Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Megkérdeztük olyasóinkat: A közérzet lehet jó és lehet rossz. Lehet változó is. És még sokféle. A válasz attól is függ, hogy mikor érdeklődünk a közérzetről. Van azonban olyan közérzet is, amely hosz- szaöb távra szól, mondhatnánk úgy is, társadalmi alapja van. E riport során kérdésünkben nem írtuk körül pontosan, milyen közérzetre gondoltunk. A választ olvasóinkra bíztuk. . ■ Imes ★ Tajnaföi László mindössze 31 éves, S már harmadik esztendeje a VI- LATI egri gyárának főmérnöke. A Szovjetunióban végzett, onnan hozott diplomát és feleséget. — Milyen a közérzete? — Mint egy vezetőnek, kissé zaklatott. — Miért? — Ez egy gyorsan fejlődő gyár, s bizony akad probléma elég. A főmérnöknek például nemcsak mérnöknek kell lennie, a szakmai ismeret nem minden. Itt különböző yezetői módszerekre is szükség van. — Ezek idegesítőek? — Néha igen. Az emberi kapcsolatok nagyon bonyolultak. Volt rá eset, hogy két osztályvezető harag- szoinrádot játszott egymással. Egy csekélység, egy formaság miatt. S végül egy gyártmány nem készült el időben... — Véleménye szerint mitől függ egy ember közérzet^? — Sok mindentől. Például a környezetétől, attól, hogyan becsülik meg a munkáját. Ilyen szempontból én nem panászkodhatom. — Mit várnak ma az emberek egy' vezetőtől ? — Szakszerű irányítást, megértést, emberi kapcsolatokat. És objektivitást a döntéseknél, különösen a béreknél így mindjárt jobb lesz az emberek közérzete is. — Hazaviszi-e az üzemi gondokat? — Amikor befejeztem a munkát, csak a fehér köpenyt akasztom a fogasra, a problémákat, a nyugtalanító kérdéseket bizony hazaviszem. — Kérem, segítsen folytatni ezt a riportot. Ki legyen a következő, akinek feltesszük » kérdést? — Kíváncsi lennék egy olyan ember véleményére, aki még nem szakadt el úgy a természettől, mint egy magamfajta főmérnök. Kérdezzenek meg egy tsz-tagot! ★ Tóth Ferenc, az atkárj Uj Elet Tsz fejőse', 49 éves, 1954-től tagja a szövetkezetnek. Most éppen ügyeletes, több mint száz szarvasmarhára Vigyáz. — Milyen a közérzete? — Egészségileg jó. Amúgy meg, mikor hogy. Most elég rossz. Legutóbb csak 1700 forintot kaptam. Igaz, sokat hiányoztam. De volt olyan hónapom is, amikor háromezren felül vittem haza. Ilyenkor az asszony nem szól semmit, de ha kevés a pénz, bizony zörög miatta. — Hogyan szólítják a tsz vezetői? — Feri bátyámnak. — Mikor beszélt az elnökkel? — Régen. Ha nincs probléma, minek menjen az ember, van annak elég dolga. A munkát tudjuk, a pénz megvan. Jól fizet a tsz. Es biztos! Amikor befejeztük a beszélgetést, Erdélyi Pali bácsi, a 64 éves „óvodás”, nekünk szegezte a kérdéstj — Hát a borjűnevelö velemenye- ne nem kíváncsiak? — Dehogynem. Tessek mondani — válaszoltuk. Mondta: — A kereset 3000 forintra is felmegy havonta. Csak hát az egészség, az már nem a régi- Nagyon várom a ityugdíjidöt. Az a baj, hogy itt a tsz-ben 65 év kell, így meg hátra van húsz hónap. i- Mennyi lesz a nyugdíj ? — Maradhatós. Ügy 1700 forint körül. — Elégedett? — Igen. Szép családom van, három gyerek. Csak fárasztó már hajnali négytől este hatig talpon lenni, De hát én végzem a munkám, ahogy tőlem telik. .★ Major Sándomé a fogaskerekek éleit gömbölyíti abban á hosszú nevű egri gyárban, ahol a hajtóművek alkatrészei készülnek. Betanított munkás, havi keresete 2100— 2200 forint között ingadozik. A kérdésre így válaszol: — A gyárban jó. Akik körülöttem vannak, nagyon rendesek és segítenek is, ha kelL Odahaza, Novaion is megvagyunk. Neveljük a gyereket, aztán építkezni akarunk. Engem a külső világ dolgai nem idegesítenek. Azt mondják, jó természetem van. —- Mitől függ egy munkás közérzete? — A munkától, hogy az mindig legyen. Mert ha nincs, vagy akadozik valami miatt, akkor kevesebbet keresünk és mérgesek vagyunk. Attól is függ, hogy milyenek a főnökök, ha szólunk hozzájuk, tudnak-e barátságosan beszélgetni velünk. Ha igen, akkor még a munka is jobban megy. ★ Dobi Antal, az Egri Városi Tanács osztályvezetője azzal fogad, hogy éppen a legjobbkor tesszük fel a kérdést —- (Miért? — Mert nagyon jó a közérzetem. Hét évig tartó iskolát fejezteim be, jelesre végeztem a marxista egyetem szakosítóján, sőt már én tanítok. Ami pedig a munkahelyemet illeti, úgy érzem, hogy én így és ilyen körülmények között tudom a legtöbbet nyújtani, s a vezetők ezt megfelelően értékelik is. — Az igazgatási osztályon gyakran kell nemet is mondani. Hogyan hat mindez a közérzetére? — Az élet számos negatív oldala találkozik itt, ezen az osztályon. Nem könnyű, az biztos. De hát a nemet is ici kell mondania valakinek, legyen az segély, lakásügy, vagy családi probléma. A közérzetemre elsősorban az van hatással, hogy gyakran találkozom a lakossággal — s nemcsak itt, a hivatalban, de a munkahelyeken is — és azt tapasztalom, hogy napról napra növekszik a bizalom. — Egyéni gondok? — Nincs különösebb. Bár igaz, ha megjönne végre a gépkocsim, még jobb lenne a közérzetem. ★ Válaszok egy-két mondatban. Az egyik vállalatnál: — A legjobbkor kérdezik, éppen itt a rendőrség. Negyven, körüli segédmunkás egy üzemben: — Azt maguk úgysem Írják meg— — Ha a nevét megmondja, megírjuk. — Minek az?! Egy bölcs néni a piacon: — Jól!, Hisz béke vart, édes elvtársam. Békéi Egy idős munkás mondta nagyon határozottan: — A közérzetem jó ugyan, csak az bánt, hogy az én táskánkba belepislog az őrség, az irodátokéba meg nem. Pedig én majd húsz éve dolgozom itt. — Felírhatjuk a nevét? — Mások is ezt mondják, nemcsak én. Egy munkásasszony mondta: — A múltkor lejött az igazgató, megállt a gépemnél és i megkérdezte,. hogy tanul a gyerek? — És hogy tanul ? ' h.i' • — Sehogy! Reg elvégezte az iskolát. — Hát akkor? — Nem ez a lényeg, hanem az, hogy az igazgató érdeklődött... ★ Varga Ferenc 36 éves öntő, szocialista brigádvezető, Gyöngyösön, a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál. — Itt az üzemben tűrhetőek a körülmények. Most stabil a helyzet, van munka, van pénz. 2800 forint körül keresek. Mert hiába szövegelnek, ha az ember nem tud keresni. A nyár végén jóformán csak széde- legtünk. Pedig nagyon kell a pénz. Majd egy fillér nélkül mentem neki egy KISZ-társasháznak, és 33 ezret kellett befizetni. — A munkatársak? — Rendes tagok, jó cimborák. Segítünk egymáson. Ha valaki építkezik, ott vagyunk valamennyien. — És a főnökök? — Azokkal is megvagyok. Igaz, valamikor harciasabb voltam, de hát csak lehiggad az ember. Meg aztán rájöttem, hogy egy munkás is lehet diplomatikus. — Tudják-e az üzemben, hogy van egy tízéves fia? — Azt hiszem, mindenki tudja. — Kivel folytatná ezt a riportot? — A fiam az V-ös számú iskolába jár, keressenek ott egy pedagógust ★ Kerestünk. Igaz. a tanárnő, aki matematikát és kémiát tanít a szép iskolában, kissé bizalmatlanul fogadott bennünket. Különösen a fényképezőgéppel nem tudott meg- békülni, ki is jelentette nyomban: ne csinálj unk felvételt. — A nevét, azt megírhatjuk? — Előbb hadd halljam a kérdéseket. i Elmondtuk. — Az én jó közérzetem nemcsak a körülményekből, hanem a természetemből is fakad. Idehaza rendben mennek a dolgok. Itt van ez az új ház, a gyermekeim jól tanulnak, ami pedig a munkahelyemet illeti; igazán elégedett vagyok. A mi iskolánk nagyon jó közösség, én pedig azt csinálhatom, amit szeretek. Különben is, én lelkes természet vagyok. — Mindennel elégedett? — Nem éppen. Ha például rugalmasabb lenne az, oktatás, ha kevesebb önzést tapasztalnék az embereknél,. vagy ha meg tudnám végre, hogy építhetünk-e víkendházat a mátrafüredi telken, biztosan jobb lenne a közérzetem. — Ennyi jő után miért nem ir" hatjuk meg a nevét? — Jó, írják. S Pitlik Lászlónéról végül elkészült a fénykép is.». ★ Nyomban leszédülnék abból a kS- lencemeletnyi magasból, ahonnét Bokros László lesiet hozzánk. 26 éves, kőműves, Gyöngyösön. Házakat épít. Ez az utóbbi a legfontosabb, amit tudni kell róla. — Egyszer engem már leszúrtak, amiért nyilatkoztam, nem akarom, hogy zűr legyen. N^m kéül ehhez valami engedély? — Engedély nélkül is megkérdezhetjük: milyen a közérzete? — Ez is kényes kérdés, mert összefügg- a vállalat munkájával. Mert egy ilyen nagy Cégnél, mint a magasépítő, elég sók a probléma. Én ismerem a dörgést, négy évig voltam KISZ-titkár. Biztosan lehetne jobban is csinálni, csak szorosabbra kellene fogni a kapcsolatot a vezetők és a dolgozók között, mert így elég sok a hiba. Vagy a művezető, vagy a munkavezető látja rosszul a dolgokat s a végén persze rajtunk csattan az ostor. Az ősszel például mindenáron szét akarták szedni a brigádot, de mi nem engedtük. Még az igazgatót is kihívtuk, végül együtt maradt a szocialista brigád. — Döntések előtt megkérdezik-e a véleményét? — Nem mindig. Most is volt egy átszervezés, amivel nem nagyon értünk egyet. — Elégedett? — Mondhatnám azt is, hogy igen, de hát tudja hogy van az, magyar ember sohasem elégedett. Keresetem nem rossz, felmegy havonta 3300 forintra is. KISZ-lakást vettem, feleségem szülésin van, a fiam 16 hónapost Van mire költenünk a pénzt ★ Az egyik üzem Irodaépületében' félrehívott egy ötven körüli férfi, és miután megkért, hogy ne írjam meg á nevét, elmondta sérelmeit — Nem a nagy politikával van nekem bajom, bár amit elmondok, az is politika. Mostánában nagyon sokat beszélnek a munkásokról, ök kapnak minden támogatást. Még az értelmiségiek is. De mi, akik az íróasztaloknál dolgozunk, számolunk, vagy könyvelünk, teljesen háttérbe szorulunk. Pedig mi is kisemberek vagyunk. — Nem becsülik? — Inkább csak megfizetnek. — Miért ilyen keserű? — Már másodszor utasították ni a fiam egyetemi felvételét. Pedig jófejű gyerek. És csak azért, mert nem vagyok munkás. ★ Dr. Halmos Béla, az egri kórház 3-as számú belgyógyászati osztályának adjunktusa, üzemorvosi minőségében gyakran érdeklődik közérzetünkről. Most az egyszer visz- szakapta a kérdést — Sok minden befolyásolja a* ember közérzetét Többek között a politika, a munkahely és a család. Ami a politikát illeti, mi nyugodt társadalmi körülmények között élünk. Bent a kórházban is jól érzem magam. Szeretem a munkámat, kollégáim nagyon rendesek. Szóval, jó a mikroklíma, lehet dolgozat — a betegek, a nehéz esetek nem befolyásolják közérzetét? — Ez már a hivatással jár. — Hogyan reagál a hibákra, a negatív jelenségekre? — Bosszantanak ugyan, de alapvetően nem befolyásolják közérzetemet. ■ Csak akkor keseredek el, ha azt hallóin, hogy az orvosok agyonkeresik magukat Nem szeretem az általánosítást Nem minden orvos keres egyformán. A fiatal orvosok pedig igazán nem sokat keresnek, — Család? — Van egy három és fél hónapos fiam. Most lakásra spórolunk. Mit mondjak még? — Végül csak azt hogy kivei folytassuk ezt a riportot? — Talán egy sportolóval. Mondjuk. Pécsik Dénessel.-k Megkérdeztük Pócsdc Denest » O így válaszolt: — Egy sportember közérzetét az általános helyzeten túl a sportolási lehetőségek és természetesen az eredmények befolyásolják. Ilyen szempontból jó a közérzetem, 'hiszen a Dózsa vízilabdacsapata a negyedik helyen végzett a bajnokságban. Nagy öröm ez egy vezető edzőnek, különösen annak, aki játékos is egyben. — Gondok? — Akadnak. Rövid az edzésidő, nem használjuk ki kellőképpen a fedett uszodát de a. legfájóbb mégiscsak az, hogy nem tudjuk Égerben tartani a játékosokat. Felneveljük őket,’ aztán oda mennek, ahol nagyobb a lehetőség. — Anyagiak? — Nem elsődleges. Igyekszem beosztással és kiegyensúlyozottan élni a családommal. Két lányom van. — Kivel folytatná ezt a riportot? ■ — Sportnyelven szólva, mostvisz- szadobom a labdát: Milyen az újságíró közérzete? ★ Nehéz kérdés. Az újságíró közérzete is olyan, mint az olvasóké, és ahogyan ebből a riportból is kitűnik, lényegében jó. Bár visszaidézve a beszélgetéseket úgy tűnik, mintha olvasóink keveset beszéltek volna a gondokról, a problémákról. S ha bátrabban szóltak volna erről is, jobb lenne az újságíró közérzete. Vagy valóban ilyen jő a közérzetünk...? Mártasz László Foto: Puskás Anikó és Perl Márton Milyen a közérzetük Tajnafői László " Erdélyi Pál ' Major Sándomé Bokros László Dobi Ant§l Fülig, Laszione Varga Ferenc 0r. Halmos Bél» Pócsik Dénes
