Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
MÓRVAY LÁSZLÓ: NADASDt EVA: ^őafual ^cu't Nyárból dunna alól kikukucskál a szél elengedi a halvány mosolyt piciny arcodon az elijedt félmozdulat megcsókolja a földet aranyszájával a sárga-sárga Napkorong Rádnevet a hajnal lassan fröccsmámorban élsz s tudom Te a fújó szelektől nem félsz elreteszelt földvágyaidat elereszted a szellőknek beleszagolsz a földvilág hamvas illatába keresel, szőrös lelkemben egy embert Nyárból dunna alól kikukucskál a szél A gyerekek egy más világból iÖnnek, oda már tilos visszamenni a felnőttnek. A gyerekek lába előtt fehér nyuszi; neked letépett vattadarab csupán. A gyerek benn él a mesében, te magadnak is csak hallgatója vagy Am ha felnőttséged elviseled, meglátod, végül fönn a napot, és Imzád, asszonyod, gyereked csak így lehet, csak felnőtten lehet. Azok az átkozott vízibolhák. (Foto: Stern) A szüzek szomorú sorsa Az Andok vonulata és a Csendes-óceán közötti keskeny síkságon, Limától mintegy 500 kilométernyire fekszik Chan Chan, a holt város. A 2800 hektárnyi területet 1 körbefutó falakkal tiz nagy egységre osztották, ezek amolyan miniatűr városok voltak, amelyeket a többi várostól öntözött területek, víztartályok és temetők választottak el. „Itt bukkantunk rá a bizonyítékokra — mondja a Harvard egyetem régésze, Michael Moseley —, hogy Francisco Pizarro 1535-ös hadjárata előtt az inkák birodalmában mutattak be ember- áldozatot, sőt valóságos rituális öldöklést vittek véghez." A bizonyíték 300, 16—26 éves nő csontváza, amelyek- . re az egyik válaszfal alapo- i zásában bukkantak rá. „Női j csontvázak, mindig csak női ! csontvázak — folytatja Mose- ■ ley —, egyik a másik mellé > fektetve, az erőszak legki- , sebb jele nélkül". Miért be- | szélhetünk mégis áldozatokról? Az amerikai régész hangsúlyozta, hogy egy ember meggyilkolásához nemcsak kést és dorongot lehet használni. A Chan Chan-i lányokat kényelmesen megmérgezhették, majd eltemethették az egyik inka napkirály sírja közelében, hogy elkísérjék földöntúli útjára, vagy legalábbis megnyugtassák háborgó lelkét. A feltételezés egyáltalán nem hat valószerűtlennek., Közép- és Dél-Amerika Kolumbusz előtti nagy civilizációiban napirenden voltak a vallásos emberáldozatok, úgy hogy a leendő mártírokban valamiféle vallásos belenyugvás fejlődött ki. „Elődeinkben — mondja Federico Kaufmann, perui régész — olyan erős volt a túlvilági életbe vetett hit, hogy valamennyien, de különösen az asszonyok, teljes odaadással követték a gyász- szertartást. Éppen ezért nem hiszem, hogy Moseley elméletével vitába lehetne szállni.” Pedig nagyon is szembeszáll ezzel az elképzeléssel Luis Calcarel történész, a limai régészeti múzeum igazgatója. „Mindenekelőtt — veti ellen — Chan Chan esetében nem is beszélhetünk inkákról. A város a chimuk gazdag fővárosa volt. A chimuk sokban különböznek az inkáktól és egyetlen egy fennmaradt kerámia edényükön sem találhatunk az emberi áldozatokra utaló díszítéseket." A chimuk a Csendes-óceán partvidékén független királyságot alapítottak, amelyet minduntalan veszélyeztettek az inkák hegyi törzsei. Csak 1457-ben sikerült az inkáknak meghódítaniuk Chan Chan városát és ekkor alapították meg azt a hatalmas egységes birodalmat, amely mindössze 78 évig, vagyis Pizarró hódításáig állt fenn. Ez a történészek nagy többségének véleménye. Mások viszont, élükön a francia Marcel Homet-tal, azt állítják, hogy az inkák soha sem léteztek. Az inka. szó csupán ragot jelöl, inkának nevezték a chimu királyt és maga a szó annyit jelent: „a napkirály fia”. Hőmet szerint az ettől a szótól elbűvölt történészek szinte akaratlanul megfeledkeztek a chimu kultúráról, amely 6000 éves fennállása alatt nagy hírnevet szerzett Dél-Amerikában és amihez az úgynevezett inkáknak semmi közük sincs. Akkor hát ebben a történészeket két csoportra osztó vitában milyen helyet foglal el a 300 Chan Chan-i női csontváz? Kik voltak és miért haltak meg más-más, de egymáshoz nagyon is közeleső időkben? „Chimu szüzek voltak — mondja határozottan Valca- rel —, akiket valamiféle titokzatos járvány pusztított el." A járvány azonban nem tesz különbséget a nemek között. Miért nincs közöttük egyetlen férfi csontváz sem? Az olyan városok mint Chan Chan vagy a Macchu Picchu hely — folytatja magyarázatát a perui történész — rendkívül fontos vallási és katonai központokká fejlődtek ki. Lehetséges, hogy a 300 nő egyfajta apácaközösség tagja volt és ezen a zárt közösségen belül tört ki valami titokzatos járvány. Az is előfordulhat, hogy a hadsereg segéderejét képezték (a törvény értelmében ilyen szolgálatra csak szüzeket alkalmaztak) és nem kolostorban, ' hanem a kaszárnyában pusztultak el, A történészek és a régészek éles vitáját még korántsem tekinthetjük lezártnak. A piacon megkérdi a vevő: — *Engedelmet, mivel etette a tyúkját, hogy ilyen sovány lett? — Miért érdekli ez magát? — Mert én is szeretnék lefogyni. ★ Az ön epehólyagjában kövek vannak, a vizeletében homok, a tüdejében mész . .. — Mondja meg gyorsan doktor úr, hol van bennem agyag és mindjárt építkezni is kezdek! ★ — Az ön kedves családja kijön a fizetésből? — Ugyan, deiiogy! örülünk, ha kijövünk az adósságokból! ★ A szórakozott professzor, az étkező kocsiból visszatérve, sehogy sem tudja megtalálni a fülkéjét. — Nem tud visszaemlékezni a fülkéje számára? — kérdi a kalauz. — Attól félek, nem. Csupán arra emlékszem, hogy a fülkém ablaka ebéd előtt valamilyen tóra nézett. — A tegnapi film a távoli gyermekkoromra emlékeztetett. — Miért, gyerekekről szólt? — Nem arról van szó. Csupán arról, hogy ha nem volnék tizenhat éves, akkor nem mehettem volna be megnézni. ★ — Az étteremben a vendég az elébe rakott tálra bámul: — Pincér, hol van a bécsi szelet? — A citrom alatt, kérem szépen. % Tenderre hízóit üzenet A leningrádi Sarkkutató Intézet harmincnyolc évvel ezelőtt keltezett levelezőlapot kapott. A hullámok a Wrangel- sziget partjára sodortak egy fatokot, amelyet a jég és ' a tengeráramlatok teljesen ki- fakítottak, bepácoltak és simára gyalultak. Üvegcse feküdt benne, abban angolul és oroszul fogalmazott levél: „Soraink nyújtsanak segítségei a tengeráramlatok kutatásában. Bárki akadjon a palackra, dobja levelünket postaládába, vagy adja föl a postán.” Az üzenetet a Cseljuskin jégtörő hajó óceánkutatói bízták a tengerre még har- minchyolc évvel ezelőtt, amikor megpróbáltak az északi útvonalon egyhuzamban, egyetlen hajózási idényen belül végighaladni. A lelet arra vall, hogy a Jeges-tenger áramlatai a jégtáblákat éveken át önmagukba visszatérő pályákon, körbe-körbe hajtják. A majmok devizái termelnek Indiának összesen 63 045 majom export;;'1 Inóia számára 18 hónáé. alatt, tavaly szeptember^, átszámítva több mint % millió frank devizát hozott, A. C. George keres- kedelcr.iügvi ■.-nirus'úerhe- lyettes beszámolója szerint. George adata: airuoit az április 1-e óta folyó új adózás; évben 30 000 majmot fognak exportálni s ez ismét több mint egymillió frankot jövedelmez majd. A majmok fő vásárlója az Egyesült Államok, ahol főként kutatási célokra használják fel őket. . Nem vagyok jóstehetség, de etl már tudtam. Nincs varázsgömböm sem, amelybe belepillantva a jövőbe látnék, mégis én már tudtam. Biztos voltam a dolgomban. Teljesen biztos voltam, hogy eljön, mégpedig- len rövid idő múlva eljön az a pillanat, amikor harisnyatartó és a harisnyanadrág közötti női-nemes küzdelemben, a harisnyanadrág marad alul. Mármint a küzdelem-, ben. Joggal kérdezhetik a nők, hogy nekem, mint férfinek, mi közöm hozzá, hogy a test azon a részen, amely a hölgyeknél alul oly kedvemre domborodik. mit Hordanak. Joggal kérdezhetik, de okkal azért nem, lévén, hogy c harisnyanadrág és harisnyatartó-vi- tában, ■ mint férfi közvetett formában, pompás formában, végeredményben jómagam is érintett vagyok. És leszek! A Brigitte című francia hölgy- magazin állapította meg ugyanis —, hogy a nírfor- .rás és a tény is világossá váljék — miszerint „Csatát vesztett a harisnyanadrág. Ismét a széles harisnyatartót hordják a nők és persze a harisnyát. Évszázadunk első telének divatja, mint annyi másban, ebben is visszatér. A vitelei nagyon nőiig, különösen miniszoknyával együtt” — állapítja meg a lap, lelkes helyeslésem mellett. Irtó nagyon nőies! És mégsem ezért születnek ezek a sorok, még- csak azért sem, hogy elhenceghessek, mint ahogyan kezdetben majdnem tettem, miszerint én ezt előre tudtam. Mármint a harisnya - tartó cs a harisnya győzedelmes visszatérését. Az ok, amiért kije- '■'iiIllettem a. ciciben is jelzett megállapítást, sokkal prózaibb Olyan. prózai, amilyen csak egy hirisnyákötős nő lehet, ha ez a nő az ember felesége és éppen a fizetés napja van. Mert kérem én már tavaly tudtam és onnan tudtam, hogy van, de nem lesz harisnyanadrág divat, hogy hazámban nem volt, hanem lett harisnyanadrág. Cikkeztek az újságok, cikkeztem jómagam is, szóltak a rádióban ez ügyben, háborogtak a televízióban családanyák és családapák, sőt csak anyák, még söteb- ben csak leendő anyák: miért nincs harisnya- nadrág Magyarországon. Bebizonyította az orvos, hogy egészséges, beigazolta a vatszakértő, hogy pikáns, s megesküdtek a nők is arra, hogy a miniszoknyához irtó nőies a harisnya- nadrág — ha tenne Magyarországon. De bezzeg nincs! Felháborító! Es tavaly telt. Amennyi kelleti, annyi lett. Ráállt' az ipar, türelmet és időt nem **- niáhrS U.ny..'de-'<‘V két csz*cr.dö. rövid huszonnégy hónap a*an ráállt, hogy ellássa hazám asszonyait és lányait harisnyanadrággal. Megelégedetten nyilatkoztak az illetékesek és a nők is a harisnyanadrág ügyben. S míg ők megelégedetten nyilatkoztak én már tudtam — vége a harisnyanadrág-divatnak. Jön a harisnyakötő divat! Hogy az meddig tart? Amíg a magyar harisnyakötő gyárak átallnak az új divatra. S hogy az új divat meddig tart majd? Amíg nem nyilatkoznak az illetékesek megelégedetten ismét hazai termésből biztosítjuk a minden nő számára szükséges harisnyakötőt. És, aki a ha- risny akötő ügyében írt soraimban holmi pikantériát keres. annak csak a térd- 3zclagrcnd hires- neves jelmondatát üzenhetem: Honi sóit. Qit> moiy penge . . ^t.-yén arra, ’aki rosszat gondol arról (egri) Csány A Szár vágí és a Tekerő patak mellett települt község nevével az országban másutt, így Abaújban, Baranyában, Csongrádban és Zalában is megneveznek helyeket. A megyénkben fekvő Csány neve gyakran olvasható okleveles adatainkban a következő alakváltozatokban: Chahan, Chaan, Chan, Csán, Csány. A nép száján kétféle ejtésben hangzott a falu neve: Csán és Csány. Ez a kiejtésbeli n és ny váltakozás bizonyos helyzetekben szabályszerűnek tetszik. Ezt bizonyítja pl. a megyénkben Bodony, Búdon megnevezés is. A név eredete még tisztázatlan, a legvalószínűbb magyarázatnak a személyné- vi eredeztetést fogadhatjuk el. Mint érdekességet említjük itt meg azt is, hogy a falu neve"- azonos - he ngszer- kezettel, mint nyelvújítási alkotás köznévként is szerepet kapott Kazinczy Ferenc egy-két alkotásában. A csány névvel nevezte meg a latin virtus szó jelentésváltozatait. Az erő, a vitézség, a bátorság, a jeles emberi viselkedési formák, az erkölcsi erő fogalmi értékeket megnevező csány szó azonban köznévi értékben nem vált általánossá. Ismerünk olyan nyelvújítási alkotásokat, amelyeket helynevekből vettek, s köznévként ma is élünk velük. A legismerteb-, bek: alap, bárca, bura, csatár, őrs, ragály, rév, szelep, terem stb. Vályi András Magyar Országnak Leírása című, 1796- ban megjelent munkájában így ír a faluról: „Fekszik Arokszállástól más fél mért- íöldnyire, Hatvantól napnyu- gotra, sík és termékeny helyen, jó édes dinnyéje kiváltképpen nevezetes.” Nem véletlenül idéztük ezeket a sorokat. A falu nevéhez kötődő szólások is elsősorban a dinnyéskedő faluról emlékeznek. A falu sajátos foglalkozási viszonyai szolgálnak ugyanis alapul ehhez a szólásformához : Csány on még a pap is dinnyéskedik. — Csányon még a pap is diny- nyéskedni megy. A csányi szólás rokonértelmű párja így hangzik: Adácson még a pap is vasutas. Egy népi rigmus kétféle változatban is emlegeti falunk nevét. Az cg;. ík változat így hangzik: Ha bß'-nt- gyek Heves Csányha, bemegy a sár a csizu'ámba. A másik: Ha kimegyek Heves C.sinybái, kimrgz, c sár a csizmámból. Kedveskedő, dicsérő szóláshas-mla tként gyakran hangzik fel: Édes, miiét a csányi dinnye. Dr. Bakó--. .1 tnm£ fcAA<VVV\.VVVVVVVVVVWVWv/“/VW\AAAAA/’vVfe** I
