Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

... hogyan lehetne és egyáltalán lehetne-e jobbítani oktatási rendünket és jobbá okítani az oktatott tan­anyagot? Mert olvasva és az információ egyéb rend­szerein figyelemmel kísérve e két terület utóbbi évek­re szóló és további évekre előre jelző eseményeit, egyértelműen megállapíthatja a neveléssel, tanítással nem foglalkozó laikus, hogy e téren legalábbis zajos zsongás tapasztalható a művelődésügy berkeiben. S ebből a zsongásból még az is kihallja, hogy vala­mi van, volt és lesz készülőben, aki csak gyakorló szülő és nem gyakorlott nevelő, aki pedagógiai és pszicho­lógiát ugyan soha nem tanult, de megtanulta azt, hogyha valamiről sokat beszélnek, nos, azt nem ok nélkül teszik. S miután jómagam is sokkal inkább a gyakorló szülő, mint a gyakorlott nevelők kategóriájába tarto- zandónak ítéltetem, okkal tűnődhettem el a kérdé­sen: hogyan lehetne és egyáltalán lehetne-e jobbítani oktatási rendünket és jobbá okítani az oktatott tan­anyagot? Mert a következő megállapítás tényként hangoz­tatott, s miután tényként hangoztatott, okom sincs abban kételkedni. Nevezetesen: a régi oktatási rend, nem volt jó, a tananyag nem volt megfelelő. Nem volt jó természetesen az az oktatási rend és az a tan­agyag, amelyből még az én fejembe is csepegtettek gyermekkorom iskolába hajló idejének hajnalán. Ki merné állítani, hpgy a felszabadulás előtti oktatás, nevelés és,tananyag jó lett volna? Senki! Igaz ugyan, hogy Horthyék ellenére, a lehetősé­gek nem tág keretei között, azért számos helyen elő­fordult, olyan pedagógus, aki tudott és ákart is be­csülettel és becsületet tanítani. S elsősorban az ő ér­demük, hogy a ma idősebb generációja mégsem tök- kelütötten került ki az életbe, — de én még bele­kóstoltam a rossz oktatási rend ízeibe is. El vele! A ma harminc éveseit is rosszul tanítottuk. Nem rosszra, azt nem, de rosszul, azt igen. Így kellett en­nek lenni, gondolom, mert ha nem így lett volna, nem lett volna szükség, hogy a ma harmincévesei­nek tananyagát és oktatási modelljét átalakítsák, a ma huszonévesei számára. Hogy azok jól és helyesen tanuljanak a jó és helyes tananyagból a jó és helyes oktatási rend keretei között. Át is alakítottuk annak rendje és módja szerint, hogy a mai huszonévesek, amikor tizenévesek voltak, jobban és korszerűbben tanuljanak, mint azok a harmincévesek, akik előttük voltak tíz évvel azelőtt tizenévesek. Igaz ugyan, hogy a mai harmincévesek és a harmincegynéhány évesek között is akad néhány tudós, mérnök, orvos, mezőgazdász, jó szakmunkás és jó pedagógus, de az is igaz, hogy mégsem volt jó az oktatási rend és a tananyag. Mert, ha jó lett volna, akkor most nem lenne zsongás, zajlás a tanügyi ber­kekben az okítás jobbítása tárgyában. Ez nyilván­való. Sőt az is igaz, hogy a mai huszonévesek között is akad szép számmal, aki... de mégis igaz az is, hogy az oktatási rend és a tananyag... De ne nyújt­suk az ügyet: jobbítani és okítani kell a tananyagot és az oktatási rendet. Itt tartottam töprengésemben, amikor valami megdöbbentett. Egy rádöbbenés döbbentett meg, oly­annyira, hogy egy 'pillanatra csüggedni kezdtem és úgy ítéltem meg a jövő perspektíváját, mely ítélet méltatlan egyébként az ember örök optimizmusához. Pesszimistán tehát! A megdöbbentő rádöbbenés pedig a következő volt. Ha nem volt jó az az oktatási rend és forma és tartalom, amelyben felerészben a felszabadulás előtt, és az se, amelyben felerészben utána engem ok­tattak; továbbá, ha nem állta ki a megítélés mércéjét és az elismerés próbáját az az oktatási rend és tan­anyag, amelyben a mai harmincasok, valamint az sem, mely a mai huszonévesek szellemi világát volt hivatva kialakítani akkor a helyzet reménytelen. Mert hogyan tudjak én, a negyvenes, te a har­mincas, s ő a huszonéves egy új, jó tananyagot és oktatási rendszert kidolgozni, — ha mi mind rosszul voltunk oktatva' Érthető'» Bennünket rosszul nevel­tek és rostul is tanítottak, mi egyszerűen azt sem tudjuk, hogy mit kellene kidolgozni, s ha tudnánk sem tudnánk kidolgozni, mert mi rossz oktatási rend­szerek között nem ió tananyagot tanultunk meg. Magyarul: buták maradtunk kérem. Bevallom őszintén, a helyzetet eléggé reményte­lennek látom. Csak egy kiút van. Egy keskeny kis sugárka ez a szomorú reménytelenség sötét barlang­ijába: hátha... mégse... és nem mindenki és nem mindenkit és nem mindenkor oktatott és taníttatott rosszul. Ha akad egy-két igaz ember, aki okos és kitanult és meg tudja csinálni a reformot... Ebben bízom, mert mondottam magamnak: em­ber oktass, taníts és bízva bízzál ÄA<^AAAAAAA/>/>AAAAAAAAA^AA/VN/\AAAAAAAAAiA/\AAAAAAAi^^VVVVWWVW\AAJ Két esztendeje tart a kegyetlen szárazság Afrika jelentős részén. Immáron „jellegzetes” sztyeppi táj vala­hol Afrikában. (Foto: L’ Humanité Dimanche) ifjú nemzedék teljesebb kul­turális és szellemi fejlődésé­nek előmozdítására, nem is szólva az anyagi ellátás szín­vonalának emeléséről. <^AAAy^A/vVVVVV.AyrvaMv^^/VVV^A^VVVV MEZEI ANDRÁS: Mindenkoron Vlagyimir Juzsin: Bacchus és a szovjet •l7« r r ifjúság A kábítószer és az al­koholizmus elterjedése sok országban vált ki borúlátó nyilatkozato­kat az orvosok, a szocio­lógusok és az államfér­fiak körében. Sokszor felvetik a kér­dést, mi a helyzet e té­ren a Szovjetunióban? Elöljáróban le kell szö­geznünk, hogy az aláb­biakban nem esik szó a kábjtószer rabjairól, mi­vel ilyenek a Szovjet­unióban nincsenek. De hogyan állunk Bacchussal? „Szesztilalom V* Ilyen törvény természete­sen nincs sem a fiatalok, sem az idősebb nemzedék számára, kivéve a 18 éven aluliakat. A törvény szigorú­an bünteti azt, aki a kisko­rúaknak alkoholt szolgál fel. Naív dolog volna azt hinni, hogy baráti összejöveteleken a fiatalok limonádéval koc­cintanak, amikor az üzletek­ben nagy a bor és a tömény italok választéka. íratlan „szesztilalomról” azért beszélhetünk, s ez az ifjúság egy jelentős részé­nek, az egyetemistáknak kö­szönhető. A nyári szünetek­ben a szovjet egyetemi és a főiskolai hallgatók is önkén­tes ifjúsági építőtáborokba utaznak. A nagy építkezése­ken dolgozó diákközösségek önkormányzattal rendelkez­nek. A diákbrigádok fegyel­me, lelkesedése azon a tu­daton alapszik, hogy az or­szág számára fontos teendők megoldásából veszik ki ré­szüket. Erkölcsi kódexük egyik sarkallatos pontja lett a szeszes italok mellőzése. Azt, aki ez ellen vét, kizár­ják maguk közül. Kevesen, kockáztatják társaik bizal­mának elvesztését. Távol álljon tőlünk, hogy a szovjet egyetemistákat va­lamiféle aszkétáknak tekint­sük, akik nem ismerik „az elet örömeit”, csak a tudo­mánynak és a társadalmi munkának élnek. Azt sem állítjuk, hogy a diákok szá­mára mindig és mindenütt tabu a szeszes ital. Termé­szetesen nem erről van szó. Elképzelni is nehéz lenne, hogy a születésnapok, a di­ákünnepek, vagy a baráti programok a borászat ter­mékeinek teljes mellőzésével zajlanak le. Ilyen esetben inkább hagyományról — g tegyük hozzá, nem is a leg­rosszabbrái van szó, s nem arról, hogy problémáikat az italba fojtsák, vagy éppen al­koholisták lennének. S még egy dolog: a szov­jet egyetemista meglehető­sen elfoglalt ember. Minden harmadik hallgató tagja a tudományos diákköröknek, ifjúsági .tervezőirodáknak, csaknem > mindénv;diák:' részt vesz amatőr együttesékben, vagy sportol Bacchus isten egy-egy hódolója természete­sen (s ezt maga is érzi), te­her, idegen az egész diákkö­zösségben, amelynek megle­hetősen sokféle a szórakoz­tató, s egyben hasznos elfog­laltsága. Senecának igaza van A nyugati szociológusok szerint sok ország ifjúsága a kábítószerekben és az al­koholban keres menekülést a holnap létbizonytalansága, a vonzó ideálok hiánya és az apátia elől, vagy éppen a különféleképpen- megnyilvá nuló diszkrimináció elől. A szovjet állam megalaku­lásának első napjaitól sokfé­le intézkedést tett és tesz az Miért keresnének feledést az alkoholban a szovjet or­szág ifjú polgárai, amikor nincs munkanélküliség, faji, nemzetiségi és vallási hova­tartozástól függetlenül min­denkinek joga van a tanulás­hoz, s mindenki az általa vá­lasztott szakmában helyez­kedhet el. Vagy talán az idő­sebb nemzedék bizalmatlan irántuk? Az ifjúság az idő­sebbekkel egyenjogú fél­ként vesz részt az ország ügyeinek intézésében. Az au­tonóm köztársaságok állam­hatalmi szerveiben és a he­lyi tanácsokban minden ne­gyedik képviselő, vagy tag 30 évesnél fiatalabb. A szovjet állam nagy fi­gyelmet fordít az ifjúság pi­henésének megszervezésére. Aligha válik szenvedélyes al­koholistává az a 45 millió fiatal, aki rendszeresen spor­tol a számtalan egyesületben, klubban. Ha a szenvedélyes természetbarátokat is ide számítjuk, a sportolók szá­ma ennél sokkal több. A fiataloknak több mint 3 ezer 'stadion, körülbelül 45 ezer sportcsarnok, csaknem félmillió sport- és labdarúgó- pálya áll — ingyen — ren­delkezésükre. Vitathatatlan, hogy az al­koholizmus alapvető szociá­lis gyökereinek hiánya per­sze nem jelenti azt, hogy megszűntek' az egyéni bajok is. Ezzel sajnos még találko­zunk. L S Mikor az ostobák ledobták > a toronyból a madarat $ hogy zuhanjon akár a kő } lenn a tajtékzó agarak i mindenkoron az volt a | szép £ ha egy vérengzés elmaradt < kinyílt a szárny a kőből is S és fennmaradt és | fennmaradt s TL l Szárnyak újra hívlak í madár nak s Dáliámból sajgó hazámnak ? minden sivárság körzete s angyalok repülőtere ? 111. i Madár repül a kő zuhan $ a szabadságnak ege van > a vak törvényt mert ismeri \ szárnyai ala rendeli > a kő zuhan madár repül > a végtelen átlelkesül | mert értelemmel mérhető > lehúz emel az egy erő < egy cm u ageciat einari- tására (szerelmi csalódás, közeli hozzátartozó elveszté­se stb.) az egyeüen. amit te­hetünk, az idöDen megnyil­vánuló részvét, figyelmesség, segítség. Ilyen esetekben, mint még annak idején Seneca meg­jegyezte, az erkölcsösség leg­főbb feltétele — az a törek­vés, hogy erkölcsös legyen az ember. S ez a gát óvja meg a szovjet ifjúságot attól, hogy megtegye az alkoho­lizmushoz vezető erkölcste­len lépósfc a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kő zuhan madár repül beteljesül beteljesül TV. Megszüli jobb és balkezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ezsajást £AAAAAAAAAAA/vAAAAAAAAAAAAAAAAA>

Next

/
Oldalképek
Tartalom