Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-24 / 197. szám

Utazni jó ... Nyári pihenés - külföldön Világot látni, az egykori nemzeti kultúrák maradvá­nyait megcsodálni — valóban felejthetetlen élmény. Nem csoda hat, hogy a letűnt .ko­rok emlékeit a történelmi varosok mai életet sokan szeretnék megismerni. Fiata­lok és idősebbek egyaránt. S akiknek sikerül eljutniuk -a. ' világ I valamelyik tájára, azok az ott látottakból szin­te mindent szeretnének az emlékezetükben — sokan pe­dig a fényképezőgépük film­kockáin — hazahozni. S manapság egyre többen vannak, akik a nyár végén elmondhatják: külföldön töl­töttem a szabadságomat, eb­ben vagy abban az országban nyaraltam. íme néhányo-'n a nyaralók, illetve az utazni készülök kö­zöl. .. Motorral és vonattal Európában — Akkor ragadott el az utazási. vágy. amikor életem­ben először átléptem a ha­tárt. Csehszlovákia volt az első ország, ahol megfordul­tam, aztán eljutottam Len­gyelországba, s egyre jobban hatalmába kerített az utazási láz — emlékezik az ifjú Eu- rópa-járó, aki „civilben” a KAEV egri gyáregységének normafcechnológusa. Pgllagi Miklósnak ez a két út azon­ban csak a kezdet kezdetét jelentette.-- Egyszerű és kényelmes utak voltak — mondja. — Az igazi kirándulást a tava­lyi körutazás jelentette. Az egyik barátommal, Balázs Misivel elhatároztuk, hogy motorral nekivágunk Euró­pának. Természetesen nem ment az egyik napról a má­sikra, mert alaposan fel kel­lett készülnünk a túrára. Öt csomagtartót szereltünk pél­dául a 250-es MZ-re. sátrat pakoltunk fel. élelmet készí­tettünk a hosszú útra... — Merre jártak? — Nyugat-Európában ka­landoztunk. Ausztrián, Nyu- gat-Németországon, Belgiu­mon és Franciaországon mo­toroztunk át, majd áthajóz­tunk a csatornán és Angliá­ban szálltunk partra. Tulaj­donképpen ez az ország volt a végcélunk, s itt is ért ben­nünket a legtöbb meglepetés. Az első a közlekedési eltéré­sekből adódott. A Balra hajts! szabálya ugyanis pon­tosan az ellenkezője az itt­honi. megszokott közlekedési utasításoknak. Emiatt egy al-' kálómmal, mert a kanyaro­— Akkor hol. . . ? — Spanyolországba kés Mi­iünk. Onnan pedig szerel­nénk átrándúlni Bszak-Afri- kába. Spanyol-Marokkóba és természetesen motorral... Párizst látni és... — Merre jártam eddig7 Nem nehéz telsorolni, mert csak a „környéken” utazgat­tam. Csehszlovákiában, Len­gyelországban. NDK-ban és Ölaszországban voltam az elmúlt években. Az idei nya­rat, ez számomra hét szép pap volt, a jugoszláviai Dub- rovnikban töltöttem — mesé­li Bozsik Anna, az egri Pety- tyes presszó vezetője. — Ügy tartom ugyanis. • hogy addig utazzon az ember amíg fiatal és van rá ideje, módja. így jutottam el va­lamennyi alkalommal az Express Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda csoportjaival kül­földre. — Nagyobb élményeim? Mind azok voltak. A kirán­dulások ezen a nyáron Bud- va-Kotorba, a Lukron-szi- getre, a nemzetközi tábor, ahol laktunk, a fürdés, a tánc. a .pihenés. Egyszóval nehéz lemondani a nyári uta­zásról, ha egyszer már meg­ízlelte valaki. Épp ezért dön­töttem úgy. hogy jövőre Pá­rizs következik. Párizst látni es... tovább utazgatni! 1 Irány Berlin ! Medve Lajos, a MÁV gyöngyösi Kitérőgyártó Üze­mének ifjú vasasa, s egyben KISZ-titkára. még nem pi­hent az idén, — Most készülök — mond­ja. — Méghozzá külföldre, az NDK-ba. Az üzemünknek ugyanis Berlin mellett mű­ködik a testvérvállalata, s az ottani kollegák hívtak meg bennünket egy néhány .napos s látogatásra, örültem- neki, amikor közölték, hogy én is tagja leszek a vállalati delegációnak, mert így meg­ismerkedhetek az oltani if­júsági munkával. .. — Ez akkor nem lesz tel­jesen pihenés. — Tény. hogy sok-sok ta­pasztalatcsere-látogatáson ve­szünk majd részt, jegyzete­lünk, figyelünk, ám úgy ér­zem: külföldön leáni egy kicsit azért pihenés még akkor is. ha hivatalos dele­gációval utazik az ember. . . Szilvás István Felújítón antik kiállítás Ismét, fogadja az érdeklő­dőket a Szépművészeti Mú­zeum felújított — az utóbbi öt ev szerzeményéivel ki­egészített — antik kiállítása amely. a Földközi-tenger partvidéke ókori művésze­teinek, elsősorban az antik görög és romai művészetnek központi gyűjteménye Ma- gyurorszagon. A bemutató négy terme közül az első a görögség előtti kultúrákat. Ciprus bronzkori és kora vaskori művészetét, főként pedig a görög archaikus mű­vészetet szemlélteti a nagy művészeti központok szerint csoportosítva anyagát. A második . terem az idő­számításunk előtti V., IV. század, az úgynevezett klasz- szikus kor görög művészeté­ről ad képet. A harmadik terem köze­pén a múzeum világhírű da­rabja. a Táncoló lány már­ványszobra áll, a helleniszti­kus görög művészei: korai szakaszából. A felújított ne­gyedik termet a római mű­vészetnek szentelték.. Az érdeklődő közönség az új szerzemények közül most láthatja először az időszámí­tásunk VII. századából szár-. mazó kettős kos alakú itáliai bronz amulettet, egy athéni geometrikus kiskancsót, egy etruszk késő archaikus épü- ietdisz terPakotta is ten,női e- jet, egy hármas római agyag-, mécsest,1 valamint néhány színes római üvegedényt. Hivatal, albérletben... A hatvani közművelődés új munkása Eddigi társadalmi vezető­ség irányította Hatvanban az ismeretterjesztő munkát. En­nek ellenére mind Egerben, mind pedig Budapesten igen jó véleménnyel voltak Bé­kés György, Ignáczy Béla, Röczey Ödön, Szondy György tevékenységéről. Sok értékes kezdeményezés melegágya­ként tartották számon az itténi TIT-szervezetet, annak különböző szakosztályait. S különösen sokra tartották az irányítók olyasféle magatar­tását, amely nem a látvá­nyos, nagy produkcióknak hódolt, hanem a kisebb kö­zösségekhez szóló, tudomá­nyos felvilágosító, ismeret- közlő munkát helyezte elő­térbe. ■ Egy hónappal ezelőtt füg­getlenített titkár került a hatvani szervezet élére a fia­tal Timkó Gyula személyé­ben. Helyes volt e tekintet­ben a TIT megyei elnökségé­nek döntése. S méltánylandó a helyi párt- és tanácsi ve­zetők pártfogó jóindulata, segítőkészsége, amellyel a szervezeti változást fogad - fák. De vajon milyen érzé­sekkel vette át hivatalát a város ' közművelődésének új munkása? KIÖMLÖTT.. (Foto: Perl Márton) — Nyolc éve Egerben. vé­geztem a főiskolát, s azt kö­vetően másfél évig ismeret- terjesztési előadóként dol­goztam már a megyei műve­lődési központban. Ezért nem új és nem szokatlan a mun­ka, amire vállalkoztam — válaszol első kérdésünkre a hirtelenszőke, markáns arc­élű fiatalember. — Azt azonban el kell ismernem, hogy kicsit nyomaszt a múlt, az elődök szép és tartalmas tevékenysége. Tudom, tőlem az eddiginél többet várnak. Mivel fő foglalkozásom az ismeretterjesztés. Hát ez az, ami kezdetben megkötötte a kezeimet. Most már azonban mindinkább megismerke­dem a kétszáznál több , tagot számláló szervezet életével. Megismerem magukat a ta­gokat, az egyes szakosztályok jellemzőit, a korábbi társa­dalmi vezetők szíves-örömest álltak mellém, egyengetik utamat. Így az első hónap után elmondhatom, hogy megtaláltam a helyemet Hatvanban, s jól érzem ma­gam a frissen létrehívott tisztségben. Azért csak tiszt­séget, s nem hivatalt mon­dok, mert egyelőre a TIT- titkárság az Ady Endre Könyvtár vendégbarátságát élvezi, központunk kialakí­tása most folyik a városi ta­nács épületében. Amikor arról kérdeztük Timkó Gyulát, mit tart az elkövetkező hónapok legfon­tosabb feladatainak, követ­kezőkben összegezte elgon­dolásait. — A hagyományos, jól be­vált ismerettejesztő vállalko­zásokat természetesen to­vább szeretném fejleszteni. Elsősorban az évente meg­rendezendő természettudo­mányos hétre gondolok, amelynek témakörét ez idén a csillagászat, s a vele ösz- szeíüggő űrkutatás adja majd. E választásra a Ko- pernikusz-évforduló ösztönöz bennünket. Folytatjuk a TIT nyelvtafolyamait is! A né- i met és angol nyelv iránt utóbb igen megnőtt az érdek­lődés, Arató Gabihella és Ignáczy Rita tanárnők sze­mélyében 'pedig olyan szak­emberekre, segítőkre akad­tam ez 'ügyben, ami biztos záloga a további kibontako­zásnak. . . Ezeknél is fonto­sabb azonban, hogy olyan helyiséget kapjon szerveze­tünk, ahol központi rendez­vényeinket megtarthatjuk, s amely tere lehet a sokszínű klubéletnek Továbbá szük­ségesnek tartom a kapcsolat, a szerződéses viszony megte­remtését mindazon hatvani üzemekkel, amelyek eddig visszahúzódtak. Nem hiszem ugyanis, hogy csak a cukor­gyár, a konzervgyár, a vas­utasok művelődési haza ké­pes jólműködő munkásaka­démiák szervezésére! A fe­hér foltokat kell megszüntet­ni. A Duna Cipőgyárra, az Építőipari Ktsz-re, a boldogi porcelánüzemre, valamint» a Lenin Termelőszövetkezetre gondolok elsősorban, .ahol az eddiginél sokkal több le­hetőség kínálkozik az isme­retterjesztés kiszélesítésére, meghonosítására. .. Beszélgetésünk a.kalmával elmondotta a TIT titkára, hogy' az elmylt hetekben igyekezett tájékozódni a Hatvanhoz tartozó 'három község ismeretterjesztő mun­kájáról, illetve a további le­hetőségekről, mivel ez szin­tén hivatali kötelessége. Igen kedvező benyomásokat szer­zett Boldogon, ahol Balogh Ferenc művelődési ház-igaz­gató lelkes szervezője a ve-' zetők fórumának,, valamint a TIT művészeti előadásai­nak. Nagykökényesen, Pál­mánál Erzsébet klubkönyv­táros segítségével, szintén vonzó tudományos. iroda­lom népszerűsítő estek zaj­lottak le az utóbbi másfél esztendőben. Pillanatnyilag Heréden is megjavultak a ki­látások, mert a községi ta­nács hajlik arra, hogy be­töltse a függetlenített mű­velődési otthon igazgatói széket.’ Lesz tehát felelőssé az ismeretterjesztésnek. lesz kivel együttműködnie Timkó Gyulának. Lejegyzésre kíváiiKozik azonban még egy rokonszen­ves törekvése, alapelve Hat­van új népművelőjének. Ez pedig a magasra tett mérce, a belső igény! Nem kíván a számokra, a mennyiségekre utazni. Jelszava: kevesebbet, de jól! Vagyis — ahogyan fo­galmazott —, százszoros az értéke annak, ami az emberi tudat mélységeibe hatol, s üres csillogás minden sta­tisztikai adat. ami mögött nem húzódik meg a jól elve­tett, kellően ápolt »ismeret­anyag és művészi szépség magva. Moldvay Győző V. JEGOROV dók nmen III ni regénye: (22.) Az utolsó felvonás dóssal volt a legtöbb -baj. majdnem „összetalálkoztunk” egy emeletes autóbusszal Londonban... — Mit láttak, mi volt a legemlékezetesebb az úton? — A legnagyobb élmé­nyünk is Londonhoz kapcso­lódik. Amikor ott jártunk, pontosan akkor nyílt meg a British Múzeumban a Tu- tenkamen-kiállítás. amely­nek az anyagát Amerikából hozták át szédületes rendőri biztosítás mellett. Ezt a tár­latot látni, minden pénzt megért... Párizs úgyszintén s az egész út. az az 5500 ki­lométer. amelyet végigrobog­tunk az öreg kontinens or­szágútjain. .. — És az idei élmények? _ .. . Három csodálaté­h ét Jugoszláviában. Jártunk Rijeiíában, Opátiában, Ro- vinjban, Pulában. egyszóval felejthetetlen tengerparti ré­szeken. .. A legcsodálato sabb? Talán két dolog ezek közül: a nudista strandok e,: az azúrkék tengeij Szóban nehéz mindazt elmondani, amit egy-egy ilyen úton lát az ember./ ott mindent fény­képezni kellett volna. Majd jövőre... CT?!, augusztus ?-t, «eutek Szergej Vlagyimirovics és Kulijev kivártak egy szabad .napot, hogy nyugodtan, anél­kül hogy bármi is elterelne a figyelmüket, megvitathas­sák. mi történjen Hodzsa Alival, hogyan válaszoljanak Schönhausen tervére. Már két órája vitatkoztak de még nem jutottak'Végle­ges döntésre — Nos, Mehtyi Dzsafaro- vics, az eddigi javaslatok new a legjobbak. Figyelem­be kell vennünk, hogy Schönhausen nem ostoba ember . . . Hogy érzi magái Jakot? VasziljevicsJ — Nincs valami jó álla­potban, Szergej Vlagyimi­rovics. 1 — Biztosították a megfe­lelő gyógykezelést? — Természetesen. De azt hiszem, jelentős javulást eredményezne Jakov Vaszil- jevics állapotában, ha haza­érkezne' az a lány a- teherá- ni kereskedelmi képviselet­ről. Tudja, akiről beszel­tem . .. — Segíteni kell ebben az ügyben is. — Már megtettem a szük­séges lépeseket. — Nos, akkor a holnapi viszontlátásig. Mehtyi a dokumentumo­kat visszatette a dossziéba, elbúcsúzott és elhagyta az irodát. Következő estén Kulijev felhívta Szergejevet. — Jakov, a tervünket jó­váhagyták. Üj körülménye­ket is figyelembe vettünk. A te öreg Hodzsád egy ismert valutázónál lakik és maga is részt vesz különböző dollár- és aranymanipulációkban. Ezt az alkalmat felhasznál­juk arra, hogy letartóztas­suk öt. — Feladom a táviratot. .. . Godzsajevtöl megtud­tam, hogy Bakuban megje­lent Hodzsa AU kereskedő, akit aranyfelvásárlásért őri­zetbe vettek. Mit tud rólam Hodzsa Ali? Nem vetethet ez a lebukásomhoz? Allaverdi.” Jakov remélte, hogy a né­metek utánanéznek Hodzsa Ali letartóztatásának, s is­merve a. kereskedő kapzsisá­gát, elhiszik annak okát is. A terv arra épült, hogy Te­heránban nem tudják még Hodzsa Ali találkozását Szergejevvel. így azt sem, hogy átadta neki a megbíza­tást. Egészen beesteledett. El­rejtve a rádióadót, Jakov már .lefekvéshez készülődött, amikor élesen felberregett a csengő. Éppen csak’ megfor­dította a kulcsot a zárban, amikor kivágódott az ajtó és az előszobába berontott Hod- Z6a Ali. Nem lehetett ráis­merni. Arca teljeéen feldúlt volt, vonásaiban nyoma sem maradt a szokásos hízelgő- alázatos udvariasságnak. Sá­padt volt, szemei csaknem szikrát vetettek. — Pokolfajzat, végre átlá­tok rajtad! Az NKVD kezé­re akartál adni! Nem fog si­kerülni! Jakov behátrált a szobá­ba, nyomában Hodzsa Ali, pisztollyal a kezében. — Allah velem van. Ta­lálkoztam az. orvosoddal — régi ismerősöm az NKVD- ról. CSekislát csekista gyó­gyít. De Allah nem hagy el a bajban. Éppen az udvaron tartózkodtam, amikor a ba­rátaid le akartak tartóztat­ni Sikerült megszöknöm. Le­lepleződjél — halj meg! Jakov rávetette magát, lö­vés dörrent. Szergejev satu­dként' szorította a Hodzsa Ali karját, úgy, hogy az kiejtet­te a pisztolyt a kezéből, íel- ordítótt fájdalmában, s gu- goló helyzetbe han^atlou, Jakov hirtelen úgy érezte, hogy nagy-nagy gyöngeség fogja el, s már-már elenged­te Hodzsa Ali kezét. „Meg­sebesültem1’ — ötlött az agyába, de e pillanatban azt is megérezte, hogy hátulról valaki a karjába öleli. Még megismerte Mehtyi Kulije-, vet. Két társa lefogta. Hod­zsa Alit, aki nem is gon­dolhatott ellenállásra. Für­gesége semmivé foszlott. Jakov, mint egy álomvi­lágban. messziről hallotta még a mondatokat, azután egy erőltetett mosollyal a szája szögletében a padlóra hanyatlott és elveszítette az eszméletét. Másnap Kulijev Jakov la­kásában a következő üzene­tet vette Schönhausen tói: „Bízza meg Godzsajevet, hogy kapcsolatait felhasznál­va,, likvidálja a börtönben Hodzsa Alit. Ne késlekedjék. A kiadásokat fedezzük. Ad­jon Godzsajevnek egy am­pullát. A végrehajtást jelent­se. Arbab." — Feltétlenül jelentjük — súgta maga elé Kulijev és elrejtette az adókészüléket. Jakov a kórházban tért magához. Az orvosok szerint sebe nem veszélyes, de a gyógyuláshoz időre van szük­ség. Elkeserítenek érezte a jövőjét: Lida megérkezik, ő pedig a kórházban fekszik. Később egy nővér lépett a kórterembe. ' {Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom