Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Művészeti díjasaink Dr. Lőkös István Nevét sokan ismerik, nem­csak a szükebb pátriában — Egerben, ahol él és dolgo zik —, lianeni az országos irodalom berkeiben, sőt ha­tárainkon túl is. Publikációi — kritikák, tanulmányok, cikkek — rendre helyei kapnak a hazai napilapok­ban, irodalmi folyóiratok­ban: Népszabadság. Népúj­ság, Korlárs, Üj has, Al­föld, Jelenkor, Napjaink, Irodalomtörténeti Közlemé­nyek, Irodalomtörténet. Szí­vesen közli írásait a Studia Slavica, az Acta Literaria. Több dolgozata megjelent az erdélyi Korunk, a zágrábi Telegram, Republica, Kolo, a Magyar Képesujság ha­sábjain, az* újvidéki Hunga­rológiai Intézet Tudományos Közleményeinek, füzeteiben, E terjedelmes felsorolás is meggyőzően bizonyítja, mennyire megérdemelten kapta dr. Lőkös István a Heves megyei Tanács ala­pította művészeti díj III. fokozatát. A kitüntető■ díjat műfordítói munkájár1\ a ju­goszláv irodalom magyaror­szági megismertetéséért és széles körű publicisztikai te­vékenységéért ítélték neki. — Az élő világirodalom­ból a kelet-európai népek irodalma érdekel, s ezen be­lül is a jugoszláviai népek irodalma a fő munkaterüle­tem. Még egyetemista ko­romban jegyeztem el magarii a szlavisztika tudományá­val, azóta csak erősödött és mélyült ez a „szerelem”. A debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát, ma­gyar—orosz szakon. Spéciéi kollégiumok előadásait hall­gatta, könyvtárak csendjé­ben tanult szívósan és ki­tartóan, hogy nyelvtudását mindjobban tökéletesítse. Ma szerb, horvát, orosz nyelven ír és beszél; szlovén, mace­dón és szlovák nyelven ol­vas. 1958 óta publikálja rendszeresen kutatásainak eredményeit. A magyar— szláv irodalom kölcsönhatá­sait kutatja, s' minden.' al­kalmat megragad arra, hogy a mai jugoszláv. irodalom terméseit széles körben nép­szerűsítse, megismertesse a magyar olvasókkal is. Trodalomtörtériészi és kri­tikusi munkássága , mellett lektori tevékenységet is folytat. Rendszeresen érkez­nek címére az Európa Könyv­kiadótól a súlyos könyv cso­magok. Véleményt kémek tőle, hogy az elolvasott könyvek közül melyiket íté­li érdemesnek magyarra for­dítani. Alkalma van arra; hogy ne csak írásban, de élő ásó­ban is számot adjon kutatá­si eredményeiről, hogy ta­pasztalatokat, eszmét cserél­hessen mindazokkal a kuta­tókkal, akik a szlavisztika tudományával foglalkoznak. Így vett részt 1965-ben a Zágrábban megrendezett nemzetköz: Mazsuravies­konxerencian; 1965-ben a Budapesten megtartott nem­zetközi összehasonlító iroda­lomtörténeti tanácskozáson; 1970-bén az újvidéki dél­szláv—magyar kapcsolattör­téneti konferencián; majd 1972-ben a Szentendrén is megrendezett délszláv—ma­gyar kapcsolattörténétí ta­nácskozáson. — A szlavisztikának kö­szönhetem; hogy ; barátságot köthettem Miroszlav Krte- zsával, a horvátok író-óriá- sával, az élő világirodalom egyik ■ legnagyobb alakjával. Ez a barátság levélváltással indult, 1959-ben. Háromévi levelezés után, 1962-ben, sze­mélyesen is találkozhattam ezzel a nagyszerű literátor- ral és emberrel. Azóta min­den évbeli találkozunk. Ha az egri főiskolán — ahol az irodalomtörténeti,, tanszéken magyar és.','világirodalmai, irodalomelméletet adok elő — beköszönt a nyári szünet, én már csomagolok és uta­zom. Zágrábba Ott töltöm kutatómunkával minden nya­ramat. f— Tervei? ' — Hamarosan megjelenik a Magvető Kiadónál egy ta­nulmánykötetein „HidaJc je­gyében” címmel, 13 Ívnyi terjedelemben. Nagyobb fel­adat egy Krlezsa-monográfia elkészítése. Ennek egyes fe­jezetein már túl vagyok, de a munka jelentős hányada még hátra van mindig. Re­mélem, lesz erőm és időm is, hogy ezt befejezzem. Erő is lesz és idő is van. Hiszen az irodalomtörténész és kritikus dr. Lőkös István még nagyon fiatal. Mindösz- sze negyvenéves. (P. D.) Nagycsaládosok KSt'AVKBAN s családok­nak kb. 7—10 százalékában nevelnek háromnál több gyereket Szociológiai-demog­ráfiai vizsgálatok szerint a „nagycsalád” fogalom első­sorban a munkások s a pa­raszti. lakosság körében ta­pasztalható valóságként! Az egy főre jutó jövedelem ezekben a családokban, a csa­ládi'pótlékkal együtt is csak .megközelíti^ illetve alig ha­ladja meg az ezer forintot Néhány éve immár, hogy az anyagi segítés, a teher­viselés. könnyebbé tétele vé­gett, terebélyesedni kezdett a nagycsaládosok különböző . forinájú "segítése. -.Mindjárt elöljáróban hadd jegyezzük meg: .ném arról volt — s ma sincs. szó, hogy a gyerméknéVelés gondjaiból az átlagosnál többet vállaló családok valamiféle alamizs­nát,.: (szánalmas , segélyfélét kapjanak. A törődést kezdet­ben sem az jellemezte. A gyári .szákszervezeti és párt­bizottságok, nőfelelősök számba vették: miként le­hetne a vállalati közös kasz- szából is -többet juttatni azok­nak, akik a több gyermeket vállalták, becsülettel neve­lik. Az iskolásgyerek őszi felruházása, a tanszerek be­szerzése — köztudott — nem olcsó mulatság, még egy-ivét gyerek, esetében sem. A szo­ciálpolitikai segítség első fo­kaként általánossá lett az őszi tanszersegély; különböző összegeket juttattak a Mát­rai Szénbányáknál, az egri Finomszerelvénygyárban, a Sirató. Fémmüvelcnél, az egri pincegazdaságnál és még több vállalatnál, üzemnél — a nagycsaládosoknak „ ERDEKES és a maga Be­mében újfajta „akciók” is születnek. Az egyik nagy szállítóvállalatnál például pontosan „feltérképezték” a nagycsaládos dolgozóik anya­gi, szociális helyzetét; a ta­nulságos elemzésből kitűnt, hogy kinek a lakásproblémá­ja vár gyors megoldásra, ki­nek használna például az egyszeri, nagyobb összegű vásárlási utalvány többet, mint egy élelmiszerkcsar. A BstávaS. azután eljártak a vállalat illetékesei a tanácsi lakásosztályokon; más eset­ben . ágynemű-, mosógép­vásárlási utalványt juttattak családoknak; előfeltételként természetesen megvizsgálták, vajon a vállalat számíthar tott-e eddig a munkájukra^ s vállalják-e továbbra is a törzsgárdatagság kötelmeit? A jövőben nemcsak kü­lönböző összegek, segélyfor­rások igénybevétele szüksé­ges, hanem a társadalom bi­zonyos erkölcsi erőforrásai­nak a kiaknázása id; a se­gítés árnyaltabb, differen­ciáltabb, a sajátos családi körülményekhez igazodó tö­rődés. Ez utóbbihoz tartozik — például—a műszakbeosztás, •' az üdültetés s a különböző ösztöndíjformák. A többgye­rekes anyák — ez a textil­ipar, s általában a könnyű­ipar tapasztalata — az éjsza­kai műszakot még a nagyobb anyagi, vonzereje miatt sem tudják vállalni. Az üdültetés pedig háromnál több gyerek­kel — csaknem elképzelhe­tetlen.; Mostanában tapasz­talható néhány gyárban, vállalatnál, hogy két-három beutalót „összevonnak nagy­családosoknak adnak; nem kevés érv kell — sajnos ah­hoz, hogy elhárítsák áztSn '9 kimaradottak megjegyzéseit. A középiskolai ösztöndíjak egy része — kifejezetten azoknak a diákoknak szól, akik jó képességűek, család­jukban az egy főre eső jö­vedelem alacsony; viszónt ezeket az ösztöndíjformákat az általános iskolák pedagó! gusai kevéssé ismerik, s nem, vagy csak ritkán ajánl­ják azoknak a munkásszü­lőknek, akiknek a gyermekük továbbtanulásra érdemes, de további iskoláztatása anyagi okok miatt nem lehetséges. S TALÁN itt jutottunk el a szemléleti hibákig. Vannak, élnek ma is a társadalom­ban, — a jó törődés árnyé­kában is — lebecsülő, lesaj­náló nézetek. Azok a szü­lők, akik tisztességgel nevel­nek négy-hat, vagy még több gyereket, általában szemérmesek, áldozatválla­lók és nem tartanak igényt szánalomra, sajnálkozásra. A társadalom elemi kötelessé­ge a segítség jó formáinak keresésére és alkalmazására, de ezt nem teheti a sajnálás előjelével. Ellenkezőleg. Akik a gondokból, terhekből töb­bet vállalnak, azoknak jo­guk van a több törődésre is. Várkonyi Margit Október 14-én indul az egri hangversenyévad Az Országos Filharmónia, erősödő hagyományaihoz hí­ven, az idén is indít Eger­ben hangversenysorozatot. Október 14-én, vasárnap, § lipcsei Gewandhaus Orches­ter lép fel a Gárdonyi Géza Színházban, Kurt Mosur karmester vezetésével, Manf­red Scherzer hegedűművész­szel. Műsorukban Reger Va­riációi, Matthus Hegedűver­senye és Schumann II. szim­fóniája hangzik majd eL Novemberben a Debreceni MÁV Filharmonikusok, de­cemberben a Miskolci Szim­EERNY SLEZAR: A PÉNZTÁRCA Joe Hóimért üldözte a balszerencse, és emiatt kép­telen volt józanul gondol­kodni. Joe mindezért Irénét okolta. Az asszony ugyanis szüntelenül a szemére vetet­te, hogy lusta, felelőtlen, nem keres eleget. Hogyan magyarázza meg neki, hogy egyszerűen rosszul lesz, ha munkában izzadó embere­ket lát? Ö kételen erre, va­lami előkelő, kényelmes és jól jövedelmező munkát sze­retne. Mogorván, kedvetlenül szállt le. az autóbuszról. Még gyalogolhat egy darabig, amíg haza nem ér. Az ut­cák üresek voltak, csak egy jól öltözött férfi sietett előt­te. Joe mérgesen saját ko­pott zakójára nézett. Magá­ban azt kérdezte: eljön-e valaha is az idő, hogy ő is ' elegáns öltönyben járhasson. Két utca hosszat ment az elegáns férfi mögött Egy­szer csak az ismeretlen megállt, a torkához kapott, és elesett. ­. Joe lába a földbe gyöke­rezett. Aztán erőt vett ma­gán és odalépett a fekvő férfihoz. Az ismeretlen va­lamit mondani akart, de az­tán sóhajtott, ér, vlsszaha- nyatlott. Joe körülnézett. Az utcán egy lélek sem volt. Eszébe jutott, hogy megné­zi, van-e valami irat «2 is­meretlen zsébében. A kabát­ban tömött pénztárcát tapo­gatott ki. Lenézett a halottra. Rajta már nem ségít a pénz, gon­dolta. és zsebébe tette a pénztárcát. ' Aztán hátrálni kezdett, attól rettegve, hogy a halott egyszer csak fel­nyitja á szemét, és megrója QJlwMi Sm. -szeptember 39,, vasárnap tette miatt Megfordult, • fu­tott, ahogy csak a lába vit­te, meg sem állt hazáig. A konyhában égett á vil­lany. Irene várt rá, elkese­redve, haragosan. Tele volt panasszal: rossz a hűtőszek­rény, kiégett két égő, nincs tisztességes ennivaló a ház­ban. — Ma sem volt szeren­csém — mondta neki szét­tárva a karját —, magad is tudhatod, milyen nehéz ál­láshoz jutni. De azért vala­mi mégis történt! Képzeld, találkoztam egy katonatár­sammal, s eszébe jutott ne­ki, hogy tartozik egy kis pénzzel. Mindjárt meg is adta: 375 dollárt! — Végre — mondta Irene boldogan. — Végre megad­hatom adósságaimat, mestert hívok, hogy megjavítsa a hűtőszekrényt... Később, amikor aludni készült, Joe még egyszer átnézte a pénztárca tartal­mát. Egy névjegy is volt benne Marvin Horn névre, mellette az- utca es házszám. Megfordított» a névjegyet ét, meghat beame a «ér. A ha'JorjÄO «gyanít, oyofnta- tott heltSkknl állt- NHM VAGYOK HALOTT, EPÍ­LWPS23AS SOHA MAIM VANNAK. HA RAM TA­LÁL, CKT-AlTSE DR. NEL­SONT T.d^dí'ONSZ AMA: H Joe vusszarohant a nappa- : _ liba, es. odakiáitott Iréné­nek: — Adj öt dollárt, és ne kérdezz semmit. Azonnal jö­vök! Kirohant az utcára, taxii hívott, és elvitette magát annak a helynek a közelé­be, ahol a holttest feküdt. Óvatosan kikukkantott a sa­rok mögül. A színhelyen rendőrkocsi és mentőkocsi állt. — Mi történt, felügyelő? — kérdezte az egyik rend­Äfc ..... — Egy járókelő meghalt az utcán. Most viszik el. ép­pen. Tud valamit róla? — Nem, csak hallottam a szirénát, azért néztem ki — Másnap azonban egyre az járt. a fejében, hogy gyil­kosságot követett él hitvány 375 dollár miatt. Mert más lopni és más valakinek a halálát okozni. Hosszas küsz­ködés után bement egy tele­fonfülkébe, és felhívta a rendőrséget: . — Ide figyeljenek — mondta —, az az ember, mondta. Térde reszketett, miközben hazafelé tartott. Igyekezett meggyőzni magát arról, hogy úgysem tehetett ' volna semmit. Szeretett vol­na segíteni a .szerencsétle­nen, de későn érkezett—-Az orvoß egyébként is' észre fogja venni, hogy mi tör­tént gyógyszert ad annak, a Hornnak, s a férfi fél órán belül vígan pöfékelhet az áSKbafe _________ a kit tegnap találtak s 51. utcában, nem voA halóit. Csak úgy tűnt, r*a*rt epilep­sziában szenved ... — ■’ Mi • az crdagőí ' akar ? — förmedt „rá az ügyeletes •rendőr.- v ; — Komolyan mondom. Ro­hama volt,' nem szabad el­temetni! — Ide figyelj, fiatalember, ha van mondanivalód, gyere ide a rendőrállomásra! Joe letette a kagylót. Eszébe ötlött, hogy talán? jobb lesz, ha azt a bizonyos^ dr. Nelsont hívja fel. Hiába! volt azonban a jó szándék,? az orvos nem volt otthon.? Titkárnője semmit sem tu-? dott. Joe rádöbbent, nem? maradt niás hátra, mint el-? menni a rendőrállomásba, ? Lesz ami lesz. ? — Én telefonáltam az< előbb azzal az emberrel kap-< csolatban — mondta. — Igen, emlékezem. Az il- í lető halott. — Biztos benne? — Egészen biztos. Az or-< vos megállapította, hogy ? szívszélhűdés okozta halálát. ? — Ne higgye, hogy bolond? vagyok — mondta kétségbe-? esetten Joe. — Be fogom? bizonyítani, hogy az orvos? tévedett. Majd meglátják,' mit szól az egészhez annak? a. szerencsétlennek az orvo-? sa. — Honnan tudja, hogy? nem volt halott, hanem ro-? hamot kapott? — kérdezte? a rendőr. — Mert láttam a pénztár-; cáját. Névjegy volt benne, < s azon, állt, hogy epilepsziás? rohamai vannak... * — ön elvette a pénztár-; cáját? — igen. Azt hittem, hogy? halott., H'vj-o-k o<*vosl és? lej fog Oeriiial, hogy igazam; volt. A rendőrfőnök egy percig? habozott, ' eaxüii levezette; Jcwrt a hullaKsmrána. — Falóról«» illetőt ’ —? k**iie«» amikor etetőitek, a? fcoltxn&tet í — Igen, ő az, Marvin? Horni i s-— Nem úgy híviák, Hol--, mer! Sonny Copper a r.e- ve, a város legismertebb zsebmetszője. A pénztárca, amit nála talált, valószínű­leg utolsó zsákmánya volt.: Szívroham végzett vele ... És most fáradjon fel az iro­dába, hogy tisztázzuk az el­lopott pénztárca ügyéti fónikusok, januárban az Eg­ri Szimfonikus Zenekar ad­nak műsort, februárban a Postás Szimfonikusok vendé­geskednek Egerben, míg a sorozatot a Házasságkötő te­remben Lehotka Gábor or­gonaestje zárja le májusban.­Változik, bővül, színesedik a hangversenyek programja is. A lipcsei Gewandhaus műsorán kívül az évad fo­lyamán Brahms Tragikus nyitánya, Kettősversenye, Bartók III. zongoraversenye, Haydn oratóriuma, a Terem­tés, Pergolesí Stahat Matere Mozart A-dúr hegedűverse­nye, Beethoven II. szimfó­niája, Weiner III. Diverti­mento ja, Liszt HaJáltánca, Saint-Saens a-moll gordon­kaversenye, Prokofjev L szimfóniája kerül műsorra, míg márciusban a Csaj­kovszkij-est keretében f el­hangzanak a Diótörő. részle­tei, ..a b-moll zongoraverseny és az V. szimfónia. Lehotka Gábor műsorán Bach-müvek sorakoznak majd. A szólisták névsorát Ránki Dezső, Ádám Károly, Kiss Vilmos Péter,. Gerle Róbert, László Margit, Szirmay Már­ta, Zempléni Kornél, Ottczay Csaba, Baranyai László, Sziklay Erika teszi ki. a már említett Manfred Scherzer hegedfeművészen kívül. • A Debreceni Kodály-kórus és az Egri Tanárképző Női Kara is fellép a sorozatban egy-egy alkalommal. Ismét felújítja az Orszá­gos Filharmónia azt a kama­rasorozatot, amelynek a szín­helye a Zeneiskola Bartók- terrne. December 3-án George Halmos (Románia), zongoraművész Chopin négy balladáját, Beethoven B-dúr szonátáját és Toduta Passa- cagliaját adja elő, február 5- én Lukács Pál és Esztó Zsu­zsa szonáta-estje ígér él­ményt Hindemith, Humrrfcl, DRersdorf és Dávid Gyula műveiből, míg áprilisban OncZay Csaba és Varga Csil­la,' Cstrmuy Márta közremű­ködésével Beethoven-, Schu­mann- és Kodály-műveket szólaltatnak meg. Az egri zenekedvelő kö­zönséget egy művészi kiállí­tású és tartalmas leporelló­val lepte meg a Filharmónia egri .«zefvezője, az Állami Zeneiskola. Reich Károly K'--ssuih -díjas grafikus raj- zo'ta meg a- címlapot, a ze- n?-terién<vti ismertetőket Ke­lemen Imre irta. míg a mű­sorkalauzt Tar Lőrinc szer­kesztette. így a forma és tar­talom is azt bizonyítja, hogy a közönség által meghatá­rozott igények egyre inkább továbbfejlesztésre késztetik a szervező-rendező szerveket. A bérletváltás október el­sején hétfőn indul az Egri Zeneiskolában. (farkas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom