Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
Buck és a prédikátor Sidney Poitier kiváló néger filmszínész elhatározta, hogy tilmet rendez népének sanyarú sorsából, annak is egyik kiemelkedően hősi szakaszából. A polgárháború után sokan azt hitték, hogy amiért a harc folyt, a szabadságért, a rabszolgaság megszüntetéséért, az emberi jogok maradéktalan tiszteletben- tartásáért, az majd egy csapásra meg is valósul. Dél, a mindig is forrófejű Dél, nem adta fel a küzdelmet, minden áron, minden eszközzel igyekezett az olcsó munkaerőt visszatartani magának. A négerek Nyugat felé vonultak mert azt hitték, hogy ott a négersors köny- nyebb és egyszerűbb lesz. Sidney Poitier két érdekes figurát állít a cselekmény közepébe. Az egyik a szabad néger, aki segíti fajtáját a viszontagságos úton, a másik egy még szabadabb néger. a prédikátor, aki a biblia és a vallás menlevelével, az Igét hirdetve csapódik ehhez a menethez, ehhez a Nyugat felé vonuláshoz. A rendező Ernest Kinoy forgatókönyvet vitte filmre és az inkább a küzdelem szakadatlan láncolatát örökíti meg. Sidney Poitier azonban többet akart egy jól fényképezett kalandfilmnél. A két főhősben, Buck-ban és a Kiránduló termelőszövetkezeti tagok (Császár István tudósítónktól):Az aratási munkák befejezése után a füzesabonyi járás termelőszövetkezeteinek vezetői gondoskodtak a tagok pihenéséről, üdüléséről. A mezőtárkányi Aranykalász Termelőszövetkezet négy növénytermesztő brigádja látogatott el legutóbb az ország különböző részeibe, négy tsz- tag pedig Bulgáriába készül, ahol az üdülés mellett tapasztalatcserére is sor kerül. Mezőszemeréről, a Dózsa Termelőszövetkezetből hat dolgozó utazott a közelmúltban Romániába. Az aratás után a szövetkezeti tagok egy része Berekfürdőre, a másik része pedig Mezőkövesdre, a Zsóri-fürdőre utazott pihenni. Egerlarmosról a termelő- szövetkezet saját gépkocsijával szállítja rendszeresen kirándulni, üdülni a családtagjaikkal együtt utazó szövetkezeti tagokat. Jártak már Hajdúszoboszlón, Berekfürdőn, a közeljövőben pedig Hajdú és Szolnok megye strandfürdőibe látogatnak el. ©HÜ 1973. augusztus 18., szombat Amerikai film prédikátorban olyan jellemeket rajzol, akik az embertelenség ellen lépnek fel. A jogfosztás olyan nyilvánvaló, a fehérek visszaélése a hatalommal olyan kézzel fogható, akár az indiánokról, akár a négerekről van szó, hogy azon meditálni vagy azt a cselekmény során kidomborítani különösebben nem szükséges. A filmnek realizmusra törekvése abban nyilvánul meg, hogy a négereket sem fogalmazza égből szállott, türelmes angyalokká: ezek is ölnek és rabolnak, ha rákényszerítik őket. A kalandok sorából plasztikusságával. a kitűnő operatőri munkával részletezett bankrablás emelkedik ki, ahol a felvevőgép valóban csak a legfontosabbakra és igen pontosan összpontosított. A lírai képek sem hiányoznak ebből a filmből, hiszen ez a sokat szenvedett nép éppen érzelmi életében olyan rokonszenves. Sidney Poitier játssza a film főszerepét. Ez a szabad néger szolgálni akar, de a kalandot is keresi, életre-he- lálra. Talán ettől a kalandkeFélretéve a levelet, Jakov elhatározta, hogy felhívja Kulijevet. bejelenti: elkészült a beadvánnyal, a kagylót azonban hern vették föl. ..Tele vannak sürgős munkával” — gondolta irigykedve. Kínzó erővel lepte meg a vágy, hogy ő is a csekisták között lehessen. Az egyedüllét kezdett elviselhetetlenné válni a számára. Nem bírta tovább, elment hazulról. A Kereskedő utca, a házak szép, rendezett sorával, az első pillantásra mintha a szokásos életét élte volna e késő esti órákban. Egy kis figyelemmel érzékelni lehetett. hogy az aggodalommal vegyes izgalom, amit a rettenetes hír kiváltott, més nem csitult el. Az utcákról eltűntek a gond nélkül csatangoló fiatalok. Sötét ablakot alig lehetett latru, a lakásokreséstől és szolgálatkészségtől ilyen valószínűtlen. A prédikátor lelkületét és jellemét — Harry Belafonte alakítja nagy jellemábrázoló készséggel — hamarabb értjük. Ez az ember sorsát tette a vallással és a hittel való kókler- kedésre, hiszen végül is leleplezi jellemét és önmagát feltáró' jellegű vallomása, de leginkább az a biblia, amely hatalmas testében fegyvert rejteget. A téma örök zöld, az amerikai hősi korszakot még sokszor meg fogják filmesite- ni. A táj Alex Phillips operatőri munkája nyomán most is színesen és gazdagon szikrázik, teremve könnyet és apró boldogságokat. Talán ennek a képi romantikának köszönheti ez a film is nagy kasszasikerét. Vagy az igazán egyszerű igazságszolgáltatás kell a nézőnek, amely a sok pufogtatás és tengernyi véletlen után a mosolygó győztest dicséri? Ez már a művészi alkotás titka, amelyben annyi minden emberi és embertelen tud helyet kapni. ban a legújabb eseményeket vitatták. A járókelők gondterhelten mélyedtek magukba, mindenkinek akadt valami sürgős dolga a háborúval kapcsolatban. Jakov megértette, hogy az ő helyzete is gyökeresen megváltozott. Még nem ért e gondolatok végére, amikor szinte a földből kinőve, Bezrukov állt előtte. — Üdvözlöm, Jakov Va- sziljevics. Mit szól hozzá?! Nemsokára Ismét szabad emberek leszünk. — súgta neki, könyökét szorongatva. Szergejev megremegett, mintha egy nyálkás varan- gyosbéka ért. volna a testéhez, s csak nehezen tudott uralkodni magán, nehogy ököllel e korcs képébe vágjon. — Igen, óriási esemény ez az életünkben — mondta nagy nehezen. Az időpont a Finálé Szegeden- operákkal Befejezéséhez közelednek Szegeden a szabadtéri játékok, s ezzel párhuzamosan, az ünnepi hetek eseményei. Az elmúlt, másfél hónap alaposan próbára tette a város „teherbíró képességet”, amely úgy félmillió hazai, külföldi vendéget fogadott. Az idegenforgalmi hivatal szerint a Szegedre érkezők átlagban több mint két vendégnapot töltöttek szállodákban. kempingekben: naponta ötezer vendég elhelyezéséről gondoskodtak, s a 14 különjárattal érkezők mellett alaposan megnőtt az előzetes szervezés nélkül, egyénenként ide utazók száma is. A szabadtéri tizenhét leőadásán — a hét végi „prognózis” figyelembevételével— közel 80 ezren ültek a nézőtéren, illetve néhány ezren még ezután látják a produkciókat. Csütörtökön este mutatkozott be a Belgrádi Opera. Borogyin Igor hercegét impozáns kiállításban, V. Mare- nics dekoratív díszletei között, M. Szablics nagyvonalú rendezésében, D. Miladino- vics dirigálásával vitték színre. Az együttes május óta európai turnét bonyolít le, a madridi és lausanne-i fesztiválon összesen hét operát, zömmel szláv repertoárjukat mutatták be, s felléptek még Zágrábban, Ljubljanában is. Először járnak Magyarországon, nagyon bíznak abban, hogy a sikeres szegedi bemutatkozás nem marad folytatás nélkül szomszédaiknál. A jugoszláv művészek közül többen világjárók, Miroszlav Csangalovics, Dusán Popo- vics, Milka Sztojanovics bárhol keresett énekes. Szombaton Bellini Normájának két női főszerepében nálunk is jól ismert művészeket köszönthet a publikum, Radmila Bakocsevicset és Gyur- gyevka Csakarevicset. A Belgrádi Opera hétfőn este, az Igor herceggel zárjg a 15. szegedi szabadtéri játékokat. legalkalmatlanabbnak látszott a Bezrukovval való beszélgetésre. — Megérti, hogy nem tudtam tovább várni, azonnal magához siettem. Azt hiszem, most nyakig leszünk a munkában, Jakov Vasziljevics, csak győzzük idővel! — Így van. Most különösen nagy felelősség hárul ránk. — De vajon nem hívnak-e be a hadseregbe? — Egyszerre nem képesek mindenkit behívni. Van egy ismerősöm a Hadügyi Népbiztosságon, megpróbálok csinálni valamit. — Kérem rá, Jakov Vasziljevics, mert ha elvisznek, minden elveszett. — Ne izgassa magát. Álljon készen a feladat teljesítésére. Csak akkor látogasson meg, ha feltétlenül szükséges. Ha majd kell, megkeresem magát. Be/.rukov elköszönt, Jakov pedig hazatért. Éjjel izgatottan várta a teheráni rádióadást. Sikerült felvennie a rejtjelzett szöveget. Most is rövid volt, mint máskor, de világosan kifejezte: a németek számára eljött a cselekvés ideje. A .távirat konkrét utasítást is tartalmazott. „Mindenkit köszöntünk a nagy hadjárat kezdetén, amit a Führer lángesze vezérel. Valamennyiünknek hozzá kell járulnunk a gyors győzelemhez. Legfontosabb — az ellenség hátországának demoralizálása. Első konkrét feladatuk egy bakai olajfeldolgozó megsemmisítése. A végrehajtással Ivadékot bízzák meg. Az eredményt és a lakosságra tett hatását jelentsék. Arbab" Jakov még egyszer elolvasta a táviratot és az asztalra dobta. „Jól kigondolták. De megengedhető-e, hogy ilyen időkben akár csak egy napra is kiessen valamelyik gyár i.'i-AiPia^n■>i hol a kiút, Valamivel többet! Az emberek nagy többsége elvégzi munkáját, ahogyan mohdani szokás: megdolgozik a fizetéséért. A kőműves falat épít, az orvos gyógyít, a pedagógus tanít, nevel. Vannak azonban olyanok, akiknek a rutinmunka kevés. Nem arról van szó, hogy valamilyen felajánlásból folyton többet dolgoznak, ráhúznak egy-egy órát. Nem! — Mit csinál? — Robotgépet szerelek. Magam agyaltam ki az egész konstrukciót. Jópofa, ügyes alkotmány és ami a hozzá nem értő szemnek is feltűnik, kicsi. — Mit tud ez a masina? — Ez, kérem, morzsol, darál, répaszeleteket készít. é8 tehenet féj... Az ember önkéntelenül is megvakarja a feje búbját csodálkozásában. — Hogyan találta ki? Egyáltalán.^. Mosolyog. — Tudja, én olyan nyugtalan ember vagyok. Amikor mérnökként kijöttem az egyetemről, elhatároztam, hogy a napi munkámon túl mindig valamivel többet teszek. Engem mindig foglalkoztat valami. Valami, amely mások számára is új, olyasmi, amivel előrébb viszem az életet. — Miért nem szabadalmaztatja? — Megpróbáltam, de apró csacsiságok miatt visszadobták: a kivezető kábelek nem megfelelő vastagok, egy- színűek, stb. — Nem keseredett el? Legyint a kezével. — Szó sincs róla, hiszen komoly szakemberek előtt már jól vizsgázott a masinám és ami a legfontosabb, ez a robot ilyen áron sehol sem állítható elő. Szerintem tízezer forint körüli összegért adható, és különösen a háztáji gazdaságokban lehet vele könnyíteni a munkát. Tovább nézegetünk, leskelődünk a sok gép, műszer, drót között. — Ez itt micsoda? Titokzatosan tartja maga elé a kezét. — Ez, kérem, egy kicsivel megint több mint a munkám. Egyelőre nem beszélhetek róla, hiszen szó ami szó, kudarcnak is ki vagyok téve. Szeretem az effajta embereket. A kíváncsiakat, a kutatni vágyókat, a többet tenni akarókat. Meg is kérdezem. — Mi kell ahhoz, hogy valaki ezt a valamivel többet adni tudja? Meglep, hogy nem éri váratlanul a kérdés. — Mindenekelőtt nagyon kell szeretnie a szakmáját, a munkát. Éppen a szakma szeretetéből jön azután ez a több. A kíváncsi útkeresésből, az alkotni vágyásból. Igen. Csak valamivel többet! Most egy robotgép, holnap egy új pedagógiai eljárás, azután egy orjjj^sl kísérlet. .. És ne cifrázzuk a szót: a munka életünk értelmét jelenti... „ , Szalay István hogy önmagát se leplezze le, s a németek akcióját is meghiúsítsa?” Moszkva igent mond A háború mindenre rányomta sötét bélyegét, meg Kulijevék lakására is. Iránba utazása előtt Szergejev gyakran megfordult itt — az egykor kedves-vidám szobák most szomorúan hallgattak. A fekete papírral bevont ablakok sötét üregeknek tetszettek, a lámpák is halványabb fénnyel világítottak. Az otthonban csend honolt, hiányzott Szura csilingelő hangja, akit Zakatáliba vittek a nagymami jához. Szergejev belépett a vendégszobába, ahol Rumjancev és Kulijev már javában beszélgettek valamiről. — Bemutatom Jakov Va- sziljevicset — mondta Kulijev Rumjancevnak, — Sokat hallottam magáról, Jakov Vasziljevics. Foglaljon helyet, ismerkedjünk meg közelebbről. Örömmel közölhetem, hogy Moszkva jóváhagyta javaslatunkat: nemsokára ismét a biztonsági szolgálatban dolgozhat. Előbb természetesen be kell fejeznünk azt az ügyet, amellyel foglalkozik. Egyetértünk? — Hogyne, Szergej Vlagyi- mlrovics. Adja át köszöneté- met a népbiztosnak! Szergejev erősen megszorította Kulijev karját. Tudta, hogy jelentős része van az ügyben. Kopogtattak az ajtón, Kulijev felesége, egy fiatalos, csinos asszony teát hozott a vendégeknek. Hangtalanul köszöntötte őket, 's a tálcát az asztalra helyezve, azonnal távozott, hogy ne zavarja a hivatalos beszélgetést. Kulijev leemelte a csészéket, s mentegetőzve elmosolyodott: — Cukor nincs. — A szállítmányokat — nemcsak cukrot — lefoglalták a hadseregnek — jegyezte meg Rumjancev. — Ezentúl első a front. Nos, először azt beszéljük meg, hogy állunk a Schönhausen problémával. Mi legyen a következő lépésünk? A vita több mint egy óra hosszáig tartott. Végiggondoltak minden lehtőséget, ' azután Jakov javaslatát fogadták el. — Nekem mennem hell — zárta be a tanácskozást Szergej Vlagyimirovics — várnak a népbiztosságon. Sok sikert kívánok! Mehtyi kikísérte Rumjan- cevet. Amikor visszatért, Ja- kovot ráncolt homlokkal, gondolataiba mélyedve találta. — Miért ez a nagy szomorúság, Jakov? — Az bánt, Mehtyi. hogy Lldát a kérése ellenére sem engedték haza. Pedig én is mindent megtettem az ügyben. — Ugyan Jakov, minden rendbe jön. Egy-két hónap múlva hazajön a te Lidád. Addig bird ki valahogy! Jakov tudta, hogy bízhat Kulijevban, sosem fecseg alaptalanul. Kissé megnyugodva mondta: — Akkor hát búcsúzom, Mehtyi. Egy óra múlva küldik az újabb rádióüzenetet Teheránból. (SolyUitjuk.) V. JEGOROV dokumentumregénye: „Demoralizálni a lakosságot!”
