Népújság, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

\ EMBEREK ARATNAK K étségtelen: a gabona- betakarítás, az aratás s Rádió, a TV, a napilapok rendszeresen visszatérő té­mája. Megnyugtató beszá­molókat hallhatunk, olvas­hatunk arról, hogy a tavaszi aggodalom ellenére jó a ter­més, áz elképzelt ütemnél is jobban halad a munka, ha nem is kifogástalan, de ki­elégítő az alkatrészellátás, a terményfelvásárlás, az üzem­anyag utánpótlás. Jó dolog ez, de aki évtize­dek óta figyeli ezt a témát, mégis bizonyos hiányérzettel teszi le a napilapokat. Az aratás kapcsán ugyanis alig, vagy egyáltalán nem esik szó a munkát végző émberről. A tünet magyarázata ké­zenfekvő és több oka van. Ezek közül kétségkívül leg­fontosabb, hogy míg ko­rábban az aratáshoz valósá­gos népmozgósítás volt szük­séges, addig ma határonkint, közvetlenül legfeljebb né­hány tucat ember elfoglalt­sága ez a tevékenység. Leg­alább ilyen jelentőségű, hogy korábban az aratást mindig nagy kérdőjelek kísérték. Mennyi termett és azt vajon sikerül-e időben, szolid vesz­teséggel betakarítani? És ha betakarították, mennyi kerül állami raktárakba a termés­ből? Ami központi készletbe kerül, elegendő lesz-e az újig, vagyis megtermett-e népünk kenyere? Ilyen kérdőjelek ma már alig akadnak. Bizonyosak le­hetünk abban, hogy a meg­termett szemet — hacsak va­lami különleges természeti katasztrófa nem következik — betakarítják, kielégítő mi­nőségben raktárakba gyűjtik. És ez bőségesen fedezi egyéb­ként is csökkenő kenyér­szükségletünket. Talán ezért is beszélünk keveset az em­berről. Pedig az aratás minden gé­pesítése ellenére ma is az emberek egyre nagyobb fele­lősséggel járó munkája. Ha a teljes folyamatot nézzük, nem is kevés emberé. Dol­goznak a kómbájnosok, a szállítók, szükség esetén a szárítók; embereknek ad munkát a tarlók letakarítá- sa, a szalma biztonságba he­lyezése a szem átvétele és tárolása, valamint a gépek karbantartása is. Mindezt elnökök és igazgatók, mérnö­kök és birgádvezetők népes gárdája hangolja össze, irá­nyítja. Nem kevés munka az ara­tás és ma sem könnyű. Aki víkkendre vagy szabadságra utazik, meghökkenve szem­léli, hogy micsoda porfelhő­ben dolgozzák magukat elő­re a kombájnok. Aki éppen a vízparton hűsöl, nem rit­kán gondol arra, milyen ne­héz lehet most rekkenő hő­ségben egy gép nyergébe ül­ni, vagy az egyébként is meleg szárítóüzemben dol­gozni. Viszonylag új kísérőjelen­ség, hogy az aratás nem csupán pnegfeszíjetk fizikai munkát, de erős idegfeszült­séget is jelent a résztvevők számára. Szinte felfalják a gabonát a /hatalmas Kolasz- kombájnok, órák alatt tün­tetik el a tarlót a szupertel­jesítményű Kirovec trakto­rok. Egy-egy ilyen gép azon­ban súlyos százezrekbe, nem egyszer milliónál is több fo­rintba kerül. Akinek kezébe a gépet adták, - szüntelenül érzi a felelősséget, micsodá vágyont bízott a kezére a közösség, micsoda kiesés származhat abból, ha gépe akárcsak néhány órára is leáll. Nem kisebb az idegi ter­helés a gazdaságok másik csoportjában sem, ahol még nem a legmodernebb gépek végzik a munkát.. A tegnapi kombájnok megle­hetősen elhasználódottak, a hagyományos traktorok szá­ma csak kevés helyen opti­mális. Az alkatrészellátás jó ugyan, de nem annyira, hogy percek alatt lehetne cserélni az eltörött darabot. Hajszál­ra számították ki majd min­denütt a kapacitást, valóban látástól vakulásig tartó .munka, személyes odaadás szükséges ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. A vezetőket viszont az teszi próbára, hogy a modern aratás seregnyi „fogaskerék" tökéletes illeszkedését kí­vánja. Leáll a kombájn, ha nem jön a szállító traktor, nem jöhet a traktor, ha a száríótüzem kapacitása nem bírja, illetve várni kell, ha fennakadt az átvétel. Egy­szerre minden láncszemre fi­gyelni, az adódó problémá­kat úgy kijavítani, hogy a baj ne gyűrűzön tovább, végsőkig próbára teszi még a gyakorlott organizátor ké­pességeit is. Gépek falják fel a lábon álló gabonát, gépele viszik a termést, jórészt gépek szip- p^ntják-fújják tárolóhelyé­re is a szemet. Mégis embe­rek munkája ez. Embereké, akik a gépeket működtetik, akiknek ez a hivatásuk, aki­ket ezért fizetnek. Embere­ké, akiket ma már megkü­lönböztetett figyelemmel lát­nak el. Nem beszélünk már aratási pálinkáról, inkább co- ca-coláról, amit kivisznek a tarlóra, nem fogalom az aratási szalonna, de jellem­ző az esetleg naponként két­szeri főtt étel, ami szervezet­ten jut el a vezetőfülkékig. Alak aratnak, a betakarí­tásban résztvesznelc, mégsem egyszerűen pénzért dolgozó emberek. Tevékenységük több figyelmet, több társa­dalmi elismerést igényel. Ve­gyük észre necsak a mázsá­kat és hektárokat, de a por­felhőket, és a megfeszült ide­geket is, necsak tárgyi/ dol- logként beszéljünk az ara­tásról, de ejtsünk szót az emberek személyes, odaadó helytállásáról, egyáltalán az emberről, mint személyről. M egérdemlik. Keveseb­ben vannak, de fele­lősségük nagyobb. Munkájuk biztonságosabb, de eredmé­nye több, mint valaha volt. F. B. Gyöngyös: kompresszorgyártó bázis A közelmúltban örömmel jelentette lapunk is „sző­kébb hazánk’’, pontosabban Gyöngyös újabb sikerét: a Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalat kompresszorai ezüstérmet szereztek az idei pécsi vásáron, a Dél-Du- nántúl rangos, nemzetközi termékfesztiválján. Kétségkívül ez talán a legnagyobb elismerése ed­dig a gyöngyösiek gyártmá­nyainak — de a kompresz- szorokról nem most hallunk először. A profil kialakítása ugyanis még Révekkel 'ezelőtt megkezdődött a Mátra alji városban, , s fejlődéséről mind gyakrabban esik szó azóta. Különösen ebben az esztendőben emlegetik, mi­után ezidőre sikerült már valóságos kompresszorgyár- tó-bázist teremteni a tanácsi Cégnél, amit a szakmában országszerte komolyan je­gyeznek. Az eredményekről, a tö­rekvésekről Veres Albin igazgatóval és Szendrei László főmérnökkel beszél­gettünk a napokban. Mint elmondták: útkeresésük so­rán, a többi mellett csupán egyetlen próbálkozásuk volt a kompresszor, s akkor még nem is fűztek hozzá túlzott reményeket. Aztán egyszeri­ben mégis egyre nagyobb fantáziát kezdtek látni ben­ne, s jobban „ráálltak a té­mára, mind lelkesebben fog­lalkoztak vele. Ügy, hogy egy idő múltán már 11 fajta gép készült műhelyeikben. Ám: jóból is megárt a sok. S e régi mondás igaz­ságát Gyöngyösön sem volt nehéz felismerni. Az ilyen­féle széles választék bizto­sítása túlzott erőfeszítéseket követelt, meglehetősen nagy költséggel járt. Éppen ezért, feltétlenül gazdaságosabb megoldás után kellett nézni. így később már ez foglal­koztatta az erősödő műsza­ki gárdát. Igyekezetüket siker koro­názta. Napjainkban. már mindössze három főcsopor­tot gyártanak — de a ha­sonló alkatrészekből ugyan­A közelmúltban a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság megvizsgálta a mező- gazdasági nagyüzemek mun­ka- és egészségvédelmi hely­zetét, továbbá a közös gaz­daságok szociális ellátottsá­gát. A mezőgazdaság mű­szála, technikai fejlődésével ugyanis növekedett a veszé­lyek forrása az üzemekben-. Vajon ezek megakadályozá­sára arányosan növekedtek-e a munka- és' egészségvédel­mi kiadások? Megterem­tik-e a mezőgazdaságban a biztonságos munkavégzés feltételeit? KORSZERŰ TECHNIKA — NAGYOBB VESZÉLYFORRÁS A vizsgálat — melyről vaskos, több mint 30 olda­las jegyzőkönyv készült —' 12 termelőszövetkezet és két állami gazdaság munkavédel­mi helyzetét elemei. Megál­lapítja, hogy a felmérés ál­talánosságban jól reprezen­tálja a megye valamennyi mezőgazdasági nagyüzemé­nek munka- és egészségügyi helyzetét. A termelőszövetkezetek megalakulásuk óta fokozato­san, évről évre létrehozták a nagyüzemi termelés leg­fontosabb technikai feltéte­leit Jelentős erő- és munka- gépparkot vásároltak, állat- tenyésztő telepeket építet­tek. Az évek során a közös gazdaságok tevékenysége az alapvető növénytermesztés és állattenyésztés mellett épí­tőipari vállalkozással, és 'ál­talános mezőgazdasági gép­javítással is bővült, A gaz­dálkodásban előtérbe kerül­tek a kompién• gépsorok, sőt, újabban a zárt technológiáit is terjednek. Általánossá vált a különböző, nagy hatóanya­gú növényvédő szerek alkal­mazása is. A szövetkezetek az elmúlt két év alatt csak­nem 40 százalékkal több növényvédő szert használtak lat a termeléshez, Ezek közül EB-dosszié Műszaki forradalom és balesetvédelem a mezőgazdaságban több erős méreg volt. A tech­nika robbanásszerű bevonu­lása a mezőgazdaságba, az üzemekben dolgozóknak uj munkakörülményeket és munkahelyeket alakított ki, amelyek viszont nagyon sok veszélyforrást is rejtenek magukban. A korszerű gépek és a szakosított. telepek mellett még sok helyütt — és ez általában jellemző — nem csekély számú a régi, elhasz­nálódott gép, az* elöregedett állattartó telep, a korszerűt­len gépjavító műhely sémi Ezek átalakítása a tapaszta­latok szerint nem javít aí helyzeten, s nem biztosítja ® dolgozóknak az egészségeq munkakörülményeket. ELAVULT GÉPEK ES ÉPÜLETEK A termelőszövetkezetekben — mint azt a vizsgálat meg- állaptíja — a munka- és egészségvédelem technikai színvonala szoros összefüg­gésben van a telepek, a mű­helyek üzembe helyezésének idejével és a gépelt, gépso­rok elhasználódásával. A ré­gi állattartó telepeken hiá­nyoznak az öltözők, a mos­dok. Ennek következménye, hogy az ilyen helyeken dol­gozók nagy része utcai ru­hában tartózkodik munkahe­lyén, és legfeljebb arra ölti fel az élőin fehér köpenyt. Hasonló a helyzet a koráb­ban épült gépjavító műhe­lyekkel is, ahol legjobb eset­ben csak az öltözőszekrény és kézmosási lehetőség bizto­sit ott. Rossz körülmények között dolgoznak a traktoro­sok is, akik öltöző híjai) munkaruhájukban, mennek haza, sok esetben még akkor is, ha aznap abban a ruhá­ban mérgező növényvédő, vagy gombaölő szerrel dol­goztak. A megvizsgált termelőszö­vetkezetekben közel 450 trak­torból 114 már teljesen el­használódott, különösen a kedvezőtlen termőhelyi adott­ságú gazdaságokban. Az egr i járás termelőszövetkezetei­ben újabban a hagyományos géppark meggyorsított cse­réjével, a domborzati viszo­nyoknak legmegfelelőbb és kevésbé veszélyes erőgépek beszerzésére törekszenek- A gumikerekes traktorokat lánctalpasokkal váltják fel. Az állami gazdaságokban? a növénytermesztés gépesí­tése, az állattenyésztő tele­pek, a javítóműhelyek, mun­ka- és egészségvédelme sok­kal jobban szervezett és korszerűbb, mint a termelő- szövetkezetekben. Az állami gazdaságokban ugyanis ke­vesebb a korszerűtlen, el­avult állattenyésztő telep, a szükségépületekben elhe­lyezett gépjavító műhely. A növényvédelemben részt ve­vőket pedig rendszeres orvo­si ellénörzésben részesítik és ellátják őket védőruhákkal, felszerelésekkel. HIÁNYOS VÉDELMI MUNKA­TERVEK A termelőszövetkezetek­ben problémát jelent az is, hogy nyálon a határban dol­gozók nem kapnak rendsze­resen friss ivóvizet. Hiányoz­nak az időjárás viszontagsá­gaitól védő helyiségek is, ahol a termelőszövetkezeti tagok rendszerei* ctkastetess és pihenése biztosítva ten­ne. A szövetkezetekben álta­lában hiányosak a munkavé­delmi tervek. A vizsgált gaz­daságok közql 60 százaléka megfelelő pénzügyi előirány­zat nélkül készítette el eze­ket. így nem lehet tökéle­tesen megállapítani. hogy milyen anyagi erőforrások kellenének ahhoz, hogy a je­lenleg- tapasztalható munka- és egészségvédelmi hiányos­ságokat felszámolhassák. A biztonsági szemlék nagyobb részét is csak, a nyári beta­karításra korlátozzák, és többnyire ezekről is hiányos jegyzőkönyveket készítenek a szövetkezetekben. Bár a múlt évben csökkent a kö­zös gazdaságokban a balese­tek száma, mégis növekedett az egy balesetre jutó mun­kanapkiesés. Ez elgondolkod­tató annál is inkább, mert a baleseteket zömmel a munka- és egészségvédelmi berendezések hiányossága, a védőfelszerelések használa­tának mellőzése, a munka- szervezési hiányosságok és a dolgozók szakképzetlensé­ge okozta. A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a vizsgá­lat alapjan javasolta, hogy a szövetkezetek vezetői ezután jobban vizsgálják felül a munkavédelmi szabályokat. Nagyobb gondot fordítsanak a balesetek megelőzésére, a balesetvédelmi . oktatásokra. Jobb üzem- és munkaszerve­zéssel, illetve hatékiioyabb ellenőrzéssel elérhetik, hogy a jövőben kevesebb baleset legyen a mezőgazdaságban Mtnluúuf Kától; akk«r nem kevesebb mint '18 különböző gép variálható a három régebbi típus mel­lett. 'Röviden: egyszerűbb, olcsóbb munkával is fenn­tartották. sót jelentősen bő­vítették korábbi kínálatukat. A sokáig ~ szinte ismeretlen kis vidéki vállalat „Léggép - márka alatt forgalomba ho­zott termékei valósággal' fo­galommá vájtak! S hogy ez utóbbi. mennVi- re igaz, bizonyítják a jó ne­vű megrendelők, akik kö­zül csupán néhányat emlí­tettek a cég vezetői találko­zásunk alkalmával. A leg- nagyobbakból a Gépipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatot, a NIKEX-et. az­tán például az Egyesüli Íz­beérni. <je , tagadhatatlanul segít a pécsi bemutatkozás ás. S örvendetes, hogy abe. földi érdeklődésen kívül je­lentkezett már az első ky- fnolyabb külhoni partner i versenytárgyalások utc • ’ Egyiptom döntött a vállal ■ • mellett. Ugyanekkor más országokba elküldött aján­lataikra is várják a vá­laszt. s őszintén szóivá so­kai: remélnek a szeptemberi moszkvai kiállításon való szereplésüktől. Tagadhatát.lanul bizakod­nak. S ehhez nemcsak a nö ­vekvő megrendelések miatt van alapjuk, hanem az egy­re többet \ akaró, mind töb­bet mutató gárda miatt is. A műszakiak valóban szív­A rajzból kompresszor születik. zót, a Gagarin Hőerőművet, a Dunai Vasműt, s az öntö­dei, húsipari, konzervipari, bútoripari vállalatok mel­lett a Magyar Hajó- és Da­rugyárat, amely hajóiba épí­ti be a gyöngyösiek komp­resszorait. Érdekes, hogy ál­landó partner lett az AG- ROTRÖSZT, méghozzá j oly­annyira, hogy ezentúl kizá­rólag a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalattól kí­vánja beszerezni a szüksé­ges gépeket, s már a jövő évi igényét is közölte. Eddig mintegy 3,5 ezer kompresszor készült Gyön­gyösön — csupán az idei terv 570:’ — s napjainkban már 35 millió forintos a pro­fil. Olyan értékű, mint az új gazdaságirányítási rend­szert megelőző idő teljes vállalati termelése. Nem­csak kiterebélyesedett te­hát, hanem egyenesen do­minál a cég munkájában. Olyannyira meghatározza a programot, hogy példáuji a ma összesen 70 millió fo­rintos termelési értékkel dolgozó vállalat, a IV. öt­éves tervidőszak végére cé­lul tűzött bűvös 100 millió ( elérésében is döntően a kompresszor-profilra alapoz. Ügy mondták Gyöngyö­sön, hogy aíf idén, lényegé­ben a tavalyi, szegedi vá­sáron szétplántált hírük kezd ügyüknek tekintik a komp- resszorgyártást: azon kívül, hogy megteremtették a gép­családot, további tökéletesí­tésükről, fejlesztésükről sem feledkeznek meg. Hogy csu­pán egyet említsünk igye­kezetükből: megszületett már a vezérlő automatika ötlete, s így még az idén automatikusán működtethe­tő változata is lesz a komp­resszoroknak. Megjelenik a prototípus, amit aztán akár jövőre, követhet a sorozat- gyártás. Napirenden tartják a vál­lalatnál a szakképzést, a szakmunkások továbbkép­zését is. s így a műhelyek­ben. .üzemekben egyre több hozzáértő társra találnak a műszakiak, a rajzasztalokon született tervek, rajzok mind tökéletesebb formában ölte­nek testet. Valamikor — még nem is olyan régen — legfeljebb szőlőjéről, kitűnő boráról emlegették a Mátra alji vá­rost. Aztán megismerték ipa­ráról, vasúti váltóberendezé­seiről, kitérőiről, tranziszto­rairól. diódáiról. Most. pedig, lám, már ügyes kompresz- 'szorai is hírét viszik, snap nap után öregbítik a nevét. Változó korunk egyik — nagyon is természetes — eredménye ez. Gyónj Gyula Jó termés, sok zöldborsókonzen A termelőknek idén jól fi­zetett a zöldborsó, 'kedvező volt a termés és a feldolgozó ipar nagy tételeket vett át. A konzervgyárakban is elé­gedettek az átvett áru meny- nyiségével és minőségével. A zöldborsó konzei*vipari idénye a gyárakbna befeje­ződött. Mintegy íj5 000 tonna zöldborsószemet vettek át a termelőktől1, 7000 tonnával többet, mint az elmúlt év­ben. Mindez azt jelenti, hogy hozzávetőleg 100 000 tonna zöldborsókonzervet készíte­nek a gyárakban, s a tava­lyinál több kerül az he. A gazdaságok 1973-ban több mint 12 000 hektáron termeltek «zöldborsót, a kon­zervipar megrendelésére. A gyáraknak 103 termelőpart­nerük van, ezek a gazdasá­gok a konzervipari zöldbor­só-alapanyag több mint felét biztosították. A gazdaságok­ban gépekkel gyorsították meg a munkát — részben ez a magyarázata a jó minő­ségnek. Mmm Q 1973. július 32.. szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom