Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

Vitatkozik a bizalmi Hatvani kérdés: megéri, nem éri... ? Lovak és lovasok § u ? T Ügy tartják — gyakran nem is alaptalanul —, hogy a szakszervezeti bizalmi, ha mást nem csinál, a tagdíjat minden esetben beszedi. S ha valaki — aki efféle kaján­kodás után netán maga is megoróbálkozik a bizalmi wsztséget — nemcsak betölte­ni ! — választói kívánsága szerint ellátni, gyorsan rá­jön, hogy mint mindig, ez­úttal is könnyebb kritizálni. Ne kerteljünk: a bizalmi jog­köre egyelőre csak a papíron fest olyan biztatónak és meg­nyugtatónak, a valóság több­nyire egészen más. S rendsze­rint nemcsak a bizalmiak hi­bájából. Sokan közülük — különö­sen, akik viszonylag rövid ideje töltik be ezt a tisztsé­get — azt sem tudják ponto­san, hogy milyen jogaik, le­hetőségeik lennének. Hallot­tam egy — a demokratizmus iskolapéldájaként emlegetett — esetet, amikor a bizalmi a műhelyértekezleten, a nyil­vánosság előtt vonta kérdőre a művezetőjét, hogy miért nem vette tekintetbe a bér­emelésekkel kapcsolatos ja­vaslatát. „Ez igen! Ez a jó bi­zalmi!” — mondogatták elis­meréssel a gyár szakszerve­zeti bizottságán, mintha nem tudnák, hogy a bizalmiak egyik joga többek között, hogy az adott munkahely ter­melési, bérezési problémái­val, munkakörülményeivel, légkörével összefüggő té­mákról felvilágosítást kér­jen és kapjon a művezetőjé­től. Csakhogy a bizalmi több­nyire beosztott is, csoda-e, ha az ilyen beszámoltatásra Ha néhány évvel ezelőtt íródik e cikk, ezt a címet vi­selné: őszi csúcs a vasútnál. Ám ma már a személy- és áruforgalom csaknem egyen­letesen oszlik meg a negyed­évek között. Csúcsidőszakról nem beszélhetünk. A negye­dik negyedév mégis nehéz, próbatétel a vasút számára. Miért? Erről tájékoztatott dr. Pásztor Pál, a MÁV Mis­kolci Igazgatóságának igaz­gatója. Az igazgatóság területén — mint ismeretes, idetartoznak Heves vasútjai is — évente 25,6 millió tonna árut és több mint 35 millió utast szállít a MÁV. Mind a sze­mély-, mind a teherforgalom­ból körülbelül 20 százalékkal részesedik Heves megye, ami — durván számítva — 4 mil­lió tonna áru és hétmillió utas elszállítását jelenti. Arról, hogy miért nehéz a negyedik negyedév, így be­szélt az igazgató: — Ha az év többi idősza­kával nagyjából azonos mennyiségű árut és utast kell is elszállítanunk, nem hanya­golható el, hogy októberre, novemberre és decemberre esik a kukorica-, cukorrépa-, gabonaszállítások zöme, és természetesen a szüret, amely igazgatóságunk területén igen nagy munkát jelent mind a mezőgazdaságnak, mind a szállító vállalatoknak. Lévén, hogy az igazgatóság területén igen nagyfokú az ipari kon­centráció — különösen Bor­sodban — az exportfeladatok is jelentősek. A személyszál­lítás területén az ünnepek­kel; november 7-ével, kará­csonnyal és újévvel kell szá­molnunk. S e feladatokat ősszel ködös, esős időben, té­len pedig hóban, fagyban kell maradéktalanul végrehajta­niuk a vasút dolgozóinak. Nos, mindezt figyelembe vé­ve mondhatjuk, hogy bár nincs csúcsidőszak, a negye­dik p-'gyedév mégis nehéz, gondos felkészülést igényel. A felkészülési munkáról szólva dr Pásztor Pál el­mondta ho az idén is ked­vezményben részesítik azo­kat a vállalatokat, amelyek ünnepen, illetve munkaszü- neü napon is rakodnak, s ez- jnel segítik meggyorsítani a kocsifordulókat, enyhítik a még ritkán kerül sor. S ezen a ponton ismét megérne né­mi elmélkedést az „üzemi de­mokrácia” című témakör... Vannak akik szóvá teszik: a műhelybizottságok minden ülésük után bizalmiértekez­letet tartanak, ami fontos fó­ruma a kétoldalú tájékozó­dásnak. De — mondják nem titkolt szemráhányással — a bizalmiak ritka kivételtől el­tekintve viszolyognak attól, hogy ugyanilyen rendszeres­séggel osoportértekezleteket tartsanak, ahol beszámolná­nak a műhely, vagy az osz­tály dolgozóinak a szűkebb munkahely ügyes-bajo6 dol­gairól. Alighanem az értekezletek­től viszolygó bizalmiaknak van igaza, aki tapasztalatból tudja, hogy az emberi prob­lémák a legritkább esetben oldódnak csak meg hangza­tos pontokkal agyonzsúfolt értekezleteken. Baj van azon a munkahelyen, ahol a bizalmi értékmérője csupán az, hogy a „tárgy időszakban” hány értekezleten jelent meg, és hányat tartott. Tartok tőle, hogy az efféle gondolkozás­mód neveli ki a passzív, a cselekvéstől viszolygó, csak adminisztrálgató és bélyege­ket osztó bizalmigárdát, amelynek tagjai nem, vagy ritkán szólnak a munkahely dolgaiba, nem húzzák keresz­tül a vezetők hibás elképze­léseit, nem okvetetlenked- nek a mégoly nyilvánvalóan helytelen döntések, intézke­dések körül, egyszóval — ahogy mondani szokták — nem sok vizet zavarnak. vagomyhlányt. Ilyen értelmű szerződést ez évben már 70 fuvaroztató vállalattal kötött a MÁV Miskolci Igazgatósá­ga. Anyagi ösztönzéssel egy­bekötött versenyt is hirdet­tek mind a fuvaroztató, mind saját dolgozóik körében a munkaszüneti napon, illetve éjszakai rakodásra. Rendbe hozták az állomás rakterüle- teit, az ezekhez vezető uta­kat, és gondoskodtak arról is, hogy mindenütt megfelelő legyen a világítás. Külön tár­gyaltak az exportáló vállala­tokkal, hogy ne hagyják az év utolsó hónapjaira a kül­földre irányuló' szállítások zömét. A téli időszakban évről év­re visszatérő panasza volt ed­dig az utasoknak, hogy nem fűtötték megfelelően a kocsi­kat. Nos, az idén várhatóan kevesebb lesz az ilyen tárgyú panasz, mert egy olyan ké­szüléket helyeztek üzembe, mely gyorsan feltárja a sze­mélykocsik fűtőberendezésé­nek a hibáit, ennek nyomán el lehet végezni a javítást. Változatlanul sok gondot okoz a MÁV-nak a tisztaság megőrzése. Számos szerel­vény ugyanis érkezése után azonnal indul visszafelé, csak arra van idő, hogy a takarí­tónők sebtében kitisztítsák a kocsikat. Ez a munka pedig csak akkor lehet eredményes, ha maguk oz utasok is őrzik a tisztaságot, fellépnek a sze- metelők, különösen a beren­dezési tárgyakat rongálok el­len. A kormány előtt is ismert az egri állomás problémája. A következő években korsze­rűsítik a bélapátfalvi ce­mentgyárat, növelik termelé­sét. Várhatóan az eddiginél jóval nagyobb áruszállítási feladatoknak néz elébe te­hát az egri pályaudvar. Ad­digra tehát, amikorra befe­jeződik a cementgyár re­konstrukciója, fejleszteni kell az egri állomást is. A másik — és ugyancsak régi — pa­nasza Eger lakó«-.'-gának, hogy nincs közvetlen vonat Eger és Budapest között. Az állomás korszerűsítésével kapcsolatban napirendre ke­rül ez a kérdés is. 1974-től kezdődően felméréseket vé­ges a MÁV igazgatóság, a Vannak más, ellenkező elő­jelű példák is, s ezek mintha örvendetesen szaporodnának a legutóbbi választások óta. Sok fiatal került a bizalmi testületbe, akik máris észre­vehető új stílust hoztak az eddigi munkába. Vitatkoz­nak, ha kell és adott esetben nem tartják tiszteletben a hosszú évek óta kialakult, megcsontosodott szokásjogot, miszerint a bizalmi tisztség merő formalitás, amit nem kell túlságosan komolyan venni. A másik jól észrevehető motívum: sok helyen azok vállalták el a bizalmi tiszt­séget, akik egyébként is — jó értelemben vett — hang­adói, szociológiai szóhasz­nálattal élve véleményvezé­rei munkahelyüknek. Kép­zett, tapasztalt, gyakorlott szakemberek, akiknek te­kintélyük van, s akiket nem lehet egy kézlegyintéssel elin­tézni. Számolni kell velük, adni kell a véleményükre, szakmai és emberi kérdések­ben egyaránt. Mindez nem jelenti, hogy a korábbiakhoz képest gyöke­res fordulat történt. De egyre gyakoribb az olyan szakszer­vezeti bizalmi, aki komolyan veszi a megbízatását, aki nemcsak formálisan, hanem a szó valódi értelmében bi­zalmi embere akar lenni a munkatársainak, akik érde­keik képviseletére, vélemé­nyük tolmácsolására őt meg­választották. közvetlen vasúti közlekedés ugyanis annak függvényében valósulhat meg, milyen igé­nyeket támaszt a turista- és a helyi utasforgalom. Mint ismeretes, a MAV- igazgatóság területén évről évre növekszik az idegenfor- 5 galom, turisták ezrei keresik fel Heves és Borsod immár világhírű szép tájait. Ezért hallottuk örömmel az igaz­gatótól, hogy az idén is megrendezik, sőt kibővítik. a nyelvoktatást az idegenforga­lomban legérdekeltebb állo­mások dolgozói számára. A Bakonyi Bawcitbáv y • Vállalat Halimba III. bánya fában megkezdték az üze mi próbákat. A 320—350 mé­ter mélységben több mint l! kilométer hosszban húzódó bánya évi 600—300 ezer toa­Amikor hat esztendővel ezelőtt úgy döntött a hatva­ni Lenin Termelőszövetke­zet vezetősége, hogy lovas­iskolát létesít, illetve fel­frissíti a lótenyésztés hagyo­mányait, sokan meddőnek ítélték a vállalkozást. Ló? Minek az? A gépek ezerszer jobban helytállnak. Arra meg semmi szükség, hogy néhány úrhatnám polgárt ki­szolgáljanak, ha lovagolni támad kedvük. — Az alapítás óta eltelt öt esztendő megkontrázta a hitetleneket — mondja Sza­bó Ferenc ménesmester, aki első perc óta együtt él az iskolával. — Mert e pilla­natban talán még ráfizetés­sel jár az istálló, illetve a tenyészállomány fenntartása, de aki nyomon követi a fej­lődést, láthatja, évről. évre javul a mérlegünk. S itt nem arra gondolok elsősorban, hogy hazai és külföldi piac­ra bocsátunk jószágot, még­pedig igen jó áron, hanem egyre több vendéglovast fo­gadhatunk Hatvanban, akik vállalják e szép, nemes sporttal járó alkalmi kiadá­sokat! Egy óra lovaglás 45 forint! Jelenleg húsz ilyen célt szolgáló tenyészkancánk van, beleértve a versenye­ken induló sportlovakat is, s mondhatom, mindig jut nyergükbe lovas... Törzsvendégek Amikor kint jártunk a, Hegyalja úton levő lovasis­kolában, a gyakorlópályán két engedelmes, szelíd jó­szág, Rableány és Norman körözött lassú ügetésben. Rajtuk pedig két apróság, Molnár Lali és Zuzsika, a húga. Szüleik s az idomár sze­me kíséri figyelemmel min­den megmozdulásukat. Per­sze, aggodalomra semmi ok. Zsuzsi ötéves korában kezd­te ezt a sportot, s a most negyedik általánosba készülő Lali is harmadik esztendeje rója a köröket, vagy túrá­zik többi társával a hatvani határ vadregényesebb tája­in. Ügy ülnek már a nyereg­ben, mintha oda születtek volna. Térdük szorításának, a hajtószár apró húzásának pedig oly hűséggel, pontos­sággal engedelmeskednek lo­vaik, akár a cirkuszi ma- nézs „csillagait” látnánk. De vidékről, sőt külföldről is sok a törzsvendég. Egy vasúti felügyelő Pestről min­•ia 'auxitot ad majd a nép gazdaságiak. Ez a mennyiség az ország bauxittemelésének csaknem egynegyede. Az or­szág, s egyben Európa leg­nagyobb mélyművelésű ba­uxitbányáját szeptember den hétvéget hatvani ló nyergében tölt feleségével együtt. * Számtalan túrára elvitte Szabó Ferenc ménes­mester Lukács főorvost, Kapcsos Ilonkát, vagy Mis­kolcról Molnár Józsefet, aki a kohók környékének eléggé egészségtelen levegőjétől itt szellőzteti ki a tüdejét. — Külföldiek legtöbben Nyugat-Németországból jön­nek. S lennének még töb­ben is, csak egyelőre kevés a lovunk — jegyzi meg a hetven felé ballagó idomár, akinek édesapja is lovakkal foglalkozott, s felnőtt fia szintén a lósport kedvelői közé tartozik. Mimóza feltámadása Ma már, éppen az állo­mány fejlesztése, frissítése érdekében, korszerű nevelő­munka folyik a hatvani lo­vasiskolában, amelynek Dett- re György a vezetője. Az ő éles, jó szemének, szakértel­mének köszönhető Mimóza feltámadása is, ami utánpót­lás szempontjából nagy je­lentőségű. Persze, ne holmi hervadt virágra gondoljon az olvasó Mimóza neve lát­tán, hanem egy vágóhídra szánt, leromlott anyakancá­ra, amelynek rejtett értékeit valamelyik szomszédos gaz­daságban fedezte fel az isko­la vezetője. A felfedezésből alku, vásár, majd gondos ne­velőmunka következett. — Hogy milyen eredmény­nyel? Miután felkutattuk „nemesi” származását, s ki­tűnő törzsmérmel fedeztet­tük, már négy ivadékkal ajándékozott meg bennün­ket. Éspedig nem akánmi­l-én ünnepélyesen avatják fel. Képünkön: Az új bánya felszínének látképe. (MTI-foto — Kovács Sándor — KS) lyenekkel! Darabjukért 25 ezer forintot gombolt le a Lenin Termelőszövetkezet az egyik állami vásárláson. Itt, a lovasiskola istállói­ban, jelenleg elég nagy csend honol. A ménes nagyobbik fele, az 1971. óta világrajött 42 csikó kint kószál a közös legelőn, s gyűjti izmaiba, csontjaiba az erőt, egészsé­get. Közülük néhányat már most kinéztek maguknak Dettre György és Szabó Fe­renc. Olyan csikókra gondo­lunk, amelyek kitűnő ver­senyadottságokkal rendelkez­nek, s ezáltal öregbíthetik a lovasiskola jó hírét. Ottó duplázott Mely lovak, s nyergükben kik szereztek eddig is hírt, dicsőséget Hatvannak? Elég a közelmúltban lezajlott észak-magyarországi területi lovasbajnokság eredménylis­tájára tekintenünk, amelyet Kőtelken szignált a zsűri. Ezen a versenyen Ottó tün­dökölt. Nyergében Balogh Istvánnal megnyerte előbb a 120 centiméteres díjugratást, majd 130 centiméteres ma­gasságban is diadalmasko­dott. De Pesárdi Istvánra sem panaszkodhatunk, hiszen ő a nyeretlenek ugratásában szerzett első díjat a Lenin SK együttesének, Kiss Gá­borral, Hajiing Tiborral es Balogh Istvánnal pedig meg­szerezte a csapatbajnokság második helyét. Vannak tehát hírverői a hatvani lótenyésztésnek. Dettre György és Szabó Fe­renc pedig olyan szakembe­rek, akikre bizton lehet szá­mítani mind a lóállomány utánpótlásának biztosítása, mind pedig megfelelő lova­sok felnevelése, oktatása te­kintetében. Csak egy kis tü­relem tehát, s az annyira fontos gazdaságosság elve is érvényre jut a lovasiskola életében. Akkor pedig vég­képpen azoknak lesz iga­zuk. és őszinte ö-imük, akik indulástól fogva hit*<=k a te­nyésztés megújulásában, fon­tosságában A látottak nyomán ágy véljük, nem kell sokat vár­ni erre az időre...! Moldvay Győző Nyolcszázezer lóriul lakásra, segélyre, ösztöndíjra Évről évre jelentős anya­giakat fordítanak a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítására a Mátravidéki Fémművekben. A vállalat dolgozói az idén is jelentős segítséget, támogatást kap­nak. A jóváhagyott tervek alapján mintegy 400 ezer fo­rinttal segítik a dolgozók la­kásépítését, segélyre 350 ezer, ösztöndíjakra pedig mintegy 50 ezer forintot fordítanak. rMlMnuimn A 1973. augusztus 28„ kedd Vértes Csaba Nincs csúcs, mégis nehéz IS negyedik negyedév a vasútnál Békés Dezső Próbaüzem Hallm?/án

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom