Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

Á gyümölcsoltó kőműves

Különben Rozsnyai Istvánnak hívják. Hatvankét éves ás az életében mást se tett, csak dolgozott. Az a fajta ember, akinek korán természetévé válik a munka, s addig tart, míg az élet, mert nélküle értelmetlenné válnék a létezés.

— Huszonhét évig volt a kezemben vakolókanál meg kőműveskalapács. A föld mellett az építőszerszám volt

latfelhőket a kertből hullámozta tja ránk a szellő.

— Minden fát én ültettem,

én neveltem..,

Ezért nevezem Rozsnyai Istvánt gyümölcsoltónak: fűt- fát nemesítő hajlama miatt. Már gyerekkorában kiütközött belőle a kertészeti tehetség. Apjának volt kis szőlőcskéje, s ő mindig abban mozgott. A garádban beoltott minden cseresznyefát. Arra

a főjelvényem. De sokat építettem, de sokat jobbítottam.

Csak elébb mosakodott ki a betonozás cementsarából. Fia autójának csinál bejárót a kaputól a garázsig. A fiú az egyesült egri tsz mezőgazdásza, a növényvédelem szakembere. Mostanában, a napi munka után, kevés szabad. idejében a doktori disz- szertációját készíti.

— Sokat épített és mindig csak másnak — gombolyítom beszélgetésünk fonalát.

— Másnak is, meg magamnak is — üti fel a fejét. — A fiamnak is, meg a lányomnak is. Az egész család együtt lakik ezen a portán.

vágyott, legyen háza, kertje, ahol gyümölcsfákat nevel. Ügy hozta a sors, hogy ez a vágya teljesedett. A Kertész utcában vett kertes házat Már hatévesek voltak a gyümölcsfák, amikor egyszerre oda lett az egész. Kellett a hely építkezésre, s a házat, a ketret kisajátították. Rozsnyai István zokszó nélkül fogadta a törvényt, a kapott bénzből aztán telket vett a Lajosvárosban és itt lendült új támadásba. A puszta telekre házat emelt magának, a fiának, a lányának, odaköltöztette egész családját és

nekilátott, hogy a kertet is mellé varázsolja.

— Vadkörtét, vadalmát szedtem az erdőn, a határban és a magvaikat kis ládákban elültettem. A magról kelt csemetéket szépen kiiskoláztam, a Galagonyásban felneveltem, aztán idehoztam őket a kertbe és egyéves korukban valamennyit beoltot-1 tam nemes fajtával.

Csodálni kell ezt a robin- soni kitartást, amivel a puszta földön alma- és körteillatú sátrat feszített a háza köré. A kert varázslatos. Buko- likus édeni sarok — jonatánnál, kerti banánnal, starking- gal, red delicsesszel, nemes sóvárival és aranypárminnal. Szakértő kertész: terv szerint a kert bizonyos pontjaira más-más fajták közé telepítette a nemes sóvárit és az aranypánmmt, hogy a porzás gondját megoldja. A nemes sóvári & az aranypármin ugyanis olyan páratlan tulajdonságokkal bír, hogy oda- vissza poroz.

Járjuk a csodálatos kertet, látványával nem lehet betelni. Gazdag gyümölcsteher húzza föld felé az ágakat. Minden tenyérnyi hely kihasznált még a fák alatt is', ahol zöldség terem: sárgarépa, zeller, uborka, paradicsom. Az ablak alatt — hogy túl sok eget el ne fogjon — kő- és téglanehezékek súlya hajtja föld felé az ágakat.

A kerti séta után egy kis műhelybe vezet. A sarokban a fák gondozásának fontos kelléke pihen: a japán illetőségű SPS—10 fapermetezőgép.

— Ügyes szerkezet, köny- nyen mozgatható. 350 liter permetlevet 60 perc alatt fúj ki a fákra. Ha nem kellene egyszer sem helyet változtatni, 20 perc alatt meglennék a permetezéssel.

A gyümölcsfák szegélyezte tenyérnyi udvaron gyerekek játszanak, hancurozrak vi- songva. Az unokák. Négyen vannak: 12 éves a legidősebb,- s aki az áll^kát'an mászik, hason, a legkisebb, 10 hónapos.

A gyümölcsoltó kőműves a kis udvaron körbe tekint. Nézi az unokákat, nézi a fákat. Azt mondja: reprodukáltam magam.

Pataky Dezső

BALESET

A porta Eger szélében van, a lajosvárosi Kassai utcán. Ott, ahol a földutak jó száz méter után a szőlötáblák közé érnek.

— Amikor segéd lettem, nem volt álásom — említi fel régi szomorúságát. — Kusner, a katolikus legény- egylet elnöke, kérelmező levelet írt érdekemben. Azzal a levéllel én az érseki palotába mentem. Onnét Subik, mint a kutyát, kizavart. Ügy ordított rám, hogy szalad- tomban a finom szőnyeget is felrúgtam, s majd orra buktam. Mag a kapuszolga is azt mondta: soha többet rá ne tegyem a lábam a rezidencia lépcsejére. Ezt a tilalmat a mai napig meg nem szegtem.

Sokat épített, sokfelé megfordult. Ott volt a Hadnagy utcai lakótelep építésénél is. Dolgozott aztán műemléki munkán Pásztón, Hollókőn. Keze munkáját dicsári a kí- vül-belül helyreállított Butt- ler-ház, a Ráctemplom és az Almagyar utcai patika.

Középtermetű ember. Jobb lábát kicsit húzza. Észre veszi, hogy ezt figyelem, s a tenyerével többször is odacsap.

— Ezt a lábamat szeretem. .. Évekkel ezelőtt az élet el akart pártolni mellőlem. Naev magasságból zuhantam alá és a jobb lábam tartott vissza, hogy a földdel ne találkozzam.

A kassai utcai szép ház üvegtetős előszobájában

ülünk. Alma és körte illat lebeg körül bennünket. Az ilM sae®íe*sber 16», vasárnap

— Fél kettőkor ebédidő volt. Utána kezdtük újra a munkát. Éh az üstből hordtam a bitument. A hatodik fordulónál1 jártam éppen — a vödör már télig megtelt —, amikor az üstbe merített kanáltól lángra lobbant a bitumen Juhásznéval megpróbáltuk eloltani a tüzet. A ládában odakészitett homokot beleborítottuk az üstbe, a forró bitumen kivágott. Szerencsére jól fel voltam öltözve, a ruha sokat felfogott de a bal kezem összeégett

Kovács Györgyné, a Hatvani Konzervgyár dolgozója, 1972. augusztus 30-án szenvedett . üzemi balesetet. 1972. X. hónap 29-én lépett újra munkába régi munkahelyén, a karbantartásnál. Februárban a borsóosztályozó gépekről kellett eltávolítaniaa rozsdát, a szennyeződést és a megtisztított felületet újra festeni. Márciusban fedett. szín alatt dolgozott, lényegében szabad ég alatt. A huszonhat éves munkásnó nehezen tudta elvégezni feladatát, többször szóvá tette, hogy jobb keze kimerül, fázik az állandóan viselt kesztyű ellenére. A munka befejeztével nem tudja lemosni jobb kezét sem a festéktől, mert az égett kéz a vizet sem bírta elviselni.

— Miért került Kováosné üzemi balesete után ebbe a munkakörből ...

Lehotay János műszaki főosztályvezető: — Kovács- né sérüléséből akkor már tökéletesen felgyógyult. Egyébként nem ő volt az egyedüli, aki kint dolgozott a szín alatt. Kint voltak a többiek is, tekintettel arra, hogy annak az üzemrésznek május 1-ére készen kell állnia. • Egyébként, amint már mondottam, Kovácsné sérüléséből akkor már felépült.

— Ha valóban felépült sérüléséből, akkor miért kellett 1973. szeptember 7-én új munkakört biztosítani számára a ruharaktárban?

— Kérem, higgye el, itt mindenki maximálisan segíteni akart Kovácsnénak — magyarázza Hegedűs László munkavédelmi megbízott, a szakszervezeti. bizottság el- nöke. — Még be sem jött munkába, amikor fölajánlottunk neki liftkezelői állást, de ő azt mondta, nem fogadja el, mert az háromműszakos és a kisfia miatt nem tudja elvállalni. Aztán felajánlottuk neki azt a munkahelyet, ahol a terhes nők dolgoznak. Igen ám, de erre ő meg azt mondta, hogy azok két kézzel dolgoznak és az ügyességi munka, amit ők csinálnak. Szóval, nem lehetett vele szót érteni, pedig itt mindenki az ő javát akarta. Azt is hányszor mondtam neki, hogy vegye le a kesztyűt, mert így nem éri nap a bőrét, annak pedig kell a D-vitamin. Ha a munkában nem használja salad a két keiét, saját majd ütemben halad a 11 szintes, 600 agyas kiskunhalasi kórház építése. Több más mellett itt kap majd helyet az SZTK-rendelő és a véradó állomás. Az új egészségügyi létesítmény átadását a jövő év végére ígérik az építők.

(MTI-foto — Rzsonyi Gábor — KS)

tjj kórház

épül

A spanyol dinnyétől a bikaviadalig

Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, hosszú útról érkezett meg a napokban, közel két hetet töltött Dél-Spanyolor- szágban.

— Igen, a TÁSZI szervezésében 21 termelőszövetkezeti vezető látogatott el Spanyolországba, köztük én is. Jártunk Madridban, Granadában, Sevillában, Toledó- ban, Malagában, Jerezben és még sok más helyen. Alapvetően a szőlő- és a diny- nyetermesztés iránt érdeklődtünk, hiszen mindkét növény termesztésének nagy hagyományai vannak a tőlünk eléggé messzi fekvő országban. Természetesen a lényegesén más klíma és a talajadottságok következtében egészen más kép fogadott, mint a nálunk megszokott. Mi itt Hevesen több száz hektáron termelünk dinnyét, az itteni azonban ízre, béltartalomra egészen más jellegű, mint a spanyol. A szőlőtermesztés is eltérő

a miénktől, más tőkeművelési módokat alkalmaznak.

— A szakmai programon kívül milyen érdekességgel találkoztak?

— A spanyol városok nagyon tetszetősek, különösen Sevilla. Ami számomra különösen érdekes volt: az itteni fiatalok gitárral a kezükben egész késő éjszakáig sétálnak az utcákon, énekelnek, jól érzik magukat. Anélkül, hogy valakit is zavarnának. Gyönyörű a tengerpart, pálmafákkal övezett sétányok, szép szállodák várják a turistákat. Látszik, hogy az idegenforgalomra különös gondot fordítanak.

— Milyenenk voltak az ételek?

— Más, mint ná’unk. Ettünk többek között csigát, polipot, a spanyolok a sült csigáért úgy állnak sorba, mint mi a lángosért. A borok nagyon ízletesek, kitűnőek, bár általában gyengébbek a magyar boroknál.

— Mi volt a legnagyobb élménye?

— Madridban megtekintettünk egy bikaviadalt. Két óra alatt hat bikával mérkőztek a torreádorok. Körülbelül hetvenezren voltak az arénában, és sokkal izga- tottabb a légkör, mint nálunk a labdarúgó-meccseken. Nagyon érdekes volt, de azt hiszem, még egyszer nem nézném végig. Aztán az országjárás során eljutottunk Don Quijote falujába is. Don Quijoténak hatalmas kultusza van, szobrát szinte minden városban, faluban lehet látni. A kereskedők is élnek a lehetőséggel, a miniszobrok tömegét adják el naponta.

— Mi az, amit itthon is szívesen látna?

— Bármerre jártunk, a

régi városrészekben szinte minden udvar egy-egy virágos, kis liget. A házak falai is tele vannak futtatva virágokkal. Jó lenne, ha ez nálunk is több helyen így lenne. (kaposi)

gának árt vele, mert nem

érzi magát teljes értékű embernek. Mi pedig azt szeretnénk, ha minél előbb ismét teljes értékű ember lenne.

— Ha itt mindenki maximálisan Kovács Györgyné érdekét képviselte, akkor miért a munkaügyi döntő- bíróságnak kellett megítélnie a kártérítés teljes összegét, mivel a vállalat csak a követelés felgt akarta kifizetni? Nincs itt valami- ellentmondás?

— Nincs itt. kérem, egyáltalán semmi ellentmondás...

Blazsek Józsefné. a szakszervezeti bizottság titkárhelyettese:

— Nézze, én azt el nem tudom képzelni, hogy Kovácsné otthon fűzés, takarítás közben is csak az egyik kezét használja. A munkát otthon is csak ei kell végeznie neki, bejárónője pedig nincs, szóval, biztosan használta mind a két kezét. Itt a gyárban az ő hozzáállása volt a rossz a dolgokhoz. Ö mindenáron valami beíró munkakört akart magának. Most tegyünk el egy régi dolgozót arról a helyről. Ez nem tiszta ügv. Mint ahogy az sem. hogy Kovácsné ügyvédet fogadott magának.

— Mit tetszik gondolni, hogy egy munkásnő miért fogad macának (Vcwédet?

— Nem tudom. Nem ér- fem Talán félt, hogy „átverik”?

K indtner András, a vállalati munkaügyi döntőbizottság elnöke:

— Többször volt nálunk Kovácsné ügye. Azt hiszem, a helyzet végül is megnyugtatóan rendeződött;

— Miért fordult Kovácsné

a bizottsághoz?

— Először azt sérelmezte, hogy írásbeli figyelmeztetést kapott a baleset miatt, aztán volt egy ügy: Kovácsné, mivel nem tudott otthon mosni, havonta kért 200 forint mosatási díjat, a vállalat viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a Patyolatnál mosasson és onnan hozzon számlákat. Nem tudtak megegyezni, így végül is négy hónapra' a 800 forint helyett 530 forintot kapott Kovácsné a mosásra. Ilyen apróbb ügyek is voltak.

Kovács Györgyné:

— Én nem tudok beszélni, nem tudom elmondani olyan szépen, hogy mi bajom van, csak azt tudom, hogy nem úgy bántak velem, ahogy kellett volna. Fizikai munkás vagyok, tíz éve dolgozóm a gyárban, de most tudtam meg igazán, hogy milyen munkásnak lenni. Amikor balesetet szenvedtem, aláírattak velem egy jegyzőkönyvet, hogy én is hibás vagyok. Én a nagy ijedtségben azt sem tudtam mit írok alá. Amikor visszajöttem dolgozni cs a gépekről kellett lekaparni a ráégett olajat, megálltam, amikor nem bírta tovább a kezem. Jött arra főnök, látta, hogy állok, azt nvmdja: tudja-e, Kovácsné, hogy ki kell használni a nyolc órát? Egyszer bementem kávét inni a büfébe, azt mondták, levonják az órabéremből, meg hazazavamak Aztán olyan is volt, amikor mondtam, hogy nem felel meg ez a1 munkakör, akkor azt mondták nekem, hogy akkor álljak ki az utcasarokra. Azt azért hozzátették, hogy autót

számolni. Nem tudom én elmondani, hogy mi minden ért engem , azóta...

Lehetséges, hogy Kovács Györgynének valóban mindenki .jót akart?

De ha mindenki jót akart, akkor miért gyűlt össze kö- tegnyi akta, ügyirat, orvosi szakvélemény? Miért kellett a vállalati munkaügyi döntőbizottságnak összeülnie, miért kellett a teljes kártérítési igényt a bíróságnak megítélnie? És főként ez a lényegi kérdés: miért

érezheti egy fizikai dolgozó azt, hogy á vezetők ellene fordultak? Hogy ki van szolgáltatva. Hogy ä*z ő igazságához nem elég tíz év becsületes kétkezi munkája. Mert ha baj van, akkor ügyvédet kell fogadnia, mért az egyszerű munkás, aki nem ért a törvények, paragrafusok útvesztőjéhez, alul fog maradni abban a küzdelemben, amelyet igakáért, vélt, vagy jogos igazáért folytat.

Hosszúra lehetne nyújtani a kérdések sorát az üggyel kapcsolatban, amelyben érzésem szerint baleset történt. Balesetet szenvedett az egyszerű dolgozó érdeke, amelyet minden szempontnál jobban . kellene figyelembe veruu. Hogy valóban azt érezzék és tudják, amit a huszonhat éves munkásnő olyan bölcsen megfogalmazott:

— Egy munkás nem ért a törvényekhez, de ne is értsen. Nem az a dolga. A munkás dolgozzon becsülettel, és tudja, ha bánni történik, és ha igaza van, minden az ő oldalán áll.

Ebben az esetben pedig éppen ez nem történt meg, Sáigelb^ Aodra*