Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

\ Ä9fl^AAAA>^AA^WNj«ÄA^KÄ^>V04>*iAÄ^­«Efe Kedd esti külpolitikai összefoglalunk Több mint tétel A FASIZMUS sokak számára már csupán törté­nelmi kategória. Tananyag, egy tetei a sok közül. Pe- dig gyakran kézzel tapintható. Nagyon is riasztó kö­zelségben bukkan fel. Vasárnapra virradóan az ausztriai Karithiában, Robeschben a két éve felavatott partizánemlékmüvet felrobbantották. Az osztrák rendőrség három férfit őrizetbe vett. A kétméteres, jugoszláviai márvány­ból készült emlékmű barbár meggyalázóit bírósági úton felelősségre vonják. Idáig a hir. Ám tanulságai már szerteágazóbbak. Az osztrák polgári sajtó egyik fele ugyanis igyekezett eltitkolni a merényletet. Más sajtóorgánumok a tet­tesek felelősségét vitatják, mondván: ittas állapotban robbantottak. Mégis úgy tűnik, az akció szoros össz­hangban áll ázzál a régebben kezdett hecckampány- nyal, amelynek céltáblája a szlovén kisebbség, s az élén az osztrák neofasiszták állnak. VEGYÜK CSAK SORRA az eseményeket. Kez­dődött azzal, hogy a szlovének által lakott helységek­ben ismeretlen tettesek eltávolították a kétnyelvű feliratokat a középületekről, boltokról. Folytatódott néhány inzultussal, amelynek szenvedő alanyai ismét csak a kisebbség soraiból kerültek ki. Ezután Mauthausen ben — a nácik egyik legfélelmetesebb hírű haláltáborában — újfasiszta suhancok megrongálták az emléktáblát. Radsbergben egy szlovén ünnepen véres verekedést provokáltak — és sajnos, folytathat­nánk a felsorolást. Most a robeschi emlékmű került sorra. S mindez a kiadott közlemény értelmében három részeg ember műve lenne? Aligha hihető. Annál elgondolkoztatóbb az Osztrák Kommunista Párt elnökének nyilatkozata. Franz Muhri a Volkss­timme hasábjain „Fasiszta provokáció Karinthiában” címmel keményen visszautasítja az osztrák neonácik újabb bűntényét. „Az osztrák kommunisták mélyen elítélik a fasiszta provokációt és a leghatározottabb intézkedéseket követelik a kormánytól, hogy ne is­métlődhessenek meg a karinthiaihoz hasonló esemé­nyek” — hangoztatta Franz Muhri. AZ OSZTRÁK TARTOMÁNY nem esik messze hazánk nyugati határaitól. Lám, a fasizmus olykor i kézzelfogható, kitapintható módon láttatja magát. i Vakság lenne nem észrevenni, szemet hunyni fölötte. *^VV\/V\A/VVVvAA'VVA/VV"*rivy\AAAAA/VVVAA/**AA*i*A^/^^AAAAAAAAAAAA/VVAA/ 1 Megnyílt az ENSZ 28. ülésszaka Kedden New Yorkban megnyílt az ENS,Z 28. ülés­szaka, amelynek' napirend­jén a két német állam fel­vétele szerepel. Az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszakának az időszerű nemzetközi problémák meg­oldására kell összpontosíta­nia figyelmét, arra, hogy a különböző államok erőfeszí­téseit a béke érdekében egyesítse — jelentette ki Andrej Gromiko az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere New York- ' ba való megérkezésekor. Ezeknek az erőfeszítéseknek mozgósításához az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem kevés lehetőség áll rendel­kezésére — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter. Péter János külügymi­niszter Szarka Károly állan­dó magyar ENSZ-nagy követ társasagában felkereste Otto Winzer külügyminisztert az NDK New York-i misszió­ján. A találkozón német részről jelen volt még Peter Florin külügyi államtitkár, valamint Horst Grünert, az NDK állandó ENSZ-megfi- gyelője. A baráti és elvtár­siam eszmecserén megtár­gyalták az NDK ENSZ-tag­felvételét, illetve az ENSZ előtt szereplő egyéb kérdése­ket. Otto Winzer, a Német*tTe- mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere az NDK kor- - mányának nevében tájékoz­tatót juttatott el Kűri, Wald- heimhez, a világszervezet főtitkárához azokról az in­tézkedésekről, amelyeket a demokratikus német állam tett a nemzetközi biztonság megszilárdításáról 1970-ben elfogadott ENSZ-deklaráció megvalósítására. A tájékoztató mindenek­előtt leszögezi: a Német De­mokratikus Köztársaság kül­politikájában a legnagyobb jélentöséget tulajdonítja a nemzetközi biztonság meg­szilárdításának, s javasla­tokkal, kezdeményezésekkel, béke szavatolásának reális feltételei. nagyfokú megegyezési kész­séggel tevékenyen közremű­ködött abban, hogy az euró­pai kontinensen létrejöjje­nek a biztonság és a tartós Nyitány Genfben Chile neue nem enged Az Ultimas Noticias című caracasi lap az észak-chilei Arica városból Perun ke resztül telefonon kapott ér­tesülések alapjan a követke­zőket közli: Aricától Copiapoig — Ata­cama tartomány fővárosáig — Allende hívei pisztolyok­kal és kisebb számban pus­kákkal szállnak szembe a junta katonáival. A lakosság nagy része mar napok óta éhezik, mivel a kijárási ti­lalom és a rendkivüli intéz-, kedések miatt lehetetlen élelmiszert beszerezni. Sokan otthonukban tartózkodnak, mások pedig munkahelyü­kön rendezkedtek be véde­lemre. A bányavidéken el­lenállást kifejtő munkásság ellen a Tacna ezred pa­rancsnoka lguigue városból bombázógépek segítségét kérte. BT.ulés „A chilei fegyveres erők­nek Kuba santiagói nagykő vétségé ellen végrehajtott iá rnadásai valójában Mario Garcia Inchaustegui nagykö­vet meggyilkolásába tett kí­sérletek voltak. A nagykövet súlyosan megsebesült. Ké kubai orvosi, akik hivatalos ENSZ-kiküldeWs keretében tartózkodtak Santiagóban. tntigKÍítoaiaik. A kubai' kor­mányt súlyosan aggasztja an­nak a tóbbszáz kubai állam­polgárnak a sorsa, akik ez idő szerint a fasiszta bandi tak kezében vannak — jelen­tette ki Ricardo Alarcon Quesada, Kuba ENSZ-nagy- követe, a Biztonsági Tanács sürgősséggel összehívott hét­fői ülésén. Mint ismeretes, az ülést Kuba kerté a santiagói nagykövetség és egy nemzet­közi vizeken tartózkodó ku­bai kereskedeimi hajó ellen végrehajtott clűlei támadás miatt. A Biztonsági Tanács összehívását kérő kubai jegy­zék hangsúlyozta, hogy a chilei katonai junta fegyve­res erői eljárásukkal súlyo­san megsértették az ENSZ céljait és alapelveit, a nem­zetközi jogi normákat. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa kedden — közép-európai Idő szerint 16 óra után — is­mét összeült, hogy folytassa a chilei katonai junta elleni kubai panasszal kapcsolatos vitát. Genfben megnyílt az európai biztonsági konferencia má­sodik szakaszának tanácskozássorozata. (Népújság-telelőtől á chilei dráma Alkotmányos kötéltánc I. A# ellenforradalom meg- szakította Chilében a la­tin-amerikai történelem egyik legvonzóbb, legküz­delmesebb forradalmi fej­lődését* A tanulságokat ko­rai volna még összegezni, de a népi kormány bárom éve figyelmeztet: milyen erős pozíciói — s kímélet­len módszerei — vannak a reakciónak napjainkban is. A haladás menete megsza­kadt, /de a harcnak nincs vége, a munkásosztály nem adja meg magát. 1970. szeptember 4. Válasz­tási győzelmet arat (relatív többséget szerez) a chilei baloldali tömörülés, a Népi Egység elnökjelöltje, dr. Sal­vador AUende. A győztes el­nökjelöltekről általában azo­nos klisé-fényképek készül­nek: jól vasalt öltöny, inte­gető kéz, fülig-száj mosoly. AUende győzelmekor más­fajta fotó járta be a világ­sajtót: Chile leendő elnöke öszvér hátán ült. körös-kö­rül kopár, sziklás táj, s min­denütt, amekkora térséget a fényképezőgép objektivje be tudott fogni, rohanó fia­talok, lobogó nemzeti zász­lók. Nem kellett aláírni: Allendé-vel a nép győzött, látszott anélkül Is. Néhány héttel később meg­alakult a népi kormány. S itt mindjárt el is érkeztünk a chilei helyzet egyik fon­tos sajátosságához. A háro1- esztendő alatt csak népi kormány volt, de nem volt népi hatalom. A. törvényho­zás mindkét házában végig az ellenzék volt többségben. 1970-ben 93 ellenzéki és (mindössze) 57 kormánypár­ti képviselő volt a nemzét- gyülésben. A ellenzéknek — a felső házban — 32 szená­Wt*. szeptember 19., szeida tora volt a J8 baloldali sze­nátorral szemben. (1973 ta­vaszán az arányok így mó­dosultak: 87 ellenzéki, 63 kormánypárti képviselő, 30 jobb- és 20 baloldali szená­tor). Salvador AUende kor­mánya megkezdte szocialis­ta programja végrehajtását — a polgári demokrácia ke­retei között. Mindvégig úgy kellett küzdenie, hogy tud­ta: ellenzékén múlik, hogy törvényjavaslatai megvaló­sulnak-e. Chile nehéz útját nem lehet megérteni enélkül az ördögi kör nélkül. Alig van ország, amely­nek ennyire bonyolult vol­na az alkotmánya. Egy san­tiagói neves jogász szerint az alaptörvényből mindent és mindennek az ellenkező­jét idézni lehet. AUende po­litikai taktikájának lényege az volt, hogy valóságos kö­téltáncot járt az alkotmá­nyosság vékony drótján. Eközben szüntelenül fenye­gette az alkotmánysértés vádja — ha ezt a parlament kimondja, törvény szerint az elnöknek le kell mondania. Csak a burzsoá alkotmá­nyosságnak ezek a szükséges kellékei magyarázzák, miért lépett föl a Népi Egység kor­mánya olyan keményen a szélsőjobboldali jelenségek ellen (a harc természetesen főként a jobboldallal folyt). Erőszakos gyárfoglalások, erőszakos földfoglalások, erő­szakos lakásfoglalások fog­lalkoztatták újra és újra a rendfenntartó erőket. Ez a nyomorteleplakók, a munká­sok, a nincstelen parasztok részéről érthető volt. A sok évtized óta elfojtott vágyak felszínre törtek. Mellipilla parasztjai nem tudták meg­várni, míg hozzájuk ér a földosztó bizottság (délről észak felé haladva osztották szét a nagybirtokokat), meg­szállták a mezőket, a város­kák utcáit, 'eltorloszólták az utakat. Valparaiso nyomor­negyedének családjai benyo­multak a munkások részére épült új épületekbe, nem en­gedték beköltözni a jogos tulajdonosokat. Ók se tud­tak várni. Csakúgy, mint annak a sok apró üzemnek dolgozói, amelyek kimarad­tak az államosításból. (Az állgm még a saját kezébe vett nagyvállalatoknak is csak éppenhogy tudott beru­házási összegeket adni.) A nyomor és a szegénység szülte türelmetlenség nem volt azonos a MIR-félék, a ezé 1 ső j ob bol d a] nyugtai ama - gával. A MÍR (a szélsőbal pártja), a szocialisták egy része támogatásával a for­radalmi folyamat felgyorsí­tásával akarta eldönteni a helyzetet. „Ha káosz, hadd legyen káosz, forradalmi erő­szakkal meg lehet dönteni a burzsoáziát” — mondták. Ennek az elképzelésnek az volt a legfőbb gyengéje, hogy a kormány nem ren­delkezett teljes mértékben a fegyveres erőkkel. Sokszor esett szó a hadse­reg szerepéről a három esz­tendő sörán. A baloldal ré­széről még a legoptimistáb­bak is csak abban hittek, hogy legalább az alkotmány­hoz, a törvényesen megvá­lasztott elnökhöz (aki a ka­tonai főparancsnok Is) lesz majd hű ez a katonaság. Be­bizonyosodott, hogy ezek a remények, a puccs-hagyo- mányok hiányában való bi­zakodás alaptalan volt. Ez a hadsereg osztályhadsereg. Irányítóinak nincs köze a munkássághoz, nincs köze a haladáshoz. (Nem véletlen, hogy a tábornokok többsége az Egyesült Államokban végzett tiszai Iskolát,) Maradt hát a kötéltánc lehetősége. Az első eszten­dőben'ez sikerült is. Az el­lenzék érezve, hogy a kor­mány élvezi a nép többsé­gének , bizn m »>, egyelőre még nem — helyesebben nem minden esetben — sza­botált. Az állam kezébe ke­rültek a réz-, a salétrom-, a szénbányák, az acélipar. Az ipari termelés emelkedé­se 9 százalék volt, a mun­kanélküliek száma 8,6 szá­zalékról 5,2-re csökkent, je­lentősen lelassult az inflá­ció. A földreform üteme azt ígérte, hogy 1972 végére nem lesz már földbirtok Chilé­ben. A változások kezdtek vissza nem tordithatónak tűnni. („Nem, adunk többé vissza semmit!" — szóltak a tüntetések idején a szavaló­kórusok). Elérkezett az Idő a jobb­oldal általános támadására. Chile a szocializmus felé haladt, belpolitikájában ezt bizonyította a gazdasági vi­szonyok megváltozása, kül­politikában a jó kapcsolat a szocialista országokkal, s az, hogy Kuba az ország első számú latin-amerikai partne­révé vált. A hazai burzsoá­zia, külföldi támogatással,' új taktikába kezdett. Célja: gazdaságilag tönkretenni az országot, s kedvező körül­ményeket teremteni a hata­lom megdöntésére (először ezt választások útján pró hálták meg, mikor itt cső dött mondtak, megszólaltál a fegyverek). , Kérészig András ' (Folytatjuk.) A magyar-finn kapcsolatokról (Folytatás az 1. oldalról) Államférfiak magas szintű találkozói Urho Kekkonen köztársasági elnöknek 1963. évi*nem hivatalos magyarországi . látogatása után ^mindinkább meg­élénkültek államközi vonalon meglevő kapcsolataink. Az utóbbi évtizedben egyre gyakoribbá váltak a miniszteri szin­tű hivatalos látogatások. Jelentős esemény volt, hogy 1968. októberében Magyarországon járt Karjalainen finn külügy- rrtiniszter. Kapcsolataink kiemelkedő jelentőségű állomása volt Kekkonen elnök 1969. szeptemberi hivatalos látogatása, majd 1971 januárjában Fock Jenő miniszterelnök vezetésé­vel kormányküldöttségünk hivatalos finnországi útja és 1971 augusztusában Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek hivatalos látogatása Finnországban. KÉTOLDALÚ EGYEZMÉNYEK A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság 1959-, ben kulturális egyezményt, 1962-ben légügyi egyezményt, 1971-ben gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttmű­ködési megállapodást kötött, s ugyancsak 1971-ben a vízum- kényszer eltörléséről szóló konzuli egyezményt írt alá. Az utóbbi evekben politikai, társadalmi és kulturális kapcsola­taink sokoldalúan és eredményesen fejlődtek, gazdasági kapcsolataink terén a legutóbbi időszakban mutatkozik bizo­nyos előrelépés. Eredményesen alakultak a két ország parla­menti kapcsolatai is. Sok szál fűzi össze társadalmi és tömegszervezeteinket. Intenzív testvérvárosi együttműködés alakult ki a követke­ző hét várospár között: Debrecen—Jyväskylä, Miskolc— Tampere, Pécs—Lahti, Szeged—Tiirku, Székesfehérvár—Ké­rni, Szolnok—Riihimäki és Eger—Pori. A kétoldalú társadal­mi események jelentős állomásai voltak a magyar—finn, il­letve a finn—magyar barátsági hetek, amelyeket eddig — egyidejűleg mindkét országban — három alkalommal ren­deztek: 1967-ben, 1970-ben és legutóbb 1973, nyar.án. FINN ÁLLÁSPONT .FŐBB NEMZETKÖZI KÉRDÉSEKBEN Finnország külpolitikai tekintélyét nagyban erősített*, hogy — a helsinki hosszú, de végül Is eredményes előkészítő tanácskozások után — Helsinkiben rendezték meg ez év jú­lius 3—6, között az európai biztonsági és együttműködési konferencia első — külügyminiszteri szintű — szakaszát és várhatóan a harmadik (záró) szakasz tanacskozasamak szín­helye is a finn főváros lesz. Érdemes felidézni, hogy Finnország 1969 május 5-én, nem sokkal a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti fel­hívása után memorandumot intézett az európai országok, to­vábbá az USA és Kanada kormányához, amelyben készsé­gét nyilvánította a konferencia és az azt előkészítő tanács­kozások megszervezésére. A finn kormány ezt követően is több pozitív kezdeményezéssel segítette elő a konferen-' cia ügyét, 1972. decemberében megkötötték — 1973. januárjában életbe léptették — az NDK és Finnország közötti egyez­ményt, amely egymás teljes diplomáciai elismerését is tar­talmazza. Ugyancsak ez év januárjától kezdődő íliatállyal megállapodtak a Finnország és NSZK közötti teljes jogú diplomáciai kapcsolatok felvételében, miközben a finn—nyu­gatnémet kapcsolatok többi megoldatlan kérdéseinek meg­tárgyalását függőben hagyta. Finnország az elmúlt év december 20-án kormánynyilat­kozatban jelentette be, hogy hivatalosan elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A finn kormány 1973. nyarán hasonlóan elismerte a KNDK-t is. Érdemes megemlíteni, hogy idén május 16-án — beható előkészítő tárgyalások után — megkötötték a Finnország és a KGST közötti szerződést, »melyet a finn parlament má­jus 29-én egyhangúlag ratifikált. Júniusban a finn kormánv memorandum átadása útjár: tárgyalásokat kezdeményezett az európai szocialista országokkal a kétoldalú kereskedelmi forgalmat gátló tényezők eltávolításáról. A Szovjetunióval már korábban (rendezték a kereskedelmi kapcsolatokat, A finn kezdeményezést az érintett szocialista országok, kö­zöttük Magyarország Is, kedvezően fogadták és ennek nyo­mán a konkrét tárgyalásokat előkészítő konzultációk sor­ban megkezdődtek Helsinkiben. A finn—magyar konzultá­ciókra augusztus végén került sor. A Közös Piáccal vnló — eddig még csak parafáit — sza­badkereskedelmi szerződés aláírásának kérdése immár egy év óta nagy vitákat vált ki a finn belpolitikai életben, s ez jelenti a legkomolyabb problémát a finn parlament mosta­ni, szeptember 3-án megkezdődött őszi ülésszakán is. A kö­zös piaci szerződés következetes ellenzője a Finn Kommu- fttóta rárt és a Finn Népi Demokratikus Uiú4 t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom