Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

Segítség a hamis­játékosoknak: Az atomkorszakban is to­vább virágzik Nyugaton a hamiskártyázás ősi művésze­te. Sőt, igyekszik lépést tar­tani korunkkal. Ezt különö­sen elősegíti az a chicagói cég, amely különféle techni­kai felszereléseket bocsát a kevéssé ‘iszteletre méltó szakma képviselőinek ren­delkezésére. Az általa kínált listán első helyen állnak a „vesztésmentes” kockák, amelyek súlypontját kissé áthelyezték, (10 dollár). Kö­vetkezik az övbe bevarrott mágneses berendezés, amely távirányítással biztosítja, hogy az említett kockák a kívánt irányba essenek. (125 dollár.) Valamivel többe ke­rül az a zakóujjba beszerel­hető rendszer, amely rugói­val biztosítja, hogy a szük­séges kártyalap a kellő pil­lanatban ugorjék ki. (197 dollár.) De kínál a chicagói cég más agyafúrt szerkeze­teket is. A jómódú hamis- kártyások potom 1125 dol­lárért olyan csodagyűrűt szerezhetnek, amely priz­mákból és nagyítókból álló szerkezetével lehetővé teszi, hogy viselője kényelmesen belelásson a mellette, vagy a vele szemben ülő part­nerek kártyáiba. SZÜTS LÁSZLÓ: Egy csésze tea Vettem egy öreg szamovárt (Készült a múlt század végen Tehát még Csehov idejében) Vettem egy öreg szamovárt Mert arra gondoltam Valaki egyszer feljöhet hozzám Aki nem szereti a presszó-kávét És akkor mivel kínálom meg? Valaki egyszer feljöhet hozzám Abból a neutron-szélből Abból a proton-havazásból Amelyben odalenn csatangolunk Életünk mágneses terein Valaki egyszer feljöhet hozzám Meggémberedett éveivel Átázott emlékekben És akkor mivel kínálom meg? Vettem egy öreg szamovárt Hogy mindig legyen nálam Egy kis melegség Egy csésze tea •A/VVAAA/VNA'VVAAA'WWWVWWWSAAA/VVVVNA.'VA^A/N/VNAAAAAAAAAAAA/V^^ BARÁTSÁGOS fllérgesliipli a gépkocsiban A dzsungel támadásai Köztudott, hogy számos amerikai városnak, elsősor­ban New Yorknak nem a közbiztonság a legerősebb oldala. A veszély azonban nemcsak az emberek részé­ről fenyeget, hanem számol­nunk kell a dzsungel tá­madásával is. Félő, hogy az embert megtámadja egy skorpió, megharapja egy nagy ragadozó, esetleg egy , pnérgeskígyó marja halálra. f Kétségtelen, hogy Ameri- r'fciban tombol a vadállatok í divatja. Nemrégiben egy ! chicagói gépkocsi alól 3 mé­ter hosszú óriáskígyó má­szott elő. Tavaly New Yorkban — a hivatalos sta­tisztika szerint — 162 em­bert mart meg kedvenc ál­lata, amelyek között volt ocelot, majom, oroszlán, de még farkas is. Annak a szervnek, amelynek az a feladata, hogy az embere­ket megvédje az állatok „támadásától”, az elmúlt év folyamán 30 nagyvadat kel­lett befognia, az elhagyott lakásokban számos skorpiót kellett összefogdosnia, le kellett szerelnie egy 20 ki­lós csimpánzt, amely rátá­madt gazdájára és egy par­koló gépkocsiból 8 mérges- kígyót kellett eltávolítania. „Ebben a városban — mondja egy állatkereskedő, aki egzotikus állatok eladá­sával foglalkozik — valósá­gos állatőrület alakult ki. Legutóbb tevére kaptam megrendelést. De rendeltek már nálam zebrát, zsiráfot és adtam már el két bö­lényt is.” Egy New Yersey-beli asz- szonyság kedvenc állata az elefánt. Kilenc hónappal ez­előtt vásárolt egy elefánt­bébit. A kedvenc szalonál­latka, amely Mignon névre hallgat, most 11 hónapos, súlya 400 kiló és úrnőjével együtt alszik a nappaliban. Kitűnően ért hozzá, hogy felgyújtsa és eloltsa a lám­pát, bekapcsolja a televízi­ót. „Olyan régen vágytam elefántra — mondja a fur­csa ízlésű asszony —, és mióta megvásároltam, hete­ken át alig szólok a fér­jemhez és a gyermekeim­hez.” Az eltelt idő alatt ele­fántimádata semmit sem csökkent. Csodálkozva jegy­zi meg: „Azt hiszem, az em­berek egy kicsit bolondnak tartanak!” Ugyan, asszonyom! Micso­da feltételezés! Á mozambiki hústorony Ezt a megtisztelő címet Alberto Cumba, 42 éves mozambiki féfi nyerte el, akinek súlya 252 kiló. Cum- bának gyönyörű és — bár­mennyire hihetetlen — na­gyon féltékeny felesége van, aki eddig hat gyermekkel ajándékozta meg férjét. Lourenco Marques orvosai alapos vizsgálatnak vetették alá a tekintélyes súlyú fér­fit, és arra a megállapítás­ra jutottak: „minden szerve tökéletesen működik, lénye­gében egy csodás elefánttal állunk szemben”. Cumba halkereskedését egy speciális acélszéken ülve irányítja. Házának kapuját másfél méter szélesre kel­lett bővítenie, hogy befér­jen. Amikor sétál, 25 méte­renként meg kell állnia, részben azért, hogy tüdejét ismét megtöltse oxigénnel, részben pedig azért, mert testéhez képest vékony bo­kája hamar megfájdul. Kacsalábon forgó ágy A Tokióba látogató turista álmélkodva dörzsöli a szemét: a város kellős közepén középkori vár emelkedik várudvarral, lőporlornyokkal, bástyákkal... mintha csak a Rajna partjáról szállították volna ide, vagy Walt Disney fantáziája varázsolta volna a japán fővárosba. A bizarr épületet, a „Meguro császár hotelt” március­ban nyitották meg. Ez az egzotikus tréfa, bagatell 2 300 000 dollárba került. Az épület belseje pontosan meg­felel annak, amit a külleme ígér. Nem is annyira hotel, mint inkább afféle vidám park, Disneyland. Vannak olyan szobák, amelyeknek párkányán mesterséges eső kopog, hogy „poetikus zenét” biztosítson a vendégek számára. De mindennek a teteje az a 11 500 dolláros ágy, amely gombnyomásra 2 méter magasba emelkedik és lassan fo­rog a saját tengelye körül. Ez a mesevilág, amelyben 85 dollár egy szoba ára, megnyitása óta zsúfolásig tele yaa. MÉRKŐZÉS... (Foto: Zeit im Bild.) Jobb ízű a vidám csirke Az elmúlt héten Nagy- Britanniában közzétettek egy igen komoly tanulmányt, amelynek szerzője kimutatta, hogy a boldog osztrigák jobb ízűek, mint szomorú társaik. A manilai egyetem kutatói viszont határozottan kijelen­tik, hogy a vidám csirkék sokkal jobb ízűek, mint a melankolikus természetűek, amelyek egy szomorú csirke­udvar sarkában gubbaszta­nak. De mitől lesz vidám a csirke? A Fülöp-szigeti tu­dósok véleménye szerint az egyetlen megoldás: sört kell itatni velük. A sör ugyanis a tyúkólak „pezsgője’. A kutatást végző csoport vezetőjének, Jamin Moliná- nak véleménye szerint a sör feltűnően javítja a „fehér” hús ízét és a csirkecombnak . soha nem észlelt aromát ad. Az egyetlen kényelmetlenség, hogy a sör drága, a csirkék szomja pedig igen nehezen oltható. — Hová viszi? — Megsétáltatom egy kicsit. Muszáj. Ha én nem lennék., semmit nem mozog­na. Csak ülne a tévé előtt. Körbejárjuk a parkot vagy négy­szer, már az is vala­mi — nézett rám bölcsen Oszkár az uszkár és gondos precizitással megtisz­telt egy fatövet, míg gazdája, akit Oszkár az uszkár sétáltatott, valamit a kirakatban bámult. — Ügy gondoltam — folytattam a sajá­tos párbeszédet a ku­tyával —, hogy té­ged ... izé magát... — Tegezzen csak nyugodtan, uram. Mi, kutyák, így szoktuk meg. Bennünket ak­kor magáznak., ha utálnak.... — Nos, szóval, úgy gondoltam, hogy té­ged sétáltat a gaz­dád, s nem te. a ku­tya, a gazdádat... — Látja. uram. ez az, amit az emberek világa olyan szépen meg tud fogalmazni, csak nem tud alkal­mazni. A látszat csal. Hát így van velem is. A póráz vége La­la kezében van ... Lala a gazdám. A fe­lesége hívja így, amikor utálja, s mi­vel elég gyakran utálja, hát már évek óta mindenki csak Lalának hívja a gaz­dámat. A póráz vége tehát Lala kezében van, míg a nyakörv az én nyakamon. Ez a látszat. De valójá­ban merre és hová megyünk? Figyeljen, uram, a másik sar­kon találkozunk ... Es Oszkár az usz­kár felvakkantott, s húzni kezdte a gaz­dáját a másik sarok felé. A gazdája, a Lala morogva bár, büdös dögöt emleget­ve ugyan, de arra szuszogott, amerre u. Aramis: az egyéni vonat Az autó már régóta nem a városok királya, s a húsz évvel ezelőtti könnyedséggel körözni a városokban nem több már puszta álomnál. Ez az álom azonban már nem elérhetetlen, amióta a mérnökök létrehozták az Aramis- rendszert, amely ugyanazt a feladatot látja el, mint húsz évvel ezelőtt az autó, a városi övezetekben. Május közepe óta az Aramis működik már Orlyban. Forradalmi koncepció alapján született, s valóban a váro­si közlekedés új nemzedékét képviseli. A rendszer maxi­málisan 50 km/óra sebességgel közlekedő kocsik formájá­ban működik, amelyek percenként járnak. A kocsik egymástól független, kicsiny járművekből állnak, amelyek elektronikusan kapcsolódnak egymáshoz. E járművek mindegyike négy—tíz utast szállíthat, s az autóval azonos vagy annál nagyobb kényelmet biztosít Mindegyikük programozóberendezéssel van ellátva. Két le­hetőség van: 1. A járművet egy meghatározott célra programozták, vagy 2. az utas maga választja meg járművét a megállóban és ő határozza meg rendeltetési helyét. Az Aramis-rendszer nagy jelentősége abban rejlik, hogy a forgalom nagyságától függően, 2000—12 000 utast képes óránként szállítani. Becslések szerint e rendszer kétszer akkora teljesít­ményt tesz lehetővé, mint az elszigetelt járművek. A jár­művek könnyűsége és szennyeződésmentessége miatt ezen­felül az Aramis-rendszer ideális a városközpontnak és a külvárosoknak az ellátására, az utasoknak pedig ugyan­akkor kényelmet és az autóét megközelítő, egyéni fel­használási lehetőséget biztosít, A majmok is csak emberek Az egyik londoni állatkertben véletlenül észrevették, hogy az olyan filmek, amelyeken gyengéden ölelkező majmok láthatók, szexuálisan izgatólag hatnak a csimpán­zokra. A Chessington állatkert egyik vezetője közölte, hogy a Cressida nevű nőstény csimpánzot „egészen ha­talmába kerítette a szenvedély”, amikor megmutatták neki a „Miss Goodall és a csimpánzok” című televíziós doku­mentumfilmet, amelyben számos szerelmi jelenet látható az állatok között. „Lehet, hogy főnyereményt nyertünk. Ügy tűnik, hogy a majmok az emberekhez hasonlóan rea­gálnak szexlátványokra. Reméljük, hogy nálunk hamaro­san kicsi majommancsok nyomai rajzolódnak ki a ho­mokban —, s mindez filmelőadásoknak köszönhetően.” várja a harmadik lépcsőházból: „Lala, vidd már el a ku­tyát sétáltatni. Le­hetne benned annyi emberség, hogy ezt a szegény dögöt... mármint engem, az uszkárt... jól meg­sétáltatod ... Es ak­kor én sétálok. Hú- zom-vonom, hogy fogyjon is, meg hogy idő alatt haza ne men­jen. .. Legalább egy óra kell, mert már a Kovács se a régi... Es még ezt tartják, kérem, státuszszim­bólumnak ... Me­gyek az utcán, ké­rem — vicsorított rá hirtelen Oszkár, az uszkár egy arra járó korcs ebre — s akkor az ilyenek csak úgy odaugatják... „Mi az, embert tartunk? De jól megy? Házat őriz­nél inkább, te nyírt farkú...” — billen­tett egyet Oszkár, a nyírt farkával bú­csúzóul és tovább vonszolta magával státuszszimbólumát, Lalát. A gazdit! Mert lám, egy okos kutya is tudja, hogy a látszat csal. (egri) kutya tartott. A má­sik sarok felé. Ott is­mét találkoztunk. Oszkár az uszkár je­lentőségteljesen meg­billentette a farkát: — Látja, uram, ez az. Az 6 kezében van a póráz,, de oda me­gyünk, ahová én aka­rom. Mert az igazság az, hogy én sétálta­tom ezt a hájtömeget, s nem ő engem. Nézzen meg, kell ne­kem fogynom? Min­den kutyacsaj fel­nyöszörög a gyönyö­rűségtől, ha meglát... Es mégis azt mondja az asszonyom, ami­kor már unja a fér­jét, s a Kovácsot Beszédkészségünk fogyatékosságai Milyen okokra vezethetők vissza a beszédkészség fo­gyatékosságai? Igen gyakran az idegrendszerbeli gyenge­ség, az idegesség okozza a hibázásokat. Az ingerlékeny, a nagyon ideges embert a fe­gyelmezetlen gondolkodás is jellemzi, s ennek árnyékában jelentkezik a túlságosan gyors beszédtempó, az alig követhető hadarás és olykor a dadogás is. Az alkoholfo­gyasztás emelkedésével egy­re 1 nagyobb mértékben ta­pasztaljuk a beszédtevékeny, ségben jelentkező ilyen jel­legű hibákat. Sokat beszélünk és írunk arról, hogy egyre veszélye­sebbé vált az ember számá­ra a zaj. Valóban, túlságosan zajos környezetben élünk, s ehhez úgy igazodik, alkal­mazkodik hangadásunk, hogy nagyon megemeljük a han­got, ezzel együtt romlik az emberek hallása is. A hang nagyon egyéni sajátság, de a túlságosan harsogó, nyers és érdes hangból még nem kö­vetkezik az, hogy az ilyen hanggal élők alaptulajdonsá­ga a durvaság. Az azonban igaz, hogy a zajos környezet, a durva emberi kapcsolat, a tartós idegfeszültség, az em­beri hangot is durvítja. A dohányzás, a füst, a szennye- zett levegő is ludas abban, hogy beszédünk, hangadá­sunk nem helyes módon al­kalmazkodik az egészségtelen környezethez. Egyre gyak­rabban tapasztaljuk, hogy már a fiatalok hangja is színtelenebb, rozsdásabb, re­kedtebb a kelleténél, s hi­ányzik a hangzásukból a tisz­ta csengés, a simogató me­legség. Külön is szólnunk kell ar­ról, hogy megdöbbentő nagy százalékban nőtt azoknak a 6záma, akiknek hangadását, beszédtevékenységét ideg­megterhelést is okozó har- sányság jellemzi. Sajnos, az átható, az erős, a harsogó, a szinte trombitáló hang­adás életünk minden meg­nyilvánulásában jelentkezik. Már színpadjainkon is egyre uralkodóbbá válik. Olykor a technika is okozója ennek. A televíziós közvetítések is azért élvezhetetlenek nagyon gyakran, s már a fülünk sem bírja a harsányságot, a fe­leslegesen megemelt hangos­ságot. A gépi zenét, a rádiót, a televíziót sok ember nagy hangerővel „működteti”: az adásra, a tartalomra nem is kíváncsi, csak a zajt, a har­sogást „élvezi”. Az ilyen em­bernek nincs, nem is lehet finom hallásélménye sem. Van-e kivezető út ebből? Igen! Fegyelmeznünk kell magun­kat az élet minden területén. Kevesebb alkoholt kellene fogyasztanunk, óvakodjunk a mértéktelen dohányzástól, s ne arra törekedjünk, hogy a zajon, a lármán túlharsog­junk. Ne érezzük jól ma­gunkat a zajos környezetben, hanem alakítsunk ki olyan emberi kapcsolatokat, ame­lyekben a halkság, a finom­ság, a gyengédség a jellem­ző, s ne féljünk a csendtől, inkább keressük és élvezzük. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom