Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Korszerű villás targoncák Diósgyőrből A Diósgyőri Gépgyárban másfél és két tonna teherbírású, korszerűsített villás tar­goncákat gyártanak. Az idén már több száz, szervókormánnyal, hidraulikus fékkel és tömör kerékkel felszerelt targonca készül. (MTI-foto — Érczi K. Gyula) A KISZ vczetőséjválasztásairól jelentjük: Küldöttértekezlet Apcon Hogyan halad megyénk sütőiparának fejlesztése ? Milyen a kenyér, a péksüte­mény minősége? Biztosí­tott-e a termelés, a szállí­tás, valamint a forgalmazás tárgyi és személyi feltétele? Van-e elég jól képzett szak­ember az iparban? Milyen a községek, kisebb települések kenyérellátása? Ki, illetve kik a felelősek az Egerben épülő új kenyérgyár beru­házásának elhúzódásáért? Többek között ezekről a kérdésekről esett szó a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságánál : legutóbbi ülé­sén, amelyen a tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának jelentése alapján megtárgyalta, majd elfogadta a végr^hadó bi­zottság a sütőipar fejleszté­sének helyzetéről és a la­kosság sütőipari termékekkel való ellátásáról készült be­számolót. Kenyér van, de,.. A sütőipar helyzetével, fejlesztésével kormányunk a közelmúltban két ízben is foglalkozott. Központi intéz­kedések születtek a sütőipa­ri dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítására, a válla­latok stabilizálódását segít­ve, egyes közgazdasági sza­bályzókat is módosítottak. Az említett döntéseket kö­vető gyors és dinamikus fej­lődés után azonban az idő­közben végrehajtott hatósá­gi áremelésnek, a beruházá­si költségek növekedésének megyénkben is az lett az egyik „eredménye”, hogy a sütőipar középtávú fejlesz­tési tervét módosítani kel­lett, s így a bélapátfalvi 8,8 tonnás napi kapacitású üzem rekonstrukciójára — bár a megyei tanács vezetői még mindig keresik a beruházás­hoz szükséges anyagiak biz­tosításának lehetőségeit — valószínű csak 1976-ban ke­rül majd sor. A többi fejlesztés viszont. — kivéve az Egerben épülő új kenyérgyárat — tervsze­rűen halad, az abasári, a parudi, a szihalmi, a hevesi és a hatvani beruházások időarányosan megvalósultak. A különböző fejlesztésekre a végrehajtó bizottság nem ked­vesebb, mint 47 millió fo­rintot biztosított. Mindezek ismeretében ál­lapította meg a tanács vég­rehajtó bizottsága: a megye kenyérellátása biztosított, ke­nyerünk van, s egyre keve­sebb a kifotós a kenyér, a pékáru minőségével kapcso­latban is. A termelő vállalatoknak nincs elég pénzük jármű­parkjuk bővítésére, másrészt az ilyen célokra megfelelő járművekből is hiány van hazánkban. A naponta töbo- szöri szállításra ezért nincs ma még rendszeres lehető­ség, a községek többségébe is ezért érkezik csak dél- utá . a kenyér, a sütemény. Ráadásul nem is mindig fo­lyamatosan, mert ha a ke­reskedelem elkalkula!ja ma­gát, az is előfordul, hogy az esti órákban már üresek a kenyerespolcok a boltokban. A korábbiakö«r. igen gyak­ran vitatkozott egymással az ipar és a kereak^telem is, és különösen a kétnapos ün­nepek előtt — legutoob ez év április 3-an: Egemen és Hevesen nem volt eleg ke­nyér az üzletekben. A ta­nács mezőgazdasagi és élel­mezésügyi, valamint a ke­reskedelmi osztálya a közel­múltban együttes intézkedést adott ki, amelynek értelmé­ben a felelősséget nem lehet tovább passzolgatni, a meg­maradt kenyér, pékáru nem rontja a továbbiakban a boltok forgalmát Vagyis a kereskedők bátrabban ren­delhetnek ezután. Megyénk két nagy sütő­ipari bazisa az Észak-Heves és a Matravidéki Sütőipari Vállalat. A márciusi köz­ponti bérrendezés során az előbbi 8,8, az utóbbi pedig 8,2 százalékos bérfejlesztést hajtott végre. Eredménye­ként javult a vállalatok munkaerőhelyzete, csökkent a fluktuáció, egyre több fia­tal tanulja a kenyérsütés mesterségét, s találja meg helyét a szakmában. Érthe­tetlen ugyanakkor, hogy pél­dául a Mátravidéki Sütőipa­ri Vállalat nem osztotta ki a bérfejlesztésre biztosított anyagiak egy részét Vajon mire várnak? Vagy talán sokallják a pénzt? N EB- vizsgálat lett a vége Sütőiparunk fejlesztésének legnagyobb beruházása az Egerben épülő új kenyér­gyár. Építőiről, a kivitele­zés bonyolítóiról «ok min­őén t elmondhatunk, csak szépet, jót, okosat nem. A beruházásnak nincs generál­kivitelezője, az alvállalkozók pc-dig azt csinálnák, amit akarnak: ígérgetnek, magya- rázgatnak, vitatkozhatnak, maximális a káosz kapcsola tukban és a munkájukban is. Illusztrálásképpen példát is hallottunk a végrehajtó bizottság ülésén: amikor el­készült a lisztsiló liftje, az egyik szerelő zsebre vagta a lift kulcsát és visszautazott Budapestre. Négy hónapig vártak, míg visszajön, aztán nem volt más választás: szétverték a kész ajtót és ablakot, és csigán húzták fel a nélkülözhetetlen be­rendezésedet a silóba. Nem véletlenül kérte meg a vég­rehajtó bizottság a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságot: vizsgálják ki, mi az oka a beruházás csúszá­sának, kik a mulasztók, kik a felelősök? A népi ellenőr­zési vizsgálat eredményeire természetesen lapunkban is visszatérünk majd. A kenyér, a pékáru — ezt aligha kell bárkinek is bi­zonygatni — a legalapve­tőbb élelmezési cikkeink kö- 2é tartozik. Valamennyien gyorsan reagálunk rá, ha nincs kenyér, ha baj van a kenyér minőségével. Tud­juk, ismerjük: a sütőipar munkásai nap mint nap so­kat dolgoznak, s nem köny- nyű amit csinálnak, de mint az elmondottak is bizonyít­ják: van mit pótolniuk, van min javítaniuk. Mert búzánk az idén is bőségesén termett, lisztünk az idén is bősége­sen van, miért ne lehetne akkor még a jelenleginél is bőségesebb, több, jobb mi­nőségű ize®, zamatos kenyér üzleteinkben. Mindez első­sorban vaj luk múlik... / Koós József ötvenegy küldött előtt adott számot a fiatalok, a választott testület munká­járól Strobán Tivadar, a he­lyi KlSZ-bizóttság titkára, az apci QUALITAL Kov.nyűfém- ipari Feldolgozó Vállalat tisztújító értekezletén. A legutóbbi két esztendő eredményeit összegezve — többi között — elmondotta, hogy továbbfejlesztették a politikai munkát, becsülettel teljesítették kötelességeiket a termelésben, s számos példá­ját mutatták a társadalmi se­gítségadásnak is. Az öntö­dékben, a kikészítő üzem­ben, a műhelyekben es az irodákban egyaránt helytáll­tak, részt vettek a munka­versenyben, a kommunista műszakokban. Kedvezően hatott a fiatalokra a KISZ- bizottság és a vállalat veze­tői között létrejött együtt­működés, amely számtalan lehetőséget biztosított a to­vábbtanulásra, az egyéni tel­jesítmények jutalmazására, segítette a leszerelő tiatalok újbóli munkába állását. Az ifjúsági törvény helyes al­kalmazásával szembetűnően kiíejezésre jutott a fiatalok­kal való fokozottabb törődés, tovább javult az ifjabb és idősebb dolgozók kapcsolata. Az elhangzottak számos gondolatot ébresztettek a résztvevőkben, s közülük többet véleménynyilvánítás­ra, javaslatra serkentettek. Szalmás Lajos például az FMKT-mozgalom színvona­lának emelését szorgalmazta hozzászólásában, Rigó And­rás kifogásolta, hogy még ' mindig nem eléggé használ­ják ki a KISZ-vezetőképző táborok adta lehetőségeket, Kollár Istvánná, a vallalat budapesti gyáregységének küldötte pedig a két KISZ- szervezet közötti kapcsolat kiszélesítésére biztatott. El­ismeréssel szólt a fiatalok teljesítményeiről Veres Ti­bor, a járási KISZ-bizottság titkára. Pataki Ferenc, a vál­lalati pártbizottság titkára és Veres István igazgató is, egy­idejűleg további, még ered­ményesebb munkára biztatva az ifjúsági szervezet tagjait. Végül, szavazással ismét Strobán Tivadart választot­ták a KISZ-bizottság titká­rául. (Horváth) A füzesabonyi »várban j ~ Nem egyértelműen pozitív azopban a helyzet, ha azt vizsgáljuk: van-e elég friss pékáru, időben eljut-e a ke­nyér a községekbe, milyen a termékek szállítása, táro­lása. Az igazság ugyanis az, hogy friss kenyeret — Tolna megye után az országban Heves megyében a legmaga­sabb a fehér kenyér fo­gyasztása —, frissen sült kif­lit —, ha egyre kisebb mé­retekben is —, zsömlét, kü­lönböző süteményeket ma még csak elsősorban a vá­rosokban, s ott is a reggeli órákban vásárolhatunk. Igen gyakran éri jogos kifogás a minőséget, gyakran tapasz­taljuk: ugyanaz az üzem egyik nap kifogástalan ke­nyeret süt, másnap viszont már megégetik, vagy nyer­sen hagyják, s baj van az izével, zamatéval is. Megyénk vezetői « jól tudják: sütőipari üzemeink többsége elavult, technoló­giája korszerűtlen, az üze­mek szociális ellátottságai­nak hiányosságait sem tud­ták még maradéktalanul fi­gyelembe venni. Mindezek­kel együtt is jogos a fo­gyasztók, vásárlók kérése: legyen több friss kenyér, pékáru, és máig sem bocsá­tották meg az üzemeknek, hogy megyénkben „eltűnt” az-egykilós teher kenyér. Gond a szállítás is A másik nagy gondot, ne­hézséget a szállítás jelenti. Forradalmi cselekvés-e a mianiia? a a fiatalokat megkér­deznénk, hogy kit tar­tanak igaza forradalmárnak, legnagyobb részük Che Gue- varát, a legendás hírű parti­zánvezért említené. S ha az indokot kérdeznénk, akkor ilyen válaszokat kapnánk: ő igen, fegyverrel a kezében harcolt, életét is kockáztatva. Amikor viszont arra tere­lődik a szó, hogy nálunk, szo­cialista körülmények között hogyan lehet valaki forradal­már, akkor a válaszok elbi­zonytalanodnak. S a végkö­vetkeztetés többnyire az, jól kell dolgozni, ez az alapvető. A közelmúltban a Népsza­badságban és a Kritika című folyóiratban vita zajlott ar­ról, hogy mi a forradalmi cselekvés napjainkban ná­lunk. Huszár Tibor szociló- gus szerint: „A mindennap­jainkat jellemző aprómun­kák” forradalmi értékűek. Hasonló véleménye volt Győ­ri Györgynek, aki szerint „A forradalmiság az apró egyéni cselekvésekben objektiváló- dik igazán”. T. Kardos Fe- . renc vitába száll ezekkel az érvelésekkel, szerinte, ha az említett érvek igazak, ak­kor több millió forradalmár él az országban. Felvetődik tehát a kérdés: forradalmi cselekves-e a munka ? Igen is és nem is. Az átla­gos, a nem különösebb lel­kesedéssel és érdeklődéssel végzett munka, ha társadal­milag szükséges és hasznos is, szerintem near, forradalmi cselekvés. Azt sem tartom annak, ha valaki az átlagos­nál többet produkál. de a többletmunkát csupán azért vállalja, hogy egyéni szük­ségleteit jobban ki tudja elégíteni. Napjaink alapvető forra­dalmi célja a szocialista tár­sadalom megvalósítása. Nyil­vánvaló, hogy ez munka nél­kül elképzelhetetlen. A ma­gam részéről az olyan mun­kát tartóén forradalmi es' ’ -k vésnek, amely elsődlegesen nem az egyéni igények kielé­gítését szolgálja, hanem -r- ra irányul, host' lendületet vigyen a gazdasági, társadal­mi, politikai fejlődésbe. Ép­pen ezért találkozik a tár­sadalom elismerésével és megbecsülésével az, aki mun­kája mellett továbbtanul, fej­lesz*1 képességeit és tudását — azért, hogy még magasabb szinten szolgálhassa a szocia­lista társadalom építését. Ez­zel ellentétben aligha lehet szimpatikus az a mérnök vagy tanár, aki otthagyva foglalkozását, a lángos- vagy palacsintasütést tűzi ki célul maga elé, a nagyobb jövede­lem érdekében. A társadalom építésének tudatos vállalása, vagy nem vállalása, már fiatal korban elkezdődik. Nem valószínű, hogy forradalmár válhat egy olyan fiatalból, aki csupán azért megy — mondjuk — a tanári .pályára, mert más­hová nem vettél-: fel. AZ, aki viszont vállalva a nehézsége­ket és a kockázatot, kitart eredeti elképzelése mellett — tudván, hogy a képességei­nek, egyéniségének legin­kább megfelelő pályán teheti a legtöbbet és a legjobbat a szocialista társadiüom meg­valósításáért, meg . eszi a lé­peseket azért, hogy forradal­márrá válhassék. Aki tehát munkájával tu­datosan vallatja a szocialista társadalom . építését, az már forradalmár? — vetheti fel ■rtrki a kérdést. Nyilvánva­lóan. nem. Mert igaz. hogy a tudatosan vállalt, a társadal­mi érdekeket szolgáló mun­ka forradalmi cselekvés, azonban a forradalmi maga­tartás több és bonyolultabb a cselekvésnél, A forradalmi magatartás magában hordoz­za a szocialista társadalom megvalósítását nehezítő szel­lemi. politikai nézetek elleni állandó harcot:•’a visszássá­gok elleni kockázatvállalást, a bátor kezdeményezőkészsé­get, a marad iság elleni láza­dást s nem utolsósorban a lelkesedést az újért, a forra­dalmi értékekért. ÄJ apjaink forradalmárá- nak jellemvonásait felvázolni mag a tartását sok­oldalúan t'.e ez - szép fel­adat. Jó tenne, hu a KISló- szervezeteiiben is sokkal tötib szó esne erről — éppen a fiatalok érdekében. Kaposi .Levente A Matravidéki Fémművek füzesabonyi gyárában öt KISZ-alapszervezet 61 kül­dötte, valamint a meghívott vendégek jelenlétében For­gács Julianna megbízott csúcstitkár • ismertette az élőző választás óta végzett munkát. Elsőként a csúcsve­zetőség teljesítményét érté-* kelte. Közülük Urhegyi Aranka kultúrfelelősről volt talán a legjobb véleménnyel, akinek nagy érdemei vannak abban, hogy a gyár irodal­mi színpada már járási hír­névnek örvendhet Nem vé­letlen, hogy a kulturális élet fellendítéséért megkap­ta a KISZ-kb aranykoszorús jelvényét. Jelentős sikereket értek el a honvédelmi nevelőmunka népszerűsítése és a tömeg­sport-versenyek szervezése terén is. A gyár KTSZ-tag- jaiból három ifjúgárda sza­kasz tevődik össze, amely­nek tagjai különböző rendez­vényeken teljesítenek szol­gálatot. Igen eredményes a BM-szervekkel való együtt­működésük. Az alapszerve­zetek munkájáról szólva el­mondotta, hogy bátran éltek nárttágajánte tehetőségük­kel, aminél: eredménye az, hogy jelenleg 15 KISZ-íiatal a párt tagja. Az öt alapszer­vezet közül a József Attila nevét viselő a legjobb. Tag­jai jó munkájuk elismerésé­ül ez év április 4-én kapták meg a KISZ-kb dicsérő ok­levelét A néhány éves múltra visszatekintő gyárban nagy többségben fiatalok dolgoz­nak. akik a termelésben is megállják a helyükét. Ez év­ben tíz KlSZ-fiatal részesült Kiváló dolgozó kitüntetés­ben. Az igen gondosan össze­állított beszámoló persze • hibákra is kitért. így szó esett többek között arról is, hogy szervezési hiányossá­gok miatt nem mindig voltak sikeresek a KlSZ-műszakok. A beszámolót élénk vita követte. Felszólalt többek között Makkal János gyár­igazgató is, aki megköszönte a KISZ-fiatalok helytállását és kérte további segítségüket a gazdasági feladatok sikeres megoldásához. Ezután megválasztották az új csúcsvezetőséget. Egyhan­gú szavazással Forgács Ju­lianna lett a csúcsvezetőság titkára. A küldöttek ezenfe­lül tíz csúcsvezetőségi ta­got, valamint 11 járási kül­döttet választottak meg. '—vary) iMmmQ Q 1973, október 28„ vasárnap > Milyen a kenyerünk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom