Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

I Mit ígérhetünk f r Anekdotának tűnik, pedig Wiegtörtént, igaz eset. Két kis község már régóta sze­rette volna, ha köves úton közlekedhetnének egymás között, nem pedig a porban, vagy tengelyig érő sárban. A kérést sehol sem akarták meghallani, mígnem a kép­viselőválasztás idején a kör­nyék jelöltje megígérte: ha őt választják, meglesz a köves út. S hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, másnap már nagy társzeke­rek hordták az útburkoló köveket, s rakták szép priz­mákba véges-végig a földút mentén. Mindenki örült, s egyhangú, elsöprő többség­gel választották meg képvi­selőnek az ígérettevőt. A csalódás csak a választás utáni héten következett be, amikor megjelentek az út­építő munkások, de nem le­rakták a köveket az útra, hanem felrakták a kocsikra, s úgy elhordták, mintha ott sem lettek volna. A képvi­selőt a falusiak nem is lát­ták többé, de megmaradt az istrángszaggató sár, kátyú, porfelhő. A történet ■— mint ma­gától értetődően gondolni le­het — még az „ántivilág- ban”, a Horthy-kurzus ide­jén esett meg. Immár három évtizednyi távolból talán említésre sem lenne méltó, hacsak nem történelmi leckeként a mai fiataloknak vagy némely fe­ledésre hajlamos idősebb­nek. Ám érdemes mégis szó­ba hozni, mert az idei ta­nácstagjelölő gyűlések, vá­lasztási gyűlések során több helyen volt tapasztalható, hogy a lakosság különféle igényeket tett szóvá. S az igényekre nem egy helyen ígéretek is hangzottak el a tanácstagjelöltektől. A kér­dés tehát jogos: milyen is nálunk az igények és ígé­retek összhangja? Minden­képpen ígérni kell-e a vá­lasztók előtt? Nem lényegtelen a kérdés. Ma is sokfelé találkozha­tunk ugyanis még olyanok­kal, akik azt hiszik, hogy a vehetők — ez esetben a megyei vagy városi, községi tanácsok -- afféle kijáró emberek. Akikhez csak be kell nyújtani az igényt — jobb esetben közérdekű igényt ugyan, de nemegy- «zer személyes, egyéni ké­relmet —, s ő azután ille­tékes helyeken utánajár, in­tézkedik, vagyis „kijárja”. Nyilvánvalóan nem ez a tanácstagok dolga nálunk, noha igaz, hogy egyik leg-, főbb feladatuk, gondjuk: is­merjék és tudják, mire van szüksége, mi a jogos igé­nye választókörzetüknek. Semmiképpen se tegyenek azonban megalapozatlan, meggondolatlan Ígéreteket, vagyis ne ígérhessenek. Napjainkban már nem, vagy csak nagyon elvétve találkozhatunk ilyesmivel. Még a választási előkészü­letek, a jelölőgyűlések idő­szakában is csak ott ígértek a jelöltek, ahol látszott a megvalósítás reális lehető­sége. Sok ígéret hangzott el? Viszonylag nem kévés, az igaz, de ezek éppen azért hangozhattak el. mert terv- gazdálkodásunk, az állandó, tervszerű fejlődés teszi lehe­tővé. hogy évről évre újabb beruházások válhassanak valóra. K a községfejlesz­tés is következetes lépések­kel halad- Erre építve te­lhettek ígéretet a tanácstag- ' jelöltek. Ezek szerint a tanácsta­goktól mit várhatunk, ha végeredményben csak az amúgy' is betervezett beru­házásokat regisztrálják? Ho­gyan képviselik akkor kör­zetük érdekét? Légióként azt kell tudni­uk: mit tesz elengedhetetle­nül fontossá a fejlődő élet azon a területen, amelyek lakói bizalmat szavaztak ré­szükre. S ezt a jelentkező szükségletet kielégítik-e máris, ~Vagy mikorra lehet megfelelően előirányozni. A jogos igények ismeretén, ér­zékelésén túl tehát a ta­nácstag, a nép képviselőjé­nek kötelessége, hogy meg­vizsgálja a lehetőségekét, egybevesse az országos és a helyi érdekeket. Ne legyen követelőző, ha a helyi ér­dekek összeütközni látsza­nak országosakkal, sőt ak­kor vállalnia kell, hogy ne­met mondjon, s a nagyobb közösségi érdek szolgálatá­ban meg kell magyaráznia a helyiek ideig-óráig való hát­térbe szorulását. Ha viszc/nt ügy látja, hogy a helyi szükségletek kielégítése eset­leg csupán meg nem értés­be, vagy a lehetőségek nem megfelelő kihasználásába ütközik, akkor harcolnia kell érte, fel kell lépnie a jőgos ügy igazáért. Ez. eset­ben csakugyan el kell jár­nia; meg kell keresnie a legcélravezetőbb. leggazda- ságosabb megoldásokat, anyagi forrásokat, s fel kell derítenie az esetleg kiak- nazatlan lehetőségeket is. A tanácstag vagy akár az országgyűlési képviselő így tehát — adott esetben — mégiscsak „kijáróember”, természetesen a szónak egé­szen mᣠértelmében, mint ahogyan az előzőekben em­lítésre került. Nemcsak „fent” kell ugyanis kilin­cselni, vagyis a megyei vagy az országos szerveknél, ve­zetőiknél, hanem többnyire „lent” is, ha ezzel illethet­jük a községek, városok la­kóit, a választókat, magukat azokat, akik érdekében in­dult egy-egy kérelem, eljá­rás. Röviden: nemcsak a pénzt kell elvárni egy-egy elgondolás keresztülvitelé­hez, hanem saját erővel, tár­sadalmi munkával is hozzá lehet járulni ahhoz. Jogosan elvárhatjuk a ta­nácstagtól, hogy úgy ígér­jen, úgy tegyen ígéretet egy- egy elhangzó igény hallatán, ha vállalja a megfelelő moz­gósításban való részvételt is a megvalósításra. Abban már előre biztos lehet — s ez ígéretének legfőbb arany- fedezete —, hogy munkájá­Három termék kivételével zavartalan a lakosság építőanyag-ellátása A belkereskedelem építő­anyag-forrásai a korábbi évekénél kiegyensúlyozot­tabb, a beszerzések, a szál­lítások jobb ütemezése pe­dig egyenletesebb ellátást tett lehetővé — összegezte az építőanyag-forgalom ta­pasztalatait a Belkereskedel­mi Minisztérium illetékes fő­osztálya. A kereskedelem a lakossá­gi építkezésekhez az idén mintegy 800—900 millió fo­rinttal magasabb, több mint 11 milliárdos árualapról gon­doskodott, s 'ez éves szinten mintegy 8 százalékos forga­lomnövekedéshez nyújt meg­nyugtató fedezetet. Az eddi­gi eredmények a kellő előre­látást igazolják: fél év alatt hozzávetőlegesen 9 százalék­kal emelkedett az építő­anyag-forgalom. Bőséges az építőanyag-kí- még most, a csúcs- édényben is, jóval több 411 a lakosság rendelkezésére, mint az elmúlt években, ör­vendetes, hogy az ellátás el­sősorban azokból az alap­vető építőanyagokból — ce­ment. falazóanyag, parketta, vasbeton gerenda, sóder — javult, amelyek korábban, főleg a szezonban, évek óta hiányoztak. Jelenleg is ked­vező a helyzet, sőt biztatóbb még az első félévinél is, mert többet ígérnek abból a háromfajta termékből, amely eddig zavart okozott az el­látásban. Márciustól ugyán- is — a készletek fogytával, az akadozó utánpótlás miatt — a sok fajta építőanyag kö­zül a mész, az azbesztcement lefolyócső és a padlóburkoló lap a kereslethez képest ke­vés. A kereskedelem, annak el­lenére, hogy a külföldről ho­zott termékek jóval drágáb­bak a hazaiaknál, a hiányt importtal pototja. ban számíthat a pártszerve­zet, a népfront szervező, mozgósító konkrét segítségé­re, tevékeny részvállalására a társadalmi munka keretei­nek megteremtésében és le­bonyolításában. S ami még talán ennél is fontosabb: ma már abban is biztos lehet, hogy számíthat általában a lakosság nagy tömegeinek megértő hozzájárulására. Mindenütt megfelelően harmonizálhat az igények­re az ígéret is, ha a ta­nácstagnak megvan a jó, személyes kapcsolata vá­lasztóival, ha ismeri körzeté problémáit, lehetőségeit, köztük a kihasználatlan le» hetőségeket egyaránt, s ha ismeri miként illeszthető mindez a nagyobb közösség terveibe, a közös célokba. Ez a választók érdekeinek igazi, helyes képviselete! Ezt várhatják és várják is el tanácstagjaiktól, ország- gyűlési képviselőiktől a vá­lasztók, miközben maguk is minél jobban megismerked­nek az adott körülmények­kel,' az ország teherbíró ké­pességével, saját környeze­tük összefogásának erejével, alkotóképességével. Lökös Zoltán Munkavédelem — a munkás védelme Üzemeinkben a dolgozók egészségének, testi épségének védelme körültekintő gondos­kodás tárgya. Ezt bizonyítják felvételeink. A gázmérgezés ellen védelmet nyújtó, különleges bányamentő készülék álarcának belsejében miniatűr mikrofon és fülhallgató van, így a készenléti állomással telefonkap­csolat tartható. 35 új kombájn érkezett Mozgalmas aratási ügyelet az AGROKER-nél Alig egy hete, hogy me­gyénkben is kezdetét vette a nagy nyári munka, az aratás, és máris élénk az ügyfél- forgalom a Heves megyei AGROKER Vállalat egri központjában. Az utóbbi na­pokban a noszvaji, az eger- szalóki, a nagykökényesi én a tarnazsadányi szövetkeze­tektől jöttek különböző kombájnalkatrészekért. Egy hét alatt több mint 200 ezer forint értékű alkatrészt vásá­roltak a közös gazdaságok. Ezek egy részét a vállalat saját raktáraiból biztosította. Van azonban néhány hiány­cikk-, például a dobkosár, vagy a komplett kombájn- motor, amelyeket nehéz be­szerezni. Bánfi Sándor áruforgalmi főosztályvezető tájékoztatása szerint, a vállalatnál idejé­ben . felkészültek az aratás­ra. Reggel héttől este hét óráig állandó telex- és tele­fonügyeletet tartanak. Sőt, rendkívüli esetekben még éjjel is kiszolgálják a vevő­ket. Az elmúlt napokban öt teherautó alkatrész érkezett a vállalat raktáraiba, közöt­tük variátor-ékszíj és SZK— 4 kombájnokhoz sebességvál­tó is, amelyek korábban a hiánycikklistán szerepeltek. A szövetkezetek által rendelt önindítók, dinamók, tenge­lyek egy részét is leszállí­tották a budapesti MEGÉV- től, így már több helyen ki is javították a meghibásodott kombájnokat. Harmincöt új kombájn is érkezett a minap a vállalat megrendelésére, amelyek már mind részt vesznek az idei aratásban, megyénk gabona­földjein. Július közepéig to­vábbi tíz új kombájn érke­zésére számítanak. Az alkatrészellátás tehát kielégítő megyénkben. Tájé­kozódásunk szerint a hiány­cikkek csak átmenetileg hiánycikkek, mert mind a budapesti MEGÉV, mind az AGROKER segíti ezek mi­előbbi gyors beszerzését. Magasépítkezéseken biztonsági öv védi a dolgozók testi épségét. (MTI-fotc — összeállítás.) Ahogy nőnek, óriásodnak a gépek, úgy veszti el való­ságérzetét velük szemben a laikus. Tudom, hogy volta­képpen a Gagarin Hőerőmű is egyetlen gépnek tekinthe­tő, amely áramot állít elő ka­zán-, hűtőtorony-, generátor „alkatrészeiből”, de ez a tu­dás nagyon is elméleti je­lentőségű csak. A gép az, amit az ember szeme, keze, értelme befogadni képes. De hogy gép-e a negyedkilomé­teres hányórendező? Mert az egész eszmefuttatás a gépek és az emberek viszonyát il­letően arra való volt csak, hogy kissé ámuló tanácsta­lanságomról beszéljek, amely Profen környékén, a visontai magyar szakmunkásokat ke­resve elfogott. Itt, Heyes megyében, ahol a Thorez külszíni fejtés NDK-ból származó gépei már évek óta dolgoznak leszed­ve a lignitről a földet és fel­szedve a vastag lignitréteget az erőmű részére, egyszóval itt, Visonía határában is le­het szájat tátani, és az em­ber, valamint a 'gép viszo­nyán meditálni a gépmönst- rumok láttán. Ám Halle kö­zelében, a negyedmilliónál is nagyobb lakosú vegyipari központot kiszolgálandóan, amerre a szem ellát, minde­nütt ott sorjáznak az itthon ismert, de ilyen nagy szám­ban együtt mégis ismeretlen­nek ható gépóriások. Több emelet magas, 180—250 ‘mé­ter hosszú gépek ezek, ame­lyek Lipcsétől idáig, Profe- nig, majd negyven kilométer hosszan és több kilométei szélesen, harminc-negyven méter vastagságban egysze­rűen „átpakolják” a talajt, oiian a több saetej! vastag Jegyzetek az NDK-ból Ők negyvenötén: magyarok barnaszénréteget, csak a gé­pek gombjait kezelő emberi kéz segítségével, egyszerűen felmarják az immáron új­ból meddővé vált őstalpazat­ról. Holdbéli tájék? A hatal­mas kráterek annak is beil- lenének. egyikbe-másikba Eger is elférne és nem is fe­szengene szorultságában. A gépkorszaknak az utópiából előlépett valamiféle Walt Disney világa lenne? Sem az utópiában, sem Disneyland- ban nincs szól arról. hogy magyar és német munkások dolgozzanak e gépmonstru­mok szerelésén és — együtt dolgozzanak. A kétszáz mé­teres gépek világa a realitá­sok világa, egy kicsit a „köl­csön kenyér visszajár” most jó értelemben vett lehetősé­gének munkaterülete. Ugyanié, mint mór jelez­tem, Heves megyéből 45 gép­szerelő dolgozik itt, jó né- \ hány száz kilométerre a mát­rai tájtól, mégis ismerős kör­nyezetben- a megszokott gé­pek és földtani viszonyok kö­zött. Egyemeletes épület, nem éppen Corbusier tervezte, de tiszta, kényelmes, összkom­fortos, minden lakáshoz hű­tőszekrény, aztán rádió és többek számára a- klubterem­ben televízió. Bogdán János gépésztechnikus, zömök fia­talember, habzó, jéghideg sört önt a pohárba, anyósa, aki Gyöngyösről , jött éppen látogatóba,— az após, a Zsi­guli vezetője, a másik szobá­ban piheni ki a vezetés fá­radalmait — „hazai” feketét főz nagy serényen a váratlan látogatóknak. Bogdan János és fiatal felesége, aki gond­noka a kis magyar kolóniá­nak, egy évre szerződött el ide Profenba. — ... hát persze, hogy nem a szent önzetlenség hozott ide öennünket — így a térj, aki megelégedetten kortyol a kétségkívül finom, habot tartó német sörből. — Meg­tanul,túli, tőlük tanultuk meg 1965”óta ezeknek a gépeknek a szerelését. Ha jól tudom, öt ilyen hányórendezőt sze­reltünk össze otthon és hát az ember nem akarja, hogy kárba vesszen mindaz, amU tud, amit megtanult. Itt még egy évvel megtoldhattam a szakmát. Es megszólal a realitás Bogdánné személyében: . — ... anyagilag sem utolsó dolog. Igaz, nem könnyű, még így együtt sem könnyű egy évig távol lenni, még akkor sem, ha a németek a villanyt is ingyen adják a lakáshoz... De — villan fel aréán a mo- soly- — laacan letelik és me­gyünk haza. Fizetésből, napi­díjból spórolni tudtunk jócs­kán, nyelvet is tanultunk, vi­lágot is láttunk, dolgoztunk is... És ez a lényeg: jól dolgoz­tak. Ezt már onnan is lehe­tett tudni, hogy a hatalmas, tíz kilométereket átívelő munkaterületen gépre mu­tatva tudták a német mun­kások, hol. vannak a magya­rok, hol szerelnek azok a He­ves megyei szakmunkások, akik évekkel ezelőtt az NDK- ból jött kollegáiktól tanulták meg a legkisebb csavar he­lyét is a 250 métert is elérő, több emelet magas gépóriá­son, akik lényegeben né­hány esztendeje láttak csak életükben hányórendezőt, jó részük még egyáltalán kül­színi fejtést is. Visonta nemzetközi iskola volt. Farkas Gábor szerelésveze­tő. Kevés József és felesége meg a gyerek, Mécséi Bálint és családja, a Halász és a Kerekes család, Horváth Er­zsébet, a magyar kolónia tit­kárnője és tolmácsa, mind többet és többet gondol haza. Ahogy halad előre a munka, ahogyan a helyükre kerülnek az utolsó alkatrészek is a hosszú hónapokon át folyó szerelési munka nyomán, úgy közeledik a bucsúzás ideje. Van, aki már hazament,, van aki már napokon belül in­dul, s van, aki még néhány hetet, hónapot marad. Mert hatalmas a gép, de hatalmas az erő is, amely összetartja lenyűgöző alkat­részeit: a tudás és az össze­fogás.-t — Gyükké Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom