Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

Röpke betekintés az olasz profik életébe v Elmondja Helmut Haller Mint arról a lapok már be­számoltál!;, Helmut Haller, a nyugatnémetek hosszú éve­ken át Olaszországban élt játékosa nemrégen visszatért hazájába. A szőke hajú sztár közben a szó valós értelmé­ben is „milliomos’ lett. A mindig magas színvonalon mozgó csupaszív játékáért az olasz közönség szerette és becsülte őt, s ezért jól meg is fizették klubjában, a tori­nói Juventusban. Haller otthon — mint mondja — most már csak passzióból fog futballozni abban az augsburgi amatőr csapatban, ahonnan játékos­pályafutása elindult. Haller, az egykori váloga­tott, világbajnoki ezüstérmes csatár, hazatérése után szíve­sen nyilatkozott az újság­íróknak az olaszországi lab­darúgásról. A nézőszám csökkenése Olaszországban — mondta — ismeretlen fogalom. Szem­ben az európai országokéval, egészen más szempontok alapján történik az olasz klu­bok vezetése, így többek kö­zött a játékosok díjazása is. Az olyan mérkőzéseken, amelynek semmi tétje sincs, ugyanolyan magas prémiu­mot fizetnek, mint a sors­döntő csatákon. Valami el­képzelhetetlenül nagyvonalú az elnökök és a klubok „pénzügytmimsztereinek” mű­ködése. Talán ezzel magya­rázható, hogy a játékosok valóban a szívüket és lelkű­ket viszik ki a zöld gyepre, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a vezetők velük szembeni nagyvonalú­ságát meghálálják és termé­szetesen játékukkal a közön­séget is szórakoztassák. — Érdekes, hogy az olasz közönség kitart a kedvenc csapata mellett, ha netán kétszer vagy háromszor ve­reséget szenved. Tehát, aho­gyan mondani szokták, ha „rossz pásszban” voltunk, ak­kor is. ugyanolyan hévvel, lelkesedéssel biztattak, bűz- , dítottak bennünket. Ezt nem ' lehet megtanulni, mert az valóban vérmérséklet és mentalitás dolga, s egyben az olasz labdarúgás és az olasz bajnokság színvonalá­nak és komolyságának titka. — Egy rangadó mérkőzés előtt, mondjuk, amikor a Juventus az Interrel játszik, már hetekkel előbb minden jegy elkel. Ezért engedhetik meg maguknak vezetőink, hogy egy jó tribünülésért 50 márkának megfelelő összeget kérjenek, mert ennek ellené­re is elkapkodják a jegye­ket. Ha pedig egy gyengébb képességű csapat jön Tori- nóba, mondjuk a Sampdoria, akkor ugyanez a jegy már 35 márkás árért is beszerez­hető. Ez is tipikus olasz spe­cialitás, mert — tudomásom szerint — a világon minde­nütt fix helyárakat szabnak a belépőjegyekért az egyesü­letek. — Telt lelátók előtt' játsza­ni — mint minden labdarú­gónak, úgy számomra is — csodálatos érzés volt. Az em­bert űzi, hajtja a szurkolók ütemes, tomboló buzdítása. Így szinte becsületbeli köte­lességünknek tartottuk, hogy minden mérkőzésünkön, az eredmény alakulásától füg­getlenül. szivvel-lélekkel, be­csületesen harcoljunk. — Az olasz csapatok vala­mennyien a 4—4—2-es rend­szerben játszanak. Elől tehát csak a két „ék” tartózkodik, a jobb és a balszélen is meg­erősítve a középpályásokkal, akik — ha a helyzet úgy kí­vánja — bátran törnek előre. Tehát nincs náluk lényegi­leg úgynevezett „kötött” poszt. Hol elől, hol hátul ját­szanak, amihez valóban a legjobb fizikai erőnlét szük­séges. A játékosok ennek megfelelően nagyon komo­lyan edzenek & készülnek. Arra még nem volt példa, hogy nőt „csempésztek” vol­na az edzőtábor területére. A játékos-feleségek elkísérhet­ték férjüket akár a menet- rendszerű, akár a szurkolók ál|tal bérelt repülőgépeken. A június 30-án Belgrádban le­játszott Ajax—Juventus BEK-döntő mérkőzés alkal- , mával fordult elő a klub éle­tében először, hogy a vezető­ség hozzájárulásával felesé­günket is magunkkal vihet­tük a jugoszláv fővárosba. Neon egy mérkőzésünket hasonló körülmények között játsszuk Nápolyban, vagy Szardínia szigetének főváro­sában, Cagliariban. E 15 na­pos „karantén” alatt — talán furcsán hangzik, de így igaz — még csak nem is láttunk labdát, s azt talán az utolsó napon dobta be mesterünk a pályára. Hogy mi történik a kéthetes edzőtáborozás so­rán? Hosszútávfutás, sok sprintelés, torna- és súlyzó­gyakorlatok. Külön szám a játékosok testsúlyának szin­te naponkénti rendszeres mérése. Senki egy dekával sem lehet nehezebb az előírt súlynál, amely a csapatba való bekerülésének egyik SPORT A miág sportja — sorokban Ü jobb hét telt el jeges ed­zés nélkül, s az október 13-i bolzanói BEK-nyitányra ké­szülő FTC-hőkizók „vészes’ helyzetbe kerültek. Az ígér gelések ellenére sem nyitott ki ugyanis hétfőn a miile náris sátortetős fedett mű­jégpályája, így a csapat hat személygépkocsin kedden reggel elutazott Kassára, Komán Dinamo—Szovjet Dinamo 5:2 (1:0, 0:0, 3:0, 1:2). „Szikrázó” összecsapások­kal tarkított mérkőzés volt. A szovjet csapat két négy­méterest kihagyott, több ka­pufát lőtt, a román gárda viszont maximálisan kihasz­nálta helyzeteit. Anion Geesink, a hollan­dok olimpiai világ- és Euró- pa-bajnok nehézsúlyú csel gáncsozója, aki elsőként tör­te meg a japánok hegemó­niáját a judózásban, profi- szerződést írt ala. Geesing Japánban lép majd porond­ra — hivatásos birkózóként. ★ A spanyolországi Barce­lonában és Badalonában csütörtökön megkezdődik a 18. kosárlabda Európa-baj- nokság döntője. Az eddigi Eúrópa-bajnokságok legna­gyobb sztárja a Szovjetunió volt, amely 12-szer vett részt a kontinens-viadalon, és 11- szev lett aranyérmes. A labda még álmában is jó lábra jön TURMIX — Kedves Gerd Müller, mondjon néhány szót ma­gáról. — 1951-ben, hatéves ko­romban kezdtem focizni. So­kat játszottam, néha teljes félnapokat, s amikor be­írattak az iskolába, akkor sem csökkent az „óraszám”. Mindez Nortlingenben tör­tént, ahol születtem. Az is­kola befejezése után szövő­gyárban dolgoztam, de már előtte, 11 éves koromban felfedeztek. Később bútort árultam egy müncheni üz­letben. Minden délután ed­zésre jártam. Amikor csapa­tom, a Bayern felkerült a Bundesligába, otthagytam a bútorüzletet. Azóta vagyok hivatásos labdarúgó. — Szeretnénk tudni, hogy 1 mi a véleménye a játékosok pszichológiai felkészítését illetően, ön például, Gerd, hogyan „áll ál” egy mérkő­zés, különösen egy fontos mérkőzés előtt? — Az a véleményem, hogy lelkileg csak azt kell felké­szíteni, aki még tapasztalat­lan, nincs elég rutinja, nem bízik saját erejében, esetleg valamilyen oknál fogva rossz hangulatban van. Ami en­gem illet: régóta játszom, mindennap edzek, Miért kel­lene izgulnom? — Mennyi időt szén ed­zésre? — A hét öt napján egyé­ni edzesem van, a hátralevő két nap pedig csapatedzés vagy mérkőzés szokott lenni. — Dohányzik.? Fogyaszt szeszes italt? — Hogyisne! Nem vagyok saját magam ellensége! Egyáltalán nem dohányzom. Nagyon ritkán ,egy-egy mér­kőzés után, lefekvés előtt iszom egy kis konyakot vagy bort. Egyszer ittam csak többet: amikor Európa-baj­nokok lettünk. (Oroszból fordítottat S. A.) *Részlpték E. Cerkover ri­portjából. Nvegyelja, 1973. — Tudjuk Gerd, hogy na­gyon szereti a tréfát. Mit válaszolna, ha azt kérdez­ném, hogy milyen embernek tartja saját magát? — Nem szoktam feleselni, nem sértegetek senkit, még a játékvezetőt sem. Ügy gondolom, elviselhető va­gyok ... — Milyen tanácsot tudna adni egy hatéves kisfiúnak, hogy jó futballista váljék belőle? — Nagy szenvedély kell ehhez a sporthoz is. Azon­kívül rengeteg edzés. Ha mindezt betartja bármelyik srác, akkor a labda még álmában is jó lábra jön, 10 —11 éves korban a szakem­ber már meg tudja monda­ni, hogy érdemes-e még to­vább foglalkoznia... — Mi a hobbyja? — A tenisz. Színház, mo­zi, könyvek, tánc. — Gerd, ön már lassan 28 éves lesz. Mi a szándéka, meddig kíván még játszani? Esetleg edző .lesz? — Edző? Nem. Túlságosan nagy lekötöttség lenne. Egyelőre nem akarok tovább látni a jövő évnél, a világ- bajnokságnál. — Hogyan lövi góljait? Tudna valamilyen „recep­tet” adni? — Szavakkal nehéz meg­magyaráznom. A mozdula­tokat, a labda érzékelését annyira megszoktam, hogy ez nálam már hatodik ér­zéknek számít. Talán sza­vakkal így lehetne „ábrá­zolni”. „Most ott, azon a ponton mozog a labda — az események logikája szerint. Néhány pillanat múlva lö­vésre alkalmas helyzetben lesz.” Ezt legalább egy má­sodperccel előbb észlelem, mint az ellenfél csapatának védői. Utána már csak egy mozdulat 36. sz. JÁTÉKVEZETŐINK AZ ÉLVONALBAN Szkokén Zoltán Az Avas aljarái mar jó néhány klasszis képességű játékvezető került az orszá­gos élvonalba Még sokan emlékeznek az időközben el­hunyt Sipos Szilárdra, vala­mint az aktív működéstől nemrégen visszavonult dr. Borossy Lászlóra. Tőlük, a nagy elődök méltó utóda­ként vette át a stafétabotot Szkokén Zoltán, aki kéré­sünkre szívesen beszélt pá­lyafutásáról: — 1930-ban születtem Iszófalván (Borsod megye). A foci olthatatlan szeretetét apámtól örököltem, aki jó képességű labdarúgó volt. Magam is szívesebben' ker­gettem reggeltől napestig a rongylabdát, mint oldottam meg a „matek” feladványo­kat. Még középiskolás ko­romban egykori, a focit OiMMMM »Ä szeptember 2&> saercfca feltétele. Számomra — a© hízékony természetű vagyok — mindig nagy lemondást és akaraterőt igényelt az előírt testsúlyom hozása. — Szigorú diétán éltem játékostársaimmal együtt. Előfordult, hogy. az első na­pokban kizárólag csak tojást és salátát kaptunk enni, a maximálisan kemény edzés­adagok ellenére. Mégsem „halt bele” senki... Sőt, le­adta fölös kilóit, s ezáltal még jobb erőnlétbe került. Ugyanígy a mérkőzések előtt is szigorúan diétás koszton tartottak benünket. Mind­össze 1 szelet hús és kevés rizs képezte ebédünket. Ezt is megszoktuk és tudomásul vettük, mert rájöttünk, hogy mindez a mi javunkat szol­gálja. Amikor a Juventusban játszottam, előfordult — lé­vén rajtam pár kiló felesleg — Heriberto Herrera edzőm utasítására — három héten át kizárólag húskivonaton és szárazra sült fiién éltem. Hoztam is a kívánt súlyomat dekára. — Edzéseinket naponta mintegy ötezer néző látogat­ta, akik előtt be kellett bizo­nyítanunk, hogy milyen ko­molyan készülünk a követke­ző fordulóra. Az edző néha egészen váratlanul, különle­ges gyakorlatokat iktatott programjába, hogy ezzel is valami extra látványba ré­szesítse hű szurkolóinkat, akik természetesen az edzé­sek megtekintéséért. is fizet­tek valamit jegyeikért. Még annyit: Herrera egy alka­lommal, három hét alatt .nyolc kilót „gyötört” le ró­lam, ami pokoli kínokkal járt, de megérte, mert enél- kül már évekkel ezelőtt el­tűntem volna az olasz lab­darúgás élmezőnyéből. Végül Haller még azt is elárulta: hogyan lett egy éj­szakán át 25 ezer márkával gazdagabb. Az történt ugyan­is, hogy Bonípertinek, a Ju­ventus elnökének tanácsára nagyobb összegű lírát utalt át az NSZK-ba, ahol másnap a márkát felértékelték. Még mondja valaki, hogy a „fut­ballhoz”, nem kell saeren­Kubala „Kuksi” — közelről... Kubala László A szeptember 26-i Jugoszlávia— Magyarország nemzetek közötti válogatott mérkőzés nemcsak a „két szomszédvár” labdarúgásá­nak „erőfelmérő” csatája, ha­nem egyben két érdekelt szö­vetségi kapitány „csúcstalálko­zójának” színhelye is lesz. II- lovszky Rudolf magyar részről ugyanis hivatalosan, míg Kubala László, a spanyolok szövetségi kapitánya megfigyelőként vesz részt a találkozón. Október 21- én kerül ugyanis sorra a cso­portelsőséget, s ezzel együtt az 1974-es NSZK-beli VB 16-os döntőjébe jutásért vívandó, ért­hetően óriási érdeklődéssel várt Jugoszlávia—Spanyolország VB- selejtező mérkőzés. Illovszky és Kubala régi jó ba­rátok, hiszen egykoron a Va­sasban együtt rúgták a bőrt, miután Illovszky Spanyolország­ban töltötte nyári szabadságát, találkozott Kubaiéval s ennek során felelevenítették régi emlé­keiket. Kubala, az egykori fnanz- stadti srác portréját nem köny- nyű megrajzolni. Hogy miért? Talán írásunkból erre is fény derül majd. Kubala László, ez a néni mindennapi tehetséggel megál­dott labdarugó egészen csodá­latos karriert futott be. Nyugta­lan természete miatt azonban nem tudott huzamosabb ideig egy helyen maradni. Talán ez­zel magyarázható — bár Ma­gyarországon mindent elért, amit egy élvonalbeli játékos elérhetett — mégis új hazát választott, s ma már spanyol állampolgár. 1927. június 10-én született Bu­dapesten. Laci — ahogyan szü­lei hívták —,’ mindössze nyolc évig nyomta az iskolapadot, amikor apja így szólt hozzá: „Fiam, nem taníttatlak: tovább, mr goznod és segítened kell ben­nünket, szüléidét!” Aztán Ku­bala papa karon fogta és inas­nak adta fiát a lakásukhoz kö­zel fekvő Ganz-gépgyárba, ahol a szorgalmas Laci kitanulta a géplakatos szakmát: Legkedvencebb időtöltése már ekkor a foci volt. Kitűnően rúgta a labdát, kivételes képes­ségei korán kibontakoztak, s ennek köszönhette, hogy a GANZ TE szakvezetői betet­ték őt az első csapatba, amely­ben már az időben is sok, jó képességű játékos kergette a labdát. A Ganz-p^lya alig néhány száz méternyire volt az ország legnépszerűbb klubjának. az FTC-nek a pályájától. Természe­tesen az FTC szakvezetői csak­hamar felfigyeltek a jó képes­ségű fiatal csatárjátékosra és ki­kérték őt anya egyesületétől. Ku­bala pedig örömmel írta alá a Fradihoz szóló profiszerződést. A fiatal, ügyesen cselező, rendkí­vül gólerős játékos hamarosan a csapat egyik erőssége lett, ami nem is csodálható, hiszen olyan kiváló tanítómestere volt, mint dr. Sárosi György. Kubala csakhamar belopta magát . a Fradiközönség szívébe, s annak egyik dédelgetett kedvence lett. De Kuksi is — ahogyan be­cézték —, jól érezte magát a Fradiban. Játékostársaival nagy­szerűen megértette magát és jól keresett. Ügy tűnt, hogy a ma­gyar labdarúgás gazdagabb lett egy új csillaggal. . . ám nem sokáig . .. Kuksi népszerűsége teljében, s amikor legjobban ment sora, egy ködös éjszakán át elhagyva hazáját és klub­ját, az SK Bratislava csapa­tához szerződött. A Ferencváros vezetőit és a magyar sportközvéleményt ért­hetően megdöbbentette az eset, amelyre nem is találtak magya­rázatot. Az akkor már nagy népsze­rűségnek örvendő Kuba lát ter­mészetesen Pozsonyban is csak­hamar megszerették. De ő is szeretett valakit — Ibolyát. Dau- ciknak, a prágai Slavia hátvé­dének leányát. A szerelemből rövidesen házasság lett. „Ibo­lyának olyan szép kék szeme van, mint a róla elnevezett ma­gyar virágnak!” — áradozott fiatal nejéről Kuksi. Telt-múlt az idő. A negyve­nes évek közepén a budapesti Vasas vezetői elhatározták, hogy egy olyan ütőképes csapatot szerveznek, mely mind a baj­nokság küzdelmeiben, mind a nemzetközi porondon megállja a helyét. Az angyalföldi piros-ké­kek természetesen kivetették há­lójukat Kubalára is. Igenám, de ez a „fickándozó aranyhalacs­rogra. Klubja, a pozsonyi Bra­tislava ugyanis hallani sem akart távozásáról. Kubalát azon­ban nem olyan fából faragták, mint az „átlagembereket”. Ami­kor tudomást szerzett a Vasas csábító ajánlatáról — s ebbe ta­lán egy kissé a honvágy is be­lejátszott —. egy szép napon a vezetőség elé állt és kijelentette: ,*,Ha nem engednek el — leál­lók!” ... A Bratislava nem te­hetett mást — igaz nem olcsón, 800 000 cseh korona ellenében —, megvált Kubalától. Kuksi tehát újból hazatért. A Vasasnál éppoly szeretettel fo­gadták a megtért bárányt, mint egykor a Fradinál. A nyugtalan vérű vándor azonban új klubjá­ban sem maradt sokáig, s an­nak egyik ausztriai vendégjá­téka alkalmával „lelépett” csa­patától és egyenesen Spanyolor­szág felé vette útját. A világhírű játékost érthetően óriási örömmel fogadták a ka­talánok földjén. Szinte dús­kálhatott a jobbnál jobb aján­latokban, s a kitűnő üzleti ér­zékkel megáldott Kubala végül is az FC Barcelona, „a fekete Madonna” csapatának szerződé­sét írta alá. Könnyen tehette, hiszen előző klubja, a Vasas amatőrcsapat lévén, nem voltak annak jogi akadályai. Kubala — mint eddigi pálya­futása során annyiszor —, csak­hamar az igényes spanyol kö­zönség kedvence lett. Sőt, az 1956-ban disszidált Kocsis és Czibor is a Barcelonához ke­rült, s a magyar „exhármas” ragyogó játékával a klub csa­pata 1961-ben beverekedte ma­gát még a BEK-döntőbe is. Amikor Kubala felhagyott az aktív játékkal, nem tudott vég­leg elszakadni rajongásig sze­retett sportjától és egykori si­kereinek színhelyétől, a zöld gyeptől. Néhány évig alacso­nyabb osztályú kluboknál ed- zősködött, majd spanyol szövet­ségi kapitánnyá választották. Hála rendkívüli nagy népsze­rűségének, kitűnő szakmai fel- készültségének, eredményezték azt a spanyol labdarúgás törté­netében is szinte egyedülálló sikersorozatot, amellyel büsz­kélkedhetett. Vezetése alatt a spanyol válogatott nem szenve­dett vereséget, sőt a VB-selej- tezők VIII. csoportjában, Jugo­szláviával együtt esélyes az 1974-es NSZK-beli VB-re. Hogy Kubalának ez a talán legna­gyobb „vezércsele” sikerül-e, s ezzel együtt megszakad-e a spa­nyolok veretlenségi sorozata, nos, ez október 21-én Zágráb­ban kiderül majd. Egy biztos: „szenyor Laszi” ahogyan nevezik, ma Spanyol- ország egyik tegn^pszexübb ttortämba** ....T/r.-r. ugyancsak kedvelő tornata.- nárom beíratott a megyei JT tanfolyamára, s 1949-ben már vizsgázott játékvezető lettem. Vizsgámat követően a középiskolás bajnokságo­kon több mérkőzésen is köz­reműködtem. Játékosként a Kecskeméti Honvéd NB 111- as csapatában szerepeltem 1953-ig. Elekor egy mérkőzé­semen olyan súlyos bokasé­rülést szenvedtem, hogy vég­leg fel kellett hagynom a» aktív játékkal. Kedvenc sportomtól nem tudtam, de nem is akartam végleg el­szakadni, s' mert képesítés­sel már rendelkeztem, el­határoztam, hogy felcsapok játékvezetőnek. Kezdeti szárnypróbálgatásaim siker­rel jártak, s ennek köszön­hettem, hogy 1959-ben az országos keret NB 11-es, majd 1968-tól pedig már NB 1-es játékvezetővé minősí­tettek. 1968. április 4-én ve­zettem első NB l-es mérkő­zésemet, a SZEOL—Video­ton találkozót. Hogy lámpa­lázas voltam? Természete­sen. De azért bemutatkozá­som sikerrel járt, megka­paszkodtam az élvonalban s ez idő óta mintegy 40 NB 1-es mérkőzést vezettem és számos külföldi nemzetközi találkozón partjelzősködtem. Tagja vagyok a megyei JT oktatási bizottságának, melynek keretében tanfolya­mokat vezetek, előadásokat tartok és vizsgáztatok fiatal játékvezetőket, Zsolt Istvánt tekinem bírói példaképem­nek eredményes pályafutá­sa, emberi magatartása és műveltsége miatt. Civilben a miskolci 3. számú ÉPFU Vállalat fődiszpécsere va­gyok. Működésem során a ki­fogyhatatlan szurkolói hu­mor számos megnyilvánulá­sát fogták már fel fülem dobhártyái. Közülük talán a legemlékezetesebb volt, ami­kor egyik partjelzői műkö­désem során magasba emel­ve zászlómat beintettem a lest. Ekkor a lelátóról egy öblös hangú szurkoló torka- szakadtából bömbölte fe­lém: „Addig tartsd így zász­lódat, amíg unokád leváltl* Jó lenne,-ha neki lenne iga­za, de addig még nagyon Szeretnék sok, izzó légkörű, vérbeli futballcsapat vezet*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom