Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

Nyugdíjasok — megannyi értékes ember! A ugnsztusS adatofe sze­** rint több mint egy- »riilMó „saját jogú” (öregsé­gi, rokkantsági) nyugdíjas él Magyarországon. Tehát csak­nem minden tizedik ember. Fél Budapestnyi, a legna­gyobb megyék lakosságát meghaladó sokadalom ez, amelynek aránya előrelátha­tólag növekedni fog. Ez is bizonyító érve a statisztiku­soknak: kedvezően emelke­dik az átlagos életkor. Érthető tehát,. ha vala­mennyien közügynek tekint­jük e nyugdíj as-sokadalom »gondját-baját. Számítunk rá­juk, s az idős de még aktív lakosság „visszahívását” szolgálja például az úgyne­vezett ösztönző nyugdíjren­delet. Megalkotói okos kon­cepcióval kettős eredményt értek el: segítettek a mun­kaerőgondon és a termeléstől már elbúcsúzóttaknak is je­lezték: szükség van minden tapasztalt kézre és koponyá­ra. Aki korábban elköszönt, s ak arva-akaratlanul kilépett a munkásközösségből, most fellélegzett: a búcsú korai volt. Bizalmat (s önbizalmat) kapott, és több szabad idejé­hez életkönnyítő anyagi ki­egészítést. A társadalom tehát (több más intézkedés mellett) ez­úton hs kifejezésre juttatta: kölcsönös érdek a nygdíjasok reaktivizálása. S természete­sen nem egyszerűen a hiány­zó helyek feltöltéséről volt szó, hanem arról is (legalább ugyanolyan mértékben), hogy a munkahelyeken biztosítani lehessen a folytonosságot. Vagyis: nem elegendő a szak­mát, hivatást — bizonyos is­meretek törvényszerű elavu­lásának kényszerére — újra és újra tanulni. A tapaszta­lat sohasem avulhat el, és minden új kezdeményezés csak erre \épülhet. Jóllehet e közhelyszerű igazságot mind­annyian tudjuk, — csak oly­kor elfelejtjük. Emlékezet- frissítésre is alkalmas tehát az immár jól bevált rendelet. A céltalanul és haszontala­nul tengődő idős ember ka­tegóriája megszűnőben van, mert a társadalom igényt tart rá. Ma már a nyugdíjas sem akar úgy élni tovább', hogy ne tudjon mit kezdeni magá­val, haszontalan álcselekvé­sekben felőrlődni, vagy vala­milyen „dühödt” hobbyhoz menekülve, pótlékot keresve, létezni. Az az időtöltés sem elégíti ki az otthon maradó­kat, hogy az utánuk jövők kizárólagos szolgálatával üs­sék el „még hátralevő” ide­jüket. A fiatalabbaknak persze örömet okoz a sütő-főző-mo- só-felvigyázó-takarító-sétál- tató „mindenes”, ám a legön­zetlenebb szülőnek, nagyszü­lőnek is kijár: legyen saját élete, nyugalma és munkája egyaránt. S aki még dolgozni tud, ez előbbi elfoglaltságai mellé (s részben helyette) szívesen vállalja a munka­helyi • többlet-megterhelést. Üjból egy közösség aktív ré­szese lesz és nyugdíjkiegészí­tése nívósabb életvitelt je­lenthet számára, Ehhez a „felfrissüléshez* persze hoz­zátartozik a kiegyensúlyozot­tabb életérzés, és betegségei, fizikai gyöngülése ellenére — valósággal megfiatalodik. S mi a helyzet a második, a rendszeres munkára már nem képes, „végleges” nyug­díjasokkal? Ök sem marad­hatnak magukra. Az idős' em­ber számít minden emberi , szóra, arcra, cselekvésre. Mert a figyelem — a rádió- hallgatás, tévénézés, az olva­sás stb. is aktivitás. S a testi gyengeség még nem jelenti az igények végleges elapadá­sát. Nyugdíjasklubok és családlátogatások jelzik a közösség törekvését. Tegyük hozzá: némelyik öregember ágyban fekvő betegként is kö­zölhet tudást és tapasztalatot, sugallhat tartást, bölcsességet és életszeretetet. . A m nyugdíjba megy, nem érkezett sem­miféle elkülönített, öregeket kirekesztő külön világba. Hazánkban )az életkortól füg­getlenül mindenki tevékeny tagja a közösségnek. A mi társadalmunkban az emberek értékmérője nem a születési t nyakönyv dátumbejegyzése, anem a társadalmi hasznos­ság. Egymillió, javarészt élet­erős ember pedig még sok hasznot hozhat. Jelenlétük: .érték. Az értékre pedig vi­gyázni keik Es viszonozni egész; tevékeny életüket, er­kölcsi és anyagi megbecsü­léssel, tisztóLettéL fJádor Tamás Törik a hevesi dohányt Hol szorít a cipő ? Két év múlva tizenötezren dolgoznak a vasutas városban (Tudósítónktól}: " * ­Az elmúlt napokban a hatvani vasútállomáson jár­tunk, ahol az egyik vezető figyelemre méltó tájékozta­tással szolgált. A MÁV 30 érettségizett leány részére hirdetett felvételt jegyvizs­gálói munkakörbe, havi 2500 ért, jelentkező azonban nincs. Tájékozódás végett felkeres­tük a városi tanács munka­ügyi főelőadóját, Prétka Já­nosáét, akitől a következő­ket tudtuk meg Hatvan munkaerőhelyzetéről.-A városban 140 kisebb - nagyobb munkáltató egység tálálható, melyek munkaerő­létszáma az elmúlt év ada­tai szerint 13 836 volt. Ha ezt a számadatot az 1970. évi 13 500-hoz viszonyítjuk, akkor növekedést tapaszta­lunk. A pzámok mögött azon­ban sok még a gond. Elég ha csak a cukor- és kon- z'ervgyár évről évre vissza­térő problémáját említjük, amikor a kampány idején legalább 150—200'fővel több munkaerőt igényelnek.. de nincs ember. Megemlíthet­jük továbbá az építőipari jellegű vállalatokat is, ahol szinte állandó a hiány szak- és segédmunkásokból. Prob­lémát jelpnt azután a közle­kedési dolgozók biztosítása a MÁV-nál és a 4. sz. VO- LÁN-nál, de sorolhatnánk még több más vállalatot is. Igaz ugyan, hogy szinte mindenütt folyik a szakem­berek képzése, de az igé­nyeket így sem tudják biz­tosítani a jelentkezők ala­csony száma miatt. Jellem­ző például, hogy az építő­ipari. sütőipari szakmákra és sok egyébre kevesebben je­lentkeznek, mint az „elit­nek” tekintett női fodrász kozmetikus és műszerész szakmára. Megtudjuk azt is, hogj jelentős a városból eliárc dolgozók száma, hiszen 1350- en ingáznak naponta. S hiá­ba jön be idegenből 3201 dolgozó, ez a hiányt nerr tudja pótolni. Az eddigiekből következik hogy jelentős mértékű < munkaerővándorlás. Konkré számadat ugyan nincs, de a' tetetos, hogy havonta mint mry lOO—200 dolgozó változ m^nkaheijfgt Jfilletaa példa erre az Építőipari Szö­vetkezet, ahol 1970—72 kö­zött a termelői létszám 60— 70 százaléka volt mozgás­ban. összegezésképpen megál­lapíthatjuk, hogy a munka­erőhiány és -elvándorlás szoros összefüggésben áll a vállalatok fejlődésével, s —a szakemberképzéssel. Ma már szinte minden intézmény bő­vül. terjeszkedik, növeli tel­jesítményét, s ez a létszám szükségszerű emelését vonja maga után. Éppen ezért fon­tos szem előtt tartani min­den vállalatnak a még egy­ségesebb bérezési rendszert, a megfelelő munkakörülmé­nyek biztosítását, valamint a szakemberképzést. A tervek megszabják a munkaerő-szükségletet is. Eszerint 1975-ig tizenötezer főre kívánják emelni Hat­van város dolgozóinak lét­számát. Reméljük, sikerülni fog. Szalmást György A hajdúbagosi, Szabadság Termelőszövetkezet ebben az évben 200 holdon termel hevesi dohányt. A betakarítást két kanadai (Everett) és két amerikai (Balthes) kom­bájn végzi. (MTI-foto — Balogh P. László) Az építőknek szurkolunk r ~ ' I : r~ ■: ­Hídügyben rossz tapaszta­latokkal rendelkeznek a gyöngyösiek. Emlékeznek még arra a kálváriára, ami a Vachott Sándor utcai híd körül folyt hosszadaimasan, mire a mar elkészített hidat végre birtokba vehették. Most ugyanilyen hídfelújí­tás kezdődött el a Báthory utcában. AzX mondják az építők, most minden másként lesz. Az építkezés részletei felől Szabó Bélától, a Gyöngyösi Városi Tanács elnökhelyette­sétől. a műszaki osztály veze­tőjétől kértünk felvilágosí­tást. A következőket tudtuk meg. A régi hidat, amelynek a teherbírása már nem volt megfelelő, augusztus második felében bontották le. Az új­jáépítés már évek óta szere­pel a tanácsi tervekben, de előbb péhzügyi nehézségek miatt, azt követően pedig építési kapacitás hiányában nem tudták a tervet megva­lósítani. Tavaly már a két vasbetongerendát a helyszín­73 tanfolyam több mint 1700 részvevővel TinropW'É-nlfó Hitrata re szállították. Aztán a Vac­hott Sándor utcai híd körül zajló események intették óvatosságra a városa hatósá­got. Addig nem engedték a Báthory utcai híd bontását megkezdeni, amíg a másikon a forgalom megindult. Ebben az évben a külön­böző közművezetékeket kel­lett áthelyezni, ez is fontos munka, de néni olyan látvá­nyos. A közönség szinte sem­mit sem vett észre belőle. A hídépítési munkákat a Városgondozási Üzem dolgo­zói végzik. Megkezdték már az alapozást is, aztán kerül sor a két vasbeton hídpillér zsaluzására. A híd testé is vasbetonból készül el. Erre terítik rá az aszfalt útburko­latot Nemcsak a teherbírása lesz nagyobb az új hídnak, hanem a szélessége is. A hétméteres közút két oldalán több mint ■ másfél méter széles gyalog­járda könnyíti a forgalmat, összesen több mint három .méterrel nő meg az új híd a régihez képest. „ A terveket a tanácsi terve­ző vállalat készítette el a megyei tanács építési osztá­lyának a megrendelésére. A gyöngyösi tanárai szerveik , tehát készen kapták azokat meg. Megérdeklődtük azt Is, miért a Városgondozási Üzemre bíztak ilyen fontos munkát? A válasz így hang­zott: * — Az üzem rendelkezik megfelelő szakemberekkel, azonkívül a munkát közel ti­zenöt százalékkal olcsóbban végzi el, mintha más válla­latra bíztuk volna. Ez sem mellékes körülmény — je­gyezte meg Szabó Béla. Végül egy meglepőnek tű­nő időpontot közlünk. A híd elkészítésének határideje 1973. november 30. Hihetet­lennek látszik? Majd kiderül az idő múltával, kiírnék lesz igazuk: a kétkedőknek-e vagy az építőknek. Mi az építőknek szurko­lunk. (gmf) Az eisö mustszállítmárryok HATVANBAN a városi pártbizottság, a pártalapszer- vezetek és az alapszerveze­tek propagandistái jól fel­készültek arra, hogy az idei pártoktatási évben még szín­vonalasabbá tegyék atömeg- propaganda-munkát. Igye­keztek, hogy a különböző tanfolyamokon még többen vegyenek részt, mint az el­múlt oktatási évben, de ta­lán még nagyobb súlyt he­lyeztek arra, hogy a tanfo­lyamok színvonala javuljon, még inkább olyan kérdések kerüljenek előtérbe, melyek foglalkoztatják a párttago­kat és pártonkívülieket és segítik célkitűzéseink meg­valósítását. Az idei oktatási évben 73 tanfolyamon több ’.y.lnt 1700 részvevő kapcsolódik be az oktatásba, jóval többen, mint tavaly. A tanfolyamok te­matikája igen változatos, a hallgatók foglalkoznak gaz--- daságpolitikánk ' kérdéseivel, a ' vállalati gazdálkodás és vállalati élet aktuális fel­adataival. a társadalmi és állami élet kérdéseivel, vi- ' lágnézeti, etikai, kulturális kérdésekkel Szóba kerülnek a pártirányítás és a pártélet feladatai, a nemzetközi po­litikai kérdések és több he­lyütt megrendezik a vallás- kritikai tanfolyamokat is. Kedvezőnek mondható, hggjr a tanfolyamokon -részt.­vevők több mint hatvan százaléka fizikai munkás, megfelelő a nők aránya is, valamint kedvező jelenség az is, lipgy a gazdasági ve­zetők valamennyien , részt vesznek valamilyen pártok- tatási formában. A GAZDASÁGI kérdések­kel foglalkozó tanfolyamo­kon az idén még hangsplyo- sabban szóba kerülnek az irányítási rendszerünk kor­szerűsítésével kapcsolatos feladatok, a termelés haté­konyságának növelése, az üzem- • és munkaszervezés feladatai, árpolitikánk ma­gyarázása, valamint az, hogy életszínvonal-politikánk szo­ros összefüggésben, van a termelékenység növelésével. Fehér Istvánná, a Városi pártbizottság osztályvezetője elmondta, hogy egyre hatá­rozottabb az a törekvés, hogy színesebbé, érdekeseb­bé váljanak a különböző tanfolyamok. Ma már nem elég csupán „előadást” tax-- tani, igyekezni szükséges, hogy a hallgatók tartalmá­ban és módszerében olyat kapjanak, amely felkelt; ér­deklődésüket s aktívvá -teszi őket. Az új tankönyvek már szemléletesebbek, mint ko­rábban, különböző ábrákkal, grafikonokkal teszik elmé­lyültebbé az anyagot. A tan­folyamokon pedig nagyobb szelepet keii kapniuk afiia­vetítéseknéki diavetítések­nek s más szemléltető meg­oldásoknak. A vetítő és egyéb berendezések azonban nem olcsóak s jó lenne, ha a nagyobb üzemek segítenének ezek beszerzésében. A tömegpropaganda-mun- kában nagyon sok függ a propagandisták felkészültsé­gétől. Éppen ezért a városi pártbizottság a propagandis­ta-tanácskozáson módszerta­ni bemutatóval is igyekszik a munkát elősegíteni, s be­mutatni, hogy miképpen le­het és szükséges szemléle­tesebbé, életszerűbbé tenni az előadásokat. A pártalapszervezeteken kívül természetesen a KISZ- szervezelek és a szakszer­vezet is rendeznek különbö­ző tanfolyamokat, előadásso­rozatokat. Ezeken mintegy négy és fél ezer hallgató is­merkedik politikánk idő­szerű kérdéseivel. A S5?ÁMOK önmagukban is jelzik, hogy Hatvanban ugyanúgy, mint másutt,' az embereket élénken érdekli pártünk politikája s alkotó részesei kívánnak lenni an­nak megvalósításában. Ugyanakkor árra is ráirá­nyítja a figyelmet, hogy milyen nagy jelentőségű és izgalrrjas pártmunka a tö- megpropaganda. Kaposi Levente A Badacsonyvidéki Pin­cegazdaság feldolgozó és bor­tároló üzemeibe megérkeztek az első szőlő- és mustszál­lítmányok. Az idei termés átvételére minden pincé­szetben gondosan felkészül­tek: összesen mintegy 200 Ha kenyérről 1.. akkor bizony a szo­kásosnál is érzékenyebb az ínyünk: a jó lisztből, jól dagasztott, pirosra sült ke­nyér még mindig a legfon­tosabb ételek közé tarto­zik asztalunkon. Ezt bizo­nyítja például a hatvani u.j kenyérgyár esete is. A mo­dern, alagútkemencékkel felszerelt, korszerű tech­nológiával dolgozó gyár át­adása óta húsz százalékkal nőtt a fogyasztás. Csak in­nen akarnak vásárolni, hi­szen amit itt sütnek a ke­mencék magasabb páratar­talma révén lassabban is szárad, tovább eltartható. Az elmúlt napokban azon­ban mégis többen panasz­kodtak a hatvani kenyér minőségére. Utánajártunk, s kiderült, hogy az egyéb­ként kitűnő minőségű ter­méket produkáló gyár egy napig nem a . megszokott ezer hektoliter bor felvásár­lásáról és elhelyezéséről gon­doskodnak. Az öt megye — Veszprém, F^jér; Komárom, Vas és Győr-Sopron —sző­lő- és musttermésének nagy részét a szüx-ettel egyidőben veszik át a pincészetek. van szó... földről kaptak idei búzá­ból őröltét, s ebből való­ban nem lehetett sütni olyan finom kenyeret. Az­óta ismét kifogástalan a minőség, ami a Mátravidé- ki Sütőipari Vállalat veze­tőinek is köszönhető; na­ponta kérnek jelentést, rendszeresen tartanak el­lenőrzést De Iám, a közvélemény is milyen érzékenyen rea­gált* Apró változás, mind­össze egy napig tartott, sa vevők máris kifejezték nemtetszésüket. Nem baj ez, sőt... Es az sem árt, ha az illetékesek is tudják ... (hekeli) MmísüísMu. óOí lisztet dolgozta fel: az Al- 1313. sajtomba* 1^». sasaival

Next

/
Oldalképek
Tartalom