Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-15 / 267. szám
Légszennytérkép 26 városról Mintha laboratórium lenne. Kiss Petemé és Csuhaj Zsuzsanna restaurátorok munka közben. (Foto: Perl Márton) h múltai kozmetikázzák A restaurátornak az idő a/, ellenfele. A küzdelem a fehér csem- pés laboratóriumban folyik, felhasználva mindé levág' kozmetikai eszközt, a pofon- egyszerű t-Mőro-'.avtól .'.'kimondhatatlan nevű vegyöletekig, a csipeszt az elektrolízisig. A harc i 'nyíre eredményes: az idő csüggedtei) visszafordul a kiálhV.terero ajtajából, ha ráismer egy- egy tárgyra arpit a régész kiráncigált a vas-fogai közül A folyamat nagyjából ebből áll: — Az ásatásokról érkező anyagot megtisztítjuk, aztán .konzerváljuk... — Holnaptól restaurátor leszek! — ... közben a régészek* kel közösen megtervezzük a rekonstrukciót a helyszínrajzok és a totók alapján. Néha magam is vészt veszek az ásatásokon, hogy a restauráláshoz biztosabb támpontokat szerezzek. De még így is’ előfordulnak meglepetések: az eljárás során egész mást találunk, mint .unit feltételeztünk. A koponyából gyöngyök, hajékek kerülnek elő, a bronzból pedig — ezüst lesz... Nem könnyű a sok és sokféle tárggyal küszködni: a fa, vas, textil, bőr, csont; kerámia, színesfémek. Tulajdonképpen mindennel foglalkoznak a műahyagon kívül. Ezek majd úgy kétszázötven—háromszáz év múlva okoznak gondot. — Minden egyes darabbal más és más az eljárás, de egy pillanatig sem unalmas. Még akkor sem, ha a végére ilyen ,,statisztikát’' teszünk: körülbelül tizenhat mázsa kerámiatöredékből négyszáz- egynéhány edény lett, egy év alatt. A restaurátonnűhely az egri vármúzeumban Kiss Pé- terné és Csuhaj Zsuzsanna birodalma. Azt mondják, hogy a vidéki múzeumok között az egyik legjobban felszerelt műhely. Első látásra azt mondja az ember: laboratórium. Az is persze. A resturátor egy kicsit kémikus, egy kicsit régész, egy kicsit. antropológus ... Különösebben akkor sem esik zavarba. ha valamelyik Mai tv-ajánlatunk: csontdarabról azt kell megmondania. hogy emberé vagy állaté volt. hanem hogy fiú volt-e. vagy lány. Olyan eszközeik vannak. amivel még a néhai vércsoportját is megállapítják! Kora Árpád-kori temetőben talált hajkarikák és karperecéit várják a rezsón fortyogó folyadékban, hogy megtisztuljanak a korróziótól. (A folyadékban levő vegyidet neve ebben a riportban helyszűke miatt nem féléi.) — A leguniverzálisabb szakács is csillogóbb szemmel kezd a kedvenc ételének főzéséhez. A resturátornak mindegy, ha mammutagyar- töredéket, István-kori pénzt, vagy iőszladozó textíliát vesz a kezébe? — A maga módján mindegyik izgalmas feladatot ad —, válaszolja Kiss Péterné. — De személy szerint nekem a bőr konzerválása ad oromét, s nagy álmom, hogy egyszer könyveket restauráljak, Ezek mellett igen szép munka a kerámia-kiegészítés. a festés, különösen a fa tárgyaknál, amikor az ember beleólmodja magát annak a hajdan volt ismeretlennek a szerepébe ... Vannak kedvenc korszakaim is. A kerámiában például a bronzkor formagazdagságáé, a neolí- tikum csodálatos, naív munkáié minden lelkesedésem. Természetesen a középkori leletek is szebbnél szebb feladatot adnak. A legvegyesebb az újkori anyag, ahol a tűzoltósisaktól a gombostűig széles skálájú kollekciót sorolhatnánk fel. A legkevesebb fantázia az úgynevezett vászonfazekak összeragasztásában van, ezek a tizennyolcadik századi edények szinte egy kaptafára készültek. Most éppen huszonhat darab gyöngyöspatai vászonfazekat varázsolnak újjá. Csuhaj Zsuzsannát a textíliák lelkesítik a legjobban. Ez sem könnyű munka, hiszen van úgy. hogy az anyag valamilyen fémmel összerozs- dásodva kerül napvilágra. Aztán a tartósítás,' konzerválás. majd a kiegészítés ... — És a fa szobrokat is nagyon szeretem — teszi hozzá. Mégsem találó kifejezés, hogy a restaurátorok újjávarázsolják a leleteket, hiszen, amikor egy-egy darabbal végeztek, csak régi marad az. még akkor is, ha vadonatúj rajtuk a — patina. , A sokrétű munka érdekességeiről a vármúzeum kiállítása tanúskodik, a kezdéstől a befejezésig vezetve a nézőt e leletmentés folyamatában. Ott van a visontai mammutagyar például. Az meg hagyján. hogy sikerült megállapítani róla, hogy egymillió éves (egy—két hónap eltérés nem számít), de hogyan tudták rekonstruálni is? Nemcsak az agyar, hanem a vele végzett munka mérete is lenyűgöző. Így már szinte magától értetődő, hogy a Rókus-kápolna kriptájából származó XVIII. századi laj- bi megint lajbi, az ugyanitt már eléggé megviselt állapul ban előkerült pár cipő — megint cipó. Tisztelem a restaurátorokat. Kátai Gábor Két évtizeddel ez.előtt, amikor az Országos Közegészségügyi Intézet levegő- higiénés osztálya megkezdte működését, még nagyon kevéssé vették komolyan az azóta annyira napirendre került tevegőszennyeződés problémáit. Ennek a fontos osztálynak a munkája több feladatcsoport megoldására összpontosul. s éppen 1974. /január l-töl új fejezetet jelent tevékenységében az országos imisszióhálózat kiépítése: — Mint ismeretes — kezdte beszélgetésünket dr. Vár- konyi Tibor, az osztály tudományos munkatársa — az imisszió a légkörben található, tehát szétoszlott szeny- nveződés gyűjtőneve, míg az emisszió műszaki fogalom: a szennyező anyagok kibocsátásának forrásait jelenti. A mi osztályunk csak az imisz- szió problémakörével foglalkozik, s most már, erőteljesen készülünk arra, hogy az új év elejétől két hónapon belül 26 vidéki városban, egységes elvek alapján — egyelőre kísérleti jelleggel —- levegőszennyeződ-”’ méréseket végzünk. Segítség a várostervezőknek — E vizsgálatoknak az lesz a céljuk, hogy általános képet adjanak legszennyezettebb városaink levegőjének minőségéről, s ezeknek az adatoknak birtokában meg lehet majd tenni a szükséges intézkedéseket a levegőszennyeződés csökkentésére. E tevékenység segíti majd a jövőben a várostervezőket is: a viszonylag tiszta levegőjű környéken építhetik majd fel a lakótelepeket, s megvalósítható lesz az is. hogy az új ipartelepek ne szennyezzék tovább egy-egy városrész levegőjét. A jövő év ilyen szempontból kísérleti év, amely lehetővé teszi számunkra az ország egyes vidékei levegőszennyezettségi térképének elkészítését. Dr. Várkonvi Tibor néhány hete Düsseldorfban részt vett a III. nemzetközi leve- gőtisztaságvédelmi kongresz- szuson, amelyen a világ majd miden e kérdésben érintett országa képviseltette magát. A kongresszuson mintegy 200 előadás hangzott el, s az egyik szekcióban az OKI tudományos munkatársa tartott nagy érdeklődéssel kísért beszámolót: „Repülőgéppel végzett ievegőszennyeződési vizsgálatok Magyarországon” címmel. Az előre meghatározott időtartamú — 15 perces — előadás nagy visszhangot váltott ki, az előadás után számos kérdés és hozzászólás hangzott el: — Ismert tény, hogy a repülőgépről történő levegö- szennyeződési vizsgálatokban Magyarország úttörő szerepet töltött be — mondja dr. Vár- konyi . bor. — Ez a vizsgálati m. liszer bizonyos célok elérése szempontjából nagyon hasznos, de a rendszeres „földi” méréseket nem helyettesítheti. Alkalmas viszont arra, hogy bizonyos általános képet nyújtson az egész ország légszennyező- döttségi helyzetéről. A két góc Előadásában dr. Várkonyi saját tapasztalatairól adott számot, hiszen két esztendeje a Mentőszolgálat repülőgépén ő maga végezte el országos jellegű vizsgálatait. — Elmondtam Düsseldorfban — folytatta —, hogy az országos kéndioxidszennyező- dési térkép szerint hazánkban két góc van: az egyik a közép- és észak-dunántúli iparvidék (Budapest—Tatabánya—Várpalota), a másik a borsodi iparvidék (Miskolc és Űzd környéke). A vizsgálat e módja azért volt érdekes több ország képviselője számára is, mert Kanada, az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság éppen most foglalkozik azzal a gondolattal, hogy bevezeti a repülőgépes vizsgalat alkalmazását. — Milyenek a tapasztalatok a légszennyeződésnek az emberekre történő hatása szempontjából? — Erre a kérdésre is személyes élményeim alapján válaszolhatok. Nemrégiben a Szovjetunióban jártam, ahol Moszkvában és Kijevbeu tanulmányoztam az idevágó tudományos vizsgálatokat. Legnagyobb hatással voltak rám a moszkvai Sziszin orvosprofesszor nevét viselő intézetben látottak. Ott már megnyertem a rokonszenvét. Most már a képesítő vizsgán dolgozom. A lány, talán most először. jobban is megnézte a sötétkék ruhás, világosbarna hajú fiút, kinek ’ homloka fölé hulló tincse természetesen kunkorodott. De különösen derűs és mégis réveteg szeme ragadta meg, s hosz- szú ujjai közt erős Gauloise cigarettája. — Jöjjön át ide hozzánk — szaladt ki a lány száján önkéntelenül a biztatás. — Mikorra szólna itt a munkája? — Azonnalra. — Es mennyi idő alatt tudná felszámolni a lakását? A fiú kedves zavarral nevetett, de inkább csak játszotta ezt a zavart, mintha szelleme kedvelte volna az «('fajta játékot. — Nincs lakásom. A‘ lausanne-i lány sokat hullott a párizsi viszonyokról és nem lepte meg, hogy a csinosan öltözött fiatal tanárnak nincs Lakáé» 15.55: Budapesti tavasz Magyar film. Máriássy Félix rendező filmje 1955-ben készült, a felszabadulás 10 éves évfordulóján mutatták be, s azóta sokszor felújították. Az akkori nézők többsége így vagy amúgy személyes részese volt a világháborúnak, Budapest ostromának, a nyilas rémuralom tombolásának. Azóta csaknem harminc év telt el; felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik csak könyvekből ismeri azt a korszakot. A film érzékletes nyelvén elmondott történet újbóli műsorra tűzése ezért is fontos, helyes lépés volt a tv részéről, hiszen a huszonöt év alattiak életének egyetlen perce sem telt háborúban. A film Karinthy Ferenc azonos című regényéből készült (a forga ’»könyvet Thurzó Gáborral közösen írták), S az utolsó háborús hónapok világiba, 1944 karácsonyára viszi el a nézőt. Budapestet körülvették a felszabadító szovjet csnpatok, ám a városban u nyilasok és németek az urak. A Duna-parti k: esek napirenden vannak. a szirénák naponta többe tör is felvíj jognak, s az emberek rohannak a pincékbe. A film hősei különbözőek: magukat mentegető és elállatiasodott barbárok, — áldoza. tok és hősök. Örvös La ;os: Nyugati történet 1 i i111 1973. november 15., csütörtök Lausanne-ban, a Rue du Petit-Chene-en már messziről is látszik az a modern kis kávézó. Egyfelől az utca meredeken fut fel a pályaudvar felől, s lentről nemcsak az égbolt látszik, az emelkedő házfalak közt, hanem ez a kávézó is, mert épp egy keresztutca sarkán tűnik szembe. Fehér csipkefüggönyein nem lehet kilátni, de a kávézóba úgysem nézelődni járnak az emberek. Vannak akik hónapok óta vagy még régebben látogatják, de talán mé % soha nem látták egymást. Az ember nem mindig lét, I amikor néz, s épp ez a pihentető ezekben a kávézókban. Nem kell látni, elég ha néz az ember, s önmagával foglalkozhat, gondolataiba mélyedhet vagy éppen üres szemmel bámulhat a levegőbe. Es így teljesen véletlen volt, hogy Philippe észrevette azt a szőke hajú fiatal nőt, aki teát ivott és papírlapok fölé hajolt. Philippe is -afféle papírlapokat tett maga elé és egy expresst rendelt, mely Párizsban a pressó- kávét jelenti. De legnagyobb csodálkozására a felszolgáló- nő egy hatalmas csésze kávét hozott ki, akkorát, amekkorát egész álló napon át sem iszik meg. Tanácstalanul nézett körül, s ekkor pillantotta meg maga mellett a szőke lányt. Bocsánat — szólalt még —, én nem egy csöbör kávét kértem, csak egy pres- só-kávét. Hogy lehet az, hogy ilyen sokat hoztak ? A nő elmosolyodott. — Expresst mondott és azt hitték, hogy egy rendes csésze kávét kér.. — De hát Párizsban ez a pressó-kávét jelenti! — Ott igen, de itt, ha erős kávét kér, risserato-t kell mondania. — Ez olasz szó, nem? — Igen, olasz szó. Erre a felszolgálónőhóz lépett és elmagyarázta neki, hogy ő egy kis csésze erős kávéra gondolt, nem ilyen töménytelen nagyra. A felszolgálónő odament az - üzletvezetőhöz, s nyilván elsuttogta neki, hogy egy francia tévesen kérte a risserato-t. Mosolyogtak, s a nő már hozta is egy kis csészében a feketét, melyet franciául is meg lehet nevezni: ez a „café serré”, a szoros kávé vagy más néven „café á l’italien”, olasz kávé, persze ez a típus Párizsban még erősebb, még kevesebb, de itt is finom volt s egy parányi csészében még egy kis tejet vagy tejszínt is adtak hozzá. — No. most már hozzáláthatok a dolgozatjavításhoz! — sóhajtotta megkönnyebbülten, úgy l’élig-meddig csak magának. De ez megütötte a lány fülét, aki már sajat munkájával foglalkozott. — Dolgozatot javít? — nevette el magát. — Én is azt csinálom. — Maga is tanár? — Igen, az vagyok. A különbség csak annyi volt, hogy a lány itt Lausanne-ban dolgozott, a iiú meg Párizsban, s néhány napra jött csak ide, egy másik középiskolával beszélt meg cserelátogatást egy-egy osztály között. — Hogy tetszik . Lausanne? — kérdezte a lány? — Nagyon tetszik — felelte őszintén a fiú. — Kicsit szeles, de nyugodt, jól lehet dolgozni itt. — Igen. a felső város, mint látja, dombokon épült, lent meg a Léman-tó terül el, itt a dombok és völgyek közt gyakrabban1 fúj a szél. De itt is annyi már az autó. hogy egyre nehezebbé válik a közlekedés. — Ö, ez még eszményi — mosolyodon el a fiú. S váratlanul hozzátette, mintha csak tűnődne: „Itt is dolgozhatnék ...” A lány nem tudta hamarjában, hogy ez kérdés vagy kijelentés. — Hogyan gondolja? — kérdezte érdeklődéssel. — Hát úgy — felelte a másik —, hogy elbeszélgettem kicsit, az igazgatóval itt Én ősszel tetterő le . Párizs ban a tanári vizsgát, jc eredménnyel, de egyelőn, még csak segédtanári beosztásom van. Nekik meg éppen szükségük lenne egy üanciatanárra, és valahogy két évtizede végeznek kutatómunkát., hogy emberek, illetve állatok számára elviselhető légszennyeződés) normákat állapítsanak meg. Céljuk annak vizsgálata. hogy milyen szennyezőüésí koncentráció a határ, amely még nem megy az e?é/:,sir rovására. Az asy bioá) amai válaszolnak A vizsgálatok ú v n- nek, hogy egy kaav.i ,a.i, üvegbura alatt a megfigyelés alá vett személy levegőterébe minimális mennyiségű szennyező gázokat adagolnak. Eközben az EEG (elektroenkefalograf) vizsgálja az ágy bioáramait. Ez észleli a hatásokat, ha túllépik a koncentráció megengedhető határait. Az állatokkal végzett kísérletek hosszú éveken át'tartanak; a cél annak a megállapítása, hogy milyen hatásokat vált ki a szennyező anyag a vérben, a tüdőszövetben, vagy a szervezet más részeiben. Ismeretes, hogy ma már nálunk is anyagi bírsággal is sújtják a környezet károsodását előidéző gyári, üzemi tevékenységet. A kormány nagy összeget fordít emellett az úgynevezett leválasztó és tisztító berendezések gyártására és beépítésére, mert a szennyezett környezet súlyosan árt elsősorban az érzékenyebb és betegségben szenvedő emberek légzőszerveinek. De áldozatokat kell hozni a levegő tisztasága érdekében azért is, mert a szennyezettség következtében a mezőgazdaságban, az iparban, a lakóházakban évi 2.5 milliárd forint a korro- ziórombolás okozta kár. — Mindent összevetve — fejezte be beszélgetésünket dr.i Várkonyi Tibor — nem állunk rosszabbul a levegőszennyeződés elterjedése elleni küzdelemben egyetlen fejlettebb országnál sem. Most már reménykedhetünk, hogy ilyen szempontból helyzetünk a jövőben nem romlik, s a tervszerű munka eredményeként ezen a nagyon fontos területen lényeges javulást is elérhetünk. Maron László — Szüleivel lakik? — Nem, albérletben. Jó kis albérletem van u Quartier Latin-ban, nem messze az iskolától. Az. a jó benne, hogy olcsó, gyalog sétálhatok az iskolába, mert hu a kocsimmal mennék, az sokkal több időt venne igénybe és ráadásul parkolni se tudnék. Újra az a kedves félsz«-g- ség ült ki arcára, mely érdekesen hatott, ahogy izmos vallai közé húzta nyakát. — Egy kis manzárdszo- bám van az ötödik emeleten. Lift nincs, de nem túl magasak a lépcsőfokok. A folyosóról nyílik, köves a padlója, egy vaságy ál] benne, egy kis íróasztal, a falban egy fehér szekrény s egy kis gázkályha, amit általában soha nem gyújtok be. A lány kedvtelve hallgatta. — Ö, a lakbér nálunk sem olcsó, úgy hiszem,, drágább, mint maguknál. De a fizetéséből bérlehet egy szoba-komfortos kis lakást, ahol mégis nyugodtan élhet. — Ott is nyugodtan éltem — nevette el magút a fiú. — Igen, de mégis számít, hogy egy fűtött kis lakása van az embernek, meleg vízzel, ahol kedvére dolgozhat és nemcsak aludni jár. — O, nevetett a fiú — nincsenek olyan nagy igényeim. — De olvasni szeret, nem? — Szeretek is, meg kell is. Vagy a tanári szobában olvasgattam, vagy beül l ein egy kávézóba. — Tudja, milyen más ott hon? — nézte csillogó szem mel a lány. — Egy pero alatt csinál egy csésze kávét és senki sem zavarja (Folytatjuk.)