Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
Dohányszüret Törik a dohányt a verpeléti Dózsa Tsz dohányföldjein. A termelés átlagosnak Ígérkezik, eddig több mint 500 mázsa dohánylevelet szedtek le. (Foto: Perl) Nyitás novemberben ? Új szövetkezeti áruház Egerben Az egri piactéren tavaly kezdődött el a város egyetlen szövetkezeti áruházának alapozási munkálata. Azóta a deszkapalánkokkal körülvett építési területen kiemelkedett a vasvázszerkezettel épülő háromszintes épület. A piaci vásárlók érdeklődéssel szemlélik és kérdezgetik, vajon mi lesz az új impozáns épület? Érdeklődésünkre Marosi István, a leendő új szövetkezeti áruház igazgatója adott választ. — öt szövetkezet — Párád, Domoszló, Pétervására, Csány és Tamalelesz — társulásával új áruház épül, a lakosság és a városba érkezők jobb ellátására. A befejezés előtt álló áruház három szintjén — egy-egy szint 600 négyzetméter lesz — úgyszólván mindent megtalálnak a vásárlók. A földszinten kap helyet a csemege és élelmiszer. Elsősorban mindennapos szükségleti áruk találhatók majd itt. Az első emeleten iparcikk- árukat helyeznek el, műszaki áruk mellett üveg, porcelán, edény, háztartási és vegyi cikkek is megtalálhatók lesznek.' Ugyancsak ezen a szinten helyezik el a papír, írószer, a sport- és hangszerek mellett a műanyag árúkat is. Céljuk, hogy egy-egy cikkfajtából széles választékban válogathassanak a vásárlók. A második emeleten ruházati cikkeket találnak az érdeklődők. Itt fő cikk lesz a cipő, amelyet nagyrészt a kisipari szövetkezetektől szereznek be. A város üzleti ellátottságát nagymértékben növelő szövetkezeti áruház építésére 30 millió forintot fordítottak. Az építkezés megkezdését hátráltatta, hogy a területről különböző műhelyeket, lakóházakat kellett szanálni. Megnyitása után 8 milliós készletben válogathatnak a város lakosai. Az építkezés befejezéséhez közeledik és amennyiben a Gyöngyösi Állami Építőipari Vállalat dolgozói is így akarják — novemberben új áruházzal gazdagodik a megye- székhely. Szabó Lajos Váljanak közkinccsé a jó vezetési tapasztalatok A kukorica lekerült a dombról Minden út Rómába vezet. .. Ez az évezredes — immár — közhely lehetne a mottója sokrétű tevékenységünk céljának. Mert a szövetkezetben a munkánkat sokféleképpen szervezhetjük, különböző megoldásokat alkalmazhatunk, de a végcélja mindennek — a termelés fejlesztésével, a jobb gazdálkodással — a tagok jövedelmi színvonalának, jólétének növelése. Azt szinte már szükségtelen is hangsúlyozni, hogy ez nem üzemi öncél, mivelhogy elérése népgazdasági szükségleteknek — az adott gazdaságtól elvárt színvonalon történő — kielégítésével lehetséges. Ez így van rendjén. . Az adott üzem pedig — nem kevés van Ilyen — egy kedvezőtleh adottságú közös gazdaság a bükkösdi Rákóczi Termelőszövetkezet. Földjeink 9 aranykorona értékűek, 2770 hektár közös terület átlagában. Az alacsony aranykorona értékben nem is annyira a föld termő- képessége fejeződik ki, hanem inkább a tagoltság, eróziónak kitett domborzat, a költségesebb művelhetőség, az erdők közé ékelődött kedvezőtlen mikroklfmájú szántók, és a művelési ágak jelenlegi aránya, amelyet állami segítség híján, saját erőből mind ez ideig, nem sikerült megváltoztatni. Ez még az elkövetkező évek programja. A normális gépi költséggel művelhető területek, a talaj- viszonyoknak megfelelően alkalmazott agrotechnikai módszerekkel jóval magasabb termést adnak több esztendő átlagában, mint amilyen az aranykorona értékük után várható lenne. Ez is bizonyítja, hogy elsősorban nem a földminőség a kedvezőtlen adottság forrása, mert ezen célszerű használattal, megfelelően alkalmazott agrotechnikával évről évre javítani lehet. Kedvező változások A művelési ágak szerkezete, amely a kisüzemi gazdálkodás kereteinek és módszereinek tökéletesen megfelelt évtizedeken át — hiszen azért is alakultak így — a nagyüzemi ok- és célszerű földhasználat legfőbb gátja lett. Az 1972. évi zártkert-ren- dezés enyhített a helyzeten, de a táblákat alkotó területek átváltoztatása — vízrendezéssel és komplex meliorációval egybekötve — a megfelelő művelési ágba, több évet vesz igénybe. Ez a munka állami segítséggel — a tervek szerint — 1974 évben kezdődik, így ez már belátható közelségben van. Addig is a kínálkozó lehetőségeket kihasználva, évről évre — az agrotechnika . javításán túl —, kedvező hatású változtatásokra törekedtünk a termelésszerkezetben, a vetésszerkezetben, a munkaszervezésben. Ezzel mérsékeltük a kedvezőtlen adottság jövédelemcsökkentő hatásait és előkészítettük a megvalósítandó művelési ág rendezését, komplex meliorációt és a jövőbeni termelésstruktúrát. Fontosnak bizonyult a változtatások sorrendisége. Elsősorban a termelésszerkezetben hajtottunk végre egyszerűsítéseket az egy csapásra át nem formálható körülmények figyelembevételével. Tekintettel voltunk a műszaki fejlesztés és foglalkozta-- tási igény összhangjára is. Ehhez igazítottuk az épület-, gépi és technológiai beruházás programját is. Vetésszerkezet és talajvédelem A termelésszerkezeten belül a vetésszerkezet egyszerűsítésénél célul tűztük ki azt is, hogy minél inkább megakadályozzuk a csapadék lefolyása okozta talajpusztulást és ezzel megvalósítsuk az elemi talajvédelmet. A területünk fele, mintegy 800 hektár fennsíkos, enyhe déli lejtéssel. A másik fele erősen dombos tömbökből áll, melyek sok helyen Illő százalékos lejtőkbe futnak le. Az 50—100 héktárós tömböket, erdők szigetelik el egymástól. Ez a jelenlegi szántóterület képe. A talajvédelem szempontjain kívül a jelenlegi termelői árakat és állami kedvezményeket számba véve, a lehetséges megoldások közül a következő 5 kultúrás területhasznosítást ítéljük meg a legjövedelmezőbbnek: kuko- risa (közös 000 ha, háztáji 100 ha) 700 hektár, gabona (őszi 350 ha, tavaszi 50 ha) 400 hektár, ipari növény (bonsó 50 ha, repce 70 ha) 120 hektár, pillangós (takarmány 200 ha, mag 50 ha) 250 Négyszemközt a győztessel Hetedmagával nyelte a port, tűrte a záport, szenvedte a júliusi nap hevét a kombájn „nyergében” Árki János. Hetedmagával, s több mint három héten át. Mégpedig látástól vakulásig. — Megérte? — Egymagám levágtam 113 vagonnyi búzát, árpát, s megnyertem a vezetőség által kiírt versenyt. Persze, hogy megérte. No, nem csupán a dicsőség miatt. Hanem pénzjutalom is üti markunkat! — Azt hallottam, lemondott az elsőnek járó háromezer forintról, s javasolta, a jutalmakat osszák hét egyenlő részre. Miért? mm Egyformán szívtuk a port, részesüljünk egyformán a prémiumból is. Ezért...! Halk szavú, apró termetű ember a kombájn bűvölője. Fején barna svájcisapka, testén olajos munkakabát, elnyűtt cajgnadrág. Első pillantásra senki sem hinné róla, mire volt képes. Pedig nem is traktoristának készült — Kőművesszakmát tanultam! Csak amikor zsebemben volt a segédlevél, s indulni kellett volna távoli munkahelyekre, építkezésekre, akkor nyilallt belém va- Vgai. Elhagyni Hatvant? Ahol születtem, felcseperedtem? Idehagyni apámékat? Az ismerős utcákat, házakat? Én ezt nem tudom csinálni ... Na, akkor vándliz- tam át erre a pályára, s szegődtem el a hatvani gépállomásra traktoristának. Persze, előbb tanfolyamot kellett végeznem. De az sikerült ... A gépeket mindig szerettem. Ha odafigyel az ember, kiérzi még a lelkűket is ... Szóval, otthagytam a fiatalként vállalt szakmát. És másikba tanultam. Negyvenegy éves vagyok. Ebből idestova húszat gépekkel töltöttem. S nem bántam meg a cserét. Gépállomás. Cukorgyári célgazdaság. A hatvani szövetkezetek egyesülése után pedig a „Lenin”. És mindig a traktorok, kombájnok, különböző mezőgazdasági gépek. Meg a szabad levegő, a természet. Tavaly óta már szerelőként, kényelmes műhelyben tölthetné napjait, így is szól alkalmaztatása. Mégsem nyugszik. — Nem szeretem én a négy falat, csak otthon, a család körében. Televízió mellett, vagy újságot, könyvet olvasgatva. Ahogy lehet, futok a határba. Silózok, aprómagvakat csépiek, s kotn- bájnozok. Mikor minek az ideje jön el. Nincs rosszabb, mint mikor a zorduló idő beszorít a műhelybe ... Meg kint jobb a kereset. Tizenöt forint órabér. Bent tizenegy. Nagy különbség.. . Igaz, nem szolgálnak úgy ki, mint hajdan, a gépállomások idejében. Mert akkor gépkezelő, segédvezető, vízhordó tüsténkedett körülöttem. Mégis inkább ez, mintsem piszmogni, bütykölni fedél alatt.^ Mondom, a táblában, valamilyen masina ülésén érzem jól magamat. S gondolom, más is így van ezzel, ha ráízeledik egy szakmára' Házuk a Sallai utcában. Árki János minden hajnalon innen indul munkába. Otthon hagyja feleségét, aki a háztartást látja el. S két gyermekét. Marika ipari tanuló a konzervgyárban. Jancsi most megy nyolcadik általánosba. A lakás kényelmes. Mindenkinek jut benne meghitt zug. Aki filmet, zenét szeret, odaülhet a televízióhoz. Az írott szó barátai a könyvespolc elé telepszenek. — Hét esztendeje gyűjtöm a könyveket — mondja a kombájnos. — Azóta szapo rodtak így meg. FAőször gyerekek miatt vettem. Máj rájuk kaptam én is! Tudj: mit bírok nagyon? Az indiá- nos, meg a kalózos történe teket... Marika, Jancsi egészen mások. Rájuk sok minden ragadt az iskolában, ezért gazdagszik a gyűjtemény Mikszáthtal, Móriczcal, Gárdonyival, meg néhány verseskötettel! _ Marika tehát szakmunkás lesz. S Jancsi? — Majd meglátjuk. Én irodakukacnak semmiképpen nem szánom. Azt hiszem, ő is valami hasonló helyen köt ki, mint az apja. A hatvani Lenin TermelŐ- ;zövetkezet most tartotta küldöttgyűlését, amely egybeesett az alkotmány ünneplésével. Az aktus keretében négyen kaptak Kiváló dolgozó kitüntetést, s közöttük találni Árki Jánost. Nem érdemtelenül... Moldva? Győző hektár, egynyári tömegtakarmány 100 hektár. A kukorica teljes területe a 6Ík fekvésű táblákat foglalja el; 80 százalékban monokultúrában. A többi négy növény pedig a dombos (hegyes) részeken váltva egymást az év nagy részében fedi a talajt, amely önmagában is jelentős védelmet nyújt az eróziós károk ellen. Nem utolsó szempont az erdők miatt az sem, hogy e növények vadkárérzékenysége kisebb. Hátrányt jelenthetne viszont abból a szempontból, hogy így gabonából például kiugróan magas terméseredményt elérni nem tudtunk, hiszen a legrosszabb minősé• •• gű és a legnehezebben betakarítható táblába vetjük évről évre. Hogy mégis közepesnek mondható hektáronkénti 28—30 mázsa körüli termést takarítunk be több év átlagában, annak egyik oka a kedvező hatású előnövény. Növekvő hozamok A fent leírt szempontok szerint megvalósított növényátrendezés és vetésszerkezet egyszerűsítés igen jelentős bruttótermelés-növeke- dést és költségszint javulást hozott. Két egymást követő három év átlagát összehasonlítva szembetűnő a növekedés: E négy kultúránál az egyszerűsítés folytán némi területváltozás is beállott. A kukorica területe növekedett a búza rovására. Ez a változás kedvezően hatott mind a bruttó termelés, mind a jövedelem növekedésére. A növények átrendezése pedig a kétféle domborzati adottságú területen egészen szembetűnő eredménnyel járt. Azzal, hogy a kukorica lekerült a dombról, a termőterület növekedése ellenére is 61 százalékkal nagyobb hozammal fizet. Nőtt az átlagtermés búzából is, így a mintegy 25 százalékos területcsökkenés mellett az össztermésmennyiség lényegében változatlan. A termelésszerkezet másik fő eleme az állattenyésztés. Ebben az ágazatban néhány évvel ezelőtt még négy állatfajt — szarvasmarhát, sertést, juhot, baromfit — tartottunk. És nemcsak a szerződéses árak színvonala miatt volt mind a négy gazdaságtalan. Elméletileg is lehetetlen, hogy egy hasonló adottságú és területű tsz- ben mind a négy állatfajból fenn lehessen tartani gazdaságos mennyiséget. Azért 1968-ban a sertést és baromfit, 1972-ben pedig a juhot is felszámoltuk. Minden rendelkezésre álló eszközzel — tekintettel adottságainkra —, a szarvasmarha-ágazatot fejlesztettük. Munkaszervezés a tehenészetben Három év alatt (1969— 1972) egy 332 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet építettünk. Sajnos, a kivitelezés közbeni anyagár-emelkedések miatt a támogatás mértéke 70 százalékkal kevesebb lett, a bekerülési költség a tervezett fölé emelkedett. Külön telepen — intenzív használatra berendezett legelőn — helyeztük el a nö- vendéküszőket a választástól egészen héthónapos vem- hességig. Egy harmadik telepen hizlaljuk a marhákat A munkatermelékenység növelése és a tartási módban rejlő lehetőségek kihasználása érdekében — a teheneken kívül — minden szarvas- marha számára szabadtartá- sos feltételeket teremtettünk. A növendék- és hízóállatokból hagyományos zárt tartás mellett egy gondozóra 25— 30 jutott, a szabadtartásra való áttérés után egy gondozó 100—120 jószágot Is ellát. Az itatásos borjúnevelésnél 50—70 állattal foglalkozik egy ember. Ha beszámítjuk az időszakos trágyakihordás költségeit is, a munka termelékenysége 170 százalékkal javult. A súlyfelvétel hízómarhánál 15 százalékkal (1200—1300 gramm naponként), növendékmarhánál 20 százalékkal (800—900 gramm naponként), több mint a hagyományos takarmányozással. Az átállás tehát a munkafolyamaid ssysssrősítése mellett többlethozammal párosult. A másik nagy előny, hogy ezekben az ágazatokban a dolgozók munkaidő-beosztása nem tér el a más ágazatokban szokásostól. A tehenészeti telepen a munkafolyamatokat aprólékosan feltérképeztük és azok végzését munkacsapatokra bontva szerveztük meg. A telep jószágállománya 330 tehén és 7 hónap feletti vemhes üsző, valamint 100—140 szopós (10 napig) és Itatásos borjú. Az adódó munkákat 20 ember végzi el két erőgép segítségével. Mások foglalkoznak a fejéssel, ápolással, mások a takarmányelő- készítéssel, a trágyaeltávolítással, mások az etetéssel, az almozással stb. A munkafolyamatokat egy telepvezető irányítja és rajta kívül egy erre függetlenített állatorvos-szaksegéd szervezi a megelőző állategészségügyi teendőket, végzi az inszemi- nálást, levezeti a nehéz ellé- seket és elvégzi az utókezeléseket. Díjazás végtermék után A munkadíjazás módja: teljes végtermék utáni darabbér. A tehenészetben minden liter 3,6 százalékos zsír- tartalmú tej utón 50 fillért számolunk el és ezt az összeget valamennyi dolgozó között differenciáltan osztjuk fel. A borjúnevelésben a nettó súlygyarapodás után kilogrammonként 1,50 forintot fizetünk. A telepvezető és állategészségügyi dolgozó alapmunka- díja a lehetséges munkadíjnak mintegy a 60—70 százalékáig fix; ezen határ fölé az előállított végtermékek, a borjú felnevelési százalék és a két borjazós között eltelt idő csökkenésének arányában emelkedhet. A ®i munkaszervezésünk nagy előnye, hogy a bonyolult munkafolyamatok elemeikre bontva leegyszarű- södnek, és az állandóan azt végző szakmunkás napról napra jobban begyakorolja azokat. De mindezzel mégsem jár együtt a futószalag unalma és fásultsága, mert a munka mindenre reagáló élőszervezetekkel kapcsolatos. Tapasztalatunk szerint tehát a termelőszövetkezetekben is, az adottságokra alapozott termelésszerkezet mellett hatékonyak a korszerűbb üzem- és munkaszervezési módszerek. Több közös gazdaság sikertelen próbálkozása Is ezt bizonyítja, hiszen a kedvezőtlen adottságok miatt nő a kockázat. Mi az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését állandó feladatnak tartjuk. Gergely László a bükkösdi Rákóczi Tsz főagronómusa 1973. augusztus 19„ vasáru*? 1966—1968 1969—1971 növ »/„-a Kukorica 32,1 q/ha 51,8 q/ha 61 % Búza 22,4 28,— 25 Lucerna 24,— 50,4 110 Borsó 13,4 17,— 27
