Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

»Kiadó egy háromszobás lakás...H nr

Őszi hétköznap

Zagyvaszántón

— Kiadó egy vadonatúj, háromszálas lakás, garázzsal. jó fizetéssel, mellékállással! — ezzel tógád Zagyvaszántón Tiszóczy István vb-titkár, amikor bekopogtatunk hozzá. — Elment ugyanis az orvosnőnk, s most itt áll a község gyógyító nélkül. Hozzáteszem, nem csupán mi vagyunk ilyen szorult helyzetben. A „selypi medence” falvaiban összesen három orvos működik, s kilenc kellene. . Hogy miként sikerült mind az orvosi lakást, mind pedig a szintén új rendelőt létrehoznunk? A példás összefogás eredménye. Maga a cementgyár hatszázezer forinttal segítette az ügyet... A régi orvosi lakás sem megy veszendőbe. Az oktatásügy gondján enyhít. Abba költözik az újonnan jött pedagógus házaspár. Férj és feleség itt dolgoznak már tanévnyitás óta, csak eddig nem voll lakásuk. íme, hur- colkodhatnak ...

★

Ha már a pedagógusokat emlegettük, maradjunk egy kicsit a közoktatásnál. Illetve az 1970-ben másfél millióból felépitett, hat tantermes Iskolánál, amely újnak új, ám kevéssé felel meg a korszerűség követelményeinek. Pontosabban fogalmazunk: a tervezésnél, megvalósításnál elmaradtak a járulékos beruházások! A kétezernél több lakosú Zagyva- szántó polgárainak jelentős hányada eljár dolgozni a környező ipari üzemekbe, apró gyermekeik pedig maradnak a lakásban felügyelet nélkül. Nagyon kellene tehát egy napközi otthon ... Aztán a' tanterv módosítása lehetővé teszi mostmár a testnevelés hatásfokának növelését Megemelték minden osztályban a tornaórák számát. De ősztől tavaszig hol sportoljanak a gyerekek, ha nincs tornalerme az iskolának?

Még jó, hogy a község vezetői nem nyugosznak, hanem keresik a megoldás útját. E tekintetben megint a társadalom széles összefogására számítanak. Kedvező előjel, hogy a cementgyár műszaki csoportja minden ellenszolgáltatás nélkül már munkálkodik a két épület tervezésén. De később, ha szükséges, beszáll a termelőszövetkezet, a Meteor Szövetkezet, a helyi párt és tanácsi szervek pedig szeretnék megnyerni az ügynek a

nem hogy helyben van a pénzszerzési lehetőség!

•

★

Nincs még szemet gyönyörködtető, látványos gőz- pontja a községnek. A helyi vezetők elképzelései azonban mar faluszerte ismertek, s azokkal együtt érez a lakosság. Oda tervezik, ahol már áll az új iskola, s a rendelőintézet.

Mi sorakozna ezek mellé? Legközelebbi és nagyon fontos feladatnak tűnik az egész községet kulturáltan ellátó áruház létrehívása. Jelenleg ócska kis boltok szolgálják a lakosságot, meglehetősen szűk árukészlet és raktározási lehetőség mellett. Az áruházhoz adna pénzt, telket a helyi tanács, a cementgyár. A termelőszövetkezet építő részlege pedig a kedvezményes munkát szállítaná. Csak még az apci ÁFÉSZ, segítőkész hozzáállása hiányzik. De arra is gondoltak a község vezetői, hogy a közeljövőben támogatás végett megkeresik a MÉSZÖV elnökét Ha így megoszlanak a terhek, hátha köny- nyebben megy a hiányzó forintok biztosítása. Állítják a falubeliek, hogy egy szép, ízléses, jól ellátott üzletház egy-két esztendő alatt „megkeresi” a fogyasztási szövetkezetnek azt az összeget, amit most bele kell fektetni.

★

Többször emlegettük már a termelőszövetkezetet. Igazán itt az ideje, hogy megszólaltassuk . Jeney László íőagrönómuát.

— Az őszi munkák csúcsidejében vagyunk) Folyik hatvan hektár cukorrépa gépesített betakarítása, százötven hektáron pedig a kukoricatörés. Répánk, a Zagyva közelsége folytán, az idei csapadékszegény esztendőben is viszonylag jól fizet, hektáronkénti átlagtermése 1150 mázsára tehető. A részesművelésben levő közös és háztáji kukorica már csak közepes hozamú. Egyébként mindkét feladattal október második felében végzünk. S eközben jelentősen szeretnénk előrehaladni a mintegy ötszáz hektárnyi őszi búza és takarmánykeverék vetésében. Utóbbi különösen 460 darabot számláló szarvasmarha-állományunk további feljavítása szempontjából fontos teendő... Amit ezzel kapcsolatban el kell mondanom: bizony,

egyre nehezebb a kézi munkaerő biztosítása szövetkezetünkben! Érthetően mindenki a gépesített munkakört keresi. Vagy oda megy, ahol az iparszerű termelés dominál. Ezért fut nálunk olyan jól a húsesibenevelés, hogy az év végéig húsz vagon árut adhatunk át a kereskedelemnek. Tervek, elgondolások? Ezeknek sem vagyunk szűkében. Feltétlen korszerűsíteni kívánjuk

az állattenyésztést, továbbá olyan belső átszervezésre készülünk, amely elősegíti az élő és gépi munkaerő jobb, termelékenyebb kihasználását. Erre szorít bennünket az éves szinten kitűzött 26 millió forintos termelési tervünk, amit teljesíteni szeretnénk. S erre késztet a fejlődés általános iránya, amitől 150 dolgozó tagunk, valamint 120 nyugdíjasunk, járadékosunk kedvezőbb élet- körülményeinek biztosítása miatt sem térhetünk eL

★

Ami még megmaradt bennünk, sajgó pontként, e zagyvaszántói látogatás után: ahogyan Ecséden panasz tárgya volt, itt, a Zagyva mentén is súlyos probléma az egészséges Ivóvíz biztosítása.

— Mostoha gyerek talán g lőrinci regionális vízmű? — kérdezték tőlünk úton-útfé- len. •— Folyik a tervezgetés, de kézzelfogható eredményt nem tapasztalni sem Zagyvaszántón, sem a többi érintett községben.

A figyelemkeltés igényével — gondok. remények közepette — szorítunk helyet még e sérelemnek. S tesszük abban a hitben, hogy a közhangulat, közérzet szempontjából oly fontos probléma megoldása nem sokáig múlik az arra illetékeseken.

Moldvay Győző

Rdkháti

rizsaratás

Berenyi László, a Kiskörei Állami Gazdaság műhely- munkása a héten mindennap korán kel. Ezúttal azonban nem a gépműhelybe siet reg-' gelente, hanem rizsaratáshoz készülődik. Letisztítja a kombájnt, megnézi a motort, megerősíti a csavarokat, és ellenőrzi, működik-e a vágóasztal?

Aztán irány a hatar. a végtelennek tűnő rizstáblák. Mert a kiskörei Rákhát-pusz- tán az idén is van mit aratni. Évtizedek óta rizséről híres ez a táj.

Kinn, a dűlő szélén az októberi napsütésben gyorsan szeli a sorokat a féllánctalpas jugoszláv ZMÁJ-kom- bájn. Gumikerekes gép bizony nehezen boldogulna ezen a nedves talajon. A vágószerkezet valósággal „leborotválja” a rendeket A kombájn tetején, a gyűjtőgaratoknál, a vezető mellett két segédmunkás tartja a zsákot, ezekbe ömlik a friss, fehér szemű termés.

— Ma reggel nagy volt a harmat — mondja a gépről leszálló Berényi László. — Így a megszokottnál később, csak tíz óra után kezdtük meg az aratást, amikor a nap már megszárította a bugákat

Megtöríi izzadt, borostás arcát és az egyik zsákból kiemel egy maroknyi termést.

— Nézze meg, milyen szépek, érettek ezek a szetnk. Ez is bizonyítja, hogy jó az idei termés.

— Mennyi lesz hektáronként?

—■ 24—25 mázsa.

A kombájnos ismerős szemmel tekint végig a rizsföldeken. Ismeri ezt a vidéket, hiszen életének nagy részét itt töltötte és sok aratásban vett részt

— Rossz, szikes e föld — emlegeti csendes egyhangúsággal. — Nehezítette az idei munkát az is, hogy legalább két hónapja nem volt eső. Mégis, ezzel a géppel, most passzió dolgozni. Emlékszem én arra, amikor többedma- gunkkal, sarlóval és kézi kaszával vágtuk a rizst. Nagyon

Heves megyei Tanács művelődésügyi osziályát, ahonnan némi anyagiakat várnak.

•k

*•

Kelten az Öreghegyen

Mi fán termett a Meteor Szövetkezet? Mi rejlik e hangzatos cím mögött? Illés Antal telepvezető a megmondhatója.

— Ahogyan egyebütt.

Zagyvaszántón is mind több gondot jelent a foglalkoztatottság. Különösen a leányok, asszonyok részére fontos idehaza munkalehetőséget biztosítani. Nem járhat el mindenki távoli gyárakba, s a gépesítés révén lassan munkaerő-felesleg lép fel a termelőszövetkezetben is.

Kapóra jött 1970-ben a fővárosi Meteor Ipari Szövetkezel jelentkezése. Csak telephelyet kértek és munkára kész asszonyokat. Előbbinek kiválóan megfelelt a régi iskolaépület, amelyen alig kellett átalakítást végezni. Munkára kapható asszony, leány pedig szintén kikerült a faluból. Kisebb létszámmal indult az üzem, ma már ágimban hatvanra tehető éves átlagban az itt foglalkoztatott nők száma... Fürdőszoba és előszoba berendezési tárgyi, különböző fémtömegcikkek készülnek a Meteorban, s aki lelkiismeretesen helytáll a munkapadoknál, kétezren felül keres havonta. A csiszolók, bár nehéz és eléggé piszkos ez a munka, ennél jrval több jövedelemhez jutjuk ... De nem is a bér az ®teődleges> szemponti HaAz öreg Szabó János kint ült a pincéje előtt. Már befejezte a szüretet, volt ideje üldögélni. A farönk-asztalon egy pohár bor állt, időnként felvette, nézegette, egyet- egyet kortyintott belőle. Szeme végigfutott az öreg tőkéken, alig volt már erő bennük.

Még egy-két év — gondolat — s vége. Neki is, a szőlőnek is. Már nem bántotta különösebben. Megbarátkozott az elmúlás gondolatával, már amennyire az ember megbír ezzel. Itt fent, az öreghegyi szőlőben volt ideje alaposan és jónéhányszor végiggondolni az életét.

Felvette a poharat, az al- konyi napfény felé tartotta, nézegette a tüzes színű italt. Észre sem vette, hogy valaki megállt a háta mögött.

— Jó napot apám.

Az öreg hátranézett s meglepetésében majdnem kiesett a pohár a kezéből. Nem Is tudta, hogy hirtelen mit csináljon.

— Jó napot, elnök úri — mondta aztán, kissé emelt hangon.

— Hagyjuk ezt, édesapám. Magának én csak Jani vagyok. Mint gyerekkoromban.

— Hát jói van, fiam. Mi szél hozott erre?

(Mikor is találkozott a fiával? Van annak már három éve lis. Igaz, hogy akkor is csak úgy, ho&y biccentettek

egymásnak a szó nélkül haladtak tovább a maguk útján.)

— Mi szél hozott erre? — kérdezte újra az öreg.

Hát, semmi különös. Csak gondoltam, hogy megnézem.

— Megtudtad, hogy betegeskedek, mi?

— Hát igen, megtudtam.

Az öreg felállt, reszketeg

léptekkel beballagott a pincébe s kihozott egy poharat, meg egy üveg vörös bort. Töltött.

A fia megizlelte, élvezte az ital finom zamatát.

— Jó bora van, apám. Csakúgy, mint régen.

— Nem úgy, mint nálatok? Igaz?

— Nem azt mondtam, hogy a miénk nem jó — felelte a fia. — A miénk is más, ez is

más.

(Családi vonás. Nyakas fajta, az már szentigaz. Ennek se hajlik a gerince, tnkább törik. Büszkeség töltötte el, hogy a fia is olyan, mint ő.)

Lent a völgyben sárgultak a gyümölcsfák, hullatták levelüket. Szemben, a másik hegyoldalon azonban még csupa zöld volt a szőlő. Az öreg szeme elkalandozott a nyílegyenes, tág sorokon. _

— Még nem sárgul a szőlőtök.

— Még nem, de már megérett. A napokban meg is kezdtük már u szüretet. Ügy

néz ki, jó termésünk lesz az idén.

— Hát én nem nagyon fé- nyeskedtem — válaszolt az öreg. — Dehát mit lehet várni ezektől az elöregedett tőkéktől? Még az is jó, hogy ennyit adtak.

Csendesen üldögéltek, iszogatták a bort.

— Nincs valamire szüksége apám? — törte meg félszegen a fiú.

Az öreg hallgatott, csak azután válaszolt.

— Tudod, fiam, milyen az öregember. Gazdag. Mert mindig több van már neki, mint amennyi kellene. Két- három hordó borom van ösz- szesen, de ez is sok, inkább csak kínálgatok belőle, mint iszom. Hát nektek mennyi hordótok van?

— Hát hirtelen nem is tudom, vakarta lejét a fiú. Ne- héz. lenne így összeszámolni. Most adtunk el vagy háromszáz hektó bort, dehát szinte meg se kottyan.

— Aztán tisztelnek-e az emberek, fiam? — váltott ét hirtelen más témára az öreg. Hányszor szerette volna már megkérdezni erről a fiát, de hát az évek óta tartó harag miatt nem lehetett.

— Nehéz erre válaszolni, apám. Egy elnököt vannak, akik szeretnek, vannak, akik nem. A közösség érdekében olyat is meg kell lenni sokMegkezdődött a, rizsaratás a kiskörei Rákhát.-pusztán. Az állami gazdaság földjein jugoszláv ZMAJ-kombájn vágja a beérett termést.

(Foto: Perl Márton)

nehéz volt és sokszor hiába fáradoztunk, izzadtunk, csak kicsiny volt a napi teljesítmény. Azóta megváltozott a helyzet a gépi betakarítással, ami legalább ötven ember munkáját könnyíti meg.

— Kombájnnal mennyit vág le naponta?

— Általában 5—6 hektárt, ami 120—150 zsák terménynek felel meg.

Berényi László felteszi sapkáját, elköszön és ismét felmászik a gép vezetőülésére. Felzúg a motor. A vágóasztalt leengedi a földre és a kombájn elindul a táblában, maga után hagyva a levágott rendeket.

Szemközt, a földút mellett, pótkocsira pakolják a rizs- asel telt zsákokat. Bácskái Antal főmezőgazdász a szállításról érdeklődik a brigádvezetőtől. Azután utasítást ad a rakodóknak. Közben befejezik a pakolást és a traktorral vontatott pótkocsi elindul a falu felé.

— Hevesre viszik a termést

— mutat a zsákokra a főmezőgazdász-----a gabonafelvás

árló ottani telepére.

— Mennyit kapnak egy mázsa rizsért?

— Nyolcszáz forintot. Érdemes ezzel a növénnyel foglalkozni, bár nehéz és fáradságos munka, még így, gépekkel Is.

Az aratás a rizstermelés legnehezebb munkaszervezési része. Ezt jól tudják k kis- köreiek, ezért részletes tervet dolgoztak ki a veszteseg- mentes és gyors betakarításra.

— Még viaszéréskor lecsapoltuk az árasztóvizet a földekről — mondja Bácskái Antal. — Miután nem volt eső, a talaj az aratás kezdetéig viszonylag jól megszik- kadt. A gépesítést meg úgy oldottuk meg, hogy olyan rizsfajtái; választottunk,

amely viszonylag koraérésű, a szemek sem peregnek ki a bugából és a növény szára is elég szilárd, elbírja, a gépi vágást.

— EtégedeW-p az idei terméssel?.... . .

— Alig egy hete aratunk. Az első minták jók. A szemek tisztasága a szabványnak megfelelő és nedvességtartalma is optimális.

Október végéig, amíg az aratás tart, 47 vagon zsákolt rizs indul útnak Kisköréről a gabonalelvásárló átvevőhelyére. A következő hónapokban pedig már papírzacskókba csomagolva, az élelmiszer- üzletekben árusítják.

(men túsz)

szór, ami egy-két embernek nem szimpatikus.

— Nem úgy értem én. hogy szcretnek-e. Azt kérdeztem, hogy tisztelnek-e? Félnek-e, tartanak-e tőled?

A fia nem is tudta, hogy hirtelen mit válaszoljon. Hiszen soha sem gondolkozott még azon, hogy tényleg, tisz- telik-e.

— Hát nem is tudom. Félni nem félnek, de miért is félnének. Hiszen nem azért vagyok elnök, hogy félelemben tartsam őket. De azt hiszem, hogy tisztelnek. Hiszen öér- tük dolgozok.

— Az elnök korlátlan úr — mondta az öreg. — Aki korlátlan úr, attól meg félnek az emberek.

— Nem vagyok korlátlan úr *— mondta a fia. S arra gondolt, hogy van olyan eset, amikor még annyi szava sincs, mint egy tagnak. De nem akarta kombinálni a dolgot. — Szóval tisztelnek, de nem félnek tőlem. Hiszen én is közéjük tartozó vagyok.

Az öreg erre nem tudott mit felelni. Legszívesebben felugrott volna mérgében. Hát, hogy tartozna az ő fia azok közé? Az 6 fia nem ág- rólszakadt. Tisztességes középparaszt volt ő Is, meg az ő apja is. Ezért is haragudott meg annak idején, mikor a fia belépett a tsz-be. Ml keresnivalója van közöttük? Bezzeg ő nem. öt hiába agitálták, hiába kérték csúnya vagy szép szóval, ő nem lépett be, de most se lépne be,

az szentigaz. Amfg ő a sajátján lépkedhei, nem jár a másén. Igaz, hogy csak ez a kis szőlő maradt öregségére, de ez megmaradt. S ez az övé, senki másé. De azért most nem tudott haragudni a fiá'ra. Csak szép tőle, hogy annyi esztendő után feljött hozzá. Pedig hát ő sértette meg, ö mondta neki, hogy sose lássa többet.

A fiú újabb pohárral töltött magának.

— Igyál csak fiam, úgyis tiéd lesz az egész.

— Ne hnondja ezt. édesapám.

— Hát, nem mondanám én fiam, de az öregség, betegség csak megvan, hiába is titkolná az ember.

Csendesen ültek, iszogat- *-tak. Aztán a fiú felállt, menni készült.

Az öreg tartóztatta, látszott, hogy mondani akar neki még valamint. Csakhogy nehezen jöttek a szavak.

— Hát fiam, nem bánnám, ha máskor is meglátogatnál.

Tekintete átsiklott a hegyoldalra, ahol szépen pompáztak a nagyüzemi szőlősorok.

— Aztán ha egyszer lenne időd, átvihetnél oda szembe. Megnézném közelebbről is azt a modern telepítést.

Te, elnök úr!

Kaposi Levente

M

1973. október 7,, vasárnap