Népújság, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Falujárók emlékeznek Velük még mindenki jól járt Elkezdték ismét elölről... Pillantás a gyárra. (Foto: Perl Márton) . 1952-ben Gépjavító, 1955- ben Autóipari Fémforgácso­ló, 1959-ben a Hajtómű- és Felvonógyár telepe, majd gyáregysége, 1967-ben a Vö­rös Csillag Traktorgyár üze­me, 1973. júliusától a Hajtó­művek és Festőberendezések Gyára 3-as számú Gyáregy- séne. ■ • Nem túlzás, tehát ha azt mondjuk: az egri Kistályai út 2. szám alatt, Eger egyik legszebb gyárában csak az optimizmus, az egymáshoz való ragaszkodás, a munka tzeretete, a tudás és a lel­kesedés nem változott az el­múlt évek alatt. Annál gyakrabban cserélt viszont gazdát, profilt a gyár. Mire belejöttek, mire megta­nulták az újat, mire ismé­telten bebizonyíthatták, hogy számíthatnak rájuk, hogy nemcsak szeretnek, de tud­nak is dolgozni, a „gazda”, s vele együtt a feladatok is megváltoztak. i Néhány hét óta ismét új ! cégtáblájuk van, ismét _új feladatokkal ismerkednek, Is­mét új tervek, célkitűzések foglalkoztatják a 700 fős i kollektívát. Ugyanis, mint is­meretes —— hazánkban rövi­desen megszűnik a traktor- gyártás v —, 1973. július 1-ével a budapesti Vörös Csillag Traktorgyárat a Magyar Vagon- és Gépgyár­hoz — Győr — csatolták, az egri gyáregység pedig a Haj­tóművek és Festőberendezé­sek Gyárához került. A kor­mányhatározat nyomán tör­tént változások főbb célki­tűzéseiről lapunkban a kö­zelmúltban nyilatkozott a Hajtóművek és Festőberen­dezések Gyárának a vezér- igazgatója. Az egri üzemet érintő feladatokról, a kez­désről, az átállásról pedig Schmidt Rezső gyáregység- vezetővel és Popovics Fe­renccel, az MSZMP üzemi csúcsvezetősége titkárával beszélgettünk a napokban. — Van-e elég munká- \ Juk, ml lesz a fő profilja az egri üzemnek? — tet­tük fel az első kérdésün- [ két a gyáregység vezető­nek. f _. ügy Is mondhatnám: ' ez év végéig kettős életet élünk. December 31-ig ugyanis még gyártunk né­hány traktor-, dömperalkat­részt is, de ezzel párhuza­mosan már a* új profilok gyártását is megkezdtük, hi- | szén most már bennünket is a jövő, az új feladatok ér­dekelnek elsősorban. Mun­kából nincs hiány, ■ termelé­sünk lényegében zavartalan. — Eldőlt-e már véglege­sen. hogy a nagyvállalaton belül mit gyártanak majd Egerben? — Igen. A vállalati tech­nológiai szakosodás alapján az egri gyáregységet az autóbusz-sebességváltók al­katrészeinek gyártásara je­lölték ki. Kapacitásunk 85 százalékát ma már az új termékek gyártása teszi ki. Az átállás természetesen nem volt könnyű, hiszen az új feladatok lényegesen na­gyobb technológiai fegyel­met, magasabb műszaki­technikai ismereteket köve­telnek. A kezdet mindezek ellenére is jó, biztató, sze­rencsére a mi dolgozóink sohasem féltek az újtól, a nagyobb követelményektől.. — A Gazdasági Bizott­ság döntése alapján — ke­rült a közelmúltban nyil­vánosságra — az illetékes szakemberek már meg­kezdték az új sebességvál­tó-program előkészítését, kidolgozását. Miről is van szó tulajdonképpen? — A hír valóban friss még. Egy olyan sebességvál­tó-család meghonosítása a feladat, amely korszerűségé­ben nemcsak a jelen, hanem a jövő igényét is kielégíti. Vállalatunk vezetői úgy lát­ták és emellett is döntöttek, hogy a programot 'escélsze- rűbb licenc alapján megva­lósítani. Ennek érdekében már meg is kezdődtek a tárgyalások francia, nyu­gatnémet és osztrák régek­kel. A döntésre is hamaro­san sor kerül, mivel sok Időnk nincs, hiszen a kor­mányhatározat alapján 1976- ban már a gyártást is meg kell kezdeni. — A licenced együtt a technológiát is megvásá­rolják? — Természetesen. A li­cencvásárláshoz szükséges anyagiakat népgazdaságunk biztosítja a vállalatnak. — Mit várnak, illetve mit ígér ez a program az egri gyáregységnek? — örömmel mondhatom, hogy a jelentős fejlesztés megvalósítására Budapesten és Egerben kerül sor. Ez pe­dig egyben azt is jelenti; hosszú távon is biztosított gyárunk profilja. — Vagyis négy-öt év múlva nem cserélik ki is­mét a cégtáblát a Kistá­lyai u. 2. szám alatt... Reméljük, így lesz. Dolgo­zóink valóban szeretik ezt a gyárat, az újat, itt sohasem okozott még problémát, ha egy terméket továbbfejlesz­tettek, s 'magasabb színvo­nalon kellett gyártani. De sajnos, az eddigi változások nem ilyen jellegűek voltak Mindig elölről kellett kezde­nünk. Szeretnénk végleg le­horgonyozni, helyünket meg­találni az iparágon belül. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is, hiszen hétszáz dolgozóról is szó van. — Milyen a hangulat az üzemekben? A kérdésre a párttitkár válaszolt. — Szerencsére van bőven munka, a jövedelmük sem ^ehetne azt szerényebben is mondani, de mindig belé- bújik az ördög olyankor. Kérkedve, hányaveti módon, a válla fölé hajigálva a sza­vakat: bemondja. — Aztán van még egy he­likopterünk is. Odabiggyeszti a sor végé­re, mintha nem is lenne olyan nagyon fontos. Éppen csak eszébe jutott. Utóvégre mi az? Egy helikopter manap­ság? A tsz helikoptere. Aki kíváncsi rá, meg is nézheti munkaszüneti napo­kon. Ott áll a pesti országút mellett, Gyöngyös szélén, a tanya bejáratánál, hogy az éjjeliőr szeme rajta legyen. Mintha csak olyan volna, mint egy csikó, amelyet bár­ki elköthet és megléphet ve­le. Ponyva fedi olykor a for­gószárnyak tövét, a kénye­sebb részeket. Mintha egy fáradt szöcske gubbasztana ott. Akár a puli is mellé he- veredhetne. o o o o Júliusban érkezett meg a Szovjetunióból. Négy és fél milliót kellett érte kifizetni. Azóta már a szőlőket perme­tezték vele jó néhányszor. Még a műtrágyázásba is be­vonták egyszer. Valahogy úgy: mit tudhat ez a masi­na? Elgedettek a munkájával, az biztos. Még a nyomait sem lelték meg a peronoszpórá- nak, amióta a gép szolgálat­ba állt. Valóságos csoda ez. A szőlő védelmére jobbat el sem lehet képzelni a heli­kopternél. A szárnyai meg­kavarják a levegőt, azzal együtt a permetet is, és olyan finom rétegben jut emiatt a levélzeüe a vegy­esükként, dolgoznak, mint eddig. Természetesen a jö­vő, a perspektíva vala­mennyinket foglalkoztatja... — Az ismert tervek, el­képzelések mindenképpen biztatóak. — Ez így van, de szép, és biztató tervekből eddig sem volt hiányunk. Más kérdés, hogy mi valósult meg a cél­kitűzésekből. Senki se értse félre: nem vagyunk pesszi­misták, hitetlenkedők, a haj­tóműgyárról különben is szép emlékeink vannak, az első „házasságunk” is jól si­került. De azt hiszem, abban teljesen igazuk van az embe­reknek, kommunistáknak, pártonkívülieknek egyaránt: ne mindig velünk toldozzák- foltozzák a nagyvállalatok, ne mindig mi legyünk a „kí­sérleti nyulak”. Ez nem jó az embereknek, és nem le­het jó a népgazdaságnak sem. Mi már sokszor, sokat bizonyítottunk, most máso­kon a sor. A munkától so­hasem féltünk, csak hagyja­nak végre nyugodtan dol­gozni ... Elkezdték tehát ismét elöl­ről. Bizakodva, optimistán. Velük még mindig jól jár­tak, az egriekre még soha­sem fizettek rá. Most sem kérnek sokat: dolgozni, al­kotni szeretnének, tudásuk­ra, szorgalmukra. tehetsé­gükre most is számíthatnak. A legkevesebb tehát amit megérdemelnek: ne csalód­janak az új gazdában, a szépen, a biztatóan hangzó tervekben. Koós József szeres lé, hogy azt tökélete­sen elborítja. Akadtak kétkedők koráb­ban, de a tények őket is meggyőzték. o o o o — Drága a gép. Tízezer fo­rint egy repülőórára. — Ne így számoljunk. Kö­zelebbről nézzük meg ezt a tételt. Azt sem tudjuk fel­fogni, hogy mi az a repülő­óra, mert nincsenek tapasz- lataink erről a mértékről. A rengeteg mennyiségű fo­rint így kimondva valóság­gal elriaszt. — Hogyan lehet közérthe­tővé tenni a helikopter mun­kájának az értékét? — Vegyük alapul a háztáji szőlőt. Aki csinálta -már, tud­ja, mennyi kínlódás, verejte- kezés, idő, fáradság annak a megpermetezése a háti gép­pel. Hátha még napszámoso­kat is kell fogadni hozzá, mert a tulajdonos nem győ­zi, nem is bírja egymaga megcsinálni. Ha valaki ezt a permetezést elvállalná száz forintért, mit szólnának hoz­zá? — Ki az a bolond, aki csak ennyit kéme érte? — Van ilyen, ha nem hs bolond az illető. A helikop­terrel történő permetezés 100—120 forintba kerül a ház­tájiban. o o o o — A gépet nemcsak mi használjuk, h. nem még ti­zenöt gazdaság ratunk kí­vül — közli Sza’:kay Imre, a Mátra Kincse Tsz főkönyve­lője. — Üzemeltetője a bu­dapesti Repülőgépes Növény­Emlékeimből, fellobogó­zott és dübörgő teherautó­kon suhannak elő, messzi­re szálló jókedvű da­lukat most is hallom. Így maradt meg a gyermeke­tekbe zárt kép, így őrzöm, hordom magamban felnőtt fejjel is, sok év múltán. Nem tagadom: az él­mény megragadott. S meg­vallom: máig sem vesztett a varázsából. Pedig azóta már tudom, hogy mindaz, amit akkor, esztendőkkel ezelőtt láttam, nagyon is természetes volt, mentes minden rendkívülitől. Annyira természetes, hogy amikor most újra eszembe jutnak a régi idők, s el­indulok a befútt nyomo­kon, olykor bizony két­szer »» meg kell ismétel­nem a kérdést, míg az egy­kori falujárók megértik: voltaképpen mire gondo­lok. — Mindennapi feladat, ha úgy tetszik: pártmunka volt a falujárás — beszéli Barta Gábor, a Cement- és Mész­művek Bélapátfalvi Gyárá­nak egyik idős munkása. — Akár csak korábban az új­jáépítés segítése. A vasút­vonal helyreállítása, a be­robbantott bükki alagút fel­nyitása, a megrongált moz­dony kivonszolása, meg a többi hasonló... Mi Bátort, Egerbaktát, Felnémetet, Fel- sőtárkányt, Hevesaranyost jártuk. Agitáltunk, dolgoz­tunk. A párt igazát hirdet­tük, a kommunisták prog­ramját ismertettük, közös jövőnkről beszéltünk az ut­cán, a kocsmában, a boltban, a moziban, meg a falu há-' zaiban. Hol az egyikben, hol a másikban. Röpgyűlésen néhány szomszéd, egy-egy házsor vagy utca találkozó­ján, vagy nagygyűlésen, az egész falu előtt... A szegé­nyebbek mindig figyeltek, hallgattak ránk, mindegyi­küket érdekelte, hogy mit mondunk, de a gazdagabbja, néhány kulák megbontotta a rendet. Belekiabált a szava­inkba, néha még a villát is mutogatta . . . Érdekesek, iz­galmasak voltak ezek a fa­lujárások, különösen a vá­lasztások idején. Ha valahol például kiragasztottuk a kommunisták plakátját, kis idő múlva már egy másik párt irományát ragasztották védő Állomás. Ö adja a pi­lótát, a szerelőszemélyzetet is hozzá. De ő gondoskodik a gépről akkor is, amikor a szezon elmúlik. — Ezek szerint vettek egy helikoptert az állomásnak? — A gép a miénk, a tár­sult gazdaságoké. De nekünk 6em pilótánk, sem más szak­emberünk nincs hozzá. Má­sik dolog az, hogy a gépet csak egyszer kellett kifizet­nünk. A bérleti díjból kite­lik majd a következő heli­kopter ára is, ha ezt már ki kell majd vonni a forgalom­ból. A legfőbb haszna pedig az, hogy mindig akkor áll a rendelkezésünkre a gép. ami­kor éppen szükség van rá. Se kilincselni nem kell érte, sem az elő nem fordulhat, hogy hiába kérjük, nem kap­juk meg, mert „nincs már szabad kapacitás, elvtársak!” o o o o A gép pilótája Pusztai László. Nyolc éve repül, két éve dolgozik a növényvéde­lemnél. A főszerelő Kiss Csaba, a munkatársa pedig Hermann Gábor, ök ketten nézik át a masinát minden alkalommal, hogy a pilóta biztonsággal ülhessen a mű­szerfal elé. Ott fent nem fordulhat elő üzemzavar. Még ha nem is a felhők felett zúg a gép, ha­nem csak a szőlőtábláktól alig néhány arasznyira. A hiba azonban olt is végze­tes lehet. A tsz háromtagú brigádja dolgozik a kezük alá. Bállá Lajos a vezetőjük, ö fogja a teherautó volánját. Csontos Mihály és Pethes Sándor rá. Máskor pedig, ha mész­szel írtunk egy-egy jelmon­datot, alig térültünk, fordul­tunk, máris átfestették. Ha mi mondtunk valamit, ama­zok az ellenkezőjét beszél­ték. Azért mégis mi győz­tünk! Jó így visszaemlékezni rá, jó ezt érezni most Is! Bukucs Imre a szállítók csoportvezetője ma a KŐny- nyűipari Gépgyártó Vállalat egri gyáregységében, s Feke­te Lászlóné ugyanitt gond­nok. Bukucs Imre: — Jobbára Novajra, aztán pedig Kerecsendre jártunk mi innen, a „Lakatosáru- gyárból”. Egy-egy alkalom­mal 25—30 ember is volt a gépkocsin, amivel mentünk. Tátrai Paliék, Mester Jan- csiék főleg a tsz-ek gépeit, szerszámait javítgatták, a többiek pedig a földeken vé­geztek valamit... Sajnos, volt úgy, hogy csak „ma­gunkban” dolgoztunk, mert a falubeliek elhúzódtak. Ma is emlékszem: egyszer éppen emiatt bosszankodtunk me­gint, amikor váratlanul vég­re feltűnt egy helybeli is. Nosza, vissza is szívtunk gyorsan minden rossz véle­ményt! Ám, mint kisvártat­va kiderült: korai volt. Mert a kaszás magyar csupán el­ballagott előttünk. Ugyanis a háztájiba Igyekezett. Csak a saját aratása érdekelte... Máskor meg vasárnap érkez­tünk, ha jól emlékszem: hordásra. S amíg mi dol­goztunk, a falu természete­sen ünnepelt... No, persze ez nagyon régen volt, azóta régen túltettük rajta ma­gunkat. Teljesen megbékél­tünk a legkomiszabbakkal is, hiszen idővel ők is vál­toztak, s ma már m/ ’p- pen gondolkodnak. Ugyan­úgy mint mi. Fekete Lászlóné: — Én voltam akkoriban a gyár kultúrosa: tánccsopor­tunk, színjátszó együttesünk volt. Jó hírünk volt a város­ban, ezért mertek bennünket küldeni falura is. Vidáman roptuk mindenütt a magyar, az orosz és a spanyol tán­cot, s valami különös meg­szállottsággal készültünk mindannyiszor színdarabja­inkkal ts „tájolni”. Különö­sen a Pettyesnek és a Ci­gánynak volt nagy sikere tartozik még hozzá. Hol ben­zinnel, hol permetlével töl­tik meg a helikoptert, ök vi­szik magukkal a bulót, a szélzsákot is. Ez a csíkos, le­begő, óriás hurkára emlé­keztető szerkezet mutatja meg a pilótának, hogy hon­nan fúj a szél és hozzávető­leg milyen erősségű lehet. Két tartálykocsi szállítja a permetlét a helyszíre. Luzsi István növényvédő agronómus a közvetlen irá­nyítója a lelkes közösségnek, de a tsz elnökhelyettese, Nagy István a felelős mind- annyiukért. G O O G — Ez már olyan szakmai, amit nemcsak komolyan meg kell tanulni — hangsúlyozza Luzsi István —, hanem még nagyon sokáig kell tanulni ezután is. Múltja alig van, de annál nagyobb a jövője. Néhány dologban gyorsan összegezzük a tapasztalato­kat. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a repülőgépes-helikop­teres növényvédelem nagyon jó, de még nem teljesen ki­forrott módszer. Űjabb és újabb, előre nem látható fej­lemények állnak elő. Kevés az emberi kéz, ezért kellett a géphez fordulni itt is. A ké­miai szerek hatását olykor a károkozás is felváltja. — Mindenről nagyon pon­tos írásos anyagot kell ve­zetni. Azokat a táblákat, amiket kihelyezünk, hogy itt vegyszerrel permeteztünk, nagyon komolyan kell venni. A vegyszerek két-három hét alatt bomlanak el. Addig semmiféle gyümölcs nem használható étkezésre. Novajon, Mezőkövesden, He­vesaranyoson és Erdőtelken, de sok tapsot kaptunk a csasztushákért is, amit So- mody Jóska írt lankadatlan buzgalommal.. Szép dísz­letekkel jártuk a falvakat,« több mutatós ruhánk is volt. Olykor már szinte sokallták is a felszerelésünket. Ma is eszembe van az egyik mi- ntsztériumi vezető, aki szi­gorúságában a kísérőzenéhez már nem akarta biztosítani a drága harmonikát, kerek- perec kijelentette, hogy ve­gyünk helyette inkább furu­lyát, vagy más efféle olcsóbb hangszert. Ne költsünk már többet a csoportokra! Varga Lénárd üzemvezető, a MÁV Kitérőgyártó Üzem­ben, Gyöngyösön, így idézi a tovatűnt időt: — Legelőször csak a „szomszédba”, Gyöngyösha­lászra látogattunk, mivel sok idevalósi dolgozott már ak­kor is köztünk. Érdekes, hogy ismerősök hívtak a fa­lujukba, de mégis, elég ne­hezen kötődött a barátság másokkal is. Aztán, szeren­csére csak megtaláltuk az egész közösséghez az utat.,. Megszerveztük a tsz-t. Ké­sőbb részt vállaltunk az is­tállóépítésükből, kutat fúr­tunk a dinnyekerté6zeknek, rendbe tettük például az Is­kolát, járdát építettünk, gép­üzemet teremtettünk, hogy csak néhányat említsek. Arattunk Gyöngyösoroszi- ban, szüreteltünk Tarján- ban, Sólymoson, répát ás­tunk Nagyfügeden, kukori­cát törtünk Adácson. Rend­szeresen dolgoztunk Atká- ron, amiért igen hálásak Is voltak a helybeliek. Igazán, mindent szívesen csináltunk, hétköznap, műszak után, vagy épipen vasárnap mindig szívesen mentünk segíteni. Férfiak és nők. Aki csak te­hette. Jólesik, hogy ma sem felejtették el mindezt, pél­dául a halásziak az idei, augusztus 20-1 munkás—pa­raszt találkozóra is meghív­ták az egyik szocialista .bri­gádunkat. .. Hát ilyen volt. Emlék is, történelem is, ami legszeb­ben szüntelenül gazdagodó falvaink életében tükröző­dik. Gyóni Gyűl« — Mondják, sokszor csak azért tesznek ki figyelmez­tető táblákat, hogy elriasz- szák a tolvajokat, a gyümöl­csök dézsmálóit. — Ez nem igaz. A táblák­kal nem élünk vissza, tehát a táblák intő és tiltó szavait vegye mindenki nagyon ko­molyan G G G O Egyetlen nemzedék alatt jutottunk el a kézikapától és a háti permetezőtől a vegy­szeres gyomirtásig és a he­likopteres növényvédelemig. Olyan gyors váltás ez, amit akár két évtizeddel ezelőtt sem lehetett volna megjó­solni. Vagy ha jósolta volna bárki, kinevették volna érte. Szokás mondani, a legfor­radalmibb változáson ma a mezőgazdaság megy keresz­tül. Ezt az elvont megfogal­mazást az olyan gyakorlati példa bizonytíja és világítja meg kétséget kizáróan, mint amilyen ez a gyöngyösi heli­kopter. KA—26. Két betű és két szám, és egy egész korszakváltás áll mögötte. Persze, ez sem az égből pottyant, ezt is ember csinálta, ember irányítja, az ember hasznára. G G G G — Hallod-e, te gyerek, menj csak. lökj oda egy vil­la szénát a Riskának! Aztán nézd meg, hogy a helikopter­ről nem vitte-e le a szél a ponyvát. Húsz évvel ezelőtt mond­hatott volna ilyet a gyöngyö­si kapásparaszt a fiának? G. Molnár Ferenc 1973. augusztus 19., vasáras®- • w m még egf iMbpterünli is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom