Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-13 / 240. szám
\ „FOCUS 73" működési tervek létrehozása. Nemzetközi lítás célja fényreklám-kiállítás a kereskedelmi a Városligetben. A kiál- kapcsolatok és egyiitt- (MTl-foto — KS) NEB-dosszié A pálma Szilf ást áradé Köztisztaság az üdülőhelyeken Közérdekű témát vitatott meg az Egri Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén. Napirenre került az a jelentés, amely az üdülőhelyek — Szilvásvárad, Szalajka-völgy, Felsőtárkány, Síkfökút, Parádfürdö és Bükkszék — köztisztaságával kapcsolatos megállapításokat öszegezte. A népi ellenőrök nemcsak az eredményeket, gondokat vették számba, hanem —az előrelépés érdekében — jobbító ötletek sorát javasolták. Se tárolás, se szállítás Kezdjük mindjárt a tényekkel ! A szemét — háztartási és ipari egyaránt — gyűlik hétről hétre, tárolók több helyütt nincsenek. Gyarapszik, rohad és bűzölög, rontva a levegőt, joggal bosszantva a turistákat, a pihenni, kikapcsolódni vágyókat. Sajnos ez az összképt mégha magyarázatban nincs is hiány. Mit mondanak az illetékes tanácsok? Általában a pénzhiányra hivatkoznak, így érvelnek Bükkszéken, Felsőtárkányban, Síkfőkúton, Noszva jón, s természetesen minden marad a régiben. Azaz, hogy mégsem, hiszen a gond napról napra aggasztóbb, s mind sürgetőbb lenne szavak, magyarázkodás helyett végre cselekedni. Kötelezni kellene a családi és hétvégiház-tulajdonosokat szeméttároló gödrök létesítésére. Nem elég csak határozni, rendelkezni, hanem a rendszeres ellenőrzésről sem szabad megfeledkezni. Ha így történne, akkor a kirándulókat nem fogadná olyan riasztó kép, mint amilyen már hagyományos például Síkfőkúton. A hulladék az árokba kerül, s rendre sorakoznak a tekintélyesnél tekintélyesebb szemétdombok. Felsőtárkány sem dicsekedhet. A Sziklaforrás, s a tő környékén halmokba gyűlik a hulladék; hasonló a helyzet az ABCáruház mellett, a patak partján. Csak az vigasztaló, hogy legalább a közületek, intézmények zöme gondoskodik nemcsak a tárolásról, hanem az elszállításról, a megsemmisítésről is. Szennyvíz a patakban A legtöbb helyütt nem gondoskodnak kellőképpen a köz- és magánterületek tisztán tartásáról sem. A hibalistán Felsőtárkány az első, a kifogások sorát említi a vizsgálati anyag. A patak medrét nemcsak szeméttárolásra használják, hanem a magán-» házákból ide vezetik a szennyvizet is. Meghökkentően fest az idegenforgalmi látványosságnak számító tó és környéke: hulladéktelepként használja a vendég és a helybeli lakos egyaránt. A víz szenyezett, nincsenek a környéken szeméttárolók, így aztán évről évre- kárba vész az a húszezer forint, amit a Mátrai Erdő- és Fagazdaság biztosít a tisztán tartásra. Bükkszék sem büszkélkedhet. A park elhanyagolt, rendezetlen. Noha a strandot a főszezonban naponként 4—5 ezer fürdőző- látogatja, csak három zuhanyozó van, s kevés az ivóvízellátást biztosító csap is. Síkfőkúton a felső tó körül nincsenek portálanított sétányok, a turistaház melletti autóbuszmegálló korszerűtlen, a váró tetejét elhordták, vasvázát összeroncsolva félredobták. Parádfürdö 54 ezer négyzetméteres parkterülete gondozott. Érthető is, hiszen : fenntartására évi 165 ezer fo- ; rintot áldoz a községi tanács. Vannak szeméttárolók, rend- ! ben tartott, rendszeresen fes- ! tett; esztétikus küllemű pa- ! dók. Eredményeire mégis. Szilvásvárad lehet- leginkább ! büszke. A járdák, az ütmen- ‘ ti szegélyek, a patakmeder és ; part tiszta. A park és a köz- ’ terület fenntartására, fejlesz- : tésre ez évben 86 ezer forintot fordít a községi tanács. Többet lehetne tenni viszont a közkedvelt Szalajka-völ- gyért: biztosítani kellene a megfelelő ivóvízellátást, építeni kellene a bejárathoz egy buszmegállót Nemcsak a forintokon, múlik Kétségtelent a jelenlegi helyzet egyáltalán nem biztató. Az is igaz, hogy a forinthiány viszahúzó erő. Mégsem lehet megtorpanni, mert van mit tenni. Meggyőződéssel, jó szervezéssel, a vöröskeresztes aktivisták támogatásával, a rendszeres és hatékony ellenőrzésekkel lényegesen lehet javítani a pillanatnyi hibákon. A parkok, üdülőhelyek gondozásához kérni kellene a fiatalok segítségét: társadalmi munkával sok nehézséget megoldanának. A községi tanácsok vezetői szót érthetnének az egyes üdülőket fenntartó üzemekkel, vállalatokkal, hiszen több szem többet lát, több kéz többre képes. Alapvető követelmény az is, hogy végre mindenütt megszülessenek a korszerű köztisztasági szabályrendeletek. Célszerű lenne nyaranta legalább egy hónapban egyszer ellenőrizni ennek végrehajtását. ötletekben, javaslatokban — mind megalapozott — nincs hiány, éppen csak választani kell, s legalább késve pótolni a korábbi mulasztásokat. (pécsi) BRANIMIR SCKPANOVIC:* Bővílilc és építik az óvodádat Egerben Óvodák és óvodások című, szeptember 23-án megjelent cikkünkben többek között szóvá tettük, milyen zsúfoltak az egri óvodák 'és még ilyen körülmények között is 418 jogos kérelmet kellett elutasítani a megyeszékhelyen. Most az Egri Városi Tanács művelődésügyi osztályától nyert értesülés alapján néhány jó hírt is közölhetünk olvasóinkkal. Néhány nap múlva, pontosan október iáién egy csoport — 30 gyerek — birtokba veheti a volt úttö-éóház egy részét. Az egész épület birtokbavételével, sajnos, még várni kell. Az átépítéshez ugyanis szükséges a KÖJÁL engedélye is. A közegészségügy pedig nem járult hozzá ahhoz, hogy óvoda legyen a régi út- tőrőházbol, mert az épülethez nincs elég zöldövezet. Ezek után az Egészségügyi Minisztériumé a döntés joga. Reméljük, hogy a minisztériumban mérlegelik az egri óvodahiányt, de figyelembe veszik azt is, hogy a szóban forgó épület szomszédságában nagy területű zöldövezet található: a Népkert. Ha a minisztérium sürgősen megadja hozzájárulását, akkor társadalmi összefogással — elsősorban az Egri Finom- mechanikai Vállalat segítségével — azonban hozzákezdenek az átépítéshez. És akkor 1974. április 4-én 75 kisgyerek ismét óvodához jut Egerben. A Széchenyi utcai óvodánál is várható javulás. Néhány nappal ezelőtt kiköltöztették az. óvoda épületéből az általános iskolák gondnokságát, már festik a helyiséget, s várják a bútorokat. Ha megérkezik. 25 gyerek veszi birtokba ezt az új „szerzeményt.” Beszámolhatunk arról is, hogy tető alatt van a Nagyváradi úti 100 férőhelyes óvoda, amely remélhetően 1974. május 1-re el is készül. S ha már az új óvodáknál tartunk, megemlítjük azt is, hogy a következő esztendőben, a Csebokszári városrészben elkezdik a második 100 férőhelyes óvoda építését is. Végül még egy jó hír: Honvédségi segítséggel kilátásban van az Epreskert úti óvoda bővítése és korszerűsítése is. Halló, taxi I — Jó magának! Könnyű munka. fa/ik. nem fújja a szél, nem Ezt szokták mondani az emberek, amikor a taxiséietről beszélünk. Valóban úgy van, hogy a kocsiban nem fúj a szél, eső sem esik, de van más... ötven körüli testes férfi, huszonhét esztendeje ül volán mellett. Csaladja van, gyógyszerész fia. főiskolás lánya. — Hogyan vélekedik saját munkájáról? — En szeretem, annak ellenére, hogy a legveszélyesebb és a legidegtépőbb foglalkozások közé sorolom. ■— Idegtépő? Beletúr dús, őszes hajába, mélyen ráncolja a homlokát. — Nem szívesen beszélek ezekről a dolgokról, hiszen emberekről, emberi hibákról, rigolyákról, szeszélyekről van szó. És különben is, a pénzéért sok mindent megengedhet magának az ember. Viccesen azt szoktam mondani: nekem bizkatürelmem van és amíg az utasom nem akar hátba szúrni, addig nyugi vagyok. Látni az arcán, hogy nem komolyan gondolja azt, amit mond. Látszik az is, hogy torkig van már sok mindennel. — Említsen egy-két esetet! — Halló, taxi! Felveszem a kagylót, megyek a címre és a kutya sem vár. Becsaptak. Vagy; beül egy részeg, szinte eldől az ülésen. Két perc múlva hortyog. Megállók a ház előtt. Rázom, vonszolom. Nem ébred. Mit tegyek? Becsöngetek, végre előkerítem a feleségét. Huszonegy — mondom. Az asszony káromkodik, kizsebeli a férjét, de sehol egy krajcár. — Nekem nincs pénzem! Ha látta, hogy részeg, miért nem kérte előre a költséget... Szinte ömlik belőle a szó. Kíváncsian várja a bólintást, hogy csak bátran, folytassa tovább. — Egyszer egy lány a kocsiban akart öngyilkos lenni. Ügy vertem ki a kezéből a méreggel töltött decis üveget. Persze, vannak zsebbe vágó édesebb esetek is. Jön az utas: — Vigyen el, kérem, Borsodnádasdra. Elindulunk. Ütközben gyanúsan viselkedik, összevissza beszél. Mert az úgy van, kérem, hogy az idők folyamán a taxinál az ember egy kicsit detektíwé is válik. Ránézek egy emberre és az esetek többségében már tudom, hányadán állok. — Nádasdon lakik? — kérdem az utasomtól. — Nem, csak ... öt perc múlva megkérdezi, hogy ismerem-e Borsodnádasdon ezt meg ezt. Ju • — Ismerem. Ott lakik a református templom mellett — Tényleg! — csapja össze a tenyerét. — mennyire igaza van. Es már tudom is, hogy az illető hazudik, hiszen Bíádasdon nincs is református templom .., Megérkezünk a kért helyre. — Egy pillanat, a barátomhoz ugrok be pénzért.-. Ma is , tartozik a kétszáztizenhat forinttal. Kezet nyújt. — Egyébként szép élet a taxisélet. De nem azért, mert nem fújja a szél, nem veri az eső, hanem mert több a rendes ember, mint az olyan, akikről beszéltem... Ssalay István Be f alasoí Mai tv-ajániatunk: 20.10: Irma, te édes! Magyarul beszélő amerikai film. Hat éve. 1967-ben mutatták be hazánkban a mozik Billy Wilder rendező filmjét, szép sikerrel. A rendezőt már a Legénylakás és a Van. aki forrón szereti című filmjei révén ismerhettük, s az is kiderült ezekből, hogy ért a humorhoz... Az Irma, te édes eredetileg színpadi musical vöt, Alexandre Breffort és Marguerite Mon- nod írták, s Budapesten szín£i*Hwüw 1973. október 13., szombat padi műként is játszották a hatvanas évek közepén. Akkor a franciás pikantéria és persze a zene játszotta a főszerepet. ebben a filmben viszont Billy Wilder szinte teljesen átírta a forgatókönyvet, s így a humoré a vezérszólam. S ha ehhez hozzá vesz- szük, hogy Irmát Shirley MacLaine. Nestort pedig Jack Lemmon alakítja — biztosak lehetünk abban, hogy a közel két és fél órás film számunkra ugyanennyi ideig tartó nevetést jelent majd. A főszereplők magy u hangja; Várhegyi Teréz es : Gaivoi&yt János. 1 — Mintha most is látnám, amikor először kerestetek fel és islápollatok. Azt mondtá- tok, hogy gyerekkorotokban itt laktatok a házban és sokszor kaptatok tőlem narancsot, mert jók voltatok. Most meg derék felnőttek vagytok. Ne haragudjatok, de én már rég el is felejtettem, hogy valamikor naracsot adtam annak a két házbeli kisgyerek' nek... — Hiszen régen volt, maminké, nem is csoda — mondta San ja. — Rég bizony. De ti nem felejtettétek el! Talán el se tudjátók képzelni, milyen öröm nekem, hogy nem felejtettétek el... A két fiatal tanácstalanul összenézett. — De majd meghálálom, ha meggyógyulok. A tavasz talán meghozza majd a gyógyulási. .. — Persze, hogy meg, ma- minkó. Mire kitavaszodik, meggyógyulsz. — Én is úgy érzem, mintha lassacskán visszatérne az erőm. — Örömmel halljuk, maminké. Szívből kívánjuk neked, hogy meggyógyulj. Gyendégen vettek búcsút a reménykedőtől. Hazafelé lassú léptekkel rótták az utcákat. Szótlanul, mert mind a ketten egyre gondoltak: sohasem költözhetnek el a közös albérleti szobájukból; Nagysokára Sanja törte meg a csendet: *Scepanovlc a szerb próza középnemzedékének legerősebb tagja. Számos müve jelent meg. Ír színműveket és tv-játékokat is. Lektűr egy Jóvárosi kiadónál. — Tudtam én azt, hogy meggyógyul... — Mit tehetünk? A Hitelein itt nem terem rózsát. — Sem lakást — mond a epésen a fiatalasszony, es nagyot rántott Tván karján, amikor befordultak az utcájukba: — Hová mégy?! Csak nem gondolod, hogy az az otthonülő megemberelte magát és elment hazulról! — Igazad van. Sétáljunk egyet a parkban... A kitárt ablakokon dóit a fény: napsugár mórikált a falakon, a bútorokon, a széles ágyon, a párnákon is, melyek közül mintha csak az imént kelt volna fel valaki, ment volna ki a konyhába vagy a fürdőszobába... — Végre mégiscsak itt vagyunk — mondta szomorúan a férfi. — Itt — hagyta rá halkan Sanja. Mozdulatlanul ültek, mint régi albérletükben. amikor más szórakozás híján a téli szelet hallgatták. — Csak mi ketten voltunk a temetésén... — Nem volt senkije rajtunk kívül. — Megadtuk neki a végtisztességet — mondta Iván és óvatosan. szinte Célősen kémlelt körül: nem szólalt-e meg maminkó képmása a napsütötte falról? De szeme egykedvűen meredt feléjük. Iván hirtelen elkapta róla a tekintetét és mosolyt erőltetett arcára. — Tele volt vi- rággal a sírja. Te szórtad tele, meg én. — Igen — mondta szórakozottan Sanja, anélkül, hogy a képre pillantott volna. — Mindig virággal kedveskedtünk neki. Csak a vége felé hoztunk egyszer narancsot Iván lehunyta a szemét. Orgonaillat tévedt be a szobába. Milyen hálás leime most egy csokor orgonáért, ha még itt feküdne!... — Most kettesben vagyunk — lögta kézen Sanját — Nem zavar bennünket senki. Nézz rám Sanjácska. Sanja keze hideg volt es mozdulatlan. Iván ujjaí lassan fellazultak a szenvtelen kézről, és szótlanul odébb húzódott. De csak karnyújtásnyira. Hallgattak. Mint a befalázottak. És érezték, nemcsak a csend némasága az, ami befalazta őket. Mozdulatlanul ültek a patakzó napsugárba. Dudás Kálmán fordítóm
