Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

8 Harisain főpróbája- Algéria előtt Az egri Harlekin bábegyüt­tes a napokban utazik el algériai vendégszereplésére. Meghívott műsorát hétfőn es­te az úttörőház színpadán mutatta be a felnőttek kö­zönségének. Az érdeklődő néző és hall­gató azt hinné, hogy ez a műfaj csak a gyermekek, a tízen aluliak társaságát tud­ja elragadni a bábok, a szí­nek, a formák, az egyszerű mese segítségével abba a bi­rodalomba, ahol a mézeska­lács-huszár és a mézeskalács­kislány életre kelhet, szeret­het, boldogságot harcolhat ki magának és szerencsét, si­kert, hírnevet adhat, hozhat annak, akit szeret. Felnőtte­ket is el lehet vinni erre a valószínűtlen útra, csak a képzeletet megmozgató fi­gurák kellenek. A szöveg nem is szükséges, ha például Bartók műveiből állítunk össze a meséhez zenei kísé­retet. A műsor nyitószámáról számolunk be éppen és hoz­zátesszük, hogy meglepeté­sünkre a színháztermet meg­töltő felnőtt közönség még a kánikulai meleg ellenére is mindvégig együtt élt a pro­dukcióval. A Gépszerelem című je­lenetben is a líra a legfonto­sabb elem: a technikai meg­oldás ítt-ott áttételeket kí­ván, mert szatíra formájá­ban sem igen tudja elképzel­ni még a mai ember, hogy éppen a szerelemben kellene versengenünk a gépekkel, ezekkel a hasznos, de néha kibírhatatlanul tolakodó szörnyekkel. Itt Szepesi György zenéjét kell felje­gyeznünk, ahogyan a témá­hoz illeszkedően teremt han­gulatot. Lovasy László két magán­száma — az Ébredés és a Festő — nemcsak lelemé­nyességével, de tömör jel­lemzésével, komikumával is hat. A mézeskalács történeté­ben és a Gépszerelemben a történések és a mozgás rit­musváltozásai, a zenére tá­maszkodó és megbízható technikai megoldások olvad­tak egységes előadásba a tör­ténelmi korokat parodizáló szerelmi jelenetekben. a táncparódiákban, de legin­kább a műsort befejező hatá­sos és rövid show-ban mind az a fűszer. ízesség, zamat és báj, szellemesség és szorga- , lom, — ha úgy tetszik — szakmai finomság benne van amely ezt az amatőr együt­test a szakmai nemzetközi fesztiválok állandó szereplő­jévé teszi: egyrészt ismerik a zenei aláfestés értékét és az indokoltan harsogó ritmu­sokra támaszkodva bontják ki témáikat, ötleteiket, szó­(Fotó: Puskás Anikó) rakoztatóan és élvezetet nyújtva. A nyíltszíni taps a show-nál nem udvariasság­ból csattant fel többször is, azt jelezte, hogy az együttes mutatványa, művészete ön­feledt tetszésnyilvánításra késztette a közönséget. Az együttes rendezője, mo torja és több mint egy évti­zede lelkesítő gazdája Pilisy Zsuzsa. Az ő szívós munkája és vele együtt társainak ki­tartása, a műfaj feltétlen szeretete érik most be nem­zetközi sikerré. A népes és fáradhatatlan bábcsoportban egy kitűnő együttes valsótíja meg művészi elképzeléseit, mert nem túlzás állítani ró­luk: Lovasy László és fele­sége. Demeter Katalin, Ta­kács Erika, Pászk Zsuzsa, Stuth Zsuzsanna, L énárt András és Tihaméri Imre, a technikai kérdésekben min­dig jelenlevő Pilisy Elemér­rel és a többi bábossal együtt, egy műfajon belül, paraván­hoz kötötten, de az egész, normál méretű színpadot is teljesen bejátszva olykor, a nemes szórakoztatás művé­szetét adják a tízen aluliak­nak éppúgy, mint az érett felnőtteknek. Ez sikerük titka és nagy- nagy érdemük. (farkas) i Kezdődik az egyetemi, főiskolai tanév A napokban döntenek a fellebbezésekről Hazánk 55 felsőoktatási intézményének — így az egri Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola — nappali, esti és le­velező tagozatain együttvé­ve több mint. 90 000 diák kezdi meg hamarosan az 1973—74-es tanévet. Csaknem J1 000 oktató irányításával 38 ezernél is többen a nap­pali tagozatokon, közel 8 ez­ren az estin és mintegy 25 ezren a levelező fakultáso­kon készülnek az új tanév­ben leendő hivatásukra a diákok. A hazai felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tain mintegy 15 000 első évest várnak. A tudományegyetemekre • a nappali, esti és levele­ző tagozatokra együttvéve —, eddig 3904 diák nyert felvételt, közülük 2449-en a nappali tagozatokon tanul­hatnak. A műszaki egyete­mek különböző tagozatain 2865 első éves diákot várnak, köztük 1900 nappali tagoza­tost. A műszaki főiskolák első éveseinek száma 4883 lesz, 2655 közülük a nappali fakultásokon készül majd hivatására. A tanárképző fő­iskolák első éves diákjainak együttes létszáma 2257, eb­ből 1518 a nappali tagozatos. A művészeti főiskolákon 322-en, a tanítóképző intéze­tekben 1837-en, az óvónőkép­ző intézetekben pedig 1295- en kezdik tanulmányaikat az új évben. Országosan eddig tehát a nappali tagozatokon 14 323, az estin 1746, a levelezőn pe­dig 6318 elsős kapta meg fel­vételéről a kedvező értesí­tést. A fellebbezések ügyében a napokban döntenek. Mint ismeretes, a felvételi vizsgád kon a felsőoktatási intézmé­nyek felvételi bizottságai csupán a rendelkezésre álló helyek 94 százalékát töltötték be. A vizsga eredményéről szóló értesítésben a sikeres vizsgát tett, de fel nem vett hallgatókkal közölték, hogy fellebbezhetnek a döntés el­len. Ügyükben a felügyeletet gyakorló minisztériumok és az érdekelt felsőoktatási in­tézmények vezetőiből alakult bizottságok ezekben a na­pokban döntenek és betöltiK a maradék 6 százaléknyi he­lyet. Ahol az íróasztal még csak nem is díszlet... EZ A HELYISÉG a tár­sadalmi ünnepségeket és szertartásokat szervező egri irodájában van. Csupán az „iroda” név kötelez az író­asztal beállítására, egyéb­ként az ügyfelek kényelmes fotelban, divatos dohányzó- asztaika mellett ülnek. Ked­vesen és egyszerűen fogad­ják őket — ebből is látszik, hogy nem hivatalról van szó. Az új intézmény kétéves munkájáról, s természetesen a tervekről beszélgetünk Havasi Istvánnal, e szerve­ző iroda vezetőjével. — Az a baj, hogy nehe­zen találnak meg bennünket — mondta. — A színház „irodafertálya” eléggé ki­esik a forgalomból, új ügy­feleinknek labirintusban kell közlekedniük ... — A szó képletes értel­mében is nehezen találják meg az iroliát? — Ügy már nem ... Kü­lönösen a névadó ünnepsé­gek és a házasságkötések rendezését bízzák ránk egy­re szívesebben. Annak ide­jén első dolgunk az volt, hogy kapcsolatot teremtsünk a városban levő vállalatok­kal, üzemekkel, intézmé­nyekkel, s tájékoztattuk a vezetőket munkánkról, szol­gáltatásainkról. Megmagya­ráztuk, hogy irodánknak el­sősorban politikai szerepe van, tehát igen távol áll tő­lünk a „másfajta” nyereség hajszolása. Azóta már több mint ötven üzemi összekö­tőnk van Egerben. Termé­szetesen az anyakönyvi hi­vatalból is ide irányítják, hozzánk az érdeklődőket. A rendezvényeket ho­gyan bonyolítják le? — Mindegyiknek külön forgatókönyve van, a név­adóknak, az esküvőknek és a temetéseknek is. A név­adó ünnepségek színesítésé­re a négyes számú általános iskola úttörőkórusa is köz­reműködik Ugyanakkor az illető vállalat pártalapszer- vezetét, vagy szakszerveze­tét is felkérjük ünnepi be­széd, köszöntő tartására. Csaknem minden esetben el is vállalják. Az esküvőkön alapvetően — és természe­tesen — az anyakönyvveze­tő a szertartás irányítója, de műsort itt is biztosítunk. Igyekszünk a temetéseket .s társadalmasítani, de itt még kevesebb az igény, annak ellenére, hogy az egyház nem teremt „konkurenci­át” különböző újításokkal. — Nem félnek a sablon veszélyéből? > — Sablon nem lehet. Min­den egyes rendezvénynek más és más a forgatóköny­ve, mások a műsorszámok, s messzemenően figyelembe • .vesszük az ügyfél igényeit is. Hozzáteszem, hogy azért is népszerűek az iroda ren­dezvényei, mert meghitteb­bek, közvetlenebbek, s ami a legfontosabb: az emberhez szólnak! ELŐFORDULT, hogy a te-' metésen gépzenét alkalmaz­tak. Ezt nem szívesen hasz­nálják. Nemcsak a gépzene úgynevezett élettelensége miatt, hanem azért is, mert néha cserbenhagyja a ren­dezőket a technika, s ilyen­kor oda a hatás, csupán kí­nos érzés marad az ember­ben. Az lenne valóban a jó megoldás — erre korábban már magasabb szintű taná­csi határozat is született — ha főállásban, állandó jel­leggel egy kamarakórust fog­lalkoztatnának. Most és né­ha, alkalmi kórusok szere­pelnek, de ez végleges meg­oldás nem lehet. — A temetkezési vállalat feladata lenne... mi vállal­nánk. de ahhoz nagyobb költségvetésre van szüksé­günk. — Igen gyakoriak a cso­portos névadó ünnepségek... — Valóban, ez most nagy divat. Mi azonban nem túl­ságosan örülünk neki. .4 tö­megesség alaposan csorbítja a rendezvény családias, in­tim jellegét — pedig éppen ez. utóbbi lenne a célunk —, s a házasságkötő teremben sokkal nehezebb a technikai lebonyolítás is. — Mennyit fizetnek az ügyfelek egy rendezvényért? — Említettem, hogy az irodát nem gazdasági, hanem politikai meggondolásból hozták létre. Tulajdonkép­pen minden ünnepség és szertartás megszervezése in­gyenes. Azt szívesen meg­tesszük, hogy elhalálozáskor — kérésre — levesszük a gyászoló család válláról a gondot a koporsóvásárlástól a sírhely elintézéséig, s ilyenkor előlegezzük az ösz- szeget is. amelyet majd a későbbi segélyekből vissza­fizetnek. Más rendezvénye­ken orgonazenéért, énekszó­lóért, szavalatért ötven fo­rintot kérünk, de ez sem a mienk, hanem a közremű­ködők tiszteletdíja. Az idén más rendezvény lebonyolításába is bekapcso­lódott az iroda. így például tavasszal hatszáz tizennégy éves fiatalnak tették emlé­kezetessé az egri úttörőház­ban a személyazonossági iga­zolvány átadásának ünnepét. Ugyanakkor tervezik egy szónokképző tanfolyam szer­vezését is. (Valóban nagy szükség van már erre! Saj­nos, egyelőre még kevesen látják be, hogy miért...) Bekapcsolódnak a nőnapi, a gyermeknapi ünnepségek, bankettek megszervezésébe, illetve technikai lebonyolí­tásába is. — Rendeztünk már ezüst­ös aranylakodalmat is — mondja Havasi István. — Általában az a tapasztala­tunk a két esztendő alatt, hogy aki egyszer felkeresett bennünket, az máskor is ké­ri szolgáltatásainkat. A SOK KÖZÜL az egyik leghőbb vágyuk az iroda dol­gozóinak. de gondolom, ma­guknak az ügyféléknek is. hogy végre megfelelő helyi­ségeket kapjanak, ahol ter­mészetesen az íróasztalnak továbbra sem lesz jelentősé­ge ... Rátái Gábor "csontos GA'eo*­1973. augusztus 29., szerda Közben Potecz bácsit ész­re sem veszik, pedig ott áll a lugas bejáratánál. Mosolyog­va csóválja a fejét, aztán az asszonyt feddi: — Eljárt a szád. vénasz- szony? Ej. nem állód meg, hogy ne kerepelj! — Nincs talán igazam? Ide talán nem jöhetnének a látogatók? Mint a várba meg a régi bányába9 Több érde­keset látnának itt, mint a másik két helyen együttvé­ve. És a zenélő óra? Az ku­tya? — Nem kutya — morog az öreg ingerülten. — Kere­pelsz, kerepelsz? — Miféle zenélő óra? — kíváncsol Pörzsi ártatlanul. — Kapcsold be. öregem — könyörög az öregasszony —. mikor kapcsolnád be, ha •tern most. amikor itt van­nak a látogatók? Különben is. szólnak a tanárjuknak, hogy járja ki a hivatalok­ban ... — Te addig mutasd meg a koszorúkat — egyezik bele a vénember, s fellépdel az ol­dallépcsőkön a malomba, hal­lani visszhan- gos lépteit, amint felfelé halad. — Látják azt a kis kiugrót a toronytető alatt? Ott lesz az óra is, csak éppen be kell szerelni, már a helye megvan. Jöjjenek, néz­zék meg a koszorúkat... Ott jobban lehet hallani is. — Mit kell hallani? — kérdi Ben. — Valami zenélő órát, te dinka! — s Aligátor majd hasraesik hosszú lába elle­nére is a rozoga falépcsőn. A rengeteg faoszlop előtt azonban tátva marad a szá­juk. Ahol valamikor a zsá­kok álltak és a fényesre ko­pott deszkacsöveken ömlött a liszt, most búzakoszorú búzakoszorú hátán, sárga és megbámult kalászok, hosszú és rövid toklászú búzafaj­tákból, némelyik közepén ki­fonva az évszám is, vagy éppen a 20-as szám. az au­gusztusi ünnep dátuma. — Látják, itt ez a sok gyönyörűség. Szorgalmas né­pek élnek mifelénk, min­den évben ide került mun­kájuk gyümölcse.. Az a kis barna koszorú a nagy aszály évében készült, ezek itt rozsból vannak, a háború alatt nem engedtek búzából fonni a koszorúkat. Ez pe­dig. az első kenyér ünnepen, rajta a nemzetiszínű szalag, amikor a saját földjén ara­tott mindenki. .. — Figyeljenek! — hallat­szik ekkor föntről tompán az öreg szava. S abban a pilla­natban csikorgó, ciripelő pengést hallani, amiből vé­gül harsány indulóütem ke­rekedik ki, a Madrid hatá­rán, állunk a vártán dalla­ma. A fiatalok felfelé teke- redett nyakkal állnak, sután bámulnak a poros gerendák közé. Aligátornak nagyot ugrik az ádámcsutkája, az öregasszony helyeslőén bó­lint és áhítattal figyeli a re­csegő zenét. A dallam eközben har­madszor is megismétlődik, aztán hirtelen pitémét vál­toztat, s valami átlényegülés következtében valóságos he­gedűhangon elkezdi sírni a nótát, hogy „Rózsi, Rózsi, mi bajod, mért nem akarsz szólni?” Pörzsi hirtelen leül egy gerendára, és összeku­corodva próbálja elfojtani a nevetést, Ben tátott szájjal bámul a feje fölé, csak Ali­gátor őrzi meg a méltósá­gát. Az öregasszony szipog­va magyaráz: — Ez az öregem nótája. Ezt is beleépítette. — K meghatott szünet után, mi­után másodszor is végigél­vezik Dankó Pista nótájának első sorait, azt suttogja még az asszony: — Lett volna pedig alkalmas hely a ta­nácsháza padlásán, mégse engedték, hogy üzembe he­lyezze az öregem. Leszavaz­ták. Az elnöküket! Hát ér­tik ezt? — Ugyan... Ne tessék sírni azért — motyogja Pör­zsi és ügyetlenül megsimo­gatja az öregasszony száraz kezei éjét. — Nem mindenki ért az efféléhez. Pedig iga­zán szép ... Ennyit bír kinyögni anél­kül, hogy. sírnia vagy nevet­nie kelljen vagy mind a kettőt egyszerre. Amikor meghallják a>) öreg lépteit, kisorjáznak ism it az udvar­ra. de már nem mennek be a lugasba, köszönik a ven­déglátást, nekik menniük kell. Ha ugyan elviszi őket az autó. — Persze — von vállat Aligátor, s előkaparja a slusszkulcsot. — Köszönjög a közreműködést. A tömb- szelencéhez igazán nem ér­tünk, köszönjük, hogy meg­csinálta ... — Potecz bácsi — teszi utána rendreutasító hang­súllyal a lány. Aztán meg­csókolja búcsúzóul az öreg­asszonyt: — Ne tessék félni, olyan idegenforgalmi neve­zetesség lesz még ez a ma­lom, hogy na! Aki errejön, nem győz majd csodálkozni. — És az órám? — Az öreg hangjában most érezni elő­ször bizonytalanságot. De Aligátor megnyugtatja: — Frankó! Ez nem vaker duma, fater, ez tény! Az óra — Ez? Akár a világ vé­gére is! — bukkan elő az öreg a lépcsőn .— Nincs en­nek semmi baja! — Állati kassa füle van. megfigyelted? — motyogja barátja fülébe Aligátor. Ben dühösen fúj rá. — Jó fej az öreg, ne mó- szerold: marha frankó, nekem elhi­heti! Isten áldja, csaó! —■ azzal felbőgeti a motort. Az öreg meghalottan eme­li kalapja mellé az ujját, még a „fatert” is megbo­csátja a fiúnak. Ök meg kiporzanak a malomudvarból. ..... _ iVége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom