Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

1

DR. AGY és S m fonmeiós pá "be -: ki.' táss i- dalmunkr.il. go., l:aM,.rói. a< ember és Közveden körny. setének kapcsol iáról. 17 ember és a társadalom, sőt a:', ember és világ sí?)lern!, biológiai, gazdasági kapcsolatairól befejeződön. Tb.-nh-'.rom héten leeresztés m - . szombaton este ó. percig a rajzfilmek nyelvén oiyan kérdésekről volt szó, amelyekkel kapcsolatban a rajzfilmet egykoron meg megemlíteni is szentségtörésnek tűnt, és amelyekről im kitűnt. hogy o.;. an kérdések, amelyek az emberek és az emberiség mindennapjához kötődnek. Mindenkinek tudnia kell róla, sőt kell tudnia róla. S ehhez kitűnő eszköz

nmet" közeimül ti sorozattal. A gyermekek. nevelésének, tudatuk formálásának valóban fégi és hatásos eszköze még direkt módon is a rajzfilm. Szabó Sipo» Tamás, s a közreműködők.' közülük is a két ..hang” Tamßnek Nándor és Avai István bebizonyították, hoey a felnőtték is .örök gyerekek: ügyes eszközökkel, 'elkötelezett szándékkal jój nevelhetők.

AZ ALVILÁGI JÁTÉKOK

Diry Tibor novelláiból készült televíziós film csak részben elégített ki. Két villanásnyi története, „A ló” és „A csomag” a' maga nemében torkot szorongató, az embert embertelenné tevő háború borzalmairól kegyetlen őszinteséggel szóló Ids miniatűr remekmű. Az „Anna néni” összeszerkeszteftsé- ge nagyon is nyilvánvaló és kiérezhető s bár világa ugyanaz az óvóhely Budapesten. sőt a szereplők is lényegében ugyanazok, elnyújtottunk tűnik, clrámaisága a cselekvés helyett a szöveg . ..elbeszélő költészetében” van A televíziós film harmadik jelenetével nem tudott megbirkózni hitelesen sem az adaptáló, sem a rendező Dömölky. János, annál inkább az első két epizóddal, amélv operátőrileg is —• .'sornyi Gyula sokat mondó kamerája segítségével — a leghitelesebben szólt az ostrom végnaoiairól.

A szereplők között a két öregasszony i túráját hiie.e- sen, kedves fájdalmasan életre keltő Partos Erzsi és Patkós Irma játéka emelkedett ki, de vészjóslóan emlékezetes figurát teremtett kevés eszközzel Szilágyi Tibor is.

Gyurkó Géza

Ünnepelt az eesédi

népi együttes

a mesék világából régen nőtt rajzfilm, az anima ■. megszámlálhatatlan eszközével, sajátos és varázsos módszerével.

Nem végeztem hatásvizsgálatot — nincs lehetőségem rá, nem is értek e tudományhoz —, mégis biztos vagyok abban, hogy a gazdasági mechanizmus, igen gyakran és még ma is bonyolult kérdéseiben, amelynek néha a szakemberek számára is fölösen okoznak gondot, nos, szóval, hogy ezekben a kérdésekben is felbecsülhetetlen segítséget nyújtott annak idején dr. Agy és a társa. Soma. . A mostani téma csak látszólag volt kevésbé fontos tűnt kevésbé bonyolultnak. Az ember és környezetének kapcsolata, a környezetvédelem, az emberi társadalom „biológiája”, a táguló és egyben szűkülő világ problematikája, az urbanizáció előnyei és ártalmai nem elvont, hanem nagyon is egzakt formában hatnak életünk mindennapjaira, sőt perceire is.

Szabó Sípos Tamás és társai — gondolom, aligha túlzás — a maga nemében páratlan feladatra vállalkoztak, amikor e tudományos, politikai kérdéseket a rajzfilm köznyelvén, köznyelvi megfogalmazással. de szakszerű ihletettséggel vitték képernyőre. Azazhogy nem páratlan: éppen ők adtak mintát és példát saját maguknak a „Magyarázom a mechanizAz egri szövetkezetek vegyeskarának jubileumi hangversenyéről

Az egri szövetkezetek MSZBT vegyeskara az idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját, s ezen jubileumi hangversenyt rendezett szombaton este a tanárképző főiskola zenetermében.

Az ünnepi alkalomra kisebb dalostalálkozó sereglett össze. )iiszén'a'szolnoki „Ko- dáiy Zoltán” Vegyeskar. a’ káli „Bartók Béla” férfikar, a Füzesabonyi ÁFÉSZ Férfikórusa mellett még két egri általános iskola és az egyre szebb eredményeket begyűjtő, a dr. Valentin Kálmán ás Ócskái György vezetése alatt álló, energikusan fejlődő kórus, az egri Építők Szakszervezetének Vegyeskára is komoly programmal járult hozzá az ünnepléshez.

Mi most nem is kritikát vagy rövid méltatást szerelnénk feljegyezni e viszonylag szerény évfordulóról. Az egri szövetkezeti kórus Moskovsz- ky Vince karmesteri lelkesedéséből született meg. néhány fiatallal kezdve a kamaraéneklési Ez a kezdet

önmagában bíztató jelenség volt csak, mert az ötveneshatvanas évek táján összehozott, főként a korábbi nemzedék dalos hagyományaira és énekesgárdájára épülő próbálkozások rövid időn belül kifáradtak Egerben, egyrészt a karmesterválságok miatt, másrészt azért is, mert az összetartó erő, az éneklésben meglelt barátság nem mindig bizonyult tartósnak a nagy létszámú, de heterogén énekkarok esetében.

Ma az egri szövetkezeti kamarakórus a kezdetinek a kétszeresére nőtt, és homogén maradt, munkájában és a fiatalok barátsága nyilvánul meg. Nemcsak a létszám erősödött fel, repertoárjuk is szélesedett: igényességüket

tekintve úgy tűnik, útban vannak egy erős, az egri fiatalságot mozgásba hozó nagy kórus kialakítása felé. Tar Lőrinc személyében egy második karnagy is csatlakozott az együtteshez és' a két karvezetői egyéniség váltógazdasaga — Moskovszky Vince a líraibb, Tar Lőrinc a robba\aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAjV\AAAAA>

nékonyabb egyéniség — jó hatással viheti - magasabb szintre ez a fiatal gárdát.

Mostani műsorukat még a kamarajelleg uralta. Gastoldi. Monteverdi, Lully darabjai az áradó ritmusók lfraiságát szólaltatták meg. Más hang már Karai Munkásbízta tója, vagy Geoffrey Barátság-szabadság című kompozíciója és megint más indítékú vokális zene árad Kodály Békesség- óhajtásából, vagy Pászti La- mentójában. Már egy éve felhívtuk a figyelmet az értékes orgánumra, most ismét csak megállapíthatjuk, .hogy Balogh Agnes énekesi adottságai kitűnőek: a pódiumiáz még sokat visszafog a hang erejéből és csillogásából, amikor azonban a közönségről már meg1 tud feledkezni, tisztán ad elő. a hang csillog.

Az ünnepi alkalomból Polgár Miklós, az MSZMP Heves megyei bizottságának ■osztályvezetője mondott megnyílót.

(farkas)

Kedves és színes ünnepség Színhelye voll vasárnap délután az eesédi kultúrház. A község lakosságának nagy érdeklődésé mellett ünnepelte meg az eesédi népi együttes megalakulásának huszonöt éves jubileumát. A zsúfolásig megtelt kultúrotthon színpadán dr. Havellant Ferenc MESZ ÖV -elnök köszöntötte a lelkes együttes tagjait, méltatta negyedszázados tevékenységüket, mellyel feldolgoztak községük népi hagyományait

A helyi földművesszövetkezet és termelőszövetkezet közös fenntartásával működő együttes hírneve már túlszárnyalta a megye határát, mivel az elmúlt években tű- léptek többek között Budapesten, Siófokon, "Badacsonyban. Különösen nagy sikert aratott az együttes által feldolgozott és . bemutatott „Eesédi lakodalmas” táncjáték, amelyet a megyében igen sok helyen mutattak be. A rádió e műsorukról külön felvételt készített, amelyét többször is megismételtek.

Műsorpolitikájuk mellett is nagy érdemük, hogy az együttesben szinte minden korosztály képviselői részt vesznek, A legfialálabb tag a 9 éves Nagy Mórica, aki a tánc mellett - énekei. Legidősebb tagja Kúriák István és felesége, valami r: Gál- Lajos és felesége, valamennyien a 70. életévükhöz közelednek. Nagy érdeme vnn az együttes eddigi munkájában Péter Józsefnek, aki a népi hagyományok feldolgozása mellett összetartja és felkészíti a csoportot egy-egy fellépésre.

Az ünnepségén .a MÉSZÖV elnöke adta át a rpüvelőd'és- ügyi.miniszter.és a'MESZÖV- elnokség elismerő Oklevelét az együttesnek. Külön elis- mérésben fészesre'tíR' PÍter Józsefet, a/, együttes vezetőiek

Az esti gálaműsorban az együttes eesédi népaaieildjpl- g.'Zásokat és, a, lakodalmas

ttáncjátékból adott .• részleteket ejö. Külön szíiiío,íg/i volt az ünnepségnek, 'á gyo'itgyö- si. többszörösen kitüntetett ..„Vidróezki”' együttes vendégfellépése..

A jubileum alkalmából külön kiállításon mutatták be az .együttes negyed-százados fennállása alatt kapott kitüntetéseket, elismeréseket.

K -nimkön: az eesédi népi együttes tánckara részletekéi mutat be az olyán sók- szor nagy sikert aratott „Eesédi lakodalmas táncjátékból).

(Szabó Lajos)

, \ V.'v VWW\.K

Mai Ív-ajánlatunk:

21.55:

Vita a köztéri szobrokról

A műsor része annak műsorsorozatnak, amellyel a <; szerkesztők havonla kívánnak jelentkezni. Az egyes adások témái azokhoz a művészeti ágakhoz kapcsolódnak, amelyek a legközvetlenebbül érintik a társadalmat. lg}' ez alkalommal a köztereken álló szobrokról beszélgetnek a résztvevők. Szó kerül a szobrok funkció- jának taglalásáról, mivel sok- | féle irányzat, felfogás megtestesülése egy-egy szobor.

A történelem is vitatéma a műsorban, hiszen igen sok ma is meglevő szobrot örököltünk. Közülük sok olyan alkotás van, amely idealizál- tan idézi fel a múltat. A szobrokat láthatóvá teszik a nézők számára, s így összehasonlíthatják saját véleményüket a műsorban részt vevő kritikusokéval. Nem utolsósorban szólnak a vendégek a hibákról is. mivel a szobroknál a leggyakoribb a léptéktévedés. A tér vagy más lelállítási helv méreteihez nem igazodó túl- és elméretezett szobrok voltaképpen saját magukat „ütik agyon”. A köztéri szobrok a közösség tulajdonában vannak, bennünket szolgálnak, s a mi gyönyörködtetésünk a célj uk.

1913. november 39,, kedd

Troipái a ment a kádunk melegvizes csapja. Nem tartozom azok közé a mamlasz pacakok közé, akik csak néznek és toporognak ilyenkor. Sőt azonnal kapcsolok és mindenféle eszembe jút. A plakát a villamoson, buszon — csepegő csap, a cseppek .ezüstös forintokká kerekednek; .különféle bizottságok erőszakos csöngetése — „Jó napót, csapeUenőrzés!” — és így tovább.

Nem világrengető dolog, ha egy csap tönkremegy. A mi esetünkben pedig nem is csoda, hogy kikészült, hiszen három társbérlő, összesen pedig tíz személy használja, a menetek éle szél lassan kopik, egyre nehezebben fordul, hetekig akadozik, aztán egyszer csak az az egy-két ép él is fuecs, nifegszákad,'« ömlik a viz megálltthatatlanuL ,... g„;

Semmi vész. Elzártam a csap alatti biztosítót a kom- bináltfogóval, s a blitzíogóval (van mindenféle szerszámom) leszedtem a kimúlt csapot* szerszámokat, mindent a kád szélén hagytam, gondoltam, beugróm a városba — 40 perc oda, 40 vissza — másfél óra múlva már fel is szerelhetem az új csapot.

Mikor az aktatáskámban a csappal — biztonság okáért, mintának vittem magammal, hiszen annyiféle csap van. egy igazi nagy csapüzletben — beléptem a Majakovszkij utcai Cső- és Szerelvény- szaküzletbe, a szemközti templom toronyórája éppen fél tízet ütött. Szemben az ajtóval a pult mögött egy fekete köpenyes eladó hatalmas ládából pakolt ki éppen valamiféle csöveket vagy szerelvényeket. Egyenesen, odamentem hozzá, útközben már kikattintottam az aktatáskámat, belekotortam, kisodor intottam az újságpapírból, s mire a pulthoz értem, már fel is mutattam a szegény kiszolgált csapot.

— Egy ilyet kérnék! — non d tűm. — Ha lehet, itt a torgattyú közepén legyen ez az izé. betéllapocska piros, meri melegvizes csapról van szó. — - Nem szeretem i korulinuDyctíkeci-gbl, kukacoskodást, de ha már egyszer új csapról van sz->. mért ne legyen szép piros az az izéje.

— Nincs — mondta az eladó, de fel sem pillantott, nyúladozott a mély ládába s rakta ki egymás mellé a csöveket vagy szerelvényeket. Már nem emlékszem pontosan, vagy mert meg sem figyeltem, vagy a sör visszamenőleg is elködösített bennem mindent. De azt hiszem, ez nem is lényeges.

— Hát ha nincs, akkor jó lesz olyan piros izé nélkül is.

Az eladó rakosgatta tovább a csőszerelvényeket vagy szerelvénycsöveket, most sem pillantott fel. 1

— Nincs — mondta újra, higgadtan.

— Mondom — mondtam —, hogy nem lényeges a piros szín ott középen. Semmilyen szín nem lényeges.

Most felpillantott végre az eladó, szemében igazi érdeklődés csillant meg, lelkes kisgyerekek pillantása idé- ződött fel bennem, mikor először vetik szemüket gubancos, morc púpostevére vagy piros fenekű páviánra. — Ember — mondta —, nincs csap! Se piros betétes, se kék betétes. Semmilyen betétes.

A kád szélén várakozó blitzfogóra gondoltam. — Hát, akármilyen — mondtam. — Nem érdekes, ha nem ilyen. Az sem, hanem nikkelezett. Csak a menete stimmeljen. Ha meztelen sárgaréz, ha olyan kis alumínium kerékkel kell elzárni vagy olyan kis pecekkel, az sem számít, csak zárni és nyitni lehessen, ez a lényeg. Az sem baj, ha nem csap, csak olyasféle, mintha csaj) leuau,' . .......

E

kkor már ott állt mellettünk a boltvezető.

— Se ilyen, se másmilyen, semmilyen csapunk nincs — mondta.

Visszagöngyöltem a csapot az újságpapírba.

— Hát akkor mit csináljak? — kérdeztem.

— Próbálkozzon ■ az Urániával szemben.

Próbálkoztam.

Délben már Pesterzsébeten jártam, ahol miután elsoroltam, hol, merre - jártam már csapügyben, megmosolyogtak. Hogy lehet valaki olyan balek, hogy Magyar- ország legnagy >bb szaküzletét, a „Kátait” kihagyja. Ott kellett volna kezdeni.

Egy órára ott voltam. Nagy hosszú hodály ez a Kátai, mint egy birkaakoi, valahol hátul, mélyen benn és balra találtam rá a csaprészlegre.

Kezdtem kicsatolni az aktatáskámat, mire az eladó, mint egy lélek — és táskalátó:

— Csapunk nine« — mondta.

— Nekem Pesterzsébeten azt mondták, hogy ha valakiknek van csapja, hát azok önök.

— Így születnek a legen- . dák — ipondta az eladó, s azt tanácsolta, hogy maszek lakatosokkal, vúsveze «ék- szerelőkkel kell megpróbálkozni. A Wesselényi, Dob, Izabella, Hársfa, Csengery utcában van elég műhely.

Halványan emlékszem, hogy ekkor fél kettő lehetett. Körülbelül fé) négyig jártam a lakatos- és j-tzvezeték-szereíó műhelyeket.

A műhelyek — nagyobbrészt pincehelyiségek, kongó falépcsökkel — mada zárva volt.' Nemei-nk yasgántps ajtaján cécaúa &•

ty egeit: RÖGTÖN JÖVÖK, vagy: SZABADSÁG MIATT ZÁRVA, vagy valami hasonló felirattal. Egyik beíveli a szabadság szót HALÁLESET helyettesítette. .Volt, ahol egy pókhálós lárh- pa fényénél egy öregnél öregebb lakatos nézett rám. a szemüvege fölött, s miközben fogakopott reszelő jével valami satuba fogott kulcsom kínlódott, közölte, hogy csapokkal soha éleiében nem foglalkozott, s különben is a rossz csapot eldobja az ember, s újat vesz. Volt ahol a hosszú és neonnal világított helyiség végében, külön fakalickából két, elegánsan öltözött főnökszerűség lépett ki, s a csapot megszemlélve kijelentettek, hogy „hm, nem is olyan egyszerű a dolog, mert az ember most éppen egy építkezésen dolgozik” és így tovább.

Fél négy felé, valahol a Majakovszkij utca végén bementem egy trafikba, kezemben. mint egy fényes ékszer ragyogott a csap a sok fogdosástól. , EH- Item a doboz Kossuthot, fizettem. — Tessék nézni, ilyen csap után nyomozok már reggel óta — mondtam már csak úgy megszokásból. — A néni .nézte a csapot, , én folytattam, mért tekintetéből láttam, ha csapra nem is. do együttérzésre számi Ihatok j s ez már önmagában véve sem kje dolog. - r .'.leiben kapom ns*n .met Ot, vagy húsa szerelőnél is jártam — hiába.