Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
\ äzent-GyöPfy. íllberí 80 éves Nyolcvan es/.teiidővcl ezelőtt — 1893 szeptember lti-an —. születeti Szcnt- Györgyi Albert. Amerikában eló Nobel-díjas magyar tudós. ! MTI-/utó) A tűzoltók ejtőernyőn érkeznek Kicsi ország — kevés meteor Hatszázmillió „égi” elemi rész testünk minden grammjában Földünkre — az idők kezdete óta — állandóan „érkezik” a világűrből meteorpor. amelynek együttes mennyisége a humusz, a víz és a levegő tömegének még mindig csak körülbelül ezredrészéi teszi ki. A Föld óriási tömegéhez képest elenyésző meny- nyiség ez, de némileg más a kép, ha arra gondolunk, hogy jelenleg az emberi szervezet minden egyes grammja körülbelül hatszázmillió „égi eredetű elemi részt tartalmaz. A Földre általában csak a meteorpor jut le a kozmoszból, a nagyobb meteorok a légkörben felizzanak. elégnek — ezek a hulló csillagok — és csak hamujuk szitál le lassan-lassan a Földre. A napi adag, amit a Föld felülete az ezredmílliméternek is csak töredékével mérhető szemcsékből kap, 5000 to- nára teltető. Ez azonban csak átlag, mert a meteorpor nem egyenletes megoszlásban érkezik a Földre. Az évnek szinte minden hónapjában közelünkbe jut egy-egy meteorraj, amikor a meteorpor mennyisége is erőteljesen megnő. De maguk a meteorfajok sem mindig egyformán „bőkezűek”. A rekordot jelenleg az 1966. novemberi Leonidák raja tartja, amikor egyetlen észlelési pontról óránként. 150 000 felvillanást figyeltek meg. A meteoranyag egyébként eléggé erőteljesen befolyásolja a Föld magaslégkörének energiaháztartását. Egyetlen .gramm másodpercenként 60 kilométeres sebességgel érkező meteorpor- szemcse lefékezése 180 000 méterkilogramm munkának, más mértékegységben 400 000 grammkalóriának felel meg. Ez a hőenergia 1 kilogramm víz hőmérsékletét 400 fokkal emelné meg. Óriási hőmeny- nyiség' ez. de az egész Föld hőháztartásában döntő szerepe terméseztesen nincs. Ugyanakkor a Földről is állandóan távozik anyag. Részint a Föld a magas légkörbe került finom szemcséket, mint valami csóvát húzza maga után egy darabig, míg csak lassan el nem maradnak tőle. részint az úgynevezett sugárnyomás hatására mindig szöknek meg' a Földről könnyű gáz — elsősorban hidrogén és hélium — atomok. Az érkező és a távozó anyag nyereség-veszteség egyenlegét azonban eddig a tudománynak még nem sikerült megállapítania. A meteoresőből hazánk is kap, természetesen területének megfelelő arányban. így aztán — kicsi ország, kevés meteor — napi „gazdagodásunk” ebből az égi anyagból mindössze egyetlen tonnára tehető. Az Ural fölött a levegőben naponta teljesítenek szolgálatot a nyugat-uráli erdővédelmi légi bázis pilótáit. Feladatuk az, hogy őrködjenek 30 millió hektár erdő fölött. Az esetleges erdőtűz kiütését azonnal jelentik a bázisra, ahonnan a tűz helyére ejtőernyős tűzoltókat küldenek. A légi tűzoltók rendelkezésére AN—2-es típusú repülőgépek. iVtl—1 és MI—2 típusú hell, ipterek és hordozható rádiók, bulldózerek, terepjárók, és egyéb technikai felszerelések állnak. A Szovjetunió hatalmas erdőkkel rendelkezik. A világ erdeinek egyötöde a Szovjetunió területén van. Az erdővédelem és az erdő- telepítés tehát komoly nemzetgazdasági feladat. Az erdőtüzek felfedezése és elfojtása érdekében a légvédelem egész hálózatát építették ki. Mintegy kétezer ejtőernyős tűzoltó és munkás kész bármely pillanatban felvenni a harcot a tűzzel. Ui könyv©k Veres Péter koszorúi a A kötetben kortársak — barátok, ellenfelék,. tanítványok — Veres Péternek (1897—1970). a nagy írónak, gondolkodónak és közéleti embernek a személyiségét, müveit, cselekedeteit idézik Az írások két részre különíthetők. Az első részbe sorolhatók azok a megnyilatkozások, amelyek Veres Péter életében keletkeztek. Találunk köztük leveleket, ismertetéseket a kezdő és a befutott író müveiről, irodalomtörténeti vázlatokat, vi-. tacikkeket (pl. Révai József, Dési Huber István) sőt rendőrségi jelentést is (Veres Péter priusza, 1940). A közlemények második, nagyobbik része az író halála után íródott, több is közülük e gyűjteményben jelenik meg először. A magyar politikai és szellemi élet jó néhány neves képviselője — kezdve Kádár Jánossal, Kállai Gyulával. és Illyés Gyulával, Déry Tiborral — emlékez»! Veres. Péterre, aki „a legszebb magyai karrierben sem veszítette el lóba alól a földet, s a aerincet testáljon ’ (Németh László). Az írások számos új vonással gazdagítják ennek a sokirányú, különös tehetségnek, „a gondra bátor, okos férfinek — ahogy József Attila nevezte — portréját A gyűjtemény értékét az sem módosítja lényegesen, hogy a halál döbbeneté sok emié- kezőt Veres Péter erényeinek túlhangsúlyozására, hibáinak ..el feledésére” késztett, s hogy jó néhány „Én és a Nagyember” — típusú élménybeszámolót találunk benne. A Veres Péter-i életmű iránt érdeklődőknek, tanároknak. irodalomtörténészeknek fontos művet érdekes fényképek. s az írások eredeti lelőhelyének jegyzéke egészíti ki. (Táncsics Kiadó) Csendes esték vallomása Egri Viktor az idős szlovákiai író kritikai írásainak gyűjteményes kiadása két részire oszlik: az elsőben a magyar, a másodikban az orosz-szovjet irodalom jelentősebb műveit elemzi. A jobbára a keletkezésük és közreadásuk kronológiai rendjében közölt írások nem szabályos kritikák, inkább olvasmány-élményekről szóló vallomások, egyfajta „olvasónapló” darabjai. Egri — saját bevallása szerint — nem él „az irodalomelméleti értelemben vett kritikai módszerrel és esztétikai filozófiai elemzés helyett jobbára ismeretterjesztésre, tájékoztatásra szorítkozik. ítélkezésében a művek politikaitársadalmi haszna a perdöntő. az esztétikai érték csak másodlagos. Tagadhatatlan jó szándéka és becsületessége ellenére nem egy megállapítása közhely-értékű, ítéletei közül némelyek fölött eljárt az idő (például Fejes Endre műveinek értékelése). A könyv beszerzése csak a nagyobb könyvtárak számára ajánlható. (Madách Kiadó) \ Ez még nem az igazi ősz, mert a hűvös-nyúlós esők csak október közepén kezdődnek, de nem is nyár többé, bármilyen melegen süt is a nap delente; az ember csak gyönyörködik a vízben, de nem kívánkozik bele. Kivéve a skandináv és a német nyaralókat. Bor- zongva nézem őket, szél csapkodja a vitorlát, a csónakot, a mólót, s ahogy a parti köveken szétpor- lik, érzem, nem volna barátságos mulatság belepottyanni. Ök azonban megszokták hazájuk hűs tengereit, s mint valami meleg vizű forrásban, úszkálnak a Balatonban. A szép hervadás mindenütt. A vendéglőkben is. Emlékezhetünk, micsoda fogadkozások történtek a korábbi' években, sőt az idén tavasszal is, hogy majd meglátjuk, milyen hajlékonyán, s milyen leleményesen alkalmazkodnak az utószezonban az időjáráshoz és a vendégek óhajaihoz. Hát nem láttuk meg, vagy nem nagyon. Badacsonyban például, amelynél szeptemberibb táj kevés van a világon, alig találni partmenti üzletet, ahol az Idegen vásárolhat. A legtöbb bezárt. Nemsokára megkezdődik a szüret, édes illatok szállnak már a levegőben, jön a közönség — s az Egry-házon kívül alig talál nyitott helyiséget. Szép az, nagyon szép és tanulságos, de földibb ellátás is kellene melléje. .. Néhány gazdátlan vitorlás himbálódzik a kikötők mentén a köny- nyű szélben; belépek az egyikbe. Elhagyott nyári holmik zörögnek- gurulnak a padlón: konzervnyitó kés, petyhüdt gumimatrac, száraz kenyérdarabka. üres napolajos üveg, s egy pompás hajcsat, valami nagy konyot szoríthatott. Elmúltak a nyári lázak, s a hajcsat most értelmetlenül ugrándozik a szélrázta vitorlásban. Deres bácsi az örsi öböl partján egy hosszú angolnával viaskodik, enyhén káromkodva. Deres bácsi környékbeli szőlősgazda, az angolna pedig, amelyet most véletlenül ponty helyett fogott, s vissza akar dobni, ritka szép példány. Olyan, mint a kígyó, szinte rugdalózik, noha nincs lába, rátekeredik a horgászbotra, hiába tóbálja Deres bácsi. Odacsapja a kőhöz, de meg se kottyan a szívós angolnának, sőt, egyre jobb kedve lesz, ráugrik a horgász karjára. Deres bácsi már magán kívül van mérgében, nagy követ keres, hogy végezzen erőszakos zsákmányával. Ügy látszik, a hal fogott horgászt. Hideg már a tóparti alkonyat, a hegy eltakarja a bágyadozó napot. Messziről még látszik ugyan, amint fürdenek a fényben a Badacsony vörös bazaltorgonái, de a látvány csak percekig tart, győz a Iromány, a déli oldal lassan teljes sötétségbe borul. Az esti szélcsendben fekete ragyogás a víztükör, didereg a partmenti nádas. Nemsokára utoljára fut ki a kikötőből a Csobánc, megváltozik a menetrend, késő őszig csak kis hajó jár naponta Fonyódra, aztán elmúlik az is. Az ábfahámhegyi tsz-borozóban révetegen ül egy pesti költő ismerős alighanem az őszről* ír érzékeny versikét, de titokzatosan eltakarja a papírt, és csak sejtetni engedi, hogy a költemény alighanem még a karácsony előtt megtekinthető lesz valamelyik folyóiratban, nyilvánvalóan annak ékeként. Kisvártatva ugyanitt feltűnik az a svéd hölgy, aki menyasz- szonyféléje lett egy lengyel fiúnak, a fiú azonban Tördemicen borzalmasan berúgott — örömében? bánatában? —, éjszakai cso- nakozáskor beleesett a Balatonba, s szégyenében búcsú nélkül elutazott. Ennek már három hete, most nagy a kavarodás — mindezt a helybéli ismerősök mesélik —, mert *VWWVV8<VWVVVy* <^AAAA/VVVVvS^A*A/vW^V*^A/VVVMvV^AA*wAlVWVVVVVVVVVVWVVV^AA^^^ a hölgy férjjel érkezett, aki — a szerelem kibontakozását látva ugyancsak elutazott, és most se férj. se lengyel. Még jó, hogy egy magyar fiatalembert látok a kétszeresen elárvult fiatalasszonnyal: az élet megy tovább, mint a férfiak. Az emberek mindenféle bolondságot megjegyeznek maguknak, ahelyett, hogy a dolgukkal törődnének. Hagyjuk is a pletykák színterét és induljunk tovább, Füred felé, végig az északi parton. Tihanynál még megláthatjuk, miként lazult fel a komp révészeinek nyári szigorúsága; eddig motorkerékpárt is vonakodva engedtek fel forgalmasabb napokon, nemhogy szénásszekeret. most meg íme. égig rakott szénásszekér éktelenkedik a közepén, vagy árválkodik mondhatnánk, mert mellette csak két külföldi rendszámú autó áll, késői turisták. Ilyenkor legszebb a tihanyi park, fényes gesztenyék puffannak a vastagodó avarra, bokáig gázolunk a lehullott levelekben, hűvöset lehelnek a fák, s olyan mélységesmély a csend, hogy szinte félünk megszólalni, hátha sebet üt a hang a varázslatos estén. Megvakult a Lepke — az autóst rand átalakított. valaha kerek büféje —. becsukta ablakait, nemsokára fatáblákat szegeznek a sütögetők bódéira is; sehol egy lélek a néma nyárfasoron. Füreden, a Baricska Csárdában, ahol ecet ég a lámpában, emelkedett a hangulat, méla magyar nótát húznak német fülekbe, bús hí- vogatással telik meg a csárda körül a szeptemberi éjszaka: „Kertek aljába még egyszer gyere le.. Csopakon előszüret van, a kivilágított présházakban hordókat mosnak, készülődnek az igazi szüretre, ami itt szeptember végén— október elején kezdődik. Fent a hegyháton daliás, de már eleme- dett barátom — egyébként tanár az egyik környező városkában, bevallja — hogy nem vén legény még az öreg legény, mert néhány hete több órás szerelmi vallomást tett úszva, a Balaton közepén, egy kedves asszonynak. — S milyen emlék maradt? — Máig tart, sőt félek, ezután bontakozik csak ki igazán. A reuma. Valami ropog a lábunk alatt, lehajolunk: érett dió. Nagy szemek a félig kinyílott zöld héjban. . FW már az ősz. az igazi. Még egy-két hét. és végük lesz a fényes nappaloknak és a mélytüzű délutánoknak. Elmennek az utolsó nyaralók, elúsznak az utolsó hajok, kihunynak a reflektorok, amelyek esti órákon megvilágították a tihanyi templom kettős tornyát, s ettől olyan volt messziről, mintha valami mesebeli várkastély lebegne a víz fölött. Leszerelik az utolsó vitorlákat, a nyitva felejtett fakó vállalati napernyőket a poros teraszokról elfújja a szél; bezárják a villák kapuit. Jó éjt, Balaton. TAMÁS ISTVÁN
