Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-28 / 227. szám

látélMalom Sscboliszariban

Vallomások egy úi óvodáról

A gyöngyösi Anonym Színpad előadása

A siker kétségtelen

Mai tv*ajánlatmsln

20.00:

Akik elmondják, már túlvannak az ismerkedésen, hiszen szeptember elseje óta itt töltik napjaik ió részét. A vezető óvónő a/, apróságokkal bíbelődik, irányítja kollégáinak munkáját, a két gyerek a 153 boldog „birtokos" képviselője. Ka nem is tudják, ha nem is gondolnak erre — hogyan is jutna ilyesmi eszébe egy ót és fél éves kisfiúnak, vagy kislánynak! —. de mégis társaik nevében beszélnek az Eger Csebokszári városnegyedében átadott új óvodáról.

Bán Anna: — Tizennyolc évet töltöttem a Cifrakapu téri intézményben, dolgoztam az óvodai igazgatóság vezetőjeként, is egy évig, így joggal mondhatom, hogy elég jól ismerem Eger óvodai gondjait. Most olyan helyre kerültem, ahol panaszra úgyszólván semmi ok. Lelkiismeretesen, precízen dolgoztak az építők, átadás után bosszúság nélkül költözhettünk be, s kezdhettük a munkát a megye- székhely — s ezt nem túlzásként mondom — legkorszerűbb, legszebb óvodájában. A gyerekek számára játékparadicsom, az óvónők számára ideális munkahely ez az intézmény. Az még akkor is, ha itt sem szűkölködünk ovisokban. Száz helyre 169-en pályáztak, 153-at fel kellett vennünk, mert otthon nem maradhatnak, hiszen mii ükét szülő dolgozik, s az otthonalapító családokban szükség van a két keresetre. Sokan vagyunk, de ha szűkösen is, elférünk, e a tumultusért kárpótol a környezet, ez az ideális fekvésű, napfényes, szépen berendezett épület. Itt az embert nem gátolja semmi: százhúsz gyerek számára megvan minden alap- felszerelés : otthonosan is morognak az aPt'óságok a játékbirodalomban. Megnyugtató az, hogy akadály nélkül végezhetjük az iskolaelőkészítő munkát, megvalósíthatjuk az új ovodai nevelési program minden célkitűzését. Nem kell boszdéét használjuk albérletben, de ez sem rossz, áthidaló megoldásként. Innen kapjuk az ennivalót is. Elégedettek lehetnek a szülők, mert jó helyen van a gyerek, s megkap mindent, amire szüksége van.

A nagycsoportos Konja Krisztit nem lepik meg a kérdések. Az életvidám, közvetlen kislány természetesnek tartja az érdeklődést.

— Esztergomból jöttünk két hete. Engem meg aput egyszerre írattak be.

— ?... Édesapádat hová?

— Ide nem messzi, a kollégiumba .... — mondja észre sem véve meglepetésemet.

Aztán kiderül, ho^y mindkét szülő pedagógus: az

édesanya az új tizenhat tantermes általános iskolában zépiskolai fiúkollégiumban tanít, aPja a szintén új kö- nevélőtanár. Ezt az óvónő mondja, mert Kriszti tovább mesél, nem is sejtve, hogy a felnőttekétől milyen messzi az ő világa.

Arról beszél, ami számára a legfontosabb: a játékról. No nem úgy általában, hanem élőszóval bemutatja kedvenceit. ,

— Tetszik a piros camion, meg a szerelős autó. Mindenkinek jut belőle, nem kell veszekedni rajtuk.

Régebben a Cifrakapu téri óvodába járt. Erről is szívesen beszél, természetesen a gyerekek irigylendőén fejlett diplomáciai érzékével.

— Ott is jó volt, ott is játszhattunk ... de ...

Itt megáll, csak akkor folytatja, amikor újra kérdem:

— ... az nem volt ilyen szép, ott nem volt ennyi játék ...

Itt játék, játék, bármerre is néz az ember. Úgy szórakozik a gyerek itt, hogy észrevétlen, szórakozva tanul, formálódik szépérzéke, ízleli a versek, a mesék varázsát, elsajátítja a számolás alapelemeit, vérévé válik a higiénia, megtanul a társak, a felnőttek közt forogni.

Naponta reggel hattól este hatig. Ebben a látogatót is felüdítő, megfiatalító játékbirodalom ban.

Pécsi István

Akik látták az előadást, jól mulattak. Ehhez még annyit, hogy a gyöngyösi Városi Művelődési Ház nagytermét megtöltötték az érde.klődők, pedig ez ritka manapság, különösen ha műkedvelők hirdetik magukat, méghozzá egy olyan ismeretlen darabbal, mint amilyen Görgeynek a Lilla és a kísértetek című komédiája.

A cím sokat elárul. Először is azt, hogy a k •médiában Csokonay kapott főszerepet, legalábbis ő az „ürügy”. De a kísértetek besorolása a címbe azt is jelzi, hogy valamiféle garabonciás tréfacsinálás is a fő célja a szerzőnek.

Nincs szándékunkban a drámai munka elemzése, mivel az előadással kapcsolatban néhány alapvonását úgyis érintenünk kell elkerülhetetlenül. Annyit tudunk, h gy a szolnoki színház nem tudta sikerre vinni Görgey színjátékát.

— Hogyan gondoltak erre a darabra a rossz előjelek után? — kérdeztük meg Szívós Józsefet, aki rendezte és határozottan formálta is az eredeti szöveget társával. Jónás Zoltánnál, az Anonym Színpad vezetőjével.

— Nem tudtunk a szóin íki fiaskóról. Az Új írásban olvastuk a tavasszal a művet. Az együttesnek megtetszett, mert kedvük támadt egy kis vidámkodásra.

— Vendégszereplők is felléptek most.

— A volt megyei színpad tagjai közül néhányan. Szívesen jöttek, haszonnal is járt a vendégszereplésük. Érdemes volt belevágni ebbe a vállalkozásba. Itt voltak a hatvaniak is, akik azonnal meghívták az együttest, cserébe pedig ők látogatnak el Gyöngyösre. Ez is az előadás következménye. Megpezsdült a két, illetve a három város kapcsolata.

— Miért használnak csak jelzéseket a színpadi játékban?

— Ennek anyagi okai Is voltak, mert így kisebb költséggel tudtuk megoldani a feladatot, de ezzel a nézők figyelmét is fel akartuk hívni arra, hogy a darab nagyon is a mának szól. Néhány általászankodni, hogy ez sincs, hogy az is hiányzik, nem kell magunknak fabrikálni a szemléltető eszközöket. Nem, mert megkttptunk mindent, s a pótlást is megrendeltük a plusz harminchárom gyerek számára. Indulásnál adódtak apróbb nehézségek, de hát ki látott kezdést kis gondok nélkül. Az építők azt ígérték, hogy hamarosan rendbe hozzák az udvart, addig ugyan a bölcső— Mennyi játék! Ennyi még Esztergomban sem volt. Jó, hogy idejöttünk Egerbe... Meg is mutatjuk, ha

a bácsi megnézi...

Hát lehet ilyen kérésnek ellenállni...?

Fülöp Petit örökvidám- nak ismerik az óvónők. Épp olyan fesztelenül mozog a felnőttek körében, mint játszótársai között. Az irodában otthonosan elhelyezkedik a fotelban, s készségesen bemutatja kis világát.

Megjelent a Hevesi Szemle harmadik száma

Megyénk irodalmi, művészeti, művelődési és helytörténeti folyóiratának, a Hevesi Szemlének harmadik száma jelent meg ezen a héten.

Az ir dalmi művészeti rovatot Kálnoky László vallomása a líráról nyitja meg. Négy költő négy vers összefoglaló cím alatt találjuk Varga Zoltán. Forgács Károly. Radnai István és Szegedi Farkas László költeményeit. Farkas András ho6z- szabb lélegzetű költeménnyel jelentkezett, Gyurkó Géza novellája, Szigethy András írása olvasható a r vatban, ahol Cserne Judit MunkácsyQMamm

1313. szeptember péntek

díjas festőművész grafikái is helyet kaptak.

Berend T. Iván és Szabolcs Ottó tanulmánya a történettudományról és történelemoktatásról nagy érdeklődésre tarthat számot. Tovább folytatódik Remenyik Zsig- mond Don Qui te átdolgozásának közlése.

A növekvő reklámhatás szerepét vizsgálja Mentusz Károly az egri borok piaci lehetőségeit kutatva. Németi Gábor írása a hatvani műveltség ősi emlékeit idézi, Hekli József Majakovszkijra emlékezik. Mészáros György az oláhcigány népköltészettel ismerteti meg az olvasót. Dr. Bakos József a kép, az ábrázolás szerepét vizsgálja az oktatás. ismeretterjesztés szemszögéből. A munkalélektan néhány időszerű problémáját tárja elénk dr. Suller Mária a Hevesi Szemle harmadik számában.

> WWVWN.

i

TÖTH-MÁTHÉ MIKLÓS:

A kamrában is lakott egy albéröl, özv. Szimcsák Egon- né tizedik albérlője a két szoba összkomfortos lakásban. Igénytelen kis ember volt, ötvenéves biztosítási ügynök.

— Aztán a befőttjeimre nagyon vigyázzon! — intette Szimcsákné, amikor kiadta a kamrát. — Nehogy nekem megdézsmálja valamelyiket, vagy vandál módon kifur- kálja rajtuk a celofánokat! Olyanok nekem ezek — simított végig gyöngéden egy üveg köszmétén —, mintha a gyermekeim lennének. Mind a kétszáz üveg. Tehát a két szeme rajtuk! Semmi randalirozás, házibuli meg ilyesmi! Maga mulya alaknak látszik, de azért sose tudhatja az ember. Lakott itt a fürdőszobában egy kéményseprő, az is úgy nézett ki, mint aki kettőig se tud számolni, aztán egyszer csak úgy próbaképpen, megkérdeztem tőle: mennyi ötször öt? Hát nem rögtön rávágta, hogy huszonöt! Gyanús lett! Még aznap vihette a cokmokjáL _____

A

z albérlő elhelyezkedett egy felfújható gumimatracon, odatámasztotta egy birsbefőtt oldalához elvált felesége fényképét, és elkezdte olvasni Selye professzor könyvét a stresszelméletről.

Az első hónapok csöndes eseménytelen- ség'oen teltek. Lassan megszokta a házirendet, és pontosan fizette a havi nyolcszáz forintot.

— Maga vesz annyi levegőt?! — nyitott be egyik este Szimcsákné.

— Én óránként csak négyszer veszek, ahogy megállapodtunk, kezétcsókolom.

— Akkor nem tudom, ki partizánkodik! — csattant fel az öregasszony. — Valaki a megengedettnél többet szippant! Micsoda eljárás ez, kérem?! Hát mit képzelnek maguk?!

Az albérlő behúzódott a pokróc a(á. amíg Szimcsákné bent tartózkodott, és azalatt ijedtében egyáltalán nem vett levegőt. Másnap pedig az óránkénti négy levegővételt önszántából háromra szállította le. Ezt jelentette is Szimcsáknénak, mire az elégedetten vállon veregette.

— Maga rendes ember Jutalmul megengedem, hogy havonta egyszer itthon vé gézzé el a szükségleteit. Persze nem hosszan és nem akkor, ha éppen hasmenés Uíaozía.

nos érvényű megállapítás mellett több, eleven p 'litikai szándék - érvényesül benne., Áttételek nélkül, közvetlen .módon is.

— Mivel magyarázható a szolnoki előadás hűvös fogadtatása után az itthoni siker?

— A szolnoki színház előadását nem láttam. Amikor azonban mi figyelmesen átolvastuk a darab.'t, kiütközött annak több dramaturgiai hiányossága. Meg kellett húzni. Á dalbetétek jó részét elhagytuk. A két rész helyett csak e; rész maradt. Pergőbb, elevenebb játék került tehát a színpadra, amit a mi rendezői elképzelésünk is segített. Ügy látszik, nem is eredmény nélkül: a taps

után ítélve.

Ezek után könnyűnek látszik a summázás: csak avatott kézbe kell adni egy darabot, csak jó és tehetséges előadók kellenek, osak értő közönség, és máris minden rendben van. Mindez igaz is és nem is. Annyi bizonyos, hogy néhány szereplő friss vérkeringést vitt az együttesbe. Az is tény, hogy az előadás 'alkalmat adott a játékra, a játékosságra, és a néző szívesen kacag, ha erre lehetőséget talál. Mindez az 'n- ban esetleges. Bizonyossá csak a színfalak közötti festett világ nagyon is realisztikus környezetében lesz, ha értik azok, akik játsszák és értik azok, akiknek játsszák.

Gyöngyösön értették.

(G. Molnár F.)

*"8 T »

Zrínyi

örsi Ferenc háromrészes tévédrámájának első részét közvetíti a televízió a budapesti művészeti hetek eseménysorozata keretében. Zrínyi Miklós író, költő, hadtudományi és politikai művek szerzője, hadvezér és államférfi volt. Élete, harcai és tragikus — nem mindenben tisztázott halála — már több alkotót megihletett. A sikeres tévészerző, örsi Ferenc évekig dóig zott a dráma megformálásán. Zrínyi pályája, művei, gazdag anyagot kínáltak a szerzőnek, örsi Ferenc művében annak a meggyőződésnek ad hangot, s igyekszik indítását tényekkel bizonyítani, hogy az évszázadokig vitás és homályos halálesetet, a „vadkan- halál” teóriát elveti. Az állítás igazát a néző a mű megtekintése után döntheti majd el. A címszerepet Bessenyei Ferenc alakítja, a többi szerepekben Ruttkay Évát, Bitskey Tibort, Bara Margitot, Bánffy Györgyöt, Koncz Gábort, Lukács Sándort, Kálmán Györgyöt és Darvas Ivánt láthatjuk. A tévédrámát Zsurzs Éva rendezte. 4A második részt szombaton 20.00-kor, a harmadikat pedig vasárnap 20.05-kor láthatjuk.)

Jelenet örsi Ferenc Zrínyi c. tv-drámája I. részéből.

— Nagy kitüntetés, kezétcsókolom — lihegte boldogan az albérlő és visszasurrant a kamrájába.

Néha albérlőgyűlést tartott Szimcsákné. Olyankor mindenkinek a fejére olvasta bűneit, mulasztásait, -de volt úgy, hogy dicsért is.

— A kamralakó dicséretet érdemel — mondta az egyik gyűlésen. — Példás magaviseletű ember és szorgalmas! Megszámolta, hány szem babom van, és most kezdi majd el a mákot számolni. Sok értelme ugyan nincs ennek, de szorgalmát becsülendő, megjutalmazom egy üveg ribizkebefőttel.

Az albérlő hálásan csókolta meg Szimcsákné ráncos kezét, és a meghatott- • ságtól szólni sem tudott.

— Stréber — morogta Taar Samu, vasúti málhá- zó, és undorral nézte, ahogy a kamralakó átveszi és habzsolni kezdi a jutalmat.

— Azonkívül — folytatta Szimcsákné, szeretettel pislogva a kamralakóra — magát ezentúl a nevén fogom szólítani. Úgy emlékszem, Szalma Mátyásnak hívják, igaz?

A kamralakó könnyezve adott igazat, mert valóban Szalma Mátyásnak hívták.

— Tehát kedves Szalma úr, továbbra is ilyen rendes albérlő maradjon, és vigyázzon a befőttjeim nyugalmára.

Szalma Mátyás attól a naptól kezdve rendszeres jógagyakorlatokat végzett, és az óránkénti levegővételt kettőre redukálta. Lilára vált arccal járt-kelt a lakásban, és mindent elkövetett, hogy Szimcsáknénak mén jobban a kedvében járjon. Argus szemekkel figyelte az albérlőtársakat, és hacsak egy kis szabálytalanságot vett észre valakinél, rögtön jelentette az öregasszonynak. Olyankor jutalmul mindig kapott egy üveg befőttet, amit boldog elégedettséggel majszolga- tott. Cseresznyénél, meggynél, szilvánál a magokat is lenyelte, a világért sem akart rendetlenséget okozni.

Egy napon Szimcsákné váratlan bejelentést tett a rögtönzött lakógyűlésen.

— Holnap két hétre Hévízre utazom, a reumámat kezeltetni. Ilyenkor ősszel, az esős idő beálltával különösen szaggat és fáj. Természetesen nem tartok igényt a sajnálatukra, azt viszont elvárom, hogy tá- vollétem alatt továbbra is rendben menjenek a dolgok. Mivel önök valamennyien megbízhatatlanok, és csak a halálomra lesnek, ezért Szalma urat kérem meg, hogy vigyázzon itthon a rendre. Remélem, vállalja, kedves Szalma úr?

— Boldogan vállalom, kezétcsókolom — térdelt le a kamraiaké, és megcsókolta Szimcsákné papucsait. «

Nehéz napok következtek az albérlőkre. Szalmának ezer szeme volt, és mindent rögtön észrevett. Különösen Taar Samura pikkelt, aki úgy szedte a levegőt, mintha ingyen adnák.

— Mit képzel maga?! — ripakodott rá. — Én óránként kétszer lélegzem, maga meg valósággal fürdik a levegőben! Vegye tudomásul, hogy jelenteni fogom, és kirúgatom magát! Annyi albérlőt kapunk, mint a sóderben a kavics!

...