Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-14 / 163. szám
Munkahely és körzet ' Gazdag tapasztalataink vannak arra, hogyan lehet az üzemi, területi pártszervezetek erejét bizonyos cé- ‘ lók elérésére összpontosítani. Bár minden pártszervezetnek megvan a sajátos feladata,»a gyárkerítés, a körzet nem zárhatja el egymástól az azonos elvek alapján dolgozó szervezeteket. Különösen a társadalmi problémák megoldásában gyakori a különböző párt- szervezetek együttműködése. Ezer szállal kötődik ösz- sze tehát a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezet munkája. A KÖZÖS CÉL, ÉRDEKÉBEN A kölcsönhatás is nyilvánvaló. Elég, ha az egyik helyen nem mennek rendjén a dolgok, máris érződik a másikon. Mert az emberek viszik-hozzák a gondjaikat, örömeiket, munkahelyről otthonukba és vissza. Együttes érdek tehát, hogy munkában és otthon egyaránt jól érezzék magukat az emberek. Hatékony helyi politika kialakítása nem is «adható meg másként. A politikai összefüggések felismerése azonban önmagában kevés. Sok jelenség arra figyelmeztet: korántsem tettünk meg mindent a jó együttműködésért. Több helyütt ez még nem egyéb, mint valamiféle szívesség a gyengébb számára. Kétségtelen, hogy a területi párt- szervezetek bizonyos értelemben valóban segítségre szorulnak. A tagság általában az idősebb korosztályból tevődik össze. Közöttük gyakoribb a betegség is. A feladatok így többnyire meghaladják a tagság erejét. Az együttműködést mégsem helyes csupán szívességként felfogni, még kevésbé „segélyakcióként” egy- egy eseményre korlátozni. A közös érdek állandó, rendszeres kapcsolatot igényel a pártszervezetek között. Any- nyi bizonyos, hogy esetenként, átmenetileg ez többletmunkát jelent az üzemi pártszervezeteknek, de hosz- szabb távon és tágabb értelemben már nem. Ahol ezt érzékelni tudják, könnyebben megtalálják az együttműködés olyan útjait, amely több mint alkalmi segítség, több mint az erősebb-gyen- gébb kapcsolata. A TAPASZTALATOK HASZNOSÍTÁSA A jobb együttműködést a párttagok személyes érdeke is sürgeti. Ma az átjelentkezés az üzemi pártszervezetből a területi pártszervezetbe szinte válságos helyzetet idéz elő egyeseknél. Egyszerűen azért, mert korábban szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt, az üzemiek nem ismerik a lakóterületi munkát, egymást sem igen. S új embernek lenni ötvenhatvan éves korban? Emberileg tehát érthető a szorongás. Ténylegesen kellemetlen, ha akkor kell bemutatkozni, amikor már kézben az átjelentkező lap. Apróság ez? Látszatra igen, de a beilleszkedést ilyen „csekélységek” segítik, vagy hátráltatják. Sőt, nemegyszer elhamarkodott döntéshez, a pártból való kilépéshez is vezetnek. A politikai tevékenység hatékonysága mellett tehát a lakóterületi pártéletre „szoktatás” is igényli a munkahelyi és lakóterületi párt- szervezetek kapcsolatainak fejlesztését, bővítését. Ez utóbbinak feltétele az is, hogy az átjelentkező párttag már ismerősként menjen a körzetbe. Tudjanak érkezéséről, s arról: milyen pártmunkával bízható meg. Ha a törődés erre irányul, akkor a párttag nem érzi feleslegesnek magát, nem a „kiközösítés” gondolata gyöt- ri, hanem az a belátás, hogy az új helyzet, a nyugdíjas évek másfajta pártmunkát igényelnek tőle. A KAPCSOLAT FORMAI Számos útja-módja van1 annak, hogy az üzemi párt- szervezetek megismerjék a körzeti pártmunkát és fordítva. Mind gyakoribb például a jobb kifejezés híján patronálásnak nevezett együttműködés. Ez ma már tervszerű politikai kapcsolatot jelent elsősorban. Több helyütt külön program készült az együttműködésre, amely az üzemi pártbizottság munkatervének része. Ebben megtervezik: mikor tartanak közös politikai rendezvényt, pártnapot; politikai vitaköröket, miben segítik egymást. Gyakori az is, hogy a pártbizottság egy tagja feladatul kapja a körzettel való kapcsolat segítését, fejlesztését. Jó dolog, hogy a megbízatást gyakorta ellenőrzik. Azzal is segítik a területi pártszervezetet, hogy havonta információt kér a végrehajtó bizottság: milyen politikai feladatok, akciók vannak a lakóterületen, s ehhez milyen segítséget adhat az üzem. Az igazsághoz tartozik, hogy ez a forma még főleg a kiemelkedő feladatoknál érezteti hatását, legutóbb például a tanácstagi választásoknál. Most az szükséges, hogy állandósítsák ezt a módszert: mind több párttagot bízzanak meg azzal, hogy vegyen részt a lakóterületi pártmunkában. Sem a párt- szervezetnek, sem a párttagnak nem lehet közömbös, mi lesz a nyugdíjasok sok évtizedes tapasztalatával: megőrzik-e szép emlékként, vagy átadják az újabb generációknak, hasznosítják a mindennapok munkájában. Kapcsolatot jelent az is„ hogy az üzemi pártszervezet meghívja a körzeti vezetőséget arra a taggyűlésre, ahol a nyugdíjas párttag munkáját értékelik, ahol a volt munkatársak elköszönnék egymástól. Ez újfajta „búcsú” lesz, ahol már a lakóterületi feladatokról is szót válthatnak. A párt- munkából ugyanis nem lehet nyugdíjba menni. Csupán arról van szó, hogy a párttag más alapszervezetbe kerül. S hogy ez ilyen természetes legyen a valóságban is, sokoldalú kapcsolatot kell teremteni a munkahelyi és területi pártszervezetek között. Balogh Mária Mozgalommá szélesedett a kezdeményezés .... A társadalmi munka élenjárói Az emberek várakozóan állták körül a nemrég elkészült vízvezetékrendszer közkifolyóit. Valaki lenyomta az egyik csap fogantyúját, s abban a pillanatban hangos sistergéssel kizúdult az első vízsugár. A résztvevők egymás kezét szorongatták: igen, ez a mi munkánk eredménye ... Az apró faluban a legnagyobb eső után is száraz lábbal lehet, eljutni bárhová. Cipőnk alatt betonjárda kopog, a kis település lakói épí-' tették... A csaknem 50 ezer lakosú városban egy-egy vasárnapon százak csinosították, szépítették az utcákat, a parkokat. Hogy szebb környezetben éljenek, hogy az idelátogató idegenek kellemes benyomással távozzana k ... Példák — sok ezer hasonló eset közül. Közös összefogás ez, amelynek számtalan élenjáró munkása, szervezője és irányítója van. • # ® Az 1800 lakosú kis település, Ostoros talán még soha nem volt ilyen virágruhába öltöztetve, mint ezen a nyáron. Az utcák két oldalán, a tereken rózsák, díszbokrok pompáznak. Máshol a járdaépítés friss nyomai látszanak. — A község lakói az elmúlt évben 314 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Szinte egy ember- le*«» «ették ki a részüket a faluszépítési munkából — hangzik a szűkszavú tájékoztatás. E pár sor mögött azonban sokkal több van: a régi falu újjászületett. S e tény mellé odakívánkozik három név, az élenjáró társadalmi munkásoké: dr. Burtha Istvánná, Nyilas Kálmánná és Hegyi Jusztinná neve. — Mióta végzek társadalmi munkát? Hirtelen meg sem tudom mondani, de az biztos, hogy 1960-tól rendszeresen — mondja Hegyi Jusztinná, a Kossuth Termelő- szövetkezet tagja. — Tizenhárom esztendővel ezelőtt lettem ugyanis a községi nőtanács elnöke, tavaly pedig a termelőszövetkezeti nőbizottság vezetőjévé választottak. A nőmozgalom terén végzett munka mellett segítettem szervezni a faluszépi- tési munkaakciót. Évente kétszer értékeljük a mozgalom eredményét, s a tapasz taltak alapján folytatjuk a község szépítését, adjuk ki a Tiszta udvar — rendes ház elismerő táblákat is. — Bizonyára nehéz volt a kezdet, mégis rövid idő alatt megszépítették a településüket .... — Valóban csak elkezdeni volt nehéz. Rábeszélni egykét embert, hogy segítsen, ültessen virágot, dísznövényt a háza elé. Később már egymást biztatták, hogy ne legyen foghíjas a virágoságy az utcákban. Akkor látták aztán az egésznek az érteimét, amikor az idegenek is megdicsérték a falut a , tisztaságáért, a szépségéért, s amikor mindezért 100 ezer forintot kaptunk jutalmul... Hogyne örülnék hát, ha visszagondolok, hogy ebben az én munkám is benne fekszik. • • • A faluszépítési versenyben mindig rivális volt a két kisközség: Ostoros és Aldebrő. Mindkét község megkapta a 100—100 ezer forintos jutalmat, s a kollektíva mind a két helyen a falu további csinosítására költötte a pénzt... — Elhatároztuk, hogy még szebbé varázsoljuk ezt a kis községet, a jutalmul kaoott pénzből 6—6 tő rózsát vásároltunk minden lakóház elé. Kardoskodtam ezért, mert az egyik feladatomnak tekintem — mint tősgyökeres aidebrői —, hogy mindent megtegyék a szülőfalumért — mondja Spiczmüller József, a társadalmi munkák élenjáró szervezője és vezetője. — Azt mondta, hogy ez csak az egyik önként vállalt feladata. Ezek szerint több is van? — Nézze, mint említettem: mindent megteszek a szülőfalumért és egyben az itt élő emberek igényeinek jobb kielégítéséért. Ezért lettem a népfront helyi elnöke, tanácstag, majd a végrehajtó B I. í I/, I gm 4 ít j.'J A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat 1963-ban HÍ71IUI « lejutván létesített üzemet Gyöngyösön. Az elmúlt két évben került sor az üzem korszerűsítésére, 4,5 millió forintot fordítottak a tej, a tejföl, a joghurt és a tejszín csomagolásának gépesítésére. Az üzem termelése tízéves fennállása alatt kétszeresére nőtt, jelenleg 60 ezer liter tejet dolgoznak fel naponta. Képünkön: készítik, csomagolják a túrót az üzemben. (MTI-foto: Erezi G. Gyula) Hatvani borsószezon, mínusszal... Mire ezek a sorok napvilágot látnak, talán befejeződik a borsószezon a Hatvani Konzervgyárban. Mégpedig időnap előtt, s jóval a tervezett árumennyiség alatt — Sajnos, az történt, amitől féltem. Ezerkétszáz vagon szemes zöldborsó helyett csupán ezret szállítottak le szerződöd feleink, a különböző szövetkezetek, állami gazdaságok. Ez aztán erősen megapasztotta késztermékünket is! — mondja Somogyi János üzemvezető. — Most már lassan teljesen át- állunk a zöldbab és uborka feldolgozására, összes tervünk a kétféle zöldségből hétszáz vagonra tehető, s ennek teljesítésében már jobban bízom. Az utóbbi hebizottság tagja és népi ellenőr. vagy polgári védelmi egészségügyi szakaszparan.es- nok. S ezért vállaltam, hogy hat helyen tartok a községben előadást a jelölogyűlése- ken, illetve teszek javaslator a tanácstagok személyére. Mindenkit ismerek ebben a faluban, tudom, ki mennyit ér, ha szükség van rá ... Csak egy baj van, már én sem bírom úgy, mint valaha. Beteges vagyok, erőmet veszi ez az állapot, pedig lenne mit csinálni. — Például? — Mostanában készült el az új iskola, amelynek a környékét szeretnénk parkosítani. Van a községben egy nagy tér, oda ifjúsági parkot terveztünk, a kultúrháznak, a könyvtárnak is úi helyet kellene keresni, hogy valóban otthona legyen a művelődésnek. Egyszóval tovább kellene fejleszteni a községben kialakított társadalmi összefogást ... — Ügy érzi, hogy ebben a munkában már nem tud részt venni? — Abbahagyni? Szó sincs róla, csak bizonyos dolgokat majd a fiatalabbakra bízunk. Mi neveltük őket, tudjuk, hogy alkalmasak lesznek a megoldásokra! • • • Lelkes, fáradhatatlan emberek. Ki ne ismerné őket a lakóhelyükön? Hegyi Jusz- tinnét, vagy Spiczmüller Józsefet, s a többieket, akik az első sorokban vannak, ha valamit .tenni kell a településért, s az ott élő emberek jobb életkörülményeiért. Megérdemlik a dicséretet, s az elismerést. (<szilvásl tek esős időjárása kedvezett a növényzet fejlődésének. Biztosító szelep ? Kétszáz vagonnal kevesebb zöldborsókonzerv. A tervezett mennyiség egyha- toda. Nagy szám, komoly bevételi kiesés. Nem is hagy nyugodni a gondolat, igyekszem mielőbb a dolgok végére járni. Rákóczi Lajos, a konzervgyár termeltetési osztályának vezetője siet ebben segítségemre. — Nem vitás, hogy a tavaszi nagy szárazság, majd a huzamos esőzés erősen befolyásolta a gazdaságok borsói oldj einek terméshozamát. Ebből adódik tervlemaradásunk fele. De akadt ugyanakkor sok közös gazdaság, amely kihasználva a több csatornás értékesítési lehetőségeket, inkább távoli, többet ígérő piacokra vitte termékét, mintsem velünk szemben vállalt kötelezettségének tegyen eleget. Mi afféle biztosító szelep voltunk, arra az eshetőségre tartalékolva, ha egyebütt alacsonyabb áron jegyeznék a zöldborsót! Hévízgyörk közös gazdasága például a szerződött tizenkét vagon áru helyett csak kettőt hozott hozzánk, a többit vitte a MÉK-nek, meg mit tudom én hová. Ismételten csalódtunk a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben is! ök a tízből csupán három- vagonnyit szállítottak. Ezeken a helyeken megmondtuk kerek-perec, továbbiakban ne idegesítsük egymást, hagyjunk fel a szerződéses- divel. Nincs értelme. Egy szerződés mindig annyit ér, amennyi erkölcsi tartalom kitölti, illetve szentesíti... Kellemes csalódások Elmondotta Rákóczi Lajos, valamint a számadatokkal segítségére siető Hegedűs Bálint, hogy a „spekuláló” gazdaságokkal szemben több helyen kellemes csalódásban is részük volt az idei borsószezon alatt. A boldog! Béke Termelőszövetkezetben például egyáltalán nem bíztak. A gazdaság most próbálkozott először a gépi művelésű borsóval, nem voltak számottevő tapasztalataik e növény termesztésében, sőt a tavaszi homokvihar miatt húsz hold vetést be is kellett szántaniuk. Mégis majdnem kilóra eleget tettek tízvagonos szer ződési kötelezettségüknek. Teljesítette szállítási tervét lőrinci község közös gazda- sása is. amely tizennvolc vagonra szerződött, s a korábbi esztendőkben nem sok gondot fordított e fontos, ugyanakkor jól fizető exportnyersanyagra. És alig maradt el kitűzött céljától Nagygombos, ahonnan százharminc vagon konzervbor- só érkezett a hatvani gyártelepre. Gond és felelősség Szárazság, máskor töméntelen csapadék, s növényi kártevők. Olykor az üzlet hajszolása, mégpedig a tisztesség rovására. Valahogyan ezekből tevődik össze, ezekre. vezethető vissza a Hatvani Konzervgyár borsóüzemének idei gyors szezónzá- rása, a termelési tervben mutatkozó jelentős lemaradás. Beszéltem szakemberekkel, akik két további tényezőt is beiktattak a betegség „kórisméibe”. Ezek: a gondatlanság és a felelősségtudat hiánya. Mert ahol odafigyelnek a termelés minden fázisára, minden pillanatára, s időben paríroznak, ott komoly kár nem érhet egyetlen gazdaságot sem. Példa err.e a vácrátótiak huszonöt hold borsója, amelyet tetű lepett el a kétszeri helikopteres permetezés ellenére. A vezetők nem nyugodtak. Szántóföldi géppel harmadszor is nekimentek a táblának, s így csupán tízszázalékos veszteséget kellett „leírniuk” a borsóbevételi tervéből. ■ De a felületességnél is rosz- szabb talán a felelősségtudat hiánya! Amikor sem a népgazdaság, sem a kisebb közösség jelenével, jövőjével nem dobban össze egy-egy gazdaság vezetőinek a szive. Ebből adódnák a közösség moráljára kiható jelenségek, emiatt fordul el némely szövetkezet tagsága az irányítóktól, ezért rendül meg irántuk való bizalma. Mert a hibák, lazaságok, mulasztások, figyelmetlenségek közöttük csapódnak le. A vezetők . nemtörődömségének ódiumát legtöbbször az egyszerű tagok tábora érzi meg igazán. Nem árt, ha erre is gondolnak olykor a gazdaságve- zetök. S nem csupán a termelési struktúra kényszerű összetevőjeként él tudatukban valamely ágazat, hanem olyan tényező az, amit sem gazdaságossági, sem erkölcsi oldalról nézve nem lehet megkerülni. Moldvay Győző 19.73. július 14,, szombat, Mennyit ér egy szerződés?
