Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

AZ ALBATROS II. EXPEDÍCIÓ FARKAS ANDRÁS: SZÜTS LÁSZLÓ: ..Körös-körül csak a ten­ger” — íme, annak a könyv­nek a címe, amely dr. Ivan Klempának legkedvesebb ol­vasmányai közé tartozik. A könyv, szerény könyvtára többi tengerészeti kéziköny­ve és térképei között foglal helyet a morvaországi Nővé Mesto-beli lakásában. Egy egész falat betöltő világtér­kép, néhány legszüksegesebb bútordarab, — ebből is lát­ható, hogy dr. Klempa nem itt tölti szabad idejét, leg­feljebb itt alszik, ha nem ügyeletes éjjel. r*r Ivan K tenipa a Dőlni Rozinka i uránbányái íteemi orvosa Szolgálat után nem jár haza, mint a többiek. Négy éven keresztül, egészen az idei áprilisig rendszeresen eljárt a Dőlni Rozinka-i kas­tély üvegházába, ahol fúrt- faragott, szögeit, dolgozott nagy „szerelmén” — egy tel­jesen fából készült jachton. S április óta? Először az Atlanti-óceánon át... Brno, a kninici duzzasztó­gát. A helyi jachtklub legna­gyobb vitorláshajója, az Al­batros II. 9,60 méter hosszú, 2,82 méter széles. Fehér si­rály a zöldesszürke víztük­rön. A kormánykeréknél lesült fiatalember, fekete korsza­kán, néhány forradás, jobb keze mutatóujján hiányzik egy ízület — ez a „tengeri jachting” mestersportolója — dr. Klempa. Gyermekkora óta sportolt, versenyt úszott, síelt, futott. 1965 óta a tengeri hajózás szenvedélyes híve lett, olyan sporté, ami Csehszlovákiá­ban — abban az országban, amelynek nincs tengere — bizonyos fokig szokatlan, s talán éppen ezért vonzó. Rö­videsen már nem érte be az­zal, hogy a cseh duzzasztógá­tak víztükrét szántsa, ha­nem hajójával, s barátaival, feleségével és kislányával a tengerre járt. 1967—68-ban a Szlovák Állami Film expedí­ciójának tagja lett, amely mint az első csehszlovák ten­geri expedíció két jachton, — Horizont és Albatros — átha­józta az Atlanti-óceánt. Világ körüli út A tenger utáni vágy, úgy látszik, igen erős. Az Atlanti- óceánon tett útja után egé­szen idén áprilisig dr. Klem­pa nagy erőfeszítéssel készí­tette elő második expedíció­ját — világ körüli útját. Saját kezűleg ácsolt vitorláshajó­ján, az Albatros II.-m 1973 augusztusában indult útnak. Üt ja Bratislaváből a Dunán át a Fekete-tengerre visz, on­nan a szovjet kikötőkből a Boszporuszon—Dardanellá­kon át a Földközi-tengerre, Görögországot, Olaszorszá­got, Tuniszt érintve Spanyol- országba, a Gibraltáron át az A vendégszerető polgármester A svájci Chipps polgármesterét tízhavi börtönre és 25 000 svájci frank pénzbüntetésre ítélték, mert megen­gedte két prostituáltnak, hogy klienseiket az ő irodájá­ban fogadják. A szolgálatkész polgármestert őt évre fel­függesztették állásából. Az egyik lány a bíróság előtt ki­jelentette, hogy a polgármester tőle és társnőjétől éjsza­kánként 100 frank „lakbért” kért. A magát ártatlannak tartó polgármester természetesen fellebbezett. Á megtévedt bankigazgató Daniel Moore-t, a Massachussets állambeli Wakefiel egyik bankjának volt igazgatóját, egy New York-i bíró- ) Ság vonja felelősségre, mert nyolc bankháztól összesen 9,6 millió dollárt sikkasztott. A megtévedt banktisztviselőt az amerikai törvény értelmében 240 évi börtönbüntetéssel :, sújthatják. Egy kis félreértés ’„ítélet végrehajtásához 40 évnél nem idősebb, tapasz­talt, erős férfiakat keresünk” — ilyen szövegű hirdetés je­lent meg a közelmúltban a nigériai lapokban. Teltek » napok, de jelentkező nem akadt. Az újságok ezután kény­telenek voltak pontosabban is megmagyarázni, hogy tu­lajdonképpen miről van szó: munkásokat keresnek a la­kók kiköltöztetéséhez azokból a lakásokból, amelyeknek bérlői ellen a bíróság kilakoltatási végzést hozott. Csak semmi pánik! A furcsa véletlennel sem a bankrabló, sem a rendőr­ség nem számolt. A New York állambeli Syracuse váro­sának bankjába betört egy ismeretlen férfi és kereken 550 dollárt zsákmányolt. Amikor kijutott a szabadba, rémül­ten látta, hogy a bank épülete előtt egy tucat rendőrségi autó parkol. Ijedtében eldobta a pénzt és futásnak eredt. Az autókban ugyanis nem ült senki. A rendőrök ugyanis a bank épületével szemben levő házban vettek részt egy közgyűlésen. Hadüzenet a potyautasoknak Az angol autóbuszokon és a földalattin a jegy ára a távolságtól függ. Gyakran előfordul, hogy az utasok „ol­csóbb” jegyet vásárolnak maguknak. A potyautasok „fel-, derítését” szolgálja az a szabadalmazott automata-rend­szer. mely regisztrálja és összeveti az adatokat. Ezek az információk egy minikomputerben találkoznak, amely ál­lomásonként közli a kalauzzal a potyautasok számát. KROKODILFARM A dél-afrikai Natal tartományban a 30 esztendős Randger Pooly krokodilusokat vett pártfogásba, s ezzel kiérdemelte „a krokodilusok atyja” címet. „Az orvvadá­szok ezrével ölik meg a krokodilokat értékes bőrük miatt — mondja Pooly —, s nem törődnek azzal, hogy tulaj­donképpen a vizek egészségügyi őreit pusztítják. A kro­kodilok ugyanis felfalnak a vízben levő minden elpusz­tult állatot, s ezzel ugyanolyan feladatot töltenek be a folyókban, mint a dögkeselyűk a szárazföldön. Ezért ala­pítottam farmot a krokodiloknak, összeszedem és keltető­gépbe rakom a krokodiltojásokat. Amikor a krokodilok betöltik 3 éves korukat, szabadon engedem őket.” Ahol a Nap kétszer nyugszik le A Stafford-grófságban levő angol városkában, Leake- ban, nap mint nap szokatlan természeti tünemény tanúi lehetnek a város lakói. Leake ugyanis völgykatlanban fekszik, amelynek nyugati oldalát magas hegyek zárják el De az állandó erős esőzés folytán a víz hatalmas alagutat vájt a nyugaton levő hegy oldalába, s amikor a Nap pontosan az alagút mögött nyugszik le, a város két­szer lehet tanúja a naplementének. Amikor a Nap le- hanyatlik a hegygerinc mögött, a városban szürkülni kezd. E® a sötétedés néhány perc múlva abbamarad: egyre vi­lágosabb lesz, s egyszerre csak az alagút túlsó feléről át- *áosolyog a lenyugvó Nap. így aztán Leak* lakói eze- Km a napokon kétszer látnak naplementei. . -.-------------­A tlanti-óceánra, a Kanári­szigeteken keresztül a Marti­nique szigetre, tovább a Panama-csatornán át a Ga­lapagos és Marqueza szige­tekre, Tahitin át Ausztráliá­ba, az Indiai-óceánon át Af­rikába, Madagaszkárt érintve a Jóremény-fokon át az. At­lanti-óceánra, a La Manche- csatornán Hollandiát érintve Hamburgba és a Labe folyón vissza Csehszlovákiába. Ösz- szesen harminckétezer tenge­ri mérföldnyi út. Dr. Klempa romantikus ember, de romantikáját számtalan nehéz és kimerítő munkaóra támasztja alá, mi­alatt hajója készítésén és az expedíció előkészítésén dol­gozott. Egy magányos tengerjáró útja — ez volt az eredeti ter­ve. Már csak azért is, mert kevés ember hajlandó hosszú időre elhagyni kényelmét, családját, s a természet ke­ménységének megismerésével megtalálni önmagát. Terve akkor változott meg, amikor társra találtak egymásban: dr. Klempa és Jan Sváb, hi­vatására nézve fényképész és filmoperatőr, — különben hegymászó és romantikus lé­lek. Együtt indultak a két és fél évig tartó tengeri útra. Mindketten tudják, hogy az ember sem a hegyekben, sem a tengeren nem a természet fölött győz, nem azt küzdi le. önmagát győzi le, önmagát alakítja át Hogy fut.,. Mondjuk azt hogy... Hogy fut a nyárból. Hogy fut a fény már, S jön le nyomára, .lön le magasból. Mint fura vétek, Mert kitudódott Távoli tHka, Jön le az árnyék. Száll le szeműnkre És hűvösével, Dija hegyével Égyre matatja Rút, libabőrös Esti valónkat ~ Így, eme nyárin: Juthat eszembe. Hogy van adóso Régi, ragyás is. Régi ravaszság Drága igéjén Kérte a kölcsönt. Kérte a pénzem, Én odaadtam. Mert az enyém volt, És sose szólt rá, Vissza se adta. Mint ez a nyár itt — Volt az a kölcsön? Mondjuk azt hogy Te hétéves kislány vagy' Én nyolcéves fiúcska Ősz ha jszálaim Okörnyálak csupán Szeptembert játszom És te előre szaladsz augusztusba „Mondjuk azt hogy”-ot játszunk Szó-mágiát Lehet olyan amilyen Nekünk az, aminek akarj«'- \ világ Gyerek-játék egősibb varázslat ’ jtsd ki a szót és máris megy J • \ vágyad Mondjuk azt hogy Öreg könyvekben lapoztunk És titokra leltünk A bölcsek köve a játék Ezt olvastuk Ki játszani tud — élni tud. \AAAAAAAAAAA*a** AAAAAA* AAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAA/» Hagromünr tisztelet Egy kenyai politikus Nai­robiban a következő felhí­vást intézte egy gyűlés részt­vevőihez: „Fiatalasszonyok, lányok! Ne hordjatok mini­szoknyát Kérve kérlek ti­teket, vegyetek példát anyái­tokról — a hagyományok hü őrzőiről!** E patetikns monológ köz­ben egy leányzó pucérra vet­kőzött, felment a tribünre és nyugodtan bejelentette: „Anyám mindig csak ilyen öltözékben mutatkozott”. saa aaaaaaAMA1VVVVVVVVNA\\\W ^s/vaaaaaa^Í T (Foto: Vie Nuove) Különleges ébresztőóra Csehszlovák mérnökök olyan műszert dolgoztak ki, amely felébreszti a munka közben szundikáló embert. Ezt a műszert szemüvegkeretre kell erősíteni és ha a szem­pillák hosszabb Időre psszezárulnak, mint a szemhéjak feorenléti állapotban való természetes mozgása esetén, akkor a speciális berendezés bekapcsol egy ébresztőórát. A^^^^A^AA^A^^^^AAA/^AAAAAl^^A/v^A^V^AAAAAAAAAAAAAAA/W\AWWWWVWVWWW^AA/^AAA/VWVW\A/WWVVV 9 pótmama A fér) bosszúsan szólt feleségéhez: — Már itt lehetne a pótmama. Leké­sünk az előadásról, ha még vámunk kell rá. — Miért kellene megvárnunk? Min­den héten fél nyolc körül itt van. Egy­szer valamivel előbb, néha pár perccel ké­sőbb. Add oda ma­mának a negyven fo­rintot a pótmama részére és induljunk. — En mindig nyugtalan vagyok, ha egyedül hagyjuk itt­hon a mamát. El­ronthatja a televíziót, nyitva felejtheti a gázcsapot és még ké­pes és beenged a la­kásba egy betörőt. — Ugyan, ne ag­gódj. Gyerünk a pótmama perceken belül itt lesz és vi­gyáz a mamára, amíg mi visszajövünk. — Na jó! Megyünk, mamai — 'Csak menjetek nyugodtan. Jó tést. Alig ment el a fia meg a menye, a ma­ma felcserélte házi­ruháját egy utcaival, bezárta a lakást és eltávozott. Fél tizen­egyig volt távol, jó negyedórával a fia­talok előtt érkezett haza. — Látom, a mama megint jól eljátszott a - pótmamával, — mutatott rá az aszta­lon heverő dominó­kockákra a fiatalasz- szony. — Megint én győz­tem, dicsekedett az anyós, — az a nő nem tud jól játszani, node majd belejön. Másnap két szállí­tómunkás frizsidert hozott a lakásba. A fiatalasszony csodálkozva kérdezte: — Nincs valami té­vedés? — Erre a címre kellett elhoznunk. Második emelet ti­zenkettő. A mama megszó­lalt: — Ne lepődj meg, én vettem nektek. Hozzá akartam já­rulni a háztartáshoz, — mondta büszkén, mosolyogva az öreg­asszony. — De miből? Hi­szen a kedves mamá­nak nincs pénze. A frzsider drága. — Szereztem. — Honnan? — Egy nagy vallo­mással tartozom nek­tek. — Vallomással? — En ugyanis egyetlen egyszer sem dominóztam itthon senkivel. — Hogyan? Hát a pótmama, akinek ré­szére minden héten itthagytunk negyven forintot, hogy vi­gyázzon a kedves mamára, amíg mi bridzsezni megyünk? — En már az első esetben lebeszéltem arról, hogy hozzám járjon. — Lebeszélte? Es így összegyűjtötte a negyven forintokat? De még így se értem, — vette át a szót a fia. — Ebből az ösz- szegből nem vehetett ennyi idő alatt ilyen szép frizsidert a ked­ves mama. — Nem is, de a duplájából már igen. En ugyanis, amíg ti bridzsezni jártatok, mindig elmentem a szomszéd házba egy pici gyerekhez pót­mamának. A szülők­nek pont arra a napra volt színházi bérle­tük, amikor ti is tá­vol voltatok. Ok is negyven forintot fi­zettek egy-egy esté­re. Palásti László Kispolgár Az utóbbi hetekben igen sok írás jelent meg arról, milyen használati értékben élünk ma a kispolgár, a kis- polgáriság, kispolgáriasság szavakkal. A vitacikkek el­sősorban társadalompolitikai szempontból vizsgálták a kérdést, s alig érintettek nyelvi, nyelvhasználati vo­natkozásokat. Érdemes végigkísérnünk a kispolgár összetétel jelentés­fejlődését is, hogy világosab­ban lássuk, hogyan értékelő­dött át ennek az összetétel­nek a jelentéstartalma. Ami­kor megjelent nyelvhaszná­latunkban a kispolgár ösz- ßzetett szó, a szegényebb, az egyszerűbb viszonyok között élő polgár megnevezésére szolgált. Később a kishiva- talnokok, a kisiparosok, a kiskereskedők, a kisáruter- melők közösségének össze­foglaló neveként szerepelt összetételünk. Az sem véletlen, hogy az összetétel rosszalló jelentés­árnyalatot is kapott, s a ki­csinyes, a korlátolt gondol- kozású, a szűklátókörű sze­mélyek minősítésére is szol­gált. A leggyakrabban ezek­ben a jelzős szerkezetekben vállalt nyelvi szerepet a kis­polgár összetétel: kispolgári Ízlés, életforma, előítélet, szemlélet, szokás stb, stb. A kispolgár összetétel elő­tagja a kis egyszerű szó mind gyakrabban ezeket a fogalmi értékeket is megne­vezte: kisszerű, átlagos, ki­csinyes stb. Szocializmust építő társadalmunkban még tovább bővült a szó haszná­lati köre, s nemcsak azt az embert nevezzük meg vele, aki még nem tudott megsza­badulni a polgári társadalom előítéleteitől, hanem mind­azokat, akik magatartásuk­ban, viselkedésükben még mindig az úrhatnámság, az egyénieskedés, az önző ügyeskedés, a mérhetetlen anyagiasság s a közösségi kérdések iránti közömbösség valóban elítélendő példáit szolgáltatják. Ugyanakkor bizonyos testi, szellemi elhí- zottság és restség is jellemzi őket. Mindezek a negatív sajá­tosságok tükröződnek a nyelvhasználati formákban is. Különösen elítélendő a természetellenes nyelvi af- fektáció, a megjátszott fi­nomkodással együtt járó modoros hangejtés, s bizo­nyos idegen ejtésformák utánzása stb, stb. Azt azon­ban hangsúlyoznunk kell, hogy a kispolgári jelzővel nem ítélhetjük el a valóban finom, az udvarias, a tiszte­letteljes hangnemet, mert ez nem „kispolgári csökevény” mindennapi életünk nyelv- használatában. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom