Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

iwSpész életem benne van műveimben .. .**

155 éve született, 90 éve halt meg I. V. Turgenyev

A XIX, SZAZAD! orosz irodalom európai műveltségű és látókörű alakja kortár*- ként élte át a világtörténelem néhány fontos eseményét: gyermekévei a dekabrista mozgalom idejére, ifjúkora és személyiségének formálódása az I. Miklós-kori reakció korára esett; alkotói virágzása szoros kapcsolatot mutat az oroszországi jobbágyrendszer eltörlésével (1861), külföldi tartózkodása idején szemtanúja lehetett az 1848-as forradalmaknak, a Párizsi Kommün eseményeinek. Munkásságának alapvető vonása: szoros

kapcsolata korával, gyors reagálás az élet új jelenségeire.

I. V. Turgenyev 1818. november 9-én született, föld- birtokos családban. A jobbágy rendszer borzalmas képei nyomasztó emlékeket hagytak lelkében, talán ezzel magyarázható, hogy „egész életében a tiszta, a végső harmóniát kereste hazája és a maga számára; mindig a szépség utáni vágy hajtotta előre..

Pályakezdését a forradalmi demokrata Belinszkij segítette, ő indította el a realizmus útján; hatására vallotta, hogy az írók legfőbb feladata a nép életének igaz, reális bemutatása.

HÍRNEVET az Egy vadász feljegyzései elbeszéléskötet hozott számára (1852). Az elbeszélések népi hőseit együttérzéssel, mély humanizmussal ábrázolja az író, s az orosz természet nemcsak háttér, aktívan hat a nép emberére, felébreszti önbizalmát, örömet, vagy bánatot, keserűséget jelent számára.

Az 50-es évek közepén Oroszország fontos történelmi változások küszöbén állt. A jobbágyrendszer eltörlése halaszthatatlan követelmény - nyé lépett elő. így Turgenyev, aki azonnal reagált az orosz valóságra, a nemesi osztály életét, válságát, útkeresését állította művei középpontjába. A Rugyin, az Aszja, a Nemesi fészek c. regényekből bemutatja, hogy az egyéni boldogság és a társadalmi elkötelezettsége elválaszthatatlan, de azt is érzékelteti, hogy korának orosz nemessége nem alkalmas a vezetésre, „nincs ott, ahol kovácsolódik a jövő, ahol utat törnek a haladás előtt”.

Ekkor jelenik meg Turge- ny évnél a nem nemesi származású értelmiség képviselője az Apák és fiúk e. regényében (1862.). A regény konfliktusa el6ő tekintetre az idősebb és a fiatalabb geneElöudá* a békemoxgalom történetéről

Nemzetközi diák-szabadegyetem Egerben

Csütörtökön délután —* Egerben, a TIT 43-as számú klubjában — megtartották a nemzetközi diák-szabadegyetem első előadását. Gáti István, a Központi Sajtószolgálat külpolitikai rovatvezetője beszélt a békemozgalom történetéről. HallMit

ígér a tv

« M ff 1 fi O

a jovo hetre :

Kedden este bemutatják Polgár András A fűtő című tv-szatíráját. A tv-játék groteszk rajza a bürokráciának, amely egy filmgyárban az igazgatótól kezdve a fűtőig mindenki életét felkavarja. Szerda délután kerül sor a Magyarország—NDK válogatott labdarúgó-mérkőzés közvetítésére a Népstadionból. Este A kis Bobby című angol filmet vetítik. Utána a Tv Galériája bemutatja Szinte Gábor festőművészt.

Csütörtökön a Sanzonról sanzonra című sorozatban Jack Dieval, neves francia zeneszerző mutatkozik be. A jogi esetek különkiadásában az új családjogi törvénytervezetről hallhatunk vitát.

Pénteken Sophokles Oidi- pus király című tragédiáját a Madách Színház előadásában sugározzák felvételről.

Szombaton „Lírai riport Zelk Zoltánná!” című műsor mellett A bomba című olasz vígjátékot láthatjuk. A főszereplő rernandel.

Vasárnap A kaukázusi köszöntő című dokumentumfilmben Raszul Gamzatov Lenin-díjas avar anyanyelvű költő mutatja be a kaukázusi köztársaságot: Dagesz- tánt. Az „Alvilági játékok” című tv-játék Dáry Tibor novellaciklusából készült.

(MTI)

gatóban nem volt hiány* hiszen a január végén záruló előadássorozatra már hetekkel ezelőtt elkelt minden bérlet

A kurzus központi témája a békemozgalom lesz. November, december és január folyamán a nemzetközi erőviszonyok alakulásáról, a békés egymás mellett élésről, a nemzetközi együttműködésről, a kínai kérdésről, a világ válsággócairól, Vietnam helyzetéről, az európai békéről, hazánk nemzetközi kapcsolatairól nyújtanak tájékoztatást neves szakemberek.

Örvös Lajos:

ráció között zajlik, világos azonban, hogy az író a régi es az új harcát mutatja be, feltárva az „apák” és „ű ük” Vitáinak lényegét, amely végül is a régi megváltoztatását eredményezi. A főhős, Bazarov alakja ellentmondásos; nem fogadja el, hogy ..nemcsak rombolni, építeni is kell”, ami azzal magya^ rázható, hogy Turgenyev — akit liberális nézetei, osz- tálykorlátai akadályozták a kor igazi forradalmár alakjának megrajzolásában még korainak tartja a „baza- rovokat”.

A regény az író pályájának tetőpontja. Következő műveiben (B’üst, Östalaj), már az élettől való lassú eltávolodásának jelei mutatkoznak. Utolsó alkotásaiban (Költemények prózában) az Bgy vadász feljegyzéseidhez közelít, leírva tűnődéseit) elmélkedéseit a közeledő halálról (A veréb, Az álom), visszaemlékezéseit az elmúlt szerelemről (Be szépek, üdék voltak a rózsák...), eszme- futtatásait a természet örökkévalóságáról.

1883. SZEPTEMBER 3-án halt meg Parias közeiében. Holttestét Oroszországba szállították, és kérésére barátja. Belinszkij közelében temették el Peterváron.

Művészetének értéke, hogy biztos ítélettel tudott választani a körülötte zajló események közül, tárgyilagosan tudta eiemezni azokat. Hőseinek érzései, vágyai, szenvedélyes boldogságkeresése a ma olvasójában is visszhangra talál.

Káló Ferenc

Művészeti díjasaink

Blaskó János

Szobája — az egri főiskola rajz tanszékén — kisebbfajta tárlat. Körben a falon olajképek, rajzok, s a festőállványon egy nemrég befejezett munkája. Valamennyi alkotása a nyugodt szemlélődés letisztultságát tükrözi, leheletfinom, tárgyias megelevenít éssel. A természet jól megfigyelt látványa, jelenségei ejtik meg, s válnak vásznain a líraiság forrásává. A hangulat és az értelem találkozásából fakadó fegyelmezett s mégis az ötlet, a látás frisseségét őrző képi megoldásokat sorakoztatja fel. Tudása, kiművelt festészeti nyelve módot nyújt élményeinek közvetlen, gazdagon árnyalt kifejezésére. Olyan új oldalát tárja fel a teimégzetnek, a környező világnak, amely a szemlélőt is új felismerésekhez vezetheti.

— A tájhoz való kapcsolódás, ez a magyarázója munkámnak, életemnek. Már korán rajongója lettem a természetnek. Alapvetőeknek érzem szarvasi gyermekkorom élményeit, azokat az érzelmi töltéseket, amelyeket a Kőrös menti táj adott nekem. Míg a többi gyerek a labdát rúgta, én a vízparton. az ártéri erdőkben barangoltam és rajzoltam a bokrokat, a fákat.

Tanári oklevelet szerzett, és pesti katedrát cserélt fel 1962-ben, egri katedráért. Ügy tervezte, legfeljebb nyolc évig marad, de annyira megszerette a történelmi várost, hogy most már nemigen gondol elmenetelre. Tanítás és festészet — ez a két dolog tölti ki az életét.

1946-ban volt az első kiállítása, s azóta állandó szereplője a hazai és külföldi tárlatoknak. Részt vett a szocialista országok kassai, krakkói és prágai (Hennáié- ján. 1972-ben három képét a firenzei festészeti biermáléra is beválogattak. Volt már Egerben többször is önálló kiállítása, s láthattuk munkáit a Rudnay-teremben. Egy hónapot töltött Olaszországban, ahol Milánóban és Ber- gamóba-n lépett kiállítási

Mai tv-ajánlatunk;

20,00: O'Neill: Veszélyes övezet

Tévéjáték. Eugene O Nefü, a modern amerikai dráma megteremtője, s máig legnagyobb alakja, 20 évvel ezelőtt, 1953. november 27- én, 65 éves korában hunyt el. Az ő számára azonban az utolsó húsz év már a teljes visszavonultság, a magány jegyében telt. A Nobel- díjas író (1936-ban nyerte el a rangos díjat) élete meglehetősen zűrzavaros, viszontagságos kalandokkal telt volt. Még aranyásó is volt — a XX. században! Ez az élet művészetében is állandó

szerepet kapott: majd mindegyik “drámájában felfedezhetőek az életrajzi motivációk, a saját és családja életének elemei. Már első verseit, riportjait is az a lá- zzadó hang, kritikus nyersesség hatja át. mint később drámáit. O’Neill műveit a szókimondás, a szétztillő emberi kapcsolatok, a szereplők megmásíthatatlan végzet felé rohanása, az alakok már- már tudatos öncsalása jellemzi. Több művét játszották magyar színpadokon is, így elsősorban az Amerikai Elektrát és az Eljő a jeges

Nyugati történet

eSMémim

1*73 november 16., pentefc

(Befejező rész):

— Akkor maga miért itt dolgozik? — kérdezte kicsit incselkedve a fiú.

A lány megvonta vállát.

— Nem járok az égvilágon , sehová. Egy-egy színházi előadáson kívül. Hetenként kétszer, amikor javítom a dolgozatokat, ide ülök be. Odahaza vagy tisztogatom a lakást, vagy olvasok.

A fiú nem látott seinmi különöset ebben. Lányok közt is úgy van. mint a fiúk közt. Van aki szórakozni szeret járni, s van akinek maga az élet a szórakozás. Az ő környezete is úyen alkatokból állt, s ez csak erősítette rokonszenvét a szép, finom arcú lány iránt.

— Szóval, eldöntötte? — kérdezte a fiatal nő.

— El! — nevetett a fiú. — Olyan típus vagyok, ha várok, akkor nem ‘ tudok dönteni. . Akkor már elodázom a dolgokat.

— Szóval. gondolkodás nélkül szén mteni?

— Azt t. . nem — védekezett a liu De nincs mit vesztenem. egyszerűen megpróbálkozhatok itt is. Ha nyugodtan tudok itt dolgozni, akkor a képesítő vizsga

után valami más diploma elnyeréséért is dolgozhatok.

— Egyetemre szeretne kerülni?

— Ugyan! — nevetett a fiú. -- A legkisebb tanár szeretnék lenni a középiskolában. Mindössze egy-két probléma érdekel, amiben jobban el szeretnék mélyed- ni- Ha meg tudom állni a helyemet a középiskolában, az már nagy szó. Annyi a tanár és én olyan keveset tudok.

A lánynak, aki ismert franciákat, tetszett ez a nagyvilágias szerénység, de azért megjegyezte:

— Kevés az önbizalma?

A fiú hahotázni kezdett.

— Magában jobban bízom.

A lány megfedte.- — Pedig az ember mindent csak magától várhat.

— Tudom — biggyesztette el száját a fiú.

— Azért is nem várok sokat

De a lány mégis kedvtel- vs n£zte a nagy, érős fiút, aki ilyen naiv flegmával nézi az életet, es mégis helyt akar állni, tovább akar tanulni, és úgy, mintha az egészből csak az a néhány szellemi probléma érdekelné. Valami mást árasztott ez a fiú, mint ami eddig körülvette, de azért úgy vélte, önbizalmat kell öntenie belé.

Megállapodtak, hogy a fiú visszamegy az iskolába, beszél az igazgatóval, a^lány pedig utánanéz egyszoba- komfortos, lehetőleg nem túl drága kis lakásnak és tíz nap múlva itt találkoznak a Rue du Petit-Chene- en, ebben a nyugodt levegőjű, finom kávézóban.

Egy fekete kis négylovas Renault-ba szállt be a fiú az utcán, mely úgy csillogott, mintha új lett volna, pedig

1951-ben beszüntették már a gyártását s azóta csekély húsz év telt el. De ez a szépen tartott, öreg kis kocsi is tetszett a lánynak. Azt hitte. bele sem tud ülni a fiú, pedig négy ülése volt — persze: nem túl testes utasok számára.

i Egy kicsit hosszabban tartották egymás kezői. s aztán elváltak. Tíz nap múlva pedig ol. üli újra a lány a kávézóban, melynek ablakain nem lehetett belátni a fehér függönyök miatt, de miitőr belépett a fiú, a lány tüstént észrevette s egy'bálk „helló”-val jelezte ottlétét.

című drámákat. Ezúttal — Kőröspataki Kiss Sándor fordításában — három egy- felvonásosa kerül képernyőre; a Veszélyes övezet, az Olaj és az egyszemélyes Reggeli előtt.

Ezek a darab«* is igazolják Szerb Antal megállapításait: O’Neill merész kereső volt, minden művében találunk valami szokatlant... sohasem ismétli önmagát.

Mind a három egyfelvoná- sos témájában és stílusában is különböző darab. A rendező Horváth Tibor.

Immár Philippe nem express-t kért, hanem egy ri- seratto-t, s utána felkerekedtek, hogy megnézzék a szoba-komfortos lakást, mely véletlenül épp abban a házban adódott, ahol a lány is lakott. Együtt mentek el az áruházba, hogy kiválasszanak néhány szükséges olcsó bútort, amit részletre vásárolt a fiú, a lány jött el

hozzá stílusosan elrendezni a kevés berendezést, egész vasárnap dolgoztak rajta, valami kis halványsárga függöny is került az ablakra s utána lemosdottak, előbb a lány. aztán a fiú a fürdőszobában.

Aztán lementek, de nem a kávézóba, hanem kicsit feljebb, egy pizerriá-ba, ez olyan olasz elnevezésű étterem, ahol egy-egy. előételt

anyaggal a műértó közönség elé. Ez a felsorolás természetesen korántsem teljes, ám így is érzékelteti azt a tevékenységet, amelyért a Heves megyei Tanács alapította Művészeti Díj I. fokozatával tüntették ki legutóbb.

— Fenenczy Károlyt, Barclay Jenőt és Nagy Istvánt tartom festőpéldaképemnek. Híve vagyok az el vonatkozta. tásnak, az absztrakciónak, de csakis az érthetőség határain belül.

A tájat meglátni, színeit, formáit felfedezni — ez Blaskó Jánosnál, éppúgy mint Nagy Istvánná], törvényszerűség szerint megy végbe. Tájképeinek kompozícióé rendszere, sajátossága az, hogy a belső feszültség ellenére nagyon statikusak. Ha hegyet fest, az betölti szinte a vásznat, égnek alig marad hely. Egymás mögött emelkednek a dombok, hegyek, mások keresztezik a vonulatokat, így alakul ki nála az erővonalak hálózata. Annyira telíti a képmezőt, hogy a téma belső ereje kifelé feszit mindent. Más képein olyan világító foltok vannak, amelyektől más szint, más karaktert kapnak a formák, vonalak. Persze ez nem szándékos és nem kidolgozott törekvés Blaskó Jánosnál — egyszerűen ilyen a látása.

Finom, intellektuális grafikáin is a természetkózelség nyilatkozik meg lírai módon. S ugyanez mondható él minden technikában, amelyben dolgozik — akvarélltöl a rézkarcig.

— Legújabb tervei?

— Nagy dologba fogtam. Utoljára 1969-ben volt önálló kiállításom Egerben, s most újra szeretnék bemutatkozni, számot adva a fejlődés újabb szakaszairól. Ez a mostani kiállítás gyűjteményes anyagot mutat majd be. A képek nagy részén még dolgozom, ám remélem, hogy decemberben az egri közönség ele állhatok.

X (pataky)

ettek, egy-egy adag kis sajtot desszertnek s hozzá egy- egy kis pohárka bort s az ünnepi hangulat kedvéért egy- egy kávét is.

— Köszönöm, Henriette — szólalt meg a fiú némi hallgatás után, amint itták a kávét s a lány egy svájci cigarettával kínálta.

És megfogta a lány kezét és kezében tartotta fehér, meleg kezét vagy egy percen át. És nézték egymást, a fiú kicsit szemérmes mosollyal, a lány tágra nyílt szemmel, s akkor hazamentek.

Es azontúl mindig u kávézóban találkoztak csak hetenként kétszer, amikor a dolgozatokat javították. Utána meg halt mondatokban elbeszélgettek egymással.

Egyszer történt, hogy a szembenálló asztalnál egy pár hosszan megcsókolta egymást. Ilyet sem vesz észre az ember, de annyira premier plánban pergett le ez a csók, hogy önkéntelenül is megakadt rajta a szemük. S akkor kicsit csodálkozva, kicsit pajkosan ők is egymáshoz hajoltak s néhány másodpercre összetapadt a szájuk.

Aztán boldogan nevetni kezdtek, mintha egy régi némafilm jól sikerült paródiáját játszották volna.