Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
»..hogy megfelelő tanácsot adjunk: hogyan kell megszervezni manapság egy új, mondjuk — csak a példa kedvéért —, vendéglátóipari egységet. Már a „hivatalos” elnevezés, mármint, hogy egység, figyelemre méltó a maga nemében, kitűnik a komorságával, valamint hangulat- és étvágyrontó precízségével. Éppen ezért világos, hogy ha új éttermet, cukrászdát, kiskocsmát akarunk nyitni, azt már eleve egységként kell kezelni az összes jelentésekben. Mert jelentések nélkül nálunk természetesen a vendéglátóipar sem maradhat fenn ebben az őrjítő konkurrenciában. Nos, tehát az egység élére kell egy vezető. Vezető nélkül nem lehet elképzelni semmiféle üzletet, még a legkisebbet sem. Ahol van vezető, ott kell lennie egy vezetőhelyettesnek is. A tábornok is úgy kezdi a csatát, hogy minden eshetőségre készen előre kinevezi a helyettesét Van helyettese a miniszternek, az osztályvezetőnek is. Lennie kell hát a presszó vezetőjének is. Ebben a kérdésben semmiféle megalkuvásnak helye nincs! A következő lépés egy raktáros kinevezése. Természetesen a helyettesével együtt Mert igazán nem állhat meg az élet azért, mert a raktáros nagynénje például Máriapócsra akar utazni a búcsúra, s ehhez a raktáros új Wartburgja is kelletik. A vendégek fütyülnek az ilyen szituációkra, őket nem érdekli a raktáros vallásos nagynénje, ők inni és enni akarnak a presszóban, tehát raktárhelyettesről nem gondoskodni ellentmondana a szocialista kereskedés és vendéglátás elvének. Ez világos! Szükség van természetesen egy belső ellenőrre, aki belül ellenőriz, s egy külső ellenőrre, aki kívülről ellenőriz. Ügyes és korszerű munkaszervezéssel ezeknek a helyettesítését kitűnően meg lehet oldani egymással úgy, hogy amikor a belső ellenőr távol van, a külső, amikor a külső ellenőr van távol, akkor a belső ellenőr végzi a külső ellenőr munkáját, és megfordítva. Újításnak is benyújtható ® remek munka- szervezés! Nem szabad természetese« megfeledkezni a két felírónőről sem, akik a két műszakban váltják egymást, s egy harmadikról, aki bármelyiküket bármikor helyettesítheti, mert az élet és a felírás egy presszóban egyetlen pillanatra sem torpanhat meg. Egy presszó, egy étterem felíró nélkül olyan, mint a madár csőr, vagy farktollak nélkül, vagy összesítő nélkül. Mert — igenis —, egy összesítő is kell, aki a feliratokat összesíti és rendszeresen jelenti a felsőbb szerveknek, hogy miből mi és mennyiért fogyott, Ez eddig mindössze csak tíz fő még, akikhez egy helyi SZTK-ügyintézőt, egy versenyfelelőst, egy brigádnapló-írót — és hogy ne legyen a szám tizenhárom, hiszen oly babonásak a nők —, egy takarítási felügyelőt iq alkalmazni kell De ezekhez már nem kéül helyettes! Munkaerőgondokkal küszködő ország vagyunk, nincs helye hát semmiféle oktalan és indokolatlan létszámnövelésnek. Tehát: tizennégy fő és két műszakban kezdődheti a termelés a 7658-as számú Fityula presszóban! Na persze még egy embert majd elfelejtettem: kell egy felszolgáló is. Helyettesre nincs szükség, ellátja ő a pultos és a kávéfőző munkakörét is, mosogat is, ha kell, meg ha nem akad elegendő ideje rá, kiszolgálhatja magát a kedves vendég is, mosogathat is, ezzel is példát adva a szocialista vendéglátás keretein belül a vendég és a dolgozó gyümölcsöző kapcsolatának. Sok vendégre amúgy sem lehet számítani, hiszen irodahelyiségre van szüksége a vezetőnek és a helyettesnek, a raktárosnak és a helyettesének, igazán nem lehetnek együtt a külső és belső ellenőrök, egy helyre lehet rakni a két felírónőt és az összeíróaőt, s megint egy helyre a többit. Az annyi, mint kilenc helyiség. Űgyhogy hat vendégnek még marad is hely egy felszolgálórészben! Hat vendég éppen elég! Azokkal is van annyi baj, hogy ha több lenne, még külön személyzetet kellene felvenni a mai, sok gondot okozó, létszámhiánynyal küszködő világban. Nos, tehát így kell szervezni egy új vendéglátóipari egységet! S ezennel azonnal elnézést is kérek a vendéglátóipartól, hogy példának és ürügynek őket hoztam, s nem a kiskereskedelem számos ágazatát, vagy új ipari üzemeket, szövetkezeteket, telephelyeket — egyszóval gazdasági életünk mindama sajnos nagyon számos területét, ahol a mind kevesebb munkaerővel, >• rrpnd nagyobb pazarlás folyik, ahol mind több a jelentés, akta, ellenőrzés és emiatt mind több az adminisztráció is, és mind kevesebb az esztergályos, az üzemszervező, a jó bolti eladó, marós, vagy technikus. S ha tréfás-komoly példámból valahol magukra . ismernének —, az nem a véletlen műve. Sajnos, a > túlzásokat lefaragva a mindennapok gyakorlatának műve inkább. .VWVWWVWWWWVWWWWVWWWVAAÄ/VA# NEKIFUTUNK az Egert karéjozó domboknak, hátunk mögött nyári fülledtségben piheg a város, egészen az Eged aljáig kísér ez a hőség, s ott már az enyhe hegyi levegő, az erdők lehelete is elébe siet az embernek. Néhány kilométer után a műútról letérünk, ■ autónk kerekei a bitumen, hengeréit szalagját hamar elfogyasztják, ahogy a lom- bók zöld alagútjában haladunk beljebb, egyre beljebb. Kerítéshez érünk, szögesdrótok fonatai húzódnak a fák között. Itt már sűrűn elhelyezett táblák figyelmeztetnék bennünket, mint minden erre vetődő idegent: „Belépni tilos! Védett terület!" Más táblákról halálfejek merednek ránk szigorú intéssel: „Vigyázat! Méreg!” „Vigyázat! Sugárveszély!!!” Tudnak jövetelünkről várnak bennünket, s így a tilalmazott területre — megfelelő kísérettel —, biztonsággal beléphetünk. Sorompót nyitnak előttünk, bekanyarodunk egy öreg nyiladék íöldútjára. Még pár száz méter, s az erdő legmélyében állunk meg, csinos faházikó előtt. A házikó falán is figyelmeztető táblák: „Vigyázat, méreg!” „Vigyázat!! Sugárveszély!!!” És felfedezünk más — a halálfejek szigorát enyhítő — feliratot is, amit kalligrafált szép betűkkel festettek fel egy deszkalapra: „Kutatlak”. — A bioszférákutatás mo- dellterületének „főhadiszállása” ez... Fiatal, tehetséges, Európa- hirű tudósunk a „bázis” parancsnoka: dr. Jakues Pál, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem növénytani tanszékének vezetője. Fűrészelt fatönkön üldögélünk és beszélgetünk. Húsz- harminc méter magas tölgyek és cserfák állnak körös-körül. Azt mondja a professzor: „Hatvan év felett van a koruk”. Koronáik úgy hajolnak egymáshoz, hogy a záporozó déli napnak az ágak, levelek szövevényén zöldessárga pásztákban hull be itt-ott egy kevés fénye. — Szép erdő, sík területen a hegyes-dombos tájban, s ami fődolog: eredeti, természetes állapotban van itt minden. Viszonylag "háborítatlan, erdészetileg hosz- szabb ideje nem kezelték. Az a típusú erdő, nagyobb kiterjedésű cseres-tölgyes állományban, amilyen valaha egész Magvarország területét is borította. TÍZ HOLTOVYI erdőterületet vettek birtokba, s 15— 20 évre tervezett-szervezett hosszú távú kutatómunka alapjait vetették meg itt — a környezetvédelem, a bioszféra érdekében. 4? emberiség egészséges jövőjéért munkálkodnak nevet; tudatok, kutatók — az erdők mélyén. — Csak biológiai alapképzettségű kutatók adhatják meg hazánk jellemző és nagy kiterjedésű bioszféra- részeinek olyan szintű feltárását, amely alapot képezhet mind a káros hatások elleni védekezés leghelyesebb módjainak kidolgozására, mind a bioprodukció lehetséges növelési útjainak feltárására és végül a bioszféra-adottságoknak legjobban megfelelő kultúrtáj kialakítására az ember közvetlen jóléte érdekében. Elméletileg nem lenne szabad a jö- vőnkre való tekintettel semmiféle bioszférát érintő intézkedést hozni (kemizálás, urbanizáció, ipartelepítés stb.), amíg nem jelezhető előre annak a bioszféraegyensúlyt megváltoztató nagysága. Ez az elméletben helyes cél természetesen ma még nem valósítható meg Fel kell hát tárni közös ösz- szefogással a területileg legfontosabb bíoszférarészek produkcióvíszonyait, szerkezeti kapcsolatait, ásványi körforgásának törvényszerűségeit, energiaáramlási összefüggéseit. Egyszerűbben fogalmazva: meg kell ismernünk, mit kell védeni a környezetben! — Egy éve kezdték a munkát, ez igen elenyésző idő a 20 évre tervezett programhoz képest... — Mégis szólhatunk összefoglaló eredményekről, eseményekről ... A modern kívánalmaknak megfelelően a sokirányú és végső soron a mező- és erdőgazdaság segítését, valamint az emberi környezet szakmailag megalapozott védelmét szolgáló komplex munkához hazai viszonylatban eddig egyedülálló kísérleti és vizsgálati mo- dellterületet építettünk ki. A részvizsgálatok megindultak, alapműszereink már működnek. Mérjük a vizsgált bioszférarész vízkörforgalmát: a lombon, törzsön lefolyó, a talajon átszivárgó víz mennyiségét és min őségét. Kutatóink folyamatosan mérik a „beérkező* napenergia mennyiségét és vizsgálják ennek áramlását az erdő különböző összetevőiben. Vizsgáljuk a lehullott avar bomlásának ritmusát, s azt, hogy milyen szervezetek bontják. Mérjük a levegő szennyeződését, kémiai összetételét, a hulló port. És elkészült nemrég a vastraverzekből összeszerelt 25 méter magas műszertorony is, amit úgy építettünk meg, hogy a lombokban károsodást ne okozzon. E toronyban helyezzük el a legkülönfélébb tényezőket, hatóerőket _(szélerŐ6?ég, ■ szélirány, sugárzás stb.) vizsgáló műszerekét, S amit ugyancsak fontosnak tartok; vizsgáljuk a levélbe beépülő klorofilmennyiséget, mint elsődleges szerves anyagot, amit kizárólag csak a növény tud létrehozni, s amely végső soron az egész emberi élet alapja, ÜLÜNK A LOMBOK alatt, a fűrészelt kémény fatönkön. Nem is tudom: egy órája, vagy két Órája ülünk? Jakues professzor biztat, kérdezzek csak, kíváncsiskodjak. És ő újra meg újra magyarázatba kezd. Tüzetesen, hosszan, nagy szenvedéllyel magyaráz. Nincs benne póz, csupa egyszerűség, szerénység, ez a szálfa termetű, nyurga tudós. Fürgén pattan fel a fatönkről, rugózik, tapogatja, masszírozza magát: „Egész laposra ültük magunkat ezen a keménységen” — mondja nevetve, s lök egyet a nehéz tuskón. Eloltja a cigarettáját és így teszek én is. A kutatásterületre nem lehet cigarettával bemenni, nehogy ezzel is megzavarjuk természetes állapotát. Árnyas ösvényen vezet a professzor, vigyázva tér ki, hajol le az ágak elől. Arra vigyáz, nehogy megroncso- lódjon egy levélke, egy apró hajtás is. A védett területen belül is körülkerített egy hektárnyi „alapnégyzetet” kerüljük. Fehér nylonzsinórok jelzik a különböző nagyságra felosztott parcellákat, ahol a legkülönbözőbb biológiai és környezettani részvizsgálatokat végzik. Ügy, hogy az itt nyert — elsősorban mennyiségi — eredmények nagy területekre is könnyen átszámíthatok legyenek. Az „A”-val jelölt 50x50 tn-es (félhektár) területen például minden ott levő magasabb rendű növényi szervezet teljes struktúra-vizsgál a tát és tömegadatainak felvételeit elvégzik. Darabszámra megszámoliák az összes lágy és fás szárú növénvfait. Elemzik az ásványi összetételt, mérik erier- giateriaimát egyes növényeknél. Ab alapnégyaet védősáv)á» túl mindenütt műszereket látni, a vizsgálatok különböző eszközeit, berendezéseit. Valóságos laboratóriummá változott ez a zárt terület, egy esztendő alatt. Különben olyan ez a védett terület, mint amilyen minden erdő volt, mielőtt az ember beleavatkozott az életébe. Egyedül a természet szabályozza a létét, irányítja fejlődését Minden fa "úgy nő itt ahogy akar. Annyi teret kap, annyi fényt és levegőt, amennyit kiharcol magának. Emberi kéz nem formálja, nem ritkítja, nem újítja, vsa» Legalábbis 7—8 évig így lesz,, a kutatás első fázisában — bólogat Jakues professzor, — A második fázisban megszűntetjük az eredeti, természetes állapotot: kivágjuk a fákat, s így vizsgáljuk a kialakult helyzetet. Végül a bioszféra-adottságoknak legjobban megfelelő mesterséges táj kialakítása következik Azokat a legkedvezőbb mesterséges művelési módokat kísérletezzük ki, amelyek regionális szinten. hasonló adottságú tájakra is kiterjeszthetőek. Felkapaszkodónk a magas műszertorony tetejére is. Vétek lenne kihagyni a föntről kínálkozó látványt. Egy magasságban állunk a tölgyek és cserfák koronáival. Mintha zöld tenger hullámzana a szélben. Az ember szeretne ráfeküdni a csodálatos zöld hullámokra és messzire el- ringatózni a kék ég alatt. Egészen tisztán látni Egert, odáig nyit széles ablakot ez a műszeres „magasles”. A dombokra íelgombolyodó műutak szürke zsinórján — mint apró, fényes hátú bogarak — autók szaladgálnák. Am motorzörgésük csak úgy hallatszik ide messziről, mint a bogarak dünögése. Itt még az erdőé a szó, ... Es újra a csinos faházikónál, a fűrészelt kemény fatönkökön. A szigorú intéssel rám meredő halálfejekre mutatok: — A SUGÄRVESZELY, a méreg, tényleg igaz?! Jakues professzor arca komoly: — Izotópos anyagáramlás- vizsgálatokat is vég zünk, s emellett különböző vegyi anyagokkal tisztázzuk az egyes anyagok vándorlását élő szervezetekben. Semmiképp ne lépjen hát senki erdőjáró a védett erdőrészbe, holmi kíváncsiságból. Aki mégis megteszi, nemcsak a kutatómunkát zavarná, de saját egészségének is ártana vele. Búcsúzunk. Elmenőben még hallom: rigók íüttyent- getnek egymásnak a lombok közül. Valahol, az erdők mélyén... Pataky Dezső , ALLENDE ÖZVEGYE MEXIKÓVÁROS REPÜLŐTERÉN Valaha!, érdi mélyén
