Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Szolgáltatóházak kívülről és belülről Nincs jobb szavunk rá, mint a szolgáltatás. Ide tartozik minden olyan tevé­kenység. amelynek átválla­lása életünket teszi kényel­mesebbé, gondjainkat csök­kenti, szabad időnket növe­li. Summázva: a sokat em­legetett második műszak kö­rébe vágó dolgok ezek — főként. Milliókat áldozunk köz­ponti, felsőbb és alsó» kere­tekből erre a célra. Néhány hónap leforgása alatt Mátra­füreden. Mátraházán és Mát- raszentimren avattunk ilyen •zolgáltatóházat. Hogyan töltik be ezek a feladataikat: erre voltunk kiváncsiak. Vegyes felvágott Rendeltetése értelmében is egv ilyen szolgáltatóháznak vegyes felvágott jellegűnek kell lennie. Legyen benne ez is és az Í6. Ez a követel­mény vele szemben. Csakhát ennek a vegyes- ségnek i6 lehetne valamifé­le határa. Gondoljuk el, a mátra- szentimrei emeletes épület felső szintjét teljes egészében a füszerüzlet toglalaj el, lejjebb a posta uralkodik, olyannyira, hogy már csak két kis helyiség jutott egyéb célra ebben a kétszintes, ha­talmas létesítményben. Mátraházán is füszerüzlet és borkóstoló sorakozik egy­más mellett, mert a kölcsön­zőbolt még üres, bár a mát- rafüredi • szolgáltatóházban már ez működik, ha nem is csak kölcsönzésre, hanem sokkal inkább divatcikkek árusítására berendezve. Ügy tűnik, az építtetők­nek gondot okozott a szol­gáltatóházak benépesítése. Annak adták át a Helyisége­ket, akik meg tudták fizetni a részüket. Ezért találáható még vendégszoba is itt, nem- is egy szoba. Ugyan miféle szolgáltatás céljából? A helybeliek milyen alkalom­mal mennek ide vendégség­be? És mennyiért? Ezek per­sze rosszmájú kérdések. A helyiségekből részesült vál­lalat alakított ki magának vendégszobákat. Bizonyára a központban dolgozók pi­henhetnek itt néhány napot, üdülő híján, jó mátrai leve­gőt szívni. Aprócska csődök A mátraszentimrei cipész­részleg már akkor megbu­kott, amikor erre gondoltak a benépesítők. Ki javíttat manapság lábbelit? Hány talpat kell ma egy cipész­nek felszögelnie havonta? Panaszkodik a mátrafüredi részlegben dolgozói Kovács György is. A felét sem pro­dukálja annak, amit rámér­tek forintban. Ügy hordja fel magával Gyöngyösről a mun­kát. Még új lábbeliket is kínál, de azokért sem kap­kodnak az emberek. Itt a Patyolat is. Ha nem lennének üdülők, amelyek nagyobb tételekben adják be az ágyneműt, akkor rá sem nyitná senjci az ajtót Gáspár lstvánnéra. Ezen a napon egyetlen ipegrendelöje akadt. A fodrászüzletet Mátra- szeníipirén technikai hibák is sújtották. A vízzel volt bajuk. Eeladtak a hiábavaló erőlködést, és itt is a GELKA vette át a helyiséget. A GEL- KÁ itt, a GÉLKA ott. Mát­raházán Rostás Al,binné vár­ja az ügyfeleket. A szerelők naponta járnak ki általában, de most egy nap kimaradt. Három készülék bánta ezt meg. Ide autóztak le Galya­tetőről Hakkel Istvánék is, hogy tv-szerelőt kérjenek. Hátha így. gyorsabb. A kölcsönzés sem igazi üz­let egyelőre . Mátrafüreden. Itt a Gyöngyszöv nyitott bol­tot. amelyben Szőke Sándor- né kínál fel minden lehet­séges okos eszközt. ■ de csak rádió, lemezjátszó, hajszárító és kerékpár iránt van ér­deklődés. Az itt üdülők szí­vesen vennének különleges divatcikkeket is, ha lenne köztük olcsóbb fajta is. Nincs bevált recept Mátraszentimrén csak» a GELKA maradt meg. Itt nem sokra ment a fodrászüzlet, ugyanakkor Mátrafüreden az­zal büszkélkedett Bardóczy Antalné, hogy amióta az új szalon megnyílt, közel más- félszeres a forgalmuk. .Még két műszakot is elbírnak. Hátha nem az emeletre kel­lene felmenniük a hajbodo­rításra váróknak! Mátraházán az orvosi ren­delőt is a szolgáltatóházba telepítették be. Ez is szolgál­tatás, ha úgy vesszük. Üres még a kölcsönzőbolt, az ide­genforgalmi iroda és g fod­rászat. Akad itt is két ven­dégszoba. Egyelőre ezek is lakók, vendégek nélkül. A detkiek borkóstolója, bü­féje nem várt karmesteri in­tésre. Rehák Jenöné elmondta, hogy vasárnap több mint tízezer forintot szedtek ösz- sze apróbb tételekből. Reggel a pálinka, napközben a bor és a sör fogy. Étel? Ott jár­tunkkor két adag hurkát ; kérlek. Kolbász, virsli.' és sertésborda csak a kifüggesz­tett étlapon volt található. Egy ajtóval arrébb a fü- szerüzletben Molnár István sem panaszkodott. Amióta megnyílt a detki poharazó, nála kevesebben vásárolnak italt, feketét, de az üzlet for­galma megnőtt, mert bő a választék. A mátraszentimrei üzlet­ben is hasonló a helyzet, kö­zölte Szabad Tamás. Ök töltelékárut kapnak keveset. De az új üzletben sokan és : szívesen vásárolnak. Céltalan milliók? Nagyon szépek ezek az új szolgáltatóházak. Nyers kft­Mai tv-ajánlatunk: 21.35 Maszk nélkül bői faragott homlokzatuk, a tájba illő formájuk, ará­nyaik felhívják magukra a figyelmet. Az első pillanat­ban megállapítható róluk, hogy nem sajnálták ki belő­lük a pénzt, bár nem is pa­zarolták el a forintokat rá­juk. Az összkomforttal sincs baj, mert központi fűtéstől kezdve a meleg vizes öltö­zőkig, a raktárak tágas teré­ig minden megtalálható ben­nük. Legfeljebb a boylerma- kacskodik, de ez is csupán átmenetileg. Mégis — mintha nem vonzanak úgy az embereket ezek a szolgáltatóházak, ahogy feltételeztük. Vagy rosszul terveztük meg a szolgáltatásokat? De akkor miért kell az egyik helyen a fodrász, ha a másikon egész nap a körmét piszkál­ta csupán? Ott a Patyolat. Szinte elke­rülik az emberek. De hát ki várja ki az ágyneműnél a három, a felsőruhánál a négy hetet, mire visszakapja azokat? Ha volna expressz szolgáltatás... Vagy sok kis masina, amiknek a használa­táért, ott helyben, néhány forintot kérnének!, .„ Szóval: még tanulni kell a szolgáltatást. Nemcsak meg­szervezni kell, hanem kor­szerű színvonalat is kell biz­tosítani. Ha pedig talpaltat­ni ma már nem szoktak ci­pőket, akkor kár egy suszte- rájt kinyitni. örüljünk, hogy vannak már szotgáltatóházak a Mát­rában, ha nem is mind az valójában, igyekezzünk tehát ezeket hasznosítani korsze­rűen, igényesen. Ügy lesz ez „üzletnek” is jó. G. Molnár Ferenc A lipcsei Gewandhaus Orchester egri hangversenyéről' Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatát Egerben a lipcsei Gewand­haus Orchester nyitotta meg vasárnap este, a Gárdonyi Géza Színházban. A világhírű együttest nagy- érdeklődés előzte meg. A kí­váncsiságot még csak fo­kozta, hogy Schumann mel­lett két olyan német zene­szerző műve szerepelt a műsoron, akik a magyar hangversenyközönségtől ,, tá­volabb állanak, hiszen ná­lunk a XX. századi német zenének akárcsak az első vonulata is kevéssé feltárt a közönség szélesebb rétegei számára. Reger Variációi és fúgája egy Mozart-témára volt. az első szám. A késői romanti­ka minden stílusjegye érző­dik a művön: érzelmek és szenvedélyes viharzások váltják egymást, a Mozart- téma tisztelete itt-ott visz- szafogja ugyan a nemes in­dulatoktól fűtött' zenészt, de az érzelmek kitörésének neim tud ellenállni. A fúgá­ban eljut a fenségességig és nem is téveszti el hatását. Ezt a müvet a vendég­együttes a részletfinomsá­gok teljes kidolgozásával adta elő. A világhírű Orches­ter minden regisztere egyér­telmű tisztasággal közvetí­tette a romantikus lélek fel­törő szenvedélyeit. Voltak, akik a hangver­senyre elsősorban Schumann II. szimfóniájáért jöttek el. Nem csalódtak. A kotta nél­kül vezénylő Kurt Masur itt mutatta meg igazán, meny­nyire gazdája ennek a zene­karnak. A tragikus sorsú Schumannak minden belső vívódását, a gyötrődéseken úrrá lenni akaró lélek min­den erőfeszítését érzékeltet­te és szinte magától értető­dően emelkedett a muzsika a 4. tételben a diadalmas, himnikus befejezésig. Siegfried Matthus Hegedű­versenyét ugyancsak NDK- beli művész, Manfred Scher­zet adta elő. A szerző ada­taiból t*d]iik, hogy 1934-ben született és Berlinben vég­zett. Ezt a Hegedűversenyét eb­ben a műsorban nehezen fogadta be a közönség. Ért­jük. sőt sokszor beidegződé­seink ellenére megértjük a modern kor zenészeit, akik minden áron és minden esz­közzel, vagy eszköztelenség- gel ezt a mai életet, ezt a pufogós, ezt a széndioxidos atmoszférát, a mai idegtépő zörejeket akarják alkotássá tömöríteni. Ez a Hegedűverseny is kerül minden dallamot, lí­rát. Az érthetőséget nem is tűzi ki célul. Inkább az a szándék itt, hogy a szóló- hangszer viaskodjék a zene­karból fel-felbukkanó riadt, vagy riasztó ütemekkel. A hangokból végül js egy küz­delem körvonalai bontakoz­nak ki, amelyben az egyén, ez a hánykolódó, ez a meg­értést kereső, magányos em­ber szWetne Ú1ra • találni. Feszült figyelemre késztet ez á muzsika. A hallgató azt várja, hogy az első pár tak­tus vagy zenei mondat után végre megszokja ezt a vilá­got, otthon legyen ebben az atmoszférában, de nem tudja átvenni a szerző gondolata­it, izgalmait és amikor a sok-sok bontott és önálló részlet, a vitustáncot utánzó staecatók után befejeződik a mű, a csenddel, a zenei szünet megérkezésével együtt csak a kérdés mered ránk: mit akart a szerző ezen kí­vül? Manfred Scherzer kitünő­en bírta ezt az idegileg erős igénybevételt jelentő zenei tornát. Szeretnénk hallani játékát nyugodtabb. ha úgy tetszik, konzervatívabb al­kotásokban és valóban meg­ismerni őt és élvezni fiata­los lendületét, rokonszenves ügyszeretetét. A műsor egé­szét tekintve » lipcsei Ge­wandhaus Orchester híréhez méltóan aratott nagy sikert Egerben. Szeretnénk őket viszontlátni és ismét hallani ebben a vendégszerető vá­rosban. (f. a.) Egymillió karácsonyfadísz Karácsonyi ünnepekre készül már a Soproni Vegyes­ipari Vállalat üvegtechnikai üzeme: december elejére egy­millió karácsonyfadíszt szállít a kereskedelemnek. Közel 60 féle disz közül 18 uj formalesz. (MTI-foto: Matusz Károly) AXAfc Z l/siIÓ­Jeanette Pilou énekel. A tv Maszk nélkül c. soroznia azokkal a művészekkel is­merteti meg a nézőket, akik hazánkban vendégszerepei­nek. Az elmúlt év őszén járt nálunk az ismert szoprán­HjuÜSBß M13. október 17.» szerda énekesnő, s a?- Interjú készült. Jeanette Piloi* <*z Operaházban lépett fel s a Váci, utcai Csók István 1 lériában készült interjú után ezekből a szerepekből idéz fel néhányat a tv. Előadásában hallhatjuk Massenet Manón- Lescaut- -úbői a Románcot és Ma- on ári íját, Richard Strauss Élalvás elf>n című művét, Bizet Carmenjából Micacla áriáját, végül pedig Gounod Rómeó és Júliájából Júlia nagyáriáját. No, öcsi. akár van öt per­ced, akár nincs, most szépen visszaragadsz erre az ülőké­re. és végigfüleled, amit még föltálalok. Egy korsót? Jó, kaphatsz még egy utolsóval. De most aztán csiba, és sem­mi tatogás! Szóval, ott kezdem, hogy a nyáron befizettem egy jugó útra. Tudod, hogy nem szere­tem az ilyen közös csámbor- gásokat, ahol mindennap ki- centizik a reggeli szalámit, meg ahol. szájat kell tátani minden toronyra, de hát kü- £ löriben annyi semmire sem jó lötyögéssel jár egy ilyen tengeri túra, hogy rászántam magam: bandában utazom, majd eltelik az a tíz nap. Különben is, a víz a fontos! Meg Dubrovnik, azokkal a tányérszínü kőházaival... Rosszabbat vártam, de vé­gül is egészen jó társulat jött össze. Volt ugyan egy-két. nmzdonvr árasztó háza­aki Tecs i Hzta a maga 1; kiló húsos szalonnáját min­den kosztolás után, de hát tulajdon'« 'open jót tettek az örökös bicskaemelgeléssel: legalább tudott min szórakoz­ni az értelme- sebbje. Éppen az egyik ilyen puf­fancs ^yanyus hozott össze Icuval, akiről mesélni aka­rok. Ez már oda­lent Dubrov- nikban történt. Kint laktunk Lepadon — ez a kavicsos strand körül épült új ne­gyed —, es ahol etettek bennünket, a faházas kem­ping ebédlőjében a ké­sőn jövök repetát is kap­tak.' Hát ez a mázsás Ma- v riska úgy fél három körül mindig odakúldte a pulthoz azt a másfél mázsás urat, hogy cvej perszón; aztán meg ő állt oda a tálaló sza­kács elé, hogy ejn porció és repeta is bite. Mindjárt első nap így csi­nálták, és mindjárt a máso­dik náp egyszerre vettük ész­re, ahogy az asztal alatt szét- kapargatják a kosztot. Én nem tudom miért, de ahogy a madonna a terítő alá nyúlt, összenéztünk Icuval és ami­kor fürdés közben odakiáltot- tain neki, hogy repeta bite, szép csendesen lefordult a gumimatracról, úgy nevetett.' Attól kezdve együtt jártunk. Nem duruzsoltam neki, hogy így meg úgy. és még a sói - számlát is külön-külön ti- -ettük de ő is csak kifeküdt ninden délelőtt arra a lapos Tőre, és amikor én értem ha­marabb oda, tudtam, hogy mmhiába varom. Mondjam, hogy jó érzés volt tudni: mennyire, fix ez a találkozás? Mondjam, hogy milyen rossz volt kivárni, amíg a barátnői feltupiroz- ták, majd frissen vasalt ru­hába bújt vácsora után? És mekkorát búcsúzkodtunk, amikor a tábor színpadán az utolsó nótát is elpöngette a zenekar! Üristen, mekkorát! Néha már tiszta világos volt, amikor leparkírozott a pok­róca alá. És közben az a sok züm-züm líra. hogy mi most egymást, meg majd ez­tán így, meg majd eztán úgy... Nem is tudom, hogy a fömadámok közül volt-e ek­kora kedvem valamelyikhez is! így aztán gondolhatod, hogy milyen i,zés volt látni, ahogy avval a dagi bőrönd­jével kislattyog a Keletiből, meg hallani, ahogy visszadu- rozsolja: most már nix'repe- ta. és nix perszón... Hát persze, hogy megírtam neki: azért eszünk mi még krumplit egymás tányérjá­ból! És amikor végre Pestre küldtek azonnal megceruzáz- tam, hogy a jövő pénteken délután ötkor az Erzsébet sö­rözőben.-, Tudod, hogy az ötvenhat­ban megpattant keresztapá­mon kívül nemigen szoktam mástól' levelet kapni, így az­tán gondolhatod, hogy mek­korát néztem, amikor ezt a telebéivegzett iáét a pos'ás Feri indulás előtt a kezembe nyomta. Itt a cetli, amit tisztelt cí­memre irányítottak! ■ Nem tudod elolvasni? Ne­kem is vagy két estémbe telt, amíg kibarkóbáztam az egé­szet. No. füleld csak! Tisztelt Urain! Ez addig totál jó. mert. a pincéi- Pali bácsin'kívül senki nem mondta nekem, hogy uram.' És ami ezután jön, az se kutya! Nagyon ké­rem önt — máimint tisztelt •uraságomat — hogy levelem maradjon titokban. Egy agódó anya vagyok. — egy gével — aki szeretnék őszinte felvilágosítást kapni gyer­mekeim odalenti viselkedésé­ről. Kisleányom mesélte, hogy akkor este. ön egy kül­földi férfi karjaiba kénysze- rítette őt — kényszerítettem? mondtam neki, hogy ha már ^annyira pislog rá az a svéd hát egy fordulóra elmehet vele —. majd pedig mérték­telenül italoztatta. Mértékte­lenül? Akkor már sajnos csak Nyalogattuk a pivókát, úgy összement a bukszánk. M*g hogy én, meg hogy' ő, meg hogy ez, meg hogy az... Persze, hogy azt gondoltam, amit te most: hogy vicc az egész! Hogy Icu valamelyik barátnőjével gépelte tele ezt a papírt, hogy majd, ha oda­fent találkozunk, pukkadjunk egy jót. És most légy szíves legalább bokáig ledöbbeni, mint ahogy én is ledöbbentem akkor. Az anyuka levelét tényleg az anyuka irta! Ülök az Erzsébetben, eze- retgetem az ügyeletes korsót, amikor egy félórás késéssel beállít a kontyos. Kontyos? Mintha éppen akkor húzták volna ki a tus alól. olyan gya­lult a haja és a szemén is lát­szik. hogy legalább reggel óta zsebkendőzik. Na, mi a baj, kismadonna — kérdezem —, talán na­gyon sokára jött meg a te legkedvesebb Fődezsöd? De ám semmi nyakba ró­zsám. Hogy így meg úgy, any- nyi idő után. Aztán meg mondom, hogy jaj de jé kis vadmalac levelet írtál.. (Folytattuk) \ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom