Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-07 / 157. szám

T3 KékfesW anyag­ból készült, két részes kem- pingöltözékek. Két részes, geo­metriai mintás fürdőruha. Csak fiataloknak! Stilizált virág­mintás anyag­ból varrt, két részes, különle­ges strandöltö­zet, az OKISZ Labor modell­je. (MTI-foto — Bura István fel­vételei.) .,Világszerte divattá vált a népművészet! Mondhatjuk úgy is divatos lett újra. mint már annyiszor az öl­tözködés története folyamán' — írják könyvük előszavá­ban a szerzők: Gárdonyim Kövessi Edit és Laky ni Székely Ilona. A szerzők meggyőződése, hogy a népművészeti elemek felhasználásánál csakis az eredetiből, a. „tiszta forrás­ból” kell kiindulni. Ezért csak néprajzüag hiteles min­tákat és technikát válogat­tak össze mondanivalójuk Uiusztrálására, nemcsak, az mrszág különböző vidékeiről, A legújabb kézimunka* könyv de a határainkon túl: Ro­mániából, Jugoszláviából, Szlovákiából is. A Népművészeti divatal­bumot lapozva, megállapít­hatjuk, valóban olyan min­tákat találunk xbenne, ame­lyek a mai öltözködésben a legjobban felhasználhatók. A hímzésmintákat — kü­lönböző ráncolás, rátét, sze- gély, bojt, sallang, csücskö, Munka - vakációban SZÜNETHEZ, megérdemelt pihenéshez jutott a diáknép. Mégis, min töri a fejét a legtöbb tizenéves? Azon, hogy ha rövid néhány hétre is, de dolgozni menjen. Valóságos munkaéhség ez. Középisko­lások ostromolják a szülei- ■ két, a gyárak munkaügyi osztályait, a termelőszövet­kezeteket, s ennek elsősorban nem anyagi természetű az oka. A munka nagy kaland­jára, az életre éheznek rá a fiatalok ilyenkor a szünidő­ben. így van ez jól, hisz tu­lajdonképpen a munkálkodó, tevékeny életről hallanak egész éven át, nem csoda hát, ha ki akarják venni be­lőle a részüket._____ A ma emberének igazi próbája a közösségbe illesz­kedés képessége, ezért a ta­nuló fiatalnak sem árt, ha új környezetbe kerül, megis­merkedik egy számára addig ismeretlen közösség felelős­ségével és együttes munkájá­val, s maga is kiveszi abból a részét. Ne fosszuk meg te­hát gyermekünket attól, hogy dolgozhasson, mert számára ez az új helyzet kikapcsoló­dást jelent az iskolai igény- bevétellel szemben, s így mindenképpen előnyére vá­lik. Sőt, a nyári munkaválla­lás valójában aktív pihenést jelent, hisz nem kell nap­hosszat a könyvei felett ül­nie. AKADNAK persze szülők, akik úgy gondolkodnak, hogy „dolgozhat még eleget a gye­rek, nem kell azt elsietni”. Az ilyen család kínosan ösz- szeállított nyári programot szerkeszt fiának, lányának; hazahordja számára a vaká- ciós olvasnivalót, . beütemezi üdülését, némely gyermek szinte egyik üdülőhelyről a másikra, egyik rokontól a másikhoz kerül. Holott egyál­talán nem biztos, hogy erre van szüksége. A szülői szeretet természe­tes dolog. Mégis, szeretni okosan kell, a gondoskodás is csak egy bizonyos határig hasznos. A túlzás ezen a té­ren is ellenkező hatást vált­hat ki, s a mindent megkapó gyermek könnyen „beskatu- lyázódhat”, a készre váró, a csak mindent elfogadó sze­repkörébe, s végül követelőd­zővé válhat. A vakáció ide­jén néhány hetes munkával megkeresett forint a gyermek számára sokkal többet ér egyszerű vásárlóértéknél. Sok diák, szinte ebből az első ke­resetéből tanulja meg be­csülni a munkát, a pénz ér­tékét, azaz szülei fáradozásá­nak méltánylását. A NYÁRI MUNKA egy sör, eddig .ismeretlen tapasztala­tot nyújt a tanuló fiatalok számára, ezért esetenként ki­fogyhatatlanul mesélik él­ményeiket. Hallgassuk figye­lemmel és segítsük eligazod­ni gyermekünket az új kör­nyezetben. Az első találkozás a munkával életreszóló ha­tással lehet, meghatározhatja a középiskolás gyermekünk egész későbbi felnőtt dolgo­zói magatartását. Ne avat­kozzunk be túlzott féltésünk­kel a munkahely megválasz­tásába, ne keressünk., min­denáron tessék-lássék mun­kát gyermekünknek, mert ezzel többet ártunk, mint használunk. Álljon csak helyt a maga választotta munká­ban, hisz ez az élet rendje. K. É. Séta a korsón Mindannyian jól ismerjük azt a vasárnap délutáni lát­ványt, amikor az emberek kivonulnak a város, vagy a falu meghatározott utcáira Sétálni. Ilyenkor múlatják meg egymásnak a lányok, az asszonyok az új ruhájukat, de természetesen a férfinép is ünnepi díszbe vágja ma­gát, s úgy bandukol. A kor- zózók elbeszélgetnek erről- arról, legtöbbször csupa unal­mas dologról, s végül egy fagylalt, vagy málnaszörp — a férfiak pedig egy-két po­hár sör — elfogyasztása után hazatérnek. Ennyi az egész... Mert az efféle korzózás ugyancsak haszontalan do­log — valójában megmoso­lyogni Való látvány. Akik űzik — a sétálók — mente­getőznek: a jóízű vasárnapi ebédtől jóllakottan igényli a szervezet a mozgást. Ez két­ségtelenül igaz. De az is igaz, hogy már a kiindulópont rossz. Az álkos hazai étke­zési szokásokkal van már megint baj, a vasárnapi ebéd ugyanis többnyire jó zsíros, lényegesen több, mint amennyire szükség van. Ez már önmagában annyira egészségtelen, hogy az ezt követő korzózás gyakorlati­lag semmit sem ér. De hogyan is kellene el­tölteni a vasárnapot? Le kell mondani a hagyományos jól- lakásról, a délutáni szundi­kálásról és az azt követő sé- tálgatásról ? Igazság szerint, ha radiká­lisan akarunk változtatni a rossz szokásokon, akkor bi­zony le kell mondani, de jobb, ha a fokozatossághoz tartjuk magunkat. Talán mindenekelőtt a „pi­ros betűs ebéd” igényli a változtatást. Sajnos, az em­beri szervezet néhány jelző- rendszere elkopott, meg­zsinór felhasználási módokat — eredeti nagyságú rajzban közli. Ezzel a rajzolásban, tervezésben járatlan, de a szépet szerető Irályoknak és asszonyoknak nagy segítsé­get nyújt. * A könyv részletes és kony- nyen érthető gyakorlati ta­nácsokat ad- a kivitelezés­hez. Pontosan leír minden öltéstechnikát az idősebb korosztálynak emlékeztetőül, a fiataloknak pedig ismer­tetőül. A százharminc oldalas di­vatalbum a MINERVA gon­dozásában jelent meg. gyengült, ezért nem tudjuk, hol a hatás az evésben. Egészségünk megőrzése érde­kében kevesebb kalóriát, de sok fehérjét tartalmazó éte­leket kell fogyasztani, így megelőzhetjük az elhízást: A korszerű táplálkozáshoz tartozzék a korszerű életfor­ma is, amely több mozgást igényel. A korzózás ehhez édeskevés! A szervezetnek friss leve­gőre van szüksége. Kirándul­ni kell tehát a hegyekbe. Persze, nem kell mindjárt megmászni a legmagasabb csúcsokat, eleinte elegendő a 2—3 órás erdei séta is. Igaz, ennek az a „hátrá­nya”, hogy nem lehet azon nyomban megmutatni az új ruhákat, pem lehet sörözget- ni, de az egészségünk mégis­csak többet ér egy irigykedő pillantásnál, vagy egy korsó 6Örnél... A korzózás már a múlté, jobb, ha az arra tévedt ide­gennek nem szerezzük meg azt az örömet, hogy megmoso­lyogja. M. S. Foltozás, vagy díszítés? A rátétes kézimunkázás- nak azt az előnyét, hogy a munka során az alapot tel­jesen eltakarja a rákerült második réteg, sokféle prak­tikus dologra felhasználhat­juk. A háztartásban például a törülközők, kéztörlők meg­jelölésére, vagy az asztal­kendőn, térítőn esett kitö- rülhetetlen folt eltakarásá­ra. Az otthon készült, vagy átalakított gyermekruha, kö­tény díszítésére is alkalmas ez a mód, a lényeg az, hogy és a rákerülő díszt) — fi­gyelve, hogy szálirányuk egyforma legyen — nagyobb öltésekkel több helyen ösz- szeférceljük. Ha a minta külön papíron van, ezt újabb tűzéssel erősítjük rá. Most következik a minta körvo­nalainak kifércelése, a rajz szélétől kb. 3 mm-rel befe­lé, egészen apró öltésekkel. Ha elkészült a fércelés (a selyempápírt letéphetjük), ollóval dolgozunk tovább, óvatosan. A minta rajzától az ellentétes színű, vagy mintázatú anyag, díszítés a mosásnál ne okozzon gon­dot. A'legkedvesebb ruha is to­vább viselhető, ha kisebb kopásait, szakadásait, pe­csétjeit ügyes rátét-varrás­sal letakarjuk. A rátét készítése nagyon egyszerű, ha a munkát ala­posan előkészítettük. Elő­ször is a mintát kell, akár az anyagra, akár selyempa- I pírra rajzolni. Ezután a két agyagot ía meglevő alapot 3 mm-rel, a kifelé eső részt most egy darabon levágjuk, itt a szélét, az elfektetett varrótű segítségével behajt­juk és apró öltésekkel sűrűn beszegjük. Amikor ,a kis szakaszt beszegtük, tovább vágjuk az anyagot, behajt­juk és varrjuk, amíg a vé­gére nem érünk. Ez a kézi munka zás; mód persze nemcsak a hibák, két anyag összetoldási helyének eltakarására, hanem új hol­mik díszítésére is igen al­kalmas» £. ü t REGEFTER K ARAL ABELEV ES CSIRKECOMBBAL Két személyre két közepes nagyságú lila karalábét és két csirkecombot veszünk. A combokat kettévágjuk, majd hideg, sós vízben feltesszük főni. Ä ' karalábékat meg­tisztítjuk, megmossuk, fel­vagdaljuk, egy kávéskanál­nyi vajban, vagy olajban megpároljuk. Ha puha, ke­vés liszttel, pici fűszerpapri- - kával meghintjük és felen­gedjük a húslével, össze­forraljuk. A levesbe daraga­luskát vagy kész vékony­metéltet főzünk. Ha levet­tük a tűzről, egy csomag apróra vágott petrezselymet dobunk bele és ízlés szerint kevés törött borssal fűsze­rezzük. TÖLTÖTT HUSTEKERCS Két személyre. Négy na­gyobb szelet sertéshúst vá­sárolunk. Kiverjük, a hús­szeleteket tejben megfor­gatjuk, besózzuk s kis ideig állni hagyjuk. Közben elké­szítjük a tölteléket: két zsemlét tejben megáztatunk, kinyomkodjuk, adunk hozzá két apróra vagdalt kemény­tojást, 1 nyers tojást, sót, borsot, 1 csomó apróra vá­gott petrezselyemzöldet, vé­gül 15 dkg apróra - vágott gombát, vagy májat, ame­lyet előzőleg hagymás zsíron megpároltunk. Az anyagokat jól összedolgozzuk, a masz- szát 4 részre osztjuk és a hússzeletekre kenjük. A sze­leteket egyenként felcsavar­juk, cérnával összekötjük, vagy fogvájóval, hústűvel megtűzzük. Tűzálló tálat ki­zsírozunk, belehelyezzük a hústekercseket, húsos füs­töltszalonna szeletekkel a te­kercsek tetejét beborítjuk és lassú tűznél, gyakran lo- csolgatva, megsütjük. Pet­rezselymes rizst és salátát adunk mellé. EGYTAL ETEL, FOGYÓKÚRÁZÓKNAK Két személyre. Egy kilo friss zöldborsót vásárolunk, megtisztítjuk, majd* kevés olajban pároljuk, sóval íze­sítjük. Ha a borsó majd­nem egészen puha, adunk hozzá két pár, héjától meg­tisztított virslit és a zöld­borsóval együtt készre pá­roljuk. Ha levettük a tűz­ről, meghintjük frissen vag­dalt petrezselyemzölddel és ízlés szerint kevés reszelt sajttal. Fejes salátával tá­laljuk és kenyér nélkül fo­gyasztjuk el. KÜLÖNLEGES KÁPOSZTÁS PALACSINTA Lereszeljük a szükséges mennyiségű káposztát, be­sózzuk, állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk és zsírban, kevés cukor hozzáadásával /megpirítjuk. (Vigyázzunk, ' meg ne égjen.) Utána ha­gyományos módon, cukor nélküli palacsinta tésztát ké­szítünk és kisütjük. A pala­csintákat ujjnyi széles csí­kokra vágjuk és ha mind kész, óvatosan, hogy össze ne törjön, elkeverjük a pi- ríto'tt káposztával, végül meghintjük törött borssal. Sütőbe tesszük, jól átforró- sítjuk és tűzálló tálban ta­láljuk. Tészta előtt zöldség­levest adunk. MELEG SZENDVICS Személyenként 2—3 zsem­lét számítunk. A zsemlék tetejét levágjuk, belét ki­szedj üli és megtöltjük a következőképpen elkészített töltelékkel: kevés paradi­csommal hagyományos mó­don lecsót készítünk, «bele­keverünk felszeletelt sonkát, vagy kolbászt, vagy virslit. Ha kész, adunk még hozza — zsemlénként számítva — fél nyers tojásl. A zsemlé­ket megtöltjük, olajos vagy olvasztott zsíros kenőtollal megkenjük, tetejére sültsza- lonna-darabokat szórunk. Sütőbe tesszük, néhány per­cig sütjük és forrón, sütő­lapról kínáljuk. Hideg .bar­nasort adunk hozzá. ..«„assk . .. Pasi Kcsta&n. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom