Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
I Változások az új tanév munkájában A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatója A szeptember 3-án kezdődő új tanévben a nappalt tagozatokon együttvéve csaknem 1 millió 300 ezer általános es középiskolás diák kezdi meg tanulmányait. Az általános iskolákban, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban bevezetett fontosabb változtatásokról tájékoztatták a Művelődésügyi Minisztériumban a Magyar Távirati Iroda munkatársát. Szoros összefüggésben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elmúlt évi határozatával, csökkentik a tanulók túlterhelését. Az iskolai tananyag az évek során jelentősen felduzzadt. A pedagógusoknak az új anyag feldolgozására is csupán szűkösen volt idejük, alig volt módjuk az ismeretek gyakorlására, rendszerezésére. Csökkenteni kellett tehát a tananyagot — különösen a lexikális Ismereteket, a gyorsan elavuló, speciális anyagrészeket —, hogy több idő jusson azoknak az alapvetően fontos ismereteknek a gyakorlására, rögzítésére. amelyek nélkülözhetetlenek minden további tudás megszerzéséhez. Az általános iskolák alsó tagozatát kevésbé érinti a tananyagcsö' kentés. Csupán a környezetismeretben lesz némi változás, s bizonyos nyelvtani szabályok egyszerűsítése, elhagyása jelent újdonságot. Az általános Iskolák felső tagozatában azonban — ha más-más arányban la — minden tárgyat érint a tananyagcsökkentés. Ugyanez vonatkozik a gimnáziumokra is. A szakközépiskolákban már az elmúlt tanévben is több közismert tárgyból csökkentették a tananyagot. Most egyes tantárgyak anyagát tovább mérsékelik. Ami pedig a szakmai tantárgyakat illeti: itt is várható bizonyos ismeretek elhagyása. A tananyagcsökkentő utasításokat a nevelők már megkapták. A most csökkentett tananyag érvényben marad Muzsika, könyvek mindaddig, amíg az új. korszerűbb tantervek el nem Készülnek: tehát a tantárgyak többségében az évtized végéig. Illetékesek nem szándékoznak minden esztendőben változtatni a tananyagot. A tankönyvek többségét nem cserélik ki. a korábban forgalomban levők maradnak érvényben. Arra sem volt lehetőség, hogy az elhagyott anyagrészeket töröljék a tankönyvekből. A tanulóknak a pedagógusok utasításai szerint kell használniuk az iskolai könyveket,. Mindez természetesen némi veszélyt is rejt magában. Például nehezebb lesz a szülők számára a gyerekek ellenőrzése. A tananyagcsökkentés nem általában a terheléstől, hanem a túlterheléstől mentesíti a diákokat. Az erőfeszítésre a tanulás érdekében továbbra is szükség lesz, hiszen munka nélkül semmiféle ismeret birtokába nem lehet jutni. A tananyagcsökkentésnek éppen az ad értelmet, hogy az alapvetően fontos ismereteket most már nem felületesen, hanem alaposan megtanulhatják a fiatalok. Felülvizsgálták n diákok heti kötelező óráinak számát is. Arra az elhatározásra jutottak az illetékesek, hogy az általános iskola óraszámát nem változtatják meg. A szak- középiskolákban azonban — ahol eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra — a szakiránytól függően 1—5 órával csökkentik az óraszámot. Ami a gimnáziumokat illeti: az általános tagozatú első és második osztályban 30-ra, gyakorlati foglalkozás esetén 33-ra mérséklődik az órák száma, harmadikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gimnáziumi osztályokon pedig — a tagozat jellegéhez igazodva — heti 1—5 órával lesz kevesebb. Rendelkezést adtak kJ, amelynek értelmében az általános iskolában csupán korlátozott mennyiségű írásbeli házi feladatot kaphatnak a tanulók, azt is anyanyelvből, idegen nyelvből, valamint számtanból es móKanbót. A gimnáziumokban csakis magyarból, idegen nyelvből, matematikából és fizikából kaphatnak kötelező írásbeli feladatot a diákok. A szakközépiskolákban az írásbeli, szóbeli es rajzi feladatok mennyiségét olyan mértékben csökkentik, hogy annak elvégzése átlagos képességű tanulók számára napi két-három óránál ne vegyen többet igénybe. Az idei tanévben ismét tovább léptek az osztályozási rendszer javításában: eltörölték a félévi értesítőkben és az év végi bizonyítványokban a tanulmányi átlagot. Most, mivet a jövőben várhatóan az egyetemi, főiskolai továbbtanulásnál nem veszik figyelembe a tanulmányi átlagot a pontok kiszámításában, remélhetőleg csökkenni fog az osztályzatokért folyó hajsza, és szívesebben foi- dítanak a fiatalok a kötelezőnél is több figyelmet azokra a tárgyakra, ismeretkörökre, amelyekben az átlagosnál jobban ki tudják fejteni képességeiket. A túlterhelés csökkentése érdekében hozott határozatok következtében jelentősen megnövekszik a gyerekek szabad ideje. Az idén új rendtartás lép életbe az általános iskolákban és a gimnáziumokban. Ebben növelik a nevelő testületek szerepét az iskolai munka megszervezésében. Nagyobb gyakorlóteret biztosítanak az ifjúságnak a köz- életiségre. az önállóságra, az önirányításra, az öntevékenységre való felkészüléshez, a társadalmi tapasztalatok megszerzéséhez. A szülői munkaközösségek jogainak kiterjesztésével jobb lehetőséget teremtenek az iskolai és a szülői ház közötti együttműködésre. Mostantól az iskola szülői munkaközösségének választmánya az osztály- munkaközösségek elnökeiből áll, nekik pedig erkölcsi kötelességük minden szülő véleményének a meghallgatása: így tulajdonképpen az összes szülő nagyobb beleszólási jogot kap az iskola nevelőmunkájába. Több jogot, nagyobb önállóságot kapnak a diákok, nagyobb lesz a lehetőségük a fiataloknak az őket érintő kérdések eldöntésében. demokratikusabb keretek között. A Művelődésügyi Minisztérium a fontosabb változásokról tájékoztató füzetet is megjelentetett 300 000 példányban, amelyet a szülők megvásárolhatnak. (MTI) Szenfigányi Lajos üi! ilstvől A RUDNAY Gyula teremben, stílusosan, nyár végi- őszeleji tárlatként érkeztek a közönség elé Szentivanyi Lajos munkái. Ezekben az alkotásokban egy korban és teremtésben is a csúcson álló művész vall önmagáról, megtett útjáról, életéről es arról a bensőséges líráról, amely végigvonul egész alkotó munkásságán. Amikor Szentiványi fiatal festőként végigjárta művészéletének első szenvedés! stációit, a/, izmusok között a legderűsebb és a legerősebb. mert legegészségesebb is az impresszionizmus volt. Renoir és a többiek példája, hogy ugyanis azt. a vibráló és fénnyel átszűrt jelent és tájat kell megörökítenie a festőnek, amely kint, a szabad természetben, az áradó és áramló levegőben és fényben úszik, már iskola volt, diadal és mámor, meg- és felismerése egy új látásmódnak, amelytől felfrissült a szemlélődő ember. Ehhez a nagy-nagy fiatalkori élményhez, tapasztalatához, mind a mai napig hű maradt Szentiványi, mert ebben a, bizonyos fokig a fény és levegő által felbontott világban ' észrevette a színek csödálatos életét, azt a különállóságot és kölcsönhatást, ahogyan ezek a színek élni mernek. Mi sem természetesebb, hogy a színek majdnem hajnali tisztaságukban, harmatos mosottságukban jelentkeznek képein, amelyek egyszerű tartalmukkal, a líra bensőségével törnek ránk. HOGY EZT a művészi látást és szemléletet kicsit közelebbről érinthessük az utcáról betérő szemlélődő szemével, meg kell hallat nunk rövid vita erejéig azt az elhangzott véleményt is, amely egy más tájolású műbarát szájából így szólt: — Nem értem, mit keresnek a nézők ezeken a képeken, hiszen alig van rajtuk valami. Igaz, ha a konstrukciót keresem, a külső táj elemeiről szóló statisztikai számadást, vagy netán vaskos elbeszélését megtörténi, vagy kötött érzelmi históriáknak, akkor a látogató valóban keveset kap. Vegyük csak szemügyre két, méretre és benőségességre is legnagyobb képét. Az Alkonyat a Balatonon és az Ősz címűt. Az Alkonyainál a balatoni öbölből inkább csak színekkel jelzett, halvány darabocska tűnik fel, mintegy támasztékot adva annak a fényélmenvnek, amj a magányos festő lelkében lezajlott. Aki elüldögélt már a Balaton északi oldalán és estetajban ráfigyelt, a ritka pillanatra, amikor a Balaton csendes, sima tükrén az alig mozduló szellő a fény- nve! nászt ülni készül, az tudja igazan, mekkora költészet ez a kép. Való igaz, hogy az egész képen elmosódott. majdnem kontúr nélküli árnyalatok sorakoznak, ilyenek talán a valóságban ritkán jelennek csak meg. hiszen a felhőket, foszlányokat és az este árnyékait senki sem rendelheti i elő magának a „legyedből, de ez a kép sejtéseket ebreszt és visszahívja a látogatót. Az Ősznél már határozottabb szinpárok. párosítások, ellenpontok jelennek meg, hogy .a legmagasabb hangsúlyt az a sárga lehullás kapta, amely nem is a kép közepén helyezkedik el néma örömével, vagy vidám boldogtalanságával, hanem egy kicsit arrébb, mert a művészetben az alaphang valami más volt és ez a szelíd, de határozott vidámság csak kiegészítője, díszítése volt csak élményének. A két teljesen letisztult alkotáson kívül markánsabb fogalmazások is láthatók itt, de a líra; a lírai látás mindenütt ugyanaz: a kevéssel kifejezni azt a bizonytalanul furcsa érzést, hogy az emberi életben a minden és a semmi egymáshoz közvetlen közelében vannak. Nekünk az a feladatunk, hogy a világból a felfoghatót adjuk és kapjuk. A Virágzó mandulafák, a Csopaki tavasz, a Szüret, a Csendélet szőlővel, a két Duna-ka- nyar a Parlamenttel és a Magyar udvar is ugyanannak a szemléletnek más-más tükröződései, felbontva bennük a témát és hangulatot színekké, hatásos színegyüttesekké. Ha akvarelljeit sorra vesz- szük, még inkább áll a tétel a líráról, hiszen a technika itt még kézenfekvőbben visz ebbe az irányba: A balatoni táj és természet szépségeit, a csopaki szőlőt és alkonyatot, a fonyódi partot, Bélatelepet, a Szüretelő- ket, Sárospatakot és Dunaújvárost úgy örökíti meg. hogy a színek és a lebegő formák együttesében ott rezeg a búcsúzás könnyes derűje is. ENNEK az érett és őszinte művészetnek a sikere ezen a kiállításon is vitathatatlan. A képek jelentős része már a megnyitás körüli időben gyűjtőkhöz került, megvásárolták dz akvarelleket is, mert a Képcsarnok által rendezett tárlatok hatására Egerben is ,ió néhányan beléptek a műgyűjtők táborába E kiállítás kapcsán ez a tény kettőzött öröm, siker a művésznek es gazdagodása az egri közönségnek. Farkas András A Széchenyi könyvtár restauráló laboratóriumában (MTI-foto — Tóth Imre — KS) A Széchenyi könyvtár restauráló műhelyében régi kéziratokat. könyveket, térképet és színlapokat mentenek meg a pusztulástól. Képünkön: A XVI. századból való pergamen kódex a Széchenyi könyvtár legújabb szerzeménye. Az erősen megrongálódott pergamen felületét restaurátor vizsgálja. A jó kis szio* i között Nem a könyvek szólaltak meg. Nem versek, regények, tanulmánykötetek kezdtek enekelni hegedűk, csellók, bőgök húrjain, hanem az Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttese látogatott ismét Hatvanba, hogy a városi könyvtár meghitt termében idézze elmúlt idők mestereit es műveit. A kis együttes játéka ezúttal nem volt olyan meggyőző, olyan tiszta és érzelmeket tápláló, mint évek során megszoktuk. De ebben nyilván szerepet játszott, hogy aznap második hangversenyüket adták, s a zsúfolt terem hőmérséklete is inkább visszavetette a muzsikusokat, mintsem legjobb képességeik kifejtését segítse. A művek, született szépségükben, még így is. éltek és hatottak, kellemes órával gazdagítva a vendégkoszorút. Mi tetszett leginkább az egriek műsorában ? Mozart Kis éji zenéje első tételének üdesége, frissesége. Csajkovszkij Melódia című szerzeményében pedig Radnóti Tibor hegedűszólója, amely melegen fénylő aranyfonálként illeszkedett a mű szövetébe. A koncertet egyébként. Farkas István dirigálta a tőle megszokott lelkiismeretességgel, csak talán halványabb szuggesztivitás- sal. (m. gy.) QJééwsjji 1873. augusztus 30., csütörtök Tegnap eszembe jutott egy jó kis történet, s hogy ne felejtsem, azonnal feljegyeztem egy cetlire. Ma keresem a cetlit, sehol, kiforgatom a zsebeimet, mindhiába, elveszett a jó kis sztori. Fejemre csapok, hátha. Semmi, kobakom üresen, fájón kong. Nem csoda, tegnap különösen nehéz napom volt. Tanú voltam a barátom esküvőjén. Szépek voltunk, aranyosak. Bár borongós volt az idő, mi fehérben, feketében érkeztünk a Fő térre, a tanácsháza elé, tíz perccel 11 előtt. Rezesbanda fogadott bennünket, a Rákóczi indulót fújták. Gyaloghuszárok, krinolinos hölgyek, zsiraldi- kalapos, csokornyakkendős urak mosolyogva tapsoltak nekünk. Kedves figyelmesség. Egy fagylaltárus, fején fehér zsokésapkával, elordította magát: — Felvétel! Csapó! Menjenek a fenébe, ki a képből! Éppen a tanácsháza kapujában álltunk, és azonnal felfogtuk a helyzetet. Értvén a félreérthetetlen szóból, megnyomtuk a nehéz ajtó kovácsolt kilincsét. Belülről a nagybajuszú kapus nemet intett, szájáról olvashattuk, menjünk odébb, jöjjünk később. Az ügyeletes rendőr karon kapta a menyasszonyt, nekünk csak a fejével intett, hogy kövessük. Nagy nehezen kilábaltunk a képből. Ekkor a tér közepén egyedül állt a művésznő. Igéző kék szemét a sötét felhőkre fordította. ___ — ő, istenkém, segíts rajtam, hallgasd meg imámat. Vezéreld haza Alajost. Válaszként az ég borzalmasat dördült, lehet, az Űr Luciferrel vitázott, lehet, ez volt a véleménye a filmekről. A primadonna halálosan megijedt az égi jeltől és télelmében a Postakocsi című vendéglő ajtajához rohant. A művésznő aranyos kacsóival nyomkodta a kilincset, a pikolófiú belülről röhögött, de nem nyitott ajtót. Hiába — lihegte epekedve az eperajkú nő. hogy neki sürgős, ami egyébként az arcáról is leolvasható volt, a balga fiú csak röhögött, mert azt hitte, ez is benne van a játékban. Röhögött, mutogatott, tapsolt és azt mondta: „Bravó!” Azután egy nagy bajuszú álőrmester intett a bajusz nélküli valódi őrmesternek, hogy most már bemehetünk a tanácsra esküdni. A fiatal anyakönyvvfezető- nő végiglegeltette rajtunk melegbarna szemét, nemsokára elhangzott a boldogító igen, mi, tanúk, aláírtuk, amit alá kellett Írnunk. Az ajtónálló magyar, a változatosság kedvéért most nem engedett ki bennünket, azt mondta: Várjanak. Láthassák, hogy folyik a felvétel. Kisvártatva, úgy 12 óra tájt előbújt takarója alól a nap. A filmesek abbahagyták a cirkuszt, mindahány an bevonultak a Postakocsiba, mi is. A zenekar és a statisztéria elfoglalta a fél vendéglőt, a primadonna és a rendező a mi boxunk- ban talált menedéket. A művésznő nagyfröccsöt kért, az iménti ijedtségére való tekintettel. A rendező colát, lévén, hogy a sok ordítozás- sal tönkretette délelőtt a torkát. Mi konyakot, elvégre mi esküdtünk. Egymás sikerére ittunk. Megjött közben az anyakönyvvezető, civilben nagyon csinos hölgy. A pincér Juliskának szólította és azonnal hozta üzemi ebédjét. A nő jóízűen hozzáfogott, itallal kínáltuk, elfogadta, csillogott a szeme. — örülök, hogy nem kérték és nekem nem kellett esküvői beszédet tartanom. Éh sem szer etem ezt a bau- xitas-sódert nyomni-, mar Úgy unom. Alig tudom a nevetést visszatartani, amikor ahhoz a szakaszhoz érek: „A nő olyan hegedű, amelyen a férfinak úgy kell játszania stb.. stb.” — mondta és közben többször is koccintott az egészségünkre. A rendező fáradt, szórakozott ember, e pillanatban az anvakönyvezető-nőtől tudta meg, hogy mi násznép vagyunk és nem tartozunk a stábhoz. A művésznő finoman sóhajtott, eddig négyszer ment férjhez, mind a négy esküvő nagyon szép volt, mondta bánatosan, kért még egy nagyfröccsöt. A díszmagyarnak álcázott cigányfiú fölállt és a fülünkbe skálázott klarinétján: „Akácos út.. Amikor befejezte, hívás nélkül mellénk ült, és megszólalt. — Egy százast kapunk a filmesektől, bátyám. Nagy 3 család, kell a lóvé ,,, __ A mikor kimentünk, szakadt az eső. Bőrig ázva szálltunk a villamosra. Csodálkozva néztünk szét, miért üres ez a kocsi ? És mi ez a nagy füst? Mitől meleg a padló? Megnyomtam a csengőt, megállt a szerelvény, jött a kocsivezető és ordított. — Miért szálltak, idef Nem látják, hogy begyulladt a tengely? Szótlanul leszálltunk, szakadt az eső, a másik kocsi ajtaja nem nyílt, nem nyitották, talán nem is akarták. Visszamentünk a Postakocsiba. A pikolófiú a primadonnával táncolt, felkértem a kenyereslányt, sorstársam a szubrettet. A rendező a Coláról átállt a rumra. Feliinit szidta. Azt mondta: kiégett. A klarinétos abbahagyta. A kenyereslány azonnal otthagyott, felvette tálcáját, tortával, cigarettával kínált. Két forint borravalót adtam, azt mondta: smucig pali. No lám, gondoltam magamban, pedig milyen szépen táncolt. A pikolófiú kedvesen hozta a művésznőnek a nagyfröccsöt, azt mondta, ezért nem kér pénzt. No lám, a férfiak .. 1 Tegnap eszembe jutott egy jó kis történet, s hogy ne telejtsem, azonnal feljegyeztem egy cetlire. Ma keresem a cetlit, sehol. Ott ülök az íróasztalnál, mereven bámulom az üres papírt, feji in kába. a cetli sehol. Hol veszíthettem el azt M jó kis sztorit? , Suha Andor *
