Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

Biztató, de fáradságos ősz előtt A MUNKÁBAN nincs megállás. Alig fejezték be megyénk termelőszövetkeze­tei, állami gazdaságai a kalá- ' Bzosok aratását, máris meg­kezdték az előkészületeket az újabb termények betakarítá­sára, az őszi szántásokra, ve­tésekre. Az idei aratás ered­ményesnek bizonyult. Bár még végleges adatok nincse­nek, de annyi tény, hogy a gabonafelvásárló vállalat az idén újabb rekordot állít fel, a tavalyi tízezer vagon ke­nyérgabonával szemben mintegy 11 700 vagont vásá­rolnak fel. Bíztatónak ígérkezik az ősz is. A 35 ezer hektárnyi kuko­rica átlagosan 36 mázsát ígér hektáronként, ehhez persze szükség van az időjá­rás „besegítésére” is. Cukor­répából 2400 hektár termését majd betakarítani, a 300 má­zsás hektáronkénti becsült átlag jó közepes termésnek mutatkozik. Túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy az idén a leg­nagyobb figyelem a szőlő fe­lé irányult és irányul. Nem pusztán azért, mert megyénk történelmi borvidékein min­dig ünnepet jelentett a szü­ret, hanem azért is, mert az elmúlt tél igen komoly káro­kat okozott az ültetvények­ben. Ha ez nem történik meg, minden bizonnyal rekordter­mést lehetett volna szüretel­ni, azonban így is mintegy 58 mázsás átlagtermésre szá­mítanak a szakemberek a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. A BIZTATÓ kilátások azonban nem csupán örömet, de gondot is jelentenek. Ku­koricából például 12 700 va­gon termést kell betakarítani, S ha hozzátesszük, hogy a te­rület 40 százalékán gépek végzik a betakarítást, akkor még nehezebbnek tűnik a helyzet. Mert igaz, hogy jó, ha a gépek végzik a munkát, viszont a gépi úton betakarí­tott termést le kell szárítani és nagyon gondosan lehet csak tárolni. A szárító- és a tároló kapacitás pedig meg­lehetősen szűkös megyénk­ben. A kukorica mellett mintegy 7500 vagon cukorré­pát is be kell takarítani s nagyon jól meg kell szervez­ni a szüretet, a szőlő folya­matos átvételét, feldolgozá­sát is. A napokban — mint arról lapunkban is beszámoltunk — ülést tartott a megyei me­zőgazdasági operatív bizott­ság. A helyzetet felmérve és elemezve a bizottság arra hívta fel az üzemek figyel­mét, hogy a legnagyobb fi­gyelmet a szervezésre, a szer­vezettségre fordítsák. A me­teorológiai előrejelzések sze­rint szeptember második fele csapadékosnak ígérkezik s ez bizony nagyban hátráltathat­ja a munkák ütemét. Éppen ezért nagy gondosaggal, elő­relátással szükséges a külön­böző munkafolyamatokat összehangolni. De nem csu­pán az üzemen belüli szerve­zésre kell törekedni, hanem arra is, hogy a termelők va­lamint a felvásárló, feldolgo­zó üzemek között is szoros és jó munkakapcsolat alakuljon ki. Az operatív bizottsági ülésen résztvevők erre hatá­rozott ígéretet tettek s remél­hetően az őszi betakarítás, szántás, vetés is olyan szer­vezetten halad majd, mint a kalászosok betakarítása. Az elkövetkezendő időszak tehát újabb próba elé állítja az élelmiszergazdaság külön­böző egységeit. Bízunk ben­ne, hogy mindenki sikerrel veszi az „akadályokat”, sike­rül zökkenőmentesen betaka­rítani a kedvező termést és sikerül megteremteni a jövő évi termés alapjait is. Kaposi Levente Ók kétszázan Egy pártszervezet életéből A párt jelentőségét, a kom­munisták szerepét ma már aligha kell különösebben ma­gyarázni, hiszen számtalan eredmény bizonyítja nap nap után, a képviselt politika he­lyességét. Hamarább vagy később, de szinte mindunta­lan siker koronázza a mun­kát, s ez ma már, mondhat­ni : természetes. Korántsem ilyen egyszerű azonban a do­log, olykor rendkívül komoly erőfeszítés, nagy-nagy türe- | lem és kitartás szükséges a feladatok végrehajtásához. Persze, erről ritkán beszél­nek, legfeljebb akkor leh,et tudomást szerezni, ha az em­ber nagyon kíváncsi, ha be­kopog a titkár irodájába... A közelmúltban, hasonló érdeklődéstől sarkallva pró­báltunk mi is tájékozódni két üzemünkben. Arra kerestünk feleletet, hogy vajon mi fog­lalkoztatja a kommunistákat, 1 hogyan dolgozik a pártszer­vezet, milyen a kapcsolat a gazdasági vezetőkkel, s más szervezetekkel? ' — Természetesen, nálunk ; is van mit a „tejbe” aprítani ! — kezdte a válaszát kicsit j tréfálkozva Ruttkai István, a ; Recski Rézércmű párt-csúcs- í vezetőségének titkára. Majd | komolyabbra fordítva a szót, 1 így folytatta: — Elég sok munkát ad a bánya, az érc­előkészítő, a műhely, no, meg a többféle ember. Szerencsé­re, úgyszólván mindenről tá­jékozott vagyok; nem múlik el műszaki tanácskozás, veze­tői megbeszélés anélkül, hogy ott ne lennék. Szinte személy szerint Ismerem valamennyi dolgozótársamat, s ha nem is jön be mindenki hozzám, odakinn vagy éppen odalenn a vágatban ez is, az is mond valamit. Elmondja, hogy mit akar, vagy történetesen ml bántja. így aztán rendszere­sen összeáll a pártszervezet programja és „stratégiája”. Egy ideje már hozzánk tartoz­nak a közeli aknamélyépítők kommunistái is. így ismerem az ő üzemüket is. A korábbi­nál sokkal nagyobb ezért az összhang, tökéletesebb az együttműködés. S ez, különö­sen a jövőt illetően lehet dön­tő. — Nincs különösebb mód­szerünk: havonta vezetőségi üléseket tartunk, s ezeken a legaktuálisabb témákat tűz- Eük mindig napirendre. A munkaversenyről tárgyaltunk például az I. félévben, legkö­zelebb pedig a nőbízoitság tart beszámolót. Októberben a KISZ-röl, novemberben a munkásőrök tevékenységéről, életéről tájékozódunk, hogy decemberben a két szakszer­vezeti titkár ad jelentést. A gazdasági vezetők féléven­ként adnak, számot az ered­ményekről. s ismertetik a gondokat, terveket. Az év vé­gén pedig összevont taggyű­lésre kerül sor... A legfonto­sabb feladatunk — mint er­re Szigeti Károly igazgatónk is kért már bennünket — a fegyelem megszilárdítása. Egyik-másik munkahelyen ugyanis olykor valósággal ag­gasztó a helyzet. Eléggé kö­zömbösek az emberek, néha még a nagyobb feladatok, események sem tudják fel­rázni őket. Sajnos, előfordul, hogy egyes párttagok sem ki­vételek. A múltkoriban pél­dául a derecskéi előkészítő munkáknál az igazgató már egyszerűen nem birta idegek­kel a lassúságot, s kénytelen volt az egész csapatot másho­vá vezényelni, a helyébe pe­dig újabb társaságot irányi- tahi- No, ebből aztán később olyan „paláver” lett, hogy egyik-másik dolgozónk még a pártból is ki akart lépni. Legalábbis; ezzel „fenyegető­zött” hirtelen indulatában... Az eset, hangsúlyozni sem kell rendkívül figyelmeztető: jóval többet kell az emberek­kel foglalkozni, még jobban meg kell ismernünk őket... Megnyugtató, hogy az ak­namélyépítők párttitkára, Se­ben István, már a fegyelem­ről is jobbakat mondott. S ebben, mint kiemelte, nagy része van éppen a kommunis­táknak, akiknek tekintélye vitathatatlan az üzemben. Hallgatnak rájuk, követik jó példájukat, ami meglátszik a termelési eredményeikben — elegendő csak a májusi, or­szágos rekordra gondolni —• megmutatkozik a társadalmi segítségnyújtásban, többi kö­zött az önkéntes véradásban vagy a mátraverebélyt óvodá­sok patronálásában, s a kü­lönféle más megmozdulások­ban vált) részvételben. A párt­ós a gazdaságvezetés kapcso­latára pedig jellemző, hogy bár az üzemvezető párton kí­vüli, mégis tökéletes az együttműködés. — Mi, kétszázan, 23 falu­ból járunk ide dolgozni — magyarázta ak aknamélyépí­tők párttitkára —, de mégis, igazán egyetlen családnak érezzük magunkat. Nagy szó ez, kérem, s állítani merem, hogy ebben is része van a kommunistáknak. Csendben, csinnadratta nél­kül születnek itt a Mátrában is a sikerek, mindenféle lát­ványosabb külsőség nélkül zajlik egy-egy taggyűlés, alapszervezeti vezetőségi vagy éppen a csúcsvezetőségi ülés, s ugyanígy hozzák a fontos ha­tározatok egész sorát is. Keveset beszélünk róla. Pedig érdekes, izgalmas ez a munka, Gyóni Gyula Az inotai November 7 Erőmű ^SSSSTSo Ä szovjet gázturbinát szerelnek fel. A Leningrádi Gépgyár világviszonylatban legkorsze­rűbbnek számitó gázturbináival az erőmű eddigi teljesítménye megháromszorozódik. (MTI Foto: Fényes Tamás) Az őszi-téli oktatási évad tervei ai apci Qualitá?nál Az üzemi párt-, szakszer­vezeti- és KlSZ-bizottság, valamint a helyi szakmai to­vábbképzéssel foglalkozó cso­port tagjai még a nyár ele­jén megtárgyalták és elfo­gadták azt a tematikát, amely az 1973—74. évi okta­tási feladatokat tartalmazza. A valóban mindenre kiter­jedő oktatási tervet nem volt különösebben nehéz összeál- litani Apcon, hiszen a válla­latnál több éves hagyomá­nyai vannak mind a politi­kai, mind pedig a szakmai továbbképző formáknak. Az elmúlt oktatási évad értéke­lésekor is ezt a hagyományt — mint az egyik fő motívu­mot — emelték ki a vállalat vezetői annak bizonyítására, hogy miért sikerült jobban, hatékonyabban megszervezni a különféle továbbképzése­ket, tanfolyamokat. A másik befolyásoló tényező pedig az volt, hogy az 1972—73-as évadban érdekesebb, a dolgo­zókhoz, s a vállalati élethez közelebb álló témákat beszél­tek meg az összejöveteleken. Ezekre a tapasztalatokra épült tehát az a munka, amellyel összeállították az el­következendő időszak oktatá­si tervét. S hogy mit is tar­talmaz ez a tematika, arái beszélgettünk a minap az egyes bizottságok vezetőivel. Az első, amit valamennyien elmondtak, az volt, hogy a legapróbb részletekig egyez­Szerencse fel, szerencse le . • 95 — Tudja uram, mi meg­értjük: a világ is fordult, szén sincs, bánya sincs, így hát a bányász se kell. El­menni mégis nehéz. Ez volt az életünk, ez volt a boldog­ságunk, ez volt minde­nünk ... — És most hová, merre? — Harminc évig dolgoz­tam itt, képtelen lennék másütt, , mással folytatni, ezért inkább a nyugdíjat vá­lasztottam ... A szűk, olajszagú műhely­irodában egymásnak adják a kilincset. Búcsúzni, elkö­szönni jönnek; A volt főnök­höz, Tiliczki József részleg- vezetőhöz, a sorstárshoz ... — A bányászélet utolsó perceit, napjait éljük. Szep­tember 1-ével az utolsó sik- ta is kitelik, s ezzel a bá­nyászkodásnak mindörökre vége Petőíibányán. — Pedig 20—25 évvel ez­előtt még 80—100 évre ele-, gendö szenet ígértek a kuta­tások, a tervek a feltárt szénmezők... — Nem törtéit tévedés, senki sem hazudott. Az igaz­ság az, hogy a 25—30 évvel ezelőtti technikával valóban- kitartott volna 80—100 évig a lignit, a szén. A csákányt, a lapátot azonban nálunk is korszerű, nagyteljesítményű, ügyes, okos gépek váltották fel. A legnagyobb döfést pe­dig'a külfejtés adta a 100 éves programnak. Az új technikává} 300-ról 600 va­gonra ugrott a napi terme­lés. A győztes széncsatáknak végül is az lett az eredmé­nye, hogy elfogyott a lignit, s fokozatosan csökkent a termelés is. Egymás után kellett bezárni a vágatokat, a vállalat is elköltözött, s mi hetvenen, nyolcvanén pedig ezekben a papokban veszünk búcsút, szerelünk le véglege­sen. A járatokat „kitakarí­tottuk”, kapuk, ajtók kerül­nek ú bejáratokra. — S mi lesz az osztály zo­nal, a termelést, a gépek munkáját szolgáló épületek­kel? — Legtöbbjét lebontják. A csilléket, s síneket, a hasz­nálható gépeket pedig elad­juk. A bányászkodás tehát befejeződött, ki-ki irányt vesz, elmegyünk valameny- nyien. — Hová kerülnek az em­berek? Hogyan segít sorsu­kon, boldogulásukon a vál­lalat? ■ — Nálunk az ember, a bányász mindig a legtöbbet jelentette, a legtöbbet ért. Segítségből, jóindulatból ma sincs hiány. A különböző le- . hetőségeket kihasználva a többség pihenni tér.t, nyug­díjba megy. A fiatalabbak­nak természetesen még dol­gozniuk kell. A munka, az elhelyezkedési lehetőség biz­tosított a számukra. Ezzel együtt is nekik a legnehe­zebb ... — S milyen „irányt vesz” a részlegvezető, hol találjuk ezután a képviselőt, a régi ismerőst? — Otthon ... elmegyek én is ... nyugdíjba. Harminchat éves munka után. Nem köny- nyű erről beszélni. Itt, kezd­tem, s itt fejeződött, be is. Sok-sok örömteli, tragikus állomása van a közel négy évtizednek. Sokat dolgoz­tunk, sokat szenvedtünk, de sokat is örültünk. Csak köz­ben az évek is mentek, ro­hantak. De ne panaszkod­junk, nincs okunk panasz­kodni. Sokat, nagyon sokat kaptunk Petőfibányától, a bányászattól. Igaz, mi sem voltunk hálátlanok. Ha többre, ha jobbra volt szük­ség. ha baj volt, csak üzen­ni kellett... — Ez olyan, mintha meg­rendezték volna — lépett be a kis irodába Cvilinger Zol­tán, az ecsédi külfejtés fő­mérnöke. — Jól emlékszem — folytatta —, hogy 36 év­vel ezelőtt milyen nagy sze­repe volt a lónak a bányá­szatban. Most bennjártam a bányái'in, s mit ad isten, egy csil'H húzó ló közeledik felém. Egy pillanatra azt hittem, álmodom. De csax egy pillanatig, a csillében tették az elképzeléseiket. Szükség is volt erre a koor­dinálásra, mert az elmúlt időszakokban előfordult, hogy az üzem dolgozóinak egy része kimaradt minden­nemű továbbképzésből, má­sok viszont szinte az egyik előadásról érkeztek a másik­ra ... A cél most az, hogy mindenkit bevonjanak az üzemi oktatás valamelyik formájába. Az alapismeretektől a marxista egyetemig Az üzem dolgozói közül kétszázan tagjai a pártnak. Ez a létszám indokolttá teszi, hogy a politikai képzés leg­változatosabb formált alkal­mazzák. Az új párttagok ré­szére alapszintű tanfolyamo­kat tartanak, mások a politi­kai vitakör munkájában vesznek részt. Két csoport az Elméleti konferencia című témakört dolgozza majd fel. Többen a magyar munkás- mozgalom történetével is­merkednek meg. Ezeken a csoportokon belül 180 párttag végez aktív munkát: ki az előadások előkészítésével, a témakörök feldolgozásával, ki pedig előadóként vesz részt a munkában. Az idei oktatási évadban egyébként az üzem tizenhét dolgozója lesz a marxista egyelem, 12 pedig a marxista középiskola hallgatója. sín volt, a ló a költözködés ben segített... Szóval szomorú, sajnál­ja ... — Rettenetesen. Pedig tu­dom, hogy így van jól, hogv ennek így kellett lenni. De hát szíve is van az ember­nek. — S mi hiányzik majd a legjobban a főmérnöknek? — Ez a kollektíva, az em­berek. Ez a nagy, aranyos, kedves család, amely soha sem félt a munkától, a tűz- től, a víztől, a sötétségtől, mindig együtt sírt, mindig együtt nevetett. Nagyon ne­héz lesz nélkülük, nagyon nehéz.,. — Szinten nyugdíjba megy? — Sajnos igen. Letelt, ki­telt ... — Hát akkor „Jószeren­csét!” — köszönt be ismét valaki az ajtón. Meg se állt, meg se várta a választ. Nem haragból, nem panaszként tette. Ma ő volt az utolsó, aki végleg elment. Szabó Jánosnak hívják, aknász­ként dolgozott, míg szükség volt rá ... Néhány nap, s elmennek valamennyien. A világ is fordult, szén sincs, bánya sincs, igy hát a bányász se kell. Elmenni mégis nehéz. Ez volt az életük, ez volt a boldogságuk. Nem maradtak magukra, nem csalódtak, csak éppen elmenni nehéz Szerepel a pártbizottság oktatási tervében az üzemi KISZ-továbbképző tanfolya­mok támogatása Is. Az ifjú­sági vitakörök előadói, a KISZ-történeti témák feldol­gozói a pártalapszervezetek tagjai közül kerülnek ki. Az szb. oktatási naptárt készített A vállalati szakszervezeti bizottság a tömegpolitikai oktatást két témakör feldol­gozására bontotta. Ezek közül választottak az egyes üzemek szakszervezeti csoportjai. A kokillaöntöde, a nyomásos öntöde, valamint a vegyesko­hászat szakszervezeti sejtjei a Társadalmunk időszerű kérdései című témakörrel foglalkoznak majd. Az elő­adásokon a tervek.. szerint több mint kétszáz dolgozó vesz részt. A Világpolitika időszerű kérdéseivel a szer­számüzemben, a tmk-ban és az osztálybizottságban dolgo­zók vesznek részt, mintegy kétszázan. A szervező- és le­bonyolító munkában elsősor­ban a szocialista brigádokra számítanak az üzemi szb ve­zetői, akik az oktatás meg­tervezésekor naptárt készí­tettek és adtak ki az egyes üzemeknek. Helyi feladati utánpótlást nevelni Az apci Qualitál Vállalat­nál több mint ezerkétszázan dolgoznak. Többségük a ter­melőüzemek munkapadjai­nál, az öntőüstöknél, a gépek mellett, Valamennyien fele­lősségteljes munkát végez­nek, szükség van tehát a szakmai tudásuk fejlesztésé­re. S szükség van a jól kép­zett fiatalokra, tehát az után­pótlás ne -..lésére. Ezt helyi feladatnak tartják Apcon, ahol ebben a tanévben 54 ipari tanuló gyakorlati kép­zéséről gondoskodnak. Ismét megszervezik a mun­kások számára az általános iskola 7—8, osztályát, a vég­zettek részére pedig a külön­féle tanfolyamokat, amelye­ken elsajátíthatják a hegesz­tő, a targoncás, a darus, vala­mint a kompresszorkezelő szakmát. Támogatja a válla­lat a tovább tanulni vágyó­kat is: heten egyetemre, ket­ten főiskolára, 32-en pedig ipari szakközépiskolába jár­nak. A legújabb tervek sze­xint ez a szám jelentősen megnövekszik majd, amikor megindul az előkészítő okta­tás a Kossuth Lajos Kohó- és Gépipari Technikum helyi Szilvás István &OÓS József 1973. augusztus 26. vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom