Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-08 / 210. szám

Ä világ leghosszabb alagútja A japánok az ország négy leg­nagyobb szigetét gyorsvasútliáló- zattal kívánják összekötni. Még ebben az évtizedben felépül a világ leghosszabb (62 kilométer hosszú) alagútja, amely a Tokió —Sapporo utat 19 óráról 13 órára csökkenti. A 11 méter átmérőjű alagúton a vonatok 240 kilomé- ter/óra sebességgel haladhatnak. F ehérjegazdálkodásunk jelene és jövője Kevesen gondolnak rá, hogy bolygonkon minden hét elteltével 1,2 millióval több ember kér táplálékot (figye­lemre méltó, mennyivel meg­döbbentőbb ez az adat, mint­ha azt mondjuk, hogy a Föld lakóinak száma 2000-re eléri az 5—6 milliárdot). Jóllehet, a tudósok véleménye meg­egyezik abban, hogy boly­gónk ennyi embert is képes eltartani, ám az is igaz, hogy ehhez a következő negyed­században meg kell kettőz­ni vagy háromszorozni az élelmiszertermelést. A baj az, hogy az életkö­rülmények javulásával egy­re nő az igény az állati ere­detű táplálékok iránt, külö­nös tekintettel azok fehérje- tartalmára. Sok fehérjét tar­talmaznak növényi tápanya­gaink is. Az állati eredetű eledelekben azonban kon- céhtráltabban található meg az emészthető fehérje, s ami még ennél is lényegesebb, az állati fehérjék rendszerint teljes értékűek, bennük a szervezet számára nélkülöz­hetetlen aminosavak aránya sokkal kedvezőbb. Az állat zsírból, cukorból, keményítőből egyaránt ké­pes a létéhez szükséges ener­giát előállítani. Fehérjét azonban csak fehérjéből tud produkálni. Fehérjét tehát eredendően a növényvilág ad, a húst, tejet, tojást, stb. termelő állatpknak s ezáltal az embereknek is. Amikor tehát arra törekszünk, hogy ételeink összes fehérjetartal­mán belül minél nagyobb legyen az állati feherje ará­nya, elsősorban az állatállo­mány egyre növekvő fehérje­igényeinek kielégítésére kell gondolnunk. A fehérjehiány világjelenség Hazánkban ételeink összes fehérjetartalmán belül mint­egy 42 százalék az állati fe­hérje. Ez az arány a számí­tások szerint jó tíz esztendő múlva 56—57 százalék lesz, ami azt jelenti, hogy 1975- ben 1,6 millió, tíz év múlva pedig 1,9—2,0 millió tonna fehérje kell a magyar állat- tenyésztésnek, ha azt akar­juk, hogy kielégítse a hazai igényeket, s továbbra is mó­dot adjon a jó bevételt biz­tosító állatitermék-exportra. Bár takarmánytermeszté­sünk egyes területein dina­mikus fejlődés tapasztalható, a hazai takarmányfehérje­termelés mennyiségének és összetételének színvonala nem elégíti ki az igényeket. A hiány az éves igénynek mintegy 20 százalékát teszi ki (ebben az esztendőben például több mint 100 millió dollárt adunk ki import fe­hérjetakarmányért). A fehérjehiány nem csak hazai, hanem általános vi­lágjelenség. Az egyre növek­vő kereslet és a mindjobban csökkenő kínálat nyomán nemcsak a világpiaci árak emelkednek jelentősen, ha­nem az is megfigyelhető, hogy megnehezülnek, egyes esetekben teljesen „befagy­nak” a beszerzési lehetősé­gek (például Peruból, a vi­lág legnagyobb hallisztter­melő országából akadoznak a szállítások, az USA pedig nemrég rendelt el szójakivi- teli tilalmat) Rejtett tartalékok Népgazdaságunknak tehát minden erővel a hazai ta­karmányfehérje-termelés fo­kozására kell törekedni. Függetleníteni kellene ma­gunkat az import adottsá­goktól, minél több importfe­hérjét hazaival kellene he­lyettesítenünk. A lehető legsürgősebb ten­nivaló a mindenkor megter- mő fehérje megmentése. Ma­napság ugyanis — szerény számítások szerint is — 110 ezer tonnával kevesebb fe­hérje kerül a jószág elé, mint amennyi megterem. Ez a ha­talmas mennyiség elvész a tárolásnál, a tartósításnál. Törekedni kell továbbá olyan növények termeszté­sére,_ amelyek aránylag több fehérjét tartalmaznak. Vo­natkozik ez a szójára is, amely különösen kitűnik nagy fehérjetartalmával. Rá­adásul a szójafehérje — a legtöbb növényi fehérjével ellentétben — megközelíti a hús fehérjéjének aminósav- összeté telét. Növelni kellene a fehérjé­ben gazdag pillangós virágú takarmányok termésterületét is. Jobb agrotechnikával, ön­tözéssel a mostani lucerna- hozamok 30—40 százalékkal lennének gyarapíthatók. A hazai kutatás olyan új lu­cernafajtákat ígér, amelyek­nek a fehérjetartalma 4—5 százalékkal nagyobb a je­lenlegi fajtákénál, s kedve­zőbb fehérjéjük aminosav- összetétele is. A jövőben egyáltalán nem elképzelhetetlen a kukorica fehérjetartalmának lényeges növelése sem. Ha csupán 1 százalékkal sikerülne fokoz­ni a kukorica fehérjetartal­mát, az mintegy 50 ezer ton­na többletet jelentene éven­te! Az amerikai földrészen már sikerült olyan kukorica­hibrideket előállítani, ame­lyeknél a szemek fehérjetar­talma lényegesen nagyobb a köztermesztésben levő hibri­dekénél. Biztató, hogy az ilyen irányú kutatások ná­lunk is közeli sikert ígérnek. A vegyipar is segíthet A mezőgazdasag területén kívül is ígérkeznek olyan lehetőségek, amelyek bővítik a takarmányfehérje-ellátás hazai forrásait. Közülük egyik a karbamidgyártás, amely segítségével mintegy 100 ezer tonna növényi fe­hérjét pótolhatnánk a kérőd­ző állatok „étrendjében”. • Üj útja a fehérjetermelés­nek a kőolajból kiinduló élesztő-előállítás is. Koráb­ban megoldódott már a me­laszalapanyagon végzett élesztőtermelés, amit ugyan­csak be lehetne vezetni a „fehér je-csatába.” A kémiai ipar a lizin ter­melésével is segíthet az állat- tenyésztés fehérjegondjain. Egy tonna lizin segítségével ugyanis 12 tonna egyéb fe­hérje megtakarítása érhető el az állattartásban (a lizin egyike az életfontosságú ami- nósavaknak, etetése jobb „hatásfokúvá” teszi az állat számára a fehérje feldolgozá­sát), A lehetőségek felsorolásá­nak persze közel sem értünk a végére. A tudomány bizo­nyára hoz még sok olyan új megoldást, amely egyszerűsí­teni fogja az állattenyésztés fehérjegondjait. SZ. A. r KICSINYÍTÉS A rendkívüli mértékű nagyításra képes elektronmikroszkópok köz­tudomásúan a parányok világának tanulmányozását segítik^ elő. Felvetődött a gondolat, vajon le het-e mikroszkópot „fordítva’ niu- ködtetni, erős kicsinyítéseket készíteni? A Siemens-gyár kutatói a kísérletek során odáig jutotta k, hogy e módon egy 5x5 milli­méteres fóliára ezer átlagos terjedelmű könyvet tudtak leképezni. -Az elektronikus sugár a rögzíté s folyamata alatt százezred mil- liméter nagyságú írásjeleket ha gyott hátra. Ugyanekkora fóliára egymillió fénykép kicsinyített másolatát is sikerült rögzíteni. Az egyik ilyen szinte hihetetlennek tűnő kicsinyítésnek a nagyítása a kép előterében látható, bizonyságául annak, hogy nem a kuta­tók egy távoli jövőben megvalósuló öntetéről, hanem máris meg­érett, kiforrott eljárásról van sz ó. A kristályok vetélytársai Az új félvezető anyagok kutatása a szilárdtest-fizika égjük legbonyolultabb problémája. Hosszú ideig uralko­dott a vélemény, hogy csak ideális szerkezetű, szupertiszta kristályok rendelkezhetnek félvezető tulajdonságokkal. A leningrádi A. F. Joffe Műszaki-Fizikai Intézetben folyta­tott kutatások során azonban üvegszerű félvezető anya­got állítottak elő. Ebben az üvegben az oxigénatomok he­lyére kén-, szelén- és telluratomok kerültek. Az első pillanatban különös, hogy a kutatók az is­mert elektromos szigetelőhöz — az üveghez fordultak. Az üveg szerkezetének módosítása azonban a természet­ben eddig ismeretlen anyagot eredményezett. Ez az anyag nemcsak kitűnő optikai, de félvezető tulajdonságokkal is rendelkezik. Az-„üvegfázisú félvezetők” a szilíciumtól és a germá- nlumtól eltérően teljesen igénytelenek. Adott fizikai tu­lajdonságaik még az igen nagy mennyiségben bejutott szennyezőanyag hatására sem változnak meg. Másik felbe­csülhetetlen tulajdonságuk: rendkívül jól bírják a külön­féle sugárhatásokat. Ezt a fontos tulajdonságot az új be­rendezések tervezői azonnal hasznosították. Kitűnő foto- elektromos tulajdonságaik, széles sávú sugáráteresztő tarto­mányuk kihasználásával televíziós képcsöveket konstruál­tak segítségükkel. Az új képcsövek mérete a korábbiakéhoz képest tízszer csökkent, és ugyanannyiszor nőtt érzékeny­ségük is. Sugárállóságuk hasznosításával új típusú képcsö­veket dolgoztak ki. Az új anyagok sajátos ..memória’-tulajdon sasokkal is rendelkeznek. A felhasználásukkal készült műszerek hosszú ideig képesek tárolására — nem csak a látható, ha­nem a vizuálisan nem érzékelhető hullámtartományban is. A kutató gyorsan „törülheti” a már nem szükséges képet és újabbat’ rögzíthet. Az új anyagok ritka tulajdonságai új fejezetet nyitnak az elektronikában és az elektrotechnikában. Segítségükkel a hagyományos vegyi anyagok és folyamatok alkalma­zása nélkül is előállítható kép. Másológépekben már alkalmazzák is őket. A tenger megfékezése i Hollandia területének fele a tenger szintje alatt fek­szik. De még az 1800 kilométer hosszú töltés és gát sem mentette meg az országot a legutóbbi, 1973. évi árvíz idején. Teljes biztonságot csupán a Delta-terv ígér — amelyre 20 milliárd márkát kell költeni. — Egész életünk: harc a vízzel és a vízért — jelenti ki Jan Volker, a Delta-terv vezetője. — Ez kétfrontos háború. Az egyik front: az Északi-tenger, a hátországbeli ellenség pedig a Rajna. Ebben a harcban Hollandia csupán az utóbbi időben aratott jelentős győzelmet. A világ legnagyobb zsilipje segítségével sikerült a Haringvlietet — a Rajna-delta egyik ágát — elzárni a nyílt tengertől. Az óriási védőmű építkezése 13 esztendeig tartott és körülbelül egymilliárd márkába került. Ez azonban csupán a Delta-terv egy része, amelynek megvalósítása következtében Hollandia partvo­nala 700 kilométerrel megrövidül: új földterületek kelet­keznek, s ezekre több ezer paraszt költözik; elhárítják az olyan árvizek megismétlődését, mint amilyen 1953-ban volt, amely körülbelül 2000 áldozatot követelt, kiküszöbö­lik annak veszélyét, hogy a talajt az Északi-tenger átszi­várgó vize elszikesítse. A Delta-terv á fő- és segédgátakkal együtt, 1978-ban fejeződik be. A gátak lehetővé teszik majd, hogy Texel. Terschelling, Ameland és Schiermonnikoog szigeteket a szárazföldhöz „kössék” és a közöttük levő szorosokat idő­vel feltöltsék. A Delta-terv korunk egyik legkiválóbb tervének ne- , vezhető. Rendeltetése az, hogy megfékezze Hollandia leg- ; ősibb ellenségét: a tengert. Hátteret«' kétéltű A képen látható kétüléses jármű a szárazföldön hat keréken gördül, s bár­milyen nehéz terepen is megállja a helyét. Felkúszik a bokrokkal benőtt és gyö­kerekkel átsz >tt meredek hegyodalon, de a zs ombékos, iszapos talaj sem fog ki íjta. Ha víz állja a jármű útját, bátran bele mehet, a vízhatlan műanyag ka­rosszéria hajó testül is szolgál. A vízben a gumiabroncsok oldalára szerelt kis la­pátkerekek segítségével mozoghat a kétéltű jármű. A 2,1 méter hosszú és 1,40 méter széles jármű 250 kilogrammos megterhelés­sel a vízben óránkénti 4 kilométeres sebességgel haladhat. A szárazföldön viszont 60 km óra maximális sebességet érhet el 25 lóerős, kéthengercs motorja segítsé­gével. Azok 9 ;ámára készíti a nyugatnémet ipar, akik a természetjárás e legké­nyelmesebb formájához elegendő pénzzel is re ndelkeznek. A cukor a vádlottak padján Vádlottak padjára került a cukor: megédesíti ugyanaz ember szája izét, de megke­seríti az életét, mert rongál­ja a véredényeket és érrend­szeri megbetegedéseket okoz. A statisztikai kimutatások szerint Olaszországban az egy főre eső évi cukorfogyasztás 70 kilogramm. Hatalmas mennyiség ez és hogy milyen károkat okoz az ember szer­vezetében, arra a nemrégi­ben Rómában összeült Nem­zetközi Kardiológiai Kong­resszus részvevői mutattak rá. Nemrégiben még azt hit­ték, hogy az érelmeszesedés és következményei (koszorú­ér-trombózis, agyvérzés, izü­leti bántalmak stb.) a túl­zott zsiradékfogyasztásnak (vaj, szalonna, zsíros liús és zsíros hal), továbbá a kő­ié szterolnak (zsíros sajtok, tojássárgája, rákfajták, bel­sőségek, ayyvelö) tudható be. Az ülő életmóddal, elhízás­sal és a stresszhatással együtt ezeket a tényezőket tartottak az érelmeszesedés elsődleges kiváltó okainak A londoni egyetem diétás szakorvosa, John Yudkih, a cukorféléket állította a vád­lottak padjára. Yudkin véleménye szerint a szaccharózszint növekedé­sért az élelmiszeripar egy egész sor gyártmánya „fele­lősaz édességek, cukor­kák, rágógumi. narancslé, gyümölcslé, alkoholtartalmú vagy alkoholmentes aperiti­fek, fagylaltok, ketszersül- tek stb. Az angol diétás szak­orvos vizsgálatai során meg­állapította, hogy a nagymér­vű szaccharózfogyasztás nö­veli a vérben bizonyos zsí­rok szintjét, amelyek előidé­zik az érelmeszesedést. Több ezer kísérleti ala­nyon végzett diétás vizsgala­tok kimutattak, hogy ha az etetekben a szaccharózt ami­dokkal (ez utóbbiak a tészta­félékben és a kenyérben ta­lálhatók) váltják fel, az em­lített zsírok (trigliceridek) szintje csökken a vérben. Megállapították azt is, hogy az amidok és más egy­szerű cukrok, mint például a szorbit és a fruktóz még túlzott fogyasztás esetén sem okoznak olyan károsodást a szervezetben, mint a szacc- haróz. Az olaszok nagy meg­könnyebbülésére a kongresz- szuson kiderült, hogy a jó öreg pasta asciutta nem ve­szélyezteti az egészséget. lj‘^-LTU-Lf|jVVV\*'j‘lA^\A/LV.VJ'L'LrL'u'LrLr|jT_-UWlJ-.*Jl.ri/lAAj\ri.flff *I|"|" ...........»«.«A.*»*.».......

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom