Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

Adjunk szót a „szónokoknak”! É' Prdemes odafigyelni ar­ra, amiről az emberek syíltan,. őszintén beszélnek. Érdemes, de ez önmagában még nem elég. Véleményü­ket össze kell gyűjteni, s olyan nyilvános fórum elé vinni, ahonnan eljut az ille­tékesek elé is. A fővárosban például két evvel ezelőtt a Hazafias Népfront Hétfő esti párbeszéd — Budapestről címmel nyilvános vitafóru­mot biztosított a közérdekű panaszoknak, kéréseknek, vé­leményeknek. Ezeken bárki részt vehetett, az adott té­máról véleményt mondhatott. Így került terítékre a Mar­gitsziget gépkocsiforgalma, így fogalmazódott meg a ké­rés: legyen ,a Városliget is­mét a város ligete. A buda­pestiek nyilvános vitafóruma bevált. Miért ne lehetne az öt­let alapján az országban min­denfelé lehetőséget teremte­ni a nyüt vitára, a minden­napi élet könnyebbé, a kör­nyezetet jobbá tevő beszél­getésekre? Nincs olyan városa, közsé­ge az országnak, ahol ne akadnának speciális, csakis a helyieket érintő problé­mák. És ezek többségét dél- utánonként-estéként az em­berek a talponállókban, presszókban is megfogalmaz­zák. Volt ahol például a vá­rosi tömegközlekedést, a ré­gi lassú villamosokat szidták, s ma már a helyzet javítása érdekében földalattiról be­szélnek, máshol a borozók­ban mindennapos beszédté­ma a kertvárosok közművesí­tése, ismét más helyen ad­dig szidták az „apák bolt­jában” a szűkös óvodai hely­zetet. míg végül az egész vá­ros összefogott, s gombamód­ra szaporodtak az óvodai fé­rőhelyek. És van-e városa, községe az országnak, ahol az új lakótelepek hiányzó üzle­teiről, szolgáltató helyiségei­ről ne esne szó a presszók­ban, cukrászdákban? Tudom persze, nagyon sokan azt vá­laszolják, hogy az ilyesfajta helyek melegágyai a plety­káknak, arra ami itt elhang­zik, nem szabad sokat adni. Nos, azt hiszem, nem ilyen fekete az ördög. Valóban sok személyes jellegű pletyka esetleg vádaskodás központja a presszó, a talponálló, az is igaz, hogy nemegyszer a té­nyéktől „elszakadva”, a tör­ténetek felnagyítva jutnak el újabb és újabb hallgatókhoz, de az is tény, hogy a min­dennapi élet ezernyi gondja- baja, jogos panasza is terí­tékre kerül. Olyan tényekről is szó esik, amelyekben sok az igazság, amikre nemcsak hogy érdemes, de oda i6 kell figyelni. Érdemes az itt elhangzó gondolatoknak nyilvános, de­mokratikus fórumot terem­teni. Az is nyilvánvaló, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetei lehetnének a be­szélgetések gazdái, vitaveze­tői. Hozzájuk fordulhat bárki kérdésével, javaslatával, A népfront egy-egy témának nyilvánosságot teremethet, „közhírré” teheti a vita le­hetőségét, g természetesen biztosíthatja a válaszadásra illetékesek jelenlétét is. Rö viden fogalmazva: a Haza­fias Népfront fórumain kér­dezhet bárki, a kérdésre a legilletékesebbtől, a téma leg­jobb ismerőjétől kap választ, így kerülhetnek a legfonto­sabb helyi témákban in­terpellálok elé a tanács ve­zetői, a közlekedésrendészet szakemberei, a város-község vezetői. Az sem baj, ha eze­ken az esti beszélgetéseken nem mindig alakul ki „szink­ron” a kérdezőit és a válasz­adók között. Előfordulhat, hogy a 6zóvátevő sok olyan körülményt ismernek, amely­ről ezideig az illetékes nem tudott. S ha ezt a fórumon» egy-egy fontosabb döntés meghozatala előtt teremtik meg, altkor a nyüvánosság be­vonásával, a nyílt, demokra­tikus várospolitika megte­remtésével szinte biztosra ve­hető, hogy megalapozottabb, átgondoltabb határozat szü­letik. M inden hely „szónokait” vigyük szervezett, nyilvános fórum elé? Ha a közösséget érintő ügyekben, az élet kisebb-nagyóbb gond­jaiban „interpellálnak” öt­tíz ember előtt, miért ne kaphatnának szót a város­község vezetői előtt is? Hasz­nát mindenképpen a közös­ség élvezné. Erdélyi György A pártiavrgyüléseiéről jelentjük „Forradalmi önkritika Parádsasváron ESZTENDŐK ÓTA kitűnő munkát végez a parádsasvá- ri üveggyár, termékeinek szépsége méssze földre elvi­szi e Mátra ölén ma már ko­rántsem szerényen, hanem nagyon is „gyáriasan” meg­húzódó üzemnek és munká­sainak a hírét. Az üvegfú­vók, formázok,. csiszplók, fes­tők generációja nőtt fel és nő most is fel az üzemben, a mai ötvenesek negyven esztendős (!) munkásmúlttal mehetnek nyugdíjba, mert van utánpótlás, nem is akár­milyen: az országos verseny­ben első, második helyek hir­detik, hogy itt a szakma ifjú mesterei dolgoznak. A hat- százvalahány dolgozónak több mint a fele KlSZ-kor- osztáiyú, gárdáját tekintve fiatal üzem a parúdsasvári. És, ha tovább folytatják, il­letve befejezik a már meg­kezdett rekonstrukciót, ha „beépül” a negyvennél is több millió forint a techniká­ba, a technológiába,. valóban iparának kis gyöngyszeme le­het ez az üzeni. Mindezt — természetesen ennél többet is, mást is — a gyár kommunistái mondták el a beszámoló taggyűlésen, amelyen az 58 kommunista közül 4a vett részt, — a töb­biek igazoltan voltak távol. S. hogy miért kapott így. ilyen megkülönböztetett he­lyet az utánpótlás, a fiatal­ság gondja, problémája, hogy miért figyelték igen egyet­értőén például Horvath Bé­lának, az üzemi KlSZ-szer- vezet titkárának -a felszólalá­sát, aki a szervezet érdekes és jó terveit ismertette a taggyűlésen, — annak meg­volt, illetve megvan a ma­ga oka, gyökere. A PARTSZERVEZET az utóbbi időben ugyanis ered­ményei kétségtelen volta, < párttagság igen aktív tévé iienysége ellenére a pártépi- tésre nem fordított, kellő gon dot, különösen arra nerr. hogy a gyár fiataljaiból erő /sítse- időről időre sorait igaz, az alpszervezet átlag életkora ma még nem „nyomja” a vészcsengőt, 44 év — és a tagság túlnyomd többsége származására nézve mai munkáját tekintve nrankás, a növekvő felada te*, a szaladó évek egy-ket­tőre megkérdőjelezik, vagy hogy inkább felkiáltójelezik az átlagéletkort. Nem volt véletlen hát, hogy az egyéb­ként gondos és célratörő ve­zetőségi beszámoló, amely külön is kitűnt tömörségé­vel, kellő önkritikával tár­gyalta ezt a kérdést, s az sem tűnt így hát véletlennek, hogy a felszólalók többsége is határozottan állást foglalt a párt sorainak rátermett fiatalokkal való erősítésé­ben. AM MINDEN SZÖNÄL erősebb a tett. Elmondható, hogy a parádsasvári kommu­nisták forradalmi módon gyakoroltak önkritikát. A beszámoló taggyűlésen vették fel a szocialista brigádtag, üvegfúvó 27 éves Varró Fe­rencet párttagnak, aki egy évtizede, hogy KISZ-tag, s akit ‘nem csak ajánlói di­csérték szép, emberi szóval, de ilyen szóra tartja méltó­nak a gyár egész kollektívá­ja is, (gyurké) Hatvani sláver: Nagyanyáink hintaszéke Tíz napra jól és ízléssel rendezett bútorkiállítássá változott a hatvani Vörös­marty Művelődési Ház nagy­terme, ahol „Modern otthon 1974” címmel a magyar fa­ipar sajátos ágának leg­újabb termékeivel ismerked­het meg a 'látogató. Van itt minden, ami csak egy csa­ládját, otthonát szerető házi­asszonyt, vagy férjet érde- kedhet. Csupán az árak nem mozognak olyan széles ská­lán, amilyenek a fizetések, jövedelmei. Mert ugyan hány évig kell félreraknia a ga­rasokat annak a szülőnek, amelyik két gyermekét a közel tizenháromezer fo­rintért piacra hozott „Ifjú­ság” lakószoba-berendezés­sel kívánja meglepni? Sokal- lunk tizenötezer forintot a „Skála” szekrénysorért is. S ha már konyhaberendezest akarunk venni, inkább ma radunk „Klári”-nál, potom hatezerért, róiutsem másfél ezerrel többet adjunk az „Ártex”-ért. Persze, bizonyos szempont­ból előnyös ez a kiállítás. Egyrészt tágítja a művelődé­si központ tevékenységét, új és új embereket vonz falai közé. Másfelől ízlést formál, s igényességre ösztönöz. Ar­ról nem is beszélve, hogy a tizenéveseknek Ismét felfe­dezett egy bútordivatot, a hintaszéket. Igaz, nem gő­zölt, hajlított fából, t> fonott ülőkével készül, mint nagy­anyáink idejében, ám a-cél­nak megfelel. Éppen úgy le­(Szdbú Sándor felvétele) hét ringatózni, ábrándozni .karjai között, mint ahogyan száz esztendeje őseink tették. S végül is az eredmény a fontos! Családpolitikánk —, ezzel a szóval jelezzük mmdazt. amivel a családok védelmét kívánjuk szolgálni, a gyer­mekek számának növelését ösztönözni — sokrétű. — A gyermekgondozási segélytől, a családi pótlék emeléséig, • az óvoda építéséig minden beletartozik. A gyermekruhá­zati cikkek is. Hogyan ál­lunk most ezzel? — ezt kí­vántuk kideríteni három vá­rosunkban. Körséta három városban Ez is a családpolitikához tartozik Eger — Kérnék egy 21-es bun­dacipőt. — Sajnos, nincs kérem. — 39-es meleg cipő kelle­ne a fiamnak . . . — Tessék benézni a jövő héten. Kapunk árut. — Valami szép bébisapka kellene... — Sajnos, csak ezt tudom most adni. — S az „ez” sem nem szép, sem nem jó. Kap­hatnék Agnes-peler.kát? Tet­szik tudni, az nagyon ké­nyelmes a guminadrágba. Most sajnos éppen nincs. Apropó, guminadrág. Minden méretben kapható? Nem. sajnos nincs mindig, mindé méretünk. — Négyéves kisfiamnak kellene bánion ingpulóver _ Olcsó és nagyon könnyen ke zelhető. — Sajnos, ebben a mérei Ben most éppen nincs. — Tessék nekem meleg: tőt is mutatni. Olcsót. — Tessék, ez van. S ami van, az már nem modern* nem divatom nem szép. igaz viszont, hogy ol­csó. De, önkéntelenül vető­dik fel a kérdés, ugyanebből az alapanyagból nem tudná­nak egy kicsit szebb fazont készíteni? Ugyanoly at, mint a drágább minőségből? — Bundazsákot kérünk, A válasz itt is csak: saj­nálkozó mosoly. Régen elfo­gyott a nagyker. által leszál­lított mennyiség. Csupán néhány cikk n gyermekruházati cikkekből A teljesség kedvéért hozzá kell tenni azt is, hogy ugyan­akkor nem lehet egyértelmű­en azt mondani, hogy hiány­cikk a gyermekruha. Renge­teg az áru és nagy a vá­laszték. A hiány időszakos, de ... Ha tél előtt hiányzik, a bundacipőcske, — és álta­lában hiánycikk a kis mére­tű cipő —, akkor az abban a pillanatban nagyon is bosszantó a hiány. És vonat­kozik ez a bundazsákra, amely szintén nélkülözhetet­len. üyansyös Egy sor cikket hiába ke­res a vásárló az üzletekben: nincs fiú iskolaköpeny, ko­sár- és tornacipő, lastex'tré­ningruha, tergál pulóver, orkán lábzsák, nagykamasz pantalló, házi cipőből a 20— 30-as, fiú bundacipőből a 31 —40-es méret. Bizonyára kínálják az új és aránylag drágább cikke­ket, vetődik fel a gondolat. Ez sem így igaz. A jersey anyagból készült fiúöltö- nypket csak elosztás útján lehet kapni. Magyarán: ha kiutal bizonyos mennyiséget ebből a nagyker., azért há­lásnak kell lenni. Miután a .jersey anyagból készült kon­fekció ára csökkent nemrég, hozzájutni sem könnyű eh­hez. Ismert az úgynevezett ol­csó, „árstoppos” áru. A Bel kereskedelmi Minisztérium nagyon szigorúan kéri szá­mon ezt. Havonta kell jelen­tést adni róla. Mi a helyzet itt? — Ezek az olcsó áruk csu­pán egy kis rétegnek az igé­nyét elégítik ki — magya­rázza Harmati LÁszló, a Gyöngyszöv Áruház igazga­tója. — Ennek legfőbb oka az, hogy olcsók ezek ugyan, de megmaradtak az 1968-as szinten anyagukban, fazon­jukban. Nem haladtak a kor­ral. Azt sem mondhatnám, hogy nem veszik ezeket, de csak azért, mert vannak. Sok árstoppos áru pillanatnyilag nem is kapható. Ilyen a fiú iskolaköpeny, a lányka pa­mutnadrág. Furcsa, de a nagyker. rak­táraiban a meleg ruházati, cikkek polcai üresek, r~ tud­tuk meg a kiskereskedelmi vezetőktől. Szó sem lehet te­hat arról, hogy rendeljenek, válasszanak, hanem kényte­lenek elfogadni azt, amit. kapnak. Hiszen örülnek, ha egyáltalán kapnak meleg ru­házati cikket. Nem ez a szükségállapot a jellemző a szezonáruknál, de a mostam nem is egyedi, kivételes eset. Elő szokott fordulni máskor is hasonló feszültség. Fokozza a nehézséget az is, hogy még a régi méret - táblázat alapján készülnek a konfekciócikkek és ezek a méretek már csak a vevők kisebb arányának felelnek meg, Hatvan □ Nemcsak Hatver., hanem a környező községek, városok gyermekruházati igényeit is igyekszik kielégíteni áruval a Gabi Áruház, amelynek vezetője, Baranyi János, a következőket mondotta ér­deklődésünkre: — Általában igen gazdag választékkal rendelkezünk gyermekholmikból. néhány cikk azonban mindmáig hi­ányzik polcainkról, raktára­inkból. Tavaly háromszáznál több bébi bundazsákot ad­tunk el, körülbelül ennyit igényeltünk a mostani téli szezonra i& a najykgreske­deimi vállalattól azonban csupán száz érkezett. Termé­szetesen napok alatt elkap - kodták, s most itt álluns , „megfürödve”. Keresett áru­cikk a jersey bakfis pan­talló is, amelynek ak árál májusban huszonöt százalék­kal csökkentettek. Amit még nagyon sokan keresnek: a fiú iskolaköpeny! Közel, hat- százat eladtunk belőle, de a duplája is elmenne, ha len­ne. Megrendelésünket sem • Eger, sem Budapest nem tudja kielégíteni. Belátogattunk Hatvan egyetlen ciposza-uzietébe. amelynek tenyérnyi eiárusí- tóterében rengeteg ember nyüzsgött. Legalább ennyire ■zsúfoltak a bolt raktárai. — Polcainkról egyetlen áru hiányzik; a 20—22-es bun­dacsizma, amely a 2—4 eves gyermekek lábára való. Ré­gen elfogyott, s jelenleg sem­mi beszerzési lehetőségünk nincs. Még cgy hatvani üzlet: az ÁFÉSZ áruháza a Kossuth térén. Gyermekágyat kere­sünk. — Tessék holnap jönni Akkorára várjuk a szállít­mányt — mondotta az egyik elárusító. Megjelentünk. A válasz: — Igen, igen. Az áru meg érkezett, de már él is fo­gyott. Mit tehet ilyenkor a jám bor vásárló? Vagy morgoló dik és vár újabb heteket vagy pedig szomszéd városok áruházaiban tesz körsétát, siker reményében. Deák R. G, Molná* F. Moldva# Gy Új vízmű Balaton* * füveden Balatonfüreden, a nyári hónapokban sok gondot oko­zott az^ivóvíz hiánya. Most a Dunántúli Vizúyyi Építő­ipari Vállalat 60 millió fo rintos beruházással napi 8500 köbméter kapacitású .felszí­ni víztisztító müvet épít a Balaton partján. Az új léte­sítmény vegleg megoldja Fü­red ivóvízellátásai. MTI Foto — •htszai Csaba — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom