Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

r I Valószínűtlen medvetán- «oltatás folyik ebben a film­ben. Egy — nálunk ezt így mondják — szellemileg visz- szamaradott fiatalember. ír is. dublini is, azzal foglalko­zik. hogy az utcán elszórtan található lótrágyát felszedje és- eladja azoknak, akiknek apró kis kertészeteikben er­re szükség;!.: van. A munka közben találkozik egy fiatal egyetemista lánnyal, aki lo­von ül, ténylegesen is és szel­lemiekben is. és’akinek az az érzelmi indítása és kíváncsi­sága támad, hogy ezt télnó- tás írt közelebbről megtuda­kolja, megismerje. Partneré­vé fogadja az óriási társadal­mi és műveltségi szintkü­lönbség ellenére. (Ezt a moz­dulatot, ezt a'z igényt, a víg­játéki tálalás ellenére a film végéig sem hisszük el a for- gatókönyvíró Gabriel Walsh- nak.) És mert a medve nem a legjobb táncos, hát itt akadnak félszeg helyzetek, amelyek alkalmat adnak ki­élezett pillanatokra, embe­rek. jellemek, társadalmi formációk bemutatására. Sírnivalóan nevetséges és bizonyára igaz is az a sok­sok esett figura, akik között ez a télnótás dublini ganéj- gyűjtő él és élhet. Találko­zóhelyük és otthonuk egy külvárosi kiskocsma a teme­tő mellett, ahol a pénztelen­Akinek van egy unokatestvére Bronxban segben es álmodozásban tesznek túl egymáson ezek a roggyant emberek. No meg abban, hogy életükben ftOOl dollár olyan vagyonnak szá­mít, amelytől az álmok s/.i- i várványszint kapnak. Aho­gyan a kocsmáros irányítja ezeknek' az éhenkórászoknak az életét, szánalmasan mo­solyogni való. Az ellentét, az ellnhatás a Trinity kollégium lakóinak életéből ugyancsak szándé­kolt. Más kérdés, hogy ezt a sok-sok kontrasztot végül is miért úgy oldja fel, kissé olcsón, a rendező, hogy a lány elröppenése után a sze­rencse nevetve és nevettet­ve talpra állítja ezt az egy- ügyűségében is rokonszenves fickót, aki nem tud és nem akar szabadság, mozgás és ön­állóság nélkül élni. Vagy ez a film a tömegmunka, a napi szürke robot, agyárba menő munkások komor világát igyekszik kritika alá vonni, angol szemmel, az ír fővá­rosba helyezve azt, amit egy Hagyjuk a szokott kifeje­zést: uborkaszezon. Nemcsak el köp látott ez, hanem távol esik a valóságtól is. A városi művelődési köz­pont erre a nyárra hasznos és jó tervet állított össze. Alapul vette azt a tényt, hogy Gyöngyösön van egy szabadtéri színpad, létezik egy művelődési ház és mű­ködik több ifjúsági klub. Ezek meghatározták a teen­dőket is, a lehetőségekét is. A szabadtéri színpad kul­turális programja szinte ál­landó foglalkoztatást nyúj­tott, szórakozást, művelődé­si lehetőséget is. A tinédzse­rek éppen úgy megtalálták a számukra vonzó előadást, mint a középkorúak, az igé­nyesebbek szintúgy, mint azok, akik nem agyfárasztó produkciókra voltak kíván­csiak. A földmunkák tekintélyes hányada már Rész, az építő­mesteri munka is megnyug­tató. De azért még néhány hét kell ahhoz, hogy az ifjú­sági park kaput nyisson. A kora őszi * szép idők még alkalmat adhatnak ennek a legújabb kulturális’ intéz­ménynek a működtetéséhez is. ★ /• , Néhány szót az ifjúsági klubokról. Lehetőségeikhez képest most is keretet adnak a fia­taloknak a szabad idő hasz­nos és kellemes eltöltéséhez. A nyarat arra is felhasznál­ták, ahol tehették, hogy né­hány napra leruccantak kö­zösen a Balatonhoz, illetve más tájakon ütöttek sátrat, a szó szoros értelmében. (G. mól.) érdeklődő amerikai szeme meglátott? Warris Hussein, a rendező kitűnően körüljárja a főhőst, aki tizenhárom éves korában merít a negyedik elemibe és aki akkor értesül az újság­hírről, ha az anyja azt felol­vassa neki. A történet fonák­ját és tanulságát mégis azzal mutatja nekünk, hogy ez a ganéjszedegető - mikrobuszba ülve idegenforgalmat tud csi­nálni. magyarázza azt az ér­dekes adatsort, amit a lány­tól hallott i Genf Wilder az a színész­típus. akit a rendező jól for­málhat. Alkata, -arca, mozgá­sa áz érzelmi változásokat árnyaltan közvetíti. Margót Kiddcr filigrán termete az ellenpont ehhez a nagy mac­kóhoz. Gil Taylor operatőri mun­kája hangulatos, színes. bár néhol az idegenforgalmi prospektusok édességét sem nélkülözi. Michael Dress zenéje, • né­hány száma osemege a fia- lóknak. Farkas András íj otthont kap az e«ri Gyógypedagógiai Intézet A Művelődésügyi Minisz­térium' támogatásával, mint­egy nyolcmillió forintos be­ruházással új, kétemeletes, tíztantermes iskolaépülettel bővül az egri Gyógypedagó­giai Intézel. Az iskolát’a He­ves megyei Tanács Építőipari Vállalata készíti. Így az el­következő tanévben az in­tézményben már hatvan fo­gyatékos gyermekkel többel oktathatnak, s megoldódik ezáltal a súlyosabb és a ke­vésbé súlyos esető tanulók elkülönítése is Segítséget je­lent ez azért is. mert meg­szűnik az eddig sok gondot okozó helyhiány: a régi épü- / let volt tantermeit hálószo­bákká alakítják át, ezzel to­vább csökkentik a zsúfoltsá­got. DCöíava a é fa itulák A kőfaragó szakmunkástan ulók. gyakorlati foglalkozta­tásának legfőbb bázisa a Kőfaragó és Epületszobrászipari Vállalat. Itt tanulják meg a szakma mesterfogásait: első­kent a kézi formázást, hagyományos szerszámokkal. Ké­pünkön: kézi sormázá$ megadott idomra — kalapáccsal és vésői el. (MTl-}oto: Kunkovács László felv.) Az eddig eltelt időszaknak - az eredménye jó. Ha az idő­járás a kezdeti hetekben nem ront bele néhány szabadtéri estébe, akkor a terv és a tel­jesítés megfelelt volna egy­másnak. Ami még hátra van: egy operaest, egy könnyűzenei műsor, egy néptáncíesztivál. Lehet tehát továbbra is válo­gatni. ’ * A művelődési ház udvarát kialakították művészkertnek. Olykor kertpresszónak is ne­vezik ezt az ízlésesen for­mált térséget. Jellegének megfelelően itt sajátos mű­sorok hangzanak el, kerülnek megrendezésre. Már lement az agusztusi népzenei-irodalmi est, követ­kezik egy dokumentumfilm bemutató, majd kamarahang­verseny hangzik fel. Augusztus első napján nyílt meg Füzesséry Zoltán tárlata a zeneiskola nagyter­mében. Ezt követi 10-től a kollégium belső udvarán el­helyezett bemutató, amelyen fiatal művészek keresnek kapcsolatot a közönséggel. Tavaly már jól sikerült ez a tárlat .akkor is sokakat moz­gatott meg. Augusztus 12-én kutyaki- éllítás és minősítés lesz az Orczy-kastély parkjában. Gyöngyösön — először. ★ Az ifjúsági park létesítése felkeltette a fiatalok érdeklő­dését. Ügy volt, hogy az idén nyáron már működni fog. Bár nagy társadalmi összefo­gás nyilvánul meg a park építkezésében, a munkák jól is haladnak, az eredeti prog­ram mégis csúszik. Az Ifjúsági park. a szabad­téri színpad egy részén fo­gadja majd a vendégeit. Ez­zel a szabadtéri színpad sem­mit sem csorbul, mert irreá­lisan nagy nézőtere a leg­több esetben nagyobb részé­ben üresen ásított. Nem örült annak senki. í t*73. augusztus ll.j szombat V- JEGOROV dokumentumregénye! (12.) Lida és lakév Vasárnaponként Ligyija Alekszandrovna és Szerge- jev elmentek valamelyik múzeumba, moziba, vagy meglátogatták a tejieráni ba­zárt, hogy gyönyörködjenek a perzsaszőnyegekben. az iszfaháni réz- és ezüsttár­gyakban. , Nehány hónap telt el Szer- gejev Iránba érkezese óta, s a két ember .összebarát­kozott. Az estéket sétával töltötték, vagy beruccantak a szovjet klubba. Az egyik esős, januári va­sárnapon elhatározták, hogy még egyszer ellátogatnak az Ókort Múzeumba. Egy alka­lommal már jártak ott, de nem volt idejük végigjárni a gazdagon berendezett ter­meket, Itt állították ki a szasszanida uralomtól a mu­zulmán korszakig terjedő időszak történelmi emlékeit, amelyek az archeológia! ása­tások során kerültek felszín­re: ékírásos táblákat, fres- kóremradványokat, pénzér­méket, háztartási eszközö­Éppen egy tükör előtt áll­tak, amikor a szomszéd te­remből hirtelen feltűnt Hod- zsa Alj figyelő arca. Az öreg feléjük sietett. — Allah adjon békét és boldogságot — fuvolázta édeskésen llodz.su Ali és meghajolt Lida előtt. — Üdvözlöm, Ligyija kisasz- szony. Hodzsa Ali szinte mente­getőzve kezdte magyarázni jelenlétének okát Szerge- jevnek. Itt dolgozik az uno­ka fi vére, sürgős. dologban kérte a segítségét Amíg Hodzsa Ali Szerge- jevvel beszélgetett, Ligyija figyelmét, egy polcon* álló; furcsa lámpa vonta magá­ra. — Mit gondol, .Iakov Va­sziljevics: miféle lámpa ez? — kérdezte. — A „síre" meggyújtására szolgál — sietett közbevág­ni Hodzsa Ali. — Ez maga a pokol, amellyel az irániak a szélbe füstölik erejüket és férfiasságukat. Rosszabb a hasisnak ' Hodzsa Ali felnevetett, mintha valami jó tréfát mondott volna. Csodálkoz­ván, hogy partnerei nem osztoznak vidámságában, még egyszer sürgős munká­jára hivatkozott és megha­jolva elbúcsúzott. — Kellemetlen fráter — jegyezte meg Lida. — Nem elég, ha otthon egymásba botlanak? — Alig látom őt. — Meggyőződésem, hogy figyel minket. Ez a gazfic­kó mindent tudni akar, ami a kirendeltségünkön törté­nik. Még azt is, hogy ki ki­vel tart kapcsolatot. — Nem hiszem, egyszerű­en dolga akadt itt. — Lefogadom, hogy sem­miféle unokatestvére nem dolgozik ebben az épület­ben. Amikor elhagyták a mú­zeumot, az utcát napfény borította, csak a tócsák em­lékeztettek a korábbi esőre. — Moszkvában most ke­mény fagy uralkodik. Maga is vágyik Bakuba? — Már a hajón elfogott a szomorúság. Fájó volt látni, amint Baku' körvonalai el­maradnak a horizont mö­gött. láda arra gondolt, hogy őt csak később fogta el a hon­vágy, amikor az új élmé­nyek és izgalmak csitulni kezdtek. — Tudja, Lida . .. Nehe­zen szokom meg, hogy így nevezzem magát. Lida könnyedén felneve­tett. — A napokban elküldöm a kérelmemet, hogy vissza­térhessek a hazámba. Ügy látszik, ez a klíma nem használ az egészségemnek. Láda meglepetten pillan­tott Szergejevre. \ — De hiszen még félesz­tendőt sem töltött itt... — Minden nap rosszabbul érzem magam. —■ Eou-két hét múlva föl- mélegszik az iao és jobbén fogja érezni magát. Biztos vagyok benne. « Ideges emberek Gyorsuló, rohano életünk fzüli a neurasténiát. Az ideg­osztályok es ideggondozó intézetek forgalma évről évre sza­porodik- Sajnos, így van! Ezúttal nem a beteg emberekről van szó, hanem ma­gunkról, akik csak úgy, mindennap idegeskedünk, beguru­lunk, pestiesen: „felmegy a íejvizünk”. Gyakran okkal, gyakran ok nélkül. — Kérek húsz deka ementálit! Abból, ott. abból a má­sik darabból, ha lehet. . A tizenkilenc éves eladókislány egyből felcsattan. — Nem mindegy az magának? Látja, hogy ez is emen­táli, az is. Fejembe szalad a vér és dühöngök hogy nekem, aki­nek ez a kis fruska, lányom lehetne, ne'kem kell nyuginak maradnom. — A pénzemért csak abból a darabból vágatok, kis­lány, amelyikből akarok. Nem igaz? — Vegye tudomásul, nem vagyok magának kislány. — Megbocsásson! Gondoltam, tőlem elfógadja. Csöndben van, de mégis a másik sajtkarikát veszi elő és vágni készül. — Említettem, hogy a másikból kérek! Visszacsapja az. üveg alá az árut. csakúgy csattan. Mér­gesen, morogva, félhangos megjegyzésekkel, kiszolgál... A sarkon egy régi jó ismerősöm hangját ismerem fel az utca zajában. — Mi van, öregem?* — Megőrülök ezzel a kukoricásasszonnyal! Megmon­dom neki, hogy gyenge főtt kukoricát csomagoljon be, mire ö telerakja a szatyromat kemény, tavalyi morzsolatlan csö­vekkel. Persze, hogy a feleségem kirúgott és visszazavart. Nem beszélve arról, amit majd ezután kapok: — Persze, mert sohasem arra figyelsz, amit csinálsz! Persze, mert a nőkön a szemed, ahelyett, hogy a kukoricát figyelnéd! Hagyod, hogy becsapjanak... A kukoricásasszony hirtelen felkapja a főzőüst tete­jét, csakúgy fröccsen a fonó lehelet. — Nem veszem vissza! Minek vette meg? Hagyja, ké­rem, közelebb jönni a többi vevőt és ne rontsa a boltomat! — Ejnye, azt a keserves!... Hátulról megérintem a vállát. — Mi van ? — Megőrjít ez a bolond asszony! — Miért kicsinyeskedik? Nevetve vegyen tőle néhány gyenge csövet, ezt meg vágja a kukába! Piám néz, mintha most látna először. — Mennyire igaza' van! Nyolcötvenérl fél évvel meg­hosszabbítom az életemet. Szóval, kevesebb idegeskedés! Pici önuralom, pici mo­soly, kis könnyedség és tulajdonképpen ennyi az egész. Ha nem is mindig teljes a siker, de azt mondjak: jó recept... Szalay István Lida igyekezett, hogy sza­vai minél meggyőzőbben hangozzanak, de nem men­tette föl magát az egoizmus vádja alól. A lány úgy meg­szerette ezt a kissé idősebb, de számára egyszerű és jó embernek tűnő férfit, hogy nem akaródzott elválni tőle. A múlt héten is, amikor Szergejev két napig beteges­kedett, s nem ment be a képviseletre, Lida alig ta­lálta a helyét. — Miért nem gyógyíttatja magát komolyan? — Teheránban nem jók a körülmények ehhez. Azt hi­szem, csak a kórházi ápolás használna, de idegen helyen fűlik a fogam tőle ... — Meg sem ismerhettük egy­mást, s máris el kell vál­nunk — mondta halk-sao- morúan Lida. — De az egészséget’ nem szabad koc­káztatni. Segítenék, de nem áll módomban. A lánynak összeszorult a torka. Könnyekkel küszkö­dött, annyira sajnálta a fér­fit. — Lida, kedves — kézen- fogta a lányt — egy éven belül maga is hazatér, és is­mét találkozunk. Meglátja, elrepül az az év. Addigra én is meggyógyulok. — Igaza van, Jakov. — Megérkeztünk — mond­ta Szergejev és megállt. — Elmegyünk este a klubba? Beugorjak magáért? — Várom — felelte Lida és gyorsan eltűnt a kapu­ban, mintha a könnyeitől menekülne. „ A kétszobás lakás, ame­lyet Óljával bérelt, szegé­nyesen volt berendezve. A „hálószobában” két öreg vaságy, egy asztalka hajlott tükörrel meg egy ruhásszek­rény állt; a másik szobát ciltomyás, évszázados heve­rő, kerek asztal és néhány rozoga szék gazdagította. Igaz, a lakás bére sem volt drága. Ólja éppen ruhát vasalt. — Mi történt, Lida? Nem vagy magadnál! — kiáltot­ta, átölelve a barátnőjét Lida leereszkedett a heve- rőre. — Jakov haza akar utaz­ni. Nagyon beteg — mond­ta. Ólja letette a vasalót és mellé ült a díványra. — Lidocska, már régen szeretnék beszélni veled Ja- kovról. Lehet, hogy nem rám tartozik, de nekem töb­bet számítsz egyszerű barát­nőnél, Igyekezz jobban meg­ismerni ezt az embert. — Éppen eléggé ismerem. — Nem igaz, alig tudsz róla valamit. Titokzatos fér­fi. Szerintem felesége is van, hiszen már negyvenéves. Száraz ember, egy mosolya sincs. Túl sokat beszél a betegségéről, de azért elcsa­varja egy lány fejét. — Tévedsz, Olenyka. — Lida elhúzta a kezét barát­nőjétől. — Jakov rendes ember, kiegyensúlyozott. Nincs abban semmi furcsa­ság, hogy még nem nősült meg. Katona volt, sokat utazott, egyszerűen nem ta­lált egy olyan lányt, akit megszeretett volna. Aztán a front, a sebesülés ... Azóta sem épült fel teljesen. És különben sem száraz ember, ahogy mondod — gazdag lelkű, kellemes. — Lehet, hogy becsületes ember, mégis azt mondom, hogy nem ismered eléggé, ű csak magára gondol. — Ólja, ne akarj össze­veszni velem. Ólja legyintett a kezével és felemelte a vasalót. Kulturális élet — Gyöngyös

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom