivatal­nokokat két nagy csoportba osztották: „nagyon mozgéko­nyak” és „mérsékelten mozgékonyak”. Három év után a 16 882 hivatalnokból 214 kapott szív­infarktust, 79 ebből halálos volt. Es mi derült ki? A „na­gyon mozgékony” hivatalnokok körében a szívinfarktus k»x:kázata egyharmada volt a „mérsékelten mozgékonyak” körében tapasztalhatónak. A brit orvosok definíciója szerint „nagyon mozgé­konyának azt a személyt lehet nevezni, aki fizikai erő­kifejtéssel legalább 7,5 kilokalóriát éget el percenként és ugyanezen idő alatt 1,5 liter oxigént vesz magához. Ugyan­akkor e munkának legalább napi félóráig kell tartania. Ez annyit jelent, hogy nem „nagyon mozgékony” az, aki munkába menet kimért léptekkel akár 5 kilométert is megtesz. Nem „nagyon mozgékony” az sem, aki egy év­ben egyszer kifesti, vagy kitapétázza a lakását, vagy na­ponta kiporolja a szőnyegeket, felmegy gyalog a második emeletre. Aki mindent meg akar tenni azért, hogy elkerülje a szívinfarktust, az_ ne áltassa magát azzal, hogy ennyi ele­gendő. A következő fizikai műveleteket kell elvégeznie: futás vagy gyors séta, kerékpározás legalább 17 km/óra sebességgel, favágás, vagy fűrészelés, félórás röplabdázás, kosárlabdázás, labdázás, más intenzív torna, vagy — ha minderre nem marad ideje —. naponta másszon meg (méghozzá gyorsan), legalább 500 lépcsőfokot. megint fájdalmasaní éhes Lettem. Ki bírjaí ki idegileg azt, hogy] egy éjszaka kétszeri is szenvedjen és két-] szer keljen ki a me­leg ágyból enni? Te] kibírnád? Megnyugtattam, hogy én sem bírnám< ki... — ... Na látod!] Maradt hát a sonka,] vagy egy falatka sült< hús, néha jött tarja\ Mustárral.. Mert tudod, a tarjai mustár nélkül olyan, S mint a szerelem csófcj nélkül... Az en fe-i leségem kikeveri a\ mustárt még egy csi­petnyi borssal és tej-] fölös ecettel és attól olyan a tarja, hogy... Szóval, most itt állok] — kapott észbe Csem-s csegi és siránkozó te-í hintettél nézett körül] önmaga tájékán. — Es mi lenne öre­gem, ha abbahagynád<* a fogyókyrázást kérdeztem őszinte] részvéttel. — Mit? Hogy abba-] hagyni?! — horkant< fel Csemcsegi sértő-] dötten. — Hát minek] nézel engem? Férfis vagyok, s amit egy-] szer én elhatározok,; azt végre is hajtom.] Nem mondok le aj fogyókúráról! — li-> hegte elszántan és el-í indult a hentesüzlet] felé. (egrí) ... Fájt a gyomrom az éhségtől, kérlek, úgy, hogy döntenem kellett, vagy az or­vosság, vagy egy-két falat valami. Döntöt­tem. Úgyis annyit ol­vas az ember ... várj egy kicsit, kilihegem magam.... phi... phi ... phi.. ■ Na, jó, folytatom . .. szóval, annyit olvas az ember a gyógy szerárta lom­ról ... Hát úgy éjfél felé, amikor már na­gyon fájt a gyom­rom, kimentem a kamrába, nassoltam valamit. Egy falátka kenyér sonkával, egy pohárka sör utána, mert a sonkától meg­őrül az ember, olyan szom jas lesz ... Aztán jött a kővetkező éj­szaka, az amolettes vacsorám után. Már előre rettegtem, hogy megint fájni fog az éhség es én a fáj­dalmakat rosszul b rom, a fájdalom e gern kicsinál idegil is, és nekem az ide geimre szükségem van... Éjféltájt te­hát felkeltem, s et­tem egy-két kis fala- tocskát... Amúgy továbbra is könnyű ebéd, Amolettkeksz. pohártejjel vacsorá­ra! — törülte meg iz­zadó homlokát Csem­csegi és tekintete a szemközi hentesüzlet kirakatára tapadt, az­tán lemondóan le­gyintett és így foly­tatta: — ... de azt a ke­gyetlen gyomorfájást, azt nem bírtam. Meg­kíséreltem, hogy son­ka helyett egy darab­ka sajtot vegyek ma­gamhoz ... Mert én mindent elkövettem hogy egészséges élet­mód mellett egészsé­ges testem is le­gyen ... De mit csi­náljak, ha a sajttól •jfél után kettőkor ÉGISZ A legutóbbi napokban igen gyakran hallott és olvasott nyelvi formát idéztük közle­ményünk címéül. A rádióban és a televízióban is több­ször hangzott el ez a kife­jezés: „az ENSZ égisz* alatt”. Az. Esti Hírlap ha­sábjain (19 73. okt. 22.) pedig ezt a mondatot olvashattuk: ..A Biztonsági Tanács fel­szólította a szemben állókat az érdekelt felek azonnali tárgyalásának megkezdésére. megfelelő égisz alatt.”? A „megfelelő égisz alatt” nyeivi formával kapcsolat­ban néhány olvasónk véle­ményére is kíváncsiak vol­tunk, tudják-e értelmezni a szóban forgó kifejezést. Vol­tak, akik az égisz szó jelen­téstartalmát, használati ér­tékét egyáltalán nem ismer­ték, többen nagyon homá­lyos magyarázkodásba kezd­tek, de pontos értelmezést nem kaptunk tőlük. Ennek oka elsősorban az, hogy az égisz szó ma már nem tagja alapvető szókin­csünknek, s így a közérde­kű közleményekben nem is teljesítheti jól nyelvi szere­pét. Bizonyos beszédhelyze­tekben, főleg a szakmai szin­tű megfogalmazásokban még helyénvaló a használata. Új­ságcikkekben, felszólalások­ban, a közösségnek szánt rá­diós és televíziós adások­ban azonban már nem tart­juk szerencsésnek a vele va­ló gyakori élést. A görög, illetőleg a latin eredetű égisz (aegis) szó nevezte meg a görögök és a rómaiak főistenének, Zeus- nak és Juppi temek védő pajzsát. A mitológiában, az ókori művészek alkotásaiban a hatalom, a harag és a partfogas jelképévé vált ez az égisz. Ha tehát valakiről azt állították, hogy az „is­tenek égisze alatt” él, tevé­kenykedik, azt mondták « kifejezéssel, hogy élvezi az égiek pártfogását, védelmet. Ebből a történeti jellegű szóértelmezésből már az is kitűnhetett, hogy az idegen eredetű égisz szónak több magyar megfelelője is van. A következő szósorból válo­gathatunk: védelem, oltalom, támogatás, gyamolítas. me­nedék, pártfogás, pártolás, védőszárny, védőpajzs, i'éd- nökség stb., stb. Szótárainkban megtalálha­tó ugyan az égisz megneve­zés. de ezekkel a minősíté­sekkel : választékos, ritkán használt stb. önmagában a szót igen ritkán használjuk, csak az alábbi állandósult szókapcsolatban adunk neki szerepet : valakinek vagy va­laminek égisze alatt. Az ere­deti jelentéstartalma és használati értéke ma már teljesen elhomályosodott en­nek a szónak, átvitt érte­lemben azonban még jól tel­jesítheti szerepét. Arra min­denképpen vigyáznunk kell, hogy ne váljék divatszóvá, s miatta sok jó és egyértelmű magyar kifejezés ne szorul­jon ki nyelvhasználatunk­ból. nr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom