Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
Hunyadi Zsuzsanna A mosolyuk külön fotótéma lehetne. Az, mert nincs benne semmi erőszakolt, semmi udvariasságízű. Ilyen a felszabadult öröm ösztönös reakciója. A jelképes kézfogás, az eskütétel után beszélgettünk. Főiskolai polgárok, első évesek, gólyák lettek, 6 már csak rajtuk múlik, hogy teljesüljön almuk, hogy tanári diplomat szerezzenek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Igaz, addig négy év telik majd él, de’ számít is ez az idő annak, aki még tizenévesnek mondhatja magát! □ □ □ Ahány ember, annyiféle nekifutás. A magyar--orosz szakos Hunyadi Zsuzsanna az, aki nem ismerte meg a csalódás izeit, 6 Fortuna kegyeltjének mondhatja magát. __ Egerben, a Gárdonyi G éza Gimnáziumban érettségiztem, a felvételire tíz pontot hoztam magammal. Felkészültem, de nem is reméltem, hogy sikerül. Talán azért jutottam be, mert elfelejtettem izgulni, amolyan ..lesz, ami lesz” hangulatban voltam. — Ez is csak a dolog egyik oldala, mert úgy hallottam, felkészült minden eshetőségre. — Természetesen, mert ez a helyes. Szükség esetén képesítés nélküliként tanítottam volna bárhol a megyében, mert mindenképpen tanár akartam lenni. Liplák Mária A szendrői Lipták Mária biológia—mézőgazdasági szakra nyert felvételt. Egerbe pályázott, mert nővére is itt főiskolai hallgató. A sikerre büszke lehet, mert erre a szakpárosításra kilencven jelentkező közül csak tizenötöt vettek fel. — Hadd tegyem hozzá azt Is, hogy csak másodszorra sikerült. A tavalyi elutasításkor sem keseredtem el, hanem elmentem képesítés nélküli nevelőnek a Borsod megyei Hídvégardóra, s munka mellett készültem az újabb nekifutásra. — Választhatott volna más pályát is... mm, szeptember 16„ vasárnap Gólyák — Minden áron pedagógus akartam lenni. Próbálkoztam volna akár ötször is. Szeretem továbbadni azt, amit tudok, amit megtanultam. Erre a legjobb lehetőség a katedra. Az egyéves gyakorlat is erről győzött meg. Egyébként sem volt hiába, mert megismertem, a nehézségeket, s jó érzés most elmondani, hogy ezek sem vették el a kedvemet. □ □ □ A legnehezebb Mester József rajtja volt. — Baján végeztem, az ottani kertészeti technikumban. Szerettem a szakmát, de a rajzot, a festegetést is. Ezért próbálkoztam kétszer is a Képzőművészeti Főiskolán. Nem sikerült. Közbeszólt. a katonaság is, huszonhét hónapig voltam határőr, s csak utána pályáztam Egerbe, biológia—rajz szákra. Nem bánom, hogy így alakult, elvégre tanárként is foglalkozhatok képzőművészettel, s másokat is nevelhetek a rajz szereteté- re. Az eltelt éveket sem sajnálom, amit eddig láttam, tapasztaltam, az csak hasznomra vált, válik. Űgv érzem, senkinek sem árt az, ha valami csak, többszöri nekifutásra sikerül, □ □ □ A gondokon már mindhármán túl vannak. A négy év nemcsak tanulást, előadásokat, vizsgákat jelent, hanem az ifjúság talán legszebb időszakát. Vajon ki mit vár, remél? Zsuzsa, mint mindig, most is előrelátó: — Az ember szabadabb, mint a középiskolában. Kevesebb a megkötés, mégis nagyobb a felelősség. Nem lehet a hirtelen jött függetlenséget túlzásba vinni. Szc retném, ha mind több ba rátra találnék, ha számíta nának rám, igényelnék KISZ-munkámat. így volt ez a középiskolában is. A kezdet mindenesetre jót ígér: a nyáron voltam Keselyő- bércen, vezetőképző táborban, s társadalmi munkában dolgoztam a többi főiskolással együtt Eger Cse- bokszári lakótelepén. Hasonlóan gondolkodik Mária is: — A nővéremtől tudom, I >gy mit várhatok. Szeretnék művelődni, szórakozni, persze csak úgy és annyit, hogy sose feledkezzek meg a rendszeres tanulásról, a felkészülésről. Jóska elsősorban azt szeretné, ha még jobban megismerhetné a rajzművészet, a festészet titkait. — Ügy tudom, kitűnő művésztanárok oktatnak majd, s jut idő a saját elképzelés megvalósítására is. Eger környéke a festegétő ember számára témák sorát kínálja. A többi már kitartás, tehetség dolga. □ □ □ S mi lesz négy év után? Ki, hogyan tervezi a jövőjét.? — Oda megyek, ahol hely akad, ahol szívesen várnak. Nem riaszt a falu, de legjobb lenne Eger közelében — mondja Zsuzsa. — Levelező tagozaton, lehetőleg Debrecenben szeretném elvégezni a biológia szakot. Egyéb kikötésem nincs. Hídvégardón megismertem, mit jelent falun tanítani. Nem könnyű, de érdekes és szép, mert az ember legtöbbször magára van utalva* £ majd csak rajta Mester József múlik, hogy mit produkál. Az oktató-nevelő munka mellett szeretnék kutatótevékenységet is folytatni. Erre is lehetőség adódik falun, hiszen a szakkönyveket könyvtárközi kölcsönzéssel megkapom vagy megvehetem —- tervez Mária. Jóska is fahiparí^, csak egy kikötése van: — Lehetőleg városkozel- ben szeretnék élni, dolgozni. Nem azért, mert ma ez a sikk, hanem úgy érzem, csak így tarthatok szoros kapcsolatot képzőművész mestereimmel, s leendő alkotótársaimmal. S talán a gyerekeknek is úgy tudok többet nyújtani. □ □ □ így lesz-e később? ők bizonygatják, hogy így szeretnék. Méghozzá azzal a lebilincselő fiatalos lendülettel, amelyben, nehéz kétkedni. Igaz, négy év hosszú idő, még akkor is, ha az ifjúság más mértékkel méri. Ma erről korai meditálni. Majd négy év múltán, amikor találkozunk egy újabb beszélgetésre. Ebben maradtunk, Pécsi Istváfi Huzavona az egri jegyiroda körül EVEKKEL EZELŐTT körbejárt egy ironikus szólás, amely a lusta építkezéseket magyarázta. Azért megy nálunk lassan az építkezés, — mondották •—, mert ha van homok, akkor nincs víz, ha pedig víz van, a homok hiányzik, s ha alkalmasint van mind a kettő, akkor pedig egész biztos, hogy a veder hiányában áll a munka. Vagy éppen csúsztatnak... Annak idején jót nevettünk ezen az okoskodáson, éreztük, sőt tapasztaltuk is: sok benne az igazság. Sőt volt időszak, amikor nemcsak az építkezésekre értettük ezt a magyarázatot. Mindez persze lényegében már a múlté. De azért előfordul, hogy használnunk kell a jelen időt... Bizonyára emlékezik még a kedves olvasó azokra a cikkekre, nyilatkozatokra, amelyek az egri jegyiroda megszervezését sürgették. Abban az időben teljes volt az egyetértés: kell, szükséges egy közönségszervező iroda Egerben. Ezt a véleményt hangoztatta több alkalommal is a színház igazgatója, de hasonló elképzelésekkel foglalkozott a mozi és művelődési ház is. A város es a megye kulturális életéinek vezetői pedig lelkesen támogatták az életre való ötletet A megvalósítás elé csupán egyetlen — de nagyon lényeges — akadály gördült: nem volt hely... Igaz, 1968-ban megszűnt a Széchenyi utcai gyógyszer- tár, az üzlethelyiség mégis kihasználatlanul maradt, mert a patika értékes műemlék- berendezését nem tudták elszállítani. Mert nem volt hová. .. Pedig nagyon kellett volna ez a belvárosi üzlethelyiség, hiszen itt akarták megnyitni Eger város közönségszervező irodáját. ELKÉPZELÉS VAN, nem hiányzik hozzá a pénz sem, — mondották — csak vinnék I már onnét azt a régi patikát. | Bizony, lassan vitték. Hosz- szú évek teltek el, még végre-valahár a ez év márciusában- nagy üggyel-bajjal elszállították a ritka értékű berendezést. A jegyirodának kiszemelt üzlethelyiség tehát felszabadult. A korábbi nyilatkozatok alapján joggal vártuk, hogy a kulturális intézmények és vállalatok pénzzel, tervvel egyformán felkészülnek a helyiség elfoglalására, s rövid időn belül megnyílik a kultúrát és a közönséget egyformán szolgáló iroda. Nem ez történt. Kiderült, ugyanis most, hogy van helyiség, hiányzik a „víz”, de úgy néz ki, még a „veder” -is. Azaz, nincs pénz, s az évek során megkopott az elképzelés is. Ügy tűnik, most már a színháznak sem olyan fontos a közönségszervező iroda, de nem lelkesedik annyira a művelődési ház, á TIT, a moziüzemi vállalat és a többi intézmény sem. így márciustól teljesen üresen vár gazdára egy üzlethelyiség, mégpedig nem is akárhol: Eger legforgalmasabb pontján. Többről van itt szó, mint egy üzlethelyiség körül kialakult huzavonáról. Történetesen arról, hogy a kulturális intézmények- és vállalatok’ Egerben nem tudnak közös nevezőre jutni egy viszonylag egyszerű ügyben. Nem tudják összeegyezteni érdekeiket, s ily módon, akarva vagy akaratlanul, rossz példa t mutatnak az együttműködésre. Nem beszélve arról a vitathatalan tényről, hogy az idegenforgalmáról közismert megyeszékhelyen nagyon is szükséges a közönségszervező iroda, egy olyan helyiség, ahol részletes információt kaphat az érdeklődő és ' jegyet is válthat, ha akar, színházba, moziba, hangversenyre és más kulturális rendezvényre. Jóllehet mindehhez pénz kell. De még ennél is döntőbb az elhatározás. IVlert tapasztalatból tudjuk, hogy ahol jó és hasznos ötlét születik, ott összejön a pénzügyi fedezet is. A közönség várja a korábban megígért propagandairodát. Ehhez a várakozáshoa kellene igazítani a döntést. ES A5£ időt is... Márkusa László Bélapátfalvi műkedvelők — lengyeiarsiági vendégszereplésen Egy kedves meghívásnak eleget téve: a beszkideki építők ünnepére, szombatom Lengyelországba utazott a Cement- és Mészművek kulturális delegációja. Az országos vállalat dolgozói szeptember 15—19. között az opolei cementművek vendégszeretetét élvezik. A látogatás megyei érdekessége, hogy a delegációban több bélapátfalvi van, s a vállalatot két művészeti ágban is a gyár műkedvelői képviselik. A szakma legutóbbi vetélkedőjén ugyanis első díjat nyertek, s ennek további jutalma — az ígéret szerint — külföldi szereplés, A Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyárából így Bikki Oszkár táncdalokkal jelentkezik, a népizenekar — Burányi Gusztáv, Burányi Ignác, Baranyi Oszkár és Danó Lajos — pedig magyar muzsikává! lép fel a lengyel fesztiválon. í HÁMORI ANDRASs Á hölgyet csak nézni szabad (Befejező rész) Tessék, tessék! Itt látható Anne Girardouet, alias Gál Éva, kimondottan egyedi darab! A bútorok eladok, a hölgyet csak nézni szabad! Tessék, csak tessék! ... Demjénnek most különösen tetszett a lány. Nem először látta így, mégis mindannyiszor valami új, addig még soha nem ismert részletet fedezett fel rajta. Pillantása hosszan elidőzött kicsiny, de formás mellein, ahogy meg-megrezdültek — cipószelés közben. És milyen otthonosan mozog mindenütt — kalandoztak tovább a fiú gondolatai —, ahol csak együtt töltenek néhány órát. A kényelmetlen baráti szívességek, a házmesterek vizsla pillantásai, a „kétórás kéglik”, ví- kendház Csillaghegyen, hűvösvölgyi játszótér, mégany- nyi nyugtalan-szerelmes perc ködös színhelyei, egymás után villantak elé. Éva csinosan elrendezett dekoritlemezen tálalta a szendvicseket. Ügyesen a fiú mellé csúsztatta a tálcát és az ágyra kuporodott. Ferenc és Éva törökülésben ültek a szeles, narancs- színű heverőn és jóízűen far latoztak. A fiú teli szájjal magyarázott. — __nézd, két éven bel ül meglesz a lakás és akkor összeházasodhatunk. Azt hiszem, megférünk majd egymással ... — Két gyerekünk lesz! Vagy esetleg három? — Hm, elég lesz 'cettő i* sm harapott Demiéa agybatalmasat —... egy fiú, meg egy kislány. A nappalit úgy fogjuk berendezni, hogy középen térelválasztót csinálok, telis-tele könyvekkel... — Mi legyen a nevük? — vágott közbe Éva. — Majd eldöntjük! Szóval, az ablak alá csak növényt teszünk és beljebb kezdődik a dohányzógami- túra... zett Demjénre. — Én is szoktam álmodozni és... — ... és most elrontottad a játékomat! Éva a heverő mellé guggolt és fejét a fiú lábára hajtotta. Inkább kérlelve, mint vigasztalva szólalt meg: — Ne haragudj, de most hagyjuk abba ... Én félek... — Ugyan mitől félsz? — A játék végétől. Ami— A kisfiú Adam lesz, a kislány meg Éva! — Persze, persze ... Te, mit gondolsz, milyen színűre fessük a falakat?... — Dem- jén megtörölte a kezét. — Vagy vegyünk tapétát? A lány lecsúszott a heve- rőről. — Mi az, nem válaszolsz? — kérdezte Ferenc. — Válaszolnék, csak... — ,.. csak? — Tulajdonképpen látnom kellene azt a lakást... — Éva elbizonytalanodva Hókor ráébredsz, hogy megint csak álmodoztál! Amikor késő éjjel kísérsz haza... Demjén ingerülten rántott a vállán. — Fantasztikus, hogy néha milyen józan tudsz lenni! — Ez csak azért van — egyenesedett ki Éva — mert a helyedbe tudom magam képzelni ... — Na, ne nevettess! És ilyenkor mit érzel? — Azt, hogy nagyon szeretlek. <■» igeiéi — grimaszolt afiú. — Akkor az előbb Sí beszélt a gyerekekről? Tolást én?! — Igazad van. Nem kellett volna! Én sem vagyok következetes, de ez nem zavar annyira engem, mint téged. Te teljesen beleéled magad, aztán rágódsz ezen cs minden egyes „játék” után keserűbb leszel! Demjén felpattant a heve- rőről. — Tehetek róla? Igen, keserűbb leszek! De nézz körbe! — mutatott a köröttük kiállított bútorokra. — Ezeket a bútorokat mind mások veszik meg, nem én! Én nem vehetem meg, nincs hova vinni őket... Erted?t — Ne csináld a cirkuszt — hűtötte a lány — ezen nem. érdemes bosszankodnod, hiszen ... — Miért nem? Hát nem én rendezem be minden hónapban ezt a __, ezt, a zsibv ásárt? Nem én tartok, lak- berendezési tanácsadást? Röhe?.' „Talán azt a garnitúrát ajánlanám a leedves vevő figyelmébe! Vagy inkább azt a variát óhajtja?” Nem, ez egyszerűen kész röhej! Demjén hadonászott még egy keveset, majd tehetetlenül ledőlt az ágyra. Csend lett. Éva letörte» rámolta össze a maradékot Már nem szólt semmit, ismerte Ferencet. Aztán az összegyűrt takarót fázó mozdulattal’ magára terítette. Demjén ivott egy korty vodkát, a maradékot Évának nyújtotta. Rágyújtott, a füstöt hosszan maga elé fújta. Később eloltotta a hangulatlámpát és megsímogatta a lányt. Odasétált az egyik kirakatüveghez és felengedte a fényvédőt. A kis tér majdnem kihalt volt, csak az autóparkolónál csókolóaott egy szerel» mespár„ / ioa3 ha /
